Alexa Riley : Melegíts fel 18+

A fordítás pusztán rajongói céllal készült, terjeszteni, pénzért árusítani szigorúan tilos!!!!

Figyelem! 18+ korosztály! A történetben nyers erotika, trágár szavak vannak! Az írónő ilyen stílusban
ír, ezért nincsenek finomítva, szépítve a kifejezések. Minden a nevén van nevezve!!

1. rész

Cole

Megiszom a kávéimat, mielőtt visszahelyezem a pohártartóra. A meleg folyadék egy kicsit segít
leküzdeni a keserű téli hideget. A rádiómhozhoz nyúlok ami az övemhez van csatolva ahogy
kimegyek a cirkálomhoz de előtte egy kis rágcsálni való sütitt veszek magamhoz Maggie
kávézójábol útközben. Ezt a kávét kellet volna meginom ahm fel ,elyet a szar helyet amit ottjon
csináltam magamnak. Egy vesztes vagyok amikor valamit a konyhában kell ,hogy csináljak.
Valószínűleg azért, mert az anyám nagyon jó kösztján nőttem fel ,és soha nem volt szükségem
arra , hogy megprobáljakfőzni . Amikor pedig a hadseregbe kerültem a hadsereg táplált
bennünket.Eddig soha sem kellet főznem és amit a konyhában csinálok azt egyáltalán nem lehet
főzésnek hívni. Esetleg égetésnek lehet. Megforgattam a vállamat ,és megprobáltam a
feszültséget kiüzni belőle.Ma reggel kellet volna megmasziroznom de elfelejtettem, és tudom, hogy
a feszültség hamarosan olyan tompa lüktetéssé fog válni amely majd egész nap kízózni fog.
Kirázom ezt a fejemböl , mert anyám lakásába kell mennem. Már évek óta másik lakásban él.
Körülbelül akkor költözött el amikor kiléptem a hadseregböl ,és Ranger lettem. Már régóta csak ő
és én voltam, és azt hiszem, hiányzik neki ,hogy valaki mindig körülötte van. Azt hittem, kicsit túl
fiatal ahhoz, hogy itt éljen de miután egy hónappal ezelőtt meglátogattam a szabadságom alatt
elmondhatom ,hogy ez fantasztikus hely a számára. Megállok a recepción, és Chuck a férfi aki ott
dolgozik rám nézet. Felpatant a a székéből, amikor meglátta ,hogy ott vagyok. A Chuck nem volt
valami nagydarabb fickó ,és a még gyermek arcú volt amit egy enyhe arcszőrzetel probált elrejteni.
A szőke haja ,és kék szeme miat csak még fiatalabbnak tűnt.
- Sheriff. - Mondja egyenesen felállva. Küldök felé egy félmosolt ,hogy pihenjen. Chuck mindig is
ilyen volt , legalábis akkor amikor mellete voltam. munkát kért a rendörségi kapitányságon egy
párszor.
- Chuck. – Bólintottam rá. – Minden redben? – Kérdeztem ugyan azt amikor idejövök. Biztos akarok
lenni abban, hogy minden rendben van fent ,és lent is ,és nincs semmilyen probléma.
- Minden rendben, uram. - Egy pillanatra megáll ,és ellehet mondani róla ,hogy többt is akar
mondani ahogy az egyik lábárol a másik lábára állt. Felhúzztam a szemöldökömet.
- Semmiség tényleg , csak kaptunk egy furcsa bejelentést. – kihúzzta a fiókot, és átadja nekem a
gyűrött papírt. Elveszem tőle ,és lenézek rá.

“Sajnálom eloptam egy kis kenyeret ,és egy kis mogyoróvajat. Remélem, hogy egy nap , majd
visszafizethetem. “

Egy pillanatra tanulmányoztam a jegyzetett. Az írás lágy ,és finom volt ,és arra
gondoltam ,hogy ezt egy lány írta.
- Hogy őszinte legyek, nem is vettük volna észre ,hogy a kenyér vagy a mogyoróvaj
eltűnt,ha nem lett volna ott ez a kis jegyzett. – Hallom meg Chuck hangját ami elvonja
a figyelmemet
a kis jegyzettöl. Be csúztattam a hátsó zsebembe . Mert nem akarom visszaadni
Chuck-nek.
- Nyítva tartom a szememet. - Mondom neki, nem igazán aggódom azért ,hogy valaki
ételt
lop hanem inkább azért mert valakinek szüksége van rá. Egy kisvárosban lakunk, és
nincs sok hajléktalan ember,akik csavarognak valahol ,de nem volt menedék a
számukra. Van talán az egyik helyi templomban, de nem vagyok benne biztos, hogy
sokat tudnak segíteni. Elindulok ,és megyek a helyem felé.
- Beíratkoztam az akadémiára. - hadarja Chuck ,hogy megálitson a lépésemben.
Vissza fordulok hozzá. Az akadémia jót fog tenni neki. Tudom ,hogy már alig várja ,és
szüksége van valami biztatóra. Az akadémia jobban megmutatja neki, hogy mit
kezdjen önmagával ,és hogy ez, az amit igazán akar az életével kezdeni.
- Ez nagyon jó, Chuck. Szeretnék majd értesítést kapni róla.
Szélesen elmosolyodott.
- Igenis uram.
Bólintok fele , majd a fejemel visszafordulok ,hogy üdvözöljem az anyám. Amikor az
ajtóhoz értem duplán is bekopogok és az ajtó kilincshez érek. Az ajtó mindig nyitva
volt. Elkáromkodtam magam az orrom alatt ahogy beléptem.
- Ne kezdd el megint, Cole! – mondja anyám mielőtt még tísztáznám az ajtó zárást,
ugyanaz a küzdelem, amilyet mindig az ajtó nyitott állapotárol vitázunk mielőtt igazán
elkezdődhetne. Aztán észreveszem ,hogy van egy őr ezen a helyen és biztonságban
van, de még mindig kibaszottul gyűlölöm, amikor az ajtók nyitva vannak.
- Zárva voltak amikor még az ágyban voltam , de amikor kimentem ,hogy elhozam a
papirokat , nem zártam vissza. – vont vállat. - Ráadásul valaki talán reggelizni akart.

Meleg keksz illata kavargot körülöttem amitöl megkordult a gyomrom emlékeztetve

arra, hogy nem reggeliztem. Nem szoktam enni ilyen korán hacsak nem állok meg az
étkezőben, vagy készitek othon egy kis pirítóst. Ez minden amit eltudok késziteni
anélkül ,hogy elégetném.
- Friss kávét. – anyám hátra nézet a válla felet a tűzhelynél állva szemlátomást sütve
valamit. Valószínűleg egy millió dolgot. Belépek a konyhába, és lehajolok ,hogy
megcsókoljam az arcát.
- Jó reggelt anya. - mondom neki, mielőtt átmentem a kávéskancsóhoz és öntöttem
magam egy csészével. Oda mentem a szekrényhez ,és kivetem a kedvenc süteményemet ,
majd a pultra támaszkodva figyeltem ahogy dolgozik. Úgy nótem fel ,hogy anyám mindig a
konyhában volt. Ez volt a kedvenc helye. Nem számított,semmi , csak ő és én. Úgy főzöt, mintha
egy hadsereget etetne,amikor itt dolgozot. Biztos vagyok benne, hogy az emberek hamarosan
belekezdenek a lakásába.
- Szeretem volna , ha elmondtad volna, hogy ma reggel ide jössz. – píritott rám egy kicsit anyám
amikor kivette a kekszet a sütőből. Megragadom az egyiket a forró lapról, és beleharapok , mert
nem akarok válaszolni. Nem mondtam el neki ,hogy milyen okbol jöttem ide. Amikor az itteni nők
megtudják ,hogy itt vagyok akkor a lányaikal ,és unokáikal az asztalomhoz jönnek ,amitöl úgy
érzem magamat mintha egy húsdarab volnénk.
Erre gondolva összeszoritottam az állkapcsomat. Nem az, hogy nem akarok egy nőt az
életemben,csak senkin sem akadt még meg a szemem. Plusz, ez egy kisváros.
Nem tetszett az a gondolat, hogy menekülnöm kell valaki elöl akivel voltam ,és nem igazán jött
össze a dolog. Vagy még rosszabb, egy nap találok egy nőt, és feleségül veszem ,és neki
menekülnie kell azokal akikel randiztam.
Tudom, mi következik az anyukámtól. Már azóta nyagat amióta meggyógyultam a sérülésemomből
amikor visszavonultam a Rangerből.
- Tényleg úgy gondolom, hogy Susie és te csinos pár lennétek. És még csinosabb babáitok
lennének. – Mondtaálmodozóan,és megfordulva rám nézett. A rövid ősz haját az egyik füle mögé
tolta miközben mosolygott. Még több kekszet nyomtam a számba. A szemeit forgatta mielőtt
visszafordult a tűzhelyhez hogy kivegye a tojásokat ,és egy tálba dobja öket ,de elötte kiadot
magábol egy frusztrált morgást.
- Collie, még egyetlen egy nőt sem hoztál ide akivel találkozhatam volna. – A válla egy kicsit leesset
amikor a tojásokat az asztalra helyezte.
Lenyeltem az ételt a számban ,és egy kicsit rosszúl éreztem magamat.
- Szó sincs arról , hogy nőket rejtegetek el elöled anya. – Ez igaz is. Csak nem randiztam amióta
elhagytam a hadsereget. Nem vágyam rá a többi dolog mellett.Úgy éreztem mintha ez a részem
meghalt volna amikor majdnem elvesztettem a saját életemet. Amúgy is van egy egész város amire
most vigyázhatok. Nincs most helye annak ,hogy valaki más miatt is aggódjak.
Anyám oda sétált hozzám ,és a kezét a mellkasomra helyezte.
- Csak azt akarom, hogy boldog légy. – nézet fel rám.

Szeretném azt mondani neki ,hogy boldog vagyok , de nem tudom, hogy ez igaz-e. Nem érzem
boldogtalanak magamat. Az az igazság ,hogy nem érzek valami sok mindent. Zsibadt az egész
életem. Amikor az a bomba felrobbant úgy érzem ,hogy többet talált el a vállamnál. Valami más is
eltűnt, és nem úgy tűnik, hogy rátalálok akár mi is volt az.
- Jól vagyok anya. – mondom neki , megprobálva megnyugtatni őt. Mire kutatóan rám nézet. – Nem
kell aggódnod miattam . Többé már nem. – Tettem hozzá az útólsó részt , mert tudom ,hogy amikor
beléptem a hadseregbe mást sem tett mint aggódott értem. Valószínűleg tíz évet vettem el az
életéből, amikor megkapta a behívást , vagy amikor eszméletlen voltam a kórházi műtét
asztalon. Ezért volt a része annak hogy miért nem harcoltam hogy vissza kerüljek majd
visszavonultam ,és hazajöttem.
- Sila. – hallottam egy férfi hangját a bejárati ajtóban ,és tudtam ,hogy az George. Anyám hátra
lépet tőlem, hogy üdvözölje. Egy kis mosolyra húzzódot az ajkára mielőtt elrejtette azt.
- Szia, George. - Mondja, úgy mintha egy kicsit ideges lenne. – Reggelizni jöttél? - kérdezi,
megragadva néhány tányért, és elhelyezzte őket az asztalra, amely már tele volt egy csomó más
reggeli étel.
- A társaságodért jöttem. – vágta vissza. A szeme találkozott az enyémel ,és rám kacsintott. Mire
csak megrázztam a fejemet. Ez a kettő már hónapok ótta táncolnak egymás körül. Tudom, hogy
az anyám szereti,de úgyan az a probléma volt vele mint minden más nővel itt. Habár az idő
nagyrészében amikor itt voltam , még sohasem láttam hogy bárki másal is foglalkozott volna. A
szeme mindig az anyámon van. Azt hiszem ezt megkellene beszélnem vele,de azt hiszem anyám
tudja kezelni a dolgot ,és amúgy is kedvelem George-ot. Attól a pillanattól fogva, hogy egy nap
felbukkantam ő ott volt ,és a pokolban is rávette az anyámat ,hogy zárja be az ajtóit.
- Mindig ez a flörtölés.- Csapot anyám a kezére ,és elhesegete magátol. George megragadta a
kezét és a tenyerébe csókolt.
- Csak neked. - Egy pillanatig egymásra néztek. Amitöl úgy éreztem mintha látnék valamit amit
nem lenne szabad.
- Jó reggelt. – Szólt valaki az ajtóbol. Hál Istenek. Gondoltam magamba. Nem akartam látni, hogy
mi fog történni legközelebb George és az anyám között. De a megkönnyebülés pillanata rövid életü
volt amikor látom, hogy Betty jött be.
- Cole! – Sikoltozik szinte amikor meglássa ,hogy ott állok. Anyám megprobálja a kezét elhúzzni
George-tol. Mire ő vonakodva engedi el. - Reméltem, hogy itt látlak. Az unokám megadta a számát
,hogy adjam át neked.
Elkezd kutakodni a táskájában ,és úgy gondolom ,hogy pont azt keresi.
Basza meg. Utálom ezt a szart. Fogadjam el ezt a számot ,és sohasem hivom fel , vagy mondjam
meg ennek a nőnek hogy “Nem , nem akarom “ Mindkettő szar lehetőségnek tűnik. Küldök felé
egy mosolyt ,és probálok barátságos lenni.
A csípőmön a rádió megszólal mire elérem.
- Itt Bannon. – hivom vissza Ashert.
- Van egy hívás a bankból. Azt hiszik, hogy valaki betört, és ott maradt a 4. és a Shine sarkán.
- Ez a lefoglalt ház úgye? – Emlékszem ahogy rájuk szált a jelzalog kölcsön a múlthéten.
- Igen, Sam megnézheti, ha bejön, ha túl elfoglalt vagy.
Körülnézek a szobába és látom, hogy anyám még két barátja jött be. Mind engem nézet. Az
egyetlen személy, aki nem nézet rám, az George, és ez azért van, mert túl elfoglalt ahhoz, hogy
anyámat bámulja.
- Megyek. – Mondom neki , majd vissza csatolom a rádiót az övemre. Az anyámhoz sétálok.
- Még nem is ettél. – mondja. – megcsókolom az arcát. Mire megragad egy kekszet ,és pár darab
bacont ,és egy szalvétába teszi.
- Itt van, nem mehetel el reggeli nélkül. – morgot rám. Mire adok egy újabb csókot az arcára.
- Köszönöm anya. – Az ajtó felé indulok. – Hölgyeim. – Bólintottam a három idősebb nő felé akik
ott állnak. Betty feltartott egy kis darabb papirt.
Felveszem a legjobb ranger kifejezésemet ami nem volt szándékomban használni , de udvarias
akarok maradni.
- Majd később hívlak anya. – Mondom a vállam fölött amikor becsukom az ajtót mögöttem, és
elindulok a cirkálómhoz. Megforgatom a vállamat , mert úgy érzem, hogy feszültség van benne. A
papirt a zsebembe raktam ,és érzem a másikat amelyet már korában oda helyeztem. Kivettem azt
,és egy pillanatra tanulmányozni kezdtem.
Valami oknál fogva az orromhoz helyeztem ,és beleszagoltam , de nem volt semmilyen illata.
Megrázzom a fejemet ,és elinditottam a cirkálomat ,és elindultam a 4. és a Shine felé.

2. rész
Catherine

Az ingujjamat a kezemre húzzóm ,és megprobálom a kezemet melegen tartani miközben hosszú
sétát teszek az iskola felé. Az átlagnál hidegebb van ma , de talán a szél miat érzem így. Olyan
mintha keresztül fujna rajtam ,és eszküszöm ,hogy érzem a hó szagát a levegőben. A gondolatól
könybe lábadt a szemem.
Nem tudom, hogyan fogom sokkal hosszabb ideig kibirni téli ruhák nélkül anélkül ,hogy
megfagynék. Már így is majdmeg fagytam. Több mint két éve küzdök ezzel egyedül. A diploma
olyan közel van, de úgy néz ki, mintha mindent összedölne körülöttem.
Szorosabbra húzom a kabátomat, és igyekszem a lehető legjobban megvédeni magam a
széltől, de a régi kabátom jobb napokat látott már, és nekem nincs pénzem ahhoz, hogy másikat
vásároljak. Alig van már egyáltalán pénzem. Csak 80 dollárom van már. Alaposan szükölnöm kellet
a pénzemmel mert apa nyugdija nem jött meg. Így is sokáig volamt szerencsés.
Az apám szónélkül eltűnt több mint két évvel ezelőtt de a csekkeket folyamatosan kaptam a banktol
így tovább élhetem ott ,és kifizetem a számlákat,és kihúztam beöle a lehető legjobban ,és mindent
megtettem ,hogy megtartsam a tetőt a fejem felet ,és volt egy kis étel az asztalomon is. Túlságosan
féltem,attól ,hogy unkát vállaljak a városban, attól tartotam ,hogy az emberek elkezdenek majd
kérdéseket feltenni. Megpróbáltam minél jobban láthatatlanul maradni, nem akartam felhívni a
figyelmet magamra. Aztán a csekkek már nem jöttek többé. Nem tudom ,hogy miért ,és ez nem
müködik úgy ,hogy felhívom öket ,és elkérem. Sőt, biztos vagyok benne,hogy a törvény ellenem
szólna amiért használtam őket. Azt is meg kellet volna emlitenem ,hogy az apám eltűnt. Elleinte
azért nem szóltam , mert azt hittem ,hogy ő csak az egyik vadászatán van .de ahogy teltek a napok,
és soha nem tért haza egyre jobban aggódtam. Aztán attól féltem ,hogy túlsokáig vártam ,hogy
szóljak. Féltem attól ,hogy elvisznek ,és bedugnak a nevelőrendszerbe, így tovább ,is úgy tettem,
mintha minden rendben lenne, és apám othon van, de ágyban feküdt a térde miatt.De most ,hogy
a csekkek már nem jöttek tovább , mindent elveszitettem. Kizártak a házbol a múlt héten. Még
mindig belópózva alszom a régi szobámban ott éltem úgy amennyire csak tudttam víz vagy meleg
víz nélkül is, de pillanatnyilag nincs más helyem. Gyorsan találnom kell egy munkát. Talán valahol
kapok munkát alacsony bérel. Talán boltban a polcok felrakásával , vagy valami. Legalább most,
hogy tizennyolc éves vagyok, nem kell aggódnom, hogy valamilyen rendszerbe bedobnak. Csak
beakarom fejezni az iskolát ,és megkapni a középiskolai diplomámat hogy találhasak egy félig
tisztességes munkát,hogy elhagyhasam ezt a várost.
Ide oda mozgatom a lábamat megpróbálva egy kis érzést kelteni bennük. Amikor végül eljutok az
iskolába,megkönnyebülten fel lélegzek miközben kinyitom az ajtót, és a meleg levegő eléri az
arcomat. Lehajtva tartom a fejemet hogy a szekrényemhez megyek. allom a halk kuncogást, ahogy
megyek. Azt hiszed, hogy az időseb vagyok nem fognak gúnyólódni velem, de nyilván nem. Nem
játszom velük , úgy teszek minha nem is hallanám őket.
- Elvitte a cica a nyelved? - Hallom Jannie vihogását azt gondolva, hogy vicces a nevemel
játszadozni. Mintha nem viccelne ezzel állandóan. Azt hiszem ,hogy ez sem oregedet.
- Ne hallgass rájuk. - mondja Ren,és neki döl a szekrényemnek. Felnézek rá, ahogy leveszem a
kabátomat, és beletettem a szekrényembe, és azon gondolkodtam,hogy vajon mit akarhat. Még
soha sem beszélt velem. Habár nem is gunyolódot velem soha sem. Igazság szerint azt hittem, ő
azt sem tudja ,hogy létezem.
- Jannie egy ribanc. - mondja, elég hangos ahhoz, hogy mindenki hallja. Mire felziháltam.
- Baszd meg, Ren. - kiáltott rá Jannie. A feszültség a gyomromba épült. Nem akarok részt venni
ebben , bármi is folyik itt köztük. A szemeim még mindig Ren van aki csak mosolyog. A mosolya
szépnek tűnik, de a szemében még mindig ott a kemény pillantás. Megpróbálok kicsit elhúzódni i
tőle, de közelebb lép hozzám. Úgy tornyosul fölén ahogy általában mindenki. Alig 1,58 cm vagyok.
A sötét szemei továbbra is bámulnak rám. Minden lány az iskolában odavan Renért ,és azon
gondolkodom ,hogy vajon hirtelen miért figyelt fel rám. Ettöl kellemetlenül éreztem magamat.
Bezártam a szekrényemet, és felvettem a hátizsákomat a földröl. Nem mondok neki semmit
sem, amikor megfordulok, és az osztályom felé haladok. Ő követni kezdet. Tudom, hogy együtt
vagyunk a következő osztályban, ezért követett.
- Még csak egy szia sem? - kérdezi. Végig néztem rajta. - Tudom, hogy tudsz beszélni. Hallottalak
korábban beszélni a tanárokkal. Nem hiszem ,hogy a cica tényleg elvitte a nyelvedet. – nyalta meg
a száját. Mire küldtem felé egy fél mosolyt. Nem azért ,hogy remélykedjen hanem azért ,hogy
hagyon békén ,hogy vissza térhesek a láthatatlanságomba. Bementem az osztályba és a szokásos
üléshez a szoba hátsó részéhez megyek. Ren követ engem, de Ben mindig az enyém mellett ül,
mint mindig. Ő is ugyan olyan csendes, mint én.Leültem Ben mellé. Ren rá bámult Benre , nem
mondot semmit sem , de Ben fel áll ,és elozdul. Az arcom belselyébe haraptam. Szeretnék valamit
mondani Rennek. Hogy egy rohadt beképzelt bunkó ,és hogy nem tetszik ,hogy megprobál
közelebb kerülni hozzám. Ki vettem a könyvem a hátizsákombol ,és a szemüvegemet, majd
felvettem ,és a könyvemet az arcom elé tettem , megprobálva elbújni tőle, amíg osztály elkezdödik.
Arra emlékeztettem magam hogy már csak néhány hónap maradt a középiskolából, és nem kell
többé foglalkoznom ezzel.
Ha kitudok ilyen sokáig tartani…

