Documente Academic
Documente Profesional
Documente Cultură
LUCRARE DE LICENŢĂ
Iunie 2016
UNIVERSITATEA SAPIENTIA
FACULTATEA DE ŞTIINŢE ŞI ARTE
SPECIALIZAREA:
RELAŢII INTERNAŢIONALE ŞI STUDII EUROPENE
- LUCRARE DE LICENŢĂ -
Iunie 2016
Cuprins
1. Introducere……………………………………………………………………………………………………………………………………2
1.1.Ipoteză…………………………………………………………………………………………………………………………….3
2.2. Beneficiarii dreptului de libera circulație și ședere? Care sunt aceste persoane?...............5
6. Concluzii............................................................................................................................................33
1. Introducere
Lucrarea de faţă îşi propune cercetarea unei teme de mare actualitate, şi anume influenţa
principiului libertăţii de mişcare asupra instituţiei familiei, în calitate de instituţie a dreptului
familiei. Abordarea cadrului juridic este completată în această lucrare de considerente culturale,
având în vedere faptul că integrarea europeană nu presupune doar instituţii juridice.
Iniţial, Uniunea Europeană a fost concepută ca o entitate primordial economică, şi din
această cauză normele din domeniul dreptului privat au fost introduse în primul rând pentru
realizarea obiectivelor economice.
În schimb, în ultimul timp se poate observa că atenția legiutorilori din UE s-a îndreptat
asupra uniformizării legislației statelor-membre în materia dreptului familiei.
Au apărut tot mai multe proiecte de legi care doresc să redefinească conceptul tradițional
familiei, datorită și faptului că legile privind familia sunt unele dintre cele mai dinamice din
Europa. Din ce în ce mai multe persoane trăiesc împreună, optând pentru diferite forme de
parteneriate civile, în timp ce au apărut şi primele legi privind căsătoriile legal încheiate între
persoane aparţinând aceluiaşi sex. Toate acestea exercită presiune asupra modelului tradițional
de conviețuire, pentru că aceste noi modele necesită reglementări legale.
La data de 11 decembrie 2015 Comisia Europeană a acceptat înregistrarea inițiativei
cetățenești numită: „Mama, Tata, Copiii”. Inițiativa este organizată de un comitet format din
șapte persoane din șapte state membre a Uniunii Europene. Aceste state sunt: Ungaria,
Slovacia, Suedia, Polonia, Franța, Croațiași Portugalia. Inițiativa îşi propune introducerea în
legislația Uniunii Europene unei definiții comune a familiei, acceptată de fiecare stat membru
al Uniunii. Inițiatorii au 12 luni la dispoziție (deci până pe data de 11 decembrie 2016) să adune
1 milion de semnături.
Conceptul de familie poate fi definită în mod individual de către fiecare stat-membru.
În schimb, unde apar aspecte care privesc mai multe state, Uniunea are competența să
reglementeze în materia dată.
În materia dreptului la libera circulație și ședere persoanele căsătorite și membrii lor de
familie se află în situație privilegiată, iar asta încurajează cetățenii să se bazeze pe statutul lor
favorabil. La rândul lui, acest lucru îi face pe legislatori să redefinească conceptul de familie.
Din acest motiv este nevoie de-o reglementare din partea Uniunii, pentru că unele
drepturi din cadrul Uniunii pot fi accesate doar având calitatea de membru de familie, iar în
cadrul Uniunii, pentru cetățenii ai căror membri de familie provin dintr-un al treilea stat chiar
contează cine se poate enumera sub această categorie.
1.1 Ipoteză
Lucrarea s-a născut cu scopul de a confirma ipoteza potrivit căreia în ultimii ani
Uniunea Europeană a depus eforturi pentru o politică socială mai sensibilă în ceea ce privește
migrația între statele membre, printre care se numără și regândirea conceptului tradițional de
familie și lărgirea drepturilor persoanelor provenite din state terțe (membrii de familie ai
cetățenilor Uniunii)
Definirea conceptului de familie a dus inevitabil la întrebări sensibile, pentru că s-a pus
problema de a include și persoane de același sex sau cele transsexuale.
Pentru demonstrarea ipotezei în primul capitol voi face o prezentare generală a dreptului
de liberă circulație și ședere a persoanelor, una dintre cele patru libertăți fundamentale a pieței
interne europene.
În al doilea capitol aș dori să tratez interpretarea noțiunii de familie în legislaţia de
integrare, urmând ca în al treilea capitol să prezint felul în care Curtea pentru Drepturile Omului
și Curtea Europeană de Justiție reinterpretează noțiunile tradiționale în ceea ce privește familia.
Ultimul capitol se va axa asupra resortizanților statelor terțe, membrii de familie ai
cetățenilor Uniunii. Cu privire la aceștia, dreptul european se poate aplica numai dacă cetățenii
Uniunii efectiv își schimbă domiciliul, sau dacă locuiesc într-un alt stat membru. În lipsa
elementului transfrontalier se aplică legea internă a fiecărei țări.
Curtea Europeană de Justiție a făcut demersuri pentru a remedia această situație. În acest
capitol am adunat acele decizii acestui for în care pentru protejare vieții în familie Curtea chiar
în lipsa elementului transfrontalier a hotărât în favoarea aplicării dreptului comunitar .
2. Libera circulație a persoanelor în cadrul Uniunii
6. Concluzii
- SZAKDOLGOZAT –
TÉMAVEZETŐ: SZERZŐ:
dr. Kokoly Zsolt egyetemi adjunktus Bedő Boglárka
2016 Június
Tartalom
1.Bevezetés ............................................................................................................................................. 2
1.1 Hipotézis ........................................................................................................................................ 3
2.Személyek szabad mozgása az Unióban ............................................................................................. 4
2.1 A szabad mozgásról szóló jogról általában ................................................................................... 4
2.2 Jogosultak köre, kik ezek a személyek? ........................................................................................ 5
2.3. A szabad mozgáshoz való jog rétegei. Idegenrendészeti jogok és szabályok. ............................. 8
2.3.1 A szabad mozgáshoz való jog rétegei ..................................................................................... 8
2.3.2 Idegenrendészeti jogok és szabályok (2004/38 EK irányelv).................................................. 8
3.A család mint az Európa Unió jogi fogalma ...................................................................................... 10
4.A család fogalmának megítélése az Emberi Jogok Európai Bírósága és Európai Unió Bíróságának
aktuális ítélkezésének összefüggésében .............................................................................................. 14
4.1. Az unió csatlakozása EJEE-hez .................................................................................................... 15
4.2. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata ...................................................................... 16
4.3. Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata .................................................................................... 20
5.Az Európai Unió Bíróságának az uniós polgárok harmadik országból származó családtagjaira
vonatkozó ítélkezési joggyakorlata ...................................................................................................... 23
5.1 Harmadik országbeli családtagok szabad mozgása és tartózkodása........................................... 24
5.2 Bíróság joggyakorlata .................................................................................................................. 25
6.Összegzés ........................................................................................................................................... 33
1
1. Bevezetés
2
hatáskörén belül – terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a
polgárok megítélése szerint a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van
szükség.
A család fogalmának meghatározása alapvetően tagállami hatáskör. Azokban a
kérdésekben azonban, ahol több országra kiterjedő vonatkozások jelennek meg, az Uniónak
hatásköre van jogszabályok alkotására.
A közösségi jog a munkavállalás és a tartózkodás tekintetében kedvezményezett
helyzetet biztosít a házastársak és családtagok számára, ez pedig arra ösztönzi a polgárokat,
hogy minél gyakrabban hivatkozzanak kedvezményezett státuszukra, ez pedig felveti annak
igényét, hogy a jogalkotók, illetve bíróságok ismételten értelmezzék a család, házasság
fogalmát. (Király 2007. 67)
A családtagi minőség megállapítására tehát azért van szükség, mert uniós jog által
nyújtott jogosítványok csakis e minőség megléte alapján gyakorolhatóak. És ami az uniós
polgárok harmadik államból származó családtagjait illeti, egyáltalán nem jelentéktelen, hogy
kik sorolhatóak e kategória alá.
A kérdés aktualitása mellet a témaválasztásom forrása a személyes motiváció, az értékőrző
szemlélet. Az európai integrációt nem csak gazdasági szempontból lehet megközelíteni, hanem
mint kulturális jelenséget is. A kutatás során elsősorban jogi megközelítést használok, de
igyekszem nemcsak a személyek szabad mozgása felől megközelíteni a kérdést, hanem a
személyek szabad mozgásának befolyását is vizsgálom a családra, mint a társadalom alapvető
kultúrahordozójára.
1.1 Hipotézis
A dolgozat célja, hogy igazolja azt a hipotézist, miszerint az EU- közösségi jog, az
Európai Bíróság joggyakorlatának köszönhetően az utóbbi évtizedekben a személyek szabad
mozgásának területén jelentős előrelépéseket tett egy szociálisan érzékenyebb migrációs
politika felé, amelynek egyik látható jele a hagyományos családkoncepció szélesebb körű
értelmezése, és a harmadik államok polgárainak (uniós tagállamok családtagjainak)
származtatott jogosultságainak kibővítése felé.
