Ami a Karma és átalakulásból kimaradt

Stephen Arroyo Asztrológia, karma és átalakulás cimű műve tanulságos könyv volt a
számomra, Veress Kinga fordítását pedig élvezetesen olvasmányosnak találtam. Csak amikor
az eredeti, angol kiadást is elolvastam, vettem észre, hogy a könyvből, nyilván valami
nyomdai hiba folytán, egy egész fejezet kimaradt: a Plútó fényszögkapcsolatairól szóló.

Mivel az én születési képletemben igen hangsúlyos szerep jut a Skorpió és a Plútó

princípiumának, valamint a fejezetben tárgyalt fényszögkapcsolatoknak is, ez a rész
fokozottan érdekelt – és mivel arra gondoltam, mások számára is hiánypótló lehet,
lefordítottam. (A magyar, Bioenergetic kiadó gondozásában, 2000 ben megjelent fordításban
még meglévő bekezdések vastag betűsek, ld.208 oldaltól, a többi normál.)

Nap – Plútó fényszögek

Az ilyen fényszögek ahhoz hasonló tulajdonságokat kölcsönöznek, mint amikor a Nap a

Skorpióban áll: késztetés önmagunk újraformálására, nagyfokú önfejűség, makacsság,
óriási erő, sokszor a hatalom imádata, szándékaink és vágyaink eltitkolása, és olykor
szembetűnő könyörtelenség mind másokkal, mind magunkkal szemben. Gyakran
sürgetőnek érezzük, hogy cselekedeteinket vagy önmagunkat erőteljes vagy szélsőséges
formában fejezzük ki, különösen erőpróbáló aspektus esetén. Számtalanszor érezzük,
hogy gyökeresen át kell alakítanunk önmagunkat, és el kell hagynunk a régi, megszokott
szokásokat, amelyek már nem felelnek meg eszményeinknek. Úgy tűnik,ez az átalakulás
áradó fényszögekkel könnyebben megvalósítható, amint az átalakító folyamat tudatossá
válik. Az áradó aspektusok inkább képessé tesznek a zökkenőmentes elengedésre,
valamint az élet törvényeinek megértésére, amelyek szerint az elöregedett formáknak
meg kell halniuk, hogy az új megszülethessen. Erőpróbáló és áradó fényszögek esetén
majdnem mindig egyaránt egy kényszerítő erejű nyomon vezet tudatalattink egy
valamiféle, előre nem látható cél felé. Tulajdonképpen a „kifürkészhetetlen” szó szerint
jól jellemzi élményeinket, mert ilyen aspektusokkal sokszor tapasztalhatunk
„véletleneket” és rejtélyes kapcsolatokat és találkozásokat, amelyek dacolnak minden
ésszerű magyarázattal, ám egyértelműen kapcsolódnak valamiféle meghatározott
élettervhez. A dinamikus fényszögek majdnem mindig az életünkben időről időre
visszatérő erőteljes hatalmi küzdelmekben jelennek meg, és teljes személyiségünk
időszakos válságoknak és gyökeres változásoknak van gyakran kitéve – nemcsak
önmagunk érzékelése, hanem a hétköznapi életben való önkifejezésünk tekintetében is.
Úgy tűnik, női képletekben gyakrabban nehezebb kezelni ezeket a fényszögeket, mint férfiak
esetén, noha a fentebb említett sajátosságok többsége mindkét esetre érvényes. Női
képletekben azonban ismételten azt tapasztaltam, hogy ezek a fényszögek nagyon problémás
kapcsolatra utalnak az apával és rendszerint más férfiakkal is. Apai részről gyakori a figyelem
és a valódi kommunikáció hiánya, ez pedig sérülést okoz a szülöttnek, aki úgy érzi,
megfosztották a szeretettől. Többek között talán emiatt választanak maguknak ezek a nők
gyakran erős férjet (akár kíméletlen, bűnöző típust is) aki (fantáziáikban) azt az ígéretet
hordozza, hogy az erő és szeretet hiteles forrása lesz életükben. Ezek az emberek azonban
maguk is hihetetlenül követelődzők és időnként személytelenül részvétlenek, akár oly
mértékig is, hogy elüldözik maguktól az oly mélyen sóvárgott szeretetet. Ezek az aspektusok,
mindkét nem esetén meglehetősen gyakran hajlamosítanak önteltségre, az alázat pedig ritkán
tartozik erényeik közé. Ezért természetesen azoknak, akiknél e planéták dinamikus
fényszögben állnak egymással ritkán harmonikusak a közeli kapcsolataik, hacsak nem
dolgoznak rajtuk teljes erejükből, az oppozíciók pedig különösen hajlamosítják őket arra,
hogy irreális (és tudattalan) elvárásokat támasszanak intim kapcsolataikban. Úgy tűnik,
mintha azt akarnák, hogy a másik teljesen más legyen, mint amilyen valójában, és általában
azt az üzenetet sugározzák magukból (jóllehet ennek ritkán vannak tudatában), hogy addig
nem fogadják el maradéktalanul az illetőt, amíg az teljesen más valakivé nem lett, – ami
nyilvánvaló képtelenség. Az ilyen oppozíciók tehát rendkívül gyakran jeleznek komoly
csalódásokat a közeli kapcsolatokban. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a Vénusz vagy
Hold – Plútó szembenállások esetén is.

Leginkább az erőpróbáló aspektusok azok, amelyek tudatos szinten effajta problémákban

nyilvánulnak meg. Mivel a Plútó legalábbis részben tudattalan belső erőinkkel hozható
kapcsolatba, úgy tűnik, a dinamikus fényszögeknek ez az ereje és feszültsége szükséges
ahhoz, hogy ráébressze az egyént valamilyen belső konfliktus vagy transzformációs igény
meglétére. Ezzel ellentétben, jóllehet az áramló aspektusok arra utalnak, hogy az egyén
könnyebben alkalmazkodik az élet átalakulásaihoz – már ha egyáltalán tudatában van a benne
zajló folyamatnak, a trigon vagy a szextil jótéteményeit és kreatív potenciálját sokan fel sem
ismerik és nem is használják ki teljes mértékben. Ilyformán e rész észrevételei főleg a
dinamikus aspektusokkal rendelkezők képleteire vonatkoznak

Ezeknek az aspektusoknak és az apával való kapcsolat közötti összefüggéshez érdemes még

egy megjegyzést fűzni. Ismételten úgy találtam, hogy nem csupán a Nap – Plútó fényszögek,
de a Nap 8. házas(a Plútó háza) radixhelyzete is gyakran jelez mély lelki sérüléseket okozó
elválást az apától. Ez az elválás lehet fizikai (amikor egyszerűen nincs jelen, mert elment,
meghalt, vagy – meglepően sok esetben – egyszerűen nyomtalanul eltűnt) vagy lelki
természetű, amikor is az apa fizikailag jelen volt ugyan, de nagyon távolságtartóan,
közömbösen viselkedett a gyerekkel. Néhány esetben ez az apakomplexus az apa
idealizálásában és bálványozásában, az irányában táplált irreálisan pozitív érzelmekben
nyilvánul meg. Bármelyik esetről legyen is szó, az egyén kényszeresen „csüng” az apján, ami
a későbbiekben megnehezíti a jól körülhatárolt, független személyiség kialakítását. Egy
másik, megfontolandó szempont az a tény, hogy Charles Jayne kutatásai olyan férfiképletek
Nap- Plútó aspektusaira vonatkoznak, akik rendkívül szoros kapcsolatban álltak egy nővel
(gyakran az anyával). Valamennyi esetnél meg kell értenünk, hogy a Plútó és a Skorpió által
jelölt közelség az elnyelés közelsége, ahol is az egyik személy elnyelődik a másikban, ily
módon pedig az, akit elnyelnek (vagy, néhány esetben akár el is emészthetnek) megfosztódik
személyes identitásától és magába vetett hitétől. (Jegyezzük meg, hogy az ilyen Plútó
aspektussal rendelkező személy egyaránt lehet „elnyelő” és „elnyelt”). Ez a közelség nem
hagy teret az egyéniségnek és a valódi növekedésnek, ezért tehát olyan minta, amely bénító
akadályt jelent amint az idősödő ember arra törekszik, hogy független, érett egyéniséggé
váljon. Ez a fajta közelség sokkal inkább egy szörnyűségesen intenzív karmikus köteléken
alapul, semmint valódi szereteten és törődésen, hiszen az igazi szeretet mindig bátorító és
támogató, nem pedig birtokló és manipulatív. És mégis, nap mint nap, leginkább a szerelem
álcájában, találkozhatunk a másik személy ilyenfajta manipulálásával és a rajta való
személytelen hatalomgyakorlással. Ilyformán az erőpróbáló Plútó – Nap, Hold, Vénusz,
Aszcendens aspektusokkal rendelkezők mindegyike sokat nyerhet ha objektív képet kap
valamennyi fontos kapcsolatáról, különösen arról : mit is tettek a szülei valójában, és mik is
motiválták ténylegesen vele való bánásmódjukat.