3. rész
Cole

Felmentem a régi házba ami jobb napokat is látott. A kivül tiszta volt, de a háznak szüksége volt
némi munkára. Látom Erica-t a bankról akinek a fekete Mercedese parkol a ház előtt. Leparkolok
mögötte,lekapcsolom az automat ,és kiszálok. Ő is kiszál a kocsijábol.
- Cole. – bugja. Mire küzdenem kell ,hogy ne forgassam a szemeimet. Az anyám modora belém
ivódott.
- Ms. Steele. – Bólintok felé, amikor becsuktam a kocsim ajtaját.
- Reméltem, hogy te leszel itt. - Sétál felém a cipősarkával kopogva a betonon.
Le pillantok a cipőjére azt gondolva ,hogy ez itt nem valami praktikusak.Vihar közeledik ,és vékony
jég boritsa az útcákat.
- Mi a probléma? - kérdezem egyenesen a tárgyra térve. Kibaszott hideg van, és az asztalomon
vár egy halom papírmunka amit még muszáj meg csinálnom.
- Valaki egyfolytában betór ide. –mutatott hátra. Bólintotam, és elindultam a hátsó ajtó fe;é. Követet
amikor elindultam oda ahová mutatot.
- Várjon itt. Még most is bent lehet. – mondtam mire megált ,és a szája O –t formált.
- Nem hiszem, mert mindent megtett azért ,hogy feltörje a zárat.
- Bent volt? - A nő felemeli az állát. Csak a fejemet rázztam ,és benyomtam a hátsó ajtót. A
kezemben tartotam a fegyveremet ahogy beléptem a házba. A legtöbben zavarban lennének.
Afalakon lyúkak voltak ,és a de észreveszem ,hogy a konyha tíszta. Tisztább, mint amilyennek
lennie kellene, azóta ,hogy kilakoltatás volt. Végig mentem a folyóson az ajtókat nyitogatva ahogy
haladtam. A szobák égyformák voltak. Amikor az utolsó ajtóhoz érkezem ,és kinyitottam , egy
pillanatra megdermedtem. A szoba makulátlan volt, és egyértelműen látszot rajta ,hogy ez egy lány
szobájába.A falakat halvány lilára festeték ,és az ágyon virágos kézel készitett takaró volt. Kinyitom
a fiókokat,és megláttam a ruhákat amik takarosan össze voltak hajtogatva egy helyen. Egyetlen
egy porszem sem volt sehol sem. Valaki itt él. Ez egyértelmű volt. Ökölbe szorult a kezem amikor
arra gondolok ,hogy egy fiatal lány itt él egyedúl ebben a házban víz ,és meleg nélkül. Eszembe
jutott a korábi kis jegyzett a kenyér és a mogyoróvaj lopása miat. Kimentem a szobából, és
átmentem a konyhába. És kinyitom a hűtőszekrényt. A fény nem gyullad ki… a villany
egyértelműen kivolt kapcsolva…. De anélkül is látom belül a kenyeret és a mogyoróvajat.
Elkáromkodtam magamat és becsuktam a hűtőszekrény ajtaját.
- Ma felszámoljuk ezt a helyet. Senki sem tud többé betörni.
Felnézek,és meglátom Ericat az ajtónál állva.
A szívem viccesen megugrot a mellkasomban. Bárki is az , ki lesz zárva a házból, de nem
mondhatom Ericanak , vagy a banknak ,hogy ne zárasák le a saját túlajdonukat. Ez azt jelenti,
hogy ki kell deritenem ,hogy ki lakot itt , mégpedig gyorsan. Ha egy fiatal lány az akkor ma este
csapdába eshet kivül a viharban. És kibaszotul halálra fagyhat.

- Ki volt az akit kilakoltatak? – Kérdezem Ericát ,és megprobálva annyi információt megszerezni
amennyit csak tudok.
- A kocsiban van a doszié. Talán elmehetnénk ebédelni, és megmutathatnám. … - jött közelebb
,és megérintette a mellkasomat. Teszek egy lépést hátra. Megnyalja az ajkát, és újabb lépést tesz
felém mielőtt térdre esik előttem. Egy pillanatra megdöbbenve állok, meglepődtve azon , hogy a
befolyásos Erica térdre esset. Különösen egy piszkos padlón. Megragadom mindkét karját, és lábra
állitom. Egy pillanatra megbotlik a nevetséges magasarkujában Megragadva megtartom ,
miközben átkozotul szeretném eléngedni.
- Ténylg vissza kellene mennem az asztalomhoz. – mondtam elengedve. – Csak a nevére van
szükségem ,hogy kivizsgáljam ,hogy ki tört ide be.
Összeszoritsa az ajkát ,és van egy olyan érzésem ,hogy egyáltalán nem érdekli ,hogy kitört ide be.
Valójában azt hiszem, csak azért hívott ide ,hogy itt legyen vele együtt. Különben miért jönni ki ide
egyedül a banktulaj lánya , ha nem saját maga akar itt lenni. Bárki is, aki betört, nem tett kárt. Van
egy érzésem, hogy a lyukak már ott voltak a falon mielőtt kilakoltatás jött.
- A nevet Erica. – Sürgettem. Sarkon fordult ,és kiment a kocsijához kinyitja az ajtót, és benyult ,
hogy megraggadja a dosziét. Megfordul és elkezdte kinyitni , de kivettem a kezéből. Elkezd
mondani valamit, de egy mosolyt villantok rá ami megállitsa. Az arca rózsaszínűvé vállik. Az ujjaival
a hosszú barna hajába túrt.
Fogyelmenkivül hagyva kinyitom a dósziét. És ki olvasom a dósziéból a Mark Young nevet. Évekig
időben fizetett, egészen addig, amíg egy hónappal ezelőtt lenem ált a csek. Bezárom a mappát,
és visszaadom neki.
- Köszönöm. – Ki megyek a cirkálóm felé, mert vissza akarok térni az irodámba hogy kiálitsak egy
csekket.
- Majd fel hívlak . – hallotam a hátam mögül. De figyelmen kívül hagyom őt. A Mark Young név
forog az agyamban. Hallotam már korában ezt a nevet, de nem tudom hová tenni. És ez egész
útón megőrjít amíg vissza térek a kapitányságra. Amikor be érkezek a kapitányságra meglátom
Pamot az asztalánál. A sötét haja magason lófarokba van kötve mindig akkor csavargatja az ujjával
a végét amikor a számítógép képernyőjét tanulmányoza vagy amikor Asher közelben van. Az
asztalra dobom a kulcsomat.
- Vigyed el az autót ,és tegyél láncot az abroncsokra.
- Az enyémre is. – mondta Asher a sarkon kijöve ,és kihúzta a zsebéből a kulcsait. Pam szeme
megvillant amikor meglátja őt. Egy kicsit egyenesebben ült a székén. Ez a kettő már hónapok óta
táncolnak egymás körül.
- Ma este én leszek az ügyeletes. Te tegnap este voltál.
Egy pillanatra elgondolkoztam ezen. Altalában szeretem a hivásokat amikor a vihar eléri a várost
de talán most az a legjobb ha ezúttal Asher lesz az ügyeletes. Az elmém valahol máshol jár.
Megakarom találni hajléktalan lányt. Tartok attól ,hogy a viharban kin rekedve fogok rá találni. Lehet
,hogy én is kivül maradok a házambol ma este. Lehet, hogy megpróbál visszamenni oda anélkül,
hogy tudná, hogy a bank hamarosan elindul a helyszínre.
- Rendben. – mondtam neki. Pam egy papírlapot nyújt felém, elveszem tőle, és átnézem az
időjárásjelentést. Igazam volt. A vihar hamarabb jön mint ahogy azt tegnap este bejelenteték.
- Egy órával korábban zárasd be az iskolákat. A várost 6:30 bekel záratni. Jelentsd ezt be. Ma este
üresen akarom látni az utcákat.
- Rajta vagyok. – mondta Pam ,és felvette a telefont, hogy elkezdje a hívásokat. Átadom a papírt
Ashernek, hogy nézze át.
- Bassza meg. – morogta.
- Vigyáz a szádra. – Figyelmeztetem Pamra pillanva aki erre a szemeit forgatta.
- Öt bátya van. Külömbeket is hallot már tőlük…
Keményebben néztem Ashre mire abba hagyta a mondatát. Mire felemelte a kezeit egy “te nyertél
“mozdulattal.
- Az irodámban leszek. – Mondtam nekik ,és ott hagyttam őket. Be inditottam a számítógépemet,
és kihúzom a jegyzetet a zsebemből. Vele együtt a telefon szám is ott volt amit Betty adott nekem,
fogtam és a szemétbe dobtam. Egy pillanatra rá bámultam a jegyzetre amíg a számitógépem
töltődik, és végigsimítottam az ujjaimal rajta mielőtt végül bele tettem a tárcámba. Valamilyen oknál
fogva a kozelembe szeretem volna megtartani.
Amikor a számitógép végre betöltődött rá kerestem a Mark Young névre. Több is felbukkant , de
én csak arra kattintottam amelyiken a Shine othoni cim volt. Először az alapok jöttek be. Az útólsó
bejelentett lakcime a …. Shine útca volt. A kora. Azt írja ,hogy ötvenöt éves , de a képen
idősebbnek tűnik. Házas ,de nincsenek gyerekei. És hogy visszavonult a hadseregből. Tovább
katintok ,és egymás útán jellentek meg a letartóztatási jellentések. Minden letartóztatás azzal
kezdődött, hogy túl sokat ivot ami vagy verekedéshez , vagy viszájhoz vezetet, miútán felszólitoták
,hogy hagya el a helyiséget. A beszámoknak nem volt elég indormációjuk a számomra ami arra
emlékeztetett ,hogy miért is választotak engem olyan gyorsan seriffnek. Az útólsó tette mindenkit
felbosszantott ,és a város most boldog ,hogy megszabadult tőle. Nem is kellet semmit sem tennem
ahoz ,hogy megkapjam ezt a pozíciót. Szó szerint a kezembe pocsantoták . Mindig is ismert
voltam a város aranyfiáként. Még annál is inkább, miután megkaptam a sok érmét amikor Rangers
voltam. Tudom ,hogy hogy kel megszereznem a szükséges információkat amire szükségem van.
Felugrok a székemből, és vissza térek az epület eléjére. Pam a számítógépen kattingat. Nekidölök
a falnak mire leál a gépelésel ,és felnéz rám.
- Sheriff? – A fülé mögé simit egy meglazult haj tincset.
- Mark Young. – mondom egyszerűen.
Megrázza a fejét, szomorú mosolyra húzza a száját. – Már jó idehe nem hallottam ezt a nevet.
Nincs jól? Nem úgy volt ,hogy Tom már eltíltotta a Snowdin-tól? Nem válaszolok a kérdésére
hanem rákérdeztem. Mikor láttad utoljára?
Pam összeráncolta a szemöldökét ahogy gondolkodot.
- Istenem már jó ideje volt annak most, hogy erre gondolok. Néhány alkalommal láttam a lányát a
boltban. Hallottam valami olyasmit ,hogy ágynak esset. A lába végül elárulta.
- A lánya? - Az elmém csak is ezt az egyetlen egy szót ragadot meg. Tudtam, hogy lánynak kell
lennie, azzal a hálószobával, de a kérdés az, hogy hol vannak? Mert az agyam azt mondja nekem,
hogy a lány még mindig ott lakik. A hálószobájában lakik.
- Igen , elégé csinos egy darab. Úgy néz ki, mint az anyja.
Egy kicsit megkönnyebbültem az anya emlitésére. Talán a lány vele van.
- A dossziéja szerint házas volt, de nem találtam semmit sema feleségéröl.
- Valószínűleg nem is fogsz. Tíz évvel ezelőtt eltűnt.Csak úgy fota magát ,és eltűnt. Talán elege
lett Mark mókáiból. Mégis, hogyan hagyhatta el egy anya egy ilyen kislányt? Különösen egy olyan
apára aki még csak nem is gondoskodik róla.
- Milyen idős a lánya? - kérdezem.
Pam egy pillanatra elgondolkodott. - - Azt hiszem, hogy most már tizennyolc. Biztos, hogy
a végzös már a középiskolában. Néha látom, amikor az iskolába megy. Néha látom a boltban
amikor dolgokat vásárol , de ennyi. Nagyon csendes lány. Távol tarta magát mindentöl. A francba
is az idő nagy részében lehajtja a fejét és a haját az arcába húzza ,hogy egyáltalán ne láthasák.
Felélegeztem egy kicsit attól a tudatol ,hogy tizennyolc éves. Attól a gondolatol , hogy ,hogy fel
kellene hivnom a szociális gondózókat ,megrázzkodot a gyomrom. Semmi sincs a megyénkben
amivel kezelhetnénk ezt. A várunk nem kicsi , de nem is nagy. Elége nagy ahoz ,hogy hogy új
arcokat láthasson , de elég kicsi ahhoz, hogy az embereknek mindig legyen elég ürügyük arra
,hogy a pletyka könnyedén terjedjen.
- A feljegyzés hosszú listákat tartalmaz a letartóztatásokról. Hogyan őrizte meg a lánya
gondozását?
Az ember azt hinné , hogy valaki már rég kihívta volna a gyámúgyet.
Pam vállat vont. – Meg is tették a hivásokat. Egyszer elviték a lányt ,de egy hónap múlva kiszököt
onan. Mark pedig össze kapta magát ,és így vissza került hozzá. De nem tartot sokáig. Nem sokkal
később vissza jött a wagonal de a gyermekszolgálatok soha nem tudták elkapni. A lány nem
engedte el az apját és egy idő után valamikor lemondtak róla,és tudod ,hogy milyen volt Frank
Sherriff.
Forgata a szemeit ahogy a nevét mondta. Igen tudom ,hogy egy lusta fasz volt.
Az ujjaimat a hajamba turtam ,és megprobáltam megemészteni a hallotakat.
- Igazábol Catherine volt az aki gondoskodott az apjárol. A lány gyakran ment le a bárba ,hogy
lenyugtasa ,és haza vigye a részeg apját. Még a seriff is őt hívta fel , néha néha ,hogy vigye el az
apját , még akkor is amikor a lány csak tizenhárom volt. - Undorodva megrázta a fejét. – Ez nem
volt helyes, de mint mondtam, ő volt az egyetlen, aki letudta nyugtatni.
Beharaptam a számba , ne hogy kitörjön rajtam az átkozódás.
- Catherine Young úgy gondolom ez az neve úgye?
Pam bólintot. – Történt valami? Mark és Catherine rendben vannak? Basszus , rosszul érzem
magam, hogy ilyen sokáig nem gondoltam rájuk.
- Még nem biztos, de ha látod a lányt akkor hívj fel engem. – mondom neki. Újra bólintot. Talán
elmehetnénk az iskolába ,hogy megnézem. Rá pillantottam az órámra ,és látom ,hogy már rég
vége az iskolának. Bassza meg.
Pam eléri afiókot, és előveszi a kulcsokat.
- A láncok rajta vannak. – át nyújtsa felém mire a zsebembe rakom. - Azt hiszem, ma este is itt
maradok. Közvetis felém minden hívást.
Felhúzzom a szemöldökömet , mert jól tudtam , hogy Asher egyedül is megtudja oldani , ha
szükséges. Mire a lány arca rózsaszín árnyalatúvá vált.
- Rendben. – értetem egyet vele. Talán ezek ketten végre kapnak az alkalmon ,és egypár ként
megmaradnak egymás mellet.
- Oh! – Elért egy papírt , és átadja nekem. - Mrs. Lemon hívot.
Most nekem kellet küzdenem ,hogy ne forgasam a szemeimet.
- Azt mondta, hogy nem találja a bolyhost és aggódik amiatt, hogy a macska meg fog halni a
viharban, ha nem találja meg.
Mrs. Lemon hetente legalább háromszor hív valamiért. Ha az emberek túl gyorsan hajtotak az
útcáján , vagy azért mert valaki a gyepén sétált , még az olyan aútókért is felhívta amelyet még
soha nem látott, mielőtt az utcájába parkolt. Az idő nag részében , amikor odaértem, elfelejtette
,hogy miért is hívot ,és valami kézműves munkát kellet elvégeznem a háza körül. Így a letöbbször
figyelmen kivül hagytam. Ha nem vagyunk elfoglalva akkor általában oda megyünk , de mozt nincs
türelmem hozzá.
- Már ötször hívot.
Mély lélegzetett vettem ,tudván ,hogy mindaddig fog hívni amíg el nem megyek hozzá. Nekem kell
mennem külömben nem fog válaszolni az ajtó kopogásra. Újra az órámra pillantottam.
- Megyek. Ma este már nem jövök vissza, hacsak nem hívsz valamiért. – mondtam Pamnek. Elkell
mennem Mrs. Lemonhoz aztán körbe kell hajtanom ,hogy mindenkit haza küldjek. Talán
szerencsém lesz ,és bele futok Catherinebe. Nem tetszik az a gondolat ,hogy a lánynak nics hová
mennie. Talán csak a gyomromal van a baj ,és a lány a barátjával van. Nem hiszem ,hogy adig
tudnék várni,hogy az iskola kinyison ,és beszélni tudjak vele. Tudnom kell, hogy rendben van.
Valami mélyen belém kuszot. Ami olyan volt amit még soha sem éreztem. Tudnom kell ,hogy a
lány rendben van ,és hogy gondoskodot arról ,hogy mellegben legyen az éjszakára.

