Pályázat címe: A 21.

század követelményeinek megfelelő, felsőoktatási

sportot érintő differenciált, komplex felsőoktatási szolgáltatások
fejlesztése a Dél-alföldi Régió felsőoktatásában
Pályázati azonosító: TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0011

A testnevelés és
sport tanításának
elmélete és
módszertana

Kedvezményezett:
Szegedi Tudományegyetem
Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
www.u-szeged.hu
www.palyazat.gov.hu
 Tartalom
Tartalom ...................................................................................................................................... 2
Bevezetés ................................................................................................................................... 4
I. Kultúra – testkultúra – értékek .............................................................................................. 5
I.1. Kultúra........................................................................................................................... 5
I.2. Testkultúra .................................................................................................................... 6
I.3. Értékek .......................................................................................................................... 8
I.3.1. Sport............................................................................................................................ 9
I.3.2. Testnevelés ............................................................................................................... 11
I.4. Felhasznált irodalom ................................................................................................... 14
II. A testnevelés tanításának alapkérdései ............................................................................. 17
II.1. Testi nevelés ................................................................................................................. 17
II.2. A testnevelés fogalma, tartalmi jegyei, eszközrendszere ............................................... 18
II.3. A személyiség fejlesztése a testnevelésben ................................................................... 19
II.4. Felhasznált irodalom ....................................................................................................... 24
III. A testnevelés oktatás szabályozása, tantervek .............................................................. 25
III.1. Testnevelés Alternatív Kerettanterv 1994....................................................................... 25
III.2. A testnevelési kerettanterv tartalmi felépítése 2012 ....................................................... 37
III.3. Tervezés a testnevelésben, törvényi háttér .................................................................... 40
III.3.1. A mindennapos testnevelés bevezetése .................................................................. 40
III.3.3. A kerettantervek ...................................................................................................... 46
III.3.4. A helyi tanterv.......................................................................................................... 47
III.3.5. A tanmenet .............................................................................................................. 49
III.3.6. Foglakozás és óratervezés ...................................................................................... 50
III.4. Felhasznált irodalom: ..................................................................................................... 52
IV. Az életszakaszok jelentősége a testnevelésben ............................................................. 54
IV.1. A szomatikus (testi) fejlődés életkori szakaszai ............................................................. 54
IV.2. A fejlődést meghatározó és befolyásoló tényezők ......................................................... 56
IV.3. A szervrendszerek növekedési üteme ........................................................................... 58
IV.4. A testi és a motorikus fejlődés jellemzői ........................................................................ 59
IV.4.1. A csontrendszer fejlődésének jellemzői ................................................................... 61
IV.4.2. Az izomfejlődés ....................................................................................................... 63
IV.4.3. A zsírszövet fejlődése ............................................................................................. 66
IV.4.4. A testösszetétel változása ....................................................................................... 66
IV.4.5. A légző-, valamint a szív- és érrendszer .................................................................. 68
IV.5. A gyermekek és serdülők korcsoportjainak sajátosságai ............................................... 71
IV.5.1. Kisiskoláskor (6-10 éves életkor) jellemzői .............................................................. 72
IV.5.2. A serdülőkor jellemzői ............................................................................................. 74
IV.6. Módszertani szempontok a fejlesztés folyamatában ...................................................... 79
IV.7. Felhasznált irodalom...................................................................................................... 80
V. Foglalkoztatási formák a testnevelési órán, sportfoglalkozáson ............................................ 85
V. 1. A foglalkoztatási forma megválasztása .......................................................................... 85
V. 2. Osztályfoglalkoztatás ..................................................................................................... 86
V.2.1. Együttes vagy frontális osztályfoglalkozás................................................................ 86
 V.2.2. Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás ....................................................................... 88
V.2.3. Egyenkénti osztályfoglalkoztatás.............................................................................. 89
V.3. Csapatfoglalkoztatás ...................................................................................................... 90
V.3.1. Együttes csapatfoglalkoztatás .................................................................................. 90
V.3.2. Csoportonkénti csapatfoglalkoztatás ........................................................................ 91
V.3.3. Egyenkénti csapatfoglalkoztatás .............................................................................. 92
V.4. Cirkuit foglalkoztatás (köredzés) ..................................................................................... 95
V.5. Felhasznált irodalom ...................................................................................................... 96
VI. Differenciálás a testnevelésben ...................................................................................... 97
VI.1. A Nat 2012. az egységességről és differenciálásról ....................................................... 97
VI.2. Differenciálás csoport és egyéni szinten ...................................................................... 100
VI.3. Gyakorlati megoldások a differenciálásra a testnevelésben ......................................... 101
VI.5. Felhasznált irodalom.................................................................................................... 103
VII. Ellenőrzés, értékelés a mozgástanulás folyamatában ...................................................... 105
VII.1. Ellenőrzés................................................................................................................... 105
VII.1.1. Időszakos ellenőrzés ............................................................................................ 105
VII.1.2. Folyamatos ellenőrzés ......................................................................................... 106
VII.2. A hibajavítás módszertana ......................................................................................... 106
VII.3. Értékelés .................................................................................................................... 109
VII.3.1. Értékelés fajtái ..................................................................................................... 110
VII.3.2. A helyes értékelő tevékenység kritériumai............................................................ 110
VII.5. Osztályozás ................................................................................................................ 112
VII.5.1. Az osztályzatokkal szemben támasztható követelmények: ................................... 113
VII.5.2. Az osztályozás funkciói ........................................................................................ 113
VII.6. A tanulók fizikai állapotának mérése ........................................................................... 113
VII.6.1. A fizikai mérés jogszabályi háttere ....................................................................... 114
VII.6.2. A fittségi állapot mérése ....................................................................................... 114
VII.7. Felhasznált irodalom................................................................................................... 124
 Bevezetés
A mindennapos testnevelés bevezetése szükségessé tette olyan szakemberek megjelenését a
közoktatási intézményekben, akik rendelkeznek sporttudományi alapismeretekkel és megfelelő
késztetést éreznek a testnevelés és sport iskolai oktatására.

A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről: 98. § (16) „Ha az iskola megfelelő végzett-
ségű és szakképzettségű pedagógussal nem tudja megszervezni a 27. § (11) bekezdés szerinti
mindennapos testnevelést, akkor a testnevelés tantárgy tanítására határozott időre, legfeljebb a
2019/2020. tanév kezdetéig alkalmazható, aki felsőfokú végzettséggel és sportoktatói vagy
sportedzői szakképzettséggel rendelkezik”.

A tananyag elkészítésének célja, hogy a testnevelő instruktor a képzés során ismerje meg és
sajátítsa el az alapvető pedagógiai ismereteket, hatékonyan tudja alkalmazni a testnevelés és
sport tanításának elméleti és módszertani ismereteit.

A tananyag összeállítása feltételez bizonyos már meglévő tanítás módszertani alapismereteket.

Az egyes fejezetben kidolgozott ismeretanyag tartalma a mindennapos testnevelés tömegsport
foglalkozások hatékony megvalósítását segíti.

Az I –IV. fejezet a testnevelés elmélet alapjait foglalja össze kiemelve a testnevelés és sport
étékeit, a személyiség testnevelés vonatkozású értelmezését. Az elmúlt húsz év tantervi szabá-
lyozásban végbemenő szerkezeti és tartalmi változásokat és a fejlődési tendenciákat mutatja be
a mindennapos testnevelés bevezetéséig. A mozgástanítás-tanulás alapfeltétele az életkori sa-
játosságok ismerete, az eredményes fejlesztő módszerek megválasztása és alkalmazása érde-
kében.

Az V-VII. fejezet az oktatási folyamat eredményességét meghatározó módszertani ismereteket

tartalmaz. A képzés hatékonyságát fokozza a jól megválasztott foglakoztatási forma, az egyéni
különbségekhez igazodó differenciálás és a szakszerűen kiválasztott és alkalmazott ellenőrzés,
értékélés.

A tananyag fejezeteiben megjelenő digitalizált anyagok, hivatkozások változatos tanulási lehető-

séget biztosítanak minden érdeklődő számára. A felhasznált irodalom jegyzéke segíti és kiegé-
szíti a tananyagban található ismereteket.
 I. Kultúra – testkultúra – értékek

I.1. Kultúra
A sokfajta kultúraelméleti szakirodalom eltérő módon értelmezi a kultúra kifejezést, különböző
korok társadalmai és egyes tudósai mind másként és másként határozták meg jelentését. A kul-
túra kezdetének kutatása egybefonódik az emberi társadalom kezdetének meghatározásával,
ám az eltérő és különböző kulturális jegyek értelmezésének különbsége miatt nem jelenthető ki,
hogy mikor is volt ez a kezdet valójában.

A „kultúra vagy civilizáció, a maga teljes etnográfiai értelmében, az az összetett egész, amely
magában foglalja a tudást, hiedelmet, művészetet, törvényt, hagyományt és mindazon egyéb
képességet és szokást, amelyre az embernek a társadalom tagjaként szüksége van” (Tylor,
1871, 167. o.).

Az az összetett egész, ami magába foglalja a tudást, a vélekedést, a művészeteket, a morál

(oka)t, a jogot és a szokást, és minden olyan emberi képességet és habitust, amit az ember a
társadalom tagjaként sajátít el. Ebben az értelemben beszélhetünk különböző emberi kultúrákról
és ezek találkozásairól, kultúra közötti érintkezésről és kölcsönhatásukról.
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Kult%C3%BAra).
Kultúráról, mint egy közösség irányított magatartásáról akkor beszélhetünk, ha a természet bir-
toklása anyagi, erkölcsi és szellemi téren olyan állapotot teremt, mely magasabb és jobb, mint
az, melyet az adott természetes viszonyok nyújthatnak. Ismertető jele a szellemi és anyagi érté-
kek egyensúlya és eszményképe, melyben a közösség különböző aktivitásai összpontosulni
igyekeznek, lényegében egyöntetű (Huizinga, 1935).

„Az ember az állatvilágtól a testi funkcióinak magasabb szintű tudatos realizálásában külön-
bözik, és ez a kultúra egyik ismertető jele (Franklin, 1969)”.

A társadalom értékrendjének alakításában, közösségi értékek, normák, szabályok formálásában

elengedhetetlenül fontos az ember alkotóképes szellemi és fizikai tevékenysége. Az emberi al-
kotás a szellemi és fizikai tevékenység elválaszthatatlan egységeként jelenik meg minden törté-
nelmi korban függetlenül attól, hogy az adott társadalom értékrendjében hogyan deklarálja.

A kulturális antropológia meghatározása szerint a kultúra egy adott társadalom mindazon isme-
reteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosít-
ják. A kultúra alapján tudunk eligazodni abban, hogy mik a fontos értékek és normák az életben.

„A kultúra tapasztalatok és tevékenységek és normák rendszere, amelyek a közösséget össze-

tartják, miközben a közösség tagjai a környezet kihívásaira reagál (Pedagógiai lexikon, 1997)”.
(Falus I. – Báthory Z. 1997)

A különböző felfogások és meghatározások alapján összefoglalva a kultúra meghatározó ele-

mei:

 az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége

 az ember szellemi és fizikai képességek és ismeretek egysége

 tapasztalatok és tevékenységek és a közösségi normák rendszere

 adott társadalomban az egy csoport műveltségi szintje

 az egyén műveltsége, kulturáltsága

Részletesebben: http://www.phil-inst.hu/uniworld/kkk/crosscul/kondor/1.htm

I.2. Testkultúra
A testkultúra igen sokféle megfogalmazása és értelmezése közül kettőt említenék az egysége-
sebb szemlélet és közös gondolkodás segítése érdekében.

A testkultúra az egyetemes kultúra szerves alkotórésze. Az ember egészségügyi és mozgáskul-

túráját foglalja magában. Tartalmilag jelenti mindazon szellemi és anyagi értékek összessé-
gét, melyeket az emberi társadalom a fejlődése folyamatában létrehozott és megőrzött. A test-
kultúra jelentéstartománya átfogja a társadalomban lezajló aktivitást a fizikai tevékenység segít-
ségével. Az embernek ez a társadalmon belül lezajló aktivitása az egészségének, fizikai álla-
potának megőrzésére, képességeinek fejlesztésére, teljesítőképességének növelésére történik,
a testgyakorlás és a sport, mint eszközrendszer felhasználásával.

Végül a Sportlexikon (1986) megfogalmazása: „A testkultúra testi-lelki műveltség és művészet,

ami az egyetemes kultúra szerves része, történetileg változó értelmezéssel és gyakorlattal. Az
egyetemes kultúra részeként tartalmazza a test egészségét, teljesítőképességét, a testi
(lelki) képességek fejlesztését és versenyszerű összemérését szolgáló tevékenységeket, az
e tevékenységek űzéséhez szükséges eszközöket, valamint a tevékenységek szellemi tükröző-
dését az egyes tudományokban, köztük a testnevelésben és sporttudományban. Az említett
testi képességek fejlesztését és versenyszerű összevetését szolgáló tevékenységeket két –
jól ismert – részre bontjuk, a testnevelésre és a sportra (Nádori L. szerk. 1986)”.

A fenti megfogalmazások lényeges elemeit kiemelve:

 az emberiség történelmi fejlődése folyamán létrehozott azon anyagi és szellemi értékek

összessége, amely az ember cselekvéskultúrájában jut kifejezésre.

 ebből adódóan a testkultúra az egyetemes kultúra elválaszthatatlan részeként együtt fej-

lődik az emberiséggel, adott társadalom értékeivel.

 minden szakirodalom megfogalmazás a test és a lélek az ember pszichoszomatikus, bio-

pszicho-szociális egységét hangsúlyozza.

 az ember testi, lelki képességek fejlesztésében az egész személyiség tevékenyen vesz

részt.

 az egyének tevékenységei, mint az ember testének ápolása, fizikai állapotának, képes-

ségeinek karbantartása, fejlesztése, szomatikus alkalmazkodóképességének, mozgás-
műveltségének tökéletesedése a fejlesztés folyamatában és annak eredményeként jön-
nek létre.

 a testkultúra testgyakorlatok, a sport, a testnevelés tevékenységei által, e tevékenységek

tárgyi-, eszközbeli-, létesítményi feltételei között, a természet erőinek, valamint a sport-
tudomány ismereteinek felhasználásával formálódik.

Részletesebben:

http://www.ofi.hu/tudastar/kultura-testkultura
http://www.jgypk.u-szeged.hu/dok/tamopsport/Nadori-Dancs-Retsagi-Ekler-Gaspar%20-
%20Sportelmeleti%20ismeretek

I.3. Értékek
A testkultúra meghatározásban szereplő testi képességek fejlesztését és versenyszerű ösz-
szemérését szolgáló tevékenységeket két – jól ismert – részre bontjuk: a testnevelésre és a
sportra.

A testkultúra legfontosabb elemei tehát: az egészség, a testnevelés és a sport.

Az egészség értékkategória. Általános meghatározás szerint az egészség az ember bármely

szempontból vizsgált általános állapota.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészség az ember testi,

lelki és szociális jólétét jelenti és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiányát. Az egés-
zség nem csupán cél, hanem egy erőforrás, melyet a mindennapokban használunk.

Az egészség csak akkor fenntartható, ha annak összes dimenziója kielégítő szinten működik:

- biológiai egészség: testünk megfelelő működése

- lelki egészség: világnézetünk, erkölcsi alapelveink, tudatunk nyugalma és a belső béke men-
tális egészség: tiszta, racionális és logikus gondolkodás

- érzelmi egészség: az érzések felismerése, megélése és kifejezése

- szociális egészség: embertársainkkal megfelelő kapcsolatok kialakítása

Az egészséget befolyásolják:

- társadalmi tényezők: makro és mikrokörnyezetünk, a társadalom berendezkedése, szociális

érzékenysége, életstílus

- egyéni tényezők: öröklött tulajdonságaink biológiai adottságok, személyi kapcsolataink, nem,

életkor, életvitel, életmód stb.

Az egészség forrásai mindazok a külső és belső tényezők, melyek az egyént korának, nemének,
földrajzi helyének és társadalmi helyzetének figyelembevételével hozzásegítik egészsége opti-
malizálásához.

I.3.1. Sport

Az 1930. november 2-án Szegeden rendezett Országos Testnevelési Kongresszuson

Szent-Györgyi Albert biokémikus professzor "Az iskolai ifjúság testnevelése" címmel tar-
tott előadást, amelyen Klebersberg Kunó kultuszminiszter és az ország sportéletének
irányítói is részt vettek. Az angol oktatásban, a szellemi és testi nevelésben egyaránt tájéko-
zott, a sportolást életelemének tartó Szegeden élő tudós előadását a kongresszus résztvevői
nagy lelkesedéssel és mély megdöbbenéssel fogadták.

Az előadás anyagát, aktualitása miatt, 1937-ben (a Nobel - díj elnyerése után) a Testnevelés c.
folyóirat ismételten közölte. Szent-Györgyi Albert megállapításai még időszerűbbek, mint a
beszéd elhangzása idején voltak:

„…Oxford és Cambridge titka az, hogy itt elsősorban embereket, férfiakat nevelnek, nem pedig
savanyú, verejtékükben főtt filozófusokat vagy más egyebeket, s e munkájuknál legfontosabb
eszközük a sport, mely nem a szellem útján nyomja el a testet, hanem a test útján nyitja meg a
lelket.”

A Nobel-díjas tudós szerint a sport lényege: „A sport, az nemcsak testnevelés, hanem a lé-
leknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze. A sport fogalma azonban nem
tévesztendő össze puszta testi ügyességgel, a rekordhajhászással, a nyereségvadászással és a
legutóbbiakkal együtt járó primadonnáskodásokkal. Az utóbbiaknak nemcsak hogy a sporthoz
semmi közük, de a sportnak egyenesen ellenségei. A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy
sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem
szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári
erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitar-
tásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre
és mindenekelőtt a "fair play", a nemes küzdelem szabályaira.”

„Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a társadalomnak, ahhoz kétség
nem fér. És mi kikergetjük hideg, sötét téli reggelen fél hét órakor kis gyermekeinket meleg
ágyukból, hogy elzavarjuk őket az iskolába, ahol mozdulatlanul, rettegésben töltik el zsenge
éveik nagy részét, ahol egészségtelen, félénk, 10 éves felnőtteket faragnak belőlük. Úgy értesül-
tem, hogy még mindig vannak iskolák, ahol napi öt órai tanítás folyik, ahol hetenként két torna-
óra van, ahol tehát három naponta előre kell a gyermekeknek magukat kimozogniuk. Hát tudnak
az urak három napra előre enni vagy aludni? Ez ami itt folyik, az ellenkezik nemcsak a fiziológia
és orvostudomány, de ellenkezik az emberi józan ész legelemibb követelményeivel.”

„Egy ilyen új tanrendszerben a sportnak, mint a test és a testen át a lélek nevelőjének tág tere
kell, hogy nyíljék, amely összhangban áll nemcsak a pedagógia, de az egyszerű emberi ész és
természet követelményeivel is.”

„Ez a reform a kovácsolója kell, hogy legyen, a mi leghatalmasabb fegyverünknek, a magyar

jellemnek, mely jellem forgatásához egészség kell, mely fegyver legjobb köszörűköve a sport,
amely egyetlen útja a mi nemzeti megújhodásunknak.”

Szent-Györgyi Albert már több mint 80 évvel ezelőtt felismerte és megfogalmazta a testneve-
lésre szánt idő megemelését és az értelmi nevelésre szánt oktatási idő csökkentését az
egyén boldogulása és a társadalom megújhodása érdekében.

A sport megnevezést a mindennapi életben is sokféleképpen értelemben használták és hasz-

nálják. Gyakran említjük, mint diáksport, versenysport, élsport, szabadidő sport, tömegsport,
rekreációs sport stb. „Meghatározott szabályok szerint, időtöltésként vagy versenyszerűen foly-
tatott testedzés.” (Nádori, 2005.112. o.)

„Mindazon szervezett és/vagy szervezetlen, csoportos vagy egyéni testedzési tevékenységek

gyűjtőfogalma, amelyekben az ember biológiai mozgásigényét, szükségletét, társadalmi körül-
mények között kielégíti” (Frenkl, 1978. 222. o. idézi Rétsági E. 2011)

1. ábra: A sport értékrendszere (H. Ekler J. 2011)

A sport értékrendszerét mutatja be H. Ekler Judit modellje (1. ábra), mely szerint a sporttevé-
kenység:

- közvetlen célja valamilyen mozgás megtanulása, gyakorlása az adott sporttevékenység-

re jellemző sajátos, maximális teljesítmény elérése érdekében,
 - a sportolás közvetett célja az egészség fenntartása életkortól függetlenül, az egyén tel-
jesítőképesség fokozása,
- a tevékenységben való aktív részvétellel a személyiség fejlesztése (kognitív képességek,
érzelmi, akarati tulajdonságok, jellem stb.)

Részletesebben:http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Nadori-Dancs-Retsagi-
Ekler-Gaspar-Sportelmeleti_ismeretek/

I.3.2. Testnevelés

A Testnevelési Világmanifesztum (FIEP) 1971-ben a következőkben határozta meg a testneve-

lés fogalmát: "A testnevelés a nevelés azon eleme, amely szisztematikusan használja fel a fizi-
kai tevékenységet és a természetes közegek (levegő, víz, napfény stb.) hatását." (Nagy Gy.
1978. 9. p. idézi Gyetvai Gy. 2004)

A testnevelés a testkultúra művelésének legismertebb, intézményes keretek közötti pedagógiai

tevékenysége. Iskolai tantárgy melynek sajátos műveltségtartalma van. Nevelés és oktatási
folyamatával iskolai közösségi formában tudatosan fejleszti a testi képességet, alakítja, formálja
a tanulók személyiségét.
 1. táblázat: A testnevelés általános értékrendje (Király, 2001)

A TESTNEVELÉS ÁLTALÁNOS ÉRTÉKEI

Társadalmi értékek Pedagógiai értékek Biológiai értékek Pszichikai értékek

Fejlett humán Teljesítmény- Egészséges nem- Vidám közérzet

orientáltság zet
erőforrás

Egészséges életmód Kreatív munkavégző- Fejlett motoros ké- Képesség konfliktusok

képesség pességek kezelésére, problémák
megoldására

Pozitív életfelfogás Kooperációra való Egészséges közér- Egészséges verseny-

készség és képes- zet, életmód szellem
ség

Gyorsabb regenerá- Szellemi túlterhelés Ismeretek preven- Toleráns viselkedés

lódásra képesség kompenzálása ciós módszerekről

A testnevelés sokrétű értékteremtő tevékenységét a fenti táblázat jól szemlélteti (1. táblázat). Az
intézményesített oktatásban elvégzett munka minősége visszatükröződik az egyének kulturális,
testkulturális tevékenységének színvonalában.

Nem mellékes, hogy az egyes iskolai tantárgyak pl. testnevelés milyen mértékben használja ki
és valósítja meg az a művelődéstartalmában lévő lehetőségeket.

A testnevelés és a sport ugyanazon testkulturális értékeket hordozza, eltérésük csak ezen

értékek preferencia-rendszerében mutatkozik.

Ilyen értékesnek elismert tevékenységek, tevékenységformák: a testgyakorlás, az edzés, a

versenyzés, a motoros (kondicionális, koordinációs) képességek, teljesítmény, egészség
(kultúra), cselekvés (kultúra) stb.

Ebben a testkulturális értékvilágban jelenik meg a sportfelszerelések, sportlétesítmények,

mint tárgyi eszközök értéktartalma is. Ezekben a testkulturális tapasztalatok tárgyiasultak.

Most hasonlítsuk össze a testnevelésben, sportban jelenlévő néhány érték testnevelésben és

sportban való preferenciáját.
A testnevelés a motoros ingerek által (alkalmazásával) kell, hogy elérjen kedvező szervezeti
változásokat, vagyis fejlessze az egyén általános teljesítményét úgy, hogy

- a kardiorespiratorikus rendszer,
- neurohormonális rendszer adaptációjában és
- a mozgáskoordináció (mozgásműveltség) területén átlagos szintre jusson.

A sport ugyancsak a motoros ingerek által érjen el kedvező szervezeti változásokat, azaz fej-
lessze az egyén speciális teljesítményét úgy, hogy

- a kardiorespiratorikus rendszer,
- neurohormonális rendszer adaptációjában és
- a mozgáskoordináció (mozgásműveltség) területén átlagos szintre jusson. (Makszin I.
2014)

Testnevelés és sport sajátosságai tevékenységi és célértéki különbségei:

Testnevelés Sport

intézményes iskolai keretek között szervezeti sportegyesület, sportkörük

kötelező iskolai tantárgy önként vállalt tevékenység

heterogén tanulói csoport homogén sportolói közösség

tantervileg szabályozott műveltségtartalom elvárásoknak megfelelő ismeretanyag

sokoldalú képzés speciális sportági képzés

több sportág mozgásanyaga megismerése egy sportág mozgásanyagának elsajátítása

mozgásműveltség fejlesztése tejesítő képesség, tejesítő készség

kialakítása

önmagához mért fejlődés adott életkor, világszínvonal eredménye

pozitív élményszerű teljesítményre törekvés maximális teljesítményfokozás

sokoldalú személyiségfejlesztés teljesítménymotivált attitűd fejlesztése

pedagógiai, testnevelés tanítási módszerek edzéselméleti eszközök, módszerek

A fenti a testkulturális tevékenységeket az egyes tudományterületek saját aspektusuk szerint

értékelik és elemzik. A testnevelés- és sporttudomány az egészséges ember teljesítmény-
összetevőit (adottságait, képességeit, készségeit, erkölcsi-akarati tulajdonságait stb.), azok
pozitív befolyásolásának lehetőségeit hivatott vizsgálni. Az egyes tudományterület önállósága,
körülhatároltsága, egyben más tudományágakkal (pedagógia, pszichológia, szociológia, antro-
pológia, fiziológia stb.) való szoros kapcsolata eredményeit alkalmazza a testnevelés és sport a
gyakorlatban.
Egészen más kérdés az, hogy ez a fiatal tudomány rendelkezik-e a kibontakozáshoz, a fejlő-
déshez szükséges feltételekkel. Ebből a szempontból kulcsfontosságú kérdés a szakemberkép-
zés (testnevelő tanár- és edzőképzés) színvonala. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha nincsenek meg
a kor követelményeinek megfelelő szintű szakemberképzés személyi és tárgyi feltételei és lehe-
tőségei, akkor hiányoznak a jól felkészített, kreatív gondolkodású szakemberek is, akik képesek
lehetnének a tudományterület magas szintű művelésére.

Ismeretek összegzése képekben 1 (film)

http://zanza.tv/testneveles-es-sport/testneveles-elmelet/bevezetes-testneveles-elmeletbe

I.4. Felhasznált irodalom

1. Gyetvai György- Kecskemétiné Petri Adrien (2004): Testkultúra elméleti- és kutatás
módszertani alapismeretek. Főiskolai Jegyzet. JGYTF, Szeged.
2. Szent-Györgyi Albert(1930): Testnevelés 3.928-933 o.
3. .Falus Iván – Báthory Zoltán (1997): Pedagógiai Lexikon, Bp.
4. H. Ekler Judit (2011): http://www.jgypk.u-szeged.hu/dok/tamopsport/Nadori-Dancs-
Retsagi-Ekler-Gaspar%20-%20Sportelmeleti%20ismeretek/sportelmelet.html#d5e426
5. Király Tibor (2001): A testnevelés tanítás módszertana tanítók részére Dialóg Campus,
Bp. - Pécs 15-18. oldal
6. Makszin Imre (2014): A testnevelés elmélete és módszertana: Dialóg Campus, Bp.-
Pécs, 21- 32. o.
7. Nádori László (szerk. 1986): Sportlexikon (L–Z). Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest.
8. Tylor, Edward Burnett: "A kultúra tudománya." In: Maróti Andor (szerk.) Forrásmunkák a
kultúra elméletéből 1. Szöveggyűjtemény. 167-178. o. (Budapest: Tankönyvkiadó,
1989), 167. old. Eredeti mű: Primitive Culture (1871)
9. http://hu.wikipedia.org/wiki/Kult%C3%BAra#A_kifejez.C3.A9s_tov.C3.A1bbi_jelent.C3.A
9seid5e3693
10. Rétsági Erzsébet.–H. Ekler Judit: A testnevelés elmélet és a testnevelés módszertan
alapjai http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Nadori-Dancs-Retsagi-
Ekler-Gaspar-Sportelmeleti_ismeretek/ch05.html
 II. A testnevelés tanításának alapkérdései

Sokan foglalkoztak szakterületünk alapfogalmainak tisztázásával, ami sok hasonlóságot és

eltérést mutatatott, attól függően, hogy éppen milyen ideológiai szemlélet befolyásolta. Abban
azonban általános egyetértés mutatkozik, hogy az intézményesített testnevelés tanításában
résztvevő tanároknak, oktatóknak szerteágazó elméleti és gyakorlati ismeretekkel kell rendel-
kezniük. Az eredményes oktató - nevelőmunka gyakorlati megvalósítása nem nélkülözheti né-
hány alapfogalom részletesebb, szakma specifikus elemzését, értelmezését.

A testi nevelés és a testnevelés fogalmának tisztázása előtt érdemes beszélni a nevelés fogal-
máról. A mindenkori társadalom ugyanis meghatározza azokat a nevelési- és oktatási célokat és
feladatokat, amelyek megvalósítása révén a gyermek képessé válik az élethez szükséges alap-
tevékenységek elsajátítására, a társadalmi életre. A nevelés középpontjában mindenkor az alko-
tótevékenység kell, hogy álljon.