Hold – Plútó fényszögek

Sok, a Nap- Plútó fényszögeknél tárgyalt sajátosság ezekre a kapcsolatokra is érvényes, de az

legfontosabb különbséget a Hold – Plútó aspektusok nagyobb érzelmi szélsőségessége
képezi. Ezeknek az embereknek a jellemvonásai feltűnően hasonlítanak azokéra, akiknek
születési képletében a Hold a Skorpióban áll: intenzív, akár robbanékony érzékenység,
mélységes elégedetlenség önmagukkal szemben, állandó késztetés önmaguk újraformálására,
a lelki ráhangolódás erőteljes képessége, annak igénye, hogy az élet rejtélyeinek és mások
motivációnak mélyére hatoljanak, késztetés arra, hogy megszegjék a neveltetésük és a szülői
hatások – szabta tabukat. Rendszerint jellemző az intenzív erőfeszítésekre való nagyfokú
alkalmasság, a töretlen elkötelezettség egy cél iránt, önfegyelem, a szülöttben pedig
rendszerint annyira erős a túlélési ösztön, hogy válsághelyzetekben hihetetlenül találékonynak
bizonyulhat . (Tartsuk szem előtt hogy itt a Rák és a Hold illetve a Skorpió és a Plútó elvek
kombinálódnak, és mindkét princípium önmagunk megőrzésére hangolódott.)

Mivel a Hold jelképezi az énképet és azt, ahogy az egyén magával kapcsolatban érez, és mivel
a Plútó (főleg erőpróbáló aspektusok esetén) az elavult szétrombolására, eltávolítására való
hajlamot tükrözi, kölcsönhatásuk gyakran a szülött önmagával szembeni részvétlenségében
és kíméletlenségében nyilvánul meg, ugyanis, mivel az egyén már egyáltalán nem érzi jól
magát régi érzelmi mintáiban, folyamatosan hat a régi énkép és identitás szétrombolásának
késztetése. Szélsőséges esetekben ez akár önpusztító érzelmekben – az önrombolás
legszélsőségesebb jelképeiben is megnyilvánulhat. De egyik esetben sem ritkák az öngyűlölet
és az intenzív érzelmi zűrzavar időszakai. Ennek az embernek mindennél nagyobb szüksége
van egy olyan programra, amely nagy hangsúlyt fektet ösztönös válaszmintáinak
újraprogramozására, amelynek révén átalakíthatja magát, hogy képessé váljon rugalmasabban
és objektívebben alkalmazkodni valamennyi élettapasztalatához.

Az ilyen kombinációkkal rendelkező egyének esetén gyakran az anyakomplexus is

szembeötlő. Ezt időnként egyszerűen úgy élik meg hogy hatalmaskodó vagy burkoltan
követelődző, elnyelő anyjuk van, aki valamennyi félelmét gyerekére vetíti ki. (Ezek az
aspektusok időnként egy követelődző vagy elutasító apával is összefüggésben állnak). Más
esetekben a nő arra érezhet késztetést hogy „szuper- anya” legyen, akár úgy, hogy neki
magának lesz sok gyereke (hogy anyai hatalmával benyomást tegyen másokra), vagy pedig az
emberek egy csoportja felett anyáskodik, egy szervezet vagy valamilyen együtt élő csoport
vezetőjeként. Ilyen lehet annak a nőnek az esete, aki „Főanya” akar lenni egy zárdában, vagy
egy árvaház, iskola igazgatónője szeretne lenni. Ugyanez a tendencia állapítható meg azoknál
a nőknél is, akiknél a Nap áll szoros fényszögkapcsolatban a Plútóval, ugyanis, mint Charles
Jayne képletkorrekciós és progressziós tanulmányaiban megfigyelte, a Plútó gyakran jelöli az
anyát. Igy természetesen, a Hold, – az anyaság hagyományos jelképe- és a Plútó társulásakor
várható módon ez a hangsúly fokozottabban érzékelhető. Ezzel nem állítjuk, hogy az összes
ilyen vágy tudatosulna, csak az ilyen aspektusokkal rendelkező emberekben egyszerűen
különösen erősek az effajta késztetések. Ebből a szempontból a Plútó a „szörnyű anya” olyan,
sok mítoszban megtalálható archetípusával azonosítható, mint Káli istennő a hinduizmusban.
Ez a mindenható, gyermekeit egyik kezével tápláló, a másikkal elpusztító anya képe. Ezekben
az istenségekben azt a hatalmat imádták, ami egyaránt volt képes életet adni és elvenni,
és azonnal nyilvánvaló kell legyen az is, hogy itt egy személytelen hatalomról van szó.

Ezek a kombinációk (főként az oppoziciók) hajlamot jelezhetnek a másokkal való tudattalan

azonosulásra is, hogy aztán majd túl sokat követeljünk tőlük, hiszen önmagunk puszta
meghosszabbításaként érzékeljük őket. Ilyenkor oly módon próbáljuk megerősiteni
identitásérzetünket, hogy burkoltan mások maradéktalan figyelmét követeljük. Ilyenkor vagy
arra érzünk erőteljes igényt, hogy bekebelezzünk valakit, vagy pedig arra hogy minket
kebelezzenek be. Mindkét esetben szétromboljuk (Plútó) saját, független identitásunkat vagy
legalábbis megkíséreljük – egy ilyenfajta összeolvadás révén.

Merkúr – Plútó fényszögek

Ezek a kombinációk a Skorpió Merkúréhoz hasonló szellemi hangoltságot fejeznek ki.

Gyakori az intenzív összpontosító erő, elmélyült vonzódás az okkult témákhoz,
szexualitáshoz és az élet más „tabu”területeihez. Ennél a fényszögnél nem ritka a médiumi
érzékenység, az intenzív intellektus, jóllehet az elme időnként kiszabadul az ellenőrzés alól,
és szokatlanul titkolózó és szorongó módon nyilvánul meg. Ezek az egyének fokozottan
hajlamosak arra, hogy a legrosszabbtól rettegjenek és amikor történetesen elárasztják őket
negatív érzelmeik, tartanak okkult képességeiktől. Gyakran tudják is magukról, hogy képesek
irányítottan, céltudatos módon használni tudatuk erejét, akár oly mértékig is, hogy akár puszta
akaraterő akár finom manipuláció révén képesek uralmat nyerni mások elméje felett. Ezért az
ilyen bolygóállással rendelkezőknek különösen szigorú etikai követelményeket, spirituális
eszményeket kell támasztaniuk magukkal szemben okkult tanulmányaik és gyakorlataik
során.

Az erőpróbáló aspektusok különösen hajlamossá teszik tulajdonosaikat a kényszeres beszédre,

rögeszmékre, arra, hogy erejükkel másokra kényszerítsék nézeteiket, még akkor is, ha egy
elfogulatlanabb szemszögből ezek nem különösebben jelentősek. Másképp mondva a szavak
mögötti erő az, ami valójában benyomást tesz, hiszen az emberek hajlamosak azt hinni, hogy
ha egy nézetet ilyen erőteljes módon fejeznek ki, annak csak kell legyen valami jelentősége.
Olyan ez, mintha az érzelmek a kommunikációs csatornák felett forrongnának, hatalmas
szóözön láváját zúdítva beléjük, ami jóllehet figyelemreméltó erejű és mennyiségű, talán nem
eléggé átgondolt, de akár összefüggéstelen, a tárgyhoz nem tartozó is lehet. Néhány esetben
annyira dominál az egyén nézeteinek rögeszmés jellege, hogy az illető nem zavartatja magát
azzal, hogy kritikus szemmel felülvizsgálja őket, ezért a világos logikát teljes mértékben
nélkülöző elgondolások és hiedelmek kifejezésére ragadtatja magát. Néhányan akkora belső
feszültséget éreznek, hogy nehezükre esik legalább valamennyire is összefüggő vagy világos
módon kifejezni azt, amit igaznak éreznek Esetenként úgy találhatjuk, hogy ezek az emberek
szóbeli kifejezőkészsége jelentős mértékben blokkolódik, bár ezekben az esetekben a Merkúr
rendszerint a Holddal, Szaturnusszal, Uránusszal vagy Neptunnal is erőpróbáló aspektusban
van. A Merkúr – Plútó fényszögek azonban elsősorban arról adnak felvilágosítást, mi módon
működik az elme, de pusztán egyetlen fényszögből még nem formálhatunk véleményt az adott
személy felfogóképességének minőségéről,hiszen az, amit az elme létrehoz végső soron az
egyéni tudatosság teljességéből sugárzik ki.

