Potentialul Antreprenorial Oportunitati

model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni
raport de cercetare i
integrált vállalkozás-fejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban

kutatásjelentés i.
Model integrat de dezvoltare antreprenorială
în centrele urbane din trei regiuni
Raport de cercetare I
Potenţialul antreprenorial – oportunităţi şi diicultăţi
Integrált vállalkozás-fejlesztési modell

három fejlesztési régió kisvárosaiban
Kutatásjelentés I.
Potenciális vállalkozók – lehetőségek és nehézségek
CCRIT • EVK
Cluj-Napoca • Kolozsvár
2011
impresszum
Potenţialul antreprenorial
– oportunităţi şi diicultăţi
Rezultatele anchetei pe populaţie şi ale interviurilor focus-grup

realizate cu potenţiali antreprenori
Model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni
Cuprins
1. Introducere / 7
1.1. Despre proiectul de dezvoltare antreprenorială / 7

1.2. Despre programul de cercetare / 7
1.3. Despre raport / 8
1.4. Planul de conţinut şi metodologia cercetării / 10
1.4.1. Ancheta pe populaţie despre potenţialul antreprenorial / 10
1.4.2. Interviuri focus-grup cu potenţialii antreprenori / 10
2. Analiza socio-demograică a potenţialului antreprenorial şi motivaţiile de a deveni antreprenor

în oraşele din cele trei regiuni de dezvoltare / 12
2. 1. Preferinţe în ocupare. Înclinaţia spre antreprenoriat / 12
2.1.1. Determinanţii sociali ai preferinţelor de ocupare şi ai înclinaţiei spre antreprenoriat / 13
2.1.2. Motivaţiile preferinţelor ocupaţionale şi ale înclinaţiei spre antreprenoriat
– rezultatele anchetei pe populaţie / 14
– rezultatele interviurilor focus-grup / 16
2. 2. Intenţia de deveni antreprenor / 18
2.2.1. Descrierea socio-demograică a potenţialilor antreprenori / 18
2.2.2. Tipurile de potenţiali antreprenori rezultate în baza interviurilor de tip focus-grup / 21
2.2.3. Motivaţiile intenţiei de a demara o afacere / 23
2.2.4. Planurile celor care doresc să pornească o afacere proprie, obstacolele demarării unei afaceri / 27
2.2.5. Obstacolele îniinţării unei afaceri proprii – ce spun foştii antreprenori? / 30
2.2.6. Obstacolele îniinţării unei afaceri proprii – ce spun cei care nu doresc să pornească o afacere? / 30
2.2.7. Motivaţii posibile de stimulare a antreprenoriatului în rândul celor care
nu doresc să demareze o afacere / 33
3. Condiţiile sociale ale potenţialului antreprenorial / 35
3.1. Efectele mediului microsocial şi instituţional asupra potenţialului antreprenorial / 35

3.2. Mediul cultural. Atitudini faţă de antreprenori şi antreprenoriat / 39
3.2.1. Încrederea generală / 39
3.2.2. Modele de gestionare a banilor / 40
3.2.3. Condiţiile succesului antreprenorial / 40
3.2.4. Atitudini faţă de antreprenori / 41
3.3. Trăsăturile de caracter asociate cu intenţia antreprenorială / 42
4. Necesităţile de formare şi servicii profesionale în domeniul antreprenoriatului / 45
4.1. Cererea faţă de cursurile de formare antreprenorială şi de servicii profesionale

pe baza rezultatelor de anchetă / 45
4.2. Cererea de cursuri de formare antreprenorială şi de servicii profesionale
pe baza interviurilor focus-grup / 51
5. Concluzii / 52
6
Potenţialul antreprenorial – oportunităţi şi diicultăţi • Raport de cercetare I
1. Introducere
1.1. Despre proiectul de dezvoltare antreprenorială
Iniţiativa „Model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni” este un
proiect strategic de dezvoltare a resurselor umane, coinanţat din Fondul Social European prin Programul
Operaţional Sectorial Dezvoltarea Resurselor Umane 2007-2013, care se implementează pe parcursul unei
perioade de doi ani (Nr. contract de inanţare POSDRU/92/3.1/S/50583). Partenerul principal al proiectului
este Asociaţia pentru Promovarea Afacerilor din România, parteneri: Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interet-
nice, Fundaţia LAM, Asociaţia de Afaceri Ungare în România şi Türr István Képző şi Kutató Intézet din Békés-
csaba, Ungaria.
Proiectul vizează dezvoltarea spiritului antreprenorial şi creşterea abilităţilor antreprenoriale ale

persoanelor din regiunile de dezvoltare Nord-Vest, Centru si Vest. Ideea principală care a stat la baza dezvol-
tării proiectului a fost aceea de a încuraja, prin multiple instrumente, antreprenoriatul şi ocuparea forţei de
muncă în centrele urbane din regiunile vizate, prin crearea de noi întreprinderi, precum şi prin consolidarea
întreprinderilor deja existente. În vederea realizării acestui obiectiv, partenerii s-au gândit la implementarea
unei soluţii complexe, compuse din acţiuni interdependente, complementare, numită de către noi model inte-
grat de dezvoltare antreprenorială. Atenţia noastră se concentrează nu doar asupra importanţei creării de noi
afaceri, ci şi asupra sprijinirii acelor antreprenori, care au lansat şi au deja o afacere funcţională, o activitate
independentă, dar care necesită formare profesională şi/sau sprijin din partea unor profesionişti în domeniul
dezvoltării antreprenoriale pentru a deveni din ce în ce mai competitivi.
Potrivit acestor obiective, în cadrul proiectului se desfăşoară:

1. un program de formare profesională antreprenorială – menit să satisfacă principalele cerinţe de
pregătire antreprenorială,
2. un program de consiliere antreprenorială – menit să satisfacă nevoile de servicii antreprenoriale
speciice regiunilor şi oraşelor cuprinse în proiect
1.2. Despre programul de cercetare
Pentru fundamentarea şi supervizarea profesională a ofertei privind programul de formare profesi-

onală şi consiliere antreprenorială, Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice realizează o amplă cercetare
socio-economică. Cercetarea se desfăşoară în micile oraşe din regiunile de dezvoltare Vest, Nord-Vest şi Cen-
tru şi cuprinde următoarele faze:
Activitatea 1.1. Cercetare şi analiză privind diferenţele regionale ale densităţii întreprinderilor mici şi mij-
locii
În această fază a cercetării am utilizat metoda analizei secundare a datelor statistice privind între-
prinderile mici şi mijlocii din regiune, obiectivele principale iind:
– Elaborarea unei hărţi privind densitatea întreprinderilor mici şi mijlocii cu scopul identiicării micilor
oraşe defavorizate, care necesită intervenţie accentuată în vederea promovării spiritului antrepre-
norial.
– Realizarea unui studiul comparativ privind diferenţele regionale ale densităţii IMM-urilor cu scopul
de a identiica cele trei oraşe mici care găzduiesc centrele regionale create şi care funcţionează în
cadrul proiectului.
CCRIT • 2011
Activitatea 1.2. Analiza culturii şi a motivaţiilor antreprenoriale în oraşele din regiunile vizate
În această fază a cercetării am efectuat o anchetă pe 3000 de persoane, un număr reprezentativ pe
populaţia adultă din oraşele mici ale regiunilor vizate. Obiectivele anchetei au fost:
7
– descrierea precisă a necesităţilor de formare profesională şi de sprijin în domeniul antreprenoria-

lului;
– analiza backgroundului socio-demograic al diferenţelor regionale privind intenţia antreprenorială;
– identiicarea grupurilor de potenţiali antreprenori;
– descrierea problemelor legate de îniinţarea afacerilor;
– explicarea diferenţelor privind cultura antreprenorială în regiune.
Activitatea 1.4. Analiza necesităţilor de formare profesională şi de sprijin a antreprenorilor şi a potenţia-

lilor antreprenori cu ajutorul interviurilor de tip focus-grup
În această fază a cercetării am realizat 13 interviuri de tip focus grup cu antreprenori şi potenţiali
antreprenori în oraşele mici din cele trei regiuni. Obiectivul acestor interviuri a fost nuanţarea rezultatelor
obţinute prin ancheta pe populaţie (activitatea 1.2.) şi pe întreprinzători (activitatea 1.5.) şi de a oferi o bază
profesională iabilă pentru dezvoltarea pachetelor de servicii şi de formare profesională antreprenorială în
aşa fel încât acestea să corespundă cu necesităţile speciice şi reale ale grupului ţintă.
Activitatea 1.5. Anchetă despre activitatea antreprenorială şi necesităţile de formare profesională în