John Dewey azt vallja, hogy „A nevelés folyamata már a születés pillanatában megkezdődik,
folyamatosan fejleszti az egyén szellemi erőit, átitatja az ember öntudatát, alakítja szokásait és
nézeteit, felkelti érzéseit és érzelmeit”. Véleménye szerint „az egyedüli igaz nevelés akkor való-
sul meg, ha a gyermek szellemi erőit annak a társadalmi környezetnek az igényei formálják,
amelyben él. Ezek az igények ösztönzik arra, hogy a közösség tagjaként cselekedjen, s magát
abból a szempontból ítélje meg, hogy mennyire van hasznára a közösségnek. A cselekvései
által kiváltott reakciókból tudja meg, hogy ezeknek a cselekvéseknek mi a társadalmi jelentősé-
gük. A bennük rejlő érték visszatükröződik magukra a cselekedetekre.” (Dewey, 1976.)

A legjobban szervezett intézményes nevelés sem tud teljes mértékben elszakadni attól a folya-
mattól, amely során a gyermek fokozatosan sajátítja el környezete szokásrendszerét.

II.1. Testi nevelés

A testi nevelés tudatos személyiségformálás, mely tervszerű pedagógiai tevékenységen a neve-
lési és oktatási folyamaton kölcsönhatásán keresztül valósul meg. A célok elérése érdekében
meghatározott feladatokat kell elvégezni.

PEDAGÓGIA

NEVELÉS OKTATÁS
A nevelési tevékenységen belül, mely a magába foglalja az értelmi-, politechnikai-, erkölcsi-,
esztétikai nevelést is, a testi nevelés egy sajátos nevelési terület, amely felöleli mindazon intéz-
kedéseket és tevékenységeket, amelyek az emberi szervezet harmonikus fejlődési feltételeinek
megteremtésére, az egészség megszilárdítására, megtartására és a fizikai aktivitás megalapo-
zására irányulnak. Ide tarozik többek között a munka- és pihenés, restitúciós idő helyes arányá-
nak biztosítása, a szellemi és fizikai terhelés mennyiségének és minőségének meghatározása,
az egészséges étkezési szokások kialakítása, a higiéniai szokások, tisztálkodás az öltözködés.
A testi nevelés feladatainak megvalósítása nem csak a testnevelő tanárok kötelessége, teen-
dője, hanem a tantestület a pedagógus és az egész társadalom feladata (!).

II.2. A testnevelés fogalma, tartalmi jegyei, eszköz-

rendszere
Az intézményes nevelés keretein belül ez a sajátos műveltségterület, egy iskolai tantárgy. „A
testnevelés olyan céltudatos, tervszerűen irányított nevelési folyamat, amely sajátos művelődés-
tartalmával (mozgásos játékok, testgyakorlatok, sportági cselekvésrendszerek és az ezekhez
tartozó elméleti ismeretek) a mindenoldalúan képzett személyiség kialakítására irányul, előre-
mutatóan meghatározott társadalmi célok alapján”. (Báthori, 1985. 37. o.) Sajátos műveltségtar-
talma, formai és tartalmi jegyei és eszközrendszere van.

A testnevelés tantárgy a testnevelés tudományra, a testnevelés és sportoktatás gyakorlatában

felhalmozódott ismeretekre és a társadalmilag szükséges tevékenységekre támaszkodik. Az
iskolai nevelés rendszerében olyan eszköz melynek segítségével a személyiség fejlődéséhez
szükséges mozgásismereteket, jártasságot és készségeket sajátítanak el a tanulók. Formai je-
gyei megegyeznek a többi iskolai tantárgyakéval, de az óraszám, ismeret és tevékenységtarta-
lom sajátos megnyilvánulása a mozgásos tevékenységeken keresztül valósul meg. Sajátossága
a többi iskolai tantárgytól ezért lényesen eltér, hisz a műveltségtartalom elsajátításának nagy
része aktív mozgásos tevékenység közben valósítható meg.

A testnevelés tartami jegyei:

- életkorspecifikus, életkori sajátosságok figyelembevételével kell a fejlesztő eszközöket

és módszereket megválasztani és alkalmazni, adott életkorban megfelelő mozgásmeny-
nyiség és minőség alkalmazása,
- rendszeres nevelési, oktatási folyamat eredményeként fejlődik a tanulók mozgásművelt-
sége, cselekvésbiztonsága,
- tudatos, tervszerű képzés hatására képességek fejlődnek készségek alakulnak ki,
- tudatos, optimális fizikai terhelés a szervezetben sokrétű adaptációs (alkalmazkodás) re-
akciót vált ki, ami az edzettség fokozását biztosítja,
- a jól megválasztott élményszerű cselekvésformák rendszeres alkalmazása motiváltságot,

beállítódást alakít ki, ami befolyásolja a rendszeres testmozgás, sportolási szokások ki-
alakulását,
 - az egyéni különbségek figyelembevételéhez igazodó mozgásos feladatok változó nehé-
zségű megválasztása segíti az ösztönző, sikeres, pozitív élményű tevékenység végrehaj-
tását,
- a testnevelés és sporttevékenység közben formálódik a tanulók viselkedése, jelleme po-
zitív magatartásai tulajdonsága. ( Báthori B. 1991)

A testnevelés személyiség fejlesztő feladatait, a tantervi célokat nagyon gazdag, sajátos moz-
gásos cselekvésformákkal valósítja meg, igen bőséges eszközrendszerrel.

A testnevelés eszközrendszere

- testgyakorlatok: ide tartoznak az alapvető mozgásformák, természetes gyakorlatok, a

gimnasztika mozgásanyaga, előkészítő, rávezető és célgyakorlatok, a prevenciós, reha-
bilitációs és testi deformitást javító, valamint az alapvető képességfejlesztő és mozgás-
készséget kialakító gyakorlatok,
- a mozgásos játékok: ebbe körbe tartozik minden játéktevékenység, játékfeladat, a népi
játékok, iskolai testnevelési játékok, szabályjátékok, versengések,
- sportágak mozgásanyaga: sokoldalú képzés megvalósítása érdekében valamennyi
sportág sajátos ismeretanyaga, mozgásanyaga, mely felhasználható a testnevelés célja-
inak, feladatainak megvalósítására. Pl.: egyéni (atlétika, torna) sportok, csapatsportok
(kézilabdázás, kosárlabdázás, labdarúgás, röplabdázás),
- intellektuális ismeretek: azok az elméleti ismeretek amelyek a mozgástanulás folyamatá-
nak eredményes elsajátításához, gyakorlásához szükségesek, mint például a szabályok
megismerése, alapvető egyszerű taktikai, biológiai, mechanikai ismeretek,
- járulékos tényezők: higiéniai, egészségügyi, táplálkozási, öltözködési ismeretek a termé-
szet erőinek, hatásainak ismeretei valamint közösségi normák szabályok kialakítása, fej-
lesztés folyamatában elsajátított viselkedési és magatartási formák. (Makszin I. 2014)

II.3. A személyiség fejlesztése a testnevelésben

Minden oktatási rendszer pedagógia folyamatának megvalósítandó célja a személyiség alakí-
tása, fejlesztése. A testnevelés tantárgy sajátos céljai szorosan kapcsolódnak a nevelés és ok-
tatás folyamatában megvalósuló személyiségfejlesztés egészéhez. A testnevelés közoktatásban
betöltött szerepe és a testnevelés tantárgynak sajátosságában lévő lehetőségit nem lehet meg-
felelő mértékben hangsúlyozni. A több mint száz fogalmi, pedagógiai megközelítés mellett a
testnevelés tanítás sajátossága alapján az alábbiak szerint értelmezzük a személyiséget:

A személyiség nem más, mint az egyén pszichikai és fizikai tulajdonságainak összessé-

ge, amely tevékenységben és a tevékenységhez kapcsolható magatartásformában nyil-
vánul meg.

A meghatározás értelmezéséhez annak egyes elemeit érdemes külön értelmezni.

Az egyénre jellemző sajátosságok a genetikailag kódolt, öröklött, adottságokban találhatók

meg, ami alapvető hozott személyiségvonások közötti különbségeket jeleníti meg. Adott életkor-
ban eltérés mutatkozik a tanulók testalkatában, testmagasságban, mozgásműveltségében, a
tanulási képességük aktuális megnyilvánulási szintjében. Az egyéni sajátosságok és különbsége
felismerése és figyelembevétele nagyban segíti a testnevelés tanítás-tanulás folyamatának ter-
vezését, és a hatékony módszerek megválasztását.

A személyiség pszichikai tulajdonságai a kognitív (megismerési funkciók) képessé-

gek aktuális megnyilvánulásában működésük minőségében mutatkoznak meg. A személyiség
megismerési funkciói érzékelés, észlelés, emlékezés képzelet, gondolkodás és szervezet ener-
getikai bázison működő funkciói, mint figyelem, érzelem, motiváció. A pszichikai képességek
tevékenység közben fejlődnek, ismerhetők fel és egyéni korlátok, illetve lehetőségek szerint fej-
leszthetők.

A személyiség fizikai tulajdonságait a motoros képességek aktuális mérhető teljesít-

ményszintje, a kondicionális vagy koordinációs képességek adott életkorban meglévő fejletségi
állapota jelenti. Testnevelés tanításában ez tekinthető a tanuló előképzettségi szintjének, ami a
képességek fejlesztésének a technikai, taktikai képzésnek a kiindulási alapja.

A motoros képességek mindig komplex formában jelennek meg a konkrét cselekvésformákban.

Azokat a mozgástulajdonságokat, teljesítmény-összetevőket soroljuk ide, amelyek a környezeti

hatások változásaival együtt fejlődnek, illetve tudatosan és tervszerűn alkalmazott ingerekkel
képzéssel, edzéssel fejleszthetők.

Kondicionális képességek:

- erő
- állóképesség
- gyorsaság

Koordinációs képességek:

- térbeli tájékozódás képessége,

- helyzetfelismerő- és megoldó képesség (reagáló),
- gyorsasági koordináció,
- egyensúlyozó – képesség,
- ritmus,
- mozgásérzékelés (kinesztézia),
- hajlékonyság, lazaság.(Gyetvai Gy.– Kecskemétiné Petri A. 2004)

A személyiség midig cselekvésben, tevékenységben formálódik, fejlődik. A tágabb és

szűkebb környezeti hatás eredményeként cselekedeteiben megnyilvánulásaiban, magatartás-
formák, viselkedési normák kapcsolhatók, ami a személyiség szerzett tulajdonságai közé tartoz-
nak. Az iskolai testnevelés egyik alapvető célja mindenkori társadalom igényeinek megfelelően
a pozitív akarati-erkölcsi tulajdonságok kialakítása a negatív személyiségjegyek visszaszorítása.
A személyiség formálás belső feltételei alapján fejlesztő tevékenység eredménye, lehetőségek
és korlátok határain belül fejlődhet és az egyénhez igazodó pedagógiai munkával mindenki
valamilyen szintre fejleszthető.
Lénárd Ferenc a következőképen fogalmaz: "A képességek az egyén szomatikus és pszichés
tulajdonságainak aktuális felkészültségi szintje, ismereteinek, jártasságainak, készségeinek ösz-
szessége, amelyek valamely tevékenységek eredményes elvégzését biztosítják. Alapja az
adottság és a hajlam, de megjelenésében és fejlődésében döntő befolyása van a megfelelő kör-
nyezetnek”. (Király T. 2011)

Testnevelés órákon eltérő adottságú, pszichikai és fizikai tulajdonsággal rendelkező tanulók

közössége jelenik meg. A tanárnak, oktatónak alapvető feladata a tanulók személység-
tulajdonságainak megismerése az egyéni fejlődését biztosító módszerek megválasztása. Mint
fentebb említettük a személyiség környezet fejlesztő tevékenység következményeként fejlődik
és fejleszthető. Születésünktől a halálunkig több pedagógiai szintér család, óvoda, iskola, tár-
sas környezet, sportszervezet, munkahely stb. befolyásolja a személyiség fejlődésében létrejö-
vő változásokat (2. ábra).

2. ábra: A személyiség fejlesztés színtereinek kapcsolata

Az ember személyiségvonásai születéstől haláláig folyamatosan formálódnak, változnak. A csa-

lád, mint elsődleges nevelési szintér érzelmi kötődés alapján határozza meg gyermekekkel
szembeni elvárásokat a nevelési értékeket, normákat, szabályokat. Eltérések és azonosságok
fedezhetők fel többek között a családok szerkezetében, életvitelében, családtagok viselkedésé-
ben, környezetéhez való viszonyulásában, életmódjában.

A családi otthonban nem csak nevelés, hanem ismeretek elsajátítása és feldolgozása is folyik a
hagyományokon alapuló és a szerzett pedagógiai ismeretek és módszerek alkalmazása alapján.
Nem mellékes, hogy a családok szocializációs folyamatába, életvitelébe, életmódjába, hogyan
és milyen mértékben épül be és érvényesül a rendszeres testmozgás fejlesztő hatása. A szülők
felelőssége, hogy a gyermek 3 éves koráig kellő figyelmet fordítsanak a családi nevelésen belül
szomatikus nevelésére.
Az óvoda az első intézményesített nevelési szintér. Szakmai végzettséggel, felkészültséggel
rendelkező szakember (óvópedagógus) irányításával valósul meg a 3-7 éves korú gyermekek
személyiség-fejlesztése. A nevelési folyamat gyakorlatában érvénysül a tudatos, tervszerű, fej-
lesztési tevékenység. Az óvodai nevelés célja, feladata a gyermeki személyiség tiszteletben
tartásával a játék során, az egyéni és életkori sajátosságok figyelembevételével fejlessze a
gyermekek képességeit, tegye késszé őket az ismeretek befogadására, az iskolai életre.

Az óvodai nevelési programok önálló nevelési területként rögzíti a szomatikus, testi nevelés
céljait, feladatait. Vannak intézmények, melyek kiemelik, hangsúlyozzák a mozgásfejlesztő prog-
ramok jelenlétét az óvodai gyakorlati munkájukban pl. úszásoktatás, ovifoci, tánc, görkorcsolya.

Az intézményesített iskolai oktatás feltételeit a társadalom határozza meg. A törvényi szabá-

lyozás által biztosítja a tanuláshoz való jogokat és kötelezettségeket (a nemzeti köznevelésről
szóló 2011. évi CXC. törvény, tankötelezettségi vonatkozó szabályok). Az intézményi keretek-
ben elvégzendő munkavégzéshez szakirányú felsőfokú végzettségű szakembert biztosít (felső-
oktatási rendszer) pl. tanító, testnevelő tanár.

Az oktatási rendszerhez igazodó tantervi szabályozás megfogalmazza a tanítás célját, feladatát

a tantárgyak műveltségtartalmát, kompetenciáit, követelményeit. A mozgástanuláshoz nélkülöz-
hetetlen képességek és készségek fejlesztése, illetve a testgyakorlatok és a sportmozgások
alapjainak megismerése is az iskolai testnevelés keretében zajlik. A testnevelés órán, mint köte-
lező iskolai tantárgyi tanórán, előképzettségtől függetlenül minden tanuló részt vesz. Az iskolai
nevelésnek, oktatásnak és képzésnek az élethosszig tartó aktív életmódra kell fel készítenie a
tanulókat.

Az iskolai nevelés tartalmát a különböző műveltségterületek ismeretanyaga, tananyaga képezi.

A tartalmi differenciálódás eredményeként az egyes műveltségterületek cél- és feladatrendszere
konkrét iskolai tantárgyak (jelen esetben a testnevelés) formájában jelenik meg. A sokoldalú
személyiségfejlesztés az egyes tantárgyak oktatásának, oktatási folyamatán keresztül valósul
meg (3. ábra).

3. ábra: A tantárgyak személyiségfejlesztő hatása

A testnevelés az egyetlen olyan tantárgy, amely közvetlenül elősegíti a tanulók egészséges testi
fejlődését, fizikai képességeinek megtartását és fejlesztését. Szintén a testnevelés sajátossága,
hogy nem az iskolapadban ülve, hanem aktív részvétellel, mozgás közben valósul meg az okta-
tás folyamata. A mozgástanuláson keresztül a fizikai és pszichikai tulajdonságok együttesen
fejlődnek, szemben az elméleti tárgyak oktatási menetével. A mozgások elsajátítása és gyakor-
lása révén az elméleti ismeretek mellett bővül és fejlődik a tanulók mozgáskultúrája, javulnak
motoros képességei.

A tanórán kívüli testnevelés szervezeti kereteit a tömegsport, DSE-, DSK - foglalkozások bizto-
sítják, amelyeken a részvétel nem kötelező – jelentőségük, hogy a tanuló saját, önkéntes vá-
lasztásán alapulnak, fejlesztési lehetőségek tekintetében pedig a tanórával egyenértékűek.

A mozgásszegény környezet egészségkárosító hatásának felismerésére született meg társa-

dalmi válaszként a mindennapos testnevelés bevezetése, mely nagyban elősegíti a 7-18 éves
tanulók egészségtudatos magatartásának kialakítását. Fontos megjegyezni, hogy ezen intézke-
dés megszünteti az eddigi gyakorlatban meglévő testnevelési óraszámok közötti különbséget a
különböző iskolai évfolyamokon.

Az iskolai testnevelés azonban önmagában nem tudja megváltoztatni a mozgásszegény élet-

mód következményeként jelentkező negatív hatásokat (pl. elhízás, érrendszeri betegségek ki-
alakulása).

Az iskola és a család közvetlen társadalmi környezetének hatása továbbra is a rendkívül je-

lentős: a rendszeres mozgás lehetőségét biztosító sportegyesületek, sportvállalkozások, fitnesz-
termek, szabadidős és tömegsport rendezvények, a szülők részvételével rendezett spotnapok
adta lehetőségek meghatározó szerepet kapnak. A családból, iskolából és a környezetből szer-
zett ismeretek, a rendszeres testmozgás gyakorisága nagymértékben befolyásolja a felnőtt la-
kosság munkaképességét, egészségi állapotát és a várható élettartalmát.

Ismeretek összegzése képekben 2 (film)

http://zanza.tv/testneveles-es-sport/testneveles-elmelet/testneveles-es-sport-
szemelyisegfejleszto-hatasa
II.4. Felhasznált irodalom
1. Gyetvai György- Kecskemétiné Petri Adrien (2004): Testkultúra elméleti- és kutatás
módszertani alapismeretek Főiskolai Jegyzet. JGYTF. Szeged
2. Király Tibor (2001): A testnevelés tanítás módszertana tanítók részére Dialóg Campus,
Bp. - Pécs 15-18. oldal
3. Báthori Béla (1991): A testnevelés elmélete és módszertana Sport, Budapest
4. Makszin Imre (2012): A testnevelés elmélete és módszertana: Dialóg Campus, Bp.-
Pécs, 112-113. o.
 III. A testnevelés oktatás szabályozása,
tantervek

A rendszerváltás követő reformpedagógiai törekvések lényegi változásokat eredményeztek az

oktatás átalakításában. A tantervekben megnyilvánuló szerkezeti és tartalmi változtatási törek-
vések a testnevelés műveltségtartalmának bővülését eredményezte. Az 1994 –es tantervek
irányvonalát követte (mint kiindulási alap) a 2000-ben kiadott és a jelenleg érvénye 2012-es ke-
rettanterv.

III.1. Testnevelés Alternatív Kerettanterv 1994

A rendszerváltást követő társadalmi átalakulás, a reformpedagógiai törekvések az oktatásirányí-
tás átalakulását eredményezték. A korszerű tudást biztosító közoktatási rendszer megszervezé-
se, irányítása és működtetése céljából az Országgyűlés közoktatásról szóló törvényt alkotott,
mely a Magyar Közlöny 1993. augusztus 3. 7. számában jelent meg: „1993. évi LXXIX. törvény -
a közoktatásról” címen.

A nevelés és oktatás kötelező tartalmát és követelményeit a Törvényben meghatározottakkal

összhangban a Nemzeti alaptanterv (NAT) határozza meg. A testnevelés cél- és feladatrendsze-
rét, a célok és feladatok konkréttá tételét a következő tantervi részlet bemutatásával kívánjuk
szemléletesebbé tenni.

Testnevelés Alternatív Kerettanterv 7-10. évfolyama számára

Készült: az MKM megbízásából 1994-ben.

Készítette: Dr. Gyetvai György és Domokos Mihály

A tanterv bevezető része tartalmazza a helyi körülményeknek megfelelő, konkretizálásra váró

célok és feladatok általános megfogalmazását.

1.1. A testnevelés célja és feladata

A testnevelés az egyetemes emberi kultúra szerves részeként az egyén és a társadalom szem-

pontjából egyaránt igen fontos, sajátos műveltségtartalom hordozója. Célja és feladata, hogy a
társadalom igényeinek megfelelően, az életkori sajátosságokat figyelembe véve speciális esz-
közrendszerével, elsősorban játékokkal és versenyekkel alapozza meg a tanulók cselekvésbiz-
tonságát, és teremtse meg a testneveléshez, a sporttevékenységhez és a fizikai munkához való
pozitív viszonyulás értelmi, érzelmi és pszicho-motoros alapjait. A természetes mozgásigény
kielégítésén túl segítse elő a sportmozgások iránti érdeklődés felkeltését, és járuljon hozzá a
tanulók reális önismeretének, önértékelésének kialakításához, a közösséghez való alkalmazko-
dás és kapcsolatteremtés képességének fejlesztéséhez.

Alapvető feladatok:

a) Segítse elő a tanulók egészséges testi fejlődését:

- Fokozza testi és szellemi teherbíró képességüket.

- Csökkentse a –mozgás szegény életmód- mozgató- és cardiorespiratorikus szervrend-

szert, valamint a vegetatív idegrendszert károsító hatásait.

b) Járuljon hozzá a tanulók cselekvéskultúrájának minél magasabb szintre történő emeléséhez:

- a kondicionális- és koordinációs képességek fejlesztésével, egyszerű és összetett

mozgáskészségek elsajátításával és a versenyszabályok gyakorlati alkalmazásával.

c) Az egészségi állapot megszilárdításával és a cselekvésbiztonság fokozásával tegye képes-

sé és késszé a tanulókat:

- az eredményes munkavégzésre,

- a honvédelmi feladatok ellátására,

- a közlekedési szituációk célszerű megoldására és

- a szabadidő sporttevékenységgel történő kulturált eltöltésére.

d) Hasson kedvezően az erkölcsi-akarati tulajdonságok alakulására

- erősítse a pozitív személyiségjegyeket és

- szorítsa vissza a negatív tulajdonságokat.

1.2. Kötelező mozgásanyag

(Az iskolai testnevelés kötelező és választható mozgásanyagát a NAT határozza meg.)

„Az iskolai testnevelés kötelező mozgásanyagához tartozik az atlétika, a torna, a testnevelési-

és sportjátékok, a természetben végezhető sportok, valamint az úszás. Emellett választhatók a
küzdő- és téli sportok, zenére végezhető különböző mozgásformák (pl.: aerobic, tánc stb.),
egyéb szabadidős, teremben vagy szabadban végezhető sportmozgások.”

A Kötelező és választható mozgásanyagból kell a szaktanárnak kiválasztania azokat a konkrét

feladatokat, amelyek általános és közös elemeit a kerettantervek is tartalmazzák. A testnevelő
tanár szabadsága a deklarált tantervi cél- és feladatrendszer konkretizálásában és feldolgozá-
sában bontakozik ki úgy, hogy differenciált foglalkoztatási formák, gyakorlatok és módszerek
alkotó alkalmazásával biztosítja a testnevelés műveltségtartalmának minél magasabb szintű
elsajátítását. A tantervben megjelölt tananyag lebontása, konkretizálása (a feltételeknek megfe-
lelően annak meghatározása, hogy mi kap hangsúlyt, és mi marad ki) magas szintű szakmai- és
pedagógiai felkészültséget és rugalmasságot igényel, mivel a kerettantervek lehetőséget adnak
a megfogalmazott célok több irányból történő azonos értékű megközelítésére. Így az egyes té-
maköröknél felsorolt gyakorlatok - a tanulók előképzettségének függvényében- lehetnek új, illet-
ve a tanultság valamilyen szintjén állók. Ezt a tanárnak messzemenően figyelembe kell vennie
tervező munkája és a gyakorlati megvalósítás során.

A feladatok lebontásánál figyelembe kell venni:

- az iskola lehetőségeit (létesítmények, felszerelés stb.),

- a tanulók érdeklődését,

- az iskola hagyományait és

- a testnevelő tanár szakmai felkészültségét, irányultságát.

Ezt követően megfogalmazzuk az egyes testgyakorlati ágakban rejlő konkrét nevelési és képzé-
si lehetőségeket. A gyakorlatanyagot (feladatokat), valamint a követelményeket (célokat) az
életkori sajátosságok és az előképzettség figyelembe vételével határozzuk meg.

1.2.1. Atlétika

Az atlétikus mozgások (futások, ugrások és dobások), mint a legtermészetesebb emberi cselek-

vésformák, igen eredményesen alkalmazhatók a motoros-képességek differenciált fejlesztésére,
mozgáskészségek kialakítására és a pozitív személyiségtulajdonságok erősítésére. A futó-, ug-
ró- és dobóversenyek mért eredményei biztosítják a fejlődés megállapításának objektív lehető-
ségét.

1.2.2. Torna

A torna mozgásanyaga kiválóan alkalmas a tanulók önkifejezésére, a férfiasság és a nőiesség

megjelenítésére. A legalapvetőbb probléma, hogy ennél a korosztálynál (12-16 év) már a tor-
namozgások eredményes elsajátításához szükséges koordinációs képességek igen nagymérté-
kű deficitjével találkozunk. Az így előállt helyzetben fontos módszertani követelmény, hogy a
tanár úgy tervezze és szervezze óráit, hogy a tanulóknak az előképzettségükből eredő hiányos-
ságaik miatt minél kevesebb kudarcélményben legyen részük. Arra kell törekedni, hogy a még
viszonylag szenzibilis 12-14 éves korban minél több új mozgáselemmel ismerkedjenek meg a
tanulók, és a későbbiekben a fő feladat már a tanult mozgáselemek tökéletesítése és új moz-
gáskapcsolatok kialakítása legyen.

(A koordinációs képességek megalapozása, neurofiziológiai alapjainak kialakítása meg kell,

hogy történjen 0-12 éves életkorig!)

1.2.3. Sportjátékok
Az iskolai- és népi játékok kellő alapot biztosítanak a sportjátékok alapjainak elsajátításához. A
konkrét tananyagot úgy kell felépíteni, hogy a tanulóknak minél előbb játékélményben legyen
részük (az egyszerű szabályjátékoktól fokozatosan eljutva a sport-játékokig), s a játékokkal is
járuljon hozzá mozgásigényük kielégítéséhez, mozgáskultúrájuk fejlesztéséhez. Használjunk
sok előkészítő játékot. A technikát, a taktikát és a játékszabályokat célszerűen tanítsuk, úgy
hogy a tanulás folyamatában biztosítsuk a gyakorlati alkalmazás lehetőségét, és kapjon kiemelt
hangsúlyt a játékos feladathelyzetekben történő döntőképesség kialakítása. A játék során a ta-
nuló rendszeresen döntési, választási kényszerhelyzetbe kerül, és meg kell küzdenie azért,
hogy elképzeléseit megvalósíthassa. Fontos követelmény a differenciált oktatás, ne akarjuk uni-
formizálni az osztályt. A csapatszerveződés spontán folyamatában a tanulók átélhetik az emberi
kapcsolatteremtés, a hierarchián belüli hely megtalálásának pozitív és negatív élményeit és ne-
hézségeit.

1.2.4. Úszás

Az úszni tudás alapvető mozgásműveltségi elvárás. A motorikus cselekvésbiztonság elképzel-

hetetlen a vízben való biztonságos, eszköz nélküli közlekedés nélkül. Az úszásoktatás elsődle-
ges célja a vízbiztonság kialakítása. A tanulók sajátítsák el azokat az alapvető viselkedési for-
mákat, amelyek képessé teszik őket arra, hogy váratlan helyzetekben is úrrá tudjanak lenni a
nehézségeken. A tanulók egy része 12 éves koráig már részt vett úszásoktatásban, tehát vala-
milyen szintű ismerettel már rendelkezik. Ennek megfelelően az előképzettséget és a feltételeket
figyelembe véve kell az úszásoktatást megtervezni és megszervezni.

1.2.5. Természetben végezhető sportok

Napjaikban világszerte a legnépszerűbb, a legnagyobb tömegeket megmozgató szabadidős

tevékenységek közé tartoznak a természetben végezhető sportmozgások, amelyek a motoros
képességek hatékony fejlesztése mellett lehetővé teszik a környezet jobb megismerését is.
Ezáltal a környezet szeretetére és védelmére figyelmet fordító, a veszélyhelyzeteket felismerő
és reálisan értékelni tudó magatartásra nevel. A szabadban, változó terep- és időjárási viszo-
nyok közötti gyakorlás nehézségeinek leküzdése, elviselése, valamint a tájékozódási feladtok
megoldása során átélt pozitív- és negatív élmények sokoldalú személyiségfejlesztő hatása szin-
te pótolhatatlan nevelési lehetőség. A több napos túrák és tanulmányi kirándulások a tanulók
megismerésének, a tanár-diák viszony kialakulásának és a közösség formálásának legkiválóbb
eszközei lehet

1.3. Választható mozgásanyag

1.3.1. Küzdősportok

A küzdősportok, és küzdőjátékok általános- és speciális személyiségfejlesztő hatása nélkülöz-

hetetlen a pozitív erkölcsi-akarati tulajdonságok fejlesztésében és a negatív személyiségjegyek
visszaszorításában. Az ifjúság küzdőszellemének, erkölcsi-akarati tulajdonságainak hiányossá-
gait jól megválasztott eszközrendszerrel és pedagógiai módszerek segítségével kell és lehet
pótolni. Az akarat, a küzdőképesség, a nehézségek elviselésének képessége a szellemi és a
fizikai erőkifejtésekhez egyaránt szükséges. A küzdősportok oktatásának elsődleges célja az,
hogy a motoros képességek fejlesztésével és mozgáskészségek kialakításával együtt fokozza a
tanulók bátorságát, küzdőképességét és önuralmát.

1.3.2. Téli sportok

A téli sportok célja és feladata megegyezik a természetben űzhető sportoknál megfogalmazot-

takkal, amit sajátos eszközrendszerével (pl. korcsolya, jégkorong, szánkó, sí) old meg.