3
A család fogalmának értelmezése olyan érzékeny kérdésekhez vezetett, mint a
házasságon kívüli együttélési jogviszony kérdése, vagy akár az azonos neműek vagy transz
neműek jogi státuszának megítélése.
A hipotézis igazolására az első fejezetben ismertetem a személyek szabad mozgását,
mint a négy gazdasági alapszabadságát egyikét.
A második fejezet bemutatni szándékszik azt, hogy hogyan értelmezhető a család
fogalma az integrációs jogalkotásban. A harmadik fejezet a Strasbourgi Emberjogi Bíróság és
az Európai Unió Bíróságának aktuális joggyakorlatán keresztül mutatja be a család, házasság
hagyományos fogalmának átértelmezését.
Az utolsó fejezetben uniós polgárok szabad mozgása és tartózkodása mellett annyiban
térek ki a harmadik államok állampolgárainak e jogaira, amennyiben ezek származékos
jogosultakként (családtagként) merülnek fel.
A nemzetközi jog szabályai alapján a közösségi jogot annyiban lehet alkalmazni,
amennyiben létezik egy nemzetközi elem, másként teljesen tagállami helyzet áll fenn. Ezen
változtatott az utóbbi időben az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata. Ebben a fejezetben
azokat az ítéleteket gyűjtöttem össze, ahol a Bíróság a családi élet védelme érdekében külső
elem hiányában alkalmazza az uniós jog szabad mozgásból eredő tartózkodási jogosítványt az
uniós polgárok harmadik országbeli családtagjai számára.
4
2.2 Jogosultak köre, kik ezek a személyek?
1
Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és
családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az
1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a
75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről 7
(1) c, továbbiakban 2004/38 EK irányelvként emlegetve
6
A 2004/38 EK irányelv feljogosítja a harmadik államok állampolgárait családtagi
minőség megléte esetén, hogy tartózkodási engedély vagy vízum nélkül egy tagállam területén
belépést, illetve tartózkodást nyerjen. Az a harmadik országbeli családtag, aki 5 évig
tartózkodik folyamatos jelleggel, az uniós állampolgárral valamely tagállam területén, huzamos
tartózkodásra jogosult. A huzamos tartózkodási jog és az egyenlő bánásmód alapján az illető
családtag pedig önállóan vállalhat munkát, indíthat vállalkozást, az ottani állampolgárokkal
azonos módon.
Az irányelv alkalmazásának fontos kritériuma az, hogy az uniós állampolgár éljen a
mozgás jogával, vagyis csak az állampolgárságától eltérő tagállamban kérheti családtagja
számára a tartózkodást. Az utóbbi időben a Bíróság joggyakorlata megváltoztatott, de a hatályos
közösségi jogszabályok még előírják e feltételt. Abban az esetben, ha az uniós polgár nem élt a
szabad mozgás jogával, vagyis hiányzik a külső elem megléte, a harmadik országbeli
családtagja tartózkodási jogára vonatkozóan nem lehet a jelen irányelvet alkalmazni, rájuk
nézve a nemzeti jogszabályok lesznek alkalmazhatóak.
Ezen felül az Európai Unió több nemzetközi szerződést kötött harmadik országokkal, ezen
országok állampolgárai jogállását ezek a megállapodások rendezik. Ezek a megállapodások
között fontos megemlíteni Az Európai Gazdasági Térség2 országaival kötött megállapodást:
jelenleg Izland, Liechtenstein, Norvégia.
A török állampolgárok családtagjainak szabad mozgásra vonatkozó jogállását az
Európai Unió külön megállapodásban3 rendezte.
A harmadik országbeli állampolgár családegyesítő, azaz a családegyesítést kérő
családtagok családtagjaira nézve külön irányelv vonatkozik, a 2003/86 EK irányelv. Az V.
fejezet rendelkezik menekültek családegyesítési jogairól.
2
A Tanács és a Bizottság határozata (1993. december 13.) az Európai Közösségek, azok tagállamai, valamint az
Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság, az Izlandi Köztársaság, a Liechtensteini Hercegség, a Norvég Királyság,
a Svéd Királyság és a Svájci Államszövetség között az Európai Gazdasági Térségről létrejött megállapodás
megkötéséről (EGT megállapodás) (HL L1., 1994.1.3., 1-1. o.)
3
Ankarai Megállapodásban létrehozott Társulási Tanács 1/80. számú határozatának 7. cikke
7
2.3. A szabad mozgáshoz való jog rétegei. Idegenrendészeti jogok és szabályok.
Az uniós jog eltérő módon, eltérő szabályok alapján biztosítja a jogokat a szabad mozgás
jogosultjainak. E szabályok három rétegét lehet elkülöníteni. (Blutman 2013.616)
1) Az első jogréteg: a külföldi uniós polgárnak az érintett tagállam területére való belépését
és az ottani tartózkodását szabályozó idegenrendészet szabályok. E csoportban levő
jogok a szabad mozgással élni kívánó személyek bármely csoportját megilleti.
2) A második jogréteg (a szabad mozgás céljának védelme): a szabad mozgás célját képező
védett, gazdasági vagy nem gazdasági tevékenység folytatását a külföldi uniós polgár
számára lehetővé tévő szabályozás. Így, ha a cél a munkavállalás, más követelményeket
támaszt az állami szabályozás elé, mint ha a cél a vállalkozás.
3) A harmadik jogréteg a szabad mozgás jogát megkönnyítő járulékos jogok. pl. helyi
állampolgárokkal egyenlő bánásmód, oktatási jogok.
Az idegenrendészeti szabályok a szabad mozgáshoz való jog első rétegét képezik. Az uniós
polgárok és családtagjaik esetében az idegenrendészeti szabályokat a 2004/38 EK irányelv
tartalmazza a következő tartalommal: a kiutazás joga, a fogadó államba való belépés joga, a
tartózkodási jog, az uniós tagállamban való maradás joga.
A kiutazás joga alapján az uniós polgároknak joguk van a saját államuk elhagyására.
Kiutazáskor nem kérhetnek tőlük kilépési vízumot vagy ezzel egyenértékű okiratot.
Ezzel párhuzamosan az uniós polgároknak jogában áll a fogadó tagállam területére való
belépésre, érvényes személyazonosító igazolvány vagy útlevél felmutatásával. A nem Uniós
családtagok pedig érvényes útlevéllel jogosultak egy tagállam területét elhagyni egy másik
tagállamba való utazás céljából.
A tartózkodási jog az uniós polgárok és családtagjaik azon joga, hogy a fogadó tagállam
területén maradjanak a tartózkodási feltételek teljesüléséig. A tartózkodás idejénél 3 idősáv van:
1. három hónapot meg nem haladó tartózkodás
8
Az irányelv 6. cikke alapján az uniós polgárokat és családtagjaikat érvényes
személyazonosító igazolvány vagy útlevél birtokában a tartózkodási jog megilleti külön
feltételek vagy formai követelmények nélkül.
2. három hónapot meghaladó tartózkodás
Az irányelv 7. cikke értelmében a tartózkodás megilleti az uniós polgárt amennyiben:
a. munkavállaló vagy önálló vállalkozó a fogadó államban, vagy
b. elegendő forrással rendelkezik önmaga és családtagjai számára ahhoz, hogy ne
jelentsen indokolatlan terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási
rendszerére, és a fogadó tagállamban teljes körű egészségügyi biztosítással
rendelkezik, vagy
c. tanulmányok folytatásának fő céljából beiratkozott egy fogadó állam által
akkreditált – vagy fenntartott – magán-vagy közoktatási intézménybe, a fogadó
tagállamban teljes körű egészségügyi biztosítással rendelkezik, valamint igazolja,
hogy elegendő forrással rendelkezik ahhoz, hogy ne jelentsen terhet a fogadó állam
szociális segítségnyújtási rendszerére, vagy
d. az őt kísérő uniós polgár vagy családtagja
9
kapcsolat legalább három évig fennállt, és ebből egy évig a fogadó tagállamban éltek,
vagy
1957- ben, amikor megalakult az Európai Szén és Acélközösség, az alapító okiratban nem
találunk család intézményére vonatkozó rendelkezéseket. Azonban korán fény derült arra, hogy
a belső piac nem működhet családjogi kérdések szabályozása nélkül.
Így tehát csupán belső piaci megfontolások alapján született meg az 1612/68 EGK-
rendelet,4 amely tartózkodási jogot csak a következő kategóriáknak biztosított: a migráns
munkavállaló házastársa, ill. azok a lemenő egyenes ági rokonaik, akik 21 évnél fiatalabbak,
vagy a munkavállaló eltartottjai, továbbá felmenő egyenes ági, eltartott rokonai.