Vénusz – Plútó fényszögek

Ezek az aspektusok sok közös vonást mutatnak a Skorpió Vénusszal: személyes varázs,
karizmatikus egyéniség, vonzerő, késztetés valamennyi szerelmi, szexuális vagy kapcsolati
tabu áthágására, az érzelmi viszonyok kényszeres, intenzív és valamiképpen személytelen
megközelítése. Ezek a fényszögek általában bizonyos fokú titokzatosságot, kritikus hajlamot,
féltékenységet is jeleznek, noha ilyenkor az érintett jegyeket is figyelembe kell venni, hiszen
pl. egy, a Mérlegben vagy Vízöntőben álló Vénusz idegenkedik ezektől az érzelmektől.
Akárcsak a Skorpió Vénusz esetén azonban, szinte mindenki, akinek ilyen fényszögei vannak
– és főleg erőpróbáló aspektusoknál – készetést érez arra, hogy az érzelmek és a
szexualitás misztériumainak mélyébe vesse magát, és tekintet nélkül a fájdalomra, az érzelmi
és kapcsolati tapasztalatok legsötétebb bugyraiba hatoljon, és hogy maradéktalanul gyakorolja
emocionális és szexuális erőit. Érzelmi igényeik kielégítését, a mély intimitást életük
alapszükségletének érzik, olyan tapasztalati és kifejezési tartománynak, amit nem lehet
elhanyagolni vagy megkerülni. Jóllehet néhányan közülük megpróbálnak elmenekülni
mélyebb szükségleteik és érzelmeik elől, az effajta hárítás és elfojtás miatt sosem lesznek
boldogok, hiszen pontosan egyik legfontosabb, legintenzívebb személyiségrészüket nem élik
meg. Másfelől viszont ezek az emberek még akkor is ritkán jutnak el az érzelmi kielégülésig,
ha valóban áthágnak valamennyi tiltást és tabut. E bolygókapcsolatok kulcsa az, hogy az
egyént kielégíthetetlen sóvárgás gyötri az érzelmi táplálék után – olyan, mintha az illető egy
belső szeretettartályt igyekezne feltölteni, amely annyira üres, hogy sosem telik meg igazán.
A nehézség részét képezi, hogy miközben érzelmi kielégüléshez akar jutni, nem tudja, miként
közeledjen a szeretethez: hajlamos arra, hogy úgy próbáljon kielégülni, hogy mind többet és
többet vesz el ahelyett hogy megtanulna elengedni és odaadni magát. Ez elvezet bennünket a
Plútó – Vénusz kapcsolatok alapértelméhez: ahhoz a lehetőséghez, hogy gyökeresen
átalakítsuk a szerelemhez és a kapcsolatokhoz való viszonyulásunkat. Ebben az átalakulási
folyamatban szétrombolódnak a régi értékek és a transzformációt gátló kapcsolatok vagy
felszámolódnak vagy maguk is átalakulva egy hitelesebb szinten élődnek meg. Az érzelmi
gyötrelmek tisztítótüzében finomabb árnyalatokat nyer a „gyönyör” és a „boldogság”
fogalmainak értelmezése – a belső alkímiai átalakulás személyes valósággá válik.

Természetesen ez a fajta átalakulás lenne az ideális, de mi mindent él át az egyén e felé az

eszmény felé vezető útja során? Már említést tettünk néhány közös tapasztalatról és
tendenciáról. Hasonlóképpen semmit sem ér az egyénnek arra való hajlama, hogy vonzerejét,
kedvességét felhasználva hatalmat, pénzt nyerjen vagy csak egyszerűen az egóját dagassza. A
szülött gyakran nincs is tudatában, mit is művel valójában, noha sok más ember számítónak és
körmönfontnak találja az effajta viselkedést. Erőpróbáló Plútó – Vénusz fényszögek
tulajdonosai gyakran személytelen, kényszeres érzelmi megnyilvánulásokkal viszonyulnak
másokhoz. Eleinte nagyon szeretetteljesnek, kedvesnek vagy barátságosnak tűnhetnek,
mindaddig, míg rá nem jövünk hogy valódi inditékaik nem különösebben önzetlenek vagy
még csak nem is tudatosak. Találkoztam néhány olyan, Plútó – Vénusz együttállással
rendelkező emberrel, akik az elképzelhető leghamisabb mosollyal, az érzékenység
maszkjában szemmel láthatóan el akarták terelni figyelmemet az adott pillanatban felém
támasztott követeléseiktől. Mintha azt mondták volna: „Persze, bármit megteszek, amit csak
akarsz, hiszen én olyan gondoskodó, megfontolt, és aranyos vagyok, de jobban teszed, ha azt
csinálod, amit én akarok, vagy különben”. Az ilyen rezgések kisugárzása magától értetődő
módon hasonló hangoltságú embereket vonz be a szülött életébe, és az ilyen fényszögek
tulajdonosai (főleg oppozíciók esetén) hajlamosak plútói tulajdonságokat megtestesítő
személyekkel intim kapcsolatokba bonyolódni, ily módon súlyosbítva már enélkül is
gyötrelmes helyzetüket. Ilyformán az illető gyakran fogja úgy érezni, magányos, nem
szeretik, kihasználják, elhanyagolják, elnyomják vagy érzelmileg végtelenül
kizsákmányoltnak, elhasználtnak érzi magát. De pontosan a kétségbeesésnek ezekben az
időszakaiban kezdhet el ez az ember ráhangolódni belső, mélyben levő erőforrásaira, hogy
valóban megértse igényét egy mély, beteljesülést hozó szerelemre.

Az ilyen fényszögekkel rendelkezők esetében gyakoriak a szexuális problémák vagy

működési zavarok. Nem ritkák a homoszexuális vagy biszexuális hajlamok, és még azokat is,
akik nem élik ki valamennyi késztetésüket nagyon gyakran vehemensen taszítják érzelmileg a
saját nemük beli vagy másik nembéli emberek. És hangsúlyoznunk kell, hogy ez a fajta
elutasítás a kimondottan heteroszexuális beállítottságúakban is jelen van. Mivel a Plútó
rendszerint egyidejű vonzódásban és taszításban nyilvánul meg, ezeknél az embereknél
gyakran tapasztalunk önromboló viselkedést vagy pedig önutálatot, amiért olyan
tapasztalásformákhoz vonzódnak,melyek egyszersmind taszítják is őket. Egy utolsó
észrevétel, amit nem tekinthetünk érvényesnek valamennyi Vénusz- Plútó aspektusra, de
gyakran tapasztalok Vénusz-Plútó oppozíciók vagy konjunkciók esetén azt szemlélteti, hogy
néhányunknak mennyire maradéktalanul kell elengednünk régi érzelmi kötődéseinket.
Bizonyos esetekben egy ilyen fényszöggel rendelkező egyénnek ismételten meghalnak vagy
eltűnnek a szerelmei, jegyesei. Egy bizonyos férfi például négy különböző alkalommal
jegyezte el magát, és valamennyi esetben, nem sokkal az esküvő előtt jövendőbelije meghalt.
Ez az amit én a Plútó „kifürkészhetetlen” természetének nevezek, hiszen nyilvánvaló, hogy
egy ilyen eseménysorozat mögött valamiféle célszerűség rejtőzik, jóllehet nehéz ésszerű
magyarázatot találni rá.
Mars- Plútó fényszögek

A Skorpió Mars természetéhez hasonlóan valamennyi horoszkóptényező közül talán az

energiáknak ez a kombinációja a nyers erő legmarkánsabb kifejeződési formája. Mivel a
Mars az az energia, amely rendelkezésünkre áll, hogy meghatározott feladatokat hajtsunk
végre a külvilágban, és a vágyak meg az akaraterő jelölője, a Plútó pedig az „alvilágban”
végrehajtandó feladatokhoz szükséges energiát jelképezi, és a tudattalan vágyakkal,
szándékokkal hozható összefüggésbe, ez a bolygókapcsolat kimeríthetetlen, építő vagy
romboló cselekedetekre egyaránt felhasználható tartalékokra utal. A Skorpió Marshoz
hasonlóan, a lényünk mélyéből kiáradó nyers erő egy ilyenfajta energiakombináció esetén is
hajlamos szélsőséges módokon kifejeződni. Ez a végletesség főként két tényezőnek a
következménye: a szülöttnek egyfelől jószerivel kimeríthetetlen, legalábbis részben
tudattalanul működő energiatartalékok állnak rendelkezésére, másfelől pedig egy ilyen
hangoltságú ember majdnem mindig igyekszik szigorú ellenőrzés alatt tartani ezt a
kényszerítő erejű energiaáramlást, ily módon növelve a robbanás valószínűségét a dugó
eltávolításakor. A szülött különösen titkolódzó, ha nem kimondottan fondorlatos módon hajtja
végre tetteit (ami igen hatékony lehet bizonyos típusú tevékenységek esetén), módszerei pedig
szokatlanul alaposak. E magatartásforma miatt azonban környezete „könyörtelenséggel”
vádolja, ugyanis ez az ember gyűlöli a félmegoldásokat, és megvan az érzéke ahhoz, hogy
leássa magát bármilyen fajta probléma gyökeréig, anélkül hogy visszarettenne ennek
lehetséges következményeitől. Ezért, jóllehet a türelmetlenség, kíméletlenség és megalkuvást
nem tűrő makacsság az ilyen hangoltságú egyének közös vonása, a határtalan bátorság, a
találékony és határozott cselekvés képessége bármilyen válsághelyzetben szintúgy jellemző
rájuk. Az ilyen hangoltságú személyek különösen alkalmasak a gyors, ösztönös döntéseket,
cselekvést követelő helyzetek kezelésére.