1.3.3. Mozgás-zene-harmónia

A nemzeti kultúránk alapját képező népzene, néptánc, táncos mozgások közösségi életünk
szerves részét képezik. Az RSG, a néptánc, a társastánc, az aerobic stb. gazdag mozgásanya-
ga a kulturált mozgás, a ritmus, az esztétikus-elegáns testtartás kialakítását és az improvizáló
képesség fejlesztését teszi lehetővé. A zenés, táncos mozgások oktatásával a személyiségfej-
lesztést, a társas kapcsolatok viselkedési normáinak kialakítását és formálását hangulatos,
élménydús körülmények között valósíthatjuk meg.

A zenés mozgások tanításának alapvető célja:

- a tánc megszerettetése,

- a táncos motívumok elsajátítása,

- a ritmus, az egyensúly és a térbeli tájékozódás képességének fejlesztése,

- a kulturált viselkedési normák kialakítása és

- az esztétikus mozgás és megjelenés igényének belsővé tétele.

1.3.4. Egyéb szabadidősportok

Ide tartoznak mindazok a klasszikus és modern mozgásformák, amelyek a testnevelés célkitű-

zéseinek megvalósítását elősegíthetik és hatásfokuk megfelel a követelményeknek.

1.4. A feladatok- és követelmények konkretizálása:

A VII. osztály javasolt tananyaga és követelményei:

Óraszám: a helyi tantervben megállapítottak szerint heti 3-5 óra.

Kötelező mozgásanyag:

1.4.1. Alakiság

Az alakiság olyan szabályozott megnyilvánulási formák és gyakorlatok elsajátítását és tervszerű

alkalmazását jelenti, amelyek optimális formai keretet biztosítanak a rendelkezésre álló hely és
idő hatékony felhasználásához. Ennek megfelelően nevelési szempontból megengedhetetlen és
kimondottan káros az alaki mozgások öncélú gyakoroltatása.
 a. Alakzatok: oszlop, vonal, kör, zárt, nyitott.

b. Alaki mozdulatok: állások, fordulatok helyben, visszakozás, a lépés kiigazítá-

sa.

c. Mozgásmódok: lépés, futás, helyben járás, rendes lépés, irányváltoztatás, né-

hány lépésre történő helyváltoztatás.

d. Alakzatok kialakítása: sorakozás, nyitódás és zárkózás, fejlődés és szakado-

zás.

e. A tanár és a tanulók alaki feladatai: az öltöző ellenőrzése, jelentés adás stb.

f. A csapatfoglalkozások alakisága: a csapatok szervezése, csapatvezetők vá-

lasztása vagy kijelölése stb.

Követelmény: Az alaki mozdulatok és mozgások pontos, esztétikus végrehajtása.

Értékelés: A szaktanár által meghatározott szempontok - csak kifejezetten pedagógiai- alapján a

kidolgozott feltételrendszernek megfelelően történik.

1.4.2. Gimnasztika

A gimnasztika tartalmazza azokat a mozgásos feladatokat, gyakorlatokat, amelyek megalapoz-

zák a kondicionális és koordinációs képességeket.

1.4.2.1. Általánosan és sokoldalúan előkészítő gyakorlatok.

1.4.2.2. Általánosan és sokoldalúan fejlesztő gyakorlatok.

1.4.2.3. Speciálisan előkészítő és fejlesztő gyakorlatok.

1.4.2.4. Speciális képességfejlesztő gyakorlatok.

Követelmény: A gimnasztika alapvető gyakorlatanyagának és vezényszavainak ismerete. Gya-

korlat-sorozat (32,64 v. 128 ü.) bemutatása, lehetőleg zenére.

Értékelés: A szaktanár által meghatározott kritériumrendszer alapján

1.4.3. Atlétika

1.4.3.1. Futások:

- futóiskola (pl. dzsoggolás, szkippelés, sarokemelés változatai);

- játékos rajtversenyek, fogójátékok;

- az atlétikai versenyszabályoknak megfelelő rajtolási formák elsajátítása;

 - váltójátékok, váltóversenyek;

- fokozófutások 3-6 x 40-80 méter;

- tartós egyenletes és változó iramú futás (6-12 perc vagy 1000-2000 m.);

1.4.3.2. Ugrások:

- szökdelő és ugrójátékok és versenyek;

- helyből ugrások, sorozatugrások;

- akadályok fölötti átugrások (modul rendszerű akadálysor felépítése);

- magasugrás tetszőleges technikával;

- távolugrás tetszőleges technikával.

1.4.3.3. Dobások:

- dobójátékok és versenyek különböző szerekkel;

- helyből és lendületszerzésből történő dobások nagy(medicin)labdával;

- kislabdahajítás.

Javasolt követelmények:

Futás: lányok 1000 méter, fiúk 2000 méter futás folyamatosan időméréssel, de szintidő nélkül.

Ugrás: távolugrás szintteljesítés és technikai végrehajtás.

Dobás: kislabdahajítás távolságra.

Értékelés: A szaktanár által megállapított feltételek szerint történik.

1.4.4. Torna (leányok)

1.4.4.1. Kötélmászás mászókulcsolással

1.4.4.2. Talaj

- Az RSG szabadgyakorlatok előkészítő és fő mozgásanyagából kiválasztott gyakorlatok

zenére történő végrehajtása.

- Gurulóátfordulások előre és hátra a kiinduló és befejező helyzetek megváltoztatásával.

- Játékos váltóversenyek különböző gurulóátfordulások nehezített körülmények között

történő végrehajtásával.
 - Mérlegállás, tarkóállás, fejállás.

- Fellendülés kézállásba, gurulás előre guggoló állásba.

- Kézenátfordulás oldalt (cigánykerék).

1.4.4.3. Ugrás kettő-négy részes szekrényen széltében

- Felguggolás, függőleges leugrások feladatokkal.

- Zsugorkanyarlati átugrás.

- Guggolóátugrás.

- Fejenátfordulás.

1.4.4.4. Gerenda (különböző magasságú)

- Járás előre-hátra, oldalt az RSG előkészítő gyakorlatának felhasználásával.

- Testhelyzetek:

- lábujj-, lépő-, kilépő-, guggoló-, támadó-, lebegő- és mérlegállás;

- térdelések és térdelőtámaszok;

- hanyatt- és hasonfekvések;

- fekvőtámaszok;

- átmenetek egyik testhelyzetből a másikba.

- Felugrások:

- mellső oldalállásból felugrás guggolótámaszba stb.

- Fordulatok állásban és guggolásban;

- Összetett lépésformák;

- Leugrások - függőleges repülés (fordulattal is).

1.4.4.5. Felemáskorlát

- Húzódzkodás a felső karfán függésből.

- Függőállásból kelepfellendülés támaszba az alacsony karfára.

- Támasz az alacsony karfán: láb belendítés és kilendítés.

- Térdfellendülés az alacsony karfán.

 - Malomforgás előre.

- Bal guggoló függőállásból hamisbillenés támaszba a magas karfára.

- Támasz a magas karfán: lendület hátra lebegőtámaszba, homorított leugrás.

1.4.5. Torna (fiúk)

1.4.5.1. Kötélmászás, függeszkedés

1.4.5.2. Talaj

- Gurulóátfordulások előre és hátra a kiinduló és befejező helyzetek megváltoztatásával.

- Játékos váltóversenyek nehezített körülmények között történő gurulóátfordulások vég-

rehajtásával.

- Mérlegállás, tarkóállás, fejállás.

- Fellendülés kézállásba, gurulás előre guggolóállásba.

- Kézenátfordulás oldalt (cigánykerék).

- Tarkóbillenés, fejenátfordulás hajlított állásba.

- Vetődés mellső fekvőtámaszból ülésbe.

1.4.5.3. Ugrás kettő-négy részes szekrényen hosszában.

- Felguggolás; függőleges leugrások feladatokkal.

- Felguggolás; ugrás lebegőtámaszba leguggolás, leterpesztés.

- Terpeszátugrás.

1.4.5.4. Gyűrű (alacsony-, érintő magas- és magas-)

- Alaplendület és homorított leugrás a hátsó holtponton.

- Fellendülés lebegőfüggésbe, zsugorfüggés, lefüggés, ereszkedés hátsófüggésbe.

- Húzódás-tolódás támaszba, támaszülőtartás.

1.4.5.5. Korlát

- Alaplendület támaszban és felkarfüggésben.

- Felkarfüggésben lendület előre támaszba, terpeszülés.

- Terpeszülésből gurulóátfordulás előre terpeszülésbe

- Terpeszülésből emelés felkarállásba.

 - Lebegőfelkartámaszból lendület hátra támaszba.

- Leugrások alacsony korlátról; kanyarlat, vetődés

1.4.5.6. Nyújtó (különböző magasságú)

- Kelepfellendülés, kelepfelhúzódás.

- Mellső oldaltámaszban láb belendítés oldalülésbe és kilendítés támaszba.

- Térdfellendülés.

- Kelepforgás hátra.

- Alugrás.

- Lendületvétel, alaplendület, leugrás a hátsó holtponton.

Követelmények: Kötélmászás, függeszkedés. Három-hat mozgáselemet tartalmazó gyakorlatok

összeállítása illetve egy ugrás tudásszintnek megfelelő kiválasztása és bemutatása.

Értékelés: A szaktanár által meghatározott feltételek szerint.

1.4.6. Sportjátékok

1.4.6.1. Kézilabda

Technikai elemek:

- Adogatások mozgás közben.

- Egykezes felső átadás helyben és mozgás közben.

- Cselezés labdával.

- Kapura lövés állóhelyből és mozgásból.

- Helyezkedés, a védőtől történő elszakadással labdaátvétel.

- Védekező alaphelyzetek.

Játék könnyített szabályokkal.

1.4.6.2. Kosárlabda

Technikai elemek:

- Egy- és kétkezes átadások helyben és mozgás közben.

- Egykezes dobóformák egyszerű végrehajtása.

- Labdavezetés irányváltoztatással.
 - Megindulások és megállások.

- A tempódobás előkészítése.

- Védekező alapmozgások.

- Az 1-1 elleni játékhoz kapcsolódó technikai elemek alkalmazása játékos formában.

Játék könnyített szabályokkal.

1.4.6.3. Röplabda

Technikai elemek:

- Alap-kosárérintés, alkarérintés.

- Felsőnyitás; különböző nyitásformákkal.

- Feladás; az egyenes ütés előkészítése.

- Ütést- és sáncolást előkészítő gyakorlatok.

- Támadás előkészítése egy feladóval.

Játék 6-6 ellen; egy térfélen három érintéssel, a tanult szabályok betartásával.

1.4.6.4. Labdarúgás

Az egyéni támadás és védekezés technikai és taktikai gyakorlatai játék és mérkőzés helyzetben.

- Rúgások, labdaátvételek, labdavezetések, cselezések, fejelések és szerelések alkal-

mazása változó körülmények között.

- 1-1 elleni játék: labdatartás, labdavezetés, cselezés, helyezkedés és szerelés.

- Játék kiskapura, kispályán.

- A támadó összjáték alapformái.

- Kapura rúgások.

- 2-1 elleni "cica" játék.

- Vonalfutball.

- Játék a szabályok betartásával.

Követelmények: Legyen képes az elsajátított technikai elemek játék közbeni alkalmazására.

Értékelés: A szaktanár által meghatározott feltételek szerint.

1.4.7. Úszás
1.4.7.1. I. Tudásszint: (nem tudnak úszni)

- Vízhezszoktatás; merülések, légzési gyakorlatok, vízbeugrások, vízijátékok.

- Lebegés és siklás hason és háton.

- A mell-, a hát- és a gyorsúszás közül egy úszásnem oktatása.

1.4.7.2. II. Tudásszint (egy úszásnem ismerete)

- Vízijátékok.

- Fejesugrás.

- Egy újabb úszásnem elsajátítása.

- Folyamatos úszás kis- illetve közepes intenzitással (2x100-400 méter pihenővel)

- Ismétléses úszás szubmaximális intenzitással (3-10x25-50 méter pihenővel)

1.4.7.3. III. Tudásszint (legalább két úszásnem ismerete)

- Vízijátékok (labdával is)

- A tudásszint differenciált fejlesztése.

- Folyamatos úszás közepes intenzitással (2x200-500 méter pihenővel).

- Ismétléses úszás szubmaximális intenzitással (5-10x25-50 méter pihenővel).

Követelmény: A tudásszintnek megfelelő feladat végrehajtása.

Értékelés: A szaktanár által meghatározott feltételek szerint.

1.4.8. Motoros próbák

A próbák részletes leírását, a végrehajtás- és értékelés módját (a pontos feltételeket) a tantervi

melléklet tartalmazza

1.4.8.1. 60 méteres síkfutás.

1.4.8.2. Súlypontemelkedés (Sargent-ugrás).

1.4.8.3. Dobás hátra tömöttlabdával (Leányok: 3 kg. Fiúk: 4 kg.)

1.4.8.4. 600 méteres síkfutás.

1.4.8.5. Labdapasszolás 2 méter távolságra a falhoz 30 sec-ig.

1.4.8.6. Négyütemű szabadgyakorlat 1 min. -ig.

Követelmény: A próbák teljesítése.

Értékelés: A szaktanár választása szerint; vagy az országos standard értékekhez viszonyítja
a tanulók teljesítményét, vagy az általunk ajánlott pontérték táblázatot használja fel.

A 2011 évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről megalkotása jelentős mértékben megváltoz-
tatta az iskolarendszerhez köthető tantervi szabályozást.

III.2. A testnevelési kerettanterv tartalmi felépítése

2012
A kerettanterv felépítése az előző tantervekhez képest jelentős eltéréseket tartalmaz. A NAT
fejlesztési szakaszolásának megfelelően (1-4. évfolyam; 5-8. évfolyam; 9-12. évfolyam), az
alábbi szerkezet szerint tagolódik:

 célok, feladatok

 fejlesztési területek-nevelési célok

 kulcskompetenciák, kompetenciafejlesztés

 egységesség és differenciálás

 tantárgyi struktúra és óraszámok

A testnevelés és sport műveltségterület kiemelt céljai:

 a mozgáskészség fejlesztése

 a motoros képességek, kondicionális és koordinációs képességek fejlesztése

 testnevelési és sportági tevékenységhez kötődő ismeretek fejlesztése

 részvétel a szabadidős, diák- és versenysportban, sportágválasztás

 személyiségfejlesztés

 preventív egészségtudatos szokások fejlesztése

A fejlesztési feladatok szerkezete követi a kiemelt célokban leírtakat, azaz

 a motoros képességfejlesztés: edzettség, fittség

 motoros képességfejlesztés: mozgástanulás

 játék

 versenyzés

 Az alapfokú testnevelés feladatait tematikai egységekre bontva, fejlesztési célokként

leírva 1-2., 3-4. évfolyamon a következő tartalmakkal valósítja meg:
  előkészítő és preventív mozgásformák,

 hely- és helyváltoztató természetes mozgásformák,

 manipulatív természetes mozgásformák,

 természetes mozgásformák a torna és a táncjellegű feladatmegoldásokban,

 természetes mozgásformák az atlétikai jellegű feladatmegoldásokban,

 természetes mozgásformák a sportjátékok alaptechnikai és taktikai feladatmegoldásai-

ban,

 természetes mozgásformák az önvédelem és küzdőjellegű feladatmegoldásokban,

 természetes mozgásformák a vízbiztonságot kialakító és úszógyakorlatokban,

 természetes mozgásformák az alternatív és szabadidős mozgásrendszerekben.

Az egyes tematikai egységeken belül a tartalmat

 mozgásműveltség,

 ismeretek, személyiségfejlesztés csoportokba osztja.

Fejlesztési célok az 5-6 és a 7-8. évfolyamokon:

 természetes és nem természetes mozgásformák,

 úszás és úszó jellegű feladatok,

 sportjátékok: kézilabdázás, kosárlabdázás, labdarúgás, röplabdázás,

 torna jellegű feladatok,

 alternatív környezetben űzhető sportok: frizbi, tájfutás, korcsolyázás, alpesi síelés,

 önvédelemi és küzdő feladatok.

A tartalom tematikai egységeken belül, ezeken az évfolyamokon is

 A mozgásműveltség,

 Ismeretek és személyiségfejlesztés csoportosításban jelenik meg.

Fejlesztési célok a 9-12. évfolyamokon:

 sportjátékok: kézilabdázás, kosárlabdázás, labdarúgás, röplabdázás,

 torna jellegű feladatok és táncos mozgásformák,

  atlétikai jellegű feladatok,

 alternatív és szabadidős mozgásrendszerek,

 önvédelem és küzdősportok,

 úszás és úszó jellegű feladatok,

 egészségkultúra-prevenció.

A 11-12. évfolyamok fejlesztési céljaiból kimarad az úszás.

A tantervi követelmények meghatározása

A tantervi követelmények az egyes tematikai egységek után

 mozgásműveltség, illetve

 az ismeretek, személyiségfejlesztés fejezetekben részletesen, tartalmi bontásban van-

nak leírva, életkoronként nem fogalmaz meg mérhető követelményeket. Az egyéni, va-
gyis az önmagához mért fejlődést tekinti meghatározónak. (Makszim I. 2012)

Módszertani ajánlás nincs.

Eszközjegyzék nincs
 III.3. Tervezés a testnevelésben, törvényi háttér
Mint minden tantárgy oktatásához, így a testneveléséhez is nagyon fontos, hogy a leendő peda-
gógusok ismerjék meg az iskolai testnevelést és sportot szabályozó dokumentumokat. Az utóbbi
évek igen sok változást hoztak ezen a téren. 2011 decemberében elfogadták a 2011. évi CXC.
törvényt a nemzeti köznevelésről. (Magyar Közlöny 2011.évi 162.szám). Ezt követte a törvény
szellemének megfelelő Nemzeti Alaptanterv 2012.(110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet A Nemzeti
alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról melléklete) kiadása (4. ábra).

NAT Kormányrendelet
(2012. május 16)
Nat

KT Miniszteri rendelet, kerettan-

tervek Kerettantervek
(2012. szeptember)

KT Miniszteri rendelet, kerettan-

Pedagógiai program Helyi tantervek
tervek
(2012. szeptember-december)
4. ábra: A tantervi szabályozás szintjei. (ofi.hu)

Nat
A fejlesztési, valamint a minimális tartalmi követelményeket meghatározó központi alaptanterv.
Kerettantervek
Részletes, tantárgyra és évfolyamokra vonatkozó követelményeket meghatározó tanterv.
Helyi tantervek
A helyi sajátosságoknak, az iskola arculatának megfelelően kialakított, ám a kerettantervekben
előírtakat figyelembe vevő tanterv.
Pedagógiai program
A pedagógiai tevékenységet meghatározó dokumentum

III.3.1. A mindennapos testnevelés bevezetése

A 2011/2012-es tanévben a Kormány a megelőző vizsgálatoknak és felméréseknek hatására

konkrét lépéseket tett a mindennapos testnevelés bevezetésének érdekében. A bevezetésről
szóló jogszabály a Nemzeti Köznevelésről szóló CXC. törvényben (Köznevelési Törvény) került
előírásra

A mindennapos testnevelés, testmozgás megvalósításának módja, ha azt nem az Nkt. 27.

§ (11) bekezdésében meghatározottak szerint szervezik meg (tehát azokon az évfolyam-
okon, ahol még kifutó rendszerben a mindennapos testmozgás valósul meg a mindenna-
pos testnevelés órák helyett),
Az egészséges életmódra nevelés és a testnevelés tantárgy szempontjából a b) és az m) pon-
tok megléte és tartalma fontos a számunkra. Ezek alapján tudjuk eldönteni, hogy az adott iskola
mennyire felel meg a Nat 2012 által megfogalmazott elveknek és céloknak. A pedagógiai prog-
ram alapján arra a kérdésre is választ kapunk, hogy rendelkezik-e az iskola komplex intézményi
testmozgásprogrammal. Természetesen tisztáznunk kell, hogy mit értsünk a komplex iskolai
testmozgásprogramon, ezelőtt azonban vizsgáljuk meg a pedagógiai programot abból a szem-
pontból, hogy milyen utalásokat találunk a rendszeres vagy alkalmankénti mozgásos cselekvé-
sekre (mozgásprogram-elemekre).

Milyen mozgásprogram-elemeket keressünk a pedagógiai programban?

 közlekedési szokások:
 az autó és a tömegközlekedés helyett a gyaloglás vagy a kerékpározás szorgalma-
zása,
 KRESZ-oktatás, a kerékpáros közlekedés megtanítása;
 szünetek és a szabad játékidő:
 a szünetekben biztosított-e a tanulók szabad mozgása, sportolása (megfelelő mére-
tű udvar, mászóka, sportolásra alkalmas terület, stb.),
 szabad játéklehetőség akár a napközi ideje alatt, akár a tanítási órák után (biztosítot-
tak-e az ehhez szükséges eszközök);
 testnevelési program (kötelező):
Ha a testnevelésórákon nem az a cél, hogy minél nagyobb fizikai teljesítményt érjen el, hanem
az, hogy minél több mozgásmintával ismerkedjen meg a tanuló – természetesen olyan intenzi-
tással, ami 50 %-nál nem kisebb ‒, minőségi testnevelésről beszélhetünk.
 tanórán kívüli mozgás- és sportprogramok (kötelező vagy választható):
 tömegsport,
 szabadidősport,
 diáksport,
 néptánc szakkör (foglalkozás);
 közösségi mozgásprogram-elemek:
 szülő-diák sportdélután,
 tanár-diákmérkőzések,
 hétvégi családi sportprogramok;
 egyéb alkalomszerű mozgásos tevékenységek:
 házibajnokságok,
 sportnap,
 sportdélután,
 egészséghét,
 kirándulás,
 erdei iskola,
 vándortábor,
 sítábor,
  vízitábor,
 túrázás (gyalog, kerékpárral, csónakkal),
 séta, hétvégi közösségi programok stb.
Ezek alapján már válaszolhatunk arra, hogy mit jelent a komplex iskolai testmozgásprogram.
(Kozák A.)

A komplex iskolai testmozgásprogram meghatározása

Amennyiben a pedagógiai programban a fentebb említett (dőlt betűkkel írt) területek közül
legalább négyre vonatkozóan találunk rendelkezéseket, megállapíthatjuk, hogy az intézmény
rendelkezik komplex iskolai testmozgásprogrammal.

Mi a komplex iskolai testmozgásprogram célja, jelentősége?

 az egészséges kondícióhoz szükséges mértékű testmozgást biztosít,
 a testmozgással, sportolással kapcsolatban pozitív érzelmek alakulnak ki,
 élményszerű, változatos a mozgástanulás,
 fontos a prevenciós hatása (pl.: a diákok kevesebbet ülnek a tévé, illetve a számítógép
előtt).
A törvény mindennapos testnevelésre vonatkozó rendelkezései alapján 2012. szeptember 1-
jétől minden közoktatási (most már köznevelési) intézményben felmenő rendszerben be kell
vezetni a mindennapos testnevelést. (Csányi T. 2012)

„27. § (11) Az iskola a nappali rendszerű iskolai oktatásban azon osztályokban, ahol közismereti
oktatás is folyik, megszervezi a mindennapos testnevelést heti öt testnevelés óra keretében,
amelyből legfeljebb heti két óra

a) a kerettanterv testnevelés tantárgyra vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott okta-

tásszervezési formákkal, műveltségterületi oktatással,

b) iskolai sportkörben való sportolással,

c) versenyszerűen sporttevékenységet folytató igazolt, egyesületi tagsággal rendelkező,

vagy amatőr sportolói sportszerződés alapján sportoló tanuló kérelme alapján a tanévre
érvényes versenyengedélye és a sportszervezete által kiállított igazolás birtokában a
sportszervezet keretei között szervezett edzéssel váltható ki.

97. § (6) A 27. § (11) bekezdése szerint a mindennapos testnevelést az iskolai nevelés-oktatás
első, ötödik, kilencedik évfolyamán 2012. szeptember 1-jétől felmenő rendszerben kell megszer-
vezni. A többi évfolyamon a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény szerinti mindennapos
testmozgást kell kifutó rendszerben megszervezni.” (2011. évi CXC. törvényt a nemzeti közne-
velésről)

III.3.2. A Nemzeti Alaptanterv (Nat) 2012

A Nemzeti Alaptanterv szomatikus nevelést érintő ajánlása szerint a köznevelés célja, hogy "fej-
lessze a harmonikus személyiség kibontakozásához szükséges szellemi, érzelmi és testi képes-
ségeket", elősegítse "a gyerekek, fiatalok... testi és lelki egészségének" kialakítását. "Az egés-
zséges életmódra nevelés hozzásegít az egészséges testi és lelki állapot örömteli megélésé-
hez... Társadalmi elvárásként fogalmazódik meg a nevelési-oktatási intézményeknek a gyerme-
kek nevelésében... való fokozott részvétele". A Nemzeti Alaptanterv szerint "A pedagógusok
készítsék fel a tanulókat arra, hogy legyen igényük a helyes táplálkozásra, a mozgásra, a
stresszkezelés módszereinek alkalmazására. A tanítás elengedhetetlen része a tanuló testi és
szellemi teljesítményének lehetőség szerinti növelése és a tudás minőségének értékelése. A
tudományok gyors fejlődése, a társadalmi szükségletek új megjelenési formái és a társadalom
számos kihívása (köztük a gyermekek test-lelki egészségét veszélyeztető számos tényező) a
megszokottól eltérő feladatok elé állítja az iskolát, a pedagógusképzést és a pedagógus-
továbbképzést. Olyan tudástartalmak jelentek meg, amelyek nehezen sorolhatók be a tudomá-
nyok hagyományos rendszerébe, vagy amelyek egyszerre több tudományág illetékességébe
tartoznak. Így megnőtt az igény egyrészt egyes hagyományos tantárgyak összevonására, és
tantárgyközi megjelenítésére, másrészt új tantárgyak kialakítására."

Bővebben: http://www.budapestedu.hu/data/cms149320/MK_12_66_NAT.pdf

Példaként említhetjük, hogy a múlt században a repülés és az űrrepülés fejlődése az élettani

kutatásokon belül új diszciplína kialakulásához vezetett. Új tudományág, az űrélettan jött létre,
amely többek között a gravitációs élettan területén is olyan - merőben új - ismeretekhez juttatta
az emberiséget, amelyek a sportorvostan területén is jól alkalmazhatók. Kiderült, hogy a túlsá-
gosan nagy gravitációs hatások, vagy éppen ellenkezőleg a gravitáció hiánya, a súlytalanság-
ban súlyos csont- és izomrendszeri elváltozásokat hoz lére. A csontszerkezet átépül, az izom-
szövetekben pedig az úgynevezett antigravitációs izomcsoportokban sorvadás jön létre. A kór-
élettani folyamatok feltárása révén a repülő- és űrorvostan ezáltal nagyban hozzájárult az iskolai
testnevelésben és a versenysportban is egyaránt fontos csont- és izomszöveti terhelhetőség
törvényszerűségeinek megismeréséhez. Ezen kívül a hosszúidejű űrrepülések idején kialakuló,
és az űrhajósok életét, egészségét, illetőleg a földi readaptációját veszélyeztető mozgásszegény
életmód, és szív- érrendszeri dekondícionálódás megismerése, valamint a súlytalanság kedve-
zőtlen élettani hatásainak kivédésére szolgáló eljárások kidolgozása újabb ismereteket adott a
sportban is használatos az életkori- és sportág-specifikus maximális terhelhetőség, és az úgy-
nevezett tünethatárolta terhelhetőség fogalmainak és kritériumainak kidolgozásához illetőleg
gyakorlati alkalmazásához.

A szakemberképzésben joggal merül fel tehát az igény arra vonatkozóan, hogy a képző intéz-
mény vértezze fel a leendő testnevelő tanárt, edzőt a korszerű interdiszciplináris ismertekre is.

A Nemzeti Alaptanterv a fejlesztési, valamint a minimális tartalmi követelményeket meghatározó

központi tanterv. Sajátosságai:
a) a fejlesztési területeket, nevelési célokat, a Nat feladatait és értékeit,
b) az iskolai nevelés-oktatás egyes sajátos tartalmi, pedagógiai feladataira, valamint az is-
kola és másnevelési-oktatási intézmények közötti, az érintett tanulók fejlesztését támo-
gató pedagógiai tevékenységek egymásra épülésére vonatkozó elveket,
c) a kulcskompetenciákat,
d) az iskolai nevelés-oktatás Nat-ban meghatározott szakaszaiban az egyes műveltségi te-
rületek százalékos arányát,
e) a műveltségi területek tartalmát határozza meg.” (A Kormány 110/2012. (VI. 4.) Korm.
rendelete a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról)

Fejlesztési területek – nevelési célok:

Összhangban vannak az európai kulcskompetencia-rendszerrel (ismeretek, képességek, attitű-

dök), egyesíti a hagyományos értékeket a 21. században megjelenő társadalmi igényekkel

Fejlesztési területek többféle módon érvényesülhetnek a tartalmi szabályozás különböző szintje-

in (implementációjukról a kerettantervek gondoskodnak majd):

 beépülhetnek az egyes műveltségi területek, tantárgyak fejlesztési követelményeibe, tar-

talmaiba

 tantárgyak részterületeivé válhatnak

 önálló tantárgyként is megjelenhetnek

 befolyásolhatja az alsó tagozaton a tanítói munkát

 befolyásolhatja az osztályfőnöki órák témaköreit

 nem tanórai keretben folyó iskolai foglalkozásokra hatással lehetnek

 kereszttantervi elemként működhetnek a tantárgyak között

• Az erkölcsi nevelés

• Nemzeti öntudat, hazafias nevelés

 • Állampolgárságra, demokráciára nevelés

• Az önismeret és a társas kultúra fejlesztése

• A családi életre nevelés

• A testi és lelki egészségre nevelés

• Felelősségvállalás másokért, önkéntesség

• Fenntarthatóság, környezettudatosság

• Pályaorientáció

• Gazdasági és pénzügyi nevelés

• Médiatudatosságra nevelés

• A tanulás tanítása

A Nat közműveltségi tartalmai:

 Az új Nat meghatároz és kötelezővé tesz tartalmi elemeket, kompetenciákat és attitűdö-

ket

 Közműveltség, kulturális örökség mindenki számára hozzáférhetővé válik (a hozzájutás

esélyét biztosítja)

 Műveltségterületi szerkezet változatlan, szerepének felfogása változott

 Az elsajátított tudás értékálló, a kor igényeinek megfelelő legyen (legyen közös művelt-
séganyag)

 Közműveltségi elemek nem lezártak, rugalmasan továbbfejleszthetők, különböző kifejtési

szinteken (kerettantervekben, helyi programokban)

 A Nat a közműveltségnek szocializációs és társadalmi integrációs értéket tulajdonít

A Nat és a kerettantervek:

 A köznevelési törvény mellett a Nat is közli a kerettantervek fő jellemzőit

 Meghatározza a képzési szakaszokat

 10%-ban rögzíti az intézmény helyi szabad időkeretét

 A kerettanterveknek olyan pedagógiai kultúrát kell közvetíteniük, amely:

• megőrzi a z intézmények innovatív eredményeit

• fejlesztő hatást gyakorol

 • adaptációjuk kevés konfliktussal jár

• rugalmasan alkalmazható tantárgyfelosztást és órakereteket tesz lehetővé

• megjeleníti a tantárgyközi tartalmakat

• figyelembe veszi a tantervfejlesztési trendeket.