rândul antreprenorilor
În această fază a cercetării am realizat o anchetă bazată pe chestionare aplicate unui număr de 1000
de antreprenori şi manageri de irmă, populaţia de bază a eşantionului iind întreprinderile mici şi mijlocii din
oraşele mici din regiunile Nord-Vest, Vest şi Centru. Obiectivele anchetei au fost:
– descrierea necesităţilor de formare profesională şi de servicii ale antreprenorilor şi managerilor;
– analiza backgroundului socio-demograic al antreprenorilor;
– descrierea detaliată a parametrilor economici ai sectorului IMM;
– identiicarea principalelor motivaţii ale antreprenorilor;
– descrierea problemelor şi impedimentelor în dezvoltarea şi managementul întreprinderilor mici şi
mijlocii.
Activitatea 1.8. Anchetă pentru evaluarea popularităţii, eicienţei şi capacităţii de stimulare a mediului
de afaceri a centrelor regionale
În această fază se vor completa câte 400 de chestionare în iecare regiune cu persoanele care au
participat sau participă la programul de dezvoltare antreprenorială. Rezultatele vor reprezenta un feedback
clar exprimat de către grupurile de persoane vizate de proiect, iar rezultatele analizei ne vor ajuta la îmbună-
tăţirea continuă şi raţională a serviciilor oferite în cadrul proiectului.
1.3. Despre raport
Prezentul raport prezintă rezultatele activităţilor 1.2. şi (parţial) 1.4. Obiectivul principal al acestui
raport constă în descrierea cât mai detaliată şi exhaustivă a potenţialului antreprenorial în oraşele mici din
regiunile vizate, precum şi fundamentarea propunerilor operative legate de formarea profesională antrepre-
norială şi de serviciile de sprijin.
În primul capitol al raportului vom prezenta planul conceptual şi metodologic al activităţilor de cer-
cetare menţionate. Capitolul 2 conţine descrierea backgroundului socio-demograic al potenţialului antre-
prenorial, prezentarea motivaţiilor legate de preferinţele ocupaţionale şi de intenţia de a deveni antreprenor,
planurile legate de îniinţarea afacerilor, impedimentele şi factorii de stimulare ai dezvoltării întreprinderilor.
În Capitolul 3 ne vom axa asupra condiţiilor sociale ale demarării afacerilor urmărind dimensiunile ei micro-
sociale, culturale şi caracterologice. În sfârşit, în Capitolul 4 vom prezenta şi analiza necesităţile de formare
profesională şi de servicii de sprijin în domeniul antreprenoriatului – tematica centrală şi de o importanţă ac-
centuată a proiectului. Raportul se încheie cu sintetizarea rezultatelor şi formularea concluziilor(Capitolul 5).
În prezentarea iecărei teme abordate vom prezenta mai întâi rezultatele anchetei, urmând ca aces-
tea să ie nuanţate de consideraţiile formulate pe baza interviurilor focus-grup.
8
Precizări metodologice
În datele prezentate în raport, relaţiile dintre variabile sunt semniicative din punct de vedere statis-
tic. În cazul în care nu există o relaţie semniicativă iar datele sunt totuşi prezentate, acest lucru va i semnalat
în text, în tabele sau pe iguri.
În text, facem de mai multe ori referiri la analiza densităţii întreprinderilor (activitatea 1.1) şi la anche-
ta cu antreprenorii (activitatea 1.5). Rezultatele acestora urmează să ie prezentate în cel de-al doilea raport
(Raportul de cercetare nr. 2).
Autorii raportului
La elaborarea raportului au participat cercetătorii şi asistenţii de cercetare ai Centrului de Cercetare
a Relaţiilor Interetnice.
Coordonator de cercetare: Csata Zsombor Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,

Universitatea Babeş-Bolyai, Catedra de Sociologie
Cercetători: Kiss Dénes István Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,

Pásztor Gyöngyi Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,
Péter László Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,
Toma Stefánia Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,
Institutul pentru Studierea Problemelor
Minorităţilor Naţionale
Asistenţi de cercetare: Barbovschi Monica Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice

Pakot Ágnes Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice
Szőcs Emese Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice
Vitos Katalin Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,
Institutul pentru Studierea Problemelor
Minorităţilor Naţionale
În cadrul programului de internship al CCRIT:

Ambarus Annamária Universitatea Babeş-Bolyai, Catedra de Sociologie,
masterandă
László Oszkár Universitatea Babeş-Bolyai, Catedra de Sociologie,
masterand
Cercetători colaboratori: Bacsárszki Pál Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,

Centrul de Comerţ şi Industrie din Budapesta, Ungaria
Györfy Lehel Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,
Universitatea Babeş-Bolyai,
Facultatea de Studii Economice şi Gestiunea Afacerilor
Horváth Anna Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,
Agenţia Naţională pentru Protecţia Mediului
Lengyel György Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,
Universitatea Corvinus din Budapesta,
Institutul de Sociologie şi Politici Sociale, Ungaria
Molnár György Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,
CCRIT • 2011
Institutul de Formare Profesională şi Cercetare Türr István,

Békéscsaba, Ungaria
9
1.4. Planul de conţinut şi metodologia cercetării
1.4.1. Ancheta pe populaţie despre potenţialul antreprenorial (activitatea 1.2.)
Obiectivul anchetei a fost de a realiza o analiză detaliată a genealogiei şi caracteristicilor potenţialu-

lui antreprenorial în micile oraşe din regiunile vizate. Pe lângă aceasta, am urmărit să obţinem cât mai multe
informaţii în legătură cu planurile, problemele, oportunităţile şi aşteptările potenţialilor antreprenori. Cu alte
cuvinte, am încercat să surprindem sistemele de probleme tipice cu care se confruntă potenţialii antrepre-
nori, atitudinile lor faţă de mediul politic şi economic pentru a clariica şi înţelege mai bine nevoile de formare
ale acestora.
Ancheta s-a realizat pe un eşantion de 3021 de persoane, reprezentativ pe populaţia adultă din ora-
şele mici din trei regiuni de dezvoltare – Nord-Vest, Vest şi Centru – prin următoarele variabile: sexul, grupele
de vârstă, naţionalitatea şi distribuţia pe judeţe.
Chestionarele au fost aplicate personal, de către operatori, la domiciliul respondentului, contactarea
lor realizându-se printr-o eşantionare multistratiicată, probabilistică. Eroarea maximă tolerată a fost de +/-
1,8 la sută la un nivel de probabilitate de 95 la sută.1
Munca de teren s-a desfăşurat în 101 de oraşe mici din cele trei regiuni de dezvoltare, interogarea
subiecţilor iind realizată de către angajaţii Institutului de Evaluare şi Strategie (IRES), sub supervizarea cer-
cetătorilor CCRIT.
Aplicarea chestionarelor s-a desfăşurat în perioada mai-iunie 2011, în limbile română şi maghiară în
funcţie de naţionalitatea subiectului.
1.4.2. Interviuri focus-grup cu potenţialii antreprenori (activitatea 1.4)
Cercetarea de tip calitativ bazată pe focus-grup a avut ca scop completarea şi nuanţarea rezultatelor
statistice ale anchetei.2 Toate acestea au fost făcute pentru ca cei care pregătesc materia pentru formare să
poată înţelege problemele potenţialilor antreprenori, iar cu aceste cunoştinţe să elaboreze liniile directoare
ale serviciilor, manualele şi ofertele de formare.
Pe parcursul cercetării au fost examinate următoarele probleme: preferinţe de ocupare, avantaje şi
dezavantaje, oportunităţi şi obstacole faţă de întreprinzători, condiţiile unei afaceri de succes, întreprinzăto-
rii văzuţi de societate, nevoile de formare, servicii de afaceri, aşteptări, viziune. Subiectele au fost înregistrate
astfel încât pe lângă scopul de a îndeplini aşteptările proiectului, datele noastre să ie comparabile cu rezulta-
tele obţinute în rândul întreprinzătorilor (vezi Raportul de cercetare nr. 2).
În acest sens, analiza de tip focus-grup are următoarele obiective operaţionale, corelate cu scopurile
proiectului de formare profesională:
– a cunoaşte modul de gândire al „potenţialilor antreprenori” privind problematica cercetată;
– a dezvălui cum se relaţionează vizavi de mediul social şi de afaceri;
– a descrie deiniţiile schematice şi aşteptările pe care le utilizează în rutina zilnică potenţialii antre-
prenori;
– a facilita comunicarea către mediul de afaceri, urmărindu-se ca aceasta să ie mult mai uşoară, în
baza cunoaşterii acestor caracteristici;
– a contribui la o înţelegere şi contextualizare mai exactă a rezultatelor statistice ale anchetei;
– a oferi o imagine mai subtilă asupra orientării de formare profesionale, aşteptările şi conţinutul.
1 Asta înseamnă că distribuţiile prezentate în raport pot să difere de realitate cu maxim +/-1,8 la sută la un nivel de probabilitate de
95 la sută.
2 Având în vedere caracterul calitativ al cercetării bazate pe focus-grup, în sensul că nu este menită să măsoare sau să calculeze
ceva, ci mai degrabă să ajute înţelegerea şi descrierea valorilor, atitudinilor, opiniilor şi comportamentelor persoanelor cercetate.
Cuvântul cheie al cercetărilor calitative este „relevanţa”, care se referă la faptul că un caz sau o manifestare a unui fenomen este
important, remarcabil, articulat, tipic, exemplar, cu o aparenţă obişnuită. Nu poate i generalizat la toată populaţia, dar este un feno-
men inevitabil, nu poate i ignorat şi este important.
10
Pe parcursul cercetării am organizat şapte interviuri tip focus-grup – în cele trei regiuni de dezvoltare
din Transilvania. Locaţiile au fost selectate pe baza a două criterii alese de către CCRIT. Pe de o parte s-a urmă-
rit ca locaţiile să acopere gama oraşelor tipice regiunilor (structură, caracteristici etnice, dimensiune, distanţa
faţă de oraşele mai mari, situaţia economică), iar pe de altă parte, să reprezinte, din punct de vedere spaţial
şi geograic, cele trei regiuni. Interviurile tip focus-grup s-au desfăşurat în următoarele locaţii: Dej, Marghita,
Jimbolia, Lupeni, Târgu Secuiesc, Miercurea Ciuc.
Grupurile selectate au fost menite să relecte şi să acopere prin caracteristici calitative – nu statistice
– componenţa relativ eterogenă a antreprenorilor potenţiali pentru care descoperirile noastre sunt relevante.
Caracteristicile antreprenorilor invitaţi la interviul focus-grup (deşi nu este reprezentativă) descriu structura
pe sexe şi vârste a populaţiei din oraşele mici.
Informaţii generale:
– Interviurile s-au realizat în lunile mai şi iunie 2011.
– Tipul interviurilor: standard şi prelungite. Durata acestora a fost între 92 şi 125 minute.
– Numărul persoanelor prezente la discuţii, în total: 62 de persoane care s-au declarat potenţiali an-
treprenori.
– Statutul de potenţial antreprenor a fost deinit de criteriile precum ar i: înclinaţia, intenţia şi planul
de acţiune.
– Subiecţii au fost recrutaţi cu ajutorul unui chestionar iltru de către institutul IRES, pe baza matricei
de recrutare elaborate de către CCRIT.
– Pe parcursul discuţiilor s-au făcut înregistrări audio şi video cu consimţământul iecărui partici-
pant.
– Procesarea şi analiza datelor se bazează pe discuţiile transcrise.
CCRIT • 2011
11
2. Analiza socio-demograică a potenţialului antreprenorial şi motivaţiile