Az azt felváltó 2004/38 EK5 irányelv újdonsága az, hogy regisztrált párkapcsolatokban élők
számára is biztosít bizonyos jogokat. A 2. cikk (2) értelmében családtagnak minősül:
a) házastárs;
4
A Tanács 1612/68/EGK rendelete (1968. október 15.) a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról,
HL L 257., 1968.10.19. 2—12. o.
5
2004/38 EK irányelv
10
b) az uniós polgár élettársa, akivel egy tagállam jogszabályai alapján létrejött regisztrált élettársi
kapcsolatban él, ha a fogadó tagállam jogszabályai a regisztrált élettársi kapcsolatot a
házassággal egyenértékűnek tekintik, és a fogadó tagállam vonatkozó jogszabályaiban
megállapított feltételekkel összhangban van;
c) az uniós polgár, házastársa, vagy a b) pontban meghatározott élettársa egyenes-ági
leszármazottai, akik 21. életévüket nem töltötték be vagy eltartottak;
d) az uniós polgár, házastársa, vagy a b) pontban meghatározott élettársa egyenes ági felmenői;
Az irányelv hallgat arról, hogy mit értünk pontosan a házasság intézménye alatt, vagyis
arról, hogy azt a tradicionális házasságmodell alapján, azaz férfi és nő kötelékeként kell
értelmezni, vagy tágabban értelmezést adván a homoszexuális házasságokat is lefedi-e.
Az Európai Unió országai eltérő módon szabályozzák az élettársi kapcsolatokat. A
jogviszony szabályozottságának, liberalizálásának foka ötös skálán mozog (Hegedűs 2008.
194):
a) töredékes jogok;
6
Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Írország, Szlovénia, Magyarország, Csehország, Ausztria,
Finnország, Dánia.
11
Számos európai országban, ahol később megnyílt a lehetősége az azonos neműek
közötti házasságkötésnek, a bejegyzett élettársi kapcsolat megelőzte a házasságot.
Nevezhetnénk akár egy hídnak a házasság fele. Az indok az, hogy a regisztrálást kedvezőbb
jogi hatások követik, mint a be nem jegyzett viszonyokat.
A regisztrált együttélési modell törvényes megalakulásakor az azonos neműek között
volt lehetséges.(Gyöngyösi 2006. 3) Először a Skandináv országok vezették be, és főleg
azokban az országokban gyakori forma ma is, ahol a jogalkotó megvonta a közöttük levő
házasságkötés lehetőségét. Ez alól kivételt képez Hollandia, ahol kezdetektől fogva nyitva állt
az azonos neműek és a különböző neműek számára.
A de facto élettársi viszony olyan együttélési forma, amely egymással házasságot nem
kötött, érzelmi és gazdasági közösségben élő személyek között áll fenn. Különbözik a
házasságtól és a bejegyzett élettársi kapcsolattól, mivel nem valamely állami hatóság előtt,
hanem az együttélés tényével jön létre.
A de facto élettársi viszonyban élőket a 2004/38 EK irányelv nem sorolja a családtagok
közé, hanem az ún. kedvezményezettek7 kategóriájába sorolja őket. A rendelkezés szerint az az
uniós állampolgár, aki nem jegyeztette be az együttélését, ha egy másik tagországba költözik,
bizonyítania kell, hogy együtt, illetve hosszú távú partnerkapcsolatban él. A tagországnak a
kötelessége annyiban áll, hogy elő kell segítenie a beutazást, illetve a tartózkodást. A
legtöbbször felmerülő probléma az, hogy egyes államok nem határozták meg pontosan, hogy
hogyan lehet bizonyítani azt, hogy tartós, illetve hosszú távú partnerkapcsolatban él valaki. Ez
különösen nehéz azokban az országokban, ahol a bejegyzett élettársi viszony intézménye nincs
bevezetve.
Az azonos neműek házasságkötéshez való jogát Európában először Hollandia
törvényesítette 2001-ben. Hollandia után meglepő gyorsasággal nyitotta meg számos Európai
ország az azonos neműek számára a házasságkötés lehetőségét.
A ma Európájában a következő országokban törvényes az azonos neműek házassága:
Hollandia (2001), Belgium (2003), Spanyolország (2005), Norvégia (2009), Portugália (2010),
Izland (2010), Dánia (2011), Franciaország (2013), Egyesült Királyság (2013), Finnország
(2014), Írország (2015).
A kelet-közép európai államok Bulgária, Románia, Lengyelország, Szlovákia,
Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia álláspontja többnyire egységes. Ezekben az
7
2004 /38/EK irányelv 3. cikk (2) bek. (a) és (b) pontok.
12
országokban a házasság kizárólag férfi és nő között lehetséges. Ezekből az országokban, ha
valamilyen formában létezik bejezett élettársi kapcsolat (pl. Szlovénia) azoknak az azonos
nemű pároknak, akik külföldön kötöttek házasságot, általában a bejegyzett élettársi kapcsolat
jogait adják meg.
Mivel nem létezik egy harmonizált, egységes felfogás a tagállamok szintjén arra nézve,
hogy mit jelent a család fogalma, az élettársi kapcsolatokat viszont a tagállamok nem
egységesen szabályozzák, gyakran előfordul a jogszabályok uniós szintű konfrontációja. A
Legfontosabb jogi kérdés ilyenkor a szerzett jogok mellett nyilván a személyek szabad
mozgásának jogával kapcsolatosan merül fel.
Egy egyszerű példával szemléltetve: egy uniós polgár bejegyzett élettársi kapcsolatban él,
munkavállalás céljából egy olyan tagállamba szeretne költözni (pl. Románia) ahol nem ismerik
el a regisztrált élettársi viszony intézményét, abban a helyzetben találhatja magát, hogy ezen
okból kifolyólag nem tudja hatékonyan gyakorolni a szabad mozgás jogát. Az irányelvek
alkalmazása során a legfőbb probléma az, hogy amennyiben a fogadó ország nem ismeri el Az
illető jogviszonyt, alkalmazhatatlanokká válnak. Ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést, mivel
Románia semmilyen formában nem ismeri el az élettársi jogviszonyt, a családegyesítés
harmadik országok állampolgáraival nem valósulhat meg, mivel nem sorolhatóak a családtagok
körébe.
A Bíróságok ezekben az esetekben pedig a nemzetközi dokumentumok segítségével, és csak
konkrét eseteket vizsgálva, a nemzeti rendelkezéseket értelmezve adhatnak választ a hozzájuk
intézett kérdésekre. A család és magánélet tiszteletben tartását szabályozó nemzetközi
dokumentumok közül a legfontosabbak, Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikk (1)
bek. szerint:,, Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve joga van
fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot
alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a
házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak”
Az ENSZ keretében 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmány 23. cikk (1) bek. rögzíti: ,,A család a társadalom természetes és alapvető
egysége, és joga van a társadalom és az állam védelmére.”
A román alkotmány a családot a 48. szakaszban a következőképpen határozza meg: (1) A
család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon, a házastársak
egyenlőségén és a szülők azon jogán és kötelezettségén alapul, hogy biztosítsák a gyermekek
eltartását, nevelését és oktatását. Románia tehát családnak csak a házasságon alapuló köteléket
13
ismeri el. Habár az Alkotmány nem köti ki, a házasságot hagyományosan heteroszexuális
köteléknek tekintik.
8
Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Egyezmény, Róma, 1950.
14
Európai Egyezményben biztosított jogoknak felelnek meg, akkor ezeknek a jogoknak a tartalma
és hatóköre azonos azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. Ez a rendelkezés
nem gátolja azt, hogy az Unió Joga kiterjedtebb védelmet szolgáltasson.” Az Európai Unió
tehát megegyező, vagy kiterjedtebb védelmet biztosíthat e felsorolt jogokban.
9
„Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez”40:
EUSZ 6. Cikk (2) bek.
10
http://curia.europa.eu/juris/document/document_print.jsf?doclang=EN&text=&pageIndex=0&part=1&mode=ls
t&docid=160882&occ=first&dir=&cid=46501, [2016. június 6].
11
EUMSZ 218. cikk (11) bek. Egy tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérheti a Bíróság
véleményét a tervezett megállapodásnak a Szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről. Ha a Bíróság véleménye
kedvezőtlen, a tervezett megállapodás csak akkor léphet hatályba, ha azt módosítják, vagy a Szerződéseket
felülvizsgálják.
15
A hat pont közül a következőkben csak a legfontosabbakat említeném meg. A
csatlakozási megállapodás nem biztosítja az EUMSz. 344. cikkének az EJEE. 33. cikkével való
összhangját.
Az EJEE.33 cikk értelmében,,bármely magas szerződő fél a Bíróság elé terjesztheti az
Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek rendelkezéseinek, bármely más Magas
Szerződő fél részéről történő megsértését.”