Részletesebben: www.ofi.hu/na

III.3.3. A kerettantervek

Részletes, tantárgyra és évfolyamokra vonatkozó követelményeket meghatározó tantervek. Is-

kolatípusonként tartalmazzák:

 a nevelés-oktatás céljait,
 a tantárgyi rendszert,
 az egyes tantárgyak témaköreit, tartalmát,
 a tantárgyak egy vagy két évfolyamonkénti követelményeit,
 a tantárgyközi tudás- és képességterületek fejlesztésének feladatait,
 a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló kötelező, továbbá az ajánlott idő-
keretet.
 függelékben módszertani segítség, adaptálás elősegítése, értékelés, óraszámok ki-
alakítása (még nincs kész)
Nevelési-oktatási program: A pedagógiai tevékenységet meghatározó dokumentum. A Nat-
ban és egy adott kerettantervben kitűzött nevelési-oktatási célok elérését, tartalmi elemek fel-
dolgozását lehetővé tévő, egy adott pedagógiai koncepció alapján kidolgozott hét elemű rend-
szer, amely minimálisan egy-egy tantárgyra, egy vagy több műveltségi területre, vagy pedagógi-
ai szakaszra terjed ki.
A nevelési-oktatási program részei:

 a pedagógiai koncepció,

 a tanulási-tanítási program, (kifejti a rendszer célját, követelményeit, tartalmát, a ta-

nulási folyamat időkereteit, javasolt módszereit és eszközeit, a felhasználható szer-
vezési módokat, és utal az értékelés módjára és eszközeire)

 a tanítási-tanulási egységek leírása, a tanulás-tanítási programot alkotó elemek rész-

letes kifejtése;

 információ- és feladathordozó eszközök, (amelyek lehetővé teszik a tervezett tevé-

kenységek megvalósítását, támogatják a kitűzött célok elérését)

 az értékelés és eszközei,

 célzottan fejlesztett pedagógus-továbbképzési programok,

 támogatás, tanácsadás, szakmai fórumok, a program karbantartása.

Szabadon tervezhető órakeret
A kerettantervi rendeletben szereplő tantárgyak kerettantervei kétéves ciklusokra vonatkozóan
tartalmazzák az egyes tematikai/fejlesztési egységek tanítására szánt (minimális) órakeret 90
%-át. A fennmaradó 10 %-os időkeret felhasználásáról a nevelőtestület, illetve a pedagógusok
döntenek. Ebben az időkeretben lehet a tantárgyi kerettanterven kívüli vagy attól eltérő tartal-
mat beépíteni a helyi tantervbe.

A tanórán kívüli foglakozásokra fordítható időkeret

 Nkt. 6. sz. mellékletének CB, CC, D és E oszlopa határozza meg ezeket az óraszámo-
kat.
 Ezen órák felhasználhatók mozgásos tartalmú szakkörök, foglalkozások szervezésére is.
Részletesebben: http://kerettanterv.ofi.hu/

III.3.4. A helyi tanterv

A helyi sajátosságoknak, az iskola arculatának megfelelően kialakított, ám a kerettantervekben

előírtakat figyelembe vevő tanterv. A helyi tanterv jellemzői:

 Az iskola pedagógiai programjának része.

 A nevelőtestület a helyi sajátosságoknak megfelelően választ az oktatásért felelős

miniszter által jóváhagyott kerettantervek közül, és azt a megadott keretek között sa-
ját viszonyaira adaptálja.
  A szabadon felhasználható időkeretben helyi tanulási tartalommal és tevékenysé-
gekkel egészül ki a választott kerettanterv.

A helyi tanterv elkészítése, óraszámok bontása

 A kerettanterv tematikai egységeit, illetve óraszámait két éves ciklusra határozták
meg, a helyi tanterv pedig egy évfolyam egy tanévére vonatkozik.

 A kerettanterv nem határozza meg, hogy heti 5x1 órában vagy 3+2 órában szervez-
zük meg a foglalkozásokat.

A mindennapos testnevelés heti két órájának kiváltása

 a kerettantervben meghatározott műveltségterületi oktatással (pl.: néptánc);

 iskolai sportkörben való sportolással;

 versenyszerű sporttevékenységgel;

 ha a feltételek adottak, akkor óraösszevonással úszással, gyaloglással, stb.

A 3+2 változat törvényi háttere:

Nkt. 27.§ (11): „… amelyből legfeljebb heti két óra

a) a kerettanterv testnevelés tantárgyra vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott ok-
tatásszervezési formákkal, műveltségterületi oktatással,
b) iskolai sportkörben való sportolással,
c) versenyszerűen sporttevékenységet folytató igazolt, egyesületi tagsággal rendelke-
ző vagy amatőr sportolói sportszerződés alapján sportoló tanuló kérelme alapján a
tanévre érvényes versenyengedélye és a sportszervezete által kiállított igazolás bir-
tokában a sportszervezet keretei között szervezett edzéssel váltható ki.”
EMMI rendelet 141.§ (2):
„Amennyiben heti legfeljebb két testnevelésórát az iskolai sportkörben vagy az iskolában műkö-
dő diáksport-egyesületben történő sportolással biztosít az iskola, akkor az iskolai sportkör és az
iskolában működő diáksport-egyesület e feladatának ellátása kapcsán tagdíjat, egyesületi tagdí-
jat nem szedhet.”

a) Az iskola nem a testnevelés tantárgyra vonatkozó, kerettantervben előírt tananyagot ta-

nítja, hanem más műveltségterületi oktatást folytat.
Ez a kitétel az iskola számára jelent lehetőséget, melyet a Nat I.2.1 pontja részletez:

„A heti öt órából legfeljebb heti két óra a Nat testnevelés és sport műveltségterületében jelzett
sporttevékenységekre (úszás, néptánc, közösségi és más sportjátékok, szabadtéri sportok, ter-
mészetjárás, kirándulás), vagy az iskola lehetőségeinek és felszereltségének megfelelően kü-
lönféle más sporttevékenységekre fordítható (hagyományos magyar történelmi sportok, mozgá-
sos és ügyességi játékok, csapatjátékok).”
 b) Iskolai sportkörben végzett tevékenység
 A sportkör szervezését a 2013. augusztus 31-ig a Kt. 52.§ (9), utána az Nkt. 27.§
(13) írja elő.
 Ez a tanuló számára jelent lehetőséget, tehát nem az iskola, hanem a tanuló
válthatja ki ezzel az órát. A sportkör nem tehető kötelezővé.
 Ugyanakkor elvileg elképzelhető, hogy egy népszerű sportkör óraösszevonást
eredményezzen.
 Ingyenesség!
c) Versenysportot folytató tanuló igazolt egyesületi tagsággal
 Szintén a tanuló számára ad lehetőséget.

Részletesebben: www.ofi.hu/sites/.../helyi_tanterv_keszitese_hatter_1-12.evf__0.docx

http://tamop311.ofi.hu/testneveles-sport-140320/1-4-evfolyam/szakmai-hatteranyagok

III.3.5. A tanmenet

A tervszerű, folyamatos nevelő-oktató munka végzését biztosító tanári dokumentum. Adott in-
tézmény évfolyamonként egy tantárgyra (testnevelés) egy osztályra vonatkozó éves terve. A
tanmenet összekötő kapocs a testnevelési tanterv és az óratervezés között, ami biztosítja a taní-
tás, tanulás folyamatosságát, egymásra épülését.

A tanmenetkészítés előkészítő és részfeladatai:

- a tanítási anyag kiválasztása,

 éves óraszám (heti 5 tanórai testnevelés vagy 3 tanóra + 2 óra tömegsport)

 iskola tárgyi létesítményi, dologi és eszközellátottság

 a tanulók előképzettsége

- a kiválasztott tananyag és a követelmények felbontása

 egymásra épülő oktatási egység, sorrendiség (az oktatás elemzése és a telje-

sítménycélok megfogalmazása),

- a tananyag elrendezése időszakokra,

 gyakorlóhely szerint: szabadtéri, teremben (tanterem, tornaterem)

 időszakok szerint: őszi, téli, tavaszi

- a tananyag elrendezése tanítási egységekre.

 a tantervben meghatározott feladatok alapján kisebb didaktikai egységet al-

kotnak,
  6-10 órában 2-3 fő feladatat nevelési, oktatási, képzési, célokat kell megvaló-
sítani

III.3.6. Foglakozás és óratervezés

A tanár, oktató legkonkrétabb folyamatos tervezési feladata, tanítási órán és sportfoglalkozáson

elvégzendő feladatok metodikai menetének írásos rögzítése.

A tervezés folyamata:

 a tanulói tevékenységre összpontosít

 a didaktikai feladatok tartalommal való megtöltése pl.: Hogyan motiváljam a

diákjaimat? vagy Milyen ismeretközlési módszereket alkalmazzak?

 feladatok összeállítása

 időbeosztás megtervezése

A tervezés-„eredménye” az óravázlat, vagy részletesebb esetén az óratervezet.

Óratervezet

A tanóra menetében megtervezett feladatok részletesebb kifejtését jelenti. Az egymásra épülő

gyakorlatok, feladatokon túl rögzíti a konkrét feladat végrehajtásának módját, és amit közlök a
tanulóval. Ha nem rendelkezik a kezdő testnevelő, oktató megfelelő szaknyelvi ismeretnyújtási
tapasztalattal, ajánlott a feladatok konkrét szóban közlést is megtervezni, rögzíteni. A tanárjelöl-
tek, tanítójelöltek gyakorlatuk kezdetén óratervezetet kell, hogy alkalmazzanak, amelyben,
részletesen, szinte „szóról- szóra” megtervezik az órán történteket.

Óravázlat

Az óravázlat készítése az óra tudatos átgondolására irányul. Az óravázlat tartalmazza az adott

tanítási óra konkrét, személyre szóló feladatait, tevékenységformáit, felhasználandó eszközeit,
pontos időbeosztását. Az óravázlat elkészítése az 50-es, 60-as években kötelező volt, ma a
tanár belátása és igénye szerint ajánlott, de mindenképpen célszerű. Az óravázlat tartalma és
részletessége függ a pedagógus személyiségétől és szakmai tapasztalatainak mennyiségétől és
minőségétől is. Egyetlen igény az óravázlattal szemben az, hogy rendezett, áttekinthető és így
használható legyen.

Az óravázlat bármilyen precíz megtervezése sem jelentheti azonban azt, hogy ahhoz az óra
levezetése során mereven ragaszkodni kell, sőt a pedagógiai helyzet ismeretében olykor kívá-
natos lehet az attól való eltérés is. A tanulók előzetes tudásának hiányában, vagy a feltétele-
zettnél nagyobb felkészültsége esetén ugyanis mindenképpen változtatnunk kell a feldolgozás
tervezett módján és az időbeosztáson. Ez nem tekintendő a tanár részéről improvizációnak,
csak a pedagógiai helyzethez való alkalmazkodásnak. Az óravázlathoz való szigorú ragaszko-
dás ilyenkor a pedagógiai hatásfokot károsan befolyásolja.
Az óratervezet/óravázlat készítése:

A fejrész szerkezete:

A tanító tanár neve:

A tanítás helye:

A tanítás ideje:

Osztály:

Létszám: fő fiú lány

Az óra anyaga:

Az óra feladatai:

 oktatási:
 képzési:
 nevelési:
Az óra típusa:

Szükséges szerek, eszközök:

Óratervezet esetén: 4 részes táblázatot alkalmazunk

Idő

Órarész Az óra anyaga Módszeres eljárás Módszer, megjegy-

zés

Óravázlat esetén: 3 részes táblázatot készítünk:

Idő

Órarész Az óra anyaga Módszerek

III.4. Felhasznált irodalom:
1. Csányi Tamás (2012): Komplex intézményi mozgásprogramok a gyermekek egés-
zségmagatartásának formálásában. In: Darvay, S. (szerk.): Tanulmányok a gyermek-
kori egészségfejlesztés témaköréből. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.
92-100.p. ISBN:978963284268
2. Szakál Ferenc Pál: Mindennapos testnevelés a köznevelési törvény tükrében (ppt)
http://www.moszlap.hu/uploads/files/mindennapostestnevelesakoznevelesitorvenytukreb
en.PPTX

3. Kozák András: A kötelező és tervezhető órakeret kérdései

http://fupi.hu/dokumentum/Felkeszules_a_2013_2014_tanevre_2_mod.pdf.
4. Makszin Imre: A testnevelés elmélee és módszertana Dialóg Campus Kiadó, Bp. - Pécs,
2007, 2012, 2014
IV. Az életszakaszok jelentősége a testne-
velésben

Az életszakaszok olyan fázisok az egyén fejlődésében, amelyekben mennyiségi és minőségi

változásokat egyaránt eredményeznek. Minden szervezet egyéni módon, tempóban és mérték-
ben fejlődik, ezért a naptári és a biológiai életkort mindig együttesen kell értékelni. A naptári
életkor a megszületéstől az aktuális időpontig eltelt idő, a biológiai életkor pedig a testi fejlettség
szintje, a nemi érettség foka és a csontosodási folyamat állapota. Amennyiben a naptári életkor-
hoz képest a biológiai életkor 1-2 évvel előbbre jár akcelerációról, ha pedig lemarad, akkor re-
tardációról beszélünk. Az iskolaszerkezethez igazodó felosztás mellett tehát figyelembe kell
venni az antropológiai, élettani és lélektani fejlődés egyéni sajátosságait is.

Az életkori felosztáskor a fentieken kívül figyelembe kell vennünk az edzésterhelés és az iskolai

terhelés kapcsolatát, valamint a sportképességek fejlesztésének, és a versenyterhelés intenzív
szakaszának kezdő időpontját is, ami - ugyan sportáganként eltérő, de - átlagosan 14 éves kor-
tól kezdődik. Az egyes életkorok sportpedagógiai szempontú fejlesztési sajátosságai a fiatalabb
korosztályoknál közvetlenül kapcsolódnak a mozgásfejlődéshez is.

IV.1. A szomatikus (testi) fejlődés életkori szakaszai

Többféle beosztás létezik aszerint, hogy a fejlődést milyen szempontok szerint vizsgáljuk. A fej-
lődéspszichológia például nem veszi figyelembe a fejlődést érintő szakaszolást. Az iskolai sza-
kaszolás általában a kialakult iskola szerkezetet követi: általános iskola alsó tagozat (7–10 év),
középiskola I. (10–14 év) és középiskola II. (14–18 év). Megfelelő a szakaszolás ha az a fizikai
fejlődés, például a csontvázfejlődés, a testtömeg, a vázizomzat, a keringési, légzési szervek
fejlődésének, a testmagasság növekedésének figyelembevételével történik. Az életkorhoz kötött
fejlődési, növekedési jellemzők megállapítása elfogadott gyakorlatot jelent, jóllehet az egyéni
eltérések jelentősek lehetnek (2-3. táblázat).
 2. táblázat. A fejlődési szakaszokat bemutató differenciált életkori beosztás egy példája

Fejlődési szakasz Lányok Fiúk

Iskola előtti kor 3–7 éves kor 3–7 éves kor

Korai gyermekkor 7–10 éves korosztály 7–10 éves korosztály

Késői gyermekkor 10–12 éves korosztály 10–12 éves korosztály

Serdülés első fázisa (Puber- 11–14 éves korosztály 12–15 éves korosztály
táskor) (menarche) (spermarche)

Serdülés második fázisa 13–18 éves korosztály 14–19 éves korosztály

Bővebben: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Nadori-Dancs-Retsagi-Ekler-
Gaspar-Sportelmeleti_ismeretek/ch02s03.html

[DOC] 3. A felnőtté válás folyamatának jellemzői (szakaszok…andragogia.iweb.hu/3.doc

 3. táblázat. Az élettani állapothoz igazodó egyszerű életkori beosztás

ÉLETTANI ÁLLAPOT ÉLETKOR

Kisiskolás kor 6–10 éves korosztály

Prepubertás kor 10-14 éves korosztály

Pubertás kor 14–18 éves korosztály

IV.2. A fejlődést meghatározó és befolyásoló ténye-

zők
A fejlődést befolyásoló tényezők ismerete elengedhetetlen, ahol mindenekelőtt a veleszületett
képességek és a környezeti hatások dinamikus kölcsönhatásáról van szó. A genetikus program
megvalósulását a fejlődést veszélyeztető, vagy elősegítő tényezők befolyásolják.

A fejlődést veszélyeztető genetikai hatások közül ki kell emelni a kromoszóma rendellenességet,

génhibát, a családban előforduló értelmi, érzékszervi, mozgásszervi fogyatékosságot, ismert
veleszületett betegséget, fejlődési rendellenességet, vagy anyagcserezavart, rokonházasságot
és a szülő pszichiátriai betegségét. A gének által egy növekedési mintázat, és neuroendokrin
szabályozás öröklődik, az utódokban genetikai hasonlóság jön létre, ami azonban nem jelent
egyúttal genetikai azonosságot is. A gyermekben a szülőhöz való hasonlóság (de nem azonos-
ság) figyelhető meg testméretekben, testarányokban, arcvonásokban, a növekedés és fejlődés
ütemében. Ez egy adottság, ami a környezettel kölcsönhatásban áll. Ezt a kölcsönhatást úgy is
szemléltethetjük, hogy a szerkezet (szervezet, az organikus forma) meghatározza a funkciót (az
életfolyamatokat), ugyanakkor a funkciónak alakító, változtató hatása van a szerkezetre (szer-
vezetre).

Adottság és környezet viszonyában összefüggés van az életkor és a fejlettség, illetve azok vál-
tozása között. Ez az összefüggés legjobban gyermek- és ifjúsági korban jelentkezik, nemcsak a
növekedésben, hanem az érésében és fejlődésben bekövetkező változásokban is. A fejlődés az
adottság és a környezet kölcsönhatására épül. Ebben a folyamatban a környezet befolyása
játssza a meghatározó szerepet. Hiába vannak tehát jó adottságai az egyénnek, ha a környezeti
hatások nem érvényesülnek az elvárt, lehetséges hatásfokkal, akkor az egyén kedvező adottsá-
gait a környezeti hatások nem képesek mozgósítani. A gyenge ingerek hatástalanok, a túl
erős ingerek károsító hatásúak, ezért az inger (edzés) erősségének a mindenkori fejlettségi
szinthez kell igazodnia. Felidézhetjük az űrkutatásban felismert tünethatárolta terhelhetőség
fogalmát is, amely szerint, ha egy szervezetet alul terhelünk, akkor vagy egyáltalán nem érünk
el eredményt, vagy kihasználatlan lehetőségeket szalasztunk el. Amennyiben pedig túlterhel-
jük a szervezetet, akkor jóvátehetetlen, irreverzibilis (visszafordíthatatlan, maradandó) károso-
dásokat hozunk létre.
Sajnos ezek az elméleti megfontolások a mindennapi gyakorlatban gyakran még ma sem érvé-
nyesülnek. Az indokoltnál kevesebb és az indokoltnál több edzésterhelés idő- és energiapazarló
tevékenység, és bizonyos pedagógiai tévedést is jelenthet mindkét esetben.

A tulajdonságok több nemzedéken keresztül követett öröklődését öröklésmenetnek nevezzük.

Az egyéni jellemzők öröklésmenetét egy, vagy akár több gén is meghatározhatja. Monogénes
az öröklés, ha egy testi tulajdonságot egy gén határoz meg. Gyakoribb, ha az antropometriai
jellemzők átörökítéséért egy géncsoport tehető felelőssé. Amennyiben több gén határoz meg
egy tulajdonságot, akkor poligénes öröklés menetről beszélünk. A genetikailag meghatározott
tulajdonságokat a környezeti tényezők nem egyformán módosítják. Egy tulajdonság, vagy
jelleg érvényre jutásában növekedési és érési előretartást, illetőleg lemaradást figyelhetünk
meg. Ismeretes például, hogy a poligénes (amikor több gén határoz meg egy tulajdonságot)
öröklésmenetű antropometriai jellemzők érzékenyebbek a környezeti hatásokra.

Bővebben: http://www.vitalitas.hu/konyvek/genetika/gen6.htm,
http://hu.wikipedia.org/wiki/Gregor_Mendel

Az adottság és a környezet kölcsönhatásában a genetika nyelvén egy egyed fenotípusán vagy a

teljes fizikai megjelenését, vagy egy specifikus jelleg megjelenését (például a szemszín) érthet-
jük. Egy fenotípust számos gén és a környezeti hatások együttes kölcsönhatása határoz meg.
Az egyednek tehát genotípusa is van, amelyen egy egyed gene-tikai felépítését értjük. A bonyo-
lult kérdést leegyszerűsítve úgy tudjuk szemléltetni, hogy a

genotípus + környezet = fenotípus

Pontosabb a szemléltetésünk, ha figyelembe vesszük az öröklődésnél szerepet játszó véletlen-
szerűséget is, ekkor az összefüggésünk

genotípus + környezet + véletlen variációk = fenotípus

A fenotípusnak nevezzük tehát az élőlény bármely kimutatható (szerkezeti, biokémiai, élettani

vagy pszichológiai) jellegét, alaktani és élettani sajátságainak összességét, amelyet a genotípu-
sa és a környezeti hatások interakciója (kölcsönhatása) határoz meg.

A növekedés, a fejlődés és az érés folyamatának szabályozásában együttható külső ténye-

zők között napjainkban a táplálkozásnak és a rendszeres fizikai aktivitásnak van meghatáro-
zó szerepe. A megfelelő táplálkozás a mennyiségi és minőségi igények kielégítését jelenti. A
táplálék ideális fehérje, szénhidrát és zsír komponensei mellett a folyadék-, vitamin- és
ásványianyag-bevitelt is magában foglalja.

A fizikai aktivitás rendszeressége és mennyisége tekintetében manapság igen kedvezőtlen a

helyzet. Az egészséges gyermekfejlődést stimuláló napi egy- másfél órás fizikai aktivitást,
elsősorban aerob munkavégzést (vagyis a szervezet pillanatnyi oxigén ellátásával lépést tartó,
azt nem meghaladó munkavégzést) a gyermekek többsége nem éri el, sőt meg sem közelíti.
A mindennapos testnevelés bevezetése sokat segíthet az optimális fejlődéshez szükséges napi
aktív mozgásfeladatok alkalmazásával.

IV.3. A szervrendszerek növekedési üteme

A szervrendszerek fejlődési gyorsaságának ismerete felhasználható az edzésterhelés meghatá-
rozására, és az edzéshatékonyság elemzésére is. A főként endogén meghatározottságú szerv-
rendszerek fejlődése eltérő iramú lefutási görbét mutat.

Az emberi szervezet testmagassága, testtömege, az izomzata, a belső szervek fejlődése a kis-

gyermekkortól gyorsiramú, majd óvodáskorban (iskola előtti kor) fokozatosan lelassul. Pubertás-
korban a testi fejlődés ismét felgyorsul (5. ábra).

5. ábra: Az ember életszakaszaiban jelentős mértékben változik a testtájak mérete, egymáshoz

és a testhosszhoz viszonyított aránya: 1. újszülött, 2. 2 éves, 3. 6 éves, 4. 12 éves, 5. 25 éves.
(mozaweb.hu)
Az idegrendszer már 6–8 éves korban eléri a 20 éves felnőtt idegrendszerének fejlettségét. A
nyirok rendszer 10 éves korban a legkiterjedtebb. A nyirokrendszer feladata kettős: egyrészt
visszavezeti az érpályából kiszivárgó szövet közötti folyadékot (nyirok) a vérbe, másrészt a nyi-
rokcsomók folyamatosan átszűrik a szövetnedvet, és a bennük található immunsejtek (a
makrofágok és nyiroksejtek) figyelik, hogy van-e idegen antigén a szervezetben, történt-e fertő-
zés.

A nemi mirigyek fejlődése – melyek a nemi hormonokat állítják elő – a serdülőkorban gyorsul fel,
részt vesz a nemi érettség kialakításában. A hím nemi hormon (tesztoszteron) és női nemi hor-
monok (ösztrogének) az izomtömeg kialakulásában kapnak jelentős szerepet.

Bővebben:

https://www.mozaweb.hu/Lecke-Biologia-Egeszsegtan_6-
AZ_EMBERI_TEST_ES_VALTOZASAI-105557

IV.4. A testi és a motorikus fejlődés jellemzői

A testi fejlődés és a mozgásfejlődés megkülönböztetésének alapja az, hogy a testi fejlődés fő-
ként endogén, a mozgásfejlődés pedig főként exogén folyamatok eredménye. A testi fejlődé-
sen a szervezet strukturális és funkcionális kifejlődését értjük, tehát egyaránt jelenti az egyén
szomatikus és fiziológiai fejlődését is. A strukturális fejlődéshez tartozik a csontváz, a testma-
gasság, a testtömeg, a bőr alatti zsírszövet kialakulása és fejlődése, a funkcionális fejlődésen
pedig a vázizomzat, a szív- és keringési rendszer működésének fejlődését értjük.
Mozgásfejlődés a motorikus folyamatok szabályozásának kialakulását jelenti. Meghatározza a
működés életkorhoz kötött változásait, többek között testtartást és az emberi mozgást is.

Bővebben:
http://www.sportorvos.hu/aktiv_gyerekek/20130304/a_gyermek_es_serdulokor_elettani_sajatos
sagai/

[PPT] edzeselmelet_21-24_ora.ppt

sportedzo.uw.hu/edzeselmelet_21-24_ora.ppt
 IV.4.1. A csontrendszer fejlődésének jellemzői

A csontszövet 30-40%-a szerves állományból áll, amelyet kollagén rostok, erek és idegek alkot-
nak. Szervetlen állománya 20% vizet és 40% ásványi anyagot (hidroxiapatit-ot és nyomeleme-
ket) tartalmaz. A szervezet 1,2 kg kalcium tartalmának 88%-a a csontszövetben van, a kollagén
rostokkal együtt ez alkotja a csont szilárdságát. Míg a kollagén rostoknak nagy szakítószilárdsá-
ga van, addig a kalcium erős összenyomó szilárdsággal rendelkezik.

A csontszövetet a különféle csontsejtek (oszteoblasztok, oszteoklasztok oszteociták és a nyug-

vósejtek) alkotják. A csontsejtek végzik a csontok felépítését (oszteoblasztok), lebontását
(oszteoklasztok) és átépítését. Az oszteociták táplálják a csontszövetet, a nyugvósejtek pedig az
csontgerendák felszíne és belseje közti kapcsolatban vesznek részt.

A karcsontot, alkarcsontokat, kéz- és ujj- csontokat, valamint a combcsontot, lábszárcsontokat

láb- és ujj- csontokat csöves csontoknak hívjuk. A bordák és az agykoponya csontjai lapos cson-
tok. A csigolyatestek köbös csontok, az arckoponya csontjai pedig labirintusos csontok.

A koponyacsontok és a köbös csontok fejlődésénél a kötőszövet direkt elcsontosodását figyel-

hetjük meg (intramembranózus csontosodás), a törzs és a végtagcsontok fejlődése pedig a
hialin porc helyettesítése révén valósul meg (endokondriális csontosodás). Az
intramembranózus csontfejlődés folyamán először a szövetek érellátottsága fokozódik, majd az
oszteoblasztok szerves csontszövetet termelnek, ami később elmeszesedik, csontgerendácskák
képződnek, a terhelési erővonalaknak megfelelően a kollagén rostok mentén hydroxiapatit kris-
tályok rakódnak le. Azt endokondriális csontosodás esetén a porc körül észlelhető először érbur-
jánzás, amit az oszteoblasztok csonthártyává (perioszteum) alakítanak. A csöves csontok kö-
zépső részei (diafízis) körül ilyenképpen tömör csontállomány képződik. Az oszteoblasztok a
diafízis belsejében lévő porcba is behatolnak, és azt szivacsos csontállománnyá, vagyis az el-
sődleges csontosodási maggá alakítják át. Innen halad a csontosodási folyamat tovább a csont-
végek felé. Ezután az oszteoklasztok a diafízisben a szivacsos csont egy részét lebontják, ami-
nek eredményeképpen kialakul a csontvelőüreg. Ezzel egyidőben az epifízis porc folyamatos
növekedése a csont hosszirányú növekedését biztosítja. Az epifízisben másodlagos csontoso-
dási magok alakulnak ki, amiből az előzőekhez hasonló módon itt is lezajlik a csontosodás,
azonban az epifízisben nem képződik velőüreg, a szivacsos állomány megmarad. A másodlagos
csontosodás során a hialinporc teljes egészében csontszövetté alakul a csontvégeken található
izületi felszínek és az epifizis-diafízis határon található növekedési régió (epifízis lemez) kivéte-
lével.