4. rész
Catherine

Itt ülök az edzőterembe, és arra várok hogy mindenki kimenjen a lányok öltözőjéből. A rettegés a
gyomromban kavarog, amit az iskola korán bezárt. Még a könyvtár is bezárt. Söt az egész város.
Azért imádkoztam ,hogy a hóvihar ne tartson sokáig. Tudta ,hogy minden amit otthagytam az egy
kenyér ,és egy mogyoró vaj volt. Ez volt aminek kikellet tartania amíg a város újra meg nyil. Nem
volt mód arra ,hogy eljusak a boltba mielőtt bezárják. Nem is beszélve arról, hogy túl hideg van
ahhoz, hogy megpróbáljam. Haza sétálni is elég nehéz lesz.
Amikor meglátom ,hogyegy másik lány is elhagya az ötözöt besúranok. Körülnézek,hogy biztos
legyek benne ,hogy mindenki elment. Megkeressem a táskámat, megtaláltam a sampont és a
szappant, mielőtt leveszem a ruháimat és beálok a zuhany alá. Az iskola zuhanyzóját használtam
mivel otthol kivan kapcsolva a víz. Eddig még egyszer sem kaptak rajta. Nem volt edzésem így
nem volt okom arra ,hogy ittt legyek. A lehető leggyorsabban lemostam magam ,és szomorúan
gondoltam arra ,hogy nem tudok egy kicsit több időt eltölteni a meleg víz alatt. Már majdnem
végeztem amikor meghallottam a hátam mögöt a kunccogást. Megfordultam ,és meglattam lányt
akik ott álltak a pompom ruhájukban.
Jól tudtam , hogy kik ők. Akkor sem tudtak volna másrol beszni mint a pompomrol ha akartak volna.
Az ök szemügben én átlagos lány voltam ,és most zavarban voltam amikor meglláttam hogy
mindegyik rám néz. Kikapcsolom a vizet, megragadom a törülközőt, és rohanok a hátizsákom mellé
éshogy sietve felöltözködjek.
- Nos hadd találjam ki. Az apád olyan részeg ,hogy nem tudta kifizetni a víz számlát? – Nevetett
Jannie ahogy kimondta a szavakat. A többi lány vele együtt nevetet.- Ezért lógot veled Ren egész
nap? Rosszul érezte magát a szegény kislány miatt. Talán azt hiszi, hogy talán így könnyebben fér
majd a lábaid közé.
- Talán azt szereti ,hogy soha sem beszél. – tette hozzá Beth
A szám belsejébe haraptam , ahogy felhúzom a cipőmet, és megkötözöm őket. Csak ki akarok jutni
inenn. Meg kellene szárítani a hajamat , de tudom ,hogy nem lesz lehetőségem rá. Haza kellet
volna mennem egyenesen , de aggódtam amiat ,hogy mennyi ideig fog tartani amíg újra
lezuhanyozhatok. A törülközővel egy kicsit megszáritgatom, mielőtt a hátizsákomból kihúztam a
sapjámat. Megprobálom az összes hajamat alá gyürni , miközben a nedves hajam miatt aggódttam
a hideg miatt.
- Snow edző tudja ,hogy itt vagy ,és használod a zuhanyozót? – kérdezte Kim csicseregve.
Nem válaszoltam neki. Felvetem a kabátomat, mielőtt megragadom a hátizsákomat. Elindulok
,hogy kikerüljem öket , de leblokoljak az útamat az ajtó felé. A szívem elkezdet kalapálni. Nem
vagyok konfrontatív személy. És verekedös harcos sem vagyok. Soha életemben nem
verekedtem még. Tény, hogy az életem nagy részét azzal töltöttem, hogy lehűltsem a saját
apámat,amikor részeg hangulatában volt.
- Lányok! – Hallottam meg. Mindanyian felnéztünk ,és meglattuk Snow edzőt az ajtóban állva.-
haza kéne mennetek. Az iskola 10 percen belül belesz zárva.
- De Snow edző Catherine a… - Félre tolóm Bethet , mert nem akarom végig halgatni ,hogy
megmondja Snow edzőnek ,hogy az iskolai zuhanyzót használtam. Arcom már amúgy is égett a
szégyentől. Beth úgy tesz mintha bántanám azzal ,hogy megérintettem. Én kirohanok, és megsem
állok amíg kinyútok az iskola ajtaján ,és elnem hagyom jó néhány háztömbnyire. Aztán egy
pillanatra megállok, és lehajolva, megpróbálok levegőhöz jutni. Ég az orrom ,és a könnyeim
szeretnének kicsordulni , de vissza vissza szipogom. Nem igazán szeretnénk szembenézni Snow
edzővel amikor visszamegyek az iskolába, és válaszolnom kell majd neki ,hogy miért használom
az iskolai zuhanyzókat. Félre tolom ezeket a gondolatokat. Egyébb gondom ,és dolgom van mint
,hogy ezen aggódjak. Mint az a tény is, hogy elfelejtettem feltölteni a két vizes palackomat, mielőtt
elhagytam az iskolát. – Felnyögtem. Talán egy kis havat tudnék bele tenni ,és megvárom amíg
megolvadnak.
Újra elindulok. A lábujaim már elzsibbadtak a hidegtől. Extra zoknit kellet volna felhúznom , de a
kkor a cipőm túl szűk lett volna. A kabátom alá raktam a kezeimet ,és felgyorsitottam a lépéseimet.
El akarok menekülni a kemény széltől, de a hó már elkezdett esni. Minden legyes épés úgy
tűnik,hogy nehezebb és nehezebb megtennem ,és majdnem megkönnyebbülve felkiáltok, amikor
meglátom a házat. Amint közelebb kerülök a karomon égnek áll a szőr attó amit látok. Deszkák
fedték az összes ablakokat ,és az ajtót. Rögtön hátra rohanok olyan gyorsan amennyire csak a
testem birja ,és megl;atom ,hogy a hátsó ajtó is be van deszkázva. A t.deszkához nyulok ,és az
ujjaimat megprobálom közéjük csusztatni ,hogy félre tudjam tólni. Húzzom olyan keményen
amennyire csak tudom és hallom a nyikorgást, de a deszka nem mozdult. Könnyek folynak le az
arcomon. Az újjaim már elzsibadtak ahogy még mindig probálom elhúzni a deszkát. Még egyszer
keményen rántok rajta , de megcsúszok ,és a kemény földre essek. A levegő kiszorul a tdőmböl
,és nincs akaratom arra fel húzzam magam a hideg kemény talajról.

5. rész
Cole

Csak egyszer kopogtam Mrs. Lemon ajtaján, az mielőtt nyílt. Ott ált bolyhosal a karjában ,és rám
mosolygot. Az ajkai összeszorultak. Nyilvánvalóan bosszús volt.
- Meg is halhatot volna , amiért annyi időbe telt ,hogy ide jöjön! – szoritotta a macskáját közelebb.
A macska probált szabadulni , de nem sikerült neki.
- Sajnálom, asszonyom. Az utak egy kicsit csúszósok és meg kellett állnom, hogy néhány embert
kisegitsek az árokból. Nem akarhasa ,hogy Aurous polgárai halálra fagyjanak a járműveikben.
Mosolyogtam rá ahogy ezt mondom.
- Nos, akkor azt hiszem,azt sem akarja ,hogy az idősebb polgárai elesenek.
A szeme egy zacskóra estek ameik a tornácon volt. Van egy olyan érzésem, hogy a Bolyhos nem
is veszett el. Azért hívot ,hogy ide jöjjek ,és besózam a járdáját.
- Biztosan nem, asszonyom.- vigyorogtam rá szélesen. Amikor először kaptam a hivásokat Mrs.
Lemontól, bosszankodtam. Csak azt akarta ,hogy hozzá jöjjek amikor hívot. Azt hiszem, azért van,
mert más emberek ís hagyák ,hogy játsza a játékait. Először arra gondoltam, hogy nem
csinálom,de láttam már a kis játékait.
Mrs. Lemon egyedül élt. A férje már évek óta meghalt. Nem volt gyerekük, és azt mondhatnám,
hogy magányos és néha szükség van valakire, aki segíts neki egy kicsit itt-ott, ezért belementem
a játékba , mert tényleg nem okozot ezzel gondot. Normális esetben azt bánnám, ha fel kellene
sóznom az egész útcátját, de ma egy fiatal lány jár a fejemben.
Szó nélkül felvettem a só zsákot ,és gyorsan végig szórtam a járdáján. Néhány percet vett csak
ígénybe. Aztán a zsákot vissza raktam a tórnácra.
Az ajtaja kinyilt ,és mindkét kezében egy kávéval.
- Köszönöm, seriff.- nyújtotta át nekem a kávét.
- Önnek bármit Mrs. Lemon. Minden meg van amire szüksége van , pár napra? A város sokáig be
lesz zárva.
- Kivészelem.
Bólintok felé ,és vissza megyek az útra remélve ,hogy a cirkálomba. Elmormogok egy kis imát ,
mert nincs semilyen ok amiért abba kellene hagynom. Vissza indultam az útón azon amelyiken
Mrs. Lemon,felé jöttem , most újra indulok azon vagyok ,hogy az embereket a házukba küldjem. A
Main útca tiszta volt ahogy rá hajtottam.
Ki húzztam a rádióm ,hogy felhívjam a kapitányságot. Boldog vagyok, amikor hallom, hogy minden
rendben van ,és hogy a hóttorlaszolok elkaparták a havat ,és teherautók most már kétszer is
besózták az útcákat. Amikor eljutok a házik behúzzódok a kocsifelhajtóra. Az útcán lévő
lábnyomokat már friss hó borítja. Rá bámulok a bejárati ajtón és átkozódni kezdtem amikor
meglátom a deszkákat. Elhaladok a cirkálómal ,és bekapcsolom a fényszórókat, mivel a nap szinte
teljesen lement. Követem a nyomatokat a ház hátsó részéig. A levegő a tüdőmbe szorul amikor
egy fiatal lányt látok a földön fekve,miközben a hó már teljesen elepte. Oda rohanok hozzá ,és a
karomba emelem , majd megkönnyebbülten felsóhajtok amikor a karjaival körül ölel ,és az arcát a
nyakamba temeti. Rázzkódás fut keresztül a testemen ahogy még közelebb ölel magához, a
szoritása olyan erős hogy majd kiszoritsa alevegőt a tüdőmböl.
Vissza kell rohanom a cirkálomhoz ,hogy kinyitsam az ajtót. De gyakorlilag rimánkodnom kell neki
,hogy elengedjen. De én sem akarom elengedni. A kis teste tökéletesen illeszkedett hozzám , de
sörgösen mellegbe kellet ,hogy legyen.
- Édesem. Muszáj elengedned. Fel kell ,hogy melegítselek.
- Ne vigyél korházba. - - súgja halkan a fülembe. A hangja selymes ,és édes, amitöl a testemen
lévő összes szőr feláll.Nem terveztem el ,hogy hová menjek vele , de a korház huszonöt percre
volt inenn , még jó időben is.
- Rendben nem viszlek kórházba. Hazaviszlek magamhoz ,és felmelegitelek. Mondom neki. De
még mindig nem engedet el.
- Kérlek bébi. – Csúszot ki a szó a számon. Fogalmam sincs, miért hívtam így, de olyan könnyedén
jött a számra. De helyesnek éreztem. Mintha így kellene hívnom. Végre elengedet mire ráhajoltam.
Szélel szemben fordultam ,hogy szembenézzek vele. A feje hátra hanyatlott mire tiszta kéket
kaptam az arcárol. Vastag, hosszú szempillá árnyékolták a tejfehér bőrét, az arca vörös és
rózsaszín árnyolatú, az ajka pedig telt és duzzadt. Majdnem olyan vörös volt mint az arca. Úgy néz
ki, mint egy porcelánbaba. Soha életemben nem láttam , még ilyen lélegzetelállítóan gyönyörű
lányt. Betettem az automba, majd a vezető oldalához futottam, és beugrottam. Maximálisan
felkapcsoltam a meleget. A kezei kiestek a kabátja alol ,és megláttom ,hogy nincs kesztyűje.
Lehuzztam az enyémet. Elérem a kezét ,és elkáromkodtam magam amikor látom, hogy az ujjai
nyersek. Szemmel láttható ,hogy megprobálta lefesziteni a deszkát az ajtórol.
Megremeg az káromkodásom miat , de nem nyillik ki a szeme. Szeretném seggbe rugni magamat.
Még sohasem átkozódtam a nők előtt. Soha. A neveltetésem nem engedte meg , de most kivagyok
borulva. Rendes körülmények között egy pillanat alatt nyugodt ,és összeszedet vagyok ,de most
minden csak nyugot nem vagyok miatta. Lehajolok ,és megcsókolom a füle mellet.
- Sajnálom bébi. – mondom neki mire a teste ellazul. Felemelem a kezét, és a kesztyűbe
csúsztattam őket, mielőtt az autót hátra tolatom ,és a házam felé fordultam. Az otthonom nem
messze van a várostól,de fákkal van körül véve a terület ami azt jelenti, hogy teljes magánéletem
van itt. Szeretek egy kissé elszigetelten élni , de nem túl messze,hogy ne tudjak gyorsan eljutni a
városba, ha szükségük van rám.
Catherine nem mozdul ,és egy hangot sem ad ki egész úton , de hallom a saját szívem kalapálását
a mellkasomban. A félelemtöl , vagy valami mástol amit nem tudok hová tenni a remegö testemen.
Kiugrok az autóból ,és az ajtomhoz rohanok ,hogy kinyusam ,mielőtt vissza rohanok a cirkálom
felé. Kinyitom az ajtót ,és azonal a karjaimba veszem. A lábamal berugom az ajtót ,és felmegyek
vele a lépcsőn be a házamba. Egyenesen a nappaliba megyek vele. Letettem a kanapéra ,és
ráteritettem egy takarót, mielőtt tüzet gyújtottam a kandallóban,és felkapcsóltam a fütést.
Megragadva takarókat és a párnákat szekrényből,és ledobtam őket a tűz előtt,és csináltam egy
matracfélét belölük. Felemeltem ,és átvittem ,és letettem az elkészített ágyra. Tudom ,hogy mit
kellene tennem , de a kezem reszketet ami még soha nem történt meg velem. Bassza meg.
Leszámoltam egy fegyvert hordózó fegyveresel , fegyvertelenül ,és védtelenül ,és a kezem még
abbana pillanatban sem reszketett. De itt…. arra gondolok, hogy el kell távolítanom a nedves
ruháit, és a kezem ettöl reszkedni kezdett.
Legúztam a a cipőit,és arra gondoltam ,hogy muszáj lesz egykét téli csizmát,beszereznem ,hogy
a lábaimelegben ,és szárazban legyen. A zokni lehámozása útán látom, hogy az apró lábujjai
pirosak.A kezembe vettem ,és könntedén körbe fogtam. Ki gondolta volna ,hogy a lábujjak is
lehetnek ilyen kibaszott aranyosak? Néhány perc múlva lehúzztam a cipőmet és zokniimat, és a
a lábaira húztam. Aztán remegő kézzel a farmerjéhez nyúltam. Egy másodpercet vesz igénybe,
hogy kitudjam gombolni. Lecsúsztatom a lábárol, és megdermedek amikor meglátom, hogy nincs
rajta fehérnemű. Igyekszem a tekintetemet elvonni a lábai közül ,de elveszítem a csatát, amikor
melátom, a halvány sötét haj pihét a punci ajkain. A farkam azonnal megkeményedet.
Elkáromkodtam magamat , majd lehúztam róla a nadrágot ,és félre dobtam. A testét felemelve
leveszem a kabátját. A kötött sapka lecsúszik a fejéröl ahogy mozgok körülötte. És vastag fekete
haj esik ki alóla. Az eper illata betöltötte a levegőt. A farkam megrándult a nadrágomban ahogy rá
bámulok a sötét hajú angyalra. Még soha sem reagáltam ilyen módon egy nőre. Bassza meg, ő
még csak nem is nő. Ő egy lány. Egy fiatal, tehetetlen lány, akit majd fel falok a szemeimmel.
Megpróbálom elüzni a piszkos gondolataimat. Azt a gondolatott ,hogy mivel én találtam rá ,és
megmentettem az at jellenti ,hogy most már hozzám tartozik. Meg tudnám tartani. Ő egyedül , csak
is hozzám tartozik. Megrázom a fejem, és hátra lépek, hogy levetkőzzem. Majd levettem róla a
pólóját. Újra átkozódni kezdtem amikor meglátom ,hogy még egy kibaszot melltartó sincs
rajta. Nem volt hatalmas mellei. Talán ép ,hogy elfétek volna a tenyeremben. Minden rajta kicsi
,és finom volt. A mellbimbói kicsit és kemények, biztos vagyok benne ,hogy a
hidegtöl. Rózsaszínűek voltak ,és arra gondoltam ,hogy talán a számtol felmellegednének. A
gondolatra összefutott a nyál a számban.
Összeszedtem magamat , majd levettem a ruháimat , de a bóxeremet magamon hagytam.
Lefeküdtem mellé,és magamhoz húzztam…. hogy a testem melegen adjon neki, és magunkra
húzztam a takarót. A hideg bőre az enyémen sem akadályozza meg a vágyamat ami forró tűzként
terjed szét a testemen. A lány hozzám bujik az arcát a nyakamba temeti ,és a lábát átveti a
combjaimon. Enyhe borzongás fut keresztül a testén , de aztán ellazul ,és mégjobban bele olvad
a karomba.
Ez lesz az életem legédesebb kínzása.