EUMSz. 344. cikke szerint a tagállamok vállalják, hogy a Szerződések értelmezésére
vagy alkalmazására vonatkozó vitáikat kizárólag a Szerződésekben előírt eljárások útján
rendezik. A rendelkezés nem áll összhangban az CsMT előírásaival, nyitva tartja annak
lehetőségét, hogy az Unió vagy a tagállamok az EJEB- hez fordulhassanak egy olyan
kérelemmel, amelynek tárgya az EJEE- nek valamely tagállam, illetve az Unió általi uniós jog
megsértése.
Az EUSZ. 4. cikk (3) bekezdése alapján a tagállamok egymás iránti lojális
együttműködésre kötelezettek. Mivel az Egyezmény előírja a tagállamok között a kölcsönös
ellenőrzés kötelességét az alapvető jogok tiszteletben tartásáért, ezért az alkalmas az Unió
alapjául szolgáló egyensúly, valamint az uniós jog veszélyeztetésére.
Az egyezményhez való csatlakozás véleményem szerint változásokat fog hozni az
alapvető emberi jogok védelmének tekintetében, így a családi élet alá eső területeken a
luxemburgi és a strasbourgi bíróság joggyakorlatának közeledése várható.
A dolgozat további részében célom az, hogy bepillantást nyerjünk arra, hogy a
strasbourgi és a luxemburgi bíróság gyakorlata hogyan értelmezi a család fogalmát, mit
tekintenek a család lényegének.
16
A Bíróság álláspontja alapján, annak megítélésekor, hogy mi minősül „családi
kapcsolatnak” számos tényezőt kell figyelembe venni. Így tehát családi kapcsolat lehet az,
amely stabil alapokon áll, azaz meghatározó a kapcsolat időtartama, továbbá releváns, hogy a
felek közös háztartásban élnek-e, illetve hogy gyermeket nevelnek-e, végül pedig, hogy fennáll-
e anyagi függőség közöttük. (Gyeney 2011. 46)
Keegan vs. Ireland12 ügyben a Bíróság rögzítette, hogy a család fogalma nem szűkíthető
le a házasságon alapuló kapcsolatokra. Az házasságon kívül magába foglal olyan „de facto”
kapcsolatokat, ahol a felek nem élnek házasságban.
A szexuális élet, ezen belül a homoszexuális kapcsolatok a magánélet védelme alá
esnek, az egyezmény 8. cikke alá sorolhatóak. A tagállamoknak pedig védelmezniük kell a
szexuális önrendelkezés jogát.
A Bíróság több ítéletben foglalkozott a transzszexuálisak azon sérelmeivel, hogy a
hatóságok nem teszik lehetővé nemük átanyakönyvezését.
A Rees kontra Egyesült Királyság13 ügyben M. Rees nevezetű angol állampolgár nemi
műtéten esett át. Az Egyesült Királyságban az ügy tárgyalásának időpontjában (1986-ban)
jogszabály által tiltva volt az azonos neműek között a házasságkötés. A felperes új nemének
megfelelően (férfiként) szeretett volna házasságot kötni egy nővel. Ebben akadályoztatva volt,
mivel anyakönyvi bejegyzésének helyesbítését elutasították. Rees szerint a transzszexuálisak
átanyakönyvezésének megtagadása korlátozza a házasságkötési jogát, és sérti az Egyezmény
12. cikkét.
Az eljáró bíróság azon kérdésnek a megválaszolására késztette a Bíróságot, hogy
mennyiben lehetséges a születési nemet helyettesíteni a pszichológiai nemmel. A Bíróság
megállapította, hogy az Alapvető Emberi Jogok Egyezményének 12. cikke a házasságot, mint
a család alapját védi. Továbbá a házasságkötésre minden állam nemzeti szabályai alapján
kerülhet sor. Azonos neműek házasságkötésének jogszabály általi akadályoztatási pedig
megengedett.
Tizenhat évvel később, egy másik ítéletében a Bíróság már változtatott a házasságról
alkotott felfogásán. A Goodwin kontra Egyesült Királyság14 ügyben ismét nemet változtató
személy kapcsán nyilatkozott a házasság fogalmának értelmezésével kapcsolatosan. A 12.
cikknek újabb értelmezését adva, a házasságot egy férfi és egy nő házasságkötéshez való
12
Keegan v. Ireland ügy, (16969/90) ügyben 1994. május 26.
13
Rees kontra United Kingdom, 9532/81, 1986.Október 17.
14
Christine Goodwin kontra United Kingdom, 28957/95, 2002. Július 11.
17
jogaként fogalmazza meg azzal az eltéréssel, hogy a nemi identitás meghatározásánál nemcsak
a születési nemnek nyújtanak jelentőséget. Azonban továbbra is ragaszkodik ahhoz a
koncepciójához, miszerint a házasság csak különneműek között lehetséges.
Ezzel az ítélettel megnyitotta annak lehetőségét, hogy a születési neműket
megváltoztató személyek új neműknek megfelelően léphetnek házasságra:,,semmilyen
körülmények között nem igazolható az a korlátozás, amely megfosztja a transzszexuálisakat a
házasságkötési jog gyakorlásától.”
A transzvesztitákhoz hasonlóan a Bíróság joggyakorlatában jelentős számban jelennek
meg sérelmek a homoszexuálisak részéről. Nagyon sok ideig ugyanis több tagállamban is
bűncselekménynek minősült az azonos neműek kapcsolata. Az első ilyen ítélet15 az Egyesült
Királyság ellen indult 1981-ben. Az akkori szabályozás kriminalizálta a nagykorú férfiak
homoszexuális kapcsolatát, tipikusan csak a férfiakét. A Bíróság elmarasztaló ítélete
értelmében büntetőjogi büntetéssel való puszta fenyegetés is elég a 8. cikk sérelmének
megállapítására.
A Karner kontra Ausztria ügyben16 a Bíróság elmarasztalta Ausztriát a 8. cikk és 14.
cikk17 alapján, mivel nem tudott magyarázatot adni arra a különbségtételre, miszerint a túlélő
homoszexuális élettársnak el kellett hagynia az elhunyt élettársa lakását, miközben a
heteroszexuális élettárs számára a jogszabályok megengedik a bérleti viszony folytatását.
Az azonos neműek közötti házasság problematikája először a Schalk és Kopf kontra
Ausztria18 ügy kapcsán merült fel. Az ügyben a Bíróság az ítéletét 2010. június 24-én hozta
meg. A tényállásban a felek házasságkötési szándékukat jelentették be a bécsi
anyakönyvezetőhöz. Miután kérelmüket visszautasították, bírói jogorvoslati utat választottak.
Az ügyben utolsóként eljáró bíróság az Alkotmánybíróság volt, ami számukra szintén negatív
kimenetelű döntést hozott.
Az Európai Emberjogi Bírósághoz fordultak, a konkrét sérelem, amire alapozták
kérelmüket arra irányult, hogy Ausztriában tilos az azonos neműek közötti házasság, és ez sérti
az Egyezmény 12. cikkét, ami a házasságkötéshez való jogot írja elő. Mivel Ausztriában nincs
15
Dudgeon kontra Egyesült Királyság, 45. sz.,1981.október. 22., In: Grád András, Weller Mónika, A strasbourgi
emberjogi bíráskodás kézikönyve, negyedik, bővített kiadás, HVG-ORAC Lap –és Könyvkiadó, Budapest, 2011.,
486.o.
16
Karner kontra Ausztria, 2003. Július. 24.
17
Egyezmény 14 cikk szól az eltérő bánásmód tilalmáról
18
Schalk és Kopf kontra Ausztria, 3014/04, 2010. Június. 24.
18
szabályozva az együttélési viszony, ők diszkriminálva vannak nemi alapon, és az sérti az
egyezmény 8. és 14. cikkét.
A Bíróság visszautasította az Egyezmény 8. 12. 14. cikkének megsértését ebben az
esetben. A kérelmezők hivatkozásának hitelt adva, megerősítette a strasbourgi ítélkezés
dinamikus jellegét, leszögezvén, hogy az Egyezmény értelmezésénél figyelembe kell venni az
elfogadás időpontjának társadalmi hátterét.
Ítéletében kimondta, hogy „rohamosan fejlődnek a társadalmi attitűdök az azonos nemű
párokkal kapcsolatban,” a család fogalma nem csak a házasságon alapulhat, hanem magába
foglal egyéb együttélési formákat is.
A Bíróság végül pedig azzal védte meg az ügyben Ausztria álláspontját, hogy kimondta,
a házasságnak minden országban egyedi múltja van, sajátos társadalmi és kulturális
jellemzőkkel, ezért szerencsésebb nemzeti jogszabályalkotókra bízni ennek szabályozását.
,,Három évtizednyi joggyakorlat Strasbourgban jelentős változásokat hozott az
egyenlőséget illető kérdésekben, és megerősítette a homoszexualitásra vonatkozó nézetekben-
Európában bekövetkezett változást. Az azonos nemű párkapcsolatok immár nem számítanak
bűnténynek, s bár nem is minősülnek egy házasságkötés által formálisan megerősített
társulásnak, mindazonáltal legitimek és érdemesek a családi élet egyik formájaként európai
védelemre.”(Lukashevich 2010. 121)
Összességében elmondható, hogy Európai Emberjogi Bíróság a bejegyzett élettársi
minőség teljes elismerésének irányába tart, lévén, hogy az európai országok zöme is ebben az
irányban halad. Az azonos neműek kapcsolatát az Egyezmény 8. cikkének, a magán és családi
élet védelmének hatálya alá helyezi. Az eltérő bánásmód tilalmának korlátja csak házasság
intézményében lelhető fel.