de a deveni antreprenor în oraşele din cele trei regiuni de dezvoltare
Pentru măsurarea preferinţelor şi înclinaţiei către demararea unei afaceri am utilizat un sistem în
două trepte. Prima noastră întrebare s-a referit la ocuparea unui loc de muncă, respondenţii noştri trebuind
să răspundă dacă ar prefera să lucreze ca salariaţi, întreprinzători sau ca lucrători pe cont propriu. Referitor la
această opţiune, am cerut şi o motivare spontană sub forma unei întrebări deschise.
În cea de a doua fază am măsurat în mod concret intenţia de a porni o afacere prin întrebarea dacă
respondenţii s-au gândit să demareze o afacere sau să devină lucrători pe cont propriu. În cazul celor care au
dat un răspuns pozitiv am pus întrebări referitoare şi la amănuntele şi motivaţiile intenţiei lor. În acest capitol
ne vom ocupa de prezentarea acestor rezultate.
2. 1. Preferinţe în ocupare. Înclinaţia spre antreprenoriat
În privinţa statutului de pe piaţa muncii, datele noastre privind oraşele mici din cele trei regiuni arată
că – dacă ar putea să aleagă – o treime din populaţia adultă ar lucra mai degrabă ca salariat, 13% ca între-
prinzător3 iar 26% ca liber profesionist.4 Numărul celor care nu ar prefera niciuna dintre opţiuni este însă
semniicativ (19%), ceea ce înseamnă că o cincime a populaţiei analizate nu doreşte să participe activ pe
piaţa muncii. Cum era de aşteptat, majoritatea acestor persoane erau inactive din punct de vedere econo-
mic (84%), iar dintre aceştia 65% erau pensionari, aceste proporţii reprezintă însă o considerabilă deplasare
negativă faţă de rezultatele cercetărilor anterioare (Fig.1). În cercetarea Flash Eurobarometer din noiembrie-
decembrie 2009 a Institutului Gallup, proporţia celor care nu au preferat aceste forme de ocupare era de doar
6%. Diferenţa poate i explicată prin faptul că, pe de o parte, în eşantionul nostru nu igurează oraşele mari,
iar pe de altă parte, este destul de probabil ca criza economică să i avut un efect considerabil şi asupra aş-
teptărilor indivizilor legate de situaţia lor economică.5 Scăderea semniicativă a veniturilor reale, diminuarea
posibilităţilor de angajare şi măsurile guvernului ce au îngreunat funcţionarea întreprinderilor au fără îndoială
o inluenţă semniicativă asupra faptului că, pentru foarte mulţi, condiţiile de ocupare din ţară nu reprezintă
o perspectivă realistă de bunăstare. Această presupunere este justiicată şi de motivaţiile ieşirii de pe piaţa
muncii (vezi tabelul nr. 2).
3 Antreprenorii sunt acele persoane care sunt proprietari, coproprietari, membri asociaţi, acţionari în una dintre formele de între-
prindere prevăzută de legea corporaţiilor/societăţilor comerciale (SRL, SA, SCS, SCA, SNC) sau cei care conduc o cooperativă.
Antreprenorii – faţă de lucrătorii pe cont propriu unde obiectivul principal este asigurarea unei existenţe pentru familie – tind să
producă un nivel cât mai mare de proit. Pentru acesta, în general investesc mai mult în domeniile de activitate producătoare de
venit.
4 Lucrătorii pe cont propriu sunt acele persoane care conduc unităţi economice fără personalitate juridică – activitate individuală
(PFA, AI, PF) sau asociaţie familială (AF). Scopul lucrătorilor pe cont propriu este asigurarea existenţei personale sau a familiei. De
aceea, activitatea lor este destul de limitată, nu investesc în afacere numai atât cât nu periclitează baza de existenţă. Acivitatea
este construită pe munca lor proprie. Lucrătorii pe cont propriu – faţă de întreprinzători – tind spre stabilitate, asigurarea şi păstra-
rea clineţilor care asigură existenţa familiei.
5 Aceste rezultate diferite se explică şi prin alte diferenţe legate de procedura de eşantionare şi punerea de întrebări. Cercetarea
Gallup s-a derulat telefonic, iar în acest eşantion locuitorii oraşelori mai mari, care dispun de legături telefonice (eventual chiar mai
multe) într-o proporţie mai mare, sunt în mod evident suprareprezentaţi.
12
Figura 1
Dacă aţi avea posibilitatea de a vă alege ocupaţia aţi i mai degrabă
salariat, întreprinzător sau lucrător pe cont propriu?
2.1.1. Determinanţii sociali ai preferinţelor de ocupare şi ai înclinaţiei spre antreprenoriat
Preferinţele faţă de formele de ocupare le-am analizat şi din punctul de vedere al factorilor socio-
demograici şi am creat tipurile modale care se conturează în funcţie de acestea (Tabelul 1).
Statutul de salariat este preferat mai ales de bărbaţii de vârstă mijlocie cu şcoală profesională sau
educaţie postuniversitară, într-o măsură semniicativ mai mare faţă de medie. Tot într-o proporţie mai mare
ar lucra ca angajaţi cei care trăiesc într-o localitate de peste 50 000 de locuitori sau în municipii, cei care în-
deplinesc funcţii de conducere în instituţiile unde lucrează (în general în industrie) şi dispun de un venit peste
medie. Aceste preferinţe sunt explicate probabil de faptul că, cu cât este mai mare un oraş, cu atât mai mult
există posibilitatea unui câştig mai bun ca salariat (în special într-o funcţie de conducere), şi a existenţei mai
multor întreprinderi industriale cu un capital şi un număr de angajaţi mai mare, care să ofere un salariu com-
petitiv angajaţilor. Proporţia acestora este mai ridicată în regiunea Vest, unde în mod vizibil este mai mare şi
numărul celor care preferă statutul de salariat.
Statutul de întreprinzător este preferat îndeosebi de tinerii din regiunea Centru care lucrează ca
întreprinzători sau care au funcţii de conducere în sectorul serviciilor sau sunt studenţi. Alături de oraşele
mai mari (peste 50 000 de locuitori) sau municipii, am putut să înregistrăm o înclinaţie mai pronunţată către
antreprenoriat şi în oraşele mai mici (sub 10 000 de locuitori). Majoritatea celor care preferă antreprenoriatul
sunt bărbaţi, dintre care o proporţie mai mare au terminat universităţi şi au taţi care au la rândul lor studii
superioare. De asemenea, o înclinaţie mai mare spre antreprenoriat se manifestă şi în rândul persoanelor ne-
căsătorite care, în ciuda vârstei tinere, dispun de venituri peste medie. Am constatat diferenţe semniicative
şi în funcţie de naţionalitate: în rândul maghiarilor sunt suprareprezentaţi cei care – dacă ar avea posibilita-
tea – mai degrabă ar demara afaceri. În mod similar, înclinaţia spre antreprenoriat este mai ridicată în rândul
persoanelor angajate cu normă întreagă însă fără contract de muncă.
În mod similar, existenţa independentă de lucrător pe cont propriu îi atrage pe tinerii care nu şi-au
întemeiat încă o familie, care dispun de studii medii şi îşi câştigă pâinea ca privaţi şi liber profesionişti, sau ca
muncitori angajaţi. Dorinţa de a i independent este ridicată în special în rândul celor fără venituri (o proporţie
semniicativă dintre aceştia sunt elevi sau studenţi).
CCRIT • 2011
În inal, majoritatea persoanelor care mai degrabă ar ieşi de pe piaţa muncii sunt în vârstă, deţin un
nivel de şcolarizare mai redus, sunt pensionari sau lucrează în agricultură şi câştigă sub salariul minim naţio-
nal. Între aceştia, femeile şi văduvele reprezintă o proporţie ridicată. Majoritatea acestora, chiar dacă ar dori
13
să lucreze, ar i nevoite să lucreze pentru salarii care – având în vedere valoarea alocaţiei sau a pensiei – s-ar
dovedi a i o alegere iraţională.
Tabelul 1.
Background-ul socio-demograic al preferinţelor ocupaţionale
(În paranteză diferenţele dintre valorile categoriei şi media pe populaţie)
lucrător nici una dintre

