Early Career

Charles Frederick Worth, the designer who dominated Parisian

fashion in the latter half of the nineteenth century, was born in
Bourne, Lincolnshire, England, on October 13, 1825. As a young man,
Worth worked as an apprentice and clerk for two London textile
merchants. In addition to gaining a thorough knowledge of fabrics
and the business of supplying dressmakers during this time, he also
visited the National Gallery and other collections to study

historic portraits
. Elements of the sitters’ dresses in these paintings would later provide
inspiration for Worth’s own designs, for both fashionable ensembles and
masquerade costumes.

Worth relocated to Paris in 1845. Despite early struggles, he found

work with Gagelin, a prominent firm that sold textile goods, shawls,
and some ready-made garments. Worth became Gagelin’s leading
salesman and eventually opened a small dressmaking department for
the company, his first position as a professional dressmaker. He
contributed to the reputation of the firm with prize -winning designs
displayed in the Great Exhibition in London (1851) and the
Exposition Universelle in Paris (1855). The designer opened his own
firm with a business partner in 1858.

Success in Paris
Worth’s rise as a designer coincided with the establishment of the
Second Empire in France. The restoration of a royal house in 1852,
with Napoleon III (1808–1873) as the new emperor, once again made
Paris an imperial capital and the setting for numerous state
occasions. Napoleon III implemented a grand vision for both Paris
and France, initiating changes and modernization that revitalized the
French economy and made Paris into a showpiece of Europe. The
demand for luxury goods, including textiles and fashionable dress,
reached levels that had not been seen since before the French
Revolution (1789–99). When Napoleon III married Empress Eugénie
(1826–1920), her tastes set the style at court (

1978.403
;
01.21
). The empress’ patronage ensured Worth’s success as a popular dressmaker
from the 1860s onward.

Worth’s designs are notable for his use of lavish fab rics and
trimmings, his incorporation of elements of historic dress, and his
attention to fit. While the designer still created one -of-a-kind pieces
for his most important clients, he is especially known for preparing a
variety of designs that were shown on live models at the House of
Worth. Clients made their selections and had garments tailor -made
in Worth’s workshop.

Although Worth was not the first or only designer to organize his
business in this way, his aggressive self-promotion earned him the
titles “father of

haute couture
” and “the first couturier.” By the 1870s, Worth’s name frequently appeared
in ordinary fashion magazines, spreading his fame to women beyond courtly
circles.

The House of Worth

The large number of surviving Worth garments in the permanent
collection of The Costume Institute, as well as in other institutions in
the United States, is testament to Worth’s immense popularity
among wealthy American patrons, as well as European royalty and
aristocrats. Many clients traveled to Paris to purchase entire
wardrobes from the House of Worth. For the wealthy woman, a
complete wardrobe would consist of morning, afternoon, and evening
dresses (

C.I.53.63a,b
;
49.3.25a, b
), and lavish “undress” items such as tea gowns and nightgowns, which were
worn only in the privacy of one’s home. Women also looked to Worth to
supply gowns for special occasions, including weddings (
C.I.41.14.1
) and ornate masquerade balls (
1994.462a,b
), a favorite entertainment in both the United States and Europe. Worth’s
clients also included stars of the theater and concert stage. He supplied
performance costumes and personal wardrobes for leading actresses and
singers such as Sarah Bernhardt, Lillie Langtry, Nellie Melba, and Jenny
Lind.

The House of Worth Continues

With his talent for design and promotion, Charles Frederick Worth
built his design house into a huge business during the last quarter of
the nineteenth century. His sons, Gaston-Lucien (1853–1924) and
Jean-Philippe (1856–1926), took over their father’s business
following his death in 1895 and succeeded in maintaining his high
standards. Jean-Philippe’s designs in particular follow his father’s
aesthetic, with his use of dramatic fabrics and lavish trimmings (

1976.258.1a,b
;
C.I.46.4.20a-c
). The house flourished during the sons’ tenure and into the 1920s. The great
fashion dynasty finally came to an end in 1952 when Charles Frederick
Worth’s great-grandson, Jean-Charles (1881–1962), retired from the family
business.
Jessa Krick
The Costume Institute, The Metropolitan Museum of Art
October 2004

Citation

Additional Essays by Jessa Krick

Korai karrier
Charles X Frederick Worth, a XIX. Század második felében uralkodó
párizsi divatot megcélzó tervező Bourate-ban született, Anglia,
Lincolnshire, 1825. október 13-án. Fiatal fiúként Worth egy
gyakornokként dolgozott két londoni textil- kereskedők. A textíliák
alapos ismerete és a készítői számára ez idő alatt való megismerése
mellett a Nemzeti Galériában és más gyűjteményekben is felkereste
a

történelmi portrékat
. A festmények öltözékeinek elemei később inspirációt nyújthatnak Worth saját terveihez,
mind a divatos együttesek, mind a maszkolási kosztümök számára.