Bár az aktuális joggyakorlat alapján az Európai Emberjogi Bíróság nem fogadja el az
azonos neműek házasságkötési jogát, véleményem szerint álláspontja a közeljövőben változni
fog, amennyiben nagyobb lesz a tagállami konszenzus e téren is.
Kérdés, hogy milyen messze megy el a tagállamok követésében, megtalálja-e az
egyensúlyt a társadalmi fejlődés követése és az értékek képviselete között. A másik jogos
kérdés, hogy milyen hatása lesz ennek a nyitásnak a későbbiekben az Európai Unió Bíróságának
ítélkezésére nézve.
19
4.3. Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata
19
C-59/85. sz., Holland állam kontra Ann Florence Reed ügy, 1986. április 17.-én hozott ítélete (EBHT 1986., I-
01283. o.)
20
A rendelet lehetőséget nyújt egy másik tagállam migráns munkavállalójának házastársa is tartózkodást nyerjen
a fogadó tagállamban.
21
Reed ítélet 30. pont
20
az Európai Bíróság egyértelműen elhatárolta az élettársi kapcsolatot a házastársi
minőségtől, a személyek szabad áramlását biztosító joganyag alkalmazása
során,
22
C-65/98 sz. Eyüp v. Landesgeschaftsselle des Arbeitsmarktservice Vorarlberg ügyben 2000. június 22-én hozott
ítélet (EBHT 2000., I-4747.o.)
23
La Pergola főtanácsnok indítványa, 13, ill. 23 pontjai, 1999.
21
A D és Svédország kontra Bizottság ügyben a bejegyzett svéd élettárs, munkavállaló a
házastársakra vonatkozó kedvezményekre (household allowance) tartott igényt. Ezt viszony
nem nyerhette el, mivel azonos nemű személlyel élt bejegyzett élettársi kapcsolatban.
Sérelmét a Római Szerződés 141. cikkére, azaz az egyenlő munkáért egyenlő bérezés
elvére és Emberi Jogi Egyezmény 8. cikkére a család és magánélet védelmére alapozta.
A Bíróság az ügyben azt állapította meg, hogy: „önmagában az a tény, hogy néhány
tagállamban a bejegyzett élettársi kapcsolatot részben beolvasztják a házasságba, nem elég
ahhoz, hogy azok az emberek, akiknek a jogállása különbözik a házasokétól, házas
hivatalnoknak számítsanak.” Következésképpen ebben a helyzetben nem lehet szó
megkülönböztetésről.
A Bíróság transzszexuálisakról alkotott szemléletének bemutatásához említeni
szeretném a K. B.. v National Health Service ügyet.24 Az ügyben K. B., születésekor nő,
átalakító műtéten esett át. Az akkori brit szabályok nem engedték az anyakönyvben a házassági
állapotának módosítását, következésképpen nem tudott házasságra lépni. A Bíróság döntésében
a Szerződésekkel összeegyeztethetetlennek találta azt a brit jogszabályt, amely megtiltja az
átoperált személynek a házasságkötéshez való jogot, miközben ennek hiányában nem
folyósítják neki majd az özvegy nyugdíjat.
Ítéletében a Bíróság hivatkozott az Európai Emberi Jogi Bíróság Goodwin kontra
Egyesült Királyság ügyben született döntésére, ahol az Emberi Jogi Bíróság az Egyezményben
foglalt házasságkötési jog sérelmét állapította meg hasonló tényállású helyzetben.
Említésre méltó a Maruko ítélet,25 amelyet a Bíróság 2008-ban hozott meg. Az ügyben
panaszt tévő, T. Maruko 2001-ben bejegyzett élettársi kapcsolatra lépett egy színházi
jelmeztervezővel Németországban. Élettársa elhalálozása után (2005) özvegyi nyugdíj
folyósításáért fordult a német hatóságokhoz. A német hatóságok elutasították kérelmét azon
indok alapján, hogy az élettársak nem részesülhetnek a túlélő hozzátartozóknak járó
juttatásokban. Az ügyben eljáró Bíróság kérdése az volt, hogy a német hatóságok cselekedete
szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésnek minősül-e.
Mivel Németországban az azonos nemű személyek számára nyitott a regisztrált élettársi
viszony lehetősége, és az joghatásait tekintve majdnem azonos a házasság intézményével, a
Bíróság döntése értelmében akkor valósul meg szexuális irányultságon alapuló hátrányos
24
C-117/01.sz. K. B. kontra National Health Service Pensions Agency and Secretary of State for Health, (EBHT
2004., I-541.o.)
25
C-267/06. sz. Maruko ügy (EBHT 2008., I-1757.o.)
22
megkülönböztetés, amikor a körülményeknek megfelelően a túlélő házastárs és a túlélő élettárs
az ellátás tekintetében azonos helyzetben vannak.
A nemzeti bíróságok feladata tehát, hogy a feltétel teljesüléséről vagy hiányáról
döntsön: ,, Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság úgy határoz, hogy a túlélő házastárs és a
túlélő élettárs az említett túlélő hozzátartozónak járó ellátás tekintetében hasonló helyzetben
van, akkor az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozás úgy tekintendő, hogy az a 2000/78
irányelv 1. cikke és 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a szexuális irányultságon
alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósít meg.”26
,,Amerikai kifejezéssel élve azt is mondhatnánk, hogy Európai Bíróság egyfajta
humanitárius joggyakorlatot folytat, amikor választani kell a hagyományos erkölcs, családi
értékek, illetve az ezek nyomán esetleg hátrányos helyzetben levő olyan személyek, mint a
nemet cserélők egyéni érdekeinek képviselete között, szívesen választja az utóbbit.” (Király
2007, 84.)
Harmadik országok polgáraira vonatkozó uniós jogi rendelkezések szerint egy harmadik
országbeli a következő esetekben érvényesíthet jogot: (Shiffner 2015. 74)
a) származékos jelleggel, egy uniós polgár családtagjaként, a 2004/38 EK irányelv
rendelkezései alapján
b) önálló jogon, közvetlenül az uniós jog alapján:
az EUMSz. 227. és 228. cikke, illetve az EU Alapjogi Charta 43. és 44. cikke
alapján27
26
Maruko ítélet,72. pont
27
Peticíós jog , az onbudsmanhoz való fordulás joga
23
huzamos tartózkodási engedélyre jogosultként a 2003/109 EK irányelv
rendelkezései szerint
Dolgozatom e fejezetében csak a) pont alá sorolható személyek származtatott jog
alapján nyert jogállásával foglalkozom.
28
2004/38 EK irányelv 3. cikk (1) bek.: Ezt az irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik
olyan tagállamba költöznek, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket
kísérő, vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaikra.
24
Az irányelv egyik legnagyobb újdonsága, hogy a családtagok közé sorolja a regisztrált
élettársat is viszont előírja, hogy csak azokban a fogadó országokban minősülnek
családtagoknak, ahol ezt a viszony elismerik, tehát meghagyja a tagállamok szabadságát e
kérdés eldöntésében.
Az irányelv szerint a családtagok beutazását meg kell könnyíteni az EU-tagállamokba. A
beengedésüket támogatni kell, még akkor is, ha azok vízumköteles országokból érkeznek.
29
Római Szerződés előírásai alapján szükség volt a cross border element-re, egyik tagállam területéről egy másik
tagállam területére való mozgásra, átköltözésre.
30
A Bíróság C-291/05. sz. Eind-ügyben 2007. december 11-én hozott ítélete (EBHT 2007., I–719. o.)
31
C-60/00. sz. Mary Carpenter v. Secretary of State of the Home Department (EBHT 2002., I-6279.o)
25
Európai Bíróság elé került, akinek döntése alapján Carpenter asszony kiutasítása sértené a
család épségét, és ez által Carpenter úr is korlátozva lenne szabad szolgáltatásnyújtás
szabadságában. Carpenter úr ugyanis határon átnyúló szolgáltatást nyújt, hirdetési felületeket
értékesít, anélkül, hogy elhagyná volna az országot.