Salariat întreprinzător pe cont propriu variante
Masculin feminin masculin feminin
SEXUL
(2,4) (2,3) (1,4) (0,9)
altă naţionalitate maghiar român maghiar
NAŢIONALITATEA/ETNIA
(15,6) (6) (1) (3,4)
divorţat(ă) necăsătorit(ă) necăsătorit(ă), văduv(ă)
STAREA CIVILĂ căsătorit(ă) fără acte
(5,9) (7,3) (6,5) (34,2)
municipiu reşedinţă de judeţ municipiu, alt oraş
TIPUL LOCALITĂŢII reşedinţă de judeţ
(1,8) (2,8) (0,8) (2,6)
CATEGORII DE LOCALITĂŢI/ peste 50.000 peste 50.000, sub 10000 20.000–29.999 40.000–49.999
POPULAŢIE (2,2) (2,3) (4,1) (9,1)
Vest Centru Nord-Vest Nord-Vest
REGIUNE DE DEZVOLTARE
(9,6) (18,6) (31,3) (23,4)
35–54 18–34 18–34 Peste 55
CATEGORII DE VÂRSTĂ
(8,5) (6,8) (7,4) (26,8)
şcoală postliceală, studii şcoală profesională, 7 clase
NIVELUL EDUCAŢIEI studii postuniversitare universitare liceu teoretic sau mai puţin
(4,2) (6,5) (5,9) (33,4)
studii medii studii superioare studii medii studii primare
NIVEL EDUCAŢIE TATĂ şi gimnaziale
(0,7) (11,7) (5,6) (10,1)
secundar terţiar terţiar primar
SECTORUL ECONOMIC
(4,5) (2,5) (1,4) (26,7)
peste salariul mediu peste salariul mediu fără venit sub salariul minim
VENIT PROPRIU pe economie pe economie pe economie
(2,7) (5,9) (6,9) (3,9)
STATUTUL PE PIAŢA MUNCII lucrător întreprinzător liber profesionist întreprinzător
(întreprinzători, pe cont propriu
lucrători pe cont propriu) (11) (24,6) (37,3) (2,4)
STATUTUL PE PIAŢA MUNCII poziţie de conducere poziţie de conducere muncitor muncitor
(salariaţi) (4) (8,5) (9,5) (2,5)
STATUTUL PE PIAŢA MUNCII Şomer elev sau student elev sau student pensionar
(inactivi) (13,1) (14,5) (14,5) (15,5)
contract de muncă contract civil de contract civil de contract civil de
TIPUL CONTRACTULUI DE ANGAJARE prestări servicii prestări servicii prestări servicii
(angajaţi)
(1,1) (4,1) (20,9) (1,9)
normă întreagă jumătate de normă jumătate de normă normă întreagă şi
PERIOADA ANGAJĂRII / part time / part time jumătate de normă
(angajaţi)
(0,7) (0,4) (25,6) (0,0)
2.1.2. Motivaţiile preferinţelor ocupaţionale şi ale înclinaţiei spre antreprenoriat – rezultatele

anchetei pe populaţie
La întrebarea de ce nu ar dori să lucreze (ca salariaţi, întreprinzători sau ca liber profesionişti), jumă-
tate dintre respondenţi au invocat vârsta avansată, iar 10% starea de sănătate. Proporţia celor care sunt satis-
făcuţi de condiţia lor actuală este doar 8% iar a celor care pur şi simplu nu sunt interesaţi în ocuparea unui loc
de muncă este de 4,4%. O proporţie semniicativă o reprezintă cei care au considerat că situaţia economică
este nefavorabilă (4,4%), cei care ar emigra în străinătate (4,5%) sau cei care sunt indecişi (4,4%).
14
Tabelul 2.
Motivaţiile neparticipării pe piaţa muncii
Vârstă avansată, statut de pensionar, „a lucrat destul” 52,3
Starea de sănătate, boală 9,3
E satisfăcut cu situaţia prezentă 8,1
Ar prefera să lucreze în străinătate 4,5
Încă nu a decis 4,4
Nu este interesat(ă), nu vrea să lucreze 4,4
Condiţii economice nefavorabile 4,4
Încă e la studii 3,9
Maternitate, muncă casnică 3,1
Nu are pregătirea profesională potrivită, nu se pricepe la nimic 1,0
Alta 4,9
Total 100
Persoanele care ar prefera să lucreze ca angajaţi argumentează de obicei decizia alegerii acestui
statut prin securitatea locului de muncă. Din această categorie un sfert dintre respondenţi consideră că sta-
tutul de salariat este familiar şi comod, în timp ce demararea unei afaceri este riscantă şi necesită o decizie
chibzuită. Alţi 22% dintre respondenţi argumentează că riscurile sunt mai mici în cazul salariaţilor, statutul de
angajat garantează un venit ix şi regulat (19%). Comparativ cu aceste argumente, găsim considerabil mai
puţine argumente, conform cărora statutul de salariat – în lipsă de condiţii, oportunităţi sau de competenţe
individuale mai bune – rezultă dintr-o constrângere. Aici se încadrează „lipsa de cunoştinţe privind deschi-
derea unei întreprinderi/de a i lucrător pe cont propriu” (2,1%), „condiţiile economice care nu favorizează
îniinţarea afacerilor” (2%), problemele legate de „asigurarea de sănătate şi asigurarea socială” (1,7%), „lipsa
de cunoştinţe profesionale” (0,7%) etc. (Tabelul 3).
Tabelul 3.
Motivaţiile preferinţei pentru statutul de angajat
Pentru că aşa s-a obişnuit, aşa îi este comod, decizie grea să devii întreprinzător 25,3
A i angajat e mai puţin riscant 21,8
Venit ix, regulat (faţă de venitul variabil, neregulat) 18,7
Pentru că aşa îi este normal, să lucreze ca salariat, niciodată nu s-a gândit să ie Întreprinzător/lucrător pe cont propriu 7,7
Stabilitatea locului de muncă 6,4
Salariu mai bun 3,2
Lipsă de cunoştinţe privind deschiderea unei întreprinderi/de a i lucrător pe cont propriu 2,1
Condiţiile economice nu favorizează îniinţarea afacerilor 2,0
Lipsă de bani 1,9
Pentru asigurare de sănătate, asigurare socială 1,7
Din motive profesionale nu poate să lucreze numai ca salariat 1,6
Lipsă de cunoştinţe profesionale 0,7
Lipsa ideilor de afaceri 0,3
Lipsă de timp 0,3
Alta 6,5
Motivaţiile privind preferinţele pentru statutul de întreprinzător sunt mai puţin univoce în compara-
ţie cu statutul de angajat. Mai mult de 40% dintre respondenţi ar demara o astfel de activitate în scopul unei
situaţii materială mai bune şi pentru câştiguri inanciare, o proporţie similară iind reprezentată de către cei
CCRIT • 2011
care consideră că a i întreprinzător asigură o independenţă personală mai mare. Fiecare al zecelea respondent
care preferă statutul de întreprinzător vede în acesta posibilitatea dezvoltării personale şi a realizării ambiţiilor
personale. Surprinzător de mică este proporţia celor care ar alege acest statut din cauza unor constrângeri
15
(lipsa unui loc de muncă pe măsura aşteptărilor şi calităţilor profesionale – 0,9%, diicultatea găsirii unui loc
de muncă – 0,6% ) (Tabelul 4). Cu motivaţii similare ne întâlnim şi în rândul celor care ar prefera să lucreze ca
lucrători pe cont propriu. În cazul acestora independenţa personală se supraevaluează şi mai mult, ceea ce
este de înţeles având în vedere faptul că această categorie nu are obligaţii nici faţă de angajator, nici faţă de
angajaţi (Tabelul 5).
Aceste date sunt în strânsă concordanţă cu rezultatele măsurătorilor anterioare: în cercetarea Flash
Eurobarometer efectuată de Institutul Gallup în 2009, tot motivaţiile referitoare la independenţa personală
(55% dintre respondenţi), independenţa în stabilirea timpului de lucru şi a activităţilor (30%) şi perspectivele
inanciare mai bune (39%) au fost amintite cel mai des.
Tabelul 4.
Motivaţiile preferinţei pentru statutul de antreprenor
Venituri mai mari 41,8
Independenţă personală 40,5
Dezvoltare personală, posibilitate de auto-realizare 9,9
Are deja experienţă în antreprenoriat 2,7
E greu să-şi găsească un loc de muncă pe măsura aşteptărilor, calităţilor profesionale 0,9
Lipsă de locuri de muncă, îi e greu să găsească un loc de muncă permanent 0,6
Alte cauze 3,6
Tabelul 5.
Motivaţiile preferinţei pentru statutul de lucrător pe cont propriu
Independenţa personală, nu trebuie să se acomodeze la mediu ci are posibilitatea de a-l forma
60,1
în mod independent
Venituri mai mari 32,3
Posibilitate de realizare personală: sarcini interesante, creativitate, posibilitatea de inovare 4,5
Lipsă de locuri de muncă, îi este greu să găsească un loc de muncă permanent 1,4
Pentru că salariile în sectorul bugetar au scăzut considerabil 0,4
Este greu să-şi găsească un loc de muncă pe măsura aşteptărilor, calităţilor profesionale 0,2
Condiţiile economice sunt favorabile pentru a deschide o întreprindere 0,1
alte cauze 1,1