Catherine
6. rész

Meleget vagyok beburkolva. Olyan kényelemben éreztem magamat , mint amilyenben még soha
,és ez végig száguldozot a testemen. A szemeim nehezek voltak , ahogy lassan ki nyitottam őket,
hogy lássam, hogy a fejem egy férfi mellkasán fekszik. A lélegzetem egy pillanatra elakadt , mielőtt
az éjszaka esemélye átfutott az agyamon.
Sheriff Bannon.
Az aki megmentett. Az , az ember akit úgy kerültem akár a pestist. Most szorosan a karjaiban
vagyok ,és nem akarom ,hogy elengedjen. Túlságosan is jól érzem magamat a karjaiban. Ebben a
pillanatban biztonságban vagyok és nem akarom, hogy ez véget érjen.
Hagytam a szemem, hogy a szemem lecsúkodjon, és belélegeztem az illatát. Már azóta bele
vagyok zúgva Cole Bannonba mióta visszatért a városba. Nem emlékszem vissza rá amikor
fiatalabb voltam,és ő itt járt a suliban , de tív év kor különbség van köztünk.
Mire elég idős lettem ahoz ,hogy elkezdjem észrevenni a fiúkat, eltűnt a hadseregben, de még
mindig hallottam ,hogy az emberek beszélnek róla.
Ő volt a város aranyífja.
A város gyakorlatilag ünnepelt amikor visszajött,és sokkal azután, át is vette a seriff helyét. Ami a
frászt hozta rám. Az utolsó seriff nem nagyon foglakozot velem,de volt egy olyan érzésem, hogy
Bannon nem lenne ugyanolyan. Ő követte a szabályokat,és nagyon szigorú nézetei
voltak. Legalábis így hallotam.
Sok dolgot hallasz, amikor nem sokat beszélsz. Egy idő után az emberek már nem is vesznek
észre. Szinte láthatatlanok vagytok,pontosan úgy ahogy akartam. Így ki tudtam csúszni a radarja
alól. Így senki sem vette észre ,hogy egy tizenhat éves lány egyedül él. Aki lopja az apja csekkjeit
,hogy megtudjon élni.
Hagytam, hogy meleg, földi illata betöltse a tüdőmet. Férfias illata volt ,és én még közelemm
akartam húzzódni hozzá.
Csúkva tartom a szememet ,és egy kicsit még közelebb bújtam hozzá , még akkor is ha már egy
lábam már rajta volt. Amikor a mellkasom hozzá dörzsölödöt a szőrszálakhoz ,ráébredtem, hogy
meztelen vagyok,amitöl ha lehet még éberebb lettem.
Bannon felmordult. A keze a csípőmre csúszot. A durva ujjai megragadták a csípőmet ,és egy
mocskos “Bassza meg “ hagyta el az ajkát.
Csúkva tartottam a szememet ,és úgy tettem mintha még mindig aludnék, de nem tudom a
légzésemet egyenletesé változtatni. Egy kicsit, hozzá szoritom a csípőmet ,és megéreztem a
lábaim között a keménységét.
Egy finom borzongás fut végig a testemen.
Egy pillanatra lefagyok. Elsem tudom hinni , hogy ezt csinálom. Talán ez azért van, mert egy
részem úgy gondolja, hogy ez tényleg nem történhet meg. Semmilyen módón nem lehetek
mesztelenül egy ágyban Cole Bannon seriffel. Ez teljesen lehetetlenek tűnik. Talán meghaltam a
hóviharban, és most a mennyben vagyok. Mert túl jó ahhoz, hogy igaz legyen, és én el akarom
lopni ezt a pillanatot.
Újra hozzá nyomom magamat , mert azt akarom, hogy az édes borzongás újra végig száguldozon
a testemen.
- Catherine, bébi. Megölsz.
A lélegzetem elakadt amikor így hívot engemet. Egyszer az éjszakai mielőtt elájultam volna. Akkor
is így hívot. Talán mindenkit így hívot? Eddig azt hittem ,hogy bébinek csak a szeretője hívja a
kedvesét.
Hagytam a szemem kinyíljon és az orromat a nyakán levő borostának dölzsöltem mielőtt lágy
csókot hintettem oda. De ez nem volt elég. Tudnom kell ,hogy milyen az ízze. Újra megcsókolom,
csak ezúttal a nyelvemmel is lassan végig nyalok rajta. A farka megrándul rajtam ,és küzdenem
kell ,hogy vissza tartsam a nyögésemet.
Hozzá fordulok. Úgy érzem magam, mint egy aki fel élet bennem miatta. Ez majdnem erőteljes.
Nem szoktam ahoz ,hogy így érezem magamat.
- Meg fogsz ölni. – Hörögte. A hangja végig vibral a mellkasán keresztül az enyémen. Vissza kellet
folytanom a kunccogásomat. Hagytam ,hogy a kezem felcsúszon a mellkasára ,és az ujjaimal bele
turtam a szőrszálakba. A mellkasa is olyan kemény ,és ízmos , mint a többi része. Végig futtatom
az ujjamat rajta , de megállok , amikor az ujjaim hegye eléri a durva hegeket. Vissza akarok hózódni
,hogy lássam mi jelölte meg a bőrét, de mielőtt elmozdulnénk , megingok.
A hátam eléri a puha takaró és Bannon egy olyan pillantást vetett rám, amit még soha nem láttam
az arcán.
Ilyet nem, mert minden alkalommal, amikor láttam őt a városban gyengéden mosolygot. Azok a
dolgok, amiket az emberek mondtak róla, igaznak hangzottak. Mindig csak egy gyors pillantást
vetettem rá ,és megprobáltam eltűni a radarja alol. Nem akartam,hogy felfigyeljen rám, mert tudtam
,hogy Bannon megprobál megismerni mindenkit a városban. Ő komolyan vette a Sheriff munkáját.
Kíváncsi vagyok,hogy letartóztatna-e engem, amikor megtudja,hogy mit csináloNem tudom ,hogy
miért vagyok ennyire merész. k.
Bele bámulok a mély szürke szemébe. Edig még sohasm tudtam ,hogy milyen színű a szeme.
Soha sem voltam elég közel hozzá ahhoz, hogy megnézzem. És nem hittem hogy ez a valódi szem
szine. Nehéz volt összpontosítanom a kemény arc kifejezésére amikor csak annyit tehetek,
elveszek a szemében.
- Szia. - Csak annyit tudok mondani.
Az arc kifejezése nem változik, és még mindig nem mond semmit sem. A szemét még mindig az
enyémbe zárja. Egy kicsit elmozdul amitöl kissé széjelebb tárom a lábamat ,hogy mé közelebb
csuszon hozzám. A szemei lecsúkodnak úgy mintha fájdalmai lenének.
Felnyúlok ,és a karjaimal körbe ölelem a nyakát mert attól félek ,hogy el fog húzódni tőlem. Talán
azért, mert úgy érzem ,hogy ez a helyes. Vagy talán azért, mert túl sokat vettek már el tőlem,és
nem akarom ,hogy ezt is elvegyék.
Belé kapaszkodom ,és nem engedem el.
Aggódom amiatt, amit mondani fog, vagy attól amit kérdezni fog tőlem,és fétem atól ,hogy elfog
tolni magátol. Csak vissza akarok feküdni, elaludni rajta, és nem gondolok semmire sem.
Kinyitja a szemét,és egy kicsit úgy nézki , hogy vissza nyerte az önuralmát. Mély lélegzetet vesz,
és elágyul az arca.
- Hogy érzed magad? – kérdezi. A szavai morogva jönnek ki a sz;aján , és nem tudom miért ,de az
arcom rózsaszínűvé vállik.
Meztelen vagyok. – Csúszik ki a számon ,és ettöl az arcom , még vörösebbé vállik.
- Jah… elnézést emiatt. Múszáj volt felmelegitselek, és a kórház túl messze volt, ezért haza
hoztalak. A kezével végig simitott a hajamon. Lágyak kisimitotta az arcombol a hajamat ,és a
kezébe fogta az arcomat.
- Úgy nézel ki, mint egy kis játék baba. Az arcod még mindig rózsaszín. Még mindig fázol?
Megrázom a fejemet. Az arcom nem a hidegtől rózsaszínű. Tény, hogy nagyon forró vagyok ebben
a pillanatban. Nem tudom, ha ez azért van, mert a teste mellege miat melegben vagyok , vagy
pedig attol az érzéstöl ami keresztül futott rajtam. Még sosem éreztem így magam.
- Éhes vagy? - Az étel megemlítésére a gyomrom megkordult mire Bannon elmosolyodot.
Zavartan becsuktam a szemem.
Zavarban voltam mindentöl. a meztelenségemtől, a közelségünktől,…. Attól ahogy rá tapadok…
érzem ,hogy rázkodik a kunccogástol.
- Mit szólnál ahhoz,ha vennél egy kellemes melleg zuhanyt amíg én elkészitem a reggelinket?
Egyetértéskény bólintottam a fejemel.
- Nyisd ki a szemed, bébi. Szeretném látni őket.
Azt teszem amit parancsol. Valami bennem szeretne a kedvére járni.
- Biztonságban vagy itt velem. Én vagyok a seriff. – mondja.
- Tudom, hogy ki vagy, Sheriff Bannan.
- Cole – javít ki. - Hívj Cole-nak, édesem.
- Oké, Cole –egyezem bele.
- Honnan tudod ,hogy ki vagyok , miközben én még soha sem láttalak? – kérdezi.
- Mindenki tudja, hogy ki vagy, seriff.- A szeme össze szűkül rám. – Cole. – javítom ki magam.
- Nem hiszem, hogy elfelejtettelek volna ha látalak volna tégedet. A szemeid... – bámulni kezdte
őket. A szemeim úgyan olyan zoldek voltak mint az apámnak. A fényben lágy zöldre váltak , de
most tudom, hogy sötétek. Az ajkamba haraptam nem tudom,hogy mit mondjak, de ő tovább fagat.
- Hogy lehet az ,hogy még sosem láttalak?
- Gondoskodtam róla ,hogy ne is lássál. – valottam be végül , mert tudtam ,hogy ha ilyen ütembe
halad akkor sosem fogja abba hagyni a fagatózast. – Most bajban vagyok?
- Nem. – vágts rá. - Ha valaki bajban van, akkor az én vagyok.
Az utolsó részt olyan halkan mondta ,hogy alig hallotam. Meg akarom kérdezni ,hogy ez mit jellent
, de a lábra állit mielőtt kicsusznának a szavak az ajkaimon. A térdeim egy kicsit megingadóznak
és elkapja, mielőtt a padlóra rogynénk. A karjaimat a nyaka kóré fonom ,és szorosan tartom attól
tartva ,hogy elesek. Félek, hogy soha többé nem leszek már ilyen közel ehhez a férfihoz. Félek,
hogy elveszítem mindazt a dolgot amit érzek miatta.
Magához húz ,és megemel egy kicsit. Ösztönösen körbe ölelem a lábaimal. Egy kicsit nehéz körbe
ölelnem a lábaimal , de az egyik kezét a seggem alá csúsztatja, hogy megtartson. Az én arcomat
a nyakába temetem. Érzem a gyengéd szoritását a mesztelen seggemen ami emlékeztett arra
,hogy teljesen mesztelen vagyok.
- Besegítlek a zuhany alá. - azt mondja, mielőtt megcsókolja a homlokomat. Aztán átvisz a házon
, és betér egy folyosóra. Belép velem egy szobába ahol a padló közepén egy óriás ágy volt. A hely
gyönyörűen volt berendezve , két éjjeliszekrényel és egy gardróbal amelyen rá volt szerelve egy
TV. Minden tiszta, de egyszerű volt. Semilyen szín sem ért igazán semmihez sem. Minden fekete,
barna és fehér volt.
Bevit egy fürdőszobába, és arra számítottam, hogy letesz engem,így szorosabban tartottam ,
némán imádkozva. Nem tudom ,hogy miért ragaszkodok ennyire keményen ehez a férfihoz, de
tudom, hogy nem akarok elengedni. Nem tudom.
- Tartalak. – Mondja meg nyugtatóan. Hallom, hogy elinditsa a vízet , majd belép velem. Meleg víz
érinti a hátamat mire megkönnyebbülten felsóhajtok az érzéstöl.
- Enged le a lábaid. – Lassan hagyom ,hogy megérintse a lábaimat ,és hagyom ,hogy lehúzza
rólam a zoknit amelyet rám adot. Lecsúzsok a testéröl adíg amíg a amíg a lábam a zuhany
padlójára ért.
Az egyik karja a derekam körül maradt a másikal megfog egy üveg tusfürdőt. És rá préseli egy
szivacs labdára. A friss tusfürdőnek olyan illata volt , mint neki.
Aztán elkezdi dörzsölni a szívacsal az egész testemet. Hagyom ,hogy lecsúkodjon a szemem ,és
egyszerüen csak élvezem a gondoskodását. A vállamon kezdi , lefelé haladva. A szívacsal végig
simit a mellbimbóimon amitöl azok azzonal megkeményedtek. Hallom, hogy felnyög, és a nevemet
motyogja. Szeretném kinyitni a szemem, de nem teszem meg.
Túl félénk vagyok ahoz , hogy megtegyem.
Erzem ,hogy a szívacs a padlóra esik ,és megérint ott a kezével.
- Mondd ,hogy hagyam abba… - mondja mély rekedtes durva suttogással,ami szinte fájdalmasnak
hangzott.
- Hmm. – ez minden amit mondok. Imádom magamon érezni a kezét. Nem emlékszem arra az
utolsó alkalomra, amikor valaki még megérintett engem, nem beszélve arról ,hogy ilyen közel ölelt
magához. Soha sem fogom azt mondani neki ,hogy hagya abba. Ha most tudnék beszélni akkor
valószínűleg többet kérnék. Túl jó érzés ahoz ,hogy abbahagyja.
Hozzá nyomom magamat csendben bátorítva őt. Mire lecsúsztatta a kezét a hasamra. A
lélegzetem elakad amikor a keze a lábaim közé csúszik. Széttárom a lábaimat a számára , mert
azt akarom ,hogy ott is hozzám érjen. Az egész testem remeg a vágytol amit nem tudok hová
tenni. Vonaglani kezdek rajta ,és kiengedek egy kétségbeeset kis kiáltást.
- Tartalak . Tudom ,hogy mire van szükséged ,és én gondoskodok róla. Gondoskodom rólad. A
szívem gyorsabban kezd verni a szavaira.
Azt akarom, hogy ezt megígérje.
- Megígérem. – Annyi őszinteség van a hangjában ahogy ezt mondja ,hogy ráébresztett ,hogy
hangosan mondtam ki. Végül kinyílott a szemem ,és talákozot a tekintettem az övével miközben
az ujjaival dörzsölte a csíklómat amiröl felnyögtem. Kapva kap az alkalmon ,és birtókba veszi az
ajkamat és mélyen mohón megcsókol. A nyelvével mélyen a számba hatol. Neki dölök ,és hagyom
,hogy elvegye azt amit akar miközben a karaiba olvadok. A szájába szopja ,és megcsípi az
ajkamat.
- Csókolj vissza. Mutasd meg, hogy mennyire szeretnéd ezt. – Morogta az ajkamba mielőtt újra
birtókba vette a számat. Az ajkamat az övére tapasztom ,és amikor a nyelvével a számba hatol ,
ezúttal az enyémel az övébe hatolok ,éstalálkozak az övével.
Bele nyögtem a szájába. Az ajka lágyabb volt , mint gondoltam. Minden gondolat kiment a fejemböl
amikor az ujjai a lábam között gyorsabban kezdtek mozogni. Belé kapaszkodom , miközben aegy
kicsit a csípőmet hozzá nyomom. Utálom, hogy még mindig a boxereken van. Azt akarom ,hogy
az egész bőre a bőrömhöz tapadjon. Mahamon szeretném érezni az egész testét amikor
elélvezekGyönyör épúl fel bennem. Elfelejtem csókolni ,és hátra hanyatlik a fejem a gyönyörtöl.
A szájával a nyakamra tapad ,és nyalogatni ,szopni ,és csokolgatni kezd ott ,és egy kicsit
harapdálni is miközben közelebb és közelebb visz az orgazmushoz.
- Cole - nyögök.
- Hagyd, bébi. Tartalak . Elvez el nekem. – És megteszem. A testem vonaglani kezd ,és a nevét
sikoltom. A testem elazul , mivel életem legintenzívebb gyönyöre fitott keresztül rajtam.
A karjaival átölel , nehogy elesek , miközben szorosan tart engem, miközben lágyan még mindig a
csiklomat dörzsöli ,és kifacsar az összes orgazmust belőlem. Lassan megfordít,adig amíg a hátam
a mellkasához ér. Érzem ,hogy megmozdul aztán az egyik keze a hajamhoz ér ,és mosni
kezdi. Mindketten csendesek vagyunk. Megint felnyögök, ahogy a sampont a hajamba
masszírozza. Le öbliti aztán a kondicionáló következik. Érzem ,hogy gondoskodik rólam ,és
majdnem sírva fakadok emiat.
Hamarosan elzárja a csap vízet. Egy törülközőbe burkol mire végre kinyitom a szemeimet.
Az arckifejezése olvashatatlan ,és kezd egy nyugtalan érzés felkúszni a gerincemen.
Felemel a karjaiba ,és átvisz az óriási ágyhoz ahol visszahúzza a takarókat, és lefektett , aztán
betakar vele.
- Csinálok neked valamit enni. - Elfordul tőlem, és odalép a komódjához. Nézem, ahogy lehúzza a
nedves bokxert magárol , és bedobja egy kosárba mielőtt kivene egy flanel alvási nadrágot, és
felvette magára. El átkozom azt amiért blokolta a kilátásomat ,és csak a segge volt az amit meg
pillanthattam. Megfordul, hogy rám nézzen. A szemem eléri a heget a válla fölött , mire motyog
valamit amit nem hallottam, mielőtt belépett a szekrényébe. Amikor visszajön, feszes fekete ing
van rajta ami eltakarta a hegeket.
Szeretnék valamit mondani, de egyetlen szó sem hagyja el a számat. Ehez vagyok hozzá szokva.
Normális esetben ez nem zavar engem ,de most igen. Szeretnék valamit mondani. Tudni akarom,
mit gondol.
- Tojás és szalonna rendben van? Ez az egyetlen amit megtudok csinálni anélkül ,hogy teljesen
leégetném a házamat. – vont vállat , de az arcábol még mindig nem tudok semmit sem kiólvasni.
Csak bólintok. Egy utolsó pillantást vet, még rám mielőtt elfordul, hogy elhagyja a hálószobát.
Amikor eltűnik a szemem elől az üresség,amihez már megszoktam ,és a magány futott keresztül
rajtam amit észre sem vettem eltűnt, mióta felébredtem Cole othonába. Kicsúsztam az ágyból ,és
a padlóra léptem. Egy törülközőt használok, hogy megszáritsam a hajam ,és a szekrényhez
indultam ,hogy ,hogy találjak valami pólot amit viselhetek. Megragadok egy szürkét amelynek a
mellkasán a hadsereg volt olvasható ,és áthúztam a fejemen. Majdnem a térdemig ért.
Kimentem a szobámból a folyosóra ,és a konyha felé indultam. Megtorpanok a nappaliba amikor
meghallom ,hogy telefonál.
- Hé, Lauren,ép most kaptam meg az üzenetet.- Hosszú szünet következet. - Igen, be tudok nézni.
Nem normális, hogy a lányok közül néhányan zuhanyoznak az iskolában?
A gyomrom görcsbe randult a szavaira ,és tudom ,hogy most omlott össze a valóság felettem.
Kinézek az ablakon ,és látom ,hogy a hó már leállt. Az ég még mindig szürke,de elmondhatom
,hogy még korra reggel van. Nem akarom most ezt a beszélgetést Colal , vagy bevalani mindazt
amit csináltam. Tudom, hogy azt mondta, hogy nem vagyok bajban, de nem hiszem, hogy tudja
,hogy mi mindent tettem. Nem akarom, hogy másképp nézzen rám. Miatta kivánatosnak éreztem
magamat. Akit akarnak. Még akkor is, ha nem lehet az enyém, megakarom védeni ezt a reggelt.
Nem törheti össze semmi sem. Ki kell mennem innen, de fogalmam sincs,hogy hová menjek. Talán
meg kell próbálnom a templomnál. Elkezdek keresni a farmerem nappaliba. Látom a kabátomat, a
hátizsákomat és a sapkámat , de semmi mást
- Majd vissza hívlak. – hallom a hátam mögött. Megfordulok ,és látom ,hogy Cole rám bámul.
Hol vannak a cuccaim? – Rohantam ki.
- Miért van rá szükséged? – kérdezi közelebb lépve felém. Mire hátra felé kezdtem lépkedni.
- Mennem kell. – mondom. Mikózben megprobálom felemelni az állam ,hogy némi erő legyen a
szavaim mögött.
- Bassza meg! – kiáltja mire megugrottam ahogy a kezével bele turt a sötét rendetlen hajába. A
nappali világitás miat most ha lehet még vadabb nak nézet ki. Azt hinném ,hogy mivel belé
kapaszkodtam éreznem kellet volna ,hogy milyen nagy is valójában, de hátra állva,és felnézv rá
rájöttem, hogy mennyivel nagyobb, mint én. Egy kicsivel több mint egy méterel magasabb, mint
én. Egyértelmű, hogy nem hagyta abba az edzést miútán kilépet a Rangersböl. Minden része neki
kemény izmos ,és tekintéjes volt. A száját óssze préselte. A megszokott könnyű mosoly,amit a
városban szoktam látni már a múlté. Kiváncsi vagyok arra ,hogy vajon a telefon hívás miatt ilyen
dühös.
Dühös lett azért amiért többet tudot meg arról ,hogy hogy ki vagyok valójában. Megfordulok, és
félig le futok a folyosón. Könnyek szoknek a szemembe. Az orrom ég. De mielőtt eljutnék a
hálószobába, ahol be akartam zárni magam,hogy rendbe tudjam szedni magam , cole azzonal
rajtam van ,és a falnak szegez. A nagy kezei csapdába zárnak. A légzése nehéz. A homlokát az
enyémhez nyomta.

- Sajnálom. Nem kellet volna hozzád nyúlnom. Sebezhető voltál, és én kihasználtalak. Nem tudom,
mi ütött belém. Nem vagyok önmagam körülötted. – mondja ,teljesen félre értve azt ,hogy miért
vagyok ideges.