Az ítéletben a Bíróság egy hipotetikus jog gyakorlásának korlátozására
hivatkozott:,,megállapítást nyert, hogy a Carpenter házaspár szétválasztása hátrányosan
érintené családi életüket, következésképpen P. Carpenter alapvető szabadsága gyakorlásának
feltételeit. Ugyanis ez a szabadság nem tudna teljes mértékben érvényre jutni, ha P. Carpentert
eltántorítanák a gyakorlásától olyan akadályokkal, amelyet a származása szerinti ország gördít
házastársa beutazása és ott‑ tartózkodása elé.”32
Az Európai Bíróság ítéletében láthatóan az alapjog védelme volt a cél, viszont nem
egyértelmű az, hogy milyen közösségi jogalap alapján hozta meg a döntését. A közösségi jog
általános elvei alapján, vagy a szabad mozgás jogának potenciális megsértése alapján? Hogy
jogellenes volt-e közösségi jogot felhívni csupán potenciális jog megsértése alapján, számomra
nyitott kérdés marad, tény az, hogy az ügy előrelépést jelent a közösségi jog kiterjesztését
illetően.
Egy bonyolultabb helyzetet teremtett az Akrich ügy, 33 ahol a felek mesterségesen hozták
létre a külföldi elemet. Ebben az esetben, miután egy marokkói állampolgárt kiutasítottak az
Egyesült Királyság területéről, ismételten átlépte az ország határait. Házasságot kötött egy brit
állampolgárral, amelynek kapcsán kérvényezte a brit hatóságoktól a tartózkodási engedély
kiadatását. Miután ezt megtagadták, és másodjára is kiutasították, egy csalárdabb megoldást
választott. Annak érdekében, hogy az uniós jog alapján tartózkodási engedélyt nyerhessen az
Egyesült Királyságban, mint más tagállam területén munkát vállaló házastárs, feleségével
együtt Írországba utazott.
Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy alkalmazhatóak a házasságra vonatkozó
uniós jogszabályok, amennyiben nem lehet bebizonyítani, hogy a két fél között érdekházasság
jött létre.
A Bíróság Zu és Chen34 ügyben ugyancsak nem követelte meg a határon átnyúló elem
jelenlétét. Az ügyben egy kínai állampolgárságú Chen asszony a kínai egy- gyermek
törvényeket kikerülvén, azért utazott Észak-Írországba, hogy életet adhasson második
32
Carpenter ítélet, 39 pont.
33
C-109/01. sz. Secretary of State for the Home Department kontra Hacene Akrich, (EBHT, 2003., I-9607.o. )
34
C-200/02. sz. Zu és Chen ügy (EBHT 2004., I-9925.o.)
26
gyerekének. Észak –Írország az állampolgárság megszerzésének módjául a ius soli elvet követi.
A Chen házaspár gyermeke az akkori szabályozás eredményeképpen ír állampolgárságot nyert.
A helyzet érdekességét az fokozta, hogy a gyerek ír állampolgársága kizárta a kínai
állampolgárság megszerzését. A Chen házaspár ezért Wales- ben szándékozott letelepedni, ahol
kérelmezte letelepedését.
A brit hatóságok az uniós jogszabályok értelmében, ami előírja a határon átnyúló elem
követelményét, elutasították a letelepedési kérelmet. Az Európai Unió Bírósága a gyerek
alapvető jogaival ellentétesnek találta a szülői letelepedési engedély megtagadását, abban az
esetben, ha a gyermek képtelen magáról gondoskodni. Ezen felül pedig megállapításra került
az is, hogy a gyerek uniós állampolgársága elegendő ahhoz, hogy ő bármelyik tagországban
jogszerűen tartózkodhasson.
Zambrano ügyben35 a tényállás szerint egy kolumbiai állampolgárságú házaspár
menedékjogi kérelmet nyújtott be a belga hatóságokhoz, majd annak elutasítása folytán
tartózkodási kérelmet, amelyet szintén elutasítottak a hatóságok.
Ez időben két gyermekük született Belgium területén. A belga törvények szerint belga
állampolgárságot nyernek azok a Belgium területén született gyermekek, akik a belga
állampolgárság hiányában hontalanok lennének. A kolumbiai jog nem nyújt állampolgárságot
azoknak a személyeknek, akik nem az ország területén születtek, csakis abban az esetben, ha
szülők engedélyüket adják.
Az engedélyt a szülők megtagadták, így a gyermekek a hontalanság elkerülése végett belga
állampolgárságot nyertek. A szülők immár uniós polgár családtagi minőségében nyújtottak be
újra tartózkodási kérelmet, ezt elutasították. Munkanélküli engedély hiányában dolgoztak,
ezért elbocsájtották.
Ezt követően munkanélküli ellátást kérelmeztek, és minekután azt is elutasították, újra
munkába álltak engedély nélkül. Miután másodjára is elkapták, és elbocsátották
munkahelyükről, másodjára is beterjesztették munkanélküli ellátás iránti kérelmüket.
A belga munkaügyi bíróság előzetes döntési eljárásban kérdezte meg az Európai Unió
Bíróságát arról, hogy a szabad mozgás joga gyakorolható-e abban az esetben, ha nem létezik
határon átnyúló elem, vagyis az uniós polgár nem élt a mozgással, tehát mindvégig az
állampolgársága szerinti országban tartózkodott.
35
C-34/09. sz. Zambrano kontra Office national de l’emploi ügy (EBHT 2011., I-1177. o.)
27
A másik kérdés arra vonatkozott, hogy kell-e tartózkodási jogot nyújtani, illetve
munkavállalási jogot biztosítani a kiskorú uniós polgár harmadik országból származó
szüleinek.
Az Európai Bíróság ítélete alapján, annak érdekében, hogy a kiskorú uniós
polgárságot36 nyert állampolgárai, - akik soha nem hagyták el az uniós ország területét - a
szabad mozgás és tartózkodási jogának jogosítványait élvezni tudja, biztosítani kell a harmadik
országból származó szülők tartózkodását, és munkavállalási jogát. Ellenkező esetben a kiskorú
uniós állampolgár arra szorulna, hogy szüleivel együtt elhagyja az Unió területét. „Úgy kell
ugyanis tekinteni, hogy a tartózkodás ehhez hasonló megtagadása azzal a következménnyel
járna, hogy az uniós polgársággal rendelkező, említett gyermekek kötelesek lennének elhagyni
az Unió területét azért, hogy szüleikkel tartsanak.
Ugyanígy, ha nem adják meg az ehhez hasonló személy számára a munkavállalási
engedélyt, akkor fennáll annak a kockázata, hogy nem fog rendelkezni a saját maga és családja
eltartásához szükséges forrásokkal, ami szintén azzal a következménnyel járna, hogy uniós
polgársággal rendelkező gyermekei kötelesek lennének elhagyni annak területét. Ilyen
körülmények között az említett uniós polgárok számára lehetetlen volna az uniós polgárként
meglévő jogállásuk révén biztosított jogok lényegének gyakorlása.”37
A Bíróság tehát előnyben helyezte az uniós polgárság intézményét a tagállamköziség
követelményével szemben. A döntés alapján tisztán kimutatható az Európai Unió Bíróságának
jogfejlesztő tevékenysége, ahogyan elszakadni próbál a korábban meghatározónak minősülő
piacorientált felfogástól.
McCarthy ügyben38 a tényállás a következő volt: Shirley McCarthy brit és ír
állampolgársággal rendelkezett. Az Egyesült Királyságban született, és mindvégig ott
tartózkodott. Ír állampolgárságát édesanyja révén szerzett, mivelhogy ő Írországban született.
Házasságot kötött egy jamaicai állampolgárral. Uniós jog alapján szeretett volna
tartózkodási jogot szerezni férje számára az Egyesült Királyságban. Mivelhogy az Egyesült
Királyság bevándorlási szabályai alapján nem szerezhetett férje számára tartózkodási
engedélyt, ír útlevelének kiadatatását kérelmezte- annak reményében, hogy az ír útlevél
segítségével eleget tesz a külső elem feltételének, hivatkozhat majd az uniós jogra, és a
családegyesítés szabályai alapján szerezhet tartózkodást férje számára.
36
A Bíróság közvetlenül hivatkozik az EUMSZ.20. cikkére-az uniós polgárság intézményére.
37
Zambrano ítélet 44.pont.
38
C-434/09. számú McCarthy ügyben 2011. május 5-én hozott ítélet
28
A brit hatóságok kérelmét elutasították azon az alapon, hogy soha nem élt a szabad mozgás
jogával, így származékos alapon a férje sem nyerhet tartózkodást az Egyesült Királyság
területén.
Az Európai Unió Bírósága ítéletében megállapította, hogy McCharty asszony szabad
mozgásának joga nincs sértve azáltal, hogy a brit hatóságok nem vették figyelembe az ír
állampolgárságát.
Az ítéletben kitért a Zambrano- ügytől való elhatárolódásra is:,, A Ruiz Zambrano ügyben
hozott ítélet alapjául szolgáló tényállás jellemzőivel ellentétben a jelen alapügyben kérdéses
nemzeti intézkedés nem jár azzal, hogy S. McCharty köteles lesz elhagyni az Unió területét.”39
Gyeney Laura, Uniós polgárság a piacorientált szemlélettől való elszakadás göröngyös útja
tanulmányában fenn bemutatott ítéletek kapcsán jogosan teszi fel az alábbi kérdést: vajon a
Zambrano családnak lehetősége lett volna-e egy másik tagállamba költözni? Sajnos ezt a
kérdést senki nem tette fel az eljárás során, így erre utólag nehéz lenne választ kapni.