Mindazoknak, akiknek képletében erőpróbáló aspektusok vannak a két planéta között,

közvetlenül kell szembesülniük ennek az erőnek a természetével, és ilyenkor kulcsfontosságú
az ennek az erőnek a kifejezését irányító személyes értékrend. Emberséggel és együttérzéssel
párosulva ezek az energiák olyan döntő cselekedetek és változtatások megvalósítójává tehetik
a szülöttet, melyekre sokan sóvárognak, de csak kevesek rendelkeznek a kivitelezésükhöz
szükséges erővel is. Amennyiben ezek az energiák fegyelmezett formában fejeződnek ki – és
akik ilyen bolygókapcsolódásokkal rendelkeznek hallatlan mértékben képesek fegyelmezni
magukat – az elme és a tudat erőit akár a világi struktúrák, akár saját személyiségének, akár
mindkettő mélyreható átalakításának szolgálatába lehet állítani .Ugyanakkor, ha ezt az erőt
nem irányítják megfelelően, vagy ha az egyén öncélúan használja erejét, megittasulva annak
intenzitásától, kényszeres vágyat érezhet arra, hogy minden áron győzzön és ököljoggal
szerezzen érvényt igazának, ami kegyetlenséghez, antiszociális, sőt, kriminális magatartáshoz
vezethet, illetve mindenfajta erkölcsi, etikai és társadalmi érték semmibevételéhez. Az a
vágya, hogy a dolgok megvalósításakor csupán puszta erejét használja, olyasfajta
akaratosságot eredményezhet, ami leginkább így fogalmazható meg: „Fütyülök mindenre, azt
teszek, amit csak akarok.” Ebben a magatartásban az a legkülönösebb, hogy az illető ritkán
tudja mit is akar valójában. Az egyént pusztán rögeszméi vezérlik, mondhatnánk, egy
mérhetetlen, kifejeződést követelő erő megszállottja. A „megszállottság állapota” egyaránt
érvényes azokra, akik konstruktív és akik romboló módon használják ezt az erőt: mindkét
esetben hasonló rögeszmésséggel és elégedetlenséggel találkozunk. Az az ember azonban, aki
egy eszménynek szentelte magát (függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív eszményről
van-e szó), „küldetéstudatként” érzékeli majd ezt a megszállottságot, amely fáradhatatlanul
hajtja célja felé. Mi több, az effajta fanatikus odaadás és elkötelezettség egy életcél irányában
hatalmas kincs lehet mindenfajta ön – transzformációs úton, amely önmagunk alapos és mély
átalakítását követeli annak érdekében, hogy vágyainkat magasabb rendű törekvésekké
szellemítsük át.

Amikor azonban egy ezekre az energiákra hangolódott személy elkötelezi magát egy
transzformációs út mellett, szembesülnie kell bizonyos problémákkal. Először is, amikor a
személyes fejlődés lassú folyamatát türelmetlenség és kíméletlenség hatja át, a
szülött hajlamos különösen szigorú ítéletet alkotni tulajdon korlátairól és kudarcairól. Míg
korábban mások, a társadalom felé támasztott túl nagy elvárásokat, most magától követel túl
sokat. Ezért hát fontos, hogy ez az ember olyan, kifejeződést követelő, objektív hatalomnak
tekintse ezt a pszichéjében ható kényszerítő erőt, amelyet (akár egy vadállatot) ellenőrizni és
irányítani kell. Ha a szellemi ösvényen az egyén túlságosan azonosul sikereivel vagy
kudarcaival, szűnni nem akaró feszültséget, magasabb frusztrációszintet teremt magának mint
valaha. Első lépésként tehát egyszerűen be kell látnunk, változásra van szükségünk, a második
lépésben érteni kezdjük az ilyen folyamat bonyolultságát és finomságait, a következő
lépésben pedig e megértés szellemében óvatosan cselekedni kezdhetünk, miközben a jelen
pillanatban az elégedettség érzését ápoljuk. Másik gyakori probléma a düh és harag érzése,
amely röviddel azt követően bukkan felszínre, hogy az egyén az önismeret útjára lépett.Ezen
érzelmek robbanékonysága és hevessége annak köszönhető, hogy oly hosszú időn át nem
voltunk tudatában legmélyebb vágyainknak és hiányérzeteinknek. Ezek a bolygóállások
fokozott hajlamot jeleznek az elfojtásra, ezért sokszor egyáltalán nem tudunk természetünk
erejéről sem azokról a karmikus mintákról, amelyek életeken át
meghatározták viselkedésünket. A düh és a harag egyik ellenszere, ha a megbocsátáson
munkálkodunk – nemcsak másoknak, hanem önmagunknak is meg kell bocsátanunk.

forditotta

Kiss Katalin

LÉLEKKERESÉS AZ ÉLET DELÉN

Candy Hillenbrand

Megpróbáljuk kibogozni, legombolyítani, megértetni, összeilleszteni a múltat és a jövőt,

Éjfél és hajnal között,

amikor múltat áthatja a csalódás,

a holnap jövőtlen,

napkelte előtt, amikor megáll az idő,

amikor az idő körforgásának nem akar vége szakadni

T. S Eliot: Száraz törmelék

Az utóbbi években sokat írtak az élet delének átmeneti időszakáról. A köztudatban

életközép -válságként ismert életszakaszról különféle fura történetek keringenek,
melyekben normális, egészséges felnőttek egyik pillanatról a másikra azt a
benyomást keltik, mintha a második gyerekkorukat élnék. A divatos lelki
gyógymódok azonban hajlamosak arra, hogy ennek az életközép- mániának
nevezhető jelenségnek elsősorban a tüneteire vagy külső megnyilvánulásaira
összpontosítsanak. Látunk középkorú férfiakat, akik búcsút intve sikeres
karrierjüknek, családjuknak, ezentúl a kertészkedésnek, meditációnak szentelik
magukat, piros sportkocsit vesznek és olyan fiatal barátnőket újítanak be, akik akár
a lányaik is lehetnének. A nők pedig, életüknek eme felezőpontján váratlanul
asszertívebbek lesznek, tanulni, dolgozni kezdenek, bőszen politizálnak, a családi
tűzhely mellől pedig a szabadság, a kaland, az izgalmas, új távlatok keresése
szólíthatja el őket.

Miközben tehát sok középkorú nő azt óbégatja, hogy “csupán szabad akarok
lenni”, férfi partnereik így lamentálnak: “csupán meg akarom találni magam”
Vajon mi rejlik e különös jelenség mögött és egyáltalán, miről szól ez a krízis?

A “krízis” szó a görög “krino”- ból származik, aminek jelentése: dönteni.[1] Az

életközép- válság vagy átmenet tehát a döntéshozatal- ideje. Életünk
felezőpontjához érkeztünk, eljött hát az ideje, hogy megálljunk, leltárt készítsünk,
visszatekintünk a múltba, felbecsüljük, hol tartunk most és döntést hozzunk a még
előttünk levő útszakasszal kapcsolatban . Lényegében életünk egyik
fordulópontjához érkeztünk és változások szükségesek. Elméletileg mi sem
könnyebb ennél, de a folyamat hosszas és igen fáradságos is lehet, utunkon pedig
valószínűleg a múlt valamennyi “démonával” találkozni fogunk – legmélyebb
félelmeinkkel és bizonytalanságainkkal. És az ebből fakadó káoszban arra
kényszerülhetünk, hogy miközben azzal az igazsággal küszködünk, hogy
ifjúságunk tovaszállt, jövőnk bizonytalan, kénytelenek vagyunk elviselni a
fájdalom, a gyász és a szomorúság hosszú éjszakáit .
Az élet delének átmeneti szakasza a 35 – 50. életév között akármeddig eltarthat, de
a legkritikusabb fázisát, a csúcspontot 38 – 42 év között éri el. Ez az időszak
asztrológiai szempontból az Uránusz,Neptunusz, Plútó radixbeli helyzetüket érő
tranzitjaival esik egybe. Az életközepi átmenet egy utazás, ami sokféle módon,
változatban mehet végbe, nemtől, életstílustól és attól függően , hogy a Plútó
önmagával képezett kvadrátja megelőzi – e vagy követi az Uránusz radix
helyzetével való szembenállását és a Neptun- Neptun kvadrátot.