– rezultatele interviurilor focus-grup
La fel ca în anchetă, subiecţii participanţi la interviurile tip focus-grup au fost rugaţi să se închipuie
într-o situaţie ipotetică şi să se gândească dacă ar vrea să ie angajaţi sau întreprinzători şi să-şi argumenteze
opţiunea.
După cum a fost şi de aşteptat, predispoziţia de antreprenoriat a fost întotdeauna ridicată – partici-
panţii (toţi potenţial antreprenori) preferă cel mai mult poziţia şi statutul de antreprenor. Interesant şi totodată
o excepţie vizibilă s-a putut observa în Marghita, unde participanţii au fost de partea statutului de angajat,
spre deosebire de cele trei persoane în minoritate (rata de 8-3) care au fost hotărâţi să pornească o afacere.
Narativa celor din Marghita, care nu vor să iniţieze o afacere, porneşte din poziţia tipică de angajat, din situ-
aţia delicată care s-a format între ei şi angajator-întreprinzător, aşa că au furnizat o imagine destul de critică
despre antreprenori. Cu toate acestea, dezbaterea dinamică dintre cele două părţi, cu opinii pro şi contra, a
scos în evidenţă diferenţele între poziţiile de angajat şi de întreprinzător.
16
La baza argumentelor înclinaţiei spre antreprenoriat, subiecţii au pomenit factori (indiferent de

locaţie) cum ar i: gestionarea timpului după dorinţa lor (diferenţa între „timpul meu” şi „timpul tău”), lipsa
de control şi supraveghere (lipsa unui şef), beneiciile garantate de independenţă, oportunităţi de dezvoltare a
carierei, oportunităţi pentru realizarea de sine. Toate acestea iind încadrate de capacitatea de decizie asupra
muncii şi nu în ultimul rând asupra propriei persoane.
Dezavantajele statutului de antreprenor constituie în primul rând responsabilitatea (asupra irmei
însăşi, asupra familiei şi asupra nivelului de trai a angajaţilor), timpul de lucru lexibil, dar prelungit, stresul,
presiunea continuă de a se dezvolta, toate acestea au constituit elemente pe care subiecţii le-au asociat direct
cu statutul de antreprenor. Lipsa de siguranţă, factorii de risc sunt alte elemente pe care participanţii le-au
asociat cu dezavantajul de a i antreprenor.
Pe cealaltă parte, ca avantajele statutului de angajat, subiecţii au enumerat responsabilitatea mică,
timpul de lucru ix şi lipsa de luare a deciziilor – sistematic în toate locaţiile – pe lângă linişte relativă şi sigu-
ranţă. Cât despre dezavantajele statutului de angajat, subiecţii au pomenit salariile mici (care în ultimul timp
s-a simţit la toată lumea), privare de drepturi (de fapt orele de lucru prelungite şi neplătite) şi abuzul faţă de
angajaţi.
Pe baza analizei de conţinut putem remarca următoarele: pe de o parte, în situaţiile actuale, majorita-
tea oamenilor ar prefera mai degrabă existenţa de întreprinzător, decât de angajat. Prin analizarea avantajelor-
dezavantajelor statutului de angajat precum şi ale celui de antreprenor, e clar că beneiciile s-au format la cel
din urmă.
Pe de altă parte, ecuaţia are două niveluri de abordare a naraţiunilor. Primul nivel este acela de inter-
pretare a vieţii de zi cu zi şi situaţia de viaţă reală a participanţilor. La acest nivel, se preferă a i întreprinzător,
deoarece este dezavantajoasă situaţia de angajat. Această stare (în care angajatul este ori servitor, ori are
salariu mic, care în cazul celor şcolarizaţi poate genera şi inconsistenţă de statut) funcţionează ca un factor
de respingere. Pe scurt, preferarea stării de antreprenoriat refuză univoc statutul de angajat (presupunem că
dacă metoda noastră ar i lăsat, mai mulţi ar i ales opţiunea „Niciuna”), şi nu în mod evident alegerea stării de
antreprenoriat. Putem să spunem şi în următorul mod: nemulţumirea ridicată cu situaţia actuală de angajare,
stimulează în mod evident dorinţa de a deveni antreprenor, luându-se în considerare abandonarea statutului
de angajat. O parte dintre cei cu predispoziţia de antreprenor vor să devină întreprinzători din cauza presiunii
şi nu datorită atracţiei exercitate dinspre statutul de antreprenor.
Cel de al doilea nivel este nivelul ideal – în narativă, acesta apare ca un punct de referinţă. La acest
nivel dorinţa de a deveni antreprenor este mai mică, deoarece efectele respingătoare nu funcţionează – de
aici provine paradoxul vizibil conform căruia unii se consideră antreprenori potenţiali, dar de fapt ar dori să ie
angajaţi care au salariu şi timp de lucru ix.
În concluzie, putem detecta atractivitatea stării de antreprenor şi forţa de respingere a stării de anga-
jat. În acest fel este un consens în narative. După ideal-tipul stării de antreprenor, antreprenorul este propriul
său stăpân, care lucrează mult, are responsabilităţi mari, dar totuşi dispune asupra timpului său, nu are şei şi
are venit bun. Existenţa de angajat are şi aceasta avantajele ei, cum ar i: venitul ix şi lipsa de răspundere se
manifestă din ce în ce mai rar, „patronii” îi fură pe angajaţi (dacă lucrează în sectorul privat) şi abia îi plătesc,
ameninţarea constantă a pierderii locului de muncă. Deci, statutul de angajat în sens absolut (în sine) şi relativ
(comparativ cu starea de antreprenoriat) rămâne în urmă.
CCRIT • 2011
17
2. 2. Intenţia de deveni antreprenor
2.2.1. Descrierea socio-demograică a potenţialilor antreprenori
În următoarele paragrafe prezentăm pe rând categoriile identiicate în funcţie de intenţia de a porni

o afacere proprie. Astfel, vom prezenta pe scurt 1. potenţiali antreprenori în funcţie de intenţie, 2. foşti antre-
prenori şi 3. pe cei care nu doresc să pornească o afacere proprie.
Intenţia de a deveni antreprenor a fost măsurată cu întrebarea „V-aţi gândit în ultimul timp să porniţi
o afacere proprie sau să intraţi ca partener într-o afacere existentă?” şi a fost adresată persoanelor care au
declarat că sunt salariaţi, agricultori cu gospodărie individuală, întreprinzători fără irmă sau inactivi în mo-
mentul chestionării. Din totalul de 2857 de răspunsuri, 15,2% au răspuns pozitiv, ceea ce înseamnă că s-au
gândit în ultimul timp să pornească o afacere, dar majoritatea, reprezentând 84,8% din totalul răspunsurilor,
nu s-au gândit la o afacere proprie.
Figura 2
V-aţi gândit în ultimul timp să porniţi o afacere proprie sau să intraţi ca partener într-o afacere existentă?
Din punctul de vedere al caracteristicilor socio-demograice (vezi tabelul 6), putem vedea că 17,5%
dintre bărbaţi s-au gândit la o afacere proprie, comparativ cu doar 13,4% dintre femei. Din punctul de vedere
al stării civile, aproximativ un sfert dintre cei necăsătoriţi s-au gândit să pornească o afacere. Dacă ne uităm
şi la categoriile de vârstă, putem vedea că un procent de 25,9% din grupul de vârstă cuprins între 18 şi 34 de
ani s-a gândit la o afacere proprie, ceea ce reprezintă un procent mai mare decât cel din grupele de vârstă
cuprinsă între 35-54 de ani şi mai în vârstă de 55 de ani (15,1%, respectiv 3,1%).
Tabelul 6.
Caracteristicile socio-demograice ale intenţiei de a deveni antreprenor
„V-aţi gândit în ultimul timp să porniţi o afacere proprie sau să intraţi ca partener într-o afacere existentă?”
Total Da (%) Nu (%)

2857 15,2 84,8
SEX 2421
Masculin 1271 17,5 82,5
Feminin 1584 13,4 86,6
NAŢIONALITATEA 2846
Română 2277 15,8 84,2
Maghiară 482 14,9 85,1
Alta 92 2,1 97,9
18
Total Da (%) Nu (%)