A csontok hosszirányú növekedése az epifízis lemezben az endokondrális csontosodás szerint

zajlik. A növekedési régió porcsejtjei az epifízis felé szaporodnak, a diafízis felé pedig elcsonto-
sodnak. A csontnövekedés átlagosan 21 éves korban az epifízis lemez csaknem teljes elcson-
tosodásával fejeződik be. Különböző környezeti hatásokra (fokozott izomaktivitás, nagyobb test-
súly, változó irányú gravitációs terhelés, súlytalanság) a csontvastagság, csontátmérő, és a
csontszerkezet változhat. Ilyenkor oppozicionális növekedésről, vagy sorvadásról beszélünk,
ami az oszteoblaszt és az oszteoklaszt tevékenység környezeti ingerekre létrejövő változó akti-
vitásának következményeként jön létre.
A csontanyagcsere szabályozásában a mellékpajzsmirigy parathormonja, a pajzsmirigy
kalcitonin nevű hormonja, az aktív D3 vitamin, és más hormonok (ösztrogének, glikokortikoidok,
szexuálszteroidok, a növekedési hormon és a pajzsmirigy hormon) is részt vesznek.

A csontosodási magok megjelenésének idejét elsősorban az endogén (öröklött) tényezők hatá-

rozzák meg. A csontnövekedés sebessége ezzel szemben több külső tényezőtől is függ. A
csontfejlődés a leányoknál rövidebb ideig tart, mint a fiúknál. A fiúk csontméretei viszont átlago-
san meghaladják a leányokét. A csontok fejlődése alapján a csontéletkor, a biológiai fejlettség
(biológiai életkor) megbecsülhető.

A csontképződés és csontlebontás a pubertás végéig párhuzamosan folyik (a koponyatérfogat

növekedik, a csöves csontok vastagodnak, a velőüregek növekednek). A pubertás idejére a leg-
több primer csontosodási mag összeolvad a szekunder csontosodási maggal.

A csontok hosszúsági növekedése a posztpubertásban is folytatódik, de sebessége ekkor már

lényegesen kisebb. A csontnövekedés mutatója a testmagasság. A nemi érettség kialakulásakor
(leányoknál átlagosan 13 éves életkorban, fiúknál átlagosan 14 éves korban) a testmagasság
eléri felnőttkori testmagasság 95%-át.

A csontváz születéskor a testtömeg 20%-át, felnőtt korban pedig 18%-át alkotja. A csontosodási
folyamat első fázisa, a születéstől hétéves korig tart, a porcos állomány túlsúlya jellemzi, a cson-
tosodás ebben a korban erőteljes intenzitású. A második fázisban (lányoknál a 7–9 éves korban,
fiúknál pedig 7–11 évesen) lelassul a csontosodás. A harmadik fázisban (átlagosan a lányoknál
14 évesen, fiúknál pedig 17 éves korban) a csontok kialakulnak, a csontokban a kalcium és
foszfor sók rakódnak le.

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az ízületi szalagok és az ízületek sérülékenysége miatt fiatal
korban kerülni kell az ízületeket megerőltető gyakorlatokat. Minél gyorsabb a gyermek növeke-
dése, annál sérülékenyebbek az inak és a csontok.

Bővebben: http://aok.pte.hu/docs/phd/file/dolgozatok/2008/Funke_Simone_PhD_dolgozat.pdf
http://ujeletmod.hu/joomla/index.php?Itemid=11&catid=4:az-emberi-test-paratlan-
mkoedese&id=2:a-csontrendszer&option=com_content&view=article

IV.4.2. Az izomfejlődés

Az elsődleges rostképződés idején a vázizomzat az embrionális mezodermából fejlődik ki. Az

izomsejtekben zajlik az úgynevezett kontraktilis (összehúzódásra képes) fehérjék, vagyis az
aktin, miozin, tropomiozin és az alfa-aktin szintézise. Az izomsejtekben alakulnak ki a kalcium
tárolásáért felelős sarcoplazmatikus retikulumnak nevezett, és az akciós potenciál fenntartásá-
hoz szükséges energiát biztosító T-tubulusoknak nevezett tubuláris rendszerek.

A másodlagos rostképződés idején először az izomrostok hosszának növekedése figyelhető

meg, majd ezt követően a rostokon belül a miofibrillumok számának növekedése is megindul.

A harmadik szakaszban az izomrostok hosszának növekedése, és a miofibrillumok számának

növekedése tovább tart, de jellemző, hogy ebben a szakaszban az úgynevezett szatellit sejtek
további izomsejtekké való differenciálódása még a további izomfejlődést is lehetővé teszi. Ezek
a szatellit sejtek általában nem osztódnak, inaktívak, de szükség esetén aktiválódhatnak és
újabb izomrostokat hozhatnak létre. A felnőtt izomszövet ezen kívül multipotens őssejteket is
tartalmazhat, amik ugyancsak alkalmas lehetnek újabb izomsejtek létrehozására.

Az izomfejlődést meghatározó gének az egyes izomcsoportok kialakulásában eltérő aktivitást

mutatnak, vagyis izomspecifikus fejlődés-reguláció valósul meg. Az izomfejlődésben környezeti
hatások is részt vesznek, amelyek közül a hypoxia (oxigén éhség) a legjelentősebb. Kedvezőt-
len környezeti hatásokra az izomsejtek fejlődése leáll és zsírdepozició (zsírraktározás) követke-
zik be.

Az izom fehérjék teljes mennyiségének 50 %-a miofibrilláris fehérje, aminek 43%-át miozin,
22%-át pedig az aktin alkotja. Az izom fehérje mennyiségének másik 50 %-át a szarkoplazma
alkotja, amely albuminokból miogénből, mioglobinból, mitokondriális fehérjékből, liposzómából,
lizoszomából, és a szarkoplazmatikus retikulumból áll. Az izom fehérje szintézis és lebomlás
szakadatlanul zajlik, melynek aránya az izomzat fehérjetartalmát határozza meg. A fehérjeszin-
tézis enzimektől és hormonális hatásoktól függ (pajzsmirigy hormon, növekedési hormon, külön-
böző hipofízis hormonok, IGF-1). Hatásukra az izomban lévő differenciálatlan szatellit sejtek
aktiválásával újabb elsődleges izomnyalábokat lehet létrehozni. A fehérjeszintézist az androgén
hormonok és a prosztaglandinok is elősegítik. A fehérjeszintézis a különböző genotipusokban
kisebb, vagy nagyobb lehet.

Az izomfehérjék lebontása a kalcium függő proteolítikus enzimek aktivitásától függ. Hormonális

hatások (glükokortikoidok) képesek az izomfehérjék lebontását elősegíteni. Az izomszövetben
zsírszintézis és zsírlebontás is folyik, amelyet enzimek szabályoznak (koleszterin-észterek, trig-
liceridek, lipoprotein-lipáz, lecitin-koleszterin-acil transzferáz).

A fiúk és a lányok izomrendszeri növekedésének differenciálódása 10–14 éves korban kezdő-

dik. A gyermek és felnőtt izomsejtje hasonló egymáshoz. A miofibrillum a harántcsíkolt izomszö-
vet izomroston belüli összehúzódásra képes alapegysége. Két izomfehérje, az aktin és miozin
alkotja, melyek az izomrostok hosszában felváltva követik egymást, és az izom összehúzódása-
kor egymásba csúsznak. Az izomnövekedést általában nem az izomrostok számának szaporo-
dása okozza, hanem a hipertrófiája (megvastagodása). Az izomrostok átmérője az újszülött kor-
ban a legkisebb, hároméves korra 4-5-szörösére, hétéveseknél pedig 15–20-szorosára nő.

Az izomrostok típusait vizsgálók szerint 11–13 éves korban a gyors és a lassú rostok aránya
megközelítően 60–40% a gyors rostok javára, fiúknál valamivel több a gyors rostok száma.

Az izomtömeg újszülöttnél a testtömeg 23%-a, 8 éves korban 24%-a, 15 éves korban 33%-a. 18
éves korban 44 %-a, felnőttnél pedig ez az arány 40-49%. Pubertás kortól a nemek között (hor-
monális folyamatok hatására) differenciálódás indul meg, fiúknál 42%, lányoknál 36% az izom-
tömeg - testtömeg arány.

Bővebben:

http://phd.szote.u-
szeged.hu/Multidiszciplinaris_DI/Tezisek_HU/2007/tezisek_hu_Gorbe_Aniko.pdf
https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/80088/Fodor_Janos_ertekezes_po.pdf;jsess
ionid=D7A268E64F29479F6A5B7A39FA8DA5D2?sequence=6
 IV.4.3. A zsírszövet fejlődése

Az adipogenezis (zsírszövet kialakulása) a pluripotens mesenchymális sejtekből történik.

Adipoblastok jönnek létre, amelyekből pre-adipociták (elő-zsírsejtek) alakulnak ki lipid csepp
akkumuláció és lipogén enzimaktiváció útján. A különböző enzimek és aktivátorok hatására az
elő-zsírsejtek egyetlen nagy cseppé egyesülnek, és kialakítják az érett adipocitát (zsírsejtet). A
zsírsejtek hiperpláziára (számbeli növekedésre) és hipertrófiára (méretbeli növekedésre) is
egyaránt képesek. A zsírdepozició (zsírfelhalmozás) és a lipolízis (zsírlebontás) az
adipocitákban (zsírsejtekben) zajlik.

Az adipociták szerepe az energia tárolásban és szabályozásban, valamint a homeosztázis fenn-

tartásában van. Hormonális hatásokkal is rendelkezik, a leptin az agyban hat és táplálékfelvétel-
re ingerel, a citokininek az izomszövetben a cukorfelhasználást csökkentik, az érrendszerben
érbetegségeket okoznak, a májra is hatással vannak, ahol a cukortermelés fokozását okozzák.
Az éhezés és túltáplálás szabályozásában is szerepük van.

Bővebben:
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0059_termeles_elettan/ch01s02.html

IV.4.4. A testösszetétel változása

A testösszetétel általánosan használt fogalom, az emberi test egészén belül az egyes összete-
vők egymáshoz, vagy a teljes testtömeghez viszonyított arányát jelöli. Szokásos a különböző
szövetek (csontszövet-izomszövet- zsírszövet) arányát és a különböző testanyagok (víz-ásványi
anyagok-fehérjék) mennyiségét is meghatározni. Szokás meghatározni, hogy miként változik
különböző életkorban a fehérjék, az ásványi anyagok és a víz, valamint a zsírszövet és az izom-
szövet testtömeghez viszonyított aránya? A testösszetétel közvetlenül nem mérhető, csak becs-
lésre szorítkozhatunk, amire különböző eljárások alakultak ki.

Az utóbbi években a zsírszövet mennyisége (átlaga vagy aránya) korcsoportonként is az élet-

mód, mint külső környezeti hatás következtében jelentősen megnőtt. Fejlődéstani alaptétel pe-
dig, hogy a test relatív (a tömeg százalékában kifejezett) zsírtartalma a születés után csökken.
Ezt követően a zsírtartalom a pubertás befejezéséig mindkét nemben nő, de nem egyforma mér-
tékben. A zsírakkumuláció az ösztrogén hormonok dominanciája miatt a leányoknál nagyobb. A
leányok csoportjaiban az alkati kisebb-nagyobb individuális eltérések mellett az optimális test-
zsírtartalom 21–25% közötti, a fiúkéban pedig 15–16% rendszeres fizikai aktivitás mellett. Az
utóbbi években megfigyelhető, hogy az inaktivitás miatti csökkent energia felhasználáshoz a
biológiai igényeket meghaladó fokozott energia bevitel társul. Emiatt leányok relatív testzsírtar-
talmának átlaga 26–28%-ra, a fiúké pedig 19–20%-ra nőtt.

Az életmódváltozás további következménye az, hogy a normál fejlődésmenetben jellemző pu-

bertáskori zsírvesztés már nem észlelhető, vagyis ma már a folyamatos zsírnövekedés a jellem-
ző. Az elhízás gyakoriságának növekedése minden korosztályban észlelhető. A nagyobb test-
zsírtartalom következménye az, hogy a kövér, vagy kifejezetten elhízott gyermekek és serdülők
aránya megnőtt, napjainkban 30 %-ra tehető. Az iskolai testnevelés lehet az egyik prevenciós
eszköz a kedvezőtlen tendencia megállítására.

Bővebben:

http://sportorvos.hu/sport_egeszseg/20120616/a_testosszetetel_valtozasai_azok_merhetosege
_es_befolyasolhatosaga_fizikailag_kevesbe_aktiv_es_hypoaktiv_ferfiak_es_nok_koreben/
http://phd.semmelweis.hu/mwp/phd_live/vedes/export/meszaroszsofia.d.pdf

IV.4.5. A légző-, valamint a szív- és érrendszer

A szív pumpafunkciója révén vért áramoltat az érrendszerben, ezáltal a szövetek vérellátását

biztosítja. A tüdőben a vérben lévő hemoglobin széndioxidot ad le és oxigént vesz fel, amit a
vérkeringés a szövetekhez szállít. A felhasználás helyén, a szövetekben leadja az oxigént és
felveszi a széndioxidot. A vér keringetésével a szív munkát végez, a szívizomrostok összehúzó-
dásuk alkalmával erőt fejtenek ki. Egy szív összehúzódás alkalmával (szisztolé) a főverőérbe
juttatott vér mennyiségét szisztolés volumennek, verőtérfogatnak, vagy pulzustérfogatnak ne-
vezzük. Normális esetben ez körülbelül 80 ml. Ha ezt megszorozzuk a percenkénti szívverések
számával, vagyis a pulzus számmal, akkor megkapjuk a perctérfogatot. A perctérfogat tehát az
a vérmennyiség, amit a szív egy perc alatt a főverőérbe pumpál. Normális esetben ez 70-es
pulzusszám esetén: 80 ml x 70 = 5600 ml, vagyis nyugalomban a szív átlagosan több, mint öt és
fél liter vért továbbít. Szívindexnek nevezzük a perctérfogat 1 m2 testfelszínre vonatkoztatott
értékét.

Amennyiben fizikai munkát végzünk, akkor fokozódik a szöveti oxigénszükséglet, több oxigén
használódik fel, szöveti hypoxia (oxigénhiány) jön létre, ami a légzés és keringés fokozásának
az ingere. A nyugalmi 16-os percenkénti légzésszám, és a nyugalmi 300 ml-es légzési térfogat a
többszörösére nő meg, a szív teljesítménye is fokozódik, a pulzusszám, és a verőtérfogat is
megnő. A légzés és a keringés teljesítménye azonnal fokozódik. Az oxigén szükségletnek meg-
felelő légzés és keringés fokozódás egyensúlyi állapotba jut, az úgynevezett steady state (állan-
dó állapotú) terhelés alakul ki. Ennek a terhelésnek a nagyságát nevezzük aerob terhelhetőség-
nek.

Amennyiben a fizikai terhelés (és ennek következtében az oxigénszükséglet) már olyan nagy,
amelyikkel a légzés már nem tud lépést tartani, akkor oxigéndeficit alakul ki, a szövetekben a
tejsav oxidációja nem megy végbe, átmenetileg felszaporodik. Ezt nevezzük anaerob terhelés-
nek. Ha tovább nő a terhelés, akkor eljutunk abba az élettani állapotba is, amikor már a keringés
sem tud lépést tartani a megnövekedett igényekkel. Ezt az állapotot hívjuk vita maxima állapot-
nak, ami a szervezet maximális terhelhetőségét jelenti.

A szív nagysága megközelítő pontossággal az ökölbe szorított kéz nagyságával megegyező

méretű. A fejlődés folyamatában a szív izomrostjainak száma azonos marad, a rostok azonban
hosszabbak és vastagabbak lesznek. Az izomrosthossz növekedésével csökken a szívfrekven-
cia (a pulzusszám: a percenkénti szívverések száma). A növekedéshez, valamint a sportedzés-
hez kötött szívnagyság-növekedés (hipertrófia) következtében nő a szív űrtartalma, belső térfo-
gata, és nagyobb lesz a verőtérfogat (a percenként kilökött vér mennyisége). Ennek következté-
ben növekszik a szív működésének hatékonysága és gazdaságossága. A szívfal vastagságá-
nak és a szívkamra átmérőjének aránya felnőtt korig: 1/6. A továbbiakban a verőtérfogat növe-
kedése és a pulzusszám csökkenése figyelhető meg. A lányok pulzusszáma magasabb, a fiúké
pedig alacsonyabbi, a különbség percenként 5 szívverés.

Bővebben:

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/az-egeszseges-eletmod/az-egeszseges-
eletmod/a-sportolas-hatasa-a-szervezet-teljesito-kepessegere/a-sportolas-hatasa-a-keringesre-
es-a-legzesre
http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/8939/sport-sziv-es-errendszer-allokepessege

http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9rkering%C3%A9s
http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/0025_Birone_Nagy_Edit-
Sportpedagogia/ch02s09.html

IV.5. A gyermekek és serdülők korcsoportjainak sa-

játosságai
A sport szemszögéből két fiatal életkori szakaszt szokás elkülöníteni: a gyermekkort (6-14 éves
életkort) és az ifjúsági kort (14-18 éves életkort). Ez a felosztás az iskolaszerkezetnek és a ki-
alakult gyakorlatnak is megfelel, hiszen az általános iskolai tanulmányok általában 14 évesen
érnek véget, 18 évesen pedig a hagyományos középiskolai oktatás fejeződik be. A gyermek- és
serdülőkorúak tanításával, edzésével foglalkozó pedagógusok számára az egyes korcsoport-
okon belül az anatómiai, élettani, és pszichológiai folyamatok megismertetésének kiemelt jelen-
tősége van.

A korcsoportokat tovább lehet bontani kisiskoláskorúakra (6-10 éves életkor), prepubertás (10-
14 éves életkor) és pubertás (14-18 éves életkor) korúakra. Fontos kijelenteni, hogy a gyermek-
és ifjúsági korúak testnevelésére, illetőleg sportbeli felkészítésére nemcsak az edzés- és ver-
senyprogramok szolgálnak, hanem mindenekelőtt olyan pedagógiai módszerek, amelyek a
gyermekek testi-lelki sajátosságainak megfelelnek, és azokat figyelembe veszik. Nem szabad
alkalmazni a testnevelési órákon, vagy az edzéseken a gyermekkori tulajdonságokat figyelmen
kívül hagyó fizikai, és pszichikai terheléseket, az egyoldalú, megalapozatlan versenyszerű edzé-
seket, a tűrőképességet meghaladó, feleslegesen megerőltető gyakori versenyeztetést, vagyis a
gyermekek testi-lelki fejlődésének, nyugalmának megzavarását, a gyermek érdeklődési körének
beszűkítését, iskolai, tanulmányi tevékenységének háttérbe szorítását okozó eljárásokat.
Gyermekkorban a testfelépítésben, a szervrendszerekben, a motoros, a kognitív és a pszicho-
szociális jellemzőkben széleskörű, jól felismerhető változások jönnek létre. Az egyén kifejlődése
a szomatikus, pszichikai és a szociális hatások egymást kölcsönösen befolyásoló interaktív fo-
lyamatainak eredménye, amelyben a genetikus meghatározottság mellett a környezeti hatások
játszanak szerepet. Az esetleges kedvezőtlen hatások a fiatalok fejlődésében sokszor jóvátehe-
tetlen torzulásokat, fizikai, pszichikai zavarokat okoznak. Hangsúlyoznunk kell tehát a testneve-
lés és sport területén is a szülők, pedagógusok és edzők együttes morális felelősségét a felnőtté
válás bonyolult folyamatában.

Az optimális fejlődést csakis a szülők, gondozók, nevelők és pedagógusok összehangolt,

egymást segítő és kiegészítő munkája biztosítja. Tudnunk kell, hogy a gyermekek bizonyos ha-
tárok között ugyan, de mindig a rájuk jellemző egyéni ütemben fejlődnek, az átlagnál lassabban
vagy gyorsabban, esetleg a populáció 5%-ában akár jelentősen megkésve is.

Bővebben:

http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/jozsef_istvan/letkori_sajtossgok_s_fejldsi_szakas
zok.html

IV.5.1. Kisiskoláskor (6-10 éves életkor) jellemzői

Ebben az életkorban fontos dolog az iskolaérettség meghatározása. Nyilvánvaló, hogy csak az

iskolaérett kisgyermek alkalmas iskolai testnevelésre. Az iskolaérettség a beiskolázásra való
alkalmasságot jelenti, a tanulás alapvető feltétele. Iskolaérett a gyerek, ha biológiailag érett, ko-
rának megfelelő arányos testalkata kialakult, idegrendszerileg fejlett, kiegyensúlyozott, mozgása
összerendezett és kielégítő általános egészségi állapotban van. Pszichésen az akaratlagos fo-
lyamatok túlsúlya jellemző, feladattudata, és kitartása, 15-20 percig tartó figyelmi képessége
kialakult. Értelmi képessége, önállósága, szociális érettsége, munkaérettsége megfelelő. Moz-
gáskoordináción azokat a képességeket értjük, amelyek a mozgások végrehajtásának célszerű
szabályozását segítik elő. Az összerendezett mozgás létrejöttéhez szükséges, hogy a mozgás
optimális energia befektetéssel valósuljon meg, kivitelezése biztonságos, hatékony (sikeres) és
könnyed legyen.

- Testi fejlődésében a kisiskolás fej-törzs aránya fokozatosan közelít a felnőttkori 1/8 arányhoz.
Testsúlya minimálisan 20 kg, testmagassága 120-130 cm. Megindult és rendben zajlik a fog-
váltása. Javul az egyensúly érzéke, a mozgáskoordinációja, bármilyen mozgásra megtanítha-
tó, normális mértékben nő a mozgásigénye. Ere a korra jellemző a jobb vagy balkezesség ki-
alakulása, szem-kézmozgások koordinációjának kialakulása, a nagy mozgások és a finom
mozgások elkülönülésének kialakulása. Lezajlik az első alakváltozás.
- Játék fejlődésben az erkölcsi tudata kialakulásával képes a szabály játékra. Kezdetben, 7
évesen még ugyan labilis lehet ez a szabálytudat, 10 éves életkorra azonban már eléri a fo-
galmi szintet, a szabálykövetés a kölcsönös megegyezésen alapozódik meg.
- Társas kapcsolatokban az átpártolás jelensége a jellemző. Javul a kommunikációs képes-
ség, mimika, hanghordozás. Egyre több pszichológiai sajátosságot említ a leírásokban. Empá-
tia, segítségnyújtás jellemző. A kisiskoláskori csoport a gyermek számára nélkülözhetetlen biz-
tonságot, és támaszt jelent. Fontos a társas helyzet. Fiúk és lányok csoportjai különbözőek. 9-
10 éves korban kialakul az érdeklődés, kifejlődik a hobbi, gyűjtés, tudásvágy.
- Értelmi fejlődésben kiemelhető, hogy ez a legjelentősebb ebben a korszakban, legfontosabbá
az iskolai teljesítmény válik. Az emlékezet még mechanikus, kevés emlékezeti stratégia figyel-
hető meg.
Bővebben: http://pipitorna.hu/fajlok/pipitorna.hu_kisiskolas.pdf
 IV.5.2. A serdülőkor jellemzői

Bár a pubertást (serdülőkort) szokás két részre bontani, ez valójában azonban egy folyamato-
san előrehaladó fejlődési folyamat, amire néhány általános érvényű megállapítás vonatkozhat. A
serdülés fogalma alatt átmeneti állapotot értünk, ebben az életkorban az egyén a gyerekkorra
jellemző állapotából a fiatal felnőtt korra jellemző állapotba átalakul át.

A pubertás ambivalens (kettős) jellegű, egyidőben jelen lehetnek egyes területeken még a gye-
rekkorra, és más területeken már a felnőtt korra jellemző tulajdonságok is. Az utóbbi időben a
serdülőkor akcelerációját (felgyorsulását) figyelhetjük meg, a múlt századhoz viszonyítva ugya-
nis előbbre tolódott, manapság korábban (fiatalabb életkorban) kezdődik és zajlik, mint a múlt
század első felében.

Erre az életkorra a differenciáció (elkülönülés, szétválás) is jellemző, eltérő serdülési ütem fi-
gyelhető meg nemek szerint is. A lányoknál korábban kezdődik, mint a fiúknál és alkati különb-
ségek is megfigyelhetők. Mindkét nemben előfordulhatnak feminin (női) és maszkulin (férfi) alka-
tú gyermekek is, akiknek fejlődési üteme individuális (egyéni) sajátságokat mutathat.

Sajátság az is, hogy ebben az életkorban a fejlődés üteme relatíve intenzív (viszonylag gyors),
ami miatt ellentmondások alakulhatnak ki. A gyors szomatikus (testi, fizikális) fejlődést nem kö-
veti a morális (erkölcsi, pszichológiai) fejlődés. Hamarabb kialakulhatnak a felnőtt korra jellemző
vágyak és igények, amelyek mögött ezek kielégítésének eszközei, illetőleg lehetőségei még
nem alakulhatnak ki, azok még egy ideig gyermekiek maradnak.

Jelentős hormonális fejlődési folyamat zajlik ebben az életkorban, bekövetkezik a szexuális

(nemi) érés. Bár a biológiai nemi érés a serdülőkor sajátja, ettől a családalapításra való érettség
egy-két évtizeddel is elmarad, és a későbbi életkorra tolódik.

Általánosságban elmondható, hogy a serdülőkori fejlődés totálisnak (teljesnek) mondható, az

individuum (az egyén) szomatikusan (testileg, biológiailag) pszichológiailag (lelkileg), valamint
szociálisan (társadalmilag, közösségileg, az emberi kapcsolatokra vonatkozóan is) is átalakul. A
szomatikus érés hamarabb következik be, amitől a morális érés időben elmarad. Másképpen
fogalmazva a serdülő kifejlett szomatikumát nem képes önállóan felhasználni, felnőttre jellemző
testi tulajdonságai gyermekes viselkedéssel párosulnak, az ellentmondás miatt feszültség kelet-
kezik, a serdülő státusza (a társadalomban elfoglalt helye) átmenetileg tisztázatlan, nem világos
az eltérő gyermekes és felnőttes viselkedési normák miatt. Az eltérő ütemű szomatikus és morá-
lis fejlettségű szint konfliktusokat gerjeszt nemcsak a serdülő és környezetével, hanem önmagá-
val szemben is.

Bővebben:http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/az-egeszseges-eletmod/az-
egeszseges-eletmod/a-lelki-egeszsegrol-serduloknek/a-serdulokor-altalanos-jellemzese
 IV.5.2.1. Prepubertás (10-14 éves életkor) jellemzői

Az életkor antropometriai adatai

A testmagasság és a testsúly kölcsönösen megfelel egymásnak:

Magasság: 10 éves korban: kb. 135 cm;

Súly: 10 éves korban: kb. 30 kg

Magasság: 12 éves korban: kb. 140-143 cm;

Súly: 12 éves korban: kb. 33-35 kg

Agyvelő súlya: 10 éves korban: kb. 1300 gr

12 éves korban: kb. 1350 gr

Játékfejlődés

12 éves életkorban: a szabályalkotás a játék maga.

13 éves életkorban: kialakul a szabályok felnőtt módon való alkalmazásának képessége.

Jellemző eközben a társas kapcsolatok fejlődése.

Érzékszervi fejlődés

A megismerő képesség alapjául szolgáló érzékszervi fejlődésére jellemző, hogy az ér-

zékszervek működése tökéletesedik, a látás élessége fokozódik, a hallás küszöbe éven-
 te mérsékelten csökken. Az észlelésben az összefoglaló jellegű, magasabb rendű szinte-
tizáló tendencia kezd uralkodóvá válni.

Mozgásfejlődés

Ebben a korban egy stabil testi állapot jön létre, ami lehetővé teszi, hogy kialakuljon a
magas szinten koordinált mozgásképesség. Új mozgásformák és cselekvési módozatok
megtanulására van ekkor mód. Jellemző, hogy gyorsan elsajátíthatóvá válnak a különféle
gimnasztikai testgyakorlatok és sportmozgások. A prepubertás korban tanulnak meg
könnyen síelni, korcsolyázni, kerékpározni a gyerekek.

Térszemlélet kialakulása

A mozgásformák formai elsajátításához elengedhetetlen, hogy kialakuljon a serdülés

előtt álló gyermek térszemlélete. Ennek megalkotásához kialakul az elvonatkoztatás kés-
zsége. A tér elvonttá alakul. Az absztrakt térben a fiatal serdülő a tárgyat, és térbeli tulaj-
donságait elválasztja az azokat hordozó valóságos tárgyaktól és így gondolatilag alkal-
massá válik a tér és a tárgyak elgondolására.

A mozgásformák időbeli lefolyásának elgondolásához, megtervezéséhez pedig kialakul

az időészlelés készsége, és az idő fogalmi megalkotásának képessége. Alkalmassá vá-
lik a történelmi idő megértésére és egy kronológiai mozgás-sor megszerkesztésére.

A megfigyelés ebben a korban interpretáló, magyarázó jellegű. A megfigyelésben az észlelés,

a szándékos figyelem, a gondolkodás megfelelő koordinációja fejlődik ki. A módja igen jól fej-
leszthető.

Az emlékezetre jellemző, hogy a prepubertás korban hirtelen nagyobb feladatok elé kerül, a fő
tevékenységet, a tanulást szolgálja. Jellegzetessége, hogy a szaktárgyi oktatás bevezetése
kedvezően hat az emlékezet fejlődésére.

A képzelet reproduktív, jó, elevenen működik. Sajátossága az önközpontúság, romantika, nagy-

ra törés, elméletiesség, kalandvágy és realitáshiány. Az alkotó képzelet is megmutatkozik, vers,
rajz, technikai szerkesztés formájában.

A prepubertáskori beszédre jellemző, hogy a szókincs ekkor erőteljesen gyarapodik. A szavak

fogalmakká fejlődnek, és kialakul a beszéd belső struktúrája is. Uralkodó beszédformává a tár-
salgás válik.

