A differenciálás útjai

A kép kapcsán a differenciálás módszerei és eszközei jutnak eszembe, ugyanis

ugyanahhoz a tudáshoz különböző utakon lehet eljuttatni a diákokat, mindenkinek a saját
igényeihez igazodva, ahogy a képen
a különböző színű nyilak ábrázolják.
A sok különböző diák igényeinek
más-más módszerek felelhetnek
meg, amelyek ugyanahhoz a
tudáshoz vezethetnek el, figyelembe
véve a diákok képességeit és
készségeit. Ha konkrétan az angol
óráimra gondolok, akkor egy
szókincs fejlesztő óra keretén belül
ugyanazt a szókincs csoportot a
diákok egyéni igényüknek
megfelelően kellene elsajátítsák. Így
lenne olyan aki képek segítségével
tudná, más csoportban vagy
szövegkontextusból, néhányan akkor jegyeznék meg a szavakat ha elmutogathatnák vagy
valamilyen más kinesztetikus módszerrel, ugyanakkor mások egy játék keretén belül tudnák
elsajátítani. A felkészülési és tervezési folyamatra különös hangsúly fektetődik. Tudnom kell,
hogy hány feladatlapot kell vinnem, ki fog csoportban dolgozni és ki egyedül. Ki az aki nem
dolgozik segítség nélkül és ki az akinek nincs szüksége felügyeletre. Ki az aki folyton izeg-mozog
és ki az aki nem szeret megmozdulni.

Ehhez elsősorban meg kell ismerni a diákokat. Minden diák más készségekkel,
tapasztalatokkal, etnikai különbségekkel érkezik az osztályba és mégis ugyanazt a tudásanyagot
kell elsajátítsa. Azt kell elsősorban megtudni, hogy kinél milyen területen adódnak
hiányosságok, hogy ezek után differenciáltan tudjuk ezeket fejleszteni. Ha sikerül megtudnom,
hogy milyen oka van például az ismeretek hiányának,( amelyek közé tartozhat az, hogy a diák
nem tanult egyáltalán angol nyelvet középiskolás koráig, a motiváció hiány, a nehéz családi
körülmények vagy az aktuális lelkiállapot) erre fókuszáltan tudom fejleszteni a hiányos
kompetenciát. A heti egy vagy két óra nagyon kevésnek bizonyul a diákok megismerésére és
egyéni fejlesztésére, de erre a célra szolgálhatnak a különböző diagnosztikus felmérések,
például angol nyelvből az első szintfelmérő teszt és a KWL táblázat, amellyel a diákok tudás
szintjét lehet feltérképezni egy adott területen belül, felmérve, hogy mi az amit tudnak (know),
mi az amit tudni akarnak (want to know) és mi az amit megtanultak (learned) valamint sok
játékos feladat, amiben a diákok lehetőséget kapnak a különböző képességeik megmutatására.
A telefonos applikációk és különböző készségfejlesztő számítógépes programok is
segítségünkre lehetnek, ha tudjuk őket használni és adott a megfelelő osztálytermi
felszereltség.

Összességében úgy gondolom, hogy akkor lehet minden tanulónál valamilyen szintű
fejlődést elérni ha sikerül a motivált, érdeklődő diák kíváncsíságát hosszú távon fenntartani,
kielégíteni, valamint a passzív, nem motivált diákokat be lehet vonni a tanóra menetébe.

További képek a differenciálásról:

1.

Ki, milyen módon tanul, szeret tanulni?Lehet ezt bitosítani egy tanóra keretén belül?
 2.

Milyen segítséget kell nyújtanom, hogy ugyanazt a szintet elérjék?

3.

Ahányan vagyunk annyi félék vagyunk. Van kapacitásom arra, hogy mind a 400
diákomat megismerjem külön-külön?
 4.

A digitális eszközök végtelen tárháza= a telefonfüggő tinédzserek motivációja.

Milyen veszélyekkel jár?
5.

A frontális, tanárközpontú oktatás.

6.

Mindenik más virág. Ki mennyi vizet igényel, milyen időközönként?

7.

Miért kell annak a diáknak aki elméleti liceumban tanul és annak aki szakliceumban
ugyanolyan szintű érettségit letennie?

8.

Katonás rend a sokszínű diákok között. Minden tanár álma ez?

9.

A differenciálás lényege egy mondatban.