The horse (Equus ferus caballus)[2][3] is one of two extant subspecies of Equus ferus.

It is an odd-
toed ungulate mammal belonging to the taxonomic family Equidae. The horse has evolvedover the
past 45 to 55 million years from a small multi-toed creature, Eohippus, into the large, single-toed
animal of today. Humans began domesticating horses around 4000 BC, and their domestication is
believed to have been widespread by 3000 BC. Horses in the subspecies caballus are
domesticated, although some domesticated populations live in the wild as feral horses. These feral
populations are not true wild horses, as this term is used to describe horses that have never been
domesticated, such as the endangered Przewalski's horse, a separate subspecies, and the only
remaining true wild horse. There is an extensive, specialized vocabulary used to describe equine-
related concepts, covering everything from anatomy to life stages,
size, colors, markings, breeds, locomotion, and behavior.
Horses' anatomy enables them to make use of speed to escape predators and they have a well-
developed sense of balance and a strong fight-or-flight response. Related to this need to flee from
predators in the wild is an unusual trait: horses are able to sleep both standing up and lying down,
with younger horses tending to sleep significantly more than adults.[4] Female horses, called mares,
carry their young for approximately 11 months, and a young horse, called a foal, can stand and run
shortly following birth. Most domesticated horses begin training under saddleor in harness between
the ages of two and four. They reach full adult development by age five, and have an average
lifespan of between 25 and 30 years.
Horse breeds are loosely divided into three categories based on general temperament: spirited "hot
bloods" with speed and endurance; "cold bloods", such as draft horses and some ponies, suitable for
slow, heavy work; and "warmbloods", developed from crosses between hot bloods and cold bloods,
often focusing on creating breeds for specific riding purposes, particularly in Europe. There are more
than 300 breeds of horse in the world today, developed for many different uses.
Horses and humans interact in a wide variety of sport competitions and non-competitive recreational
pursuits, as well as in working activities such as police work, agriculture, entertainment, and therapy.
Horses were historically used in warfare, from which a wide variety of riding and driving techniques
developed, using many different styles of equipment and methods of control. Many products are
derived from horses, including meat, milk, hide, hair, bone, and pharmaceuticals extracted from the
urine of pregnant mares. Humans provide domesticated horses with food, water and shelter, as well
as attention from specialists such as veterinarians and farriers.

Le cheval (Equus ferus caballus ou Equus caballus) est un

grand mammifère herbivore et ongulé à sabot unique, appartenant aux espèces de la famille
des Équidés (Equidae). Il a évolué au cours des dernières 45 à 55 millions d'années, à partir d'un
petit mammifère possédant plusieurs doigts. À l'état naturel, les chevaux vivent en troupeaux,
généralement sous la conduite d'un unique étalon reproducteur. Ils entretiennent des rapports
sociaux et comptent sur leur vitesse pour échapper à leurs prédateurs. Dotés d'un bon sens de
l'équilibre, d'un fort instinct de fuite et de grandes aptitudes de visualisation spatiales, ils possèdent
un trait inhabituel dans le règne animal, étant capables d'entrer en sommeil léger tout en restant
debout. Les femelles, nommées juments, mettent bas après onze mois de gestation un petit
appelé poulain, capable de se lever et de courir peu de temps après sa naissance.
Le cheval est domestiqué par les humains. Son utilisation se répand à toute l'Eurasie dès la plus
haute Antiquité. Bien que la quasi-totalité des chevaux soient désormais domestiques, il existe des
populations de chevaux domestiques retournés à l'état sauvage dont le cheval de Przewalski. Un
vaste vocabulaire spécialisé s'est développé pour décrire les concepts liés au cheval. Ce lexique va
de son anatomie et sa morphologie aux étapes de sa vie, en passant par sa couleur, les
différentes races, sa locomotion et son comportement. La plupart des chevaux domestiques sont
dressés pour l'équitation ou la traction entre deux et quatre ans. Ils atteignent leur plein
développement vers cinq ans en moyenne. Leur espérance de vie à la naissance est de vingt-cinq à
trente ans.
Des siècles durant, les chevaux sont au service des êtres humains qui sélectionnent différentes
races pour la traction, l'agriculture, la guerre ou encore la selle. Les chevaux permettent l'essor
du commerce et l'expansion de civilisations sur de grandes étendues. Pendant la colonisation des
Amériques, l'espèce est réintroduite sur ce continent. Considéré comme « la plus noble conquête de
l'Homme », présent dans les mythes, les religions, les encyclopédies et toutes les formes d'art, le
cheval est, de tous les animaux, celui qui a le plus marqué l'histoire et les progrès de l'humanité.
Des métiers sont liés à son entretien, son commerce et à des activités
sportives, hippiques et équestres. Dans la plupart des pays développés, le cheval est désormais
monté pour le loisir ou le sport. Il peut être un partenaire de thérapie, et tend à se rapprocher de
l'animal de compagnie. Il produit des biens de consommation grâce à sa viande, son lait, son cuir et
son urine. Dans d'autres pays, le cheval reste indispensable à l'agriculture et au transport.
L'entretien de chevaux domestiques demande un matériel particulier et l'attention de spécialistes.

