Mirt kiablnak az emberek, amikor dhsek?

Egy szent tant a Gangesz partjn kszlt a ritulis frdjre, amikor a kzelben egy csald tagjait hallotta dhsen kiablni egymssal. Mosolyogva a tantvnyaihoz fordult s megkrdezte: - Mirt kiablnak az emberek, amikor dhsek? A tantvnyok elgondolkodtak, s az egyikk gy szlt: - Amikor elvesztjk az nuralmunkat, kiablunk. - De mirt kell kiablni, amikor az, akihez beszlsz ott ll melletted? Halkan is elmondhatnd neki azt, amit akarsz - mondta a tant. A tantvnyok nem talltk a vlaszt, s a szent a kvetkez magyarzatot adta: - Amikor az emberek haragszanak egymsra, a szvk eltvolodik egymstl. A tvolsg miatt kiablniuk kell ahhoz, hogy halljk egymst. Minl dhsebbek, annl jobban kiablnak, mert annl nagyobb a tvolsg. Amikor kt ember megszereti egymst, nem kiablnak, hanem kedvesen, lgyan beszlnek, mert a szvk nagyon kzel ll egymshoz, nincs kztk tvolsg. Amikor mg jobban szeretik egymst, annyira egy helyen van a szvk, hogy mr halkan sem kell megszlalniuk, megrtik egymst mr abbl is, hogy csak egymsra nznek. Ilyen kzel llunk egymshoz, amikor szeretet van. A tantvnyaira nzett, s gy folytatta: - Amikor vitatkoztok, ne hagyjtok, hogy a szvetek eltvolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltvoltanak benneteket egymstl, mert klnben eljn az a nap, hogy olyan nagy lesz a tvolsg, hogy nem talljtok meg a visszavezet utat.