Megközelítés a jungiánus pszichológia szemszögéből

Élete delén Carl Jung maga is átélt egy súlyos válságot, ami arra sarkallta, hogy
kidolgozza közismert elméleteit a pszichéről, és ebbe bevezette az individuáció
fogalmát is. 38 – 44 éves kora között Jung egy belső utazásra vállalkozott, amit egy
“kreatív válsághoz”, “sámánbetegséghez” hasonlított. Ennek az utazásnak a végére
kristályosodott ki előtte gyógyítói küldetése.[2]

Tapasztalatainak köszönhetően Jung arra a következtetésre jutott, hogy az élet

második felének az “indivicuáció” az elsődleges feladata. A jungiánus pszichológia
szemszögéből az élet közepi vándorlás ennek az individuációs ösvénynek, vagy a
teljesség felé vezető ösvénynek, az egyén léte lényege felé vezető lélekutazásnak a
szimbóluma. Legmélyebb értelmében az életközép tartományán való átkelés egy
spirituális vagy vallásos utazás, a dolgok új, mélyebb értelmének, értékeknek,
életcélnak a keresése. Miután sok éven keresztül kezelte betegeit, Jung rájött, hogy
“Életünk delén, azaz harmincöt éven túli pácienseim közt egyetlenegy sincs, akinek
végső problémája nem a vallásos lelkiség volna /…/ egyikük sem gyógyult meg
igazán, aki nem nyerte vissza a vallásos lelkületét“[3].

Az élet közepi utazás mélyén a lélek keresése rejtőzik, és ebben az életszakaszban

gyakran találkozhatunk olyan személyekkel, akik különféle fizikai vagy spirituális
zarándokútra vállalkoznak arra irányuló törekvésükben, hogy valami
kimondhatatlanra, romolhatatlanra bukkanjanak, egy szimbolikus Szent Grálra[4]

Jungiánus értelemben a “lélek” vagy a “Mély Én” (Self) megtalálása magában

foglalja a konfrontálódást a tudattalannal és annak elemei tudatba integrálását. Jung
felfogásában az életközepi átmenet a következő fázisokban megy végbe: a persona
(identitás) összeomlása, az elfojtott, megtagadott, elutasított, nem felvállalt
személyiségrészeinkből álló árnyék kiszabadulása, szembesülés az ellenkező nemű
másikkal: az animával, vagyis a férfi belső, “női” oldalával és az animusszal, a nő
belső, “férfi” oldalával. [5]

Az elképzelés szerint az élet delén a férfi nőiesebb, érzelmesebb, yin- oldalának

felkutatása, intim kapcsolatokban, kreatív és művészi törekvésekben, a magány
kedvelésében és az elmélkedésben jut kifejezésre, míg a nő ama szükséglete, hogy
kapcsolatba lépjen “férfiasabb” oldalával úgy fejeződik ki, hogy befolyásosabb és
aktívabb szerepet vállal a világban.
Kétségtelen, hogy a férfi- és női szerepeknek ez a meglehetősen sztereotipizált és
általánosított módja valószínűleg Jung korát is tükrözi Manapság azonban
találhatunk olyan középkorú férfiakat is, akik életük első felében szemlélődő,
meditatív életet éltek és nőket, akik karrierjüknek szentelték magukat. Az utóbbiak
viszont épp akkora valószínűséggel adják majd fel karrierjüket és vállalnak
gyereket vagy bonyolódnak bele egy mély és intim kapcsolatba, esetleg valamilyen
spirituális keresésbe kezdenek.. Az élet dele tehát az ellentétes polaritás
személyiségünkbe építésének az ideje, bármilyen legyen is az.

Az életközepi utazásnak és az individuáció ösvényének a célja az, hogy teljes

mértékben önmagunkká, még hitelesebbekké váljunk. Stein szerint az életközepi
átmenet – és válság magába foglal egy kulcsfontosságú váltást: a perszónára való
irányultságot a Self re. (Mély Én, magasabbrendű én) való irányultság váltja fel:. Ő
az átmenet e rítusának három fázisát domborítja ki: szeparáció (elkülönülés,
elválás), perifériára szorulás, kirekesztettség és a reintegráció .[6]

Jim Lewis egyik kiadatlan kéziratában az Uránusz szembenálláshoz társítja a

fiatalkori personáról való leválást, a Neptun kvadrátjához a “lebegést a
peremvidéken”, a körön kívülivé válást, a Plútó kvadráthoz pedig az utazás
alvilágba, a Hadészbe vezető szakaszát [7]

Miközben megpróbálok rávilágítani az életközépi utazás három fázisa és az

Uránusz, Neptun, Plútó asztrológiai tranzitjai közötti kapcsolatra, még jobban
elmélyülök Stein munkájában, más, jungiánus fejtegetésekben és mitológiai
motívumokban.

Már az elején fontos azonban megjegyezni, hogy a pszichológiai szakirodalom

áttanulmányozása valamint a páciensek élettörténetének nyomon követése és e
tranzitok időpontjai közötti összefüggés azt sugallja, hogy a három fázis átfedhet és
összemosódhat egymással. Az életközép érzelmi és lelki élményeit meglehetősen
nehéz elválasztani egymástól és pedánsan beszuszakolni a három doboz
valamelyikébe. Stein szerint a kirekesztettség, a perifériára sodródás, a világok
közötti világban való lebegés , a felfüggesztett identitás élményével társulva a
másik két szakaszt is áthatja. [8]Az uránikus leválás, elválás megtapasztalása pl.
magába foglalhatja az érzelmi mélységeinkbe való alámerülés plútói élményét is.
És a súlyos depresszió éppúgy jellemző lehet a neptuni mint a plútói szakaszra is.

Az életközepi utazás egy folyamat, s e folyamat természetének meghatározásakor

sok tényezővel kell számolnunk. E megfontolásokat szem előtt tartva,
megpróbálom részletesen leírni a külső bolygók élet delén bekövetkező
tranzitjaihoz társított élmények természetét.. Mivel azok, akik mostanában
életközepén való átmenet szakaszában vannak, először Plútó kvadrátot tapasztalják
meg, én is ezzel fogom kezdeni.

A Plútó-élmény: leszállás az Alvilágba

“…….haldoklik egy ember. De míg be nem lépett a halál barlangjába, a belső
átalakulás folyamata sem zárulhat le. Az élet delén ugyanis egy új ember is
megszületik”

Murray Stein Az élet delén

A tranzit Plútó radix- helyzetéhez közeledő kvadrátja a mély érzelmi és lelki válság
időszakát képviseli. Magában foglal egy arra való késztetést is, ” hogy, az előző
ciklusban szerzett tapasztalatok eredményeként új módon használjuk a plútói
funkciót”[9]

Az életközép válság gyakran kezdődik azzal, hogy egyre inkább tudatára ébredünk
halandóságunknak és a ránk leselkedő halálnak. Ezt időnként egy családtag, kolléga
vagy barát közelmúltbeli elvesztése váltja ki. De gyakoribb, hogy látszólag minden
különösebb ok nélkül, rögeszmésen foglalkoztatni kezd bennünket múló ifjúságunk
és az öregedés más jelei után kutatunk. Ez egy olyan kritikus időszak lehet, amikor
beletaszítódunk érzelmi mélységeinkbe. Gyakori élmény a mély veszteségérzet,
amit a gyász, depresszió, düh, féltékenység, elárultatás, elszigeteltség és
tehetetlenség (eszközeinktől való megfosztottság, jogfosztottság) intenzív érzelmei
kísérnek.

Ebben az időszakban megcsonkítottnak, szétesettnek, irányt vesztettnek érezhetjük

magunkat. Még egyszer, úgy tűnhet, hogy ezeket az erőteljes érzelmeket egy külső
kiváltó ok, pl. egy kapcsolat katalizálja. De valójában egy belső folyamatról van
szó. Ébred a tudattalan, kavarog a psziché, és valami a lelkünkben mélyebb,
értelmesebb életért kiáltozik.