STAREA CIVILĂ 2856
Necăsătorit 739 25,4 74,6
Căsătorit 1493 13,9 86,1
Căsătorit fără acte 62 14,5 85,5
Divorţat 168 12,5 87,5
Văduv 378 2,1 97,9
NR 16 0 100
TIPUL LOCALITĂŢII 2856
Reşedinţă de judeţ 670 21,2 78,8
Municipiu 1016 11,2 88,8
Alt oraş 1170 15,2 84,8
CATEGORII DE LOCALITĂŢI/POPULAŢIE
Sub 10.000 392 16,3 83,7
10.000–19.999 652 15,8 84,2
20.000–29.999 551 13,2 86,8
30.000 – 39.999 225 10,7 89,3
40.000 – 49.999 192 9,9 90,1
Peste 50.000 844 17,9 82,1
REGIUNE DE DEZVOLTARE 2856
Centru 1077 16,5 83,5
Vest 910 11,1 88,9
Nord-Vest 869 17,8 82,2
CATEGORII DE VÂRSTĂ 2856
18–34 1013 25,9 74,1
35–54 951 15,1 84,9
55 şi peste 892 3,1 96,9
NIVELUL EDUCAŢIEI 2798
Fără şcoală, nivel primar, general 573 6,3 93,7
Studii medii 1650 15,6 84,4
Studii universitare 575 23,5 76,5
NIVELUL EDUCAŢIEI - TATĂL 2345
Fără şcoală, nivel primar, general 1183 9,0 91,0
Studii medii 1003 22,5 77,5
Studii universitare 159 22,6 77,4
SECTORUL ECONOMIC 2425
Sectorul primar 173 8,7 91,3
Sectorul secundar 720 11,4 88,6
Sectorul terţiar 1258 18,1 81,9
Încă nu a lucrat 274 23,7 76,3
VENIT PROPRIU
Fără venit 274 21,9 78,1
Sub salariul minim pe economie 1124 13,7 86,3
Între salariul minim şi mediu 1179 14,1 85,9
Peste salariul mediu pe economie 279 19,4 80,6
TIMP DE LUCRU 1252
8 ore 1197 20,4 79,6
Parţial 56 30,4 69,6
CCRIT • 2011
19
Figura 3
Intenţia de antreprenoriat pe categorii de vârste (%)
Din punctul de vedere al categoriilor sociale construite pe baza venitului propriu, putem vedea că
21,9% dintre cei fără venit şi 19,4% dintre cei care au venit peste salariul mediu pe economie s-au gândit la o
afacere proprie, dar aceste persoane sunt mai degrabă tinerii, studenţii şi cei cu studii universitare. În ceea ce
priveşte nivelul de educaţie, doar 6,3% dintre cei cu un nivel scăzut de educaţie (fără şcoală terminată şi cu
şcoală primară şi generală) s-au gândit să pornească o afacere, iar dintre cei care au studii universitare 23,5%
s-au gândit la acest pas.
Din punctul de vedere al tipului de reşedinţă, răspunsurile au următoarea distribuţie: 21,2% dintre
cei care au domiciliul în reşedinţă de judeţ au răspuns pozitiv la această întrebare, doar 11,2% dintre cei care
locuiesc într-un oraş municipiu, în timp ce din alte oraşe doar 15,2%.
Din punctul de vedere al statutului pe piaţa muncii, 20,8% dintre salariaţii chestionaţi s-au gândit la
pornirea unei afaceri, în schimb, dintre cei inactivi doar 10,5% (dintre aceştia mulţi iind studenţi tineri).
Primele coloane de pe Figura 4 ne arată care este distribuţia răspunsurilor DA, defalcat pe judeţe.
Putem vedea că cei mai mulţi care s-au gândit să pornească o afacere au domiciliul în judeţele: Braşov, Ma-
ramureş, Satu-Mare şi Bistriţa-Năsăud. Iar intenţia cea mai scăzută de antreprenoriat a fost înregistrată în
judeţele Mureş, Bihor şi Timiş.
Dacă comparăm proporţia potenţialilor antreprenori în iecare judeţ cu densitatea întreprinderilor
găsim o corelaţie pozitivă, ceea ce înseamnă că în acele judeţe unde intenţia de a demara o afacere este mai
mare, şi numărul întreprinderilor tinde să ie mai mare.6 Excepţii există şi în această privinţă în judeţele unde
intenţia de a porni o afacere este sub medie (15,2%) dar densitatea întreprinderilor e peste medie (28,9 între-
prinderi pe mia de locuitori): în primul rând judeţele Alba, Cluj şi Timiş.7
6 Valoarea coeicientului de corelaţie Pearson este de 0,345.

7 Indicatorii de dispersie sunt similari în cazul ambelor variabile: abaterea standard la intenţia de a porni o afacere este de 6,1 la o
amplitudine de 22,3; în cazul densităţii întreprinderilor este de 5,7 respectiv 17,5.
20
Figura 4
Intenţia de a deveni antreprenor şi densitatea întreprinderilor
(pe judeţe)
În concluzie, se pot formula următoarele: femeile, bătrânii, persoanele cu studii inferioare şi cei cu ve-
nituri mici sau fără venit se gândesc într-un procent mai mic să pornească o afacere proprie, sau nu sunt deloc
interesaţi de antreprenoriat. În schimb, bărbaţii, tinerii, cei fără familie, care provin dintr-un oraş mai mare sau
din reşedinţă de judeţ, cu studii universitare şi cu un venit mai mare par a i mai interesaţi în pornirea unei afaceri
proprii.
2.2.2. Tipurile de potenţiali antreprenori rezultate în baza interviurilor de tip focus-grup
În opiniile a celor 62 de persoane intervievate am reuşit să distingem şapte segmente de potenţiali

antreprenori, bine conturate (independente unul de celălalt, apărute în mai multe grupuri cu acelaşi carac-
ter). În cele ce urmează, vom descrie aceste tipuri modale, fără nevoia reprezentativităţii.
Angajaţi de stat nesatisfăcuţi

Sunt angajaţi de stat cu studii universitare, ale căror venituri reale au scăzut pe parcursul anului tre-
cut din cauza măsurilor de austeritate ale guvernului, care detectează inconsistenţă de status în relaţia cu
mediul înconjurător, sunt de vârste mijlocii şi mai deschişi faţă de ceilalţi. Deoarece situaţia lor inanciară este
cu mult mai precară faţă de aşteptările lor, preferă să exploateze cunoştinţele şi experienţele lor pe piaţă.
În cazul acestora, elementul „push” este principala forţă care le determină să pornească o afacere pentru
completarea venitului (în cadrul focus-grupurilor făcute cu întreprinzători, ne-am întâlnit cu mai mulţi indivizi
care „au trecut” prin acest proces). Afacerea, ca venit secundar, apare ca un al doilea pilon material. Figura
tipică este profesorul care a început o afacere. Recunoaşte importanţa cursurilor de formare şi intenţionează
să participe la acestea. Pot i o ţintă precisă.
Tineri, la începutul carierei

Este vorba despre bărbaţi tineri, cu studii medii, care au o oarecare meserie învăţată (tâmplar, cofe-
CCRIT • 2011
tar) şi sunt mobili (au fost lucrători în străinătate, pe timp de vară). Figura tipică este lucrătorul pe cont pro-
priu, cum ar i mecanicii auto. Preferă formarea într-un grad mediu, ar participa la cursuri în funcţie de situaţii
(dacă nu le ia mult timp). Poate i o ţintă distinsă.
21
Pensionari anticipaţi
Pensionarii înainte de vârsta de pensionare este un grup speciic, în primul rând au conexiuni bune,
sunt poliţişti sau oiţeri care au intrat în pensie anticipată, dar vor să rămână activi. Este vorba despre bărbaţii
cu studii înalte sau medii, care dispun de un capital social. Figura tipică micul comerciant şi foşti oiţeri. Sunt
de partea formării, numai cu o intenţie mică de participare.
Lucrători migranţi care s-au reîntors în ţară
Este vorba despre bărbaţi cu studii medii, au lucrat în străinătate pe termen mai lung şi au vârste
cuprinse între 30-40 de ani. Ei se întorc acasă cu experienţă şi cu un capital de început pentru a porni o afacere
şi a întemeia o familie. Vor să exploateze câştigurile profesionale dobândite în străinătate. Figura tipică este
antreprenorul care pune în mişcare o alternativă de pub local. Sunt de partea formării numai în mod moderat,
dar sunt deschişi în această direcţie.
Foşti antreprenori şi lucrători pe cont propriu
De fapt este vorba despre cei care au avut parte de o pierdere în ultimii doi anii, au experienţă în
microîntreprindere, cu studii medii, de vârstă mijlocie. Vor să se reîntoarcă la statutul lor trecut, de îndată
ce situaţia economică permite. Figura tipică este a celui care desfăşoară un comerţ local cu amănuntul. Sunt
sceptici din punctul de vedere al formării, mai puţin dispuşi să participe la aceste cursuri.
Femei tinere cu studii superioare
Înalt educate – au terminat facultatea sau masteratul – de cele mai multe ori sunt încă necăsătorite,
femei tinere de 20-30 de ani, care au deja experienţă practică în domeniul de activitate (locuri de muncă part-
time pe parcursul anilor universitari). Sunt deschise, receptive, independente, hotărâte şi au idei concrete
în legătură cu pornirea unor întreprinderi. În mare măsură sunt de partea cursurilor de formare, cu intenţia
pronunţată de participare. Figura tipică este afacerista începătoare. Se pot număra în grupul ţintă.
Inovatorii
Este o populaţie eterogenă, greu de surprins din punct de vedere socio-cultural. Au idei originale sau
sunt promotorii unor idei care aici acasă încă nu există. Figura tipică este inovatorul.
Trăsăturile de mai sus sunt rezumate în următorul tabel sintetic.