7. rész
Cole

Hagytam ,hogy a kezem leesen a falról ,és megcsókoltam az arcát , nem akarom elnyomni őt a
méretemmel.Annyira kibaszot kisebb , mint én. Muszáj ennie ,és azt akarom , hogy csak is én
legyek az aki táplálja őt. Aki gondoskodik róla.
Most már hozzád tartozik. Kuszik a gondolat a fejembe. Mély vágy borit el. Azt akarom, hogy
ez igaz legyen. Úgy érzem ,hogy megkell védenem őt. Tudom, hogy amit tettem a zuhany alatt az
helytelen volt. Nem tudom, hogy mi ütött belém,de megkellet érintenem. Miata újra elevenek
éreztem magamat. Mitha lezsibbadtam volta ,és ő vissza hozott volna az életbe.
Szükségem van arra ,hogy újra a karjaimba kapaszkodjon ,úgy mint ahogy senki más az
életemben. Azt akarom ,hogy jó éreze magát melletem. Azt akarom ,hogy teljesen tölem fúgjön
,és mindazért amit érte tennénk meg ,hogy soha se akarjon elmenni tólem. Láttam a szemében a
vágyat ,és gyönyört akartam okozni a számára.
De amikor lefektettem az ágyamra, a bűntudat keményen belém vágot. Legalábis azt hittem ,hogy
az volt az de minél többet gondoltam ezen annál jobban úgy gondoltam ,hogy bűnösnek érzem
magam.
Legalábis ennek még volt valami kibaszot értelme.
A kezét a mellkasomra tette ,és az ujjai az ingembe mélyedtek. Most az egyszer azt kívánom ,hogy
ne legyen rajtam az ingem ami nem volt normális a számomra azóta amióta megkaptam a hegeket.
Szeretem volna a kezét a mesztelen bőrömön érezni. Érezni a forróságát.
Amikor azt mondta ,hogy azt hitte ,hogy elkell mennie , majdnem elveszitettem az eszemet. Az én
borotva éles önúralmam majdnem elveszet. Ha néhány ember az én századomban látna most. Mr
önuralomnak hívtak. Most pedig nincs semmi önúralmam amióta a lány az életembe jött. Bele
zúgtam abban a pillanatban amikor megláttam a hóban feküdve. Abban a pillanatban tudtam, hogy
az életem megváltozik.
- Akarlak. – mondta halk hangon. Olyan halkan ,hogy szinte suttogot. Felemelte a fejét ,és felnezet
rám. Olyan szemmel mint amilyet még soha sem láttam. A legmélyebb zöld volt amit valaha
láttam.Ez tökéletesen ellentétben állt a dus fekete hajával l és porcelán bőrével.
- Akarsz? – kérdezem. Mi változot meg?
- Kivánlak. – vallota be. Néztem ,hogy az arva rózsaszínre mélyül. A látvány miatt a farkam
szívárogni kezdett Annyira kibaszot kemény vagyok. Még azútán is ,hogy magamhoz értem a
zuhany alatt amikor élélvezet a számomra. A víz szerencsére lemosta a bizonyitékot ,hogy én is
elélveztem. Olyan voltam mint egy tinédzser,aki megnézte az első pornóját. Ez szinte kínos volt.
Nem volt semilyen szexuális érdeklődésem mert előtte a bomba pokolian kirobbantotta
belőlem.Még csak nem is elégitettem ki magamat a saját kezemel sem. Nem volt semmi sem ami
megmozgatott volna.
Csak a városra koncentráltam megtisztitottam a rendetlenséget amit az útólsó Sheriff a háta mögött
hagyot ,és gondoskodtam az anyámrol. Mindezek az érzések és szükségletek most leomlottak
bennem ,és hozzá vezetek.
Vettem egy mély lélegzetet.
- Olyan fiatal vagy. Mondom neki. Ép hogy tizennyolc éves. Még az egész világ előtte áll. De látam
ezt a világot. Úgy ahogy ő is. Nem mindig szép. Szörnyek lapulnak meg a sötétségben.
Szüksége van rád.
Hatolt be a gondolat a fejembe, A lány már túl sok durvaságot ,és kegyetlenséget látott. Olyan
kicsi és ártatlan. Megvédhettem őt mindentöl. Gondoskodhatok róla.
- Már nem akarsz többé? – Látom a sebezhetőségét ami az arcára van írva ahogy kiejti ezeket a
szavakat.
- Jobban akarlak mint a következő lélegzetemet. – Valom be k”nnyedén , mert el akarom tüntetni
az arcárol ezt a kifejezést. Soha többé nem akarom, hogy megkérdőjelezze a vágyamat íránta ,és
azt ,hogy mennyire is akarom őt. Azt akarom ,hogy tudja ,hogy én mindig itt leszek,hogy megadjam
a számára azt amire szüksége lehet. Soha nem fogja megint egyedül találni magát a hóban, úgy
hogy sehová se tudna menni. Nem amíg én élek.
- Még azútán is amit Snow edző mondot… rólam?
A morgásom belé folytotta a szót. Tágra nyílt szemel nézet rám. Megakarom mondani neki ,hogy
kibaszotul leszarom azt amit Snow edző mondot nekem. A közeljövőben beszélek majd róla az
iskola vezetőjével. Tudtam ,hogy csak Catherine-t használta fel azért ,hogy felhívhason. Még csak
két percig sem beszéltünk a telefonon és egy kibaszott randira hivot. Nem is engem kellet volna
hívnia először. A fő iskola vezetőjének kellet volna jelentenie az esetet ,és csak a szükség esetén
kellet volna engem felhívnia.
Nem tetszik a gondolat, hogy bárki is felhasználhasa az én Catherinémet. Ez feldühit engemet. És
az sem segített amikor beléptem a nappaliba, és láttam, hogy Catherine felkészült arra, hogy
távozzon. Biztos vagyok benne, hogy az arckifejezésem megrémítette. Soha sem akartam ,hogy
így féljen tőlem. Azt akarom ,hogy hozzám fusson , nem pedig el tőlem.
Snow edző csak mégjobban egyértelműbbé tette a számomra ,hogy szükséged van valakire aki
gondoskodik rólad. És vagyok az a valaki. Akarlak, Catherine. Jobban akarlak , mint bármi mást a
világon.
- Nem is ismersz engemet. - suttogja, hitetlenkedve.
- Érzem. Ha valamit megtanultam az életben az ,hogy bizak a zsigereimben. Ez az érzés elárasztott
engem tegnap este. Tudtam ,hogy vissza fogsz menni a házba. Tudtam ,hogy ki leszel zárva , és
ott voltam megbizonyosodjak arrol ,hogy rendben vagy. Egész nap teljesen a megszálotad voltam.
A lány szája résnyire nyilt.
- Én is éreztem. Amikor felemeltél , már nem féltem többé. Biztonságban éreztem magam. Aztán
amikor felébredtem a karjaidban,az olyan érzés volt , mintha mindig is oda tartoztam volna ,és csak
még mélyebben éreztem ezt magamban. – Vallta be.
Rá mosolyogtam. Istenem, annyira kibaszottul gyönyörű. Eget rengető szépség ami keveredet az
édes ártatlanságal. Hogy ne tudnám akarni őt? Vágyni rá?
A karjai felcsúsznak a mellkasamon ,és átöleli a nyakamat.
- Csókolj meg újra. - Hátra hajtsa egy kicsit a fejét , és felajánlja a száját. A szemem a
szájára tapad emlékezve az édes csókjára amikor a zuhany alatt voltunk. Akkor amikor
elvesztettem az önuralmamat.
- Nem hiszem, hogy ez most jó ötlet volna. - Mondom neki. A borotva szélén voltam azútán ,hogy
azt mondta ,hogy elkell mennie, ,és azt hiszem ,hogy ha most megcsókolnám akkor nem álnénk
meg adíg amíg mélyen elnem temetném magam benne és magamévá teném a leg ősemberes
módón. És kivül ,és belül is megjelölném magamnak.
Az ajkát szorosan össze zárja egy vonalban. A szemét elforditsa az enyemröl.
- Bébi. – könyörgöm ahogy a hüvelykujjamal megsimogatom a puha arcát. – Szó sincs arról , hogy
nem akarlak megcsókolni. Jobban akarom azt , mint bármi mást. Csak nem hiszem ,hogy képes
vagyok-e írányitani magam útána. Alig tudtam vissza tartani magamat a zuhany alatt.

- Mi van, ha azt akarom, hogy elveszítsd az önuralmadat?- Nézet vissza rám. Majd az ajkába
harapot. Az ujjaimal kiszabaditottam az ajkát a fogai közül.- Én is akarlak téged. Szeretem, amikor
megérintesz. Ettöl a dolgoktol , jól érzem magam. És többet akarok.
Felmordultam a szavaitól.
- Kérlek. - tette hozzá.
Elengedtem az arcát, és a kezem a seggére simult ,és megemeltem , hogy érezem a meleg
csupasz bőrét az ujjaimon.
- Nem kell semmiért sem könyörögnöd Catherine. Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy
gondoskodok rólad. Ez azt jelenti, hogy bármit és mindent megadok amit csak akarsz. Akarod ezt.
És én kérés nélkül is megadom a számodra. Végig vittem a folyóson miközben az ajkaink
összefortak. Amikor a nyelve megérintette az enyémet az olyan volt mintha hazatértem volna. A
béke amit akkor éreztem mielőtt Ranger lettem, végig kuszot rajtam. Minden olyan zaj és
aggodalom, amely mindig a vállamon ült most elhalványult ,és csak ő volt.
Letettem az ágyra,és elengedtem az ajkát. Mindketten zihálva lélegeztünk.
- Engeddj el egy pillanatra bébi. – Levete a karjaot a nyakamrol. Felállok az ágy mellett, és lenézek
rá.
A fekete haja széterült a párnán. Az ajkai duzzadtak voltak attól ahogy felfaltam a száját. A szemei
csak félig voltak nyitva ,vágytol égve. Úgy néz ki, mintha egy nedves álom, és én kibaszotu
imádtam ,hogy miattam néz ki így. És nem ez , de kivolt terülve előttem úgy hogy csak a polom
volt rajta. Érzem ,hogy az egész testem reszketek az ősi vágytol. Mély lélegzetet veszek, és
megpróbálom ellenőrzés alatt tartani magam.
Azt akarom, hogy ez neki is jó legyen , nem akarok a combjai közé esni úgy mint valami állat ,és
adig baszni amíg kielégülést nem találok. Nem, azt akarom, hogy ez tökéletes legyen a számára.
Azt akaro ,hogy a teste vágyon az enyémre. El akarom mossni az esetleges multbeli emlékeit a
volt barátjárol vagy szeretőjéröl.
A testem megfeszült arra a gondolatra ,hogy egy másik férfi is megérinthette. Tudom ,hogy a
gondolat menetem kibaszotul barbát , de nem tehetek róla, megakarom talalni azt a valakit aki aki
valaha is megérintette,és tönkre tette őt. És nem érdekel ,hogy felesküdtem a védelemre. Nem
hiszem, hogy az egész világon bármi is elsőséges lenne nála. Még a jelvényem sem. Elér ,és én
rá esek. A testem betakarja az övét ,és birtokba veszem a száját. Vonaglik alatam ,és hozzám
dörzsöli magát ,és én dühös vagyok magamra amiért nem levetkőztem még le mielőtt neki estem
volna. A fejem fölé nyúlok ,és elengedem a száját ,hogy megragadjam a polómat , majd áthúzzóm
a fejem fölött ,és félre dobom. Ezúttal ő emelkedik fel ,hogy a számra tapadjon. … nyilvánvalóan
nem tetszik a számára ,hogy egy pillanatra is elváljon tölem. A keze végig fut a testemen ,és
esküszöm ,hogy bele remegtem. Bele turtam a kezemet a dús hajába elmélyítve a csókomat.
Újra vonaglani kezdet alattam.
Ereztem a növekvő szükségét ahogy bele nyögdécselt a számba. Ez a hang több mint amit
ektudtam viselni ,és éreztem ,hogy a farkambol szivárogni kezd a spermám. A hangja annyira édes
,és ártatlan. Elhúzom a számat az övétöl tudván ,hogy szüksége van arra ,hogy élélvezen ,és nem
akarom ,hogy a kis testét kinoza a vágy. Megakarom adni a számára azt amire vágyik. A számat
a nyakára teszem ,és csókolgatom ,és nyalogatom ahogy lefelé haladok. Amikor élérek a polójához
ami még megvédi tőlem,lenyulok ,és középen ketté tépem rajta miközben az ajkam egyszer sem
hagya el a bőrét.
Felzihált. – Oh Istenem. –
Bele mosolygok a bőrébe ,de a számal továbbra is mozgok a testén ,és az egyik kemény kis
mellbimbóját a számba szopom, és nyalogatam míg vonaglik alattam. A másikhoz fordulok ,és
úgyan azt a figyelmet forditom felé is.
Az ujjai a hajamba turnak. Ettől az egyszerű érintéstöl bele nyögök mellbimbójába. Elengedem a
mellét ,és lefelé haladok a testén. A lábait szétárta a számomra helyet adva a széles vállamnak.
Az ujjaimal körbe veszem a combjait ,és még távolabb húzom őket. A szemem a középontjára
tapad. Megnyalom a számat amint meglátom a nedveségtöl csillogó punciját. Egy kicsit felemeli a
csípőjét,mire felnézek rá. Rám néz, és a szemünk összekapcsolódik. A szája szét nyilik ,és olyan
hevesen zihál ahogy én.
- Cole… – nyögje. – Én… én….
Anélkül ,hogy leveném a szemem róla ,hosszan belé nyalok ,és a csalvemet végig húzom a
csiklóján. A feje hátra hanyatlik ,és vissza esik a párnára. Elengedem a combjait az ujjaiml
szétárom a duzzadt punci ajkait ,és szopni kezdem a csiklóját , mostmár semmi sem álhat az
útamba. Megprobálom az egyik ujjamat belé csúsztatni ,de ő annyira kibaszott szűk ,és csak a
kisujjamat tudom belé csusztatni. Egy keseredet érzés fog el miután összesbelé tudnám cszorul a
kisujjam köré. Annyira kicsi és szűk, nem hiszem , hogy valaha is belé tudnám csusztatni a nagy
farkamat de ebben a pillanatban nem érdekel. Szívesen nyalnám a punciját az életem végéig is ha
kell. A számba zoptam a csiklóját ,és a nyelvemel körözök rajta miközben a kisujjamat ki ,és be
mozgatom benne. A puncija összeszorul körülöttem ,és megrándul a teste. Érzem ,hogy a lábai
elkezdenek remegni ahogy a nevemet síkoltsa. A nevesége eláraszt ,és én lenyeltem ,de nem
hagyom abba. A teste egy pillanatra ellazul, és most már két ujjamat is bele tudom csúsztatni.
- Ó Istenem, Cole. - Bassza meg, imádom azt ahogy a nevemet nyögi. Érzem ,hogy a farkambol
még több sperma szivárog. Elhúzodom tőle egy pillanatra, de még mindig ujjazom a punciját.
Megpróbálom kordában tartani a farkamat, mély lélegzetet veszek, de az sem segít, mert az illata
betölni a tüdőmet.
A számmal azonnal vissza tapadok rá. Figyelmen kívül hagyom a farkamat és csak a lányra
koncentrálok, hogy újra elélvezen. Újra ,és újra érezni akarom. Ujra érezni akarom a nedveit.
Megtalálom benne azt a különleges pontott ,és mozgatni kezdtem benne az ujjaimat.
- Cole. – Szólt remegö hangal ,és testel.
- Engedd el,bébi. Fogadd el azt amit adok. Bíz bennem tartalak. – Elazult a szavaimra.
- Bízom benned. – Meghallva amit mond , mellegség tölti el a szívemet. Rápadok a csíklójára ,és
mozgatni kezdtem benne az ujjaimat. A lábai újra megremegnek. A nevemet kiáltja amikor újra
elélvez és egy sikoly elhagyja az ajkát, ahogy az ujjaim közé szorul. Nyalogattam és szopogattam,
hogy minden cseppjét szeretném lenyelni ahogy végig vezetem az orgazmusán.
Addig amíg a teste teljesen elnem lazul. Adók még egy útolsó csókot a csiklójára ,és vissza mászok
a testére miközben lerúgom magamról a nadrágomat ahogy rámászok. A szemei levannak zárulva
ahogy nyalogatom ,és csokolom az ajkát. Lassan ocsodik fel ,és a nyelvemet a szájába toltam mert
azt akartam ,hogy megízlelje a saját szenvedélyét. És azt ,hogy ezt én tettem vele.
- Hmm.- nyögte ,és lustán vissza csókolt. Azútán ,hogy éreztem ujjaim körül szorító
érzést,megkérdeztem tőle,azt ami már hosszan a fejemben motoszkált azóta mióta az ujjaimal belé
hatoltam.
- Szűz vagy? – A szeme azonal kipattant. És megint az ajkába harapot. Egy kicsit megmozdulok a
csípőmel ,és a farkamal a csiklíját kezdtem dörzsölni. Megrándul ,és tudom ,hogy még mindig
érzékeny a két orgazmustol amit adtam neki.
Elengedte az ajkát aztán megnyalta mielőtt végül megkaptam egy halk “Igen “válaszát. Örvélylö
érzelmek futnak keresztül rajtam. Tetszik az ötlet ,hogy rajtam kívül még senki sem ért hozzá így
,és ,hogy minden szempontból az enyém lesz, de rettegek attól ,hogy fájdalmat fogok okozni neki.
A gondolat ,hogy fájdalmat fogok okozni a számára , bele éget a gyomromba.
- Ha akarod akkor most megállhatunk. Nem muszáj többet tennünk. – Eröszakoltam ki magambol
a szavakat. Bármennyire is nem akarom bántani,még mindig bennem van az ősi vágy ,hogy
minden féle módon birtokoljam őt. Hogy a leg barbárabb módon csak is hozzám kötödjön.
- Akarlak , azt akarom , hogy te legyel az első.- Vette az arcomat gyengéden a kezébe.
- Az egyelen. – Javítottam ki. Útánam nem lesz senki más. Én leszek az első és az utolsó.
- Mondd ki Catherine. – Parancsoltam.
- Az egyetlen- mosolyodott el ahogy ki mondta. És összeszorult a szívem attol ahogy mondta.
Mélyen megcsókoltam ,és minden érzelmemet amittudtam bele adtam ebbe a csókba. Azt akarom,
hogy tudja, mennyit jelent számomra. A térdeimet használva kicsit még távolabb tolom a lábait
miközben elöre hátra mozgok , utánozva a szexet. Nem, tart sokáig ,és a keze rajtam van ,és az
ujjait a hátamba mélyesztve a csípőjét a ritmusomal egyeztetve mozgatni kezdi. Egy kicsit lejebb
csúszok ,hogy a makkomat a nyilásába helyezem. Egy kicsit felzihál ,és lefagy. A szemem
összekapcsolódik az övével.
- Még. – Kérlek ,és megadom neki amit kér ,és egy kicsit belé csúszok. Egy kis nyögés hagyja el
az ajkát.
- Te vagy a legszebb dolog, amit valaha láttam az életemben. – Mondom neki ahogy tövig töfök
belé. Az ajkamat az övére tapasztom ahogy megúgrik ,és belesíkolt a számba. Nem mozdulok.
Csak továbbra is csókolom. Hagyom ,hogy a teste hozzá szokjon az enyémhez. Elhúzódok az
ajkátol ,és csókolgatom az egész ajkát mielőtt a nyakára ,és a fülére haladok a számal. Elmondom
neki ,hogy mennyire tökéletes ,hogy mennyit vártam rá ,és hogy most már hozzám tartozik , hogy
azzal fogom tölteni az életemet ,hogy bármit megadjak a számrá amire szüksége van. Aztán
lecsúsztatom a kezemet közénk ,és dörzsölni kezdtem a csiklóját.
Kis zihálások törnek fel az ajkaiból. A csípője vonaglani kezd. A farkambol az elö nedv belé spricel
,és nagyon szeretnénk mozogni benne ,de továbbra is mozdulatlan maradok érte. Bármit
megtennék érte.Az egész csontomban érzem. Hogy ő az igazi. Most először pokolian hálás vagyok
azért ,hogy a bobba felrobbanása érte a vállamat. És haza küdött. Haza hozzá. Oda ahol lennem
kellet. Hogy megvédjem és ápoljam őt, ez a legértékesebb dolog a világon. A puncija újra és újra
összeszorul körülöttem ahogy döfni kezdtem. A háta ívbe hajlot ,és a kemény mellbimbói surolták
a mellkasomat. Még több elö nedv spricel a farkambol amitöl megrándulok benne.
Összeszoritom az állkapcsomat ,és bennem lévő összes erővel azon voltam ,hogy ne kezdjem el
döngetni a kis testét.
- Szükségem van arra, hogy mozogjál. – mondja ,és megprobálja előre hátra mozgatni a csípőjét
mire a sajátomal az ágyra szorótom. Kicsít kijelebb húzzódok belöle , majd vissza döfök belé.
Az ajka egy nagy O ra nyílik.
Gyorsabban kezdem az ujjaimal dörzsölni a csiklóját ,hogy közelebb vigyem az orgazmusához ,
mert tudom, hogy nem fogok sokáig kitartani. Basszus, még csak nem is maszturbáltam azóta
mióta haza jöttem. Mindenesetre egyáltalán nem járt az agyam a sexen. Söt , még inkább elkerülte
a gondolataimat amikor hazaértem, és minden nő, egyedül álló vagy sem megprobált bejutni a
kibaszott nadrágomba.
Nem mintha ez problémát okozna Catherine-vel. Rá készen állok minden pillanatba. Egy hetet is
tölthetnék benne, és még akkor sem akarnénk kigízódni belőle, de nem hiszem, hogy a kis teste
képe lenne ezt kezelni.
Még nem. Sutogtta az elmém. Elkezdek gyorsabban mozogni benne ,és Catherine szemei
szorosan bezárulnak.
- A szemeid bébi. Szükségem van arra ,hogy rajtam legyenek. - Morogok, ahogy mozogok. A
szeme lassan kinyílik. Annyira tele vannak szenvedélyel ,hogy szinte kiszoritják a levegőt a
tüdőmből. Megbillentettem a csípőmet ,és elértem a tökéletes helyet amitöl a nevemet nyögte. Újra
és újra belé döftem. A gólyóim egyre feszesebbé váltak ,és tudtam ,hogy hamarosan
másodperceken belül lőni fogok.
- Kérlek bébi , szükségem van arra ,hogy élélvez. Add meg nekem. Éreznem kell ,hogy a puncid
összeszorul a farkam körül. Birtokolj engem.
A szavaimra az egész teste megrándul. A puncija satuba szorit. Felhörgök amint a spemám ki lől
a farkambol ,és úgy érzem ,hogy az élvezetem óröké tart. Teljesen betöltöm őt, miközben továbbra
is döfködöm ,és a spermám már kifolyik a puncijábol köztünk. Amikor végül teljesen belé üritettem
magamat a testem elazul ,és belé olvad. Az arcomat a nyakába temetem ,és úgy érzem ,hogy nem
tudok mozogni. Gyengéden simogasa a hajamat ,és én bele csókolok a nyakába mielőtt
felemelkedek ,és le nézek rá. A leges legnagyobb mosoly ragyog az arcán. És tudom ,hogy azzal
fogom letölteni az életemet ,hogy ez a mosoly sose hagya el az arcát.
 8. rész
Catherine