Az érzelmi életre jellemző, hogy az intellektuális irányítás alá kerül. Az érzelmek gyorsan fej-
lődnek (hazaszeretet, békevágy, stb.) A fiatal serdülő fogékonnyá válik az esztétikai élmények
átélésére, a művészi szép és természeti szép élvezetére. A leányok szenzibilisebbek, a fiúk reá-
lisabbak.

Az akarat reális irányba fejlődik. Tényleges sikerekben, a tettek végrehajtásában szeretnék a

prepubertás korúak akaratukat kifejezni. A dicsekvésvágy csökken. Az osztályközösségben meg
kell küzdenie a képességének megfelelő pozíció megszerzéséért és megtartásáért.
Az érdeklődés jellemzője ebben a korban az, hogy az érdeklődés különféle irányokba differen-
ciálódik, és az igaz történetek iránti érdeklődés kerül előtérbe. A technikai érdeklődés erősödik,
megjelenik az olvasás iránti vágy, valamint az életpályák iránti érdeklődés is.

IV.5.2.2. Pubertás (14-18 éves életkor) jellemzői

A serdülés sokféle tényező befolyásolása alatt áll. A gazdasági és társadalmi viszonyokat figye-
lembe véve az állapítható meg. hogy magas életszínvonal mellett előbb ingerszegény környe-
zetben és táplálék hiányában később következik be. Települési viszonyok szintén jelentős befo-
lyással bírnak, a világvárosi, nagyvárosi és vidéki fiatalok serdülése az eltérő ingerek miatt kü-
lönböző. Ezen kívül, éghajlati tényezők okozta különbségek is megfigyelhetők, a forró égövön
előbb, a hideg éghajlati övekben később jelentkezik. Az egyén alkati sajátosságai is befolyásol-
ják, a feminin, zömök típusoknál előbb kezdődik, és korábban fejeződik be A maszkulin típusnál,
a hosszú végtagú egyéneknél később kezdődik, tovább tart. A nemek sajátosságai lényegesek,
a leányok körülbelül egy évvel előbb érnek a serdülő korba, mint a fiúk, és korábban is felser-
dülnek.

Biológiai változások

A testi növekedés terén a 12 éves lányok és a 13 éves fiúk mutatnak fokozottabb mértékű ma-
gasságnövekedést (6. ábra). Ez azonban nem jár együtt a testméretek harmonikus, arányos
megnövekedésével. Úgy írható le, hogy bekövetkezik a második intenzív megnyúlási fázis.

6. ábra: A testmagasság életkori változása és növekedésének sebessége. (Bodzsár Éva ábrája.

Forrás: eduvital.net)

Jelentős hormonális változások figyelhetők meg, az endokrin rendszerben a hipofízis fokozott

hatást gyakorol az ivarmirigyekre és a test növekedésére. Kifejlődnek az elsődleges nemi tulaj-
donságok, és megjelennek a másodlagos nemi jellegzetességek is. A mellkas térfogata nő. Az
agyvelő súlya 14 éves korban körülbelül 1350 gr-ra növekedik.

A vegetatív idegrendszerben labilitás lép fel. Bekövetkezik a serdülőkori mozgás-inkoordináció.

A hallás átmenetileg tompul. A túlérzékenység és figyelem-dekoncentráció ebben az életkorban
időszakonként természetes jelenségnek tekinthető. Az érdeklődés beszűkül, a feladattudat
gyengül, az emlékezet működése és teljesítménye egyenetlenné válik. A serdülő az érzelmek
uralma alá kerül.

Szociális kapcsolataiban a kezdeti magány oldódik, kialakulnak a kisebb csoportok és szerve-

ződnek a páros kapcsolatok. Fokozottan jelentkezik a másik nem iránti érdeklődés. A serülőkor
az intenzív pszichoszexuális fejlődése időszaka. A szülők, tanárok tisztelete visszaesik. A viszo-
nyok átrendeződése jellemző a serdülő és szülő, a serdülő és pedagógus között új viszonyok
létesülnek, most már „nem gyermeki” alapon.

Kialakulnak a fontosabb serdülőkori típusok. Racionális típusú az, aki a serdülési helyzetet érti
és a környezetének nem okoz gondot. Az emocionális típusúra a szentimentalizmus, a hangula-
tok hullámzása jellemző. Rapszodikusan életvidám, vagy levert, ábrándozó típusú. Voluntarista
típusúnak nevezzük azt, aki meggondolatlan cselekvésekre hajlamos, inkább előbb cselekvő, és
később gondolkodó, viharosan önállósodó, makacs, akarnok típus.

Pszichés változások terén jellemző az önmegfigyelés, önkontroll és önnevelés, önalakítás je-

lentkezése. A leányok érdeklődése szélesebb körű, gyakorlatias, társas, de erősen személyes
jellegű. A fiúk érdeklődése bizonyos értelemben szűkebb, de több benne a természettudomá-
nyos, műszaki, technikai elem.

A serdülőkor zárása leányoknál a 15-17 éves, fiúknál pedig a 16-18 éves időszakra tehető. A
serdülő testi növekedése a nemi érés után is folytatódik. A leányoknál körülbelül 17 éves korig,
míg a fiúknál lassabb ütemben körülbelül 18 éves korig. A fizikai teljesítőképesség 20-30 év kö-
zött éri el tetőpontját.

Bővebben:

http://eduvital.net/files/biol-hatteranyag/Bodzsar_A%20gyermek%20testi%20fejlodese.pdf
 IV.6. Módszertani szempontok a fejlesztés folyama-
tában
A 6–18 évesek tanulók optimális, egészséges testi fejlődése és fejlesztése érdekében az életko-
ri sajátosságok figyelembevétele mellet az oktatóknak kiemelten fontos szem előtt tartania azo-
kat a tényezőket, melyek munkája eredményességét befolyásolják. Nevezetesen:

- a szülők, nevelők összehangolt, kiegészítő munkája

- az örökölt adottságok + környezeti hatások interakciója (kölcsönhatása)

- külső tényezők a táplálkozás és a rendszeres fizikai aktivitás

- egyéni eltérések figyelembevétele – akceleráció – retardáció

- adott életkorban optimális terhelés biztosítása

- megfelelő mennyiségű és minőségű napi rendszeres testmozgás

- a deformitáshoz vezető egyoldalú terhelés elkerülése – sokoldalú képzés

- képességek fejlesztését legszenzibilisebb életkori szakaszban történő megvalósítása

- kiemelt oktatói FELELŐSSÉG a tanulók egészséges fejlődéséért, fejlesztéséért.

 IV.7. Felhasznált irodalom
1. Nemzeti Alaptanterv. http://www.budapestedu.hu/data/cms149320/MK_12_66_NAT.pdf

A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003 (XII. 17.)

Korm. rendelet (a 202/2007. (VII. 31.) Korm. rendelettel módosított, egységes szerkezetbe fog-
lalt szöveg). http://www.nefmi.gov.hu/kozoktatas/tantervek/nemzeti-alaptanterv-nat .

2. Bodzsár Éva: A gyermek testi fejlődésének általános jellemzői.

http://eduvital.net/files/biol-hatteranyag/Bodzsar_A%20gyermek%20testi%20fejlodese.pdf.

2. Mészáros Zsófia: A szomatikus fejlődés, a testösszetétel és a motorikus teljesítmény

változása alsó tagozatos fiúknál. Semmelweis Egyetem Doktori Iskola. Budapest. 2010.
http://phd.semmelweis.hu/mwp/phd_live/vedes/export/meszaroszsofia.d.pdf .
Hol van a szövegben?
4. Molnár Andor és Szatmári Zoltán: Antropometriai vizsgálatok 8-14 éves triatlonisták körében.
SZTE JGYPK TSTI Szeged. Előadás. Triatlon-edzői továbbképzés 2008. 08. 11. Fadd-Dombori.
www.triatlon.hu/trening/sport-xxi-program.

5. Sportpedagógia – Kézikönyv a testnevelés és sport pedagógiai kérdéseinek tanulmányozá-

sához. Bíróné dr. Nagy Edit, Bognár József,Farkas Judit, Gombocz János,Hamar Pál, Kovács
Attila Tamás, Mészáros János, Ozsváth Károly, Rétsági Erzsébet, Rigler Endre, Salvara, I. Mar-
ina, Szabó Béla, Tihanyiné Hős Ágnes, Vináné Kokovay Ágnes, Dialóg Campus Kiadó-Nordex
Kft. (2011). Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi
Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Birone_Nagy_Edit-
Sportpedagogia/adatok.html.
6. Az általános és a középiskolás korú gyerek testi fejlődésének és mozgásos cselekvőképes-
ségének kapcsolata.

http://www.hunyadi-szfvar.sulinet.hu/matyas/nyit/archivum/tudastar/tesi/fejl_tort.htm .

7. Pubertáskor (serdülőkor) változásai. Testi és lelki változások a serdülőkor (pubertáskor) fo-

lyamán. http://www.lelkititkaink.hu/pubertaskori_valtozasok.html
8. Lindajov: A serdülő szomatikus és pszichés fejlődésének menete.

http://hu.shvoong.com/medicine-and-health/946151-serd%C3%BCl%C5%91-szomatikus-
%C3%A9s-pszich%C3%A9s-fejl%C5%91d%C3%A9s%C3%A9nek/

9. Az általános és a középiskolás korú gyerek testi fejlődésének és mozgásos cselekvőképes-

ségének kapcsolata.

http://www.hunyadi-szfvar.sulinet.hu/matyas/nyit/archivum/tudastar/tesi/fejl_tort.htm
 11. Sportelméleti ismeretek. Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter,
Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette. Dialóg Campus Kiadó. 2011.
http://tamop412a.ttk.pte.hu/TSI/Nadori-Dancs-Retsagi-Ekler-Gaspar%20-
%20Sportelmeleti%20ismeretek/sportelmelet.html#d5e1355

11. Remes Péter, Grósz Andor, Szabó József: A magyar repülő- és űrorvostan története. Zrínyi
kiadó. Budapest. 2013.
 V. Foglalkoztatási formák a testnevelési
órán, sportfoglalkozáson

A foglakozásokon elvégzendő feladatok eredményességét jelentős mértékben befolyásolja a

foglalkozás vezetésének szervezettsége. Az oktató irányító szerepe mellet áttekinthető a moz-
gásfeladatok gyakorlásának szervezett kereteinek kialakításával valósítja meg foglalkozás okta-
tási, képzési, nevelési céljait. A tervezett célok és feladatok megvalósítása érdekében fontos
módszertani követelmény a rendelkezésre álló idő optimalizálása, aktív terhelés folyamatának
biztosítása.

A tanórai és tanórán kívüli sportfoglalkozások tartalmi sajátossága valamint az oktató pedagógi-

ai tapasztalata, gyakorlottsága, szervezőkészsége nagymértékben befolyásolja hatékony foglal-
koztatási forma eredményes kiválasztását.

V. 1. A foglalkoztatási forma megválasztása

A gyakorlási formák megválasztásához, kiválasztáshoz figyelembe kell venni:

 a rendelkezésre álló időt;

 a feldolgozandó tananyag mennyiségi és minőségi jellegét;

 foglakozás, tanóra jellege típusa (új anyag, gyakorlási anyag,)

 a lehetőségeket (gyakorló helyek, eszközök, szerek);

 a csoport (osztály) létszámát;

 az oktatási módszereket

 tanulók életkora, előképzettsége

 tanár, oktató felkészültsége

A szempontok a figyelembevétele a hatékony, gazdaságos időkihasználást és az eredményes

munkavégzést kell, hogy segítse. A tanórai vagy sportfoglalkozás keretében történő tanítás elté-
rő lehetőséget hordoz magában a résztvevők foglalkoztatást illetően. A testnevelési foglalkozta-
tásokat a résztvevők számtól függően megkülönböztethetünk egyéni és együttes foglalkozta-
tást.
 - Egyéni foglalkoztatást délutáni sportfoglalkozásokon speciális célok és feladatok megva-
lósítása érdekében lehet alkalmazni pl: tehetséggondozás, gyógytestnevelési feladatok
végzése.
- Együttes foglalkozás keretében történik a gyakorlati tanítás testnevelés órán és a délu-
táni sportfoglalkozásokon a tanulók létszámának, tanítási anyag tartalmának, sajátossá-
gának figyelembe vételével.
A délutáni sportfoglalkozásokon a foglalkozás jellege, sokszínűsége teremti meg a foglakoztatá-
si formák változatos megjelenését.

Az együttes foglalkoztatási formát a szerint csoportosítjuk, hogy a résztvevők egyidősben azo-

nos vagy különböző feladatot végeznek.

Osztályfoglalkoztatás Csapatfoglalkoztatás

azonos feladat különböző feladat

Frontális osztályfoglalkoztatás; Együttes csapatfoglalkoztatás

Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás; Csoportonkénti csapatfoglalkoztatás

Egyenkénti osztályfoglalkoztatás Egyenkénti csapatfoglalkoztatás

Köredzés (cirkuit) foglalkoztatás

V. 2. Osztályfoglalkoztatás
Jellemzője: az osztály minden tanulója azonos tananyaggal foglalkozik.

Fajtái:

1. Együttes vagy frontális osztályfoglalkoztatás;

2. Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás;

3. Egyenkénti osztályfoglalkoztatás.

V.2.1. Együttes vagy frontális osztályfoglalkozás

Jellemzője: minden tanuló egy időben ugyanazt a gyakorlatot, feladatot hajtja végre.

Felhasználható:

Bemelegítésnél:

- járásban, futásban végzett gyakorlatoknál;

- szabadgyakorlatoknál;

- kéziszer gyakorlatoknál, ha van elegendő szer

Alaki gyakorlatok oktatásánál;

Talajtorna:

- rávezető gyakorlatok,

- egyes elemek együttes gyakorlása;

Atlétika:

- futásgyakorlatok;

Labdajátékok:

- labda nélküli gyakorlatok,

- egyszerűbb labdás gyakorlatok: pl.: labdavezetés

7. ábra: Frontális osztályfoglalkoztatás (Makszin I. 2012)

Előnye:

- könnyen kialakítható az alakzat;

- gazdaságos az időkihasználás;

- a tanár irányító tevékenysége kiterjed minden tanulóra;

- javítás együttesen és egyénileg is történhet;

- a gyakorlás intenzitása, tempója, mennyisége változtatható;

- a rend könnyen áttekinthető;

- korra és nemre való tekintet nélkül alkalmazható.

Hátránya:

- az egyéni adottságok korlátozottan érvényesülnek;

- önálló gyakorlás nincs;

- teljesítmény ellenőrzésre kevés a lehetőség;

 - sok szert és eszközt igényel.

V.2.2. Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás

Jellemzője: minden tanuló ugyanazt a gyakorlatot hajtja végre, ugyanazzal a tananyaggal fog-
lalkozik, de bizonyos körülmények miatt (kevés a kéziszer, a szer, kicsi a hely, nem látható át a
gyakorlás) csoportokban.

Alkalmazható:

- kéziszer gyakorlatoknál;

- előkészítő szergyakorlatoknál (pad, bordásfal);

- labdás gyakorlatoknál

- torna elemek gyakorlásánál

- atlétikai futásoknál, dobásoknál stb.

Megoldások a csoportok foglalkoztatásához:

- egyik csoport végzi a gyakorlatot, a másik figyel, majd cserélnek;

- egyik csoport végzi a gyakorlatot, a másik hasonlót végez szer nélkül;

- egyik csoport végzi a feladatot, a másik állandó jellegű gyakorlatot, vagy kiegészítő fela-
datot végez.

8. ábra: Csoportonkénti osztályfoglalkoztatás (Makszin I. 2012)

Előnye:

- rugalmasan alkalmazható különböző felszereltségi feltételek között;

- megszervezés viszonylag egyszerű;

- nagyobb az önállóság;

- a hibajavítás az egész osztálynak szól.

 - egyes tananyagok gyakorlásánál biztosítja a terhelés – pihenés megfelelő arányát.

- várakozás közben megfigyelhetők a társak, információ szerezhető a végzendő feladatról.

- a társak megfigyelése motiváló hatású lehet.

Hátránya:

- az időkihasználás nem elég gazdaságos;

- az intenzitás a csoportok váltása miatt mérsékeltebb.

http://videotorium.hu/hu/recordings/details/2896,Csoportfoglalkozasi_formak_a_testnevelesi_ora
n_-_1.

V.2.3. Egyenkénti osztályfoglalkoztatás

Jellemzője: a tanulók a feladatot egymásután, egyenként hajtják végre.

Előfordulhat olyan feladatnál, ahol a tanítónak, tanárnak kell segítséget nyújtani, ellenőrzéskor,
értékeléskor.

Lehetőleg ritkán alkalmazzuk, mert gazdaságtalan az időkihasználás, sok a „holt idő”, sok le-
hetőség adódik a fegyelmezetlenségre.
 9. ábra: Egyenkénti osztályfoglalkoztatás (Makszin I. 2012)

V.3. Csapatfoglalkoztatás
Jellemzője: az osztály tanulói egy időben, csapatokra osztva, különböző tananyaggal foglal-
koznak.

Fajtái:

1. Együttes csapatfoglalkoztatás;

2. Csoportonkénti csapatfoglalkoztatás;

3. Egyenkénti csapatfoglalkoztatás.

V.3.1. Együttes csapatfoglalkoztatás

Jellemzője: az egész csapat a számára kijelölt feladatot végzi.

Alkalmazható:

- atlétika, torna, labdajátékok mozgásanyagának oktatásakor, ha azt 4-6 tanuló egyszerre

tudja végrehajtani;

- képességfejlesztő gyakorlatok önálló gyakorlásánál;

- játékoknál.

10. ábra: Együttes csapatfoglalkoztatás (Makszin I. 2012)

Előnye:

- jó az időkihasználás;

- önállóságra neveli a tanulókat;

- különböző nevelési lehetőségeket biztosít.

- erősíti a társas kapcsolatokat.

- nagyobb lehetőség az egyéni hibajavításra, egyéni bánásmódra.

Hátránya:

- nem alkalmazható minden életkorban;

- szervezése és ellenőrzése bonyolult.

http://videotorium.hu/hu/recordings/details/2897,Csoportfoglalkozasi_formak_a_testnevelesi_ora
n_-_2.

V.3.2. Csoportonkénti csapatfoglalkoztatás

Jellemzője: egy csapaton belül 2-3 csoport is alakítható (ha van elég hely és szer hozzá).

Alkalmazható:

- labdajátékok gyakorlásánál;
 - atlétikai dobásgyakorlatoknál;

- torna elemeknél, gyakorlatoknál;

- képességfejlesztő gyakorlatoknál.

11. ábra: Csoportonkénti csapatfoglalkoztatás (Makszin I. 2012)

Előnye:

- egymás megsegítésére jó lehetőséget biztosít;

- önállóságra nevel;

- terhelés intenzívebb.

Hátránya:

- nehezen szervezhető;

- nehezen ellenőrizhető.

V.3.3. Egyenkénti csapatfoglalkoztatás

Jellemzője: a csapaton belül a tanulók egymásután hajtják végre a feladatokat.

Alkalmazható:

- torna anyagánál;

- atlétikai ugrásoknál;

- labdajátékoknál.
 12. ábra: Egyenkénti csapatfoglalkozás (Makszin I. 2012)

Előnye:

- nagyobb fejlődési lehetőséget biztosít;

- egyéni a hibajavítás;

- segít a lemaradottak felzárkóztatásában

- lehetővé teszi a differenciálást.

http://videotorium.hu/hu/recordings/details/2899,Csoportfoglalkozasi_formak_a_testnevelesi_ora
n_-_4.
A csapatfoglalkoztatás szervezési kérdései:

1. A csapatok kialakítása:

- állandó vagy alkalmi jellegű csapatok,

- lehetséges alakítási módok:

 rendgyakorlatok (fejlődés, kiléptetés, beosztás),

 választás,

 kijelölés.

- homogén vagy heterogén csapat.

2. A gyakorlóhelyek kialakítása, berendezése:

- szerek, eszközök fogásának, mozgatásának ismerete,

- szerek előkészítése óra előtt, elrakásuk óra után,

- személyre szóló, pontos utasítások.

3. A gyakorlási anyag ismertetése:

- minden feladatot az egész osztálynak kell ismertetni, bemutatni.

4. A munkafegyelem biztosítása:

- csapatvezetők kijelölése (ügyes, megbízható tanuló, akire hallgatnak a társai, se-

gíteni is tud),

- megosztott figyelem, szükség esetén közbeavatkozás.

5. A munka ellenőrzése, irányítása:

- helyezkedés a balesetveszélyes gyakorlóhelyen, vagy az új anyag oktatásánál,

- a tanár mindig lássa az egész osztályt,

- a gyakorlás megszakítása csak végszükség esetén,

- hibajavítás vagy értékelés a csapatok cseréjekor,

- ha a gyakorlás nem igényel közvetlen tanári jelenlétet, változtassa helyét.

6. A csapatok cseréje:

- gyakorlás megindítása, megállítása és a csere elrendelése vezényszóval;

 („Gyakorlást kezdd meg!” , „Gyakorlást fejezd be!”, „Következő gyakorlóhelyre in-
dulj!” )

- körforgásszerű csere azonos gyakorlási idők biztosításával.

V.4. Cirkuit foglalkoztatás (köredzés)

A köredzés az együttes csapatfoglalkoztatás sajátos formája. Kiválóan alkalmas a motoros ké-
pességek fejlesztésére a szervezet sokoldalú fejlesztésére. Felső tagozatban és középiskolában
alkalmazható, önálló gyakorlást és megfelelő szervezettségit igényel. A sokoldalú, élményszerű,
változatos fizikai képzést tudjuk biztosítani, mivel egy időben minden állomáson más-más fela-
datot kell a tanulóknak végezni.

Célja: képességfejlesztés, elsősorban kondicionális képességek fejlesztése.

A tanulók 6-8, esetleg 10 csoportban (max. 3-4 fő/csoport) az egyes gyakorló állomásokon önál-
lóan dolgoznak meghatározott ideig vagy meghatározott gyakorlatszám erejéig.

Az anyagmegválasztás szempontjai:

- sokoldalúság,

- arányos fejlesztés.

A cserék rendjéről és a szükséges pihenésről a tanár gondoskodik. A végrehajtás a maximális

teljesítmény 50 % - val történik.

http://videotorium.hu/hu/recordings/details/2898,Csoportfoglalkozasi_formak_a_testnevelesi_ora
n_-_2.
V.5. Felhasznált irodalom
1. Makszin Imre (2012): A testnevelés elmélete és módszertana. Dialóg Campus Kiadó,
Budapest – Pécs.

2. Báthori Béla (1991): A testnevelés elmélete és módszertana Sport, Budapest

 VI. Differenciálás a testnevelésben

A délutáni foglalkozások, tömegsport keretei között zajló testnevelés tanításában hatékonyab-

ban érvényesíthetők az egyéni különbségeken alapuló a differenciált képzés lehetőségei.

Különbségtevés - a differenciálás szó jelentése a Pedagógiai Lexikon (1997) szerint: „a diffe-

renciálás a gyerekek, ifjak egyéni sajátosságára tekintettel levő fejlődés és fejlesztés lehetősé-
geinek biztosítása.” (Báthory Z. Falus I. 1997)

A differenciálás fogalma utalás arra, hogy nem feltétlenül ugyanazt és nem feltétlenül ugyanúgy
tanítunk minden tanítványunknak. Tanulóink nem egyformák sem pszichológiai értelemben, sem
a megelőző tudást illetően. Azonos tartalmak és eljárások különböző mértékben hatnak fejlesz-
tően számukra. Előfordulhat, hogy az, ami az egyikük számára fejlesztő, másoknál éppen ellen-
tétes hatást vált ki.

VI.1. A Nat 2012. az egységességről és differenciá-

lásról
„A tartalmi szabályozást a Nat úgy valósítja meg, hogy az iskolák, a pedagógusok, a tanulók
sokféle, differenciált tevékenysége a teljesítmény növelésére sarkalló, az életesélyek tanulással
történő növelését szolgáló egységes, közös alapra épüljön”. (Nat 2012)

„A differenciált tanítás-tanulás megvalósulásához különösen a következő szempontokat ajánla-

tos figyelembe venni:

— olyan szervezési megoldásokat kell előnyben részesíteni, amelyek előmozdítják a tanulás

belső motivációinak, önszabályozó mechanizmusainak kialakítását, fejlesztését;

— a tanulást úgy kell megszervezni, hogy a tanulók cselekvő módon vegyenek részt benne,
előtérbe állítva tevékenységüket, önállóságukat, kezdeményezéseiket, problémamegoldásaikat,
alkotóképességüket;

— a nevelési-oktatási folyamat segítse elő a tanulók előzetes ismereteinek, tudásának, nézetei-

nek feltárását, adjon lehetőséget esetleges tévedéseik kiigazítására és tudásuk átrendezésére;

— az iskolai tanítás-tanulás különböző szervezeti formáiban (az osztálymunkában, a csoportfog-

lalkozásokon, a tanulók páros, részben vagy teljesen egyéni nevelésében-oktatásában) alkal-
mazni kell az együttműködő (kooperatív) tanulás technikáit és formáit;
— váljék a tanítás egyik elvévé és teendőjévé a tanulókhoz alkalmazkodó differenciálás a fela-
datok kijelölésében, megoldásában, a szükséges tanári segítésben, az ellenőrzésben, az érté-
kelésben;

— a tanulók egyéni képességeinek fejlesztése érdekében alkalmazni kell a feladathoz illeszkedő

tanulásszervezési technikákat;

— sajátos tanulásszervezési megoldásokat kell alkalmazni a különleges bánásmódot igénylő

sajátos nevelési igényű gyerekek esetében, a tanulási és egyéb problémákkal, magatartási za-
varokkal küzdő tanulók nevelési-oktatási feladatainak ellátásában;

— a tanítási-tanulási helyzetek, a tanulásszervezési módok és értékelési eljárások alkalmazkod-

janak az egyes területeken tehetséges tanulók fejlesztési igényeihez, általában is támogassák a
tehetségek felkutatását és tehetségük kibontakoztatását;

— különböző tanulásszervezési megoldásokkal az együttműködést és a tanulási esélyek egyen-

lőségét szolgáló szervezeti formákat kell kialakítani mind az iskolák közötti együttműködésben,
mind az iskolán kívüli és az iskolai munkában.” (Nat 2012)

„A kerettanterv minden tanuló számára biztosítani kívánja a hatékony és élményszerű

pszichomotoros tanulást. Módszereiben döntően a játékos cselekvéstanulást és az adekvát já-
tékok alkalmazását helyezi előtérbe. A differenciálás elvét és az általa vezérelt gyakorlatot a
legfőbb értékek közé sorolja. Ebben az oktatási szakaszban is megkülönböztetett figyelmet for-
dít a belső, didaktikai differenciálásra. Ez a záloga annak, hogy minden tanuló eljusson a szá-
mára megszerezhető tudás legmagasabb szintjére, és megvalósulhassanak a társadalmi érde-
keket is kifejező tantárgyi célok. A fejlesztőmunka igazodik a tanulás alapvető tendenciáihoz, de
a menet közben bekövetkező változásokhoz is. A belső didaktikai differenciálás emeli a motoros
tanulás, egyúttal a személyiségfejlesztés – az értelmi, érzelmi-akarati, szociális képességek és
tulajdonságok – hatásfokát. Az elvárt eredmények ennek megfelelően a készségekben, a ké-
pességekben, az ismeretekben és az attitűdökben megfogalmazható követelményeket is tartal-
maznak.” (Kerettanterv az általános iskola 1–4. évfolyamára Testnevelés és sport)
A differenciálás hagyományosan az iskolarendszerben, a tanulók osztályokba sorolásában (pl.:
normál osztály, emelt szintű oktatásban résztvevő osztály), és a mindennapi pedagógiai munká-
ban valósul meg. A mindennapi pedagógiai munkában (az oktatási folyamatban) történő diffe-
renciálás történhet közvetett és közvetlen irányítás segítségével. A differenciálás alapvető
feltétele a tanulóknak, a tanulás szempontjából fontos sajátosságainak, egyéni különbségei-
nek ismerete. Csak a megalapozott gyermekismeret teszi lehetővé az irányított differenciálás
megteremtését, sőt egyenesen gátolja azt, ha a tanár vagy oktató nem képes valódi gyermekis-
meretre.

A differenciálás értelemszerűen nemcsak a tanulás tartalmára, hanem módszereire és eszkö-

zeire is vonatkozhat. Eszerint ugyanahhoz a végeredményhez ― tudáshoz ― különböző utakon
is el lehet jutni, tehát a különböző tanulói egyéniségeknek különböző utak felelhetnek meg.

Amennyiben megfelelő eljárásokkal, gyermekismerettel fel tudjuk tárni, hogy kinél milyen terü-
leteken mutatkoznak hiányosságok, akkor megszervezhető a differenciált fejlesztés. Ha tehát
tudjuk, hogy testnevelésben a problémák kinél erednek a testi adottságokból (pl.: túlsúly), fizikai
képességeiből (pl.: gyenge), az előzetes mozgástapasztalatból, a feladat megértésének színvo-
nalából, vagy valamilyen emocionális problémából (pl.: motiváció hiánya, alacsony fájdalomtűrő
képesség), akkor mindenki megkaphatja a kifejezetten őt fejlesztő feladatokat, természetesen
úgy, hogy nem kell mindenkinek minden feladatot megoldani, végrehajtani. A hiányosságok fel-
tárásához és megfelelő kezeléséhez igen magas fokú pedagógiai érzékre, módszertani isme-
retekre tanítási, foglalkozásvezetési tapasztalatra van szükség.
 VI.2. Differenciálás csoport és egyéni szinten
A differenciálás a sportfoglalkozásokon igen fontos a jobb képességűek fejlődése és a mozgás-
tanulásban lassabban haladó tanulók felzárkóztatása érdekében.

Csoportszintű differenciálás esetén.

