A CSODASZARVAS

ks knk, osk ose,

zsiai pusztk hose,
vgyat nevelt csodavadra,
szarvast uztt napnyugatra.
Uztn uzte kis sereggel,
jten jjel, reges reggel,
t az ren, t az ron,
fegyveres npu hatron.
Csodallat, csak elillant,
lombokon t, ha megcsillant.
Csak a nyomt hagyta minden
fves fldn, fj szvben.
Az az elod nem volt boldog.
Nem boldogok az utdok.
Az os haza odaveszett,
de a vgy nem emlkezet.
Hejh magyarok, hajh szegnyek,
hova uzni azt a gmet?
Aki hajtja, belepusztul
asszonyostul, csapatostul.
Az is, aki ltta, vgre,
hagyja immr bkessgbe.
Tisza mellett, Duna mellett,
az a szarvas itt legelget.
zsiai nehz szaga
zott pusztn fstl tova
s aranyszore, mikor illan,
gyri fstn ltalcsillan.
Kortyolgat az g tavbl,
vill aggancsa vilgol
ga-boga tkrkpe
csillagvilg mindensge.
1933. jl. [?]