- Meg kell ,hogy eteselek. – mondta Cole A fejem a mellkasán fekszik ,és ő hajamal játszik. Van
valami varázslat abban ahogy játszik vele. Megrázom a fejem, és szorosabban kapaszkodom belé.
Éhes vagyok, de nem akarok elmozdulni. Még nem.
- Bébi, muszáj enned.
- Fogok. Csak még egy kicsit. Még nem akarok felkelni. – Vallom be. Imádom, amikor bébinek hív.
Minden alkalommal, amikor így hív, hogy a pillangók repkednek a gyomromban. És imádom az
érzést. Csak egy morgás a válasz amitöl mosolyognom kell. Nem tudom, miért, de amikor morog,
összeszorul a puncim. Szeretem ezt a hangot.
Azt hiszem, szerelmes vagyok belé. Nem vagyok még biztos ebben, mert nem hiszem,hogy tudom,
mi is a szerelem,de bármit is érzek , elgondolkoztatott azon ,hogy ez lehet az. Nem akarom
elengedni. Arra a dologra gondoltam amit suttogot nekem amikor szeretkeztünk ,és majdnem sírva
fakadtam. Még senki sem mondot nekem ilyen dolgokat.
A szemem könybe lábadt ahogy vissza gondoltam rá és egy könnycsepp kiszabadulva ,lecsuszot
az arcomrol a mellkasára. Cole megált a mozdulatában.
- Bébi , te sírsz? - Felnézek rá. Elmozdul, mielőtt megállíthatnám. Oda fordult hozzám ,és körbe
ölelt. A szeme tele volt aggodalommal.
- Azt mondtad, hogy gyönyörű vagyok.- robbantak ki belölem a szavak.
- Te vagy több, mint gyönyörű. Te tökéletes vagy.
Az arcom fel melegszik.
- Ez az elpirulás. – Hajol rám úgy hogy a kemén farka a puncimat dörzsölje. Kígyózni kezdtem
alatta. Szeretem ,hogy ósszekapcsolodok vele amikor szeretkeztünk. Még soha sem éreztem
magamhoz valakit egész életemben. Olyan mintha egyek lennénk.
Cole felmordul ,és felállva az ágyból magával visz ,és lábra állit. Átmegy a szekrénybe, és csalódott
vagyok, amikor felvesz egyfarmert. Ez nem gombos és a szemem követi a hajszál voalat amely
eltűnik a derékpánt alatt. Nem tudom abba hagyni ,hogy ne bámuljam folyamatosan. Olyan férfias.
Még soha nem láttam ilyen izmos férfit mint amilyen ő. Még a vállán lévő hegek is valahogy még
férfiasabbá teszik őt. Mint egy harcos,aki azért indult a csatába ,hogy nyerjen.
- Hagyd abba ,hogy így nézel rám. - mondja, és bezárja a köztünk lévő távolságot.Majd át húz egy
polót a fejem fölött. Ez majdnem a térdemig ért. Ez egy másik katonai poló.
- Ezt a hadseregben kaptad? - Kérdezem ahogy megérintem a vállán a sebbhelyet. Tudom ,hogy
kapot egy medált amikor haza jött a sérülése miatt ,és úgy gondolom ,hogy ez az a sérülés.
Ő összerezzent.
- Akor kaptam amikor Ranger voltam.
- Sajnálom. – Mondom ,és leejtem a kezemet, de megragadja és a hegre teszi.
- Nem arra használom ,hogy az emberek lássák ,és megéritsék. – Mondja halk hangon. - -
Megérintheted, bébi. Bárhol megérinthetsz. Útálnám azt hinni ,hogy nem tudnálok megérinteni
bárhol ahol csak akarlak.
- Megérinthetsz. – Küldók felé egy apró mosolyt miközben az ujjaimat a hegre simitom. –
Elmeséled?
- Egy házban raziáltunk és hallottam egy kattanást amikor az egyik emberem belépet.
Megragadtam, és visszahúztam. De nem voltam elég gyors. – Vett egy mély lélegzetet. - A bomba
felrobbant. Megfordultam ,de érte a vállam részét. – Az ujjamal végig rajzoltam a mély vágást.
- Kikellet venniük a szilánkokat. A harctér orvosai nem mindig járnak szépen el amikor megakarnak
akadályozni egy elvérzést.
Lábujjhegyre állok ,és megcsókolom.
- Az apám megsérült a hadseregben. Nem volt olyan Ranger, mint te. Egy golyó menta térdébe.
- Sajnálattal hallom. – A kezét a hajamba turta ,és magához húz. A fejemet a mellkasára hajtom.
Küzdenem kell ,hogy ne forgasam a szemeimet.
- Le lőtte magát miközben a fegyverét tisztította. – valottam be. Cole nem mondot semmit sem. –
Egy igazi bajkeverö volt. – Tettem hozzá.
- Az láttom.
- És él a barátod? – Kérdeztem mert témát akartam váltani az apámrol. Néha nehéz volt
beszélnem róla. Időnként jó apa volt ,és máskor pedig szörnyű volt. Nem tudtam, hogy gyűlöltem
vagy szerettem-e. Csak egy zagyva káosz volt bennem. És nem akarom ,hogy megzavarja ezt a
pillanatott.
- Igen, élt. Hamarosan nyugdíjba vonul. Van pár gyermeke és felesége. Nem akarta a véretlenre
bízni ,hogy soha se térjen haza azútán a nap útán.
Megértöen bólintotam. Ha lenne egy családom akkor én sem tennék olyan dolgokat amivel
bármilyen kárt okozhatnék a számukra. Megvédném őket, és mindig velük akarnék maradni. Ez
olyasmi volt amire mindig is vágytam.
- Gyerünk, bébi. Eszünk útána egy meleg fürdő vizbe kell áztatnod magadat. Biztos vagyok benne,
hogy hamarosan fájdalmaid lesznek.- Nem mondom el neki, hogy egy kicsit már most fáj ,de
egyáltalán nem érdekel. Ez egy édes fájdalom amit nem cserélnénk el semmiért a világon. Magával
húz ,és bevisz a konyhába.
Felemel ,és a konyhapultra ültet ,és megcsókolja az orrom hegyét.
- Nem vagyok valami nagy szakács , de tudok tojást ,és szalonát sütni. – mondja nekem mire rá
mosolygok , mielőtt elkezdi kivenni a dolgokat a hűtőből.
- Tudok főzni. – Mondom neki ,és leengedem a lábamat ahogy figyelem ahogy a konyhába mozog.
Elindítja a tüzhelyt, majd oda jön hozzám. Szét tárom a lábaimat ,hogy közéjük jöhesen. A kezeivel
a nyakamra siklik , majd a hüvelykujjával az allkapcsomat hátra dönti ,hogy a mély szürke szemébe
nézhesek , es ettöl nehéz volt félre pillantanom.
- Szeretsz főzni?
Egy kicsit megránditom a vállam.
- Szeretek főzni. Amikor megvannak a dolgok hozzá. – A szavaimra összeszorul az állkapcsa.
- Készíts egy listát, bébi, és mindent megkapol, amire szükséged van a boltban. Rendben?
Fel mosolyogtam rá. - - Szeretnék főzni neked.- Tetszik az , az elképzelés ,hogy gondoskodok
errök a férfirol. Gondolatban a munkából való hazaérkezésről lebegnek az elmémben. Vacsorát
akartam késziteni a számára. Ő lenne az otthonom.
- Rendben van. Írd meg a listát ,és mindent megkapol amire szükséged van. De ma én
gondoskodok rólad. Megegyeztünk? – Húzza fel rám a szemöldökét. Istenem annyira jóképű ,és
valahogy valamiért minden figyelmét még kapom. Nem tudom, hogy hogyan és miért, de nem
akarom ezt megkérdőjelezni, vagy gondolni rá.Nem akarom ,hogy kétségek gyötörjenek ami arra
búzdit ,hogy elmeneküljek töle attól tartva ,hogy fájdalmat fog okozni a számomra.
- Megegyeztünk.
Lehajolt ,és lassan ,és mélyen megcsókolt mielőtt elhúzódot.
A szavai körbe úszták a fejemet. Úgy beszél, mintha nem menénk el innen. Hogy maradni fogok.
Tudom, hogy mit mondott, amikor szeretkeztünk, de azt hittem ,hogy ezek csak azok amiket az
emberek mondtak amikor szeretkeztek. De nem biztos, hogy ez igaz a Colere is. Van egy olyan
érzésem ,hogy amit ez a férfi mond az úgy is van.

Hosszú idő óta első alkalom,hogy úgy érzem ,hogy a hatalmas súly ,és aggodalom lekerül a
vállamrol ,és tudom ,hogy az érzés amit éreztem a szerelem.

9.rész
Cole.

- Bassza meg. - Nyögtem összeszorított foggakal. Nem tudom abba hagyni a szítkozódást
körülötte. Minden szar, amit másoknak adok, azért a szarét amit a nők előtt megtesznek azt most
én is megcsinálom. Elveszet az önuralmam. Ezt ő teszi velem ,és én imádom. Csak is ő. Mert
hozzá tartozom.
- Cole. – hanyatlik hátra a feje. Ujjai megragadják a mellkasomat. A haja mindenüt van ahogy
lovagol a farkamon, a kis csípője pedig előre-hátra mozog rajtam. Az ujjaimat a csípőjébe ásom
,és segített neki mozogni. Érzem ,hogy közeledik abból ahogy kis ziháló hangokat ad ki. A puncija
össze szorul körülöttem ,és megprobálja kifejni a spermát belőlem. Amit az elmúlt napokban
tanultam az ,hogy mohó édes kis puncija van.
Arra ébredtem, hogy lecsúsztatta magát a farkamra. Kivánatos kis móhó volt. Azt hittem, hogy a
legutóbbi szeretkezésünk ma délelőtt kiütötte, de nyilvánvalóan tévedtem, mert már öt és harminc
van, és még többet akar. És még többet. Nem tudom, hogy birja ezt az apró kis testével , de így
van. Nézem a helyet köztünk és nézem ahogy a farkkam ,ki ,és be csuszkál a kis puncijában. A
kis csiklója kemény. Le csusztatom a kezemet a csípőjéről,és a combjai közényulva
megsimogatom.
- Ezt szeretem Cole. Ne hagyd abba.
- Soha. – hörögtem, nem tudva igazán beszélni ebben a pillanatban. Túlságosan is öszpontositok
erre a kis istennőre magamon.
- El fogok élvezni. - nyögi, ahogy a feje előre esik. A szememet az övébe zárom. Szeretem nézni
az arcát, amikor elélvezik. A puncija össze szorul a farkam körül ,mire megrándultam ,és a farkamat
mélyen a puncijába döfve belé lövöm a spermámat. Nem tudom ,hogy maradt –e sperma a
golyóimban , de a puncija minden egyes átkozot alkalomal kifeji belőlem az összeset.
- Catherine… - nyögtem felfelé döfve mer megakarok győződni róla,hogy a kis puncija befogad
minden egyes cseppet tőlem , mert azt akarom ,hogy mélyen a belselyében legyen bevonva őt.
A körmeit a mellkasomba ása ahogy a puncija megszorongat ahogy az orgazmus keresztül fut
rajta adig amíg rám nem rogy.
A kezemet fel, alá futtatom a hátán. Utálom, hogy ma dolgozni kell,és azt is ,hogy ki nyitoták
aziskolát. Nem akarok elválni tőle, de tudom, hogy ez az élet,és hogy nekünk meg kell ,hogy ezt
tennünk. Hozzá kell szoknom ,hogy pár órára távol legyünk egymástol.
Megcsókolja a mellkasomat,ami megmosólyogtatt. - Nem hiszem, hogy vissza tudok aludni.
Motyogja a mellkasomon.
- Akkor keljünk fel. Öltözz fel. Valahová elakarlak vinni mielőtt az iskolába viszlek.
- Rendben. - motyogta, de nem mozdul meg. Át görditem magunkat úgy hogy mostén vagyok rajta.
Ki simitom a haját az arcából ,és megcsókolom. A csók lassú és forró úgy mintha már egész
életünkben ezt tennénk. Annyira természetes vol.
- Nincs semmim sem amit felvehetnék. – sóhajtja.
- Akkor szétnézünk ,és keresünk neked néhány ruhát a régi házadból. – mondom. Az sem érdekel
,hogy ezért bekel törnöm a házba. Mindent elhozok nekionan ami kell neki. És rendelek neki
néhány más dolgot is. Cipőre és megfelelő téli ruházatra van szüksége.
- Kelj fel. – mondom ki húzzva őt az ágyból velem. Be oson a fürdőszobába, és becsukta maga
mögött az ajtót.
- Nincs zuhany.- Kiáltok. Mire hallom ,hogy felkunccog. A hangtól fel mellegszik a mellkasom.
Bassza meg, nem akarok ma nélküle lenni.
A folyosóról bemegyek a fürdőszobába,éselvégzem a reggeli rutinomat ,mielőtt a szárítóhoz
megyek, és kiveszem Catherine ruháit. Amikor visszatérek a hálószobába,az ágyra dobom őket,és
elkezdem felvenni az egyenruhámat. Ép kisétál a fürdőszobából,amikor elkezdtem felhúzzni a
csizmámat.
- A ruháid tiszták. – mondom neki. – Nem tetszik nekem az a gondolat,hogy melltartó és bugyik
nélkül jársz iskolába. – mondtam. Nem volt rajta tegnap semmi sem amit levehetem volna róla.
- Oh! – kiment a szobából, és néhány perc múlva a kezében egy melltartóval és bugyival jön vissza.
- Az iskolai zuhanyom után sietve kellet felöltöznem. – mondja félénken emlékeztettve arra a
hívásra amit megkell tennem az iskolába.
- Nincs több zuhany az iskolában. – mondom neki. – velem zuhanyzol. Itthon.
Elmosolyodik a szavaimra.
Oda megy az ágyhoz ,és elkezd felöltözködni felveszi a melltartóját, bugyiját és farmerjét. Bement
a szekrényembe, és egy perccel később ki jön egy másik Ranger ingemmel. Elő veszi a haj
kendőjét körbe tekeri az alját ,és csinál néhány furcsa hurkot így az ingem elég rövid ahhoz hogy
jobban illeszkedjen rá. Felmordultam , mert tetszet ,hogy az én ingemmel megy ma be az iskolában
az én spermámal a puncijában. Ettől egy kicsit jobban érzem magam ,hogy távol leszünk
egymástol.
- Ez tetszik, bébi.
Megragadom a csípőjét, magamhoz húzzom ,és megcsókolom mielőtt a bejárati ajtó felé irányítom.
Felveszi a zokniját ,és cipőjét majd megragadja a kabátját. Nagyon hálás vagyok ,hogy péntek van
,és hogy a mai nap útán a hétvégén a házamban tarthatom. Ez add nekúnk egy kis időt arra ,hogy
bevásároljunk ,és megvegyek neki mindent amire szüksége van. Elveszem tőle a kabátját ,és
megragadom az egyik kabátomat amiröl tudom ,hogy jobb védelmet nyujt a számára ,és rá adom.
A kabát hátulján rendőrségi felírat van. Nagy rá ,de jobb mint amilyenje van. Ezután találok egy pár
kesztyűt,felteszem rá ,és kiviszem a házból.
- Hová megyünk? –Kérdezi ahogy le húzzódok az úttestről.
- Reggelizni. - Válaszolok. Ez az igazság. Nem akarom megijeszteni, de azt sem akarom ,hogy
csabdában éreze magát így meg mondom neki a többit. - Az anyámnál.
Rá pillantottam. A szeme tágra nyilt. Elérem a kezét, és az enyémbe csúsztatom.
- Szeretni fog. Ezt meg ígérem. Bizz bennem. A holdon lesz , ha találkozni fogtok.
Kicsit megszorítom a kezét. Nem élek messze az anyámtól. Ha igazán akartam amikor etüdnék
sétálni is hozzá. Amikor le parkolok , rá nézek. Meg fogom a kezét ,és a számhoz emelve
megcsókolom.
- Az anyák nem kedvelnek engem. - suttogja, és lenézett az ölében. A szavaitol úgy érzem mintha
gyomorszájon ütötek volna. Az ujjaimal fel emelem az állát ,hogy rám nézen. A szemmei tele
vannak aggódalomal ,és ezt kurvára utálom, tudva ,hogy szeretni fogja az anyámat. Hogy az
anyám jó lesz hozzá. Megmutatom neki, hogy nem minden szülő szar, és hogy hamarosan ő is az
lesz.
- Bízol bennem , bébi? – kérdezem.
- Mindig. - Mondja azonnal.
- Akkor bízz bennem, hogy nem hoználak ide ,ha nem tudnám ,hogy jó lesz hozzád. Az anyám
imádni fog téged. Nehéz , nem szeretni téged.
Ettől elakadt egy kicsit a lélegzete.
- Szar szüleid voltak ,de annak semmi köze hozzád. Te kibaszotul tökéletes vagy. Ők a vesztesek.
Egy kicsit rám mosolyog. Fölhajolok és megcsókolom. Hozzám simul ,és érzem ,hogy a feszültség
elhagyja a testét. Ki szálok a a cirkálóból az autó másik oldalához sétálok ,és kinyitom neki az ajtót.
Fel ajánlom a kezemet ,és kisegítem az autóból.
Amikor beléptünk az ajtón küldtem Chuck felé egy fejbólintást. A szemei kissé tágra nyiltak amikor
meglátta Catherine-t. Az oldalomhoz húzzva. Nem szeretem ,hogy bármek férfi is rá nézne ,ezért
kiakarom mutatni a birtoklásomat. Egy gyűrűt kell tennem az ujjára. És talán egybabát is a hasába.
Az elmém vissza gondolt arra ,hogy minden egyes alkalomal védekezés nélkül tettem a magamévá
,és elmosolyodok ,hogy talán ez hamarosan valóra válik.
De valami másra kell gondolnom , mert a farkam megkeményedik arra a gondolatra ,hogy az ujján
viseli a gyűrűmet ,és a hasa duzzadt a gyermekemtöl.
Tudom ,hogy ezek valóra fognak válni. Mert ez a lány csak is nekem készült. Az elmúlt huszonnégy
óra volt a legjobb az életemben, és kibaszotul nem érdekel ,hogy túl gyorsan haladok. Bassza meg,
bárcsak még gyorsabban tudnék haladni ezzel.
Megcsókolom a feje tetejét amikor elérjük az anyám ajtaján. Elérem a gombot, és egy kicsit
megdöbbenek amikor észre veszem ,hogy be van zárva. Erre elmosolyodok. Az anyám végre
hallgatot rám.
Kopogtam. Néhány perccel később az ajtó kinyílik, és megjelenik George. Mire megrázzom a
fejem.
- Ideje volt már. – mondom neki. De nem arról beszéltem ,hogy ideje volt válaszolni az ajtó
kopogásra. Örülök ,hogy anyámal abba hagyták a macska ,egér játékot ,és engedtek a
vonzalmuknak. Nos azt hiszem ,hogy ezt inkább az anyám csinálta.
George elmosolyodott. –Végre megtörem. – vont vállat. – Oké talán én törtem meg amikor az új
pöcs az 9A lakásban megrobálta anyádat elvenni tölem.
Erre elkunccogtam magamat.
George szemei találkoztak Catherinével.
- Catherine?- kérdezte.
- Szia George. – válaszol. Megprobál egy kicsit még közelebb húzzódni hozzám ,de már teljesen
hozzám van simulva.
- Gyertek be. – ált félre az útból George ,hogy betudjunk lépni a lakásba. Anyám egy köpenyben
jött felénk. Mosolyog amikor meg lát engem ,és a mosolya még szélesebb lesz amikor észre veszi
Catherinét. Az egész arca kivirul.
- Collie! Ő kicsoda? – árad, lerohanva minket.
- A barátnöm Catherine. – modom lepillantva rá ,és látom ,hogy az arca rózsaszínűvé vállik.
- Te képes voltál elregteni tőlem ezt a drágaságot? – Csap anyám a karomra , majd megragadja
Catherine-t tőlem, és magához húzza egy ölelésre.
- Te jó ég , olyan apró vagy. Gyere had eteselek meg. – Huzza anyám a napiliból a konyha felé.
Catherine rám néz a válla fölött ,és nagy tágra nyilt , mi történik itt szemmel néz rám. Mire rá
kacsintok.
George-hoz fordulok,és mikor már úgy gondolom ,hogy hallótávolságban vannak halk hangon
megkérdem.
- Te ismered őt?
- Ez egy kisváros. Ismerem az apját. Mindenki ismeri. A város részegét nehéz elfelejteni.
Végig futtattam a kezemet a hajamon. Utálom ezt a szart … hogy végig kellet mennie ezen a szar
helyzeten.
- Ne hozd fel az apját. – Éreztem ahogy Catherine hozzám préseli magát amikor meglátta Georget.
Valószínűleg biztos volt benne, hogy az apjárol fogják kérdezni ,és nem szívesen beszél róla. Még
mindig nem valami sokat tudttam kiszedni belöle ,de nem is fogom erőltetni. Legalábbis még nem.
Aztakarom ,hogy saját magátol mondja el,és tudom ,hogy idővel megfog nyilni a számomra.
Csakúgy mint amikor egykicsit beszélt az anyárol az autóban. Megemlítette tegnap, hogy az anyja
elhagyta, amikor fiatal volt,de ennél többet nem mondot.
Nem sok érzelemmel mondta,de ma fájdalom futott végig keresztül rajta és megígértem
magamnak, hogy azon fogok dolgozni ,hogy be gyógyitsam ezt a kibaszot sebet.
- Rendben. – értett könnyedén egyet. - Ő egy kedves lány.
- Tudom. – tettem hozzá azzonal.
George rám mosolyog. – örülök ,hogy rá találtál.
- Én is.
- A város pletykálni fog. – Teszi hozzá ,és tudom,hogy igaza van. Catherine még mindig
középiskolába jár. És tíz évvel fiatalabb, mint én.
- Leszarom. – Valom be. Mert tényleg nem érdekel. Semmi ,és senki sem állithat meg vagy
akadályozhat meg ,hogy vele legyek. Még az sem ,hogy Sheriff vagyok. Ha ez nekik nem tetszik
akkor nem kell újra annak választaniuk.
George felnevetett. – Nagyon jó.