Tabelul 7.
Proilul ideal-tip al segmentelor de antreprenori potenţiali
Lucrători Foştii antre- Femei

Angajaţi Tineri, migranţi care prenori şi tinere,
Caracter/ de stat nesa- la începutul Pensionari s-au reîntors lucrători pe cu studii
Denumire tisfăcători carierei anticipat în ţară cont propriu superioare
Foarte tineri, Mai bătrâni, în Tinerii maturi, Tânăr sau vârsta
Vârsta medie, Tineri, în jur de 25
Vârsta în jur de jur de în jur de medie, în jur de
în jur de 40 de ani de ani
20 de ani 55-60 de ani 35-40 de ani 30-45 de ani
Medie sau
Şcolarizare Superioară Medie Medie Medie Superioară
superioară
Nu au „Ucenicie” în Experienţă de
Experienţe, Nu au cunoştinţe, Nu au,
cunoştinţe, străinătate, expe- Experienţă directă bază, cunoştinţe
know-how da da
da rienţă specială speciale
Recuperarea
Aspiraţii, posibili-
Specialităţi Pierdere de statut Presiune Posibilitate Aspiraţii statutului
tăţi structurale
de dinainte
Începerea Scăderea Asigurarea acti- Realizare de sine, Realizare de sine,
Presiune Existenţă
asociaţilor veniturilor vităţii proit proit
Atitudinea
Favorabil Favorabil moderat Favorabil Favorabil Sceptic Foarte favorabil
faţă de formări
Intenţia Ridicată
Scăzută Scăzută Ridicată Scăzută Foarte ridicată
de a participa şi foarte ridicată
Designer-web,
Comerciant, Comerciant
Figura tipică Profesor Mecanic auto Barman cool producător de
fost oiţer de stradă
scutece-Eco
Observaţie: Pe baza trăsăturilor dominante.
22
2.2.3. Motivaţiile intenţiei de a demara o afacere
Unul dintre scopurile principale ale cercetării pe bază de chestionar a fost de a descoperi principa-
lele motivaţii care duc la demararea unei afaceri şi de a evalua aceste motivaţii în funcţie de măsura în care
respondenţii consideră antreprenoriatul ca iind o opţiune mai avantajoasă (aceştia sunt factorii de atragere
– „pull”) sau dacă ar face acest lucru din cauza unei constrângeri (motivaţii de respingere – „push”). Analiza
acestor motivaţii este extrem de importantă din punct de vedere strategic.
În acest scop le-am rugat pe persoanele care aveau în vedere îniinţarea unei întreprinderi să ne spu-
nă în ce măsură sunt de acord cu un şir de atitudini conţinând atât factori push cât şi pull. Tabelul 8 prezintă
frecvenţa procentuală cumulată a atitudinilor „sunt mai degrabă de acord” şi „sunt în totalitate de acord”.
Rezultatele sunt aproape similare cu cele înregistrate în cazul înclinaţiei spre antreprenoriat.8 Din-
tre motivaţiile amintite privind intenţia de a demara o afacere cele mai importante sunt factorii „pull” iar din
cadrul acestora, aceia care se referă la condiţiile materiale mai bune („Vreau să am un câştig mai mare decât
cel actual” – 95,7%) şi la independenţa personală („Vreau o libertate de decizie mai mare privind munca pe
care o desfăşor”- 87,7%, „Întotdeauna am dorit să iu propriul meu şef” – 84,8%). În privinţa proporţiilor „de
acord”, tot în această categorie se încadrează atitudinea de provocare-demonstrare („Lansarea unei afaceri
ar însemna o provocare pentru mine, vreau să-mi dovedesc că pot s-o fac” – 81,5%). În rândul persoanelor
care au în vedere lansarea unei afaceri, proporţia celor care doresc să-şi realizeze ambiţiile şi ideile personale
reprezintă mai puţin de 60%, într-o proporţie similară alându-se şi cei conduşi de simţul asumării responsabi-
lităţii sociale. Şirul se închide cu motivaţia privind tradiţia în familie; numai iecare a patra, respectiv a cincea
persoană a amintit că ar dori să urmeze exemplul unei persoane respectate sau că ar dori să urmeze tradiţia
antreprenorială din familie.
Tabelul 8.
Motivaţiile intenţiei de a deschide o afacere
(„ Enunţurile de mai jos în ce măsură sunt valabile în cazul dumneavoastră?” – proporţia procentuală
cumulată a răspunsurilor „total de acord” şi „parţial de acord”)
Vreau să am un câştig mai mare decât cel actual. 95,7
Vreau o libertate de decizie mai mare privind munca pe care o desfăşor. 87,7
Întotdeauna mi-am dorit să iu propriul meu şef. 84,8
Ar însemna o provocare pentru mine, vreau să-mi dovedesc că pot s-o fac. 81,5
Aş vrea să dezvolt o afacere din hobbyul meu sau dintr-o activitate pe care am început-o mai devreme. 63,5
Aş vrea să lansez o afacere pentru că mi-e greu să găsesc un loc de muncă pe măsura aşteptărilor (în cazul şomerilor). 57,9
Aş vrea să lucrez de acasă. 54,7
Aş vrea să fac ceva care ar ajuta pe alţii, ar i un sprijin pentru cei nevoiaşi. 54,4
Aş vrea să lansez o afacere/aş vrea să iu lucrător pe cont propriu pentru că mi-e greu să găsesc un loc de muncă
53,7
permanent (regulat) (în cazul şomerilor).
Aş vrea să umplu un gol pe piaţă. 53,2
Aş vrea să fac ceva care ar ajuta la susţinerea/protecţia mediului. 50,3
Aş vrea să produc o idee nouă, o inovare. 50,2
Aş vrea să fac o muncă mai bună decât angajatorul meu precedent. 48,1
Nu sunt satisfăcut cu locul de muncă actual (în cazul angajaţilor). 39,1
Aş dori să urmez exemplul unei persoane, pe care o admir. 27,2
Aş dori să scap de discriminarea de care am parte la locul de muncă actual (în cazul angajaţilor). 25,5
Vreau să urmez o tradiţie de familie. 17,6
Dintre factorii „push” avuţi în vedere, cei mai mulţi au amintit lipsa unui loc de muncă adecvat renu-
merat (57,9%) şi a unui loc de muncă regulat (53,7%), precum şi motive care-i fac să ia în considerare posibilita-
CCRIT • 2011
8 Diferenţele în proporţii se datorează faptului că în cazul înclinaţiei spre antreprenoriat am pus o întrebare deschisă, iar în cazul
intenţiei de a porni o afacere am aplicat o întrebare închisă unde iecare motivaţie a fost evaluată separat. Este de înţeles aşadar
că la întrebarea deschisă respondenţii au amintit numai motivaţiile mai importante.
23
tea lansării unei afaceri. Numărul persoanelor care ar lansa o afacere din cauza insatisfacţiei la locul de muncă
sau a discriminării la locul de muncă este substanţial mai mic.
Am analizat aceste motivaţii şi prin analiză factorială, am fost curioşi să alăm pe care dintre aceştia îi
amintesc respondenţii împreună. Factorul cu cea mai mare contribuţie la varianţa variabilelor arată o corela-
ţie cu acele argumente care se referă la autorealizarea creativă şi la asumarea responsabilităţii sociale. Acesta
este urmat de acel grup de opinii care în lansarea unei afaceri vede realizarea ideilor personale în baza com-
petenţelor personale independente. Motivaţiile legate de aşteptări inanciare mai bune şi de independenţa/
libertatea personală se organizează într-un factor distinct. În inal, dintre factorii push diicultatea găsirii unui
loc de muncă adecvat şi permanent formează un proil de opinie latent bine conturat - care favorizează iarăşi
demararea unei afaceri.9
Tabelul 9.
Proiluri de opinii dominante în motivaţia antreprenorială
(factori şi scoruri factoriale)
Autonomie Indepen-
Vocaţie bazată denţă Motive de
inovatoare pe competenţe financiară constrângere
Vreau să am un câştig mai mare decât cel actual. r.n. r.n. 0,760 r.n.
Vreau o libertate de decizie mai mare privind munca r.n. r.n. 0,758 r.n.
pe care o desfăşor.
Întotdeauna mi-am dorit să iu propriul meu şef. r.n. r.n. 0,710 r.n.
Mi-e greu să găsesc un loc de muncă pe măsura aşteptărilor. r.n. r.n. r.n. 0,907
Mi-e greu să găsesc un loc de muncă permanent (regulat). r.n. r.n. r.n. 0,909
Ar însemna o provocare pentru mine,
0,687 r.n. r.n. r.n.
vreau să-mi dovedesc că pot s-o fac.
Aş vrea să produc o idee nouă, o inovare. 0,805 r.n. r.n. r.n.
Aş vrea să umplu un gol pe piaţă. 0,776 r.n. r.n. r.n.
Aş vrea să fac ceva care ar ajuta pe alţii,
0,824 r.n. r.n. r.n.
ar i un sprijin pentru cei nevoiaşi.
Aş vrea să fac ceva care ar ajuta la susţinerea/protecţia mediului. 0,777 r.n. r.n. r.n.
Aş vrea să dezvolt o afacere din hobbyul meu sau r.n. 0,749 r.n. r.n.
dintr-o activitate pe care am început-o mai devreme.
Aş vrea să fac o muncă mai bună decât angajatorul meu r.n. 0,631 r.n. r.n.
precedent.
Aş vrea să lucrez de acasă. r.n. 0,761 r.n. r.n.
Notă: r.n. – relaţie nesemniicativă
Motivaţiile privind intenţia de a demara o afacere le-am analizat – printr-o împărţire pe factori – şi
conform variabilelor socio-demograice mai importante. Rezultatele acestei analize sunt prezentate în igu-
rile 5-8.
Astfel, motivaţia inanciară este caracteristică mai ales bărbaţilor căsătoriţi de vârstă mijlocie care
trăiesc în municipiile din regiunea de dezvoltare Vest. Aspiraţia la independenţă a fost amintită de bărbaţii
cu şcoală generală care nu dispun de venituri (Figura 5).
Motivaţiile antreprenoriale legate de inovaţie şi creativitate sunt caracteristice tinerilor necăsătoriţi
(în special studenţi) în timp ce asumarea responsabilităţii sociale şi conştiinţa misiunii legate de aceasta
este caracteristică femeilor cu venit mai mare din oraşe mai mari care trăiesc singure.
Motivaţiile legate de factorul independenţă bazată pe competenţe au fost amintite în special de
către persoane de vârstă mijlocie şi bărbaţi în vârstă, majoritatea acestora dorind să lucreze acasă.
În mod evident, atitudinile legate de urmărirea unui exemplu antreprenorial apar la acele persoane
care lucrează într-un domeniu profesional în care şi anterior – pe timpul părinţilor lor – exista posibilitatea
9 Cei patru factori explică, de altfel, aproape trei sferturi din varianţa totală a variabilelor. Din cauza gradului de potrivire scăzut a
trebuit să ignorăm atitudinile „Aş dori să scap de discriminarea de care am parte la locul de muncă actual”, „Nu sunt satisfăcut cu
locul de muncă actual”, „Vreau să urmez o tradiţie de familie” şi „Aş dori să urmez exemplul cuiva, pe care îl admir”.
24
realizării independenţei şi a muncii individuale. În condiţiile economiei socialiste planiicate acest lucru a fost
posibil mai ales în agricultură, astfel dorinţa urmării exemplului familial este caracteristică mai ales acelor
locuitori în vârstă ai oraşelor mici cu slabă caliicare care lucrează în sectorul primar şi care se ocupă de agri-
cultură.
În inal, motivaţiile de constrângere, numite şi factori push (diicultatea găsirii unui loc de muncă,
nemulţumirea faţă de locul de muncă, discriminarea) au fost amintite în special de către acele persoane mai
în vârstă, care trăiau în general singure, cu un nivel scăzut de şcolarizare, muncitori necaliicaţi care în ciuda
vârstei active au fost incapabili să-şi găsească un loc de muncă care să le asigure un trai decent.
Figura 5
Motivaţii antreprenoriale (1) >>> Factorul independenţei inanciare
(acord total sau parţial, %)
Figura 6
Motivaţii antreprenoriale (2) >>> Factorul vocaţiei inovatoare
CCRIT • 2011
25
Figura 7
Motivaţii antreprenoriale (3) >>> Factorul independenţei bazată pe competenţă şi adaptare de modele
Figura 8
Motivaţii antreprenoriale (4) >>> Factorul motivelor de constrângere
26
2.2.4. Planurile celor care doresc să pornească o afacere proprie, obstacolele demarării
unei afaceri
În subcapitolele precedente am prezentat caracteristicile socio-demograice generale a celor care