Az ítélet alapján levonhatjuk azt a következtetést, miszerint a Chen és Zambrano ügyekben
megfogalmazottakat nem lehet kiterjesztően alkalmazni.
Lényeges továbbá annak vizsgálata, hogy az illető személy, akinek a tartózkodását
kérelmezik, milyen viszonyban áll az uniós állampolgárral. Tartózkodásának visszautasítása
megfosztja-e az uniós állampolgárt uniós jogainak gyakorlásától, úgy ahogy megtörtént fenn
bemutatott Zambrano ügyben is, vagy sem.
A Derecki- ügy40 négy ügyet foglal magába, ahol uniós harmadik országok családtagjai
tartózkodási jogának kérdése merült fel újra, abban az esetben, ha az uniós polgár nem élt a
szabad mozgás jogával.
Az ügyben hozott döntés értelmében a Bíróság tovább szűkítette a Zambrano ítéletben
foglaltakat, miszerint nem szükséges a mozgás – külső elem jelenléte a családtag tartózkodási
jogának megállapítására, abban az esetben, ha a korlátozás nyomán az uniós állampolgár nem
tudná gyakorolni uniós szabad mozgás lényeges jogát, vagyis el kellene, hagyja az országot.
A Derecki- ügyek kapcsán született ítélet szűkítése abban állt, hogy a Bíróság értelmezése
szerint ez a kritérium is csak akkor alkalmazható, ha az uniós polgár elhagyni kényszerül, nem
csak az állampolgársága szerinti országot, hanem az unió egész területét, amennyiben nem
adják meg a családtagja számára a tartózkodási jogot.41
39
McCharty ítélet 50.pont
40
C-256/11. sz. 2011. november 15-én Dereci-ügyben hozott ítélete (EBHT 2011., I-11315. o.)
41
Derecki ítélet 66.pont
29
A másik fontos feltétel abban áll, hogy az uniós polgárságot szerzett családtag létfenntartása
érdekében, elengedhetetlennek kell lennie a harmadik országból származó családtag
tartózkodása ,, következésképpen pusztán az a tény, hogy gazdasági okokból vagy a családi
egységnek az Unió területén történő fenntartása érdekében valamely tagállami állampolgár
számára kívánatosnak tűnhet, ha családtagjai, akik nem rendelkeznek egyetlen tagállam
állampolgárságával sem, vele együtt az Unió területén tartózkodhatnának, önmagában nem
elegendő annak megállapításához, hogy az uniós polgár kénytelen volna elhagyni az Unió
területét e tartózkodási jog megtagadása esetén.”42
Az alapjog területén, a családi élet védelemének kapcsán a Bíróság egy fontos kijelentést
tett, amelyben figyelmezteti a nemzeti Bíróságokat a hatáskörtúllépéstől való óvakodásra. A
nemzeti bíróságoknak eszerint kötelességük megvizsgálni, hogy a tartózkodási engedély
megtagadása lévén veszélyeztetve van-e az Alapjogi Charta 7. cikkében foglalt családi élet
védelme, amennyiben az eset az uniós jog hatálya alá tartozik, abban az esetben, ha nem, a
részes államok eljáró bíróságainak feladata megvizsgálni, hogy tiszteletben van-e tartva az
Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikke alá eső családi élet védelme.
Ez fontos lépés volt a Bíróság részéről, mivel korábbi ítéletekben óvakodott az alapvető
jogokat hangoztatni az ítéleteiben.
Alfredo Rendón Marín kontra Administración del Estado 43 még tárgyalás alatt álló ügyben,
egy büntetett előéletű harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy tartózkodási
jogának kérdése áll fenn.
A tényállás szerint Alfredo Rendon Marin, kolumbiai állampolgársággal rendelkező
személy tartózkodási engedélyének kiadatását a spanyol hatóságok megtagadták azon alapon,
hogy a nemzeti jogszabályok rendelkezéseibe ütközik a büntetett előéletűek tartózkodási
engedélyének kiadatása. Rendon Marin büntetett előéletű, Spanyolországban kilenc hónapos
börtönbüntetetésre ítélték.
Az apa két Spanyolországban született (uniós állampolgárságú) és egy lengyel
állampolgárságú kisgyerek fölött gyakorol kizárólagos felügyeletet. A gyermekek mindig
Spanyolországban laktak, és soha nem hagyták el az ország területét.
Tartózkodási engedély elutasítása következtében keresetet indított a központi bírósághoz,
amely keresetét elutasította.
42
Derecki ítéet 68.pont
43
C-165/14. sz. ügy, Alfredo Rendón Marín kontra Administración del Estado, még nem született ítélet
30
A fellebbezési jogalapok két ügyre korlátozódtak, mégpedig a Zhu és Chen ügy és a
Zambrano ügyekre.
A spanyol legfelsőbb bíróság (Tribunal Supremo) által 2014. április 7- én benyújtott
előzetes döntéshozatali kérelmet az Európai Unió Bíróságához a következő
kérdéssel:,,Összeegyeztethető-e az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a Bíróság C-
200/02. sz. ügyben44 2004. október 19-én és a C-34/09. sz. ügyben45 2011. március 8-án hozott
ítélete fényében értelmezett 20. cikkével az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja a
tartózkodási engedély megadásának lehetőségét az uniós polgársággal rendelkező, arra
rászoruló kiskorú eltartásáról gondoskodó olyan szülő tekintetében, aki a kérelem
benyújtásának helye szerinti országban nyilvántartott büntetett előélettel rendelkezik, jóllehet
ez együtt járna azzal, hogy a kiskorúnak – szülőjét követve – szükségszerűen el kell hagynia
az Unió területét?”
A jelen ügy annyiban különbözik a korábbi ügyektől, (Zhu és Chen, Zambrano) hogy a
jelen esetben jogszabály tiltja a tartózkodási engedély kiadatatását, amennyiben az illető
büntetett előéletű Spanyolországban.
Láthatóan közrend és közbiztonsági szempontok állnak az uniós polgárság
intézményével szemben. A 2004/38 irányelv 27. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:
„ (1) E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, a tagállamok korlátozhatják az uniós polgárok
és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, állampolgárságra tekintet
nélkül, közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból. Ezek az okok nem
szolgálhatnak gazdasági célokat.
(2) A közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek meg kell felelniük az
arányosság elvének, és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak.
Korábbi büntetőítéletek önmagukban nem képezhetik ezen intézkedések meghozatalának az
alapját.
Az érintett egyén személyes magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt
kell, hogy jelentsen a társadalom valamely alapvető érdekére. Az adott ügyhöz közvetlenül nem
kapcsolódó, vagy az általános megelőzési megfontolásokon alapuló indokolások nem
elfogadhatóak.”
44
Zhu és Chen ítélet
45
Ruiz Zambrano ítélet
31
A főtanácsnoki indítvány alapján mivel az uniós állampolgárságú gyermekek soha nem
hagyták el az államhatárt, az ügyek nem érintik az uniós állampolgár egyik tagállamból a
másikba történő szabad mozgás jogát.46
Rendon Marínnak van azonban egy lengyel állampolgárságú gyermeke, akinek a
helyzete a Zhu és Chen ügy alapjául szolgáló helyzethez hasonlít, tehát egy uniós
állampolgárságú gyermek helyzete, aki nem az állampolgársága szerinti tagországban
tartózkodik. A 2004/38 irányelvet 3. cikk (1) bek. szerint mindazokra az uniós polgárokra kell
alkalmazni, „akik olyan tagállamba költöznek, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek
nem állampolgárai”.
Az ügyben a főtanácsnok a következő válaszokat javasolja a Bíróság ítéletéhez:
Az EUMSZ 21. cikket és 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell
értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja a tartózkodási
engedély automatikus megtagadását az olyan harmadik országbeli állampolgár számára, aki a
fogadó tagállamban egy uniós polgársággal rendelkező, általa eltartott és vele élő kiskorú
gyermek szülője, ha ez a személy büntetett előéletű.
A Zhu és Chen ítélet fényében értelmezett EUMSZ 20. cikkel ellentétes ugyanez a
nemzeti szabályozás, amely az olyan harmadik országbeli állampolgár számára, aki uniós
polgársággal rendelkező kiskorú gyermekek szülője és e gyermekek felett kizárólagos
felügyeletet gyakorol, előírja a tartózkodási engedély azon indokkal történő automatikus
megtagadását, hogy ez a személy büntetett előéletű, ha ez a megtagadás azzal a
következménnyel jár, hogy ezeknek a gyermekeknek el kell hagyniuk az Európai Unió
területét.47
46
Maciej Szpunar főtanácsnok Indítványa, 82.pont, Az ismertetés napja: 2016. február 4.