- Megyek megnézni a csajomat. - mondom neki, ahogy a konyhába megyek. Mert nem akarom
,hogy azt higgye ,hogy magára hagyom. Megállok az ajtóban, amikor látom őt nevetett valamin,
amit az anyám mondott. Catherine az anyám mellett állt, és segített neki főzni. Neki támaszkodom
az ajtófélfának,és nézem őket. Catherine megfordul, és rám néz széles mosollyal az arcán. Vissza
mosolygok rá arra gondolva ,hogy az élet nem lehet még ennél is jobb.

10. rész
Catherine

Rá nézek az iskolára,ésnem akarok kiszálni az autóból. Nem tudom el engedni Cole kezét. Mert
ha kiszálok ebből az autóból, akkor tudom, hogy vissza térek a valóságba. Nem lesz többé Cole
,hogy megvédjen engem.
- Az órák útán , majd haza hozlak. – Mondja. Mire rá nézek. Láthatom rajta ,hogy ő sem akarja
,hogy kiszáljak. Egy kicsit megszorította a kezemet.
- Ma venni fogok neked egy mobiltelefont. Nem szeretem ,hogy nem tudlak elérni amikor akarlak.
- Rendben. – mondom. Ez nekem sem tetszik.
- Nem akarsz menni, ugye? – kérdezi. Mire megrázom a fejemet. – Én sem akarom ,hogy menj.
Össze kapcsolodik a tekintetünk. – Muszáj mennem. De már csak kis ideig aztán végzek.
Mély lélegzetet vet mielőtt magához húzz. Az ajkát az enémre helyezi ,és egybe forr az ajkunk.
Azzonal elfelejtek minden mást. De túl hamar véget ér a csók.
- Menj, bébi, mielőtt, meggondolom magamat ,és elhajtok inenn az autómal veled együtt.
Erre elmosolygok.
Megragadta a hátizsákomat ,és kiszálok az autóból. Vissza tekintek rá ,és látom ,hogy engem
figyel.
Érzem ,hogy elpirulok. Megfordulok ,és elindulok a szekrényemhez mielőtt az első osztályba
mennék. Abban a pillanatba ülök a székemre mielőtt a tanár elkezdi a leckét. Nem hallok abból
semmit sem amit mond. Gondolataim még mindig a ma reggeli ,és a tegnap estin járt.
Annyira megvoltam rémülve amikor Cole az anyja házába vitt. Nem csak azért aggódtam ,hogy
találkozni fogok az anyjával ,hanem azért is mert egyszer ételt loptam az anyjátol. Kíváncsi vagyok,
hogy mit gondolna Cole ha megtudná ezt. Vajon mit szólna ahoz a csomo dologról amit elkövettem.
A város arany ifja. A seriff egy hazug tolvajjal.
Talán sosem fogja megtudni. A gyomrom egy kicsit összeszorult a gondolatra. Nem tetszik az a
gondolat ,hogy elhalgatom ezt tőle, de félek, hogy elvesztem őt is. Annyira jó volt hozzám. Nem
csak ez , de ma reggel az anyjával olyan rohadt csodálatos volt. Úgy viselkedett, mintha régi
elveszett lánya lennék,és úgy bámult rám mintha egy kedves aranyos lány lennénk.
Ittam minden egyes szavát , és majd el olvadtam amikor azt mondta,hogy mennyire boldog ,hogy
Cole végre talált valakit. Aztán elkezdett beszélni az unokákról. Először az arcom cseresznye
vörösre váltott, de minél tovább beszélt róla annál inkább tetszet ,és nem tehetem róla ,de
elmosolyodtam ,és azt kivántam ,hogy ez valóra váljon.
Cole és én nem használtunk védelmet, és ő sem hozzta fel a témát. Talán kiment a fejéböl. Az
enyémböl nem ment ki, de nem tudtam magam rá venni ,hogy szóljak érte. Ez szörnyűvé tesz
engem? Örömmel fogadom azt a gondolatott ,hogy talán a gyermekét várom. Mindig velem
maradna egy darabja belőle, még akkor is, ha már nem akarna engem azútán ,hogy rájött a
multamra. Megprobálom el nyomni ezt a gondolatott. Nem vagyok olyan helyen ,és
helyzetben,hogy lehesen egy saját kis babám , de azért még mindig dédelgettem a gondolatot. A
kezem lee sik a hasamra ,és ott marad.
Amikor végül a csengő megszólal a következő osztályomba megyek,és a napfolyamán az elmém
minduntalan vissza tér Cole-ra. Kíváncsi vagyok,hogy vajon mit csinál. Hogy gondol-e rám.
- Catherine, van egy pillanatod a számomra? - Felnézem a könyvemről,és meg látom Snow edzőt
aki előttem állt a könyvtárban. A kávézó helyett inkább ide szeretek jönni ebéd közben. Rettegés
tör ki rajtam amikor megláttom.
- Természetesen. – mondom ,és fel akarok állni , de ő int nekem, hogy maradjak, oda jön ,és az
asztalra támaszkodik ott ahol vagyok. A kezét az asztalra támasztja ahogy fölém magasodik. A
szőke haja előre hullik. Ugyan azt a pompon ruhát viseli mint amit a pompon lányok viselnek az
iskolában. Ami szoros volt rá. Ma este játéknak kell ,hogy legyen, vagy valmi ilyesmi. Ő vezeti a
varsity szúrkoló csapatát, és azt hallottam, hogy egykor profi pompomlány volt az NFL-ben.
- Egyenesen a tárgyra térek Cat. – mondja. Igyekszem nem grimaszolni amikor ugyan azt a gúny
nevet használja amit a gyerekek ragasztotak rám azért mert nem beszélek sokat , tűnik ,hogy
sosem fogom ki nőnni azt ,hogy “elvitte a cica a nyelvemet”
- Te lefeküdtél a Sheriffel , csak ,hogy legyen helyed ahol élhesél?
Érzem, hogy ki fut a vér az arcombol.
A tekintetét az ingemre szegezi ,és nézem ,hogy haragra gyul az arca.
- Igen, láttam, hogy ki tett ma az autójából miútán a kis zuhanyzási incidensed útán megadtuk neki
a címed. Láttam a kilakoltási feliratott ,és a bedeszkázot házat. – Úgy vigyorog mintha boldog lenne
azért ,hogy nincs hol laknom. – A te helyedben én távol maradnék a serifftől. Ha kiderülne ,hogy
megbaszot egy középiskolás lányt ,és hagyta ,hogy elmenjen vele a házába , az tönkretenné
őt. Elveszítené a Sheriff állását. És el kellene hagynia a várost.

A torkomban egy csomó került a szavaira, mert tudom, hogy igaza van. Soha sem választanám
meg újra ha az emberek megtudnák, hogy együtt vagyunk.
- Különben is, amúgy sem tudod ,hogy mit kell tenned egy olyan férfival mint Cole Bannon. – Vetett
rám még egy útólsó lesúlytó pillantást mielőtt ott hagyott. Felállok, ki akarok menni innen,de Ren-
be ütközök.
- Hová sietsz olyan gyorsan? – A kezét a vállamra helyezve egyhegyben tart. És meg nyalja a
száját.
- Ha tudtam volna ,hogy csak egy helyet kell adnom ahol maradhatnál ahoz ,hogy a combjaid közé
furakodhasak, akkor a szüleim vendégházában lennék, már néhány hónappal ezelőtt. – Szoritotta
meg a vállamat szorosabban. Elkezd lökdösni hátrafelé, adig a hátam a falnak nem ütközik. El
átkoztam magamat azért mert a tábla hát oldalán foglaltam helyet a kónyvtárban. Senki sincs
körül.
- Engedj el. - Ez suttogásként jön ki belölem bár megpróbáltam ,hogy ez erőteljes hangozon.
- Elvette a szüzességed? Ezer dollárt tettem fel arra ,hogy az enyém lesz. Most elveszem ezt a
pénzt. De te majd megfizetsz érte. Lefogadok ,hogy szépen kitágitott. Megtanitotta azt ,is ,hogy
hogyal kell szopni egy faszt?
Hideg futkos végig a gerincemet ,és elönt a félelem. Megprobálom elnyomni magamtol , de
megsem mozdul. A száját a nyakamra tapasztja ,és elkezdi rángatni rajtam a ruháimat.
Megpróbálok küzdeni elene,de ő túl erős.
Ezért fel rántom a térdemet ,és közvetlenül a golyóiba térdelek. A térdére esik. Mire meglátok egy
lányt aki megdöbbent arckifejezéssel állt mögötte.
- Jól vagy? – kérdezi. Megrázom a fejem és ki rohanok a könyvtárból, hátrahagyva a
dolgaimat. Elhagyom az iskolát ,és csak egy hely jár a fejemben. Elmehetnék a rendőrségre, hogy
megtaláljam őt, de aztán Snow edző szavai jutnak az eszembe ami arra emlékeztetnek ,hogy ha
ezt meg vsinálom akkor mindenki tudni fogja ,hogy együtt vagyunk. Tudom jól ,hogy ha be megyek
a kapitányságra akkor nem fogja elrejteni senkitöl sem ,hogy együtt vagyunk. Mindenki számára
világos lesz.
Folyamatosan futok adig amíg a házához nem érek. Megállok, amikor látom, hogy a bejárati ajtó
nyitva van. Egy fekete kis sportkocsi áll a parkolóján. Egy pillanatra habozok ,de a hideg miat az
ajtó felé megyek. Meg nyomva kinyitom, de nem látok senkit. Aztán mozgást hallok a hálószobába.
- Cole? – Szólitom. Lehet, hogy a fekete autó az ővé ,és azt vezeti amikor nem vezeti a cirkálóját.
Bár nem az ő stílusának tűnik az autó.
Egy nő lép ki a folyosóra. Felismerem őt a bankból. Csak két bank van a városban. Megdermedve
megállok amikor észre veszem ,hogy csak bugyiban és melltartóban van.

- Sajnálom, azt hittem, hogy Cole vagy. – A szeme össze szűkült rám. - Mit csinálsz itt? – Teszi
hozzá, hidegen rám csattanva. Teszek egy lépést hátra. Úgy érzem ,hogy inkább nekkem kellene
feltenem ezt a kérdést, , de inkább megfordulok ,és elfutok.