Ez a “lélek sötét éjszakájának” erőteljes élménye lehet, amikor szembe találjuk

magunkat sötét oldalunkkal és múltunk valamennyi “démonával” farkasszemet kell
néznünk. Jungiánus fogalmak szerint ez a szakasz az árnyékkal való konfrontálódás
időszaka. A külső élmények és a belső folyamat együttese arra ösztönöz, hogy
tudatosabbá tegyük mindeddig elfojtott, eltemetett, elutasított, megtagadott,
kivetített és elhanyagolt személyiségrészeinket. Eljött az ideje, hogy elkezdjük
elismerni, magunkénak vallani és integrálni ezeket a megéletlen részeinket.

Ez a folyamat mindig fájdalmas, ha nem egyenesen ijesztő. De a megoldás kulcsa

az, hogy készségesen átengedjük magunkat a folyamatnak, elviseljük a fájdalmat,
készüljünk fel a legmélyebb lényegünkig vezető utazásra, hogy szembenézzünk a
sötétséggel, az árnyékkal, a múlttal. Nagyon valószínű, hogy azok, akik ezen a
tranziton mennek keresztül felkeresnek ilyenkor egy asztrológust, pszichoterápiába
kezdenek vagy a “belső gyermek” terápia valamint más gyógymódok iránt éreznek
vonzalmat. Itt az ideje, hogy gyógyítani kezdjük a megsebzett gyermeket, hogy
engedjük magunkat sebezhetővé válni, hogy bátran belépjünk az előttünk tátongó
sötét alagútba. Elkezdjük érezni, milyen változtatásokat kell eszközölnünk. Most
alkalmunk adódik arra, hogy tudatosabbakká váljunk.
Mitológiai értelemben az életközepi átmenet e fázisa Ereskhigal sumér istennő
vagy a görög Hádész isten alvilági tartományaiba való alászállással állítható
párhuzamba.. Azonosíthatjuk magunkat az elrabolt Perszephonéval, akit Hádész
erőszakkal vitt magával alvilági birodalmába, az elhagyott és terhes Pszichével,
akinek ahhoz, hogy újra egyesüljön szeretett Éroszával, négy feladatot kell
végrehajtania, melyeket Aprhodité rótt rá. Ezek egyikeként le kell szállnia az
alvilágba, hogy felhozzon egy korsócskányit Perszephoné pipereolajából. Vagy,
még nagyobb rokonságot érzehetünk Innanával, a mennyek sumér istennőjével, aki
elhunyt férjét gyászolva arra vállalkozik, hogy belépjen Ereskhigal alvilágába,
hogy részt vehessen a temetésen. Gonosz nővérétől azonban pokoli kínokat
szenved el, amaz megöli, majd végül feltámad.

Stein meglehetősen költőien írja le az életközepi átmenetnek ezt a szakaszát:

“Keresztülmegyünk személyes identitásunk elvesztésének folyamatán, a sír és az
anyaméh fogalmai összemosódnak: a hullák és szellemek képei egyszerre
bukkannak fel a magzatokéval és neofitákéval.”

Ez a szakasz tehát nem csak a halálról, hanem a születésről és a megújulásról is

szól. Érdekes módon a görög “psyche” szó nem csupán lelket, hanem “pillangót” is
jelent. A lélek vagy a psziché fel akar ébredni, a báb át akar alakulni pillangóvá.

Az Uránusz élmény – leválás a múltról

“Amikor/ ahogy a sötét oldalra vetett torz kacsintásaink meggyőződésekké válnak,

és az álom összetöri mágikus reményeinket, amikor úgy tűnik,valamennyi,

választott szerep beszűkül, valamennyi életstruktúra túlságosan korlátozónak
bizonyul.

Amikor úgy érezzük, valamennyi férj, feleség, anya, apa, gyerek, mentor vagy
istenség , akiben hittünk valaha, a ránk záruló kör részévé válhat”

Gail Sheehy:Átjárók

40- 42 éves korünk körül az Uránusz elérkezik 84 éves ciklusának a

felezőpontjához. Ahogy közeledik a radix helyzetével képezett szembenállás felé,
ugyanúgy derül fény a születési képletünkbeli Uránusz (valódi) természetére.
Hasonló jelenség figyelhető meg teliholdkor is, amikor a Nap fénye megvilágítja a
Holdat. Az oppozíció szimbolikája értelmében egy szimbolikus értelemben vett
telihold idején így képessé válunk arra, hogy teljes tárgyilagossággal, tudatosan
tekintsünk át és értékeljük újjá, kivé váltunk életünk első felében. Ez most az aratás
ideje.

Ha már átéltük a Plútó kvadrátot, egy fokkal jobban fel vagyunk készülve arra, ami
következünk. A belső struktúrák szétesése már elkezdődött, mélyebb, sötétebb
személyiségrészeinek elismerése pedig képessé tehet arra, hogy nyitottabbak
legyünk azokra a kaotikus változásokra, melyeket az Uránusz bevezethet életünkbe.
Ha az Uránusz szembenállás az első az életközép tranzitjai közül,. felkészülhetünk
a sokkoló élményekre.

Ez az időszak nagyon felkavaró lehet, hiszen megpróbálunk megbarátkozni azzal a

felismeréssel, hogy már nem vagyunk éppen fiatalok, a halál pedig talán már a
sarkon leselkedik. Ez a második és valószínűleg az utolsó alkalom arra, hogy azt
kezdjünk életünkkel, amit valóban szerettünk volna. Az Uránusz felébreszt, életre
kelt, felráz és arra ösztönöz, hogy számba vegyük eddigi eredményeinket, ismerjük
fel kiaknázatlan tartalékainkat s arra sarkall, hogy kerítsünk sort a szükséges
változásokra a nem kielégítően működő életterületeinken. Ebben az időszakban
erős sürgetést is érezhetünk.

Az Uránusz szembenállás individualitásunk, egyediségünk, alkotóképességünk,

személyes igazságaink keresését jelképezi. A belső szabadságra való leküzdhetetlen
igény a hosszú ideje fennálló kapcsolatok, karrierek, családok , stb. elhagyásaként
nyilvánulhat meg a külvilágban. Jungiánis fogalmak szerint a késztetés, hogy
kitörjünk a régi kerékvágásból valójában a fiatalkori personáról való leválás külső
kifejeződése.

Stein szerint a perszóna – irányultságról a mély -én irányultságra való átváltás

“kulcsfontosságú szakasz az individuációs folyamat egészének a szempontjából,
hiszen ez az a váltás, amely révén a személy levedli magáról a családi vagy a
kulturális befolyás rétegeit, és jut el odáig, hogy bizonyos szintig a maga egyéni
módján kezelje, értelmezze a belső és külső világ tényeit és hatásait”. [12]

Amint világosabban kezdjük látni magunkat és egyre sürgetőbb kényszert érzünk új

identitásunk megtalálására és kifejezésére, egyre inkább szükségét érezzük annak,
hogy felszabadítsuk magunkat a múltbeli kötöttségek alól és elkezdjük felépíteni új
identitásunkat. A középkorú férfi, aki motorozni kezd vagy a középkorú nő, aki
teveháton magányosan kel át sivatagon egyaránt a magasabbrendű Énünk, Selfünk
megtalálására irányuló, mindannyiunkban meglévő erős késztetésnek a kifejezője.

Jungiánus fogalmak szerint az élet közepi az utazás célja a Mély- Én, a Self vagy a
lélek felszabadítása, de ez csak akkor valósítható meg, ha készek vagyunk
megválni ifjúkori identitásunktól, kockázatokat vállalni, bátran kimerészkedni,
hogy új horizontokat fedezzünk fel. Nem, meglepő, hogy Sheeby második
kamaszkornak, életközepi serdülőkornak nevezte az élet delének ezt a szakaszát,
hiszen sok szempontból meglehetősen hasonlít arra az életszakaszra.

Ennek az időszaknak egy nagyon fontos aspektusa “önnön természetünk szexuális

polaritásának” [13] tudatosítása. Ha a Plútó- Plútó kvadrátot előbb tapasztaltuk
meg, mint az Uránusz- Uránusz szembenállást, talán már ez a folyamat is
elkezdődött. A Plútó kvadrát idején ugyanis erőteljes és tudattalan vonzalmat
kezdhettünk érezni egy másik nemű személy iránt, aki valamiképpen saját
megéletlen tulajdonságainkat személyesítette meg. Az Uránusz szembenállás alatt
még inkább tudatára ébredhetünk “projekcióink”, kivetítéseink természetének.