s-au gândit în ultimul timp să pornească o afacere proprie şi a celor care mai degrabă nu doresc (vezi Tabelul
6). În această secţiune vom prezenta pe scurt planurile concrete ale subiecţilor care s-au gândit să pornească
o afacere proprie. Această grupă constituie 15,2 la sută din populaţie.
Aproximativ o treime (33,1%) a celor care s-au gândit la lansarea unei afaceri doresc să facă acest
lucru în viitorul apropiat, 21,9% în următorii doi ani, 19,8% în viitorul îndepărtat iar destul de mulţi – 24,4% nu
ştiu sau au idei vagi depre momentul lansării.
Figura 9
Aţi spus că v-aţi gândit la lansarea unei afaceri. Când intenţionaţi să realizaţi acest lucru?
Dintre cei care au zis că vor să pornească o afacere 23,7% au făcut paşi concreţi spre a porni afacerea
proprie (101 subiecţi). Tot aceştia sunt si cei care au identiicat momentul lansării în viitorul apropiat sau în
următorii doi ani (mai mult de jumătate dintre subiecţi).
Cei care au întreprins deja paşi concreţi pentru realizarea planurilor au fost întrebaţi ce paşi concreţi
au făcut. Astfel, dintre aceştia 59,4% au cercetat piaţa produsului sau a serviciilor, 14,1% au căutat echipa-
ment, 9,9% au căutat sediu, 5,9% au început să organizeze o echipă, 20,1% au început planul de afaceri,
23,5% au căutat surse de inanţare, 10,9% au consultat un specialist în afaceri, iar 15,2% au participat la un
curs legat de afaceri.
Din date reiese că majoritatea covărşitoare a celor care doresc să pornească o afacere doresc să con-
struiască afacerea de la bază, reprezentând 86,5% dintre respondenţi, 4,3 la sută ar prelua afacerea familiei,
4,3% s-ar alătura unei francize, iar 4,3% ar cumpăra o afacere.
Aproximativ două treimi dintre respondenţi doresc să pornească afacerea singuri (62,0%) şi doar
aproximativ o treime ar porni afacerea împreună cu alţi parteneri (37%).
Chestionarul nu a conţinut întrebări referitoare la motivul deciziei de a porni afacerea singur sau îm-
preună cu alţi parteneri. Răspunsul la întrebarea referitoare la încrederea generală este însă destul de instruc-
tiv din acest punct de vedere: cei care sunt de opinie că este mai bine dacă suntem atenţi în relaţiile cu oamenii,
ar alege să pornească afacerea mai degrabă singuri.
CCRIT • 2011
27
Figura 10
Ce aţi făcut în scopul lansării afacerii Dvs.?
În alegerea locaţiei afacerii, majoritatea doresc să o pornească în localitatea în care locuiesc (53,1%)
iar 23 la sută în judeţul în care îşi au reşedinţa.
Spaţiul de desfacere a produselor sau a serviciilor se distribuie în următorul fel: cei mai mulţi dintre
respondenţi doresc să-şi comercializeze produsele în localitatea în care trăiesc (43,2%), 32,6% în judeţul în
care trăiesc, 27,5% în România şi numai 10,1 la sută în străinătate.
Din punctul de vedere al accesului la fondurile necesare pentru pornirea afacerii, doar 0,3% dintre
respondenţi au răspuns că nu au nevoie de inanţare. Aproximativ o treime au răspuns că-şi folosesc econo-
miile personale pentru pornirea afacerii, iar 25,1% vor folosi inanţări de la bancă sau alte societăţi inanciare
(Figura 11).
Figura 11
Care ar i sursele de inanţare de care aţi putea beneicia cel mai probabil
pentru pornirea afacerii Dvs.? (%)
28
Din perspectiva potenţialului antreprenorial este foarte important în ce măsură consideră oamenii
riscantă demararea unei afaceri. Majoritatea (76,8%) consideră că pornirea unei afaceri reprezintă un risc mare,
22% consideră că nu reprezintă un risc mare, iar 1,3% nu ştiu să aprecieze (Tabelul 10). Nivelul riscului este apre-
ciat ca iind mai scăzut de către cei care în ultimele 12 luni au făcut paşi spre demararea unei afaceri.
Tabelul 10.
Cât de riscant consideraţi că este pornirea unei afaceri proprii?
Foarte riscantă 24,5
Destul de riscantă 52,3
Puţin riscantă 18,6
Foarte riscantă 3,4
Nu ştie 1,3
În rândul acelora care s-au gândit să lanseze o afacere, percepţia de risc legată de aceasta pare să ie
mai puţin diferenţiată social. Cei din alt oraş decât municipiu sau reşedinţă de judeţ tind să considere pornirea
unei afaceri mai riscantă şi se poate constata că odată cu nivelul de educaţie creşte şi percepţia de risc (81%
dintre cei cu studii superioare comparat cu 72% a celor neşcolarizaţi sau cu studii neterminate). De asemenea,
cei cu familie şi cei care lucrează în agricultură văd un risc mai mare în demararea unei afaceri.
În ceea ce priveşte percepţia de risc, nu există diferenţe semniicative pe categorii de sexe, naţiona-
litate, grupuri de vârstă şi nici pe regiuni de dezvoltare.
Referitor la riscurile antreprenoriatului şi despre obstacolele care stau în calea demarării unei între-
prinderi a fost formulate întrebări şi în cadrul interviurilor focus-grup. Banii şi lipsa de capital au fost menţio-
nate ca iind cele mai mari obstacole, „pentru o afacere trebuie bani, mulţi bani”. Riscurile necunoscute, biro-
craţia excesivă, legislaţia nepătrunsă, lipsa informaţiilor, corupţia, situaţia săracilor din oraşele mici, o slabă
putere de cumpărare, sărăcia, forţa de muncă scumpă, dar totuşi slab educată, criza economică în general
sunt barierele cele mai importante – după părerea subiecţilor – în pornirea unei afaceri. Trebuie menţionat
neapărat că ideile originale sau lipsa de informaţie de pe piaţă – greutatea procurării acestora – apar numai
sporadic. Experienţa arată că percepţia acestor obstacole nu poate i legată de tipurile de antreprenori pre-
zentate mai înainte. Natura obstacolelor numite şi enumerate sunt contextuale, formează condiţia obiectivă a
mediului; majoritatea celor chestionaţi se referă la acestea ca la obstacole greu de depăşit. Obstacole perso-
nale nu au fost sesizate.
Din interviurile focus-grup reiese că – comparativ cu obstacolele observate – ideile legate de posibi-
lităţile dezvoltării unei afaceri sunt mai puţin conturate.
Când am întrebat ce fel de oportunităţi văd în dezvoltarea întreprinderilor în această regiune, care sunt
avantajele comparativ cu celelalte regiuni, subiecţii au fost destul de dezorientaţi. Se pare că aceasta problemă e
mai puţin relectată, astfel că în răspunsuri au apărut idei mai generale ca turismul (în iecare locaţie) tradiţia,
clima beneică sănătăţii şi pădurile, industria lemnului, fructele de pădure (Târgu-Secuiesc, Miercurea Ciuc),
avantajele tratamentului termic şi a apei termale (Marghita), urmele tradiţiei multiculturale (Jimbolia), apro-
pierea oraşelor mari (Dej), trecutul industrial (Jimbolia, Lupeni), sectorul agricol (în toate locaţiile).
Posibilităţile sau avantajele amintite sunt generale şi se conigurează la nivel comunitