Sunt ca-mplinirea unui grav destin; Őrjít ez a csókos valóság, O dăruire-adâncă, bunătate. Ez a nagy beteljesülés, Ez a megadás, ez a jóság. În poala ta căzând, plângând în şoaptă, Femeia mea iubită, te implor, Öledbe hullva, sírva, vágyva Alungă-mă, aruncă-mă în noapte. Könyörgök hozzád, asszonyom: Űzz, kergess ki az éjszakába. Când buza mea s-o-ntinde mai fierbinte, Atunci îngheţe aspră buza ta. Mikor legtüzesebb az ajkam, Loveşte-mă, mă calcă, râzi, mă minte! Akkor fagyjon meg a tied, Taposs és rúgj kacagva rajtam. Dorinţa e-un călău ce ne pândeşte. Blestem e chiar cel mai frumos prezent. Hóhérok az eleven vágyak, Te părăsesc. căci dorul mă striveşte. Átok a legszebb jelen is: Elhagylak, mert nagyon kívánlak. Fiindcă vreau să te păstrez, drept pază Eu ţi-am ales mai bine depărtarea, Meg akarlak tartani téged, Ce-ncântă, care idealizează. Ezért választom őrödül A megszépítő messzeséget. Şi să rămâie visul meu ceresc: Femeie dragă cărei să fiu drag, Maradjon meg az én nagy álmom Şi dincolo de moarte s-o iubesc. Egy asszonyról, aki szeret, S akire én örökre vágyom.