A ló (Equus caballus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú

patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék (Equidae) családjába tartozó faj. Ma már
csak háziasítottvagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert. Legközelebbi rokona
a vadló (Equus ferus). Egyes nézetek szerint a ló és a vadló egyazon faj, az Equus ferus eltérő
alfajai. Ebben az esetben a ló fogalmát tágabban használjuk, amelybe beleértjük a vadlovat is,
amelytől a háziasított alfajt a házi ló névvel különböztetjük meg (Equus ferus caballus).
A nyílt, ritkás növényzetű területekhez alkalmazkodott, ahol a párosujjú patások és más nagy testű
növényevők nem élnek meg.[2] A páratlan ujjú patások fénykorukat a harmadidőszakban élték;
akkoriban 14 családjuk volt, de ezek közül csak három érte meg a jelenkort: a lófélék, a tapír és
az orrszarvúak.[3]
Ma a legtöbb ló háziasított, vagy legalábbis háziasított ősöktől származik, még a vadon élő lovak
legtöbbje is. Háziasítása Közép-Ázsiában, a botaji kultúrában kezdődött, nagyjából 4000 évvel
ezelőtt, majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. Az első feljegyzések
a lovak hadászati célú hasznosításáról szólnak.
A nomádoknál, köztük a honfoglaló magyaroknál szokásos volt a lovas temetkezés, a lovat részben
vagy egészben eltemették gazdájával. A kereszténység felvétele után ez jelképessé vált.
A kelták szintén áldoztak lovat. A germánok és a szlávok jósoltak a lovak viselkedéséből. Az ókori
görögök először csak harckocsikat vontattak lóval, később maguk is lóra szálltak. Tudatos
tenyésztéssel egyre nagyobb lovakat tenyésztettek ki. Amit a lovakról tudtak, azt Xenophón foglalta
össze.[4] A rómaiak patkolták a lovaikat, feltehetőleg a keltáktól vették át. A kengyel használatát
az avarok terjesztették el. A szarmaták már Kr.e. 365-ben használtak nyerget, sarkantyút és
kengyelt.[5]
A középkorban átvett kínai találmány, a járom az erőkifejtés helyét a nyakról a vállakra és a
mellrészre helyezte át, amivel a ló hatékony húzóerővé vált. A lovagkorban a legtöbb helyen drága
volt a hátasló, de Magyarországon még ekkor is sok ló élt. A lótenyésztés egyik célja a nagy
termetű, erős lovak lettek; a lovagkor után belőlük lettek a barokk lovak, amiket főként parádézásra
használtak. A spanyolok lovakat vittek Amerikába, ami több indián törzs életmódját megváltoztatta.
A legtöbb ismert fajta tenyésztése legkorábban a 16. századra megy vissza. Kevés fajta öregebb
ennél, ilyen például az arab telivér. Az arabok szóban adták tovább lovaik származását. Az első írott
törzskönyvek karthauzi szerzetesektől származnak Dél-Spanyolországból.
A történelem során a ló inkább munka- és fegyvertárs volt, mint táplálék. Különböző célokra
különböző fajtákat tenyésztettek ki, amelyek vérmérsékletük szerint több típusba tartoznak.
Lehetnek hidegvérűek, melegvérűek, nemesvérűek, pónilovak. Használták és ma is használják őket
munkához, harchoz, sporthoz és szabadidős tevékenységekhez. Sok helyen a lovak munkáját
gépek vették át, de vannak olyan körülmények, ahol a ló még mindig jobban megfelel a célnak, mint
egy gép, ezért ott lovakkal dolgoznak. A lovaglás mind fizikai, mind mentális, mind lelki állapotunkra
gyógyító hatással bír.
A legrégibb ismert lóábrázolások 30 ezer évesek, a dél-franciaországi Chauvet-
barlangban találhatók Vallon-Pont-d’Arc közelében. A lovasnépek számos ábrázoláson örökítették
meg lovaikat. Megtalálhatjuk őket ősi hun–szkíta királysírokban, Kínában, vagy Oroszországban.
Kiemelkedő helyet foglaltak el különböző népek vallásaiban, mind hátasként, mind kocsihúzóként,
mind önmaguk jogán.