A férfi például ráébredhet, hogy a fiatal nő, aki iránt vonzalmat érez a saját,
korábban elhanyagolt, kreatív, érző, yin oldalának a megtestesülése (azaz az
animája), a nő pedig egyre inkább tudatára ébred, hogy az erős és hatalmas férfi,
akihez vonzódik, saját megéletlen animuszának a tulajdonságait személyesíti meg.
A férfi választhatja érző oldala kifejlesztését is, a nő pedig dönthet úgy, hogy
sokkal tudatosabban éli meg erejét a külvilágban. Ez nem azt jelenti, hogy ítéletet
alkotunk az élet delén létrejött kapcsolatokról, bár úgy tűnik, hogy ma sokan ezt
teszik. Valóban, az ilyen kapcsolatok gyakrabban eszközei a tudatosság
növelésének, katalizátorok, melyek ráébresztenek, mi is hiányzik életünkből.

Mitológiai szempontból Uránusz vagy Uránosz ” a Föld fia”. Kezdetben ott volt a
Káosz, amelyből a Föld Anya (Gaia) kiemelkedett és világra hozott egy Uránusz
nevű fiút. Később Uránusz Gaia szeretője lett, és együtt alkották meg a
világegyetemet. Ebből a frigyből nemzette Uránusz az esőt, az élet különböző
formáit és a tengert[14]. Ezt követően Uránusz és a Föld szétváltak. Fia, Kronosz
általi kasztrációját Uránusz nemző- és alkotóerőitől való szimbolikus
elválasztásaként értelmezhetjük. Ez az Ég elválása a Földtől, a férfi elválása a
nőitől. Az Uránusz szembenállás idején tehát úgy a férfiaknak mint a nőknek
lehetősége adódik újra kapcsolatba kerülni megéletlen nemző- és alkotóerőikkel
valamint egy, a bennük levő férfi-és női polaritásokat integráló szent “belső
házasság” formájában egyesíthetik a természetükben rejlő ellentéteket is

A következő Jung idézet azt foglalja össze, milyen eredmények és ismertetőjegyek

jellemzik az életközép -átmenetnek ezt a sikeresen teljesített szakaszát.
“mindenekelőtt valódi önállóságra tettünk szert, és ezzel egyidőben valamilyen
mértékben el is szigetelődtünk. Bizonyos értelemben egyedül vagyunk, ugyanis
“belső szabadságunk” azt jelenti, hogy a szerelmi kapcsolat már nem bilincsel le
bennünket, a másik nem már nem babonáz meg, hiszen tulajdon pszichénkben is
beazonosítottuk lényegi vonásait.”[15]

Mindent egybevéve ezzel a tranzittal izgalmas időszak köszönt ránk, hiszen

elegendő ösztönzőerőt ad ahhoz, hogy véghez vigyük mindazokat az átalakításokat,
melyek szükségesek ahhoz, hogy sort kerítsünk valamennyi, a növekedéshez a
szükséges változásra. Így tehát egy korábban gondoskodó háziasszony
magabiztosan betörhet a munkaerőpiacra, egy férfi kapcsolatba léphet belső
életével és mindkét nem inspirációt érezhet “álmai követésére”, bármik legyenek is
azok. De ehhez először újra kell álmodni az álmot, ez pedig az életközép- élmény
Neptunusz- szakaszának a feladata.

Neptun- Neptun kvadrát: az álom újraálmodása

“…amikor az ego elválasztódik annak biztos tudásától, hogy kicsoda, ki volt,
honnan jött, mi a története, merre tart és mi a jövője, amikor az ego a ködös
tartományokban, a határtalan időben,az elmosódó határok, összefolyó kontűrök
között lebeg, amikor már nem azonosul azokkal a belső képekkel, amelyek
korábban fenntartották és értelmet,célt adtak neki”

Murray Stein: Az élet delén

Az életközepi átmenet neptuni szakasza nem választható el a másik két fázistól E

három külső bolygó tranzitjai átfedhetnek egymással és áthatják egymást. Más
esetekben az egyik tranzitot követi a másik. Ahogy a Neptun közeledik a radix
helyzetével képezett egzakt kvadrátjához, eszményeink válságával szembesülünk.
Ez a nagy kiábrándulás, beteljesületlenség, elégedetlenség, depresszió időszaka
lehet, ugyanis látni kezdjük a különbséget ifjúkorunk ideáljai és aközött, amit
életünk delelőjére valójában elértünk. Mint Sheely találóan jellemezte, ez az a
szakasz, amikor az álom megfosztódik az illúzióktól. Most eljött az ideje, hogy
szembenézzünk azzal, hogy az, akikké váltunk, illik- e “eszményi
önmagunkhoz”[16]. Még ha meg is valósítottuk ifjúságunk álmait valószínű, hogy
új álmot választunk, ami bevezet bennünket életünk második felébe.

Ebben az időszakban vallásos, spirituális és filozófiai nézeteink is változásoknak és

kihívásoknak vannak kitéve. Az előző két évtizedben talán olyan erős politikai,
etikai vagy vallási hiedelemrendszereket vallottunk a magunkénak, mint a
feminizmus, katolicizmus, republikanizmus, taoizmus, és most azon töprengünk,
hogy érvényes- e még mindaz, amiben korábban hittünk.

Ahogy fiatalkori álmaink szertefoszlanak, egy olyan helyen találhatjuk magunkat,

amit a jungi pszichológia “peremvidéknek”, határvidéknek nevez, és gyakran
szimbolizálja a senkiföldje, egy sötét erdő, sivatag, egy liget, ahol az
értelmetlenség, a céltalanság érzete, nagy zavar és félelem honol. Ahogy, a Plútó
kvadrát vagy az Uránusz szembenállás hatására esetenként kényszeredetten
feladjuk gyermeteg álmainkat, azon kapjuk magunkat, hogy siratjuk, gyászoljuk
elveszett ifjúságunkat, beteljesületlen álmainkat, és letaglóz bennünket a
jelentéktelenség, értelmetlenség szinte tapinthatóan valóságos érzete. Ezen a
periférián egy időre el kell engednünk álmainkat, és úgy kell maradnunk, lebegve,
hogy egy új álom vagy látomás merülhessen fel .

Stein nagy részletességgel írta le ezt a “perem” vagy küszöb – állapotot..

Elidegenedésről, háttérbe szorulásról, sodródásról ír. ” Az “én” hontalanná válik.
Az “én” és a “nem -én” összemosódott határai között lebeg.” [17] Ebben az
időszakban úgy érezzük magunkat, mintha a “sivatagban vándorolnánk”, és
elveszíthetjük a jövőbe vetett reményeinket, hitünket. Tulajdonképpen valószínűleg
úgy érezzük, nincs is jövő. Ennek a szakasznak a belső -és külső élményei sokféle
formát ölthetnek: erőteljesen áthat bennünket a beteljesületlen sóvárgás, a
romantikus fantáziák, menekülési vágy, egy a szellemi ösvény megtalálásának
igénye. Álmok, fantáziák, megérzések , szinkron egybeesések formájában
üzeneteket kaphatunk a tudattalanból, melyek elvezethetnek bennünket legmélyebb
integritás- érzetünk, a lényeg vagy a szellem helyére.. Lényegében véve ez egy
spirituális keresés. Nincsenek válaszok. Egyszerűen keresztül kell menni rajta.

A peremvidékeken és a bizonytalanság tartományain keresztül vezető utazás

mélyebb értelme tehát az, hogy újra egyesüljünk mély énünkkel, lelkünkkel. Most
lehetőségünk van arra, hogy egy nagyobb, kollektív vagy “spirituális”céllal
kerüljünk kapcsolatba.

Erósz és Psziché mítosza megvilágítja az átmenetnek e neptuni rítusát. A Psziché

szeretett Éroszával való egyesüléséről, elhagyásáról majd újra egyesüléséről szóló
történetét a tulajdon lelkünk megkeresésének tekinthetjük. Az Érosz által elhagyott
Pszüché érzései az ifjúkori álmaink elvesztése miatti fájdalomhoz hasonlíthatók.
Elhagyatva és kitaszítva a terhes Pszichének szembe kell néznie önmagával és
mérhetetlen magányában és fájdalmában már nem is akar tovább élni.
Öngyilkosságot kísérel meg, de ezzel is kudarcot vall.