Érdemes átköltözni Párizsba 1845-ben. A korai küzdelmek ellenére

munkát végzett Gagelinnel, egy kiemelkedő céggel, amely
textilterméket, kendőt és néhány kész ruhadarabot
értékesített.Worth lett a Gagelin vezető értékesítője, és végül
megnyitott egy kis öltözködési osztályt a vállalat számára, első
pozícióját szakmai készítőnek. Hozzájárult a cég hírnevéhez a
londoni Nagy Kiállításon (1851) és a Párizsban (1855) megrendezett
Exposition Universelle díjnyertes tervekkel. A tervező 1858-ban
nyitotta meg saját üzletét egy üzleti partnerrel.

A siker Párizsban
Worth megemelkedése, mint tervező egybeesett a második birodalom
létrehozásával Franciaországban. A királyi ház helyreállítása 1852-
ben, III. Napóleon (1808-1873) új császárként ismét Párizsnak egy
császári fővárost és számos állami alkalom megteremtésé t
eredményezte. Napóleon III nagy látomást hozott mind Párizsra,
mind Franciaországra, változtatásokat és korszerűsítést
kezdeményezve, amelyek revitalizálta a francia gazdaságot, és
Párizsot Európa mintájává tették. A luxuscikkek iránti igény,
beleértve a textilt és a divatos ruhát, elérte azokat a szinteket,
amelyeket a francia forradalom előtt nem láttak (1789 -99). Amikor
III. Napóleon feleségül vette Eugénie császárné (1826-1920), ízlése
szerint a stílus a bíróság előtt állt (

1978.403
 ,
01.21
).A császárné védnöksége biztosította Worth sikerét népszerű öltözködőként az 1860-as
évektől kezdve.

A Worth tervei kimagaslóak a kifinomult szövetek és dísztárgyak

használatához, a történelmi ruha elemeinek beépítéséhez és a
figyelemhez. Míg a tervező a legfontosabb ügyfelei számára még
mindig egy-egyfajta darabokat hozott létre, különösképpen
különböző formatervezési minták készítésénél fogható fel, amelyek a
Worth Houseben élő modelleken készültek. Az ügyfelek választékot
készítettek, és Worth műhelyében testre szabott ruhák voltak.

Bár Worth nem volt az első vagy egyetlen tervező, aki ilyen módon
szervezte meg üzletét, agresszív önmegtartóztatása megszerzi a "

haute couture
" és "az első couturier" címet. Az 1870-es években Worth gyakran szokásos módon jelent
meg magazinok, hűségét a táncos körökön túli nőkre terjesztve.

A Worth House
A Costume Institute, valamint az Egyesült Államok egyéb
intézményei állandó gyűjteményében a túlélő Worth ruhák nagy
száma a Worth óriási népszerűsége a gazdag amerikai védnökök,
valamint az európai jogdíjak és arisztokraták körében. Sok ügyfelünk
utazott Párizsba, hogy megvásárolja a House of Worth teljes
szekrényeit. A gazdag nő számára egy komplett szekrény lenne
reggel, délután és estélyi ruhákból (

CI53.63a, b
,
49.3.25a, b
), és bőséges "
undress
" tételekből, mint például a tea ruhák és a hálóingek, amelyeket csak a az otthon
magánéletét. A nők azt is
látták
, hogy különleges ruhákat kell
viselniük
, beleértve az esküvőket (
CI41.14.1
) és a díszes maszkológolyókat (
1994.462a, b
), amelyek mind az Egyesült Államokban, mind pedig Európában kedvelt szórakozást
kínálnak. A Worth ügyfelei a színház és a koncert színpadi színpadjait is
tartalmazták. Szerepelõi és énekesei, köztük Sarah Bernhardt, Lillie Langtry, Nellie Melba és
Jenny Lind produkciójairól és személyes szekrényeirõl származik.

A House of Worth folytatódik

A design és promóciós tehetségével Charles Frederick Worth a 19.
század utolsó negyedében hatalmas üzletbe építette design
házát.Fiai, Gaston-Lucien (1853-1924) és Jean-Philippe (1856-1926)
1895-ben halála után vette át az apja üzletét, és sikeresen
megtartotta magas színvonalát. Jean-Philippe tervei különösen
követik apja esztétikáját, drámai anyagokkal és bőséges díszítéssel (

1976.258.1a, b
,
CI46.4.20a-c
). A ház virágzott a fiúk birtokában és az 1920-as években. A nagy divat-dinasztia végre
véget ért 1952-ben, amikor Charles Frederick Worth nagy unokája, Jean-Charles (1881-1962)
visszavonult a családi vállalkozásból.