47
Maciej Szpunar főtanácsnok Indítványa, 179.pont, Az ismertetés napja: 2016. február 4
32
6. Összegzés
33
,,Zambrano – teszt” feltételei alapján kiutasításuk sértené az uniós állampolgár szabad
mozgásából eredő jogosítványainak gyakorlását.
A családi egység védelmének alapjoga, mint általános uniós jogelv először a Carpenter-
ügyben jelenik meg, ahol az Európai Bíróság a kiutasítás lehetőségét az Emberi Jogok Európai
Egyezményének 8. cikkének fényében értelmezte és megállapította, hogy a kiutasítás az adott
ügy összes körülményére tekintettel aránytalan, és megsértené az Egyezmény 8. cikkét.
(Szalayné Sándor 2010. 129)
A későbbi ítéletekben a Bíróság inkább az uniós polgárság intézményére hivatkozott
érvelésében, mintsem az alapvető emberi jogokra. Ezekből esetekből kitűnik az uniós polgárság
intézményének jelentősége, amely tisztán tagállami tényállás esetén is elegendő ahhoz, hogy
alkalmazhatóak legyenek az uniós jogszabályok. (Craig, De Búrca 2015. 871)
Gyeney Laura véleménye szerint a Bíróság sui generis uniós jogi megoldásai gyakorlati
megfontolásokon alapulnak. Ha az Európai Bíróság az emberi jogokat hívná segítségül az uniós
polgárok harmadik országbeli családtagjainak beutazása és tartózkodási jogainak érvényesítése
céljából, ugyanezen elvek és logika alapján hasonló jogok illetnék meg az Unió területén élő és
tartózkodó harmadik országbeli polgárok családtagjait is. (Gyeney 2012. 158)
Vajon más kimenetele lett volna-e a McCharty és Derecki ügyeknek, ha az Unió
megvizsgálja a Családi élet tiszteletben tartásának jogát? Véleményem szerint ezekben az
esetekben a Bíróság hatáskörének hiányából kifolyólag nem tudott többet tenni az alapjogok
védelmének érdekében. Ugyanis ezekben az esetekben csupán belső tényező állt fenn, az
Alapjogi Charta rendelkezései viszont csak abban az esetben alkalmazhatóak, ha a tagállamok
uniós jogot hajtanak.
A két bíróság között ugyanis létezik egyfajta hallgatólagos funkcionális
munkamegosztás. Az Európai Bíróság főszabály szerint csak az Európai Közösséget érintő
ügyekben nyújthat alapjogi védelmet, míg az Emberi Jogok Európai Bírósága a tagállami
intézkedésekkel szemben és nem-a belső jogorvoslati utak kimerítésével. (Szalayné Sándor
2010. 140)
A gyakorlatban azonban történnek átfedések, az uniós polgár pedig abban a helyzetben
találhatja magát, hogy nem érti, hogy ugyanaz az alapjog alapján miért kap egyik bíróságtól
védelmet és a másiktól nem. (Szalayné Sándor 2010. 140)
A korábban elemzett esetek alapján elmondható, hogy habár az Európai Unió Bírósága
óvakodik az alapjogokra való hivatkozásoktól, gyakorlata azt mutatja, hogy amennyiben
hatásköre engedi, és nem csupán tagállami tényállásról van szó, a családi élet védelmének
34
alapjoga területén próbál igazodni a strasbourgi gyakorlathoz, amely így alakítja, formálja az
,,európai családjogot”, a családra, ezen belül a házasságra vonatkozó felfogást.
Erre nyújt példát az elemzett Goodwin kontra Egyesült ügy, ahol fennállt az uniós
tényállás, és ahol a Bíróság a strasbourgi bíróság értelmezését hívja segítségül a
transzszexuálisak jogi helyzetének elismerése tekintetében. A társadalmi változásokat
illusztrálva pedig hivatkozott az Alapjogi Charta 9. cikkére, mely csak a házasság
intézményéről szól, anélkül, hogy férfiakra és nőkre korlátozná a házasságkötés jogát.
35
Irodalomjegyzék
ASZTALOS Zsófia
AVRAM Marieta
2013 Drept civil : familia : [căsătoria, regimurile matrimoniale, rudenia, afinitatea şi adopţia,
autoritatea părintească, obligaţia de întreţinere]. Bucureşti : Hamangiu
BARNARD, Catherine
2013. The substantive Law of the EU, Thee Four Freedoms, Oxford University Press, Oxford
BLUTMAN László
2013. Az Európai Unió joga a gyakorlatban, második, átdolgozott kiadás, HVG-ORAC Lap-és
Könyvkiadó, Budapest
BORBÉLY Andrea
2015. EU Law, text, cases, and materials, Oxford University Press, Oxford
2011. A strasbourgi emberjogi bíráskodás kézikönyve, negyedik, bővített kiadás. HVG-ORAC Lap –és
Könyvkiadó, Budapest
GYENEY Laura
36
2006. Aki a bölcsőt ringatja, avagy az uniós polgárságú gyermeket neveli, harmadik állambeli
személy státusza a közösségi jogfejlődés fényében, Iustum Aequum Salutare II, 1-2, 113-129.
GYENEY Laura
2011. Legális bevándorlás az Európai Unióba, tekintettel a családi élet tiszteletben tartásának
jogára. Budapest
GYENEY Laura
2012. Uniós polgárság: a piacorientált szemlélettől való elszakadás göröngyös útja a Rottmann-, a
Zambrano-, a Mccarthy- és a Dereci-ügyek analízise, Iustum Aequum Salutare VIII. 2. 141–164.
GYÖNGYÖSI Zoltán
HEGEDŰS Andrea
KIRÁLY Miklós
2007. Egység és sokféleség, Az Európai Unió jogának hatása a kultúrára, Új Ember Kiadó, Budapest
KIRÁLY Miklós
LUKASHEVICH, Vasily
2010. Egy új európai család az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete a Schalk és Kopf kontra
Ausztria esetben, Fundamentum, 3 sz. 118-124.
37
MACLEAN Mavis
1994 Families, politics and the law : perspectives for East and West Europe. Oxford : Clarendon Press :
Oxford University Press, 1994.
MOLNÁR Sarolta
2014. Az uniós jog és jövője a házasság és más típusú együttélések témájában Kitekintéssel az
Európai Családjogi Bizottság munkásságára, Publications Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et
Politica, Tomus XXXII, 511–522.
SHIFFNER Imola
2015. A harmadik államok állampolgárainak jogi helyzete az Eu-ban, Miskolci jogi szemle 10.
évfolyam, 1. szám, 71-92.
2010. Az egyén jogi helyzete az európai Unióban, olvasókönyv, második kiadás, Pécs
SZEIBERT Orsolya
TÖTTŐS Ágnes
2014. Merre tart az európai unió legális migrációs politikája? Az európai unió legális migrációs
politikájának hangsúlyeltolódása különös tekintettel a munkavállalási célú migrációra -doktori
értekezés. Pécs.
2010. Az Európai Unió joga. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató, Budapest
WAALDIJK, Kees
38
2000. Az egyenlőség fele a személyek szabad mozgása terén. Háttér Baráti Társaság a Melegekért,
Budapest
ZSÍROS Annamária
2014. Az európai unió családjoga és az azt szabályozó rendeletek fejlődése, Sectio Juridica et Politic
Miscolc, Tomus XXXII, 511-522.
Jogszabályok:
39
I. Emberi Jogok Európai Bírósága
1. C-59/85. sz., Holland állam kontra Ann Florence Reed, (EBHT 1986., I-01283. o.)
2. C-65/98 sz., Eyüp kontra Landesgeschaftsselle des Arbeitsmarktservice Vorarlberg,
(EBHT 2000, I-4747.o.)
3. C-60/00. sz., Mary Carpenter kontra Secretary of State of the Home Department
(EBHT 2002., I-6279.o)
4. C-109/01. sz., Secretary of State for the Home Department kontra Hacene Akrich,
(EBHT, 2003., I-9607. o.)
5. C-117/01. sz., K. B. kontra National Health Service Pensions Agency and Secretary of
State for Health, (EBHT 2004., I-541.o.)
6. C-34/09. sz., Zambrano kontra Office national de l’emploi ,(EBHT, 2011., I-1177. o.)
7. C-200/02. sz., Zhu és Man Lavette Chen kontra Secretary of State for the Home
Department. (EBHT 2004., I-9925.o.)
8. C-267/06. sz., Tadao Maruko kontra Versorgungsanstalt der deutschen Bühnen.
(EBHT, 2008., I-1757.o.)
9. C-434/09. sz., Shirley McCarthy kontra Secretary of State for the Home Department,
(EBHT, 2011, I-3375.o.)
10. C-256/11. sz.,Dereci et al kontra Bundesministerium für Inneres ügyet (EBHT 2011.,
I-11315.o.)
40
11. C-165/14. sz., Alfredo Rendón Marín kontra Administración del Estado, (EBHT-ban
még nem tették közzé)
Főtanácsnoki indítványok:
Internetes források:
1. http://curia.europa.eu, Megnyitva: 2016.04.10
41