Psziché végül találkozik Aphroditével, a szerelem istennőjével, aki négy, látszólag

kivitelezhetetlen feladattal bízza meg, melyek sikeres teljesítést követően talán újra
egyesülhet szerelmével. Megpróbáltatásai során Psziché segítséget, útmutatást és
ajándékokat kap. Mire teljesíti negyedik feladatát is, amikor le kell szálljon az
alvilágba, hogy hozzon Persephoné szépítő olajából, érettebb, bátrabb és bölcsebb
lett. A történet szerencsésen végződik: Psziché és Érosz szent házasságot kötnek és
Psziché a halhatatlan istennők közé emelkedik.. Jen Houston sokatmondóan így
foglalja össze velősen e mítosz jelentését: “most , transzformációjának vagy a lélek
hívásának látomásaként magasba emelkedik fátyolfinom, de erős szárnyain” 18]

Az életközépi utazás neptuni szakaszának végére sokkal jobban fel vagyunk

készülve arra, hogy “belevessük magunkat az életbe”: erősek, érettek vagyunk,
tudatában erőnknek, közvetlenebb kapcsolatban Mély – Énünkkel vagy a
lelkünkkel, és bizonyára arra is készen állunk, hogy megújult hittel, reményekkel,
célokkal igent mondjunk küldetésünkre

Befejezés

Amennyiben a három külső bolygó tranzitja átfed egymással szem előtt kell
tartanunk a közöttük való kapcsolatot, valamint azt is, hogy milyen sorrendben és
ütemben követik egymást. Ez az ugyanis, ami egyedivé teszi az életközép- átmenet
szakaszát. Egy 1950-ben született személy pl. 1989-ben élte át az Uránusz
szembenállást, 1990-ben a Plútó kvadrátot, 1991-ben pedig a Neptun kvadrátot,
míg egy másik, aki 1956-ban született, a Plútó kvadrátot 1995- 1996-ban, az
Uránusz szembenállást és a Neptun kvadrátot pedig egymással átfedve, 1997-ben
tapasztalta meg.
Az is természetes, hogy az Uránusz, Neptunusz Plútó radix-beli helyzetei, az
általuk uralt házak, a házak pozíciója, melyek felett a tranzitáló bolygók
áthaladnak, bármely, általuk aktivált fényszög meg a többi, kísérő tranzit és
progresszió a képlet tulajdonosára jellemzően határozza meg és módosítja az
életközép átmenet szakaszának természetét. Számost tényezőt kell ilyenkor
figyelembe venni, és egy képletelemzés értékes segítséget nyújthat abban, hogy az
egyéni sajátosságokat szem előtt tartva értelmezzük az élet delének az átmeneti
szakaszát.

Egy ügyfelemnél, akit Írisznek fogok nevezni, 39 – 41 éves kora között zajlottak le
az életközép átmenet tranzitjai. Az Uránusz szembenállással kezdődött 39 éves
korában, amikor úgy döntött, egyetemre megy, hogy tanárnő lehessen. A gyerekei
serdülőkorúak voltak és erős érzett arra, hogy önálló karriert építsen. Ez volt az ő
ébredése, a felhívás a kalandra.

A következő évben, amikor betöltötte a 40-et következett a Plútó kvadrát. Nem

sokmindenre emlékszik ebből az időszakból, kivéve hogy minden erejével arra
összpontosított, hogy befejezze tanulmányait. Ugyanakkor Írisz házassága nagyon
boldogtalan volt. Azt hiszem fontos adalék, hogy éppenséggel az életközepi
átmenet és az Uránusz- szembenállás kezdete előtt szokatlan egészségi panaszai
támadtak, amelybe beletartoztak a komoly migrénes rohamok és állkapcsa is
nagyon fájt. 41 évesen, a Neptun kvadrát időszaka alatt vonakodva beleegyezett
abba, hogy elkísérje férjét és családját egy idegen országba. Ez nagyon nehéz
időszak volt számára, amikor az elszigeteltséggel küszködött és mozgásában is
korlátozott volt. Az országot érdektelen perifériaként, pusztaságként írja le. Ennek
ellenére Írisz különböző munkákat vállalt több, számára új területen. Ez kitágította
látókörét és megnövelte önbizalmát. Amikor 42 évesen visszatértek Ausztráliába, a
három bolygó szó szoros értelemben vett tranzitja már befejeződött.

A megújulás és a reintegráció időszaka rendszerint a tranzitok befejeződése után

következik, azokra a hosszútávú, tartós változásokra pedig, melyek bevezetnek
minket életünk második felébe, gyakran csak negyvenes életünk közepén – vége
felé kerítünk sort, nem pedig a “krízis” tranzitjíinak ideje alatt.

Írisz esetében a feszültség és az elidegenedés érzése 42. életévében vált

elviselhetetlenné a házasságában, és annak az évnek a végére el is vált a férjétől.
Ezzel kezdődött az utazás második szakasza, amelyben önmaga keresésére indult,
az út, amelyen növekszik és teljes mértékben kibontakozhatja kreativitásának
csodálatos adományait, anélkül, hogy a múlt tilalmai korlátoznák.

Az életközepi utazás lényegét nem lehet néhány szóban összefoglalni. De

számomra úgy tűnik, hogy az életnek ebben a szakaszában lehetőségünk adódik
arra, hogy lehatoljunk létünk gyökereiig, legmélyebb lényegünkig, tudattalanunkba,
és az Uránusz, Neptun, Plútó bolygók irányítása alatt választunk, döntést hozunk,
mit is akarunk valójában kezdeni az életünkkel. Ha válaszoltunk az első, kalandra
hívó szóra, átutaztunk az alvilágon, elfogadtuk küldetésünket vagy az ajándékot,
döntést hoztunk, cselekedtünk, valóban kezdetét veheti az utazás.

“Nem tudom pontosan megmondani,

mivel ajándékoz meg a lélek életed delén,

csak azt tudom javasolni, hogy amikor átnyújtja, fogadd el azt.”

Murray Stein: Az élet delén

Jelen cikk először 1997-ben , az Ausztráliai Asztrológusok Szövetségnek (FAA)

benyújtott szakdolgozat, diplomamunka formájában jelent meg, és a szerzőt Allan
Johnson aranyéremmel díjazták érte. Ezt követően közölte a FAA Journal 28.
száma, 1998 március 1-én

A szerzőről:

Candy Hillenbrand ausztráliai asztrológus, illatterapeuta és író, aki különösen

érdeklődik a fejlődés- orientált, célközpontú asztrológia megközelítésmódja iránt.
Társadalomtudományi képzettséggel és az Ausztrál Asztrológusok Szakszövetsége
által kiállított asztrológus- oklevéllel rendelkezik. 1997-ben a FAA. Allan Johnson
Aranyérmének egyik nyertese. A Holisztikus Asztrológus (Wholistic Astrologer)
című negyedéves nemzetközi folyóirat kiadója és szerzője is, rendszeresen publikál
cikkeket különféle online -és a nyomtatott kiadványokban Candy elérhetősége: .O.
Box 1796, Macclesfield, S.A., 5153, Australia, vagy e-mail:
candy@aplaceinspace.net. Honlap: “A Place in Space” –
http://www.aplaceinspace.net and http://www.wholisticastrologer.com

fordította:

Kiss Katalin

kati040171@gmail.com

További cikkek: http://hu.netlog.com/napiasztro

IRODALOM :

[1] Ruperti, Alexander., Cycles of Becoming (US & Canada, CRCS Publications,
1978) p. 8.

[2] O’Connor, Dr Peter., Understanding the Midlife Crisis (Sydney, Macmillan,

1981) pp. 26-28.
[3] Jung, C.G., Modern Man in Search of a Soul (New York & London, Harvest
Books, 1933) p. 229.

[4] Bolen, Jean Shinoda., Crossing to Avalon (San Francisco, Harper Collins,
1994) pp. ix-x.

[5] Stein, Murray., In Midlife, A Jungian Perspective (Dallas, Texas, Spring

Publications, 1983) p. 26.

[6] Stein., ibid. p. 27.

[7] Lewis, Jim., “Peter Pan in Midlife (or, How not to turn into your Parents)”,
Quoted in Philip Levine’s ‘Cosmic Perspective’ Astrological Report (Maine, 1996)

[8] Stein., op. cit. p. 8.

[9] Ruperti., op. cit. p. 18.

[10] Stein., op. cit. p. 118.

[11] Lewis., op. cit.

[12] Stein., op. cit. p. 27.

[13] Sheehy, Gail., Passages – Predictable Crises of Adult Life (New York, Bantam
Books, 1976) p. 415.

[14] Hand Clow, Barbara., Liquid Light of Sex : Understanding your Key Life
Passages (Santa Fe, New Mexico, Bear & Company, 1991) p. 59.

[15] Quoted in Sheehy., op. cit. pp. 415-416.

[16] Sheehy., op.cit. p. 357.

[17] Stein., op.cit. p. 9.

[18] Houston, Jean., The Search for the Beloved (New York, Tarcher/Perigee
Books, 1987) p. 168.