11.rész
Cole

Le pillantok a telefonom képernyőjére ,és meglátom ,hogy az anyám neve világit. Megdöbbentem
mivel már nagyon régóta nem hivot fel telefonon. Felvettem.
- Anya. – mondom nyugodtan.
- Ne anyáz itt nekem! Az a lány egy drága kincs. – tör ki amitöl elmosolyodtam. Egész nap ezt
csinálom. Nem tudom abba hagyni. Az egyetlen dolog, ami zavar engem az ,hogy nem akart
iskolába menni ma reggel. Láttam a rettegést az arcán. Amitöl mindent megtettem ,hogy kitudjam
engedni a kocsimból.
- Tudom. Mit gondolsz miért fogtam meg magamnak ilyen gyorsan? – kérdezem. – És mi van
veled? Látom ,hogy végre megadtad magadat George-nak. – Anyám egy kicsit felhorkant. Úgy
tűnik, hogy télen a szerelem a levegőben van. Először én , most az anyám , o és amikor ma reggel
besétáltam a kapitányságra rajta kaptam Pamt, és Ashert is. Nyilvánvalóan a havas éjszaka együtt
dolgoztak a kapitányságon ,és akkor történt meg. Végre.
Nem értem ,hogy az emberek ezt miért tartják vissza. Anyám is ,és Ash is mind aketten totojáztak
azokal az emberekel akiket akartak. Én nem totojáztam Catherine- vel. Úgy le toroltam akár egy
buldózer. És hálás vagyok azért ,hogy már tizennyolc éves. Nem tudom ,hogy mit csináltam volna
ha még csak tizehét éves lenne. El hesegtettem a gondolatott , mert legmélyen már tudom.
- Gondolod ,hogy egy kicsit túl fiatal hozzád? Készen áll arra amit akarsz? Mert láttam a szemedben
azt ahogy a szemed soha nem hagyta el. – Tudom ,hogy az anyám nem azt mondja ,hogy ne
legyek Catherine-lel. Attól aggódik ,hogy esetleg fájdalmat okozok neki.
- Bármit megteszek azért ,hogy megtarthasam. Bármit. – teszem még hozzá az útólsó szót azért
hogy tudja, hogy mennyire komoly vagyok vele kapcsolatban. Talán Catherine ,és azt várja ,hogy
tovább vigyük ezt a kapcsolatott az útunk ösvényén. És ha ezt akarja , akkor megteszem . Még ha
bele döglök is. Mindaddig, amíg az ágyamban ,és a házamban tarthatok , bármit megteszek , kerül
amibe kerül.
- Tudom, hogy így lesz. Csak nem akarom, hogy bajod essen. Ez az első alkalom, hogy valaha is
láttam ,hogy érdeklődöl valaki útán ,és hogy egy lányt hozol haza.
- Ő az igazi. – vallotam be. - Amikor megláttam már tudttam ezt. Olyan volt mintha abban a
pillanatban minden a helyére kattant volna. Úgy érzem mintha márismertem volna. Tudttam ,hogy
ő az enyém.
- Jó, mert meg akarom tartani.
Nem tehetem róla , de felnevette ezen. - Köszönöm, hogy olyan jó voltál hozzá ma reggel. Nincs
családja.
- Most már van. – mondta anyám. Rá nézek az írodám ajtajára ,és látom, hogy Pam ott áll.
- Igen , most már van. – értek egyet. – Közbejött valami munka anya. Majd később hívlak.
- Rendben szívem. Legyen óvatos, és hozzd azt a lányt vacsorázni hozzám vasárnap.
- Rendben. Szeretlek anya.
- Én is szeretlek.
Leteszem a telefont mire Pam bejön az írodámba. Általában nyitva hagyom az ajtom ,hogy
emberek szabadon sétáljanak,be akkor amikor csak akarnak.
- Van egy hívást a közémiskolából. Úgy tűnik, hogy egy fiú megtámadt egy lányt.
- Jézus. – Felállok ,és felveszem a kabátomat a székem hátsó részéről. -- Mondd meg Ashernek,
hogy ott találkozzunk.
Pam bólintot. Meg ragadom a rádiót, és az övemre rögzítem. Talán látni fogom Catherine-t, amíg
ott vagyok. Nem tart sokáig, amíg eljutok az iskolába.
Besétálok a bejárati ajton , egy nő a recepción a főigazgató irodája felé int. Belépek mire bent
meglátok egy fiút aki egy széken ül lehorgasztott fejjel.
- Hány éves? – kérdem. Tudnom kell ,hogy kiskorú-e még ,hogy fel hívhasam a szüleit.
-Tizennyolc éves. - mondja Principal Hall. Át sétálok ,és rá nézek Principal Hall-ra.
- Ren Collor.
Bassza meg Collor.
- Ren Collor. – dünyögöm.
- Ügyvédet akarok, és szeretném felhízvni az apámat. – Ez nem volt meglepö. Collor nagy név volt
a kisvárosunkban. Sok földjük van itt,de ez minden. Nekik van a legtöbb pénzük, és nem hiszem,
hogy bárki a családban értene is valamihez. Tudom ,hogy ki Ren apja , anélkül is hogy kérdezném.
Megrázom a fejemet. Amijen az apja , olyan a fia is.
- Álj fel. – parancsolok rá. Úgy tesz ahogy parancsoltam. - Kezeket hátra.
- Ez most kibaszot komoly? - kérdezi beképzelt hangon.
- Elmondom még egyszer. Kezeket hátra. – Azt teszi amit mondok ,és meg mondhatom ,hogy
nagyon dühös. Nos bassza meg akkor ezzel most már ketten vagyunk.
- A lány akit megpróbált meg támadni, Elmenekült innen, de egy tanú jelentkezett és elmondta, mi
történt,ezért kihívtuk Rent az osztályából ,és felhívtunk benneteket srácok.
Bólintok, majd elkezdem fel olvasni Ren jogait.
- A szemtanú a szomszéd szobában van. – mutatt Principal Hall a szomszéd szoba felé. Ezért
Asher útán belépek.
- Senki sem tudja ,hogy hová ment azáldozat?
- Ő nem volt áldozat. Ő is akarta. – mondja Ren.
Mindent meg teszek azért ,hogy ne csapjak a tarkojára.
- A helyedben én be fognám a számat. – Mordulok rá figyelmeztetően.
- Azt hiszem ,hogy nincs otthon. - válaszol Asher, figyelmen kívül hagyva Collort. - Már meg
addttam a cimét a számodra. – Adja át az információt.- A neve Catherine Young.
A testem megmerevedik. A kezeim, amelyek még mindig a Ren kezein található bilincsen vannak
,összeszorulnak így a fém a bőrébe ásik. Mire fel vinyogot a fájdalomtol.
- A bilincs kibaszot szűk! - sikoltozik, de le szarom. Pirosat láttam a dühtöl.
- Cole. Cole! - Hallom, hogy valaki ugat rám. Asherre nézek, aki az ajtóban áll, és ez megszakítsa
a vörös köd látásomat.
- Vedd fel a tanu vallómását. A másik szobában van. Nem akarom őt a kapitányságra rángatni.
Intek a szoba felé ahol alány van. - Be teszem őt a cirkálódba. És megyek megkeresni a lányt.
- Rendben. – ért egyet , de egy pillanatra rám bámul.
Megrántom Ren bilincsét annyira ,hogy kellemetlenül felkiáltson a fájdalomtól.
- Mozgás! – ugatom rá ,és az ajtó felé rángatom. Magam előtt tolom amíg kisétálunk az iskolából.
A csizmámal kirugom alóla a talajt. Leesik a jéggel borított betonra, és repedést hallok.
Elmosolyodok erre a hangra.
- Vigyázzat ,csúszik. – hajolok le ,és rángatom fel durván.
- Nem is estem el , te…
Durván félbeszakitom. – Fogd be a pofád,vagy én fogom be. – mondom neki. Bámulok rá , mire
elhalgat. – Mozgás. – Kezdem tolni ismét Asher cirkálója felé. Kinyitom a hátsó ajtót, hogy be
vezessem őt, de megragadom a fejé,és az autóoldalához csapom.
- Vigyázz a fejedre.
Egy sor suttógó káromkodás hagyja el a száját. Be csapom mögötte az ajtót,és rá támaszkodva a
cirkálóra megprobálom önuralmam alatt tartani magamat. Mert ki akarom nyitni az ajtót ,és adig
verni ezt a fiút amíg már nem mozdul többé ,és nem lélegzik.
Catherine.
Emlékeztem magam. Meg kell találnom az asszonyomat. Meg kell Győződnöm arról ,hogy rendben
van. Oda szaladok a cirkálómhoz ,és beugrok. Bekapcsolom a szirénámat ,és haza felé utón azért
imádkozom ,hogy otthon legyen.
Összeszűkül a szemem amikor behajtok a felhajton ,és meg látom Erica autóját, amely a házam
előtt parkolt.
- Mi a fasz? - Mormogok, amikor kiugrok az autómból, és el indulok az ajtó felé. Amikor kinyitom
látom, hogy Erica ott áll csak egyszál melltartóban ,és bugyiban. De figyelmen kívül hagyom.
- Catherine! – kiabálok ,és végig viharzok a házon keresztül.
- Hol van ő? – Csattanok rá mire hátra ugrik.
- Ki? Az a fiatal lány? Azt hittem, hogy betörö. Próbáltalak hívni, de nem válaszoltál.
- Hol van? – Ismétlem meg ,és egy lépést teszek felé.
- Kirohant inenn. – Montta zihálva Erica.
- Takarodj a picsába a házamból Erica. Ez betörésnek számit. - Orditok rá a vállam fölött, amikor
kinyitom az ajtót, és visszaugrottam az autómba.- A francba! –Vágok keményen a kormány kerékre
arra gondolva ,hogy miken kellet a csajomnak átmennie ma. Először az a kis szaros Ren majd
hazafelé egy félmeztelen tyúkot talál a kibaszot házunkba. Csikorgó kerékel megfordulok,és a régi
háza felé veszem az útamat. Amikor odaérek ,ép csak hogy leparkolok , kiugrok ,és a hátsó ajtó
felé szaladok. Egy feszítővasat látok ,és néhány deszka lapot látok a földön. Alyuk nem volt elég
nagy ahoz ,hogy beférjek elég nagy volt Catherine számára. Keményen bele rugok amitör össze
törnek ,és szét szakadnak a deszka lapok. Egyenesen a szobába felé megyek. Meg torpanok
amikor látom hogy körbe járja a szobát egy zsákba csomagolva, és az arca könnytöl áztatott.
- Bébi.
Megfordul hogy rám nézzen, amikor meghall. Majd zokogás szakad fel az ajkábol.
- Soha életemben nem nyúltam ahoz a nőhöz. Szerencsés lesz amiért nem jelentem fel betörési
vádal.
Egy kicsit felzokog mielőtt oda fut hozzám ,és a karjaimba ugrik, mire körbe ölelem a karjaimal.
Szorosan magamhoz ölelem. Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek újra elengedni. Átmegyek
az ágyhoz, és megragadom a zsákot,amit össze csomagolt ,és kimegyek a hideg házból vele úgy
,hogy még mindig a karomban van. A hátsó ülésre dobom a zsákot , majd hátra tolom az ülést ,és
becsúszok vele a cirkálomba. A hátát simogatom miközben csendes zokogás rázza az apró kis
testét.
- Bébi, össze töröd a szívemet.- Suttogtam a fülébe. – Tartalak. Soha többé nem mész vissza
abba a kibaszot iskolába. Be foglak zárni a házunkba. - Csak félig viccelek. Vagy talán egyáltalán
nem is viccelek. Nem , ahogy most érzem magamat.
- Nem lehetünk együtt. – szipogja.
- Csak akibaszot holtestemen keresztül nem fogunk együtt maradni. – csattantam fel. Hajolok felé
egy kicsit hogy rám nézzen.
Csészébe fogom az arcát, és áz egész arcát csókolgatva felfogom a könnyei útját.
- Nem fogják engedni ,hogy seriff legyél. – megremeget az alsó ajka ahogy ezt mondta. - Szörnyű
dolgokat fognak mondani rólad arról ,hogy velem vagy ,és még csak nem is fogol mindegyikröl
tudni.
- Nem érdekel, hogy mit gondolnakmások, és egy másod perc alatt feladhatnám ezt a munkát,csak
,hogy veled lehesek.
- Még nem tudsz mindent. – kulcsolta össze a kezeit. – Egy hazug tolvaj vagyok. – Ismét rám omol
mire körbe ölelem a karjaimal.
- Nem bébi te túlélő vagy. - Mondom neki, lágy hangon. - Zsaru vagyok, Catherine. Össze raktam
néhány dolgot ,és tudom, hogy mit csináltál. Ahogy én látom a dolgokat, te túlélő voltál ,és ezt senki
sem hozhatja fel ellened. Soha senkinek nem kell tudnia. Mondtam, hogy majd én gondoskodom
rólad. Senki sem fog többé bántani téged.
Hátra hajtja a fejét ahogy rám nézz ,és a könnyei végre elapadnak. Vissza húzzom ,és mélyen
,keményen megcsókolom az ajkát ,emlékeztetve arra ,hogy ő hozzám tartozik.
- Akarsz beszélni a többi dologról? – kérdezem. Nem akartam túlságosan is eröltetni ezt ,és még
jobban felzaklatni ezzel , amikor még csak most sikerült le nyugtattnom.
- Utálom ezeket a nőket. Mindannyian őrültek akarnak,téged. - mormog, mint egy kis cica,mire
vigyora húzzodot a szám. Amikor meglássa ezt rajtam a mellkasomba üt ,de megragadom a kezét
,és magamhoz húzzom.
- Ez nem vicces. Megőrjítenek ezzel.
- Akkor mutasuk meg nekik ,hogy mi egymáshoz tartozunk. - A szempillája keresztül fel nézz rám.
Fel hívom a figyelmét az ujjára amikor egy gyűrűt csusztatok rá , ezt még ma reggel vettem neki.
Felzihál amikor jobban megnézi. A közepén egy smaragd kő található, amelyet kis gyémátok
vesznek körül egy platina sávon. Amikor megláttam rögtön a szemeire gondoltam ,és meg kellet
vennem.
- Nem is ismerjük egymást igazán. – harap az ajkába , de elmondhatom ,hogy tetszik neki.
- Attol a pillanatól tudttam ,hogy te vagy az igazi amikor rád találtam. Te vagy a lelki társam.
Éreztem ezt a lelkemben. Tudom ,hogy te is ezt akarod Bébi. Jobban szeretlek mint bámi mást a
világon, és ha kell megküzdök ezért az egész kibaszot várossal. Mondj igent. Mondd, hogy az
enyém leszel. Hogy csak is hozzám tartozol.
-Igen. – borul ismét rám ,és szorosan magához ölel mielőtt csókokal boritja az egész arcom.
- Igen, igen, igen, igen, igen. – durúzsolja. A szája végül az enyémhez jön, és megcsókol. A cs;ok
szinte öröké tart ,és elkezd kígyózni az ölemben.
- Vigyél Haza. És szertkez velem. – nyögje. Mire válaszul fel mordulok. De tudom, hogy el kellene
mennünk a rendőrségre.
- Én is szeretlek. – teszi hozzá. Mire kimegy a fejemböl a rendőrség. Ezt később is megtehesük.
Most haza kell vinnem a menyasszonyomat ,és szeretkezni vele. Újra megcsókolom a száját, még
mielőtt kiveszem az ölemböl.
Elkezdi kigombolni az egyenruhám gombjait majd kihúzza az ingemet a nadrágomból.
- Nem tudok addig várni. – kiáltja. A kezemet az ingje alá tolom ,és megragadom a mellét. Én sem
hiszem ,hogy adig várhatok ,és nem hiszem ,hogy ellenkezhetekvele azért ,hogy itt a kocsiban
tegyem magamévá.
Megprobálja lehúzzni magárol az ingjét ,de megállítom.
- Ne bébi, ha valaki meglát meztelenül, akkor elveszitem a kibaszot eszemet. - mondom sötéten.
Meg áll abban ,hogy le húzza magárol az ingjét de a keze a nadrágom gombjához megy. Nem
vesztegeti az időt, amikor kiveszi a farkamat ,és az apró kezével körbe vesz. Elkezdi verni a
farkamat. Megdöbbentem azon ,hogy tényleg ezt csinálom, hogy kint az útcán szexelek a
cirkálómban aol bárki rajta kaphat benünket ,de amikor erröl a lányrol van szó , nem tudok nemet
mondani. Itt és most akar engem, és én ezt megadom a számára. Soha sem fogja megkérdőjelezni
a vágyamat íránta ,és hogy mennyire akarom őt.
- Magamba akarlak érezni. – kérlel a legaranyosabb hangon, amit valaha hallottam.
- Nadrág. - Mondom neki.Megfordul leveszi a nadrágját ,és visszatért az ölembe. Közénk
csúsztatom a kezemet ,hogy meggyőződjek arról ,hogy készen áll arra, hogy be fogadjon.
Fel mordultam amikor megérzem ,hogy mennyire nedves.
- Bassza meg, bébi,a puncid könyörög érte. Szükséged van a farkamra?
- Szügségem van rád. - Mielőtt válaszolhatnék,rám mászik ,és leengedje magát a farkamra.
Majdnem ott a helyszinen elélveztem amikor megéreztem a selymes forróságát a farkamon.
- Istenem, olyan szoros vagy. – nyögtem , majd megragadtam a csípőjét, és mozgatni kezdtem
magamon. Rá találol az ajkára ,és elveszünk a szenvedélyes csókban ,és a vad érzésekben.
Amikor mozgatni kezdtem a farkamon teszek arról ,hogy a csiklója hozzám dörzsölödjön miközben
feldöfök a G-pontjáig. Nem kell hozzá sok. Nem tudom,hogy ez azért van ami történt ma , vagy
attól ,hogy néhány órára távol voltunk egymástol de mindketten hamar el élveztünk.
A farkam megrándult benne ,és a méhéig spriceltem.
Szorosan tartom ,és olyan mélyen akarok belé élvezni amennyire csak tudok. A nevem újra ,és
újra elhangzik az ajkából amitöl esküszöm,hogy a farkambólmég több sperma szivárog a méhébe.
A puncija összeszorul körülöttem ,és megprobál minden egyes cseppet kifejni belőlem.
A puncija mohón feji a farkamat ,és én kibaszotul szeretem.
- Istenem, annyira szeretlek. – mondom neki.
- Én is szeretlek. Soha sem ismertem a szerelmet addig amíg megnem ismertelek. Melleted
biztonságban ,és gondoskodva érzem magamat.
- Azzal fogom tölteni az életem ,hogy ügyeljek arra ,hogy mindig ugyan ezt érezed ,és ennél még
többet bébi. – döntöm a homlokomat az övéhez.
- Hogy lehetek ilyen szerencsés? – Kérdezi ,és a fejét a mellkasomra hatja.
- Én vagyok a szerencsés. Gyerünk bébi. Menjünk a városba, hogy megmutassam neked,hogy
távol tudol tartani engem attól ,hogy megöljem azt a Ren fiút.
- Nem ölheted meg. szükségem van rád. Különben is, én már nagyon jól bele térdeltem a golyóiba.
Kuncogot. Ez le nyugtatott.
- Bántott? – Tartottam vissza a lélegzetemet.
- Nem, mint mondtam, bele térdeltem a labdáiba és el futottam. Csak veled akartam lenni. Utálom
azt az iskolát.

Megcsókolom a feje tetejét. Nem mondom el neki, hogy nem megy vissza oda. Erre később még
vissza térünk. Valószínűleg akkor ha már mesztelenül van a karomban ,és elalélt az orgazmustol.
Az ajkamhoz emelem a kezét ,és meg csókolom a gyűrűt. Meg leszek döbbenve ha holnapig
kibirom anélkül ,hogy teljesen magamhoz ne kötném. Van egy olyan érzésem, hogy nem lesz elég
hűvös kint ahoz ami a vezetésre szükséges és gondoskodni fogok arról ,hogy a városban mindenki
megtudja ,hogy ő az enyém.

Epilogus
Catherine

Hat hónappal később…

Be sétálok a rendőrségre, és megállok a recepción, hogy letegyek egy kosár muffint, amit a
kapitányságra készítettem, és egy csésze kávét Cole-nak.
- Szia, Catherine. – ragyog rám Pam.
- Szia. – csipogok vissza. – Lassu a mai nap?
- Aha. Ide tudnál jönni az asztalhoz egy pillanatra? Ki kell mennem a mosdóba.
- Hát persze, - megyek körül ,és elhelyezkedem a székén. Már dolgoztam a kapitányságon ,és egy
két hétig segítettem. Unatkozom otthon egyedül ülve ,és csak annyit csinálni ,hogy főzek ,és
vigyázzak a házra. Most hogy vége az iskolának , még jobban unatkoztam. A Re-nel történt
esemény után, és miután elmondtam Cole-nak, hogy mi történt Snow edzővel , és hogy néhány
lány hogyan kezeltek az iskolában, úgy dolgozta ki ,hogy otthon tudjam befejezni az iskolát. E-
mailben elküldtem az összes dolgomat. És a tetejében kirugták Snow edzőt. Nem sokkal azútán el
is költözött a városból. Amikor meglátott engem ,és Colt együtt az arca megy pirosá vált a
szégyentől.
Ren sem volt szerencsésebb. Azok útán ami velem történt néhány másik lány állt elő saját
történetükel róla. Végül bíróságra került az ügy ,és nagyon hosszú ideig nem fogja látni a
külvilágot. Aggódtam a hatalom miat ami a család nevével járt ,de miútán minden kiderült Collors
el adta a földjeiket ,és elmenekültek a városból a pletykák miatt.
Felnézek amikor hallom, hogy valaki belép a kapitányságra. Egy öltönyös férfi sétál be és közeledik
az asztalomhoz.
- Hello. – mondom fel mosolyodva rá. Még soha nem láttam őt, és nem sok ember jár erre felé
öltönyben.
Rám vett egy mosolyt ahogy neki dől a pultnak. Így muszáj felnéznem rá.
- Azt hiszem, egy kicsit eltévedtem. Abban reménykedtem ,hogy itt kapok egy kis útba igazitást.
- Szívesen segítek. – mondom. – Mit keres? - Kinyitom a fiókot balra, elérve a térképet, amiről
tudttam ,hogy benne van.
- Hamar végzel itt? – kérdezi rám kacsintva.
- Hmm. Csak egy pillanatra jöttem ide amíg Pam visszajön. – mondtam miközben elfoglaltam
magamat a térkép kibontásával.
- Mi lenne , ha el vinnélek a szomszédos étkezőbe,és személyesen mutatnád meg? – kacsintott
rám. Egy pillanatra kissé döbbenten bámulok rá. Nem vagyok ahoz szokva ,hogy flörtöljenek
velem, nem amikor a férjem a seriff, meg minden. Plusz azért is mert morog amikor a férfiak túl
közel állnak hozzám. Elmosolyodok a gondolatra,hogy morog.
Egy kéz csapódik le a pultra amitöl megugrok.
- Cole! El fog folyni a magzat vízem , ha ezt fogod csinálni. – kapom a tenyeremet a mellkasomra.
Cole a másik kezét a vállamra helyezi. Rá nézek a férfira a pult mellet. A szemei most kerekek és
nagyok. És a mosoly eltűnt a szájárol.
- Nem látod a gyűrűjét? A terhes hasát? - Cole szavaira a kezemet a hasamra helyezem. Nem
olyan nagy , de van egy kis dudor rajta. Biztos vagyok benne, hogy a pult elrejtette.
- Sajnálom , ember. – emeli fel a kezeit.
- Ne member, Sheriff. – Javítsa ki Cole. Az ajkamba kell harapnom ,hogy vissza folytsam a
kunccogást. Tudom, hogy valószínűleg nem kellene tetszenie, de szeretem amikor Cole birtokló
,és féltékeny. Ettől különlegesnek ,és fontosnak érzem magamat. Még soha sem volt olyan ,hogy
valaki annyira szeresen engem , mint ahogy ő. Úgy bánik velem mintha a legitkább kincs lennénk
a világon. Majd fel falom érte , még akkor is ha barbár és őrült.
- Sheriff. – Dadogja a férfi hátra felé lépkedve , majd megfordult ,és kirohant a kapitányságrol.
- A kibaszot pokolba.
- Ezt hallotam. - Hallom Asher-t az irodájából. Ezzútal már fel vihogtam. Mindenki megkapja a
letorkolását Cole-tol valami olyasmit , hogy soha ne káromkodunk a nők előtt… de amikor én
vagyok mellete , akkor Cole-nek nem sok ellenőrzés van a szája felett , vagy cselekedete felett.
Szeretem , hogy ezt hozom ki belőle. Azt hogy különböző velem. Hogy tesztelhetem az önuralmát,
amivel rendelkezik.
- Itt is van. – Nézzek át a vállam fölött,hogy lássam ,hogy Pam ott áll. Cole felemel a székböl ,és
az írodájába visz. Becsapja az ajtót mögöttünk, és rá fordítsa a zárat. Mielőtt reagálni tudnék, már
az íróasztalán vagyok ,és a rúhám át van húzzva a fejem fölött. Ezután a fehérneműm repült. Az
egyik kezét a hasamba teszi, miközben térdre esik előttem, és a széles vállaira helyezi a szétárt
lábaimat.
- Most emlékeztetni foglak arra, hogy ki birtokolja ezt a puncit. Hogy kihez tartozol.
Az ajkamba haraptam. Mitha valaha elfelejthetném. De úgy gondolom ,hogy nem mondom el ezt
neki. Csak szétárom a lábaimat és hagyom, hogy a következő harminc percben emlékeztesen erre.

Epilogus 2.
Cole

Öt évvel később…

Figyelem a feleségemet, aki a három évvel ezelőtt megvásárolt épület körül kacsázik ,és büszke
vagyok arra amit csinál miközben beszélget Mrs. Lemonal. A kezemben tartom az alvó kislányomat
aki úgy néz ki, mint az anyja a fekete hajával és a zöld szemével,miközben a fiunk körbe fut ,és
oda helyezi a konzerveket ahová valók.
Nem tudom ,hogy hogy csinálja , de a feleségem egy őrült energiagolyó. Nincs megállás ezzel a
nővel,amikor kigondol valamit. Nemcsak a két kicsinyünkről gondoskodik hanem rólam is ,és vezeti
ezt a helyet mindezt terhes állapotban. Az a ötlete támadt ,hogy nyitson egy élelmiszer-kamrát,
amikor rájött, hogy a közösség néhány családja nélkülöz. Miútán éhezet amikor fiatalabb volt , majd
bele őrült amikor rájött ,hogy a mi kisvárosunkban más emberek is ugyanezen a dolgon mennek
keresztül.
Nem telt bele sok ,és az, az ötlete támadt ,hogy nyitnia kell egy élelmiszer-kamrát - egy olyan
helyen ahol az emberek el tudtak jönni és ételt kapni. Még a gyerekeknek is csomagoltak ebédet
,és uzsonát az iskolákba. Nem tartott sokáig ,és a hétvégén dobozokat szállítottak a családoknak,
hogy biztosak lehessenek abban, hogy egyetlen egy gyerek sem maradhason éhes.
Idővel ez még nagyobbra nőtt. Most arról gondoskodik, hogy a gyerekeknek megfelelő téli
ruházatuk és játékuk legyen karácsonyra. Nem kellett sok neki, hogy a kamrája be induljon.
Aggasztotta, hogy mit gondol majd a város , ha rá jönn ,hogy együtt vagyunk. Az első néhány
hónap kicsit rögös volt, de idővel úgy gondolom, hogy az emberek elkezdték látni, hogy mennyire
szeretjük egymást, és megváltoztatták a nézeteiket. Catherine kibujt a héjábol, és mint ahogy már
tudtam , az emberek beleszeretek. Nehéz nem szeretni egy olyan édes ártatlanságot mint amijen
ő. bármit megtesz bárkinek, és a város szereti mindazt, amit tett. Még Mrs. Lemon is szereti őt és
napjainak nagy részét itt tölti, és segít. Szerintem jobban szereti a feleségemet mint engemet.
- Meg engeded ,hogy ma este haza vigyem magamhoz ezeket a babákat? – kérdezi anyám mellém
állva. Ő és George néhány évvel ezelőtt össze házasodtak. Georget a gyerekek még papának is
nevezik. Rá mosolygok.
- Igen anya , megkaphatod őket ma este. – Tetszik az ötlet ,hogy a feleségemel ma egyedül
maradhatunk. Olyan hangosak lehetünk, mint amennyire akarunk, és azt tervezem, hogy sikoltozni
fog. Egész nap az erekciom ellen harcoltam miközben figyeltem az édes kis seggét ahogy előttem
kacsázot az üzletben. Átadom a lányomat az anyámnak.
- Megyek a feleségemért. – mondom neki. Lehajolok és megcsókolom a lányom arcát , majd az
anyámét mielőtt elindultam a nőmért.
Már öt órán keresztül itt volt ,és lejárt az ideje.
A háta mögé léptem ,és a karjaimba öleltem.
- Bébi. - Suttogtam a fülébe. Mgfordult a karjaimban ,és a karját a nyakam köré fonta. – Ideje menni.
Ma este anya vigyázz a gyerekekre.
- Hmm. – Olyan pillantást vett rám ami azt mondja ,hogy tetszik neki ez az ötlet.
- Csinálok neked vacsorát ,és kapol egy finom maszást. Hogy van a lábad? – kérdem. Mindig meg
duzzadnak a lábai amikor terhes.
- Jól vannak, de elfogadom a maszást. – Le hajolok ,és megcsókolom. – De mi lenne ha én főznék,
vagy rendelünk valamit?
Hátra hajtom a fejemet ,és felnevetek. – Amit csak akarsz, bébi. – mondom mielőtt felemelem a
karjaimba,és beszálítom a Suv-ba.
- Amit igazán akarok az te vagy. – mondja a fejét a mellkasomra hajtva.
- Nem kell akarnod, mert soha sem fogom hagyni ,hogy elmenj.

Vége.