1. heterogén

2. homogén

csoportokat alakíthatunk ki, mely csoportok a tanulói összetétellel jellemezhetőek és előre ter-
vezhetőek.

1. Heterogén csoportok kialakításakor arra törekszünk, hogy a csoportok közel azonos

tudású, képességű, hasonló teljesítményre képes egységekké váljanak.

Pl. 30 fős létszám esetén (3 egyenlő létszámú csoportot kialakítva)

minden csoportba: 3 jó, 3 közepes és 4 gyenge képességű tanulókat arányosan kell elosz-
tani.

Fontos, hogy a csoport tagjai segítsék, biztassák egymást, legyenek toleránsak, empatikusak
egymással. Feltétlenül használjuk ki az adódó nevelési helyzeteket. Amennyiben versenyhely-
zetet teremtünk a csoportok között fontos, hogy helytelen csoportalakítás miatt ne teremtsünk
olyan helyzetet, amikor is egyik vagy másik csoport eleve hátrányban érzi magát, elveszti moti-
vációját (pl.: sor- és váltóversenyek).

2. Homogén csoportok alakításának alapja, hogy a tanulókat tudásuk, képességeik sze-

rint különítjük el.

Pl. 30 fős létszám estén I. csoportba 10 legjobb képességűek

II. csoportba 10 közepes képességűek

III. csoportba 10 gyenge képességűek

tanulók kerülnek előképzettségük alapján.

Ebben az esetben az egyéni fejlesztés kerül előtérbe, hiszen azonos képességű, tudású, fejlett-
ségű tanulók alkotnak egységeket.

Mindkét csoportalakítás esetében célunk a tanulás hatékonyságának növelése, figyelembe véve

az egyéni sajátosságokat, de a differenciálás problémáját nem oldjuk meg, hiszen a csoportok
(heterogén, homogén) tudatos kialakítása csak a keretet biztosítja a gyermekek hatékony tanu-
lásához.
Egyéni differenciálás esetében

- könnyítések

- nehezítések

az egyéni sajátosságok figyelembevételével alakítjuk ki a megfelelő eljárásokat.

Pl. az egyik tanuló függeszkedve mászik fel a kötélre

a másik tanuló mászó kulcsolással mászik fel a kötélre

Az egyéni differenciálás magasabb fokú fejlesztés, mint a csoportban történő, mert a csoportok
kialakítása csak a lehetőségét biztosítja a fejlesztő tevékenységnek, de nem feltétlenül szolgálja
a hatékony tanulást. Az egyéni fejlesztés hatására jelentősen javul a tanulók önálló munkavég-
zése, megismerik az okát és elfogadják az egymás közötti különbségeknek, elismerik mások
erősségeit, megértéssel fogadják saját és társuk gyengeségeit. Amennyiben a differenciálás
hatására sikerélményhez jutnak a tanulók, megnő kötödésük a testneveléshez és a sporthoz.
(Arday L.- Tihanyiné Hős Á. 2008)

VI.3. Gyakorlati megoldások a differenciálásra a

testnevelésben
Differenciálás a tanítási célokban:

― „kell” és „van” érték összevetése;

― reális, a tanulók egyéni képességeihez mért célok;

― elérhető teljesítménycél meghatározása

Differenciálás a tananyagon belül:

― tananyagcsökkentés, szelektálás, nehezítés;

― megfelelő, olykor eltérő rávezető eljárások, pl. rávezető gyakorlatok, kényszerítő

helyzetek stb.

― terhelési összetevők változtatása

Differenciálás a követelményekben, értékelésben, ellenőrzésben:

― az egyéni sajátosságok ismeretében kialakított célokkal összhangban alakítjuk ki

a fentieket;

― a tanulók önmagukhoz mért fejlődését vesszük figyelembe;

Differenciálás a munkaformák megválasztásában:

― figyelembe vesszük az osztály-, csapatfoglalkozás, illetve azok fajtáinak előnyeit

és hátrányait a hatékony tanulás érdekében;

― óratípusok arányosítása a feladatok mennyiségéhez

Differenciálás a módszerek és eljárások alkalmazásában:

― változatos közlésmódok, hasonlatok;

― eltérő mélységű magyarázat, többszöri szemléltetés arányainak változtatása;

― hatékony segítségnyújtás; hibajavítás;

Differenciálás a terhelés összetevőiben:

― az intenzitás, a terjedelem, a pihenőidő tervszerű, egyénre szabott meghatározá-

sa;

Differenciálás a gyakorlási idő biztosításában:

― megfelelő szervezőmunka, hatékony időkihasználás szükséges, hogy a tanulásra

szánt idő igazodjon az egyéni sajátosságokhoz;

― gyakorlási idő növelése, csökkentése

Differenciálás a motiválásban, aktivizálásban:

― a tanulásra ösztönzéskor figyelembe kell venni, hogy a tanítványaink eltérő moti-

vációval, aktivitással rendelkeznek;

― ezen a téren is az egyéni sajátosságokhoz igazodó oktatással, neveléssel tudjuk

a motivációs szintet növelni, az aktivitást fokozni;

Differenciálás a tanítói, tanári szerepvállalásban, viselkedésben:

― fontos a rugalmasság, az empátia, a jó légkör teremtése, a bizalom, a következe-

tesség, az egyéni bánásmód elvének betartása a közösségi elv figyelembevétele
mellett;

A differenciálás alkalmazásában meg kell különböztetnünk az átlag feletti és az átlag alatti ké-
pességű és készségű tanulók csoportjait. Az előbbi a tehetséges, az utóbbi a lemaradó tanulók
sajátja, melyek felismerése, fejlesztése igen nagy kihívást jelent a tanárok, oktatók számára.

A pedagógus tevékenysége akkor lesz hatékony, ha tervszerű, körültekintő gondolkodása a ta-

nulók gondos megismerésével párosul, az egyéni fejlesztést megfelelő mértékben, de a kollektív
fejlesztéssel összhangban oldja meg.
Természetesen soha nem szabad megfeledkezni a megfelelő személyi és tárgyi feltételekről,
körülményekről sem, melyek megléte hatékonnyá, hiánya lehetetlenné teszi a differenciált okta-
tást.

A differenciálás egyaránt szolgálja a tehetséges a tanulók fejlődését és az esetleg lemaradtak

felzárkóztatását és nagymértékben segíti a tanulók önismeretét, önértékelését.

VI.5. Felhasznált irodalom

1. Arday László és Tihanyiné Hős Ágnes szerk. (2008): Kézikönyv az alsó tagozatos test-
nevelés tanításához Okker Kiadó, Budapest. 97-100.o.
2. Báthory Zoltán és Falus István (1997): Pedagógiai lexikon. Keraban, Budapest.
3. NAT 2012. http://www.ofi.hu/nemzeti-alaptanterv

4. Kerettanterv 2013. http://kerettanterv.ofi.hu/01_melleklet_1-4/index_alt_isk_also.html

 VII. Ellenőrzés, értékelés a
mozgástanulás folyamatában

A fenti fogalmak, tevékenységek ― kiegészítve a hibajavítással, valamint az osztályozással ―

igen fontos helyet foglalnak el a testnevelés oktatásának módszertanában. A pedagógus sze-
mélyisége nemcsak a nevelés-oktatás légkörének a megteremtésében döntő tényező, hanem
abból a szempontból is, hogy milyen a pedagógus felfogása az ellenőrzésről, osztályozásról. A
tanárok, oktatók elsősorban önkontrollnak kell, hogy tekintsék, és e visszajelzésekre alapozzák
a további nevelő-oktató tevékenységük szervezését.

A motoros tanítás-tanulás folyamatában az ismeretátadás után közvetlenül megkezdődik a fel-

dolgozás szakasza, az első próbálkozás és az elsődleges gyakorlás révén. Az alkalmazott mód-
szerek között ― a gyakorlás irányítása és szabályozása mellett ― az ellenőrzésnek, a hibaja-
vításnak, a segítségnyújtásnak és az értékelésnek (formáló-segítő) van fontos szerepe. A to-
vábbi szakaszokban (ismétlés, gyakorlás azonos feltételek mellett, és rögzítés, gyakorlás válto-
zó feltételek mellett) a hibajavítás állandó feladat marad, míg a folyamat lezárásaként a formáló-
segítő értékelést felváltja az összegző értékelés. A teljesítménymérés elsődleges funkciója a
visszajelzés, a további pedagógiai munka szabályozása, és csak másodlagos az osztályozás.

VII.1. Ellenőrzés
Az ellenőrzésnek két formáját különböztetjük meg: a folyamatos és az időszakos ellenőrzést.
Akkor járunk el helyesen, ha a két formát együttesen alkalmazzuk annak érdekében, hogy az
ellenőrzés betöltse oktatás módszertani, nevelési, társadalmi funkcióját. Igaz ez akkor is, ha alsó
tagozaton elsősorban a folyamatos ellenőrzést alkalmazzuk. Ellenőrzés, illetve ellenőrző tevé-
kenységünk legfőbb hiányossága általában az, hogy nem terjed ki az oktató-nevelő munka
egész folyamatára.

VII.1.1. Időszakos ellenőrzés

A tantervi követelmények, a lényegesebb mozgásanyag ellenőrzésére, felmérésére az idősza-

kos ellenőrzés keretében van lehetőségünk. A tanulókat saját adottságaik és önmagukhoz mért
fejlődésük alapján fejlesztő módon kell ellenőrizni, értékelni úgy, hogy ez újabb tevékenység-
re késztesse őket. A testnevelés órákon, foglalkozásokon szükség van teljesítménymérésre és
értékelésre, de a merev, kizárólag a métert, centimétert, találatok számát, időt, pontszámot (stb.)
figyelembe vevő számonkérés nem lehet az ellenőrzés, értékelés alapja.
Az ellenőrzési feladatok kijelölésével és számonkérésével a legfőbb törekvésünk az, hogy a
tanulók aktivitását növeljük. A motiválás érdekében felhasználhatók az egymás közötti verseny-
zések. Az ellenőrzés kötelességteljesítésre serkent, a kitűzött célok következetes megvalósítá-
sára motivál nemcsak az iskolában, hanem az élet minden területén. Az általános iskola alsó
tagozatában elsődlegesen a folyamatos, felső tagozatban és középiskolában pedig mind a két
ellenőrzési forma szükséges.

VII.1.2. Folyamatos ellenőrzés

Minden oktatási folyamat velejárója a tanulás közbeni folyamatos ellenőrzés, ami szinte egyet
jelent a gyakorlás közben előforduló hibák javításával. A mozgáskészségek kialakulásának
alapja az idegkapcsolatok megteremetése, az izomtevékenység koordináltsága. Cél a helyes,
pontosan kialakított reflexkapcsolatok, a dinamikus sztereotípiák kiépítése, megerősítése és a
helytelenek kioltása. A rosszul megtanult, helytelen mozgások kijavítása lényegesen nehezebb
feladat, mint egy új reflexkapcsolat kiépítése. Ezek után természetes, hogy a tanulás, gyakorlás
közbeni hibajavításnak kiemelt helye van az oktatásban – a tanulás folyamatában. A nevelési
célok érvényesítése érdekében végzett oktatói tevékenység is folyamatos ellenőrzést igényel pl.
öltözői rend kialakítása, felszerelés ellenőrzése.

VII.2. A hibajavítás módszertana

A mozgáshibák megfigyelése:

 Ahhoz, hogy a mozgáshibákat felfedezhessük, majd kijavíthassuk, a gyermekek által

végzett mozgások, gyakorlatok végrehajtási módjának megfigyelésére és annak gyors
értékelésére (helyes-e vagy hibás) van szükség.

 A megfigyelés eredményességének, a mozgáshibák felismerésének előfeltétele a helyes

mozgás pontos ismerete.

 Fontos továbbá a mozgáshibák lényegének, okának gyors felismerése is. Ehhez szük-
séges a kiváló helyzetfelismerő- és megfigyelőképesség.

A hibajavítás akkor lehet eredményes, ha ismerjük:

 a hibák jellegét;

 keletkezésének okát;

 megelőzésének, kiküszöbölésének módját;

 a hibajavítás általános szempontjait.

A mozgáshibák osztályozása, fajtái:

  Testi épséget veszélyeztető hibák: ezek között azok a legveszélyesebbek, amelyek kö-
vetkezményei sérülésekben jelentkezhetnek, pl.: gurulóátfordulás rossz fejtartással, illet-
ve azok a hibák, amelyeknek ismételt elkövetése fokozatosan idézne elő testi deformitá-
sokat.

 A gyakorlat végrehajtásában a mozgás szerkezetében jelentkező lényeges hibák:

- lehet a gyakorlat minden (általános jellegű); vagy egy-egy részletében hibás;

rossz irányú; hibás tempójú (stb.)

- lényegtelen hibák: tartáshiba

A hibák okai, megelőzésük és kiküszöbölésük módja:

A mozgástanulás folyamatában előforduló hibák forrásait okozhatják az oktatók és a gyakorlatok

végrehajtásában résztvevő tanulók.

1. A hiba okát maga a pedagógus idézi elő:

 Helytelenül választja meg az anyagot, az túl könnyű vagy túlságosan nehéz.

Feladat: olyan gyakorlatok választása, amely technikai végrehajtása megvalósítható, fizikai-

lag optimális terhelést biztosít. A gyermeket gondolkodásra, erőkifejtésre készteti, de megva-
lósítható, elvégezhető.

 Helytelenül választja meg a módszereket, nem veszi figyelembe a megválasztást meg-

határozó tényezőket:

- tanulók nem figyelnek az oktatóra és elkezdi a feladat ismertetését vagy szemlélte-

tését

- nem magyaráz érthetően, világosan;

- szükséges lenne a bemutatás, de az elmarad, vagy nem szemléletes;

- nem megfelelő a gyakorlatvezetési forma;

- rossz tempót alkalmaz;

- nem ellenőrzi a gyerekek gyakorlását;

- nem javítja a hibákat.

 Rossz szervezés következtében nem biztosít elegendő időt a gyakorlásra.

 A feladatát unottan, játékos légkör megteremtése nélkül, érdektelenül végzi.

2. A hibás végrehajtás oka a gyermekekben rejlik:

  A mozgástanulás kezdeti szakaszában, a durva koordinációs szakaszban, hibával min-
dig számolnunk kell, hiszen még nem alakulhattak ki a finom koordinációs reflexkapcso-
latok, ekkor a hiba oka elsősorban a görcsösség, merevség.

 Az pedagógusnak a hibák kiküszöbölése érdekében helyesen kell a módszereket és a

szervezést megválasztani, megfelelő gyakorlatokat (cél-, rávezető gyakorlatok) kell elő-
zetesen gyakoroltatni, segítségadást kell nyújtani, egyéni és közösségi bánásmód elve
szerint kell eljárni.

 Előfordul, hogy gyermek az adott gyakorlatot már előzőleg gyakorolta, de hibás végrehaj-
tásban, és így a reflexkapcsolatok helytelenül alakulhattak ki. Ilyenkor a tanító az illető
gyereknél kezdje elölről a gyakorlat tanítását.

 Hiba oka lehet pl.: egyes izomcsoportok nem megfelelő ereje, az ügyesség vagy állóké-
pesség csekély mértéke, egyes ízületek merevsége. Az ilyen természetű hibá-
kat gondosan megválasztott előkészítő gyakorlatokkal lehet megelőzni, illetve megszün-
tetni.

 Előfordulhat, hogy a gyermek látható vagy rejtett testi deformitása a helytelen végrehaj-
tás oka. A még nem látható, de már esetlegesen meglévő gerincferdülések, a lábboltozat
süllyedése, a gyenge látás komoly hiba ok lehet. Ezekre fokozottan kell ügyelni, alkal-
mazva az egyéni bánásmódot, figyelve a nevelői tapintatra.

3. A hibákat olykor külső körülmények, hatások is kiválthatják:

 Például a foglalkozáson- különösen az udvaron- váratlanul személyek, tárgyak jelennek

meg. Ezek különösen akkor jelentenek figyelemelterelést, ha ismeretlenek, vagy hangot
adnak (autó, repülő stb.). Ilyen estben inkább elégítsük ki a gyermekek kíváncsisá-
gát, így hamar tudomásul veszik a szokatlant, és tovább tudnak figyelni.

 Előfordul, hogy az iskola életében a szokásostól eltérő a napirend, pl.: ünnepélyre ké-
szülnek, akkor a gyermekek figyelme elterelődik. Ilyenkor fokozottan ügyeljünk az érde-
kes, örömet keltő foglalkozásra.

 Ha hosszabb szünet áll be az iskolában, ez a kihagyás a mozgástanulásban feledéssel

jár, amely szintén hiba okot jelenthet, s mellyel számolnunk kell a szünet után.

A hibajavítás általános szempontjai

1. A hibákat célszerű sorrendben kell javítani.

 A testi épséget veszélyeztető hibákat kell elsősorban megelőznünk illetve javítanunk. Ar-
ra kell ügyelnünk, hogy mindenki lássa, hallja, ismerje meg a helyes végrehajtást és tu-
datosítsuk azt, valamint segítségadásnál vigyázzunk az elhelyezkedésünkre.
  A technikai illetve a helytelen kivitelezés hibáit fontossági sorrendben és egyszerre csak
egy hibát javítsunk. A vezető műveletre illetve a meghatározó mozdulatra vonatkozó hiba
kijavítása sokszor a kisebb hibák megszűnését is maga után vonja.

 Fontos a helyezkedésünk, hogy megfelelő távolságról, szögből végezzük a megfigyelést.

 A hibát először általánosságban, majd személy szerint javítsuk, de az utóbbit is mindenki

okulására.

2. A gyakorlás folyamatosságának biztosítása.

 A gyakorlás folyamán folyamatos hibajavító közléseket alkalmazzunk, s ha csak lehet,

a gyakorlás megszakítása nélkül végezzük azt.

 Az indokolatlan, állandó hibajavítás a foglalkozást vontatottá teszi, unalmat vált ki s idő-

vel megszokottá válik, s nem érzik a gyerekek a hibajavítás fontosságát.

3. A hibákat úgy javítsuk, hogy a mozgás helyes végrehajtására mutassunk rá.

 A hibák javítása ne maguknak a hibáknak, hanem a helyes végrehajtásnak kiemelésével

történjék. Pl.: „Nyújtsátok ki a térdeteket!" vagy „Nyújtott térddel végezzétek a feladatot!"

4. A nevelés céljának szem előtt tartása.

 Hibajavításunkat át kell hatnia a gyermekek iránt érzett és tanúsított szeretetünknek.

 Megértéssel és a mozgástanulás természetes velejárójaként kell felfognunk a hibákat.

 Érezzék a gyerekek, hogy segíteni akarunk nekik. Óvakodjunk a gunyoros hangtól, s at-
tól, hogy a kevésbé ügyes gyerekeket a többiek kinevessék.

 Különösen a gátlásos gyermekeket segítse, buzdítsa a pedagógus, juttassa sikerél-

ményhez. Pl.: kisebb magasságot ugortasson vele; a kezét fogva, együtt ugorják át a
magasságot.

 A gátlásoktól ebben a korban kell megszabadítani a gyermekeket az egyéni bánásmód

elvét érvényesítve.

VII.3. Értékelés
Az ellenőrzés és az értékelés fogalma nem azonos, bár sokszor azonosítják a kettőt. Az ellenőr-
zés biztosítja az értékelés számára a „tényeket”, míg az értékelés az ellenőrzés adatait rendsze-
rezi, összegzi, viszonyítja. Az értékelés a tanuló teljesítményére irányul, célja a személyiségfej-
lesztés.
 VII.3.1. Értékelés fajtái

Helyzetfeltáró vagy diagnosztikai értékelés:

- tájékozódás a tanulás adott szakaszának megkezdése előtt;

- az előzetes tudás és motoros képességek felmérése;

- a problémák, hiányosságok feltárása.

Formáló-segítő értékelés:

- a tanulási folyamat állandó kísérője;

- a tanulás segítője pozitív és negatív megerősítések révén;

- általában a tudáselemek feltárása irányul.

Szummatív, vagy összegző értékelés:

- lezár egy hosszabb-rövidebb folyamatot;

- globális képet alakítunk ki;

- a tanulói teljesítmény összevetését jelenti a követelményekkel;

- fontos az értékelés szempontjainak, az elvárásoknak tisztázása, a következetes szá-

monkérés;

- történhet érdemjeggyel (osztályozás) és /vagy szövegesen;

- az értékelés legyen tárgyszerű, terjedjen ki a teljesítményen kívül a szorgalomra, hozzá-

állásra, kitartásra, aktivitásra, akaratra

Kritériumra irányuló értékelés:

- mit tudnak „visszaadni” abból, amit tanítottunk nekik?

Normára irányuló értékelés:

- mit tudnak más tanulókhoz viszonyítva?

Az értékelés szerepe a személyiségfejlesztésben:

- a személyiség minden dimenziójában változást idéz elő;

- segíti a helyes értékítéletek kialakítását önmagamról, másokról,

VII.3.2. A helyes értékelő tevékenység kritériumai

- a személyiség formálás valamennyi területéről nyújtson információt,

 - objektív (híven tükrözze az eredményeket és hiányosságokat),

- formája változatos (szóbeli, gyakorlati stb.),

- rendszeres és személyre szóló,

- a személyi eltérések figyelembevételének,

- folyamatos, konstruktív (nevelő jellegű és ne ítélkező) legyen,

- komplex, alkalmas a pozitívumok és a negatívumok együttes megfogalmazására, a fejlő-

dés előző fokához kapcsolódik a tantervi követelményekre épülve,

- sokoldalú, méri az emlékezeti teljesítmény mellett az ismeretek, készségek, képességek

alkalmazását, a tudást,

A differenciált értékelés megköveteli, hogy a tanulók iskolai és iskolához (házibajnokság, verse-

nyen való részvétel) kapcsolódó tevékenysége sokoldalú legyen. A gyermek valamennyi peda-
gógiai szempontból fontos tevékenységét és az ezekben elért fejlődését értékeljük.

A reális és ösztönző értékelésnek való maximális megfeleléssel törekedhetünk arra, hogy a

kibontakozó személyiségű gyermekek számára egy olyan belső értékrendet alakítsunk ki, amely
nemcsak egész életre szólóan befolyásolja a munkához való viszonyukat, hanem önmaguk
megismeréséhez (önismeret) megítéléséhez is pozitívan hat (önértékelés).

Az értékelés folyamatát kollektív megnyilvánulásként is értelmezhető, a tanulók egymás telje-

sítményét is értékelhetik szavakkal, esetleg érdemjegyekre tett javaslatokkal.

Mindez azért fontos, mert az értékelés róluk szól, ezáltal a közösségben elfoglalt helyükről,
önmaguk megítéléséről is fontos visszajelzéseket kaphatnak.

Bővebben: http://www.ofi.hu/tudastar/ellenorzes-ertekeles
 VII.5. Osztályozás
A tanórán kívüli délutáni tömegsport foglakozásokon végzett tevékenység szoros egységet alkot
a testnevelés tanórai keretek között végzett munkával. Az értékelés pedagógia folyamata sem
válhat szét még akkor sem, ha tömegsport foglalkozásokat gyakran nem a testnevelő tanár tart-
ja. Egységes ellenőrzési és értékelési elveket kell alkalmazni a tanórai és tanórán kívüli testne-
velésben melynek tükröződni kell a testnevelés tantárgy osztályzatában.

Az iskolai élethez elválaszthatatlanul hozzátartozik a tanulók tudásának mérése, az osztályozás.

Nincs olyan diák, aki ne szorongott volna, ha tudta, hogy számonkérés vár rá az iskolában. Ta-
pasztalatunk szerint a tanulóknak az okozza a legnagyobb problémát, ha értékelésük rapszodi-
kus, következetlen, s nem azt és úgy kérik számon tőlük, ahogyan azt megtanították. A hibás
minősítés alapvetően befolyásolja a diákok tanuláshoz való viszonyát, az egész iskola légkörét.

Az értékelés leggyakrabban megnyilvánuló formája az osztályozás, amely ma még nem mellőz-

hető külső motivációja a tanulásnak, a teljesítmények fokozásának, a fejlődésnek.

A tanulók értékelése történhet számokkal (mennyiségi), érdemjegyekkel, osztályzatokkal. A ta-

nulók teljesítményét az egyes tantárgyakból a tantervi követelményeknek megfelelően tanítási
órákon tanév közben érdemjeggyel kell értékelni, félévkor és tanév végén osztályzattal minősí-
teni.
 VII.5.1. Az osztályzatokkal szemben támasztható követelmények:

Alapvető elvárásunk az osztályzatokkal szemben, különbségeik jól tükrözzék a tudásban megle-

vő különbségeket, ezért a jegyeknek meg kell felelnie a alábbi követelményeknek:

– Tárgyszerűek (objektivitás) legyenek, ne függjenek az értékelő (tanár) személyétől.

– Megbízhatónak (reliabilitás) kell lennie, ugyanarra a tudásra mindig ugyanazt az osz-

tályzatot kell kapnia a tanulónak.

– Az érvényesnek (validitás) kell lennie, azt a tudást minősíti, amelynek jellemzésérére

az osztályzatot használni akarjuk.

– A testnevelésben a gyermekek teljesítményét elsősorban önmagukhoz mérjük, a fej-

lődésüket figyelembe véve.

VII.5.2. Az osztályozás funkciói

– Tanulók motiválása

– Tanulási folyamat irányítása

– Visszajelzés az oktatás résztvevői számára

– A tanulók tudásának minősítése

– A tanulók szelekciója

– Teljesítmények dokumentálása

A tanuló helytelen viselkedése miatt elégtelen érdemjegyet ne adjunk! Az értékelés nem lehet
megtorló, fegyelmező jellegű! Hirtelen felindulásból ne értékeljünk!

A felszerelés hiányosságai miatt ― többszöri figyelmeztetés után ― alsóban a szorgalomból

kerül be az elégtelen, míg felsőben szaktanári figyelmeztetés kap a tanuló.

A számonkérés idejét, anyagát előre meg kell határozni, hogy a tanuló fel tudjon készülni. Az
értékelés kritériumait is ismertetni kell, és feltétlenül biztosítsunk javítási alkalmat, lehetőség.
(Czédliné Bárkányi É.2011)

VII.6. A tanulók fizikai állapotának mérése

A testneveléssel, sporttal foglalkozó szakembereknek elő kell segíteniük az ifjúság pozitív viszo-
nyának kialakulását a mozgásban gazdag, egészséges életvitelhez, és tanítványaik képessége-
inek és aktuális edzettségi állapotának figyelembevételével szakszerűen és tudatosan kell meg-
tervezniük az iskolai testnevelésórákat és edzéseket. A fittségi tesztek alkalmasak arra, hogy
visszajelzést nyújtsanak a testnevelőknek és edzőknek diákjaik és sportolóik egészségi és
edzettségi állapotról, így azok ismerete és megfelelő alkalmazása fontos pillére lehet a diákok
és sportolók tervszerű felkészítésének.
Egy adott személyen végzett többféle fittségi teszt eredményeiből következtethetünk az egyén
fittségi állapotára, illetve terhelhetőségére, a fittségi tesztek rendszeres ismétlésével nyomon
követhetjük fizikai fejlődését, mérhetjük az edzések hatékonyságát. Az eredményekből követ-
keztethetünk azokra a fittségi jellemzőkre, amelyek esetleg további fejlesztést igényelnek, az
egyes teszteken elért eredmények alapján pedig lehetőség nyílik az adott személy sportágvá-
lasztásának, vagy csapatjátékok esetében akár a posztválasztásának elősegítésére is.

VII.6.1. A fizikai mérés jogszabályi háttere

Az új Nemzeti köznevelési törvény szerint: Az oktatásért felelős miniszter az országos mérési

feladatok keretében gondoskodik a nevelési-oktatási intézményekben folyó pedagógiai tevé-
kenység méréséről, értékeléséről, a tanulók fizikai állapotának és edzettségének vizsgálatáról.

20/2012 (VIII.31) EMMI Rendelet értelmében a tanulók fizikai állapotának és edzettségének

vizsgálata

81. § (1) Az iskola a pedagógiai programjában meghatározott mérési időszakban és mérési

módszer alkalmazásával tanévenként, valamennyi évfolyamára kiterjedően, a nappali oktatás
munkarendje szerint felkészülő tanulók részvételével megszervezi a tanulók fizikai állapotának
és edzettségének mérését, vizsgálatát. A mérés, vizsgálat lefolytatható egyszeri alkalommal és
megszervezhető legfeljebb két hónapig terjedő időszakra is. A tanulók fizikai állapotának és
edzettségének mérését, vizsgálatát az iskola testnevelés tantárgyat tanító pedagógusa végzi.

(2) Az (1) bekezdés szerint lefolytatott mérés, vizsgálat eredményeit a vizsgálatot végző peda-
gógus a mérésben érintett tanulónként, osztályonként és évfolyamonként rögzíti, az eredmé-
nyeket a testnevelés tantárgyat tanító pedagógusokkal közösen elemzi és meghatározza a tanu-
ló fizikai fejlődése szempontjából szükséges intézkedéseket. Az iskolai tanév helyi rendjében
kell rögzíteni a tanulók fizikai állapotát felmérő vizsgálat időpontját.

VII.6.2. A fittségi állapot mérése

A fittség mérésének szerepe a testnevelésben és a sportban is alapvető, hiszen a tudatosan és

tervszerűen felépített testnevelés órákhoz és edzésekhez egyaránt nélkülözhetetlen a tanulók
és sportolók képességeinek és aktuális fittségi állapotának, erőnlétének ismerete.

A fittség mérésére, illetve becslésére számtalan módszert dolgoztak már ki kutatók, így ma cél-
jainkat és lehetőségeinket mérlegelve válogathatunk a különböző motorikus tesztek és teljesít-
mény-élettani laborvizsgálatok között. A sportorvosi vizsgálat

(http://sportorvos.hu/sportorvos/20140801/a_sportorvosi_vizsgalat_reszei/) kötelező része az

anamnézis felvétele, a fizikális vizsgálat, a 12 elvezetéses EKG, és a vizeletvizsgálat, amelyek
alapvető célja a sportoló egészségének védelme. Ezek a vizsgálatok azonban nem helyettesít-
hetik az általános állóképességét és a különböző sportképességeket mérő, akár sportág specifi-
kus motorikus teszteket.
 VII.6.2.1. Terhelés előtti nyugalmi mérések

Bármilyen fittségi vizsgálatot végzünk, célszerű tájékozódnunk még a terheléses vizsgálatok

megkezdése előtt a vizsgálandó személy aktuális egészségi és edzettségi állapotáról. Ezt meg-
tehetjük néhány egyszerű kérdéssel és néhány nyugalmi vizsgálattal.
(http://sportorvos.hu/sportolok/20141113/az_edzettseg_jellemzese_-
__a_terheles_elotti_nyugalmi_meresek_-_teljesitmeny-elettan/ )Anamnézis. Érdemes megkér-
dezni a tesztek elvégzése előtt, hogy a vizsgált személynek van-e valamilyen ismert betegsége,
szed-e gyógyszert, volt-e beteg az elmúlt héten, végez-e rendszeresen valamilyen sporttevékeny-
séget, és ha igen, akkor milyen gyakorisággal, ha nem, akkor például egy emeletes házban há-
nyadik emeletig képes felmenni gyalog anélkül, hogy kifulladna. Ezeknek a kérdéseknek a megvá-
laszolása segíthet a megfelelő tesztek kiválasztásában, és a tesztek értékelésében.

- Bizonyos esetekben hasznos lehet egy kérdőív kitöltését is kérni a tanulóktól, sportolóktól,
amely egyaránt tartalmazhat egészségi és edzettségi állapotukra vonatkozó kérdéseket,
de része lehet például személyiségteszt (Pl.: Oxford Capacity Analysis)
(http://www.xenu.net/archive/oca/) vagy sportmotivációs teszt (Pl.: Exercise Motivations
(http://pages.bangor.ac.uk/~pes004/exercise_motivation/scales.htm) Inventory-2) is.
- Pulzus és vérnyomás. A nyugalmi pulzus és vérnyomás
(http://sportorvos.hu/regeneracio/20130824/szivmukodes__pulzusszam_vernyomas) jó
mutatója az egészségi és edzettségi állapotnak, a nyugalmi és a maximális szívfrekven-
cia segítségével pedig kiszámíthatóak a különböző terhelési szintekhez
(http://www.fitness-index.hu/pulzus-cardio-edzesen) tartozó pulzusszámok is - például a
Karvonen-formula (http://orvosilexikon.hu/module-News-display-sid-431.html ) alapján.

- Testalkat. A testalkat típus (http://mitsportoljak.hu/testalkatok-testalkat-tipusok/) alapján

meghatározható, hogy milyen mozgásforma és táplálkozás a legmegfelelőbb az egyén
számára. A testalkat meghatározását szomatotipizálás nak nevezzük, amelynek elterjedt
módszere a Heath-Carter (http://www.somatotype.org/Heath-CarterManual.pdf) módszer.
Ez a metódus a különböző szövettípusok (zsír, izom, csont) és szervrendszerek domi-
nanciája alapján endomorf, (http://mitsportoljak.hu/endomorf-testalkat/) mezomorf
(http://mitsportoljak.hu/mezomorf-testalkat/) és ektomorf (http://mitsportoljak.hu/ektomorf-
testalkat/) testalkat-komponenseket ír le.

Youtube videó beágyazása: Jellemző testalkattípusok a különböző sportágakban

(https://www.youtube.com/watch?v=lOR4XFVx36U)

- Testtömeg-index. A BMI-t (https://hu.wikipedia.org/wiki/Testt%C3%B6megindex) széles

körben alkalmazzák a túlsúlyosság felmérésére a lakosság körében, ugyanakkor például
sportolóknál - akik az átlagosnál nagyobb izomtömeggel rendelkeznek - ez a szám tor-
zíthat és indokolatlanul jelezhet túlsúlyt is. A BMI tehát hasznos lehet az egészséges
testsúly meghatározásánál, azonban a tényleges testzsír-százalékot nem mutatja meg.
Fontos megjegyezni azt is, hogy gyermekek esetében a BMI kategóriák helyett a
percentilis táblázatokat használjuk.

Youtube videó beágyazása: https://www.youtube.com/watch?v=na0NDBjFFQs

 - Testösszetétel. A testösszetétel meghatározása
(http://sportorvos.hu/sport_egeszseg/20120201/a_testosszetetel_meghatarozasa_es_an
nak_jelentosege_a_versenysportban_es_a_rekreacioban) ma már a versenysportban és
a rekreációban is egyaránt népszerű, a felkészülést segítő és a szervezet egészséges
stabilitását megteremtő lehetőségként van jelen. A testösszetétel
(http://www.sportorvos.hu/sporttaplalkozas/20140130/az_optimalis_testosszetetel) vizs-
gálatához és a testzsír-százalék becsléséhez használatos hagyományos antropometriai
módszereket,(
http://www.sportorvos.hu/sportolok/20110221/sportolok_testosszetetelenek_meghataroz
asa/) napjainkban egyre szélesebb körben váltják fel a modern mérési módszerek.
A bioimpedancia (https://en.wikipedia.org/wiki/Bioelectrical_impedance_analysis) elvű
mérő műszerek, az úgynevezett InBody (http://www.inbody.com/global/main/Main.aspx)
gépek például a testszövetek elektromos vezetőképességének különbözősége alapján
vizsgálják a testösszetételt, illetve azt, hogy a vizsgált személy testösszetétele korának,
nemének, testsúlyának és testmagasságának megfelelő-e.

Youtube videó beágyazása: Hagyományos bőrredő-kaliperes vizsgálat

Youtube videó beágyazása: Testösszetétel mérése InBody készülékkel
(https://www.youtube.com/watch?v=qSAtd4KB4A8)
- Légzésfunkció. A spirometria, (https://en.wikipedia.org/wiki/Spirometry) azaz a légzés-
funkció vizsgálat
(http://apolastan.uw.hu/modull/diagnosztika/eszkozos/legzesfunkcio.htm) során mért pa-
raméterek közül a fittséget talán legjobban jellemző érték a vitálkapacitás (VC)
(http://sportorvos.hu/sportorvos/20140112/sportorvos_lexikon_vitalkapacitas_vc) vagyis
a maximális belégzés utáni kilélegzett levegő mennyisége. A másik két gyakran feltünte-
tett mutató a maximális akaratlagos kilégzés (MVV)
(http://sportorvos.hu/sportorvos/20140112/sportorvos_lexikon_maximalis_akaratlagos_v
entillacio_mvv )és az erőltetett kilégzés első másodperces értéke (FEV1%)
(http://sportorvos.hu/sportorvos/20140112/sportorvos_lexikon_forszirozott_kilegzesi_volu
men_fev1) . Általában elmondható, hogy a nagy állóképességet igénylő sportokat űzők
vitálkapacitása magasabb.

Youtube videó beágyazása: Légzésfunkció vizsgálat

(https://www.youtube.com/watch?v=M4C8EInOMOI)
- Szívműködés. Az elektrokardiográfia (EKG)
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Elektrokardiogr%C3%A1fia) szív elektromos jelenségeit
vizsgálja a szívizom-összehúzódásakor keletkező elektromos feszültség regisztrálásával,
a szív elektromos aktivitásán keresztül pedig következtetünk a szív állapotára. Az elmúlt
években történ tragikus sportolói halálesetek kapcsán átfogó szűrőprogram indult, és a
szakemberek a rendszeres kontrollt 30 éves kor felett feltétlenül ajánlják.

Youtube videó beágyazása: Elektrokardiográfos vizsgálat

(https://www.youtube.com/watch?v=MSc0Trc_d889
 - Stabilitás. A balance (https://www.youtube.com/watch?v=DEfDQR9l_G4) készülékek,
vagyis a különböző klinikai egyensúly felmérő és javító rendszerek használata a sport te-
rületén is kezd elterjedni. A Romberg teszttel
(https://www.youtube.com/watch?v=AHBlWW3pk3A) alapvetően a talajterhelés eloszlá-
sát mérhetjük az alsó végtagok között, de a külső zavaró körülmények kizárásával al-
kalmas lehet a figyelemkoncentráció vizsgálatára is. A stabilitás határérték teszt
(https://www.youtube.com/watch?v=KjRdxdPHQ3I) ezzel szemben egyértelműen azt
méri, hogy a vizsgált egyén milyen határok között képes egyensúlyának megtartására, a
stabilogram pedig információt ad a stabilitás szempontjából fejlesztendő irányokról.

Youtube videó beágyazása: Egyensúly vizsgálat és tréning balance készüléken

VII.6.2.2. Laboratóriumi terheléses vizsgálatok

A terhelhetőség megállapítását követően végezhetők el a különböző laboratóriumi teljesítmény-

diagnosztikai vizsgálatok,
http://sportorvos.hu/sportorvos/20141113/a_teljesitmenydiagnosztikai_vizsgalatok_celja_eredm
enyek_felhasznalasa_az_edzoi_munkaban/) amelyek eredményei nagyban segíthetik a felké-
szült testnevelő, edző munkáját az a foglakozások edzések tervezése során. Csak szakember
végezheti az iskolai testnevelésben versenyterheléses edzésmunka délutáni foglalkozás alkal-
mával (tehetséggondozás) van kiemelt jelentősége.

VII.6.2.3. Motorikus képességtesztek

Segítséget jelenthetnek a tanulók, sportolók felkészítésében aktuális edzettségi szintjükről, adott

képességük fejlettségi szintjéről és segítheti a jó képességű gyerekek sportágválasztásában.
Azonban csupán a megfelelő testalkat, az ideális testösszetétel vagy a jó vitálkapacitás önma-
gában nem elegendő a kimagasló eredmények eléréséhez. - bár kétségtelenül megfelelő kiindu-
lópontot jelent a testnevelő, edző számára. A motorikus képességek szintje, a jól elsajátított
technika, a jól megválasztott étrend, az egészséges életmód, valamint a pszichikai felkészültség
és az aktuális egészségi állapot egyaránt meghatározója lesz a teljesítménynek. A motorikus
teljesítményeket ugyan alapvetően határozza meg az egyén testi felépítése, de edzéssel a
többségük igen jól fejleszthető, így ezeknek a képességeknek a fejlődését érdemes időről időre
tesztelnünk.

A fittséget vizsgálhatjuk egyszerűbb és összetettebb motorikus próbákkal, amelyek a vázizom

maximális erejét, erő-állóképességét, vagy az ízületi hajlékonyságot mérik, de léteznek tesztek
tulajdonképpen minden koordinációs és kondicionális képesség vizsgálatára, és különböző
sportágspecifikus tesztek is.

A fittség mérésére több tesztrendszert is kidolgoztak szakemberek, amelyek többféle, a fittség

különböző dimenzióit mérő teszteket tartalmaznak. Hazánkban a legismertebb tesztrendszerek
közé tartozik az Eurofit (http://www.topendsports.com/testing/eurofit.htm)
(http://www.topendsports.com/testing/eurofit.htm) és a Hungarofit
(https://hungarofit.hu/author/ildi/) tesztrendszer. A 2014/2015-ös tanévtől kezdődően minden
iskola számára kötelező a mérés és adatszolgáltatás a Netfit rendszer keretében történik.

Az egyik alkalmazott vizsgálati módszer az általános fizikai teherbíró képesség műszerek

nélküli méréséhez a „Mini Hungarofit” teszt.

- A „Mini Hungarofit" tesztrendszer méri, értékeli és minősíti a törvény által előírt, adat-
szolgáltatási kötelezettséget jelentő, egészség szempontjából leglényegesebb kondicio-
nális képességeket: (Fehér Györgyné Mérey Ildikó)
- az aerob kapacitást, amely a kardiorespiratorikus rendszer állóképességének legjobb
mérőszáma,
- azon izomcsoportok erejét, amelyeket a mindennapi tevékenységünk során a leggyak-
rabban használunk, és amelyek gyengesége pl. a tartási rendellenességek leggyakoribb
okozói.
- Kiegészítő mérésként módszert kínál:
- Optimális testtömeget, illetve az attól való eltérés mértékének meghatározásához,
- Bemutatja az aerob állóképesség területén elért teljesítmény és a próba megkezdése
előtt és elvégzése után mért pulzusértékek értelmezését.

- A 1+4 motorikus próba

- Helyből távolugrás (cm)
- Hasonfekvésből törzsemelés folyamatosan (4 percig/db)
- Hanyattfekvésből felülés folyamatosan (4 percig/db)
- Fekvőtámaszban karhajlítás folyamatosan kifáradásig (db)
- 2000 m síkfutás (idő)
A minősítési rendszer kategóriái:

0- 20,5 pont IGEN GYENGE

21- 40,5 pont GYENGE

41- 60,5 pont KIFOGÁSOLHATÓ

61- 80,5 pont KÖZEPES

81 - 100,5 pont JÓ

101- 120,5 pont KIVÁLÓ

121-140,0 pont EXTRA

Az egyes minősítő kategóriákat értelmezése

Igen gyenge
0-20.5pont

Gyenge fizikai állapota miatt gyakran rossz a közérzete. A mindennapi tevékenységétől rend-
szeresen fáradtnak, kimerültnek érzi magát. Munkavégzése közben nehezen tud tartósan odafi-
gyelni, koncentrálni. Hajlamos a gyakori megbetegedésre. Immunrendszerét a kisebb fertőzé-
sek, könnyebb megbetegedések leküzdése is már igen gyakran komoly, hosszantartó feladat
elé állítják.

Gyenge
21-40.5 pont

A mindennapi tevékenységétől, fizikai-szellemi munkavégzésétől még estére általában elfárad.

Igen gyakori, hogy nem tudja kipihenni magát egyik napról a másikra. Sok esetben már reggel is
fáradtnak, levertnek, kimerültnek, rosszkedvűnek érzi magát.

Kifogásolható
41-60.5 pont

A rendszeres mindennapi tevékenységétől, estére ugyan még elfárad, de reggel általában kipi-
henten ébred. A megszokottnál több fizikai-szellemi munka, azonban még erősen igénybe veszi.
Ha tartósan (több nap, hét) többletmunkát vállal, csak nagy erőfeszítés mellett tudja megfelelő
hatékonysággal végezni.

Közepes
61-80.5 pont

A közepes szint elérése azt jelzi, hogy az egészség szempontjából leglényegesebb kondicioná-
lis képességek területén elérte azt a szintet, amely (az eddigi tapasztalataink szerint) a legtöbb
foglakozási ágban már elegendő ahhoz, hogy mindennapi tevékenységét, esetenként az idő-
szakos túlmunkát maradéktalanul elvégezhesse. Ahhoz azonban, hogy az egészséges létezése
kiegyensúlyozott maradjon, ("legalább" az eddig megszokott időtartam és intenzitás mellett) a
továbbiakban is törekednie kell arra, hogy a rendszeres testedzés életvitele szerves része ma-
radjon. Ha az időszakos többlet-munka, vagy egyéb okok miatt a közérzetében tartós romlást
érez, ajánlatos megnézni, (egy újabb fittség méréssel) hogy összefüggésben hozható-e a fizikai
állapotában bekövetkezett esetleges romlással? Vannak olyan egyének, akiknek rendszeres
testedzés nélkül is sikerül ezt a szintet elérni és megtartani, mert kiváló testi, biológiai, fiziológiai
adottságokat örököltek, szívós, egészséges, hosszú életű szülők, nagyszülők) és egészségi
állapotukat nem rombolják egy vagy több káros szenvedéllyel. Ezt a szintet heti 2-3 óra, az élet-
kornak megfelelő optimális idejű és intenzitású testedzéssel szinte bárki elérheti. Mindenki célja
és saját érdeke kell legyen, ezen szint elérése és folyamatos megtartása.

Jó
81-100.5 pont

Ezt a szintet általában azok érik el, akik több éven át, valamilyen sportágban - alacsonyabb szin-
tű szakosztályban - amatőr szinten versenyeznek, és heti két-három alkalommal rendszeresen
edzenek. Ha valaki már gyermekkorában eldönti, hogy élsportoló szeretne lenni, legjobb, ha
szakember irányításával, az életkori sajátosságok figyelembe vételével, minél fiatalabb életkor-
ban hozzákezd az általános fizikai teherbíró-képességének az adott sportághoz "szükséges",
vagy " kell" értékig fejlesztéséhez.
Kiváló
101-120.5 pont

A kiváló szint eléréséhez, heti négy-öt edzés csak akkor elegendő, ha örökletes tényezőként
kiváló testi, biológiai, fiziológiai adottságok is jelen vannak.

Extra
121-140 pont

Aki ezt szintet eléri, az fizikailag kiválóan terhelhető. Ez a szint szinte valamennyi élsportolónak
elegendő ahhoz, hogy a kiválasztott sportágra jellemző speciális kondicionális képességeket a
"kell értéknek" megfelelő szinten lehessen tartani.

Forrás: www.hungarofit.hu

A gyakorlatok bemutatásáról, a helyes végrehajtásról az alábbi videón tájékozódhat:

http://www.youtube.com/watch?v=8GOc7aWZnKE

Az Eurofit tesztről röviden:

A mérést mindig az egyensúlyozás teszttel kell kezdeni, és az állóképességi teszttel kell befe-
jezni. A többi teszt sorrendjére nincs előírás.

Az egyes tesztek leírása:

Egyensúlyozás (flamingó teszt): 50 cm hosszú, 4 cm magas és 3 cm széles „gerendán” (alá-

támasztása 15 cm hosszú és 2 cm széles) 1 perc tiszta időn át kell egy lábon egyensúlyozni a
gerenda hossztengelyén. A bal vagy jobb láb kiválasztása tetszőleges, a másik lábat be kell
hajlítani és azonos oldali kézzel a lábfejet meg kell fogni („álljon úgy, mint egy flamingó”), a má-
sik kar egyensúlyozáshoz használható. A próbázó a szabályos testhelyzet felvételéig a mérő-
személy karjába kapaszkodhat, és amikor elengedi, akkor indul a stopper. Minden esetben,
amikor a próbázó elveszíti egyensúlyát - kezével elengedi a lábát vagy bármelyik testrésze a
talajjal érintkezik -, megszakad a teszt, majd a szabályos testhelyzet felvétele után folytatódik,
amíg az 1 perc tiszta idő letelik. A méréshez megfelelő stopperóra szükséges. Értékelés: 1 perc
alatt az egyensúlyvesztések száma (db).

Lapérintés (tapping): állítható magasságú asztalra vagy ugrószekrényre két, 20 cm átmérőjű

kört kell felrajzolni krétával vagy filccel. A körök középpontja egymástól 80 cm távolságra fek-
szik, a két kör közötti középpontot meg kell jelölni (az eredeti leírás szerint 10x20 cm téglalap-
pal). A próbázó kis terpeszben, kényelmesen helyezkedjen el, kevésbé ügyes kezét tegye a két
kör közé középre, kb. a has magasságában, másik kezét pedig az azonos oldali körbe. „Kész,
rajt!” jelzésre indulva a lehető leggyorsabban 25-ször kell mindkét kört váltakozva megérinteni,
oda-vissza. A középen elhelyezett kéz nem mozdítható el. Az érintéseket (ciklusokat, azaz 1
oda-vissza érintést) hangosan számolja a mérőszemély. A próbázó a tesztet kipróbálhatja, ezen
felül két érvényes kísérlet tehető, a jobbik eredmény számít. A két kísérlet között pihenőidőt kell
biztosítani. Értékelés: legalább tizedmásodperces pontossággal, másodpercben. (A mérés két
kísérletvezetővel is megoldható, az egyik az időt méri, a másik számolja a lapérintéseket. A
tesztelem az Eurofit legnehezebben mérhető része.)

Ülésben előrenyúlás: a méréshez tesztasztal vagy doboz készíthető - de tornapad segítségé-

vel is elvégezhető. Nyújtott ülésben a mérőeszközhöz támaszkodó lábakkal, kinyújtott térdekkel
a lehető legmesszebb kell előrenyúlni mindkét karral. A mérőeszköz felső lapjának a talajtól mért
távolságát (magasságát) 32 cm-re kell beállítani, és a felső lapnak legalább 15 cm hosszan kell
kinyúlnia a támaszkodó lábak fölé. A felső lapot 50 cm hosszan centiméteres pontosságú skálá-
val kell ellátni úgy, hogy a 15-ös érték a lábtámasszal pontosan egybeessen. Erre a skálára egy
kis vonalzót kell elhelyezni, ezt tolja előre ujjaival a próbázó. A vonalzót nem szabad lökni, csak
a lehető legmesszebbre kell előretolni. Két kísérlet közül a jobbik számít. Értékelés: 1 cm pon-
tossággal, centiméterben. (A kísérletvezető a próbázó oldalánál elhelyezkedve tartsa meg a
térdek nyújtott helyzetét. Ügyelni kell a mérőeszköz skálázására is, hiszen az a próbázó, aki a
lábujjáig ér el, nem nulla, hanem 15 cm értéket ér el.)

Hanyatt fekvésből felülések (sit-up): a próbázó üljön le a talajra, kezeit kulcsolja össze a tar-
kóján, térdeit 90 fokos szögben hajlítsa, sarkát és talpát tartsa a talajon. Egy segítőtárs a próbá-
zóval szemben ülve vagy guggolva rögzítse a lábakat a talajon. „Kész, rajt!” jelzésre 30 másod-
percen át minél többször hanyatt kell feküdni (váll érinti a talajt), majd fel kell ülni, könyökkel
megérintve a térdeket. A kísérletvezető az idő leteltét „állj”, vagy „elég” szavakkal jelzi. A tesztet
egyszer kell elvégezni. Értékelés: felülések száma, db.

Helyből távolugrás: egy vonal mögött kis, kényelmes terpeszből indítva, térdhajlítás és erőtel-
jes karlendítés után a lehető legmesszebbre kell elugorni. Talajfogás után helyben kell maradni
az „utolsó nyom” pontos lemérése miatt. Két kísérlet közül a jobbik eredmény számít. Ha a pró-
bázó hátraesik, leül, vagy bármely más testrészével érinti a talajt, újabb kísérlet engedélyezhető.
Értékelés: 1 cm pontossággal, centiméterben.
 Kézi szorítóerő: állítható markolattal ellátott, hitelesített kézi dinamométert az ügyesebbik kéz-
zel, az erőmérőt a testtől kissé eltartva a lehető legerősebben össze kell szorítani. Lényeges a
markolat megfelelő beállítása a középső ujj felső ujjpercéhez igazítva (ami a legkényelmesebb).
Lényeges még az eszköz kalibrálása és lenullázása, ez típusonként változó lehet. Vigyázat:
egyes dinamométerek kilogrammban, mások newtonban mérik az erőkifejtést. Az eredményt
newtonban (N) kérjük rögzíteni, a gyakorlatban 1kg=10 N átszámítás alkalmazható. Két kísérlet
közül a jobbik eredmény számít. Értékelés: a dinamométer mérési pontossága szerint newton-
ban. Megjegyzés: megfelelő dinamométerrel, nagy valószínűséggel csak kevés iskola rendelke-
zik, ezért a kézi szorítóerő mérése kihagyható az Eurofitből.

Függés hajlított karral: egy kb. 2,5 cm átmérőjű vízszintes rúdon hajlított karú függést kell
megtartani a lehető leghosszabb ideig. A rudat vállszélességben, felső madárfogással kell fogni.
A próbázó álla a rúd felett legyen, de állát ne támassza fel a rúdra. A próbázót emeléssel kell
segíteni a megfelelő testhelyzetbe. Stopper indítása: amikor a próbázó álla a rúd fölé kerül, és a
segítő elengedi. Stopper megállítása: amikor a próbázó nem bírja tovább tartani az előírt helyze-
tet (szeme a rúd alá kerül). Egy kísérlet végezhető. Értékelés: tizedmásodperc pontossággal,
másodpercben - az egész perc értékek átszámítandók. A méréshez többféle eszköz használha-
tó rúdként, de ügyelni kell a mérőhely biztonságára (a rúd rögzítése, magasság, a rúd elérésé-
hez használt pad vagy szék kezelése, leugráshoz szőnyeg stb.). Hazai viszonyok között jól fel-
használható pl. a sok iskolában megtalálható KTK készlet. A tesztleírás szerint a próbázó előre-
hátra lengését meg kell állítani, a próbázó biztatható, de a mérés alatt az eltelt időt ne mondják
be.

10x5 m ingafutás: egymástól 5 m távolságban lévő párhuzamos vonalak között ötször kell
oda-vissza futni a lehető leggyorsabban (egy ciklus, egy „kör” 2x5 m). A vonalakon mindkét láb-
bal át kell lépni, mindkét lábnak érintenie kell a talajt vonalon kívül is. Az eredeti tesztprotokoll
szerint a vonalak hossza 1,2 m , végükön jelzéssel (kúp, gúla stb.). Nagyon lényeges a csú-
szásmentes padló, szükség esetén megfelelően rögzített szőnyeg is használható. Indítás:
„Kész, rajt!” jelzésre. A megtett körök számát minden kör végén hangosan be kell mondani. Egy
kísérlet végezhető. Értékelés: tizedmásodperc pontossággal, másodpercben. A próbázó figyel-
mét előre fel kell hívni a teljes gyorsaságú célba futásra az ötödik kör végén. Igen fontos a 180
fokos fordulók helyes végrehajtása is (erőteljes térdhajlítás, kitámasztás). A lábsérülések elkerü-
lése érdekében megfelelő sportcipő használata elengedhetetlen. Szabálytalan a végrehajtás, ha
a próbázó fordulónál nem érinti mindkét lábával a talajt a vonalon kívül. Ez esetben a végrehaj-
tást meg kell szakítani, és teljes pihenő után újabb kísérlet tehető.

Állóképességi ingafutás (20 m progressive shuttle run): a próbázó egymástól 20 m távol-

ságban lévő vonalak között halad oda-vissza, magnóról kapott búgó hangjelzés szerinti tempó-
ban, fokozatosan gyorsulva. A teszt levezetéséhez speciális hangkazetta szükséges, ami szá-
mos helyen beszerezhető, szabadon másolható pl.
http://www.hupe.hu/szerv/tanszekek/ti/ped/motoros.html#hanganyag
A próbázónak olyan gyorsan kell futnia, hogy az egyik hangot a 20 méteres táv egyik végén, a
következő hangot pedig a táv másik végén hallja meg. A távok végén a vonalat érinteni kell,
vagy egyik lábbal át kell lépni rajta. Egy-két méteren belüli pontosság elfogadható. A sebesség
először nagyon lassú, de percenként fokozatosan növekszik. A próbázónak addig kell tartania a
tempót, ameddig csak bírja. A teljesített távok számát kell feljegyezni, ami egyrészt a búgó
hangjelzések után a magnóról is hallható, másrészt a kísérletvezetőnek is célszerű ezt a számot
minden távnál hangosan megismételni. A teszt hossza tehát személyenként változó, mindenki
addig fut, ameddig bírja tartani a diktált tempót. A pályát egyértelműen kell kijelölni, pl. szigetelő-
szalag felragasztásával, végpontjain tömöttlabdákkal. A pálya két végén legalább 1 m szabad
helyet kell hagyni. Minél szélesebb a pálya, annál több személy tesztelhető egyidejűleg, de
személyenként kb. 1 m szélességgel kell számolni. Egy kísérlet végezhető. Értékelés: teljesített
20 méteres távok darab száma (db). (Tehát nem idő nem távolság, nem fokozatok száma!)

Összpontszám (sumscore): Az Eurofit eredetileg 0-20 fokozatú pontskála szerint értékel, amit
minden tesztelemre külön számítanak ki. (A ponttáblázat szerkesztési alapelve a standardizált
normális eloszlás, az egyes osztályok 0,25 standard szórásnyi terjedelmet ölelnek át. A tábláza-
tokat magas elemszámú felmérési adatok alapján alakítják ki. Így országos és helyi normák
egyaránt kialakíthatók.) A tesztenkénti (itemenkénti) pontszámokat összeadva kapjuk a vég-
eredményt.

Részletesebben olvashat a tesztről a forrásként használt anyagban:

http://tf.hu/hallgatoink/intezetek-tanszekek/testneveles-elmelet-es-pedagogia-tanszek/kutatasi-
temak/motoros-tesztek-eurofit/
2014/2015. tanévtől már a Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) (http://www.mdsz.hu/) által - az
amerikai Cooper Intézet segítségével - kifejlesztett Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt
(NETFIT) szerepel a magyarországi általános és középiskolákban a tanulók fittségének orszá-
gosan egységes mérési módszereként. A NETFIT-et és a NETFIT-ben alkalmazott teszteket az
alábbi videók mutatják be:

Youtube videó beágyazása: A NETFIT elméleti és módszertani alapjai

(https://www.youtube.com/watch?v=4gwTArJCNxQ)

Youtube videó beágyazása: A NETFIT a gyakorlatban

(https://www.youtube.com/watch?v=jblmMvMv_jU)

A témával kapcsolatos kutatásokról, a tervezett NETFIT bevezetéséről az alábbi oldalon olvas-

hat: http://diaksport.eu/orszagos-iskolai-fittseg-meresi-kutatas

VII.7. Felhasznált irodalom

1. Czédliné Bárkányi Éva (2011): Pedagógiai értékelés 4-21.o.
2. http://www.jgypk.u-szeged.hu/tamopb/about.php 2014.03.25.
3. Makszin Imre (2012): A testnevelés elmélete és módszertana, Dialóg Campus Kiadó Bp.,
Pécs. 262-279. old.
4. http://hungarofit.hu/ 2014.03.26.
5. http://www.youtube.com/watch?v=8GOc7aWZnKE 2014.03.25.

6. http://tf.hu/hallgatoink/intezetek-tanszekek/testneveles-elmelet-es-pedagogia-
tanszek/kutatasi-temak/motoros-tesztek-eurofit/ 2014.03.26.

7. http://diaksport.eu/orszagos-iskolai-fittseg-meresi-kutatas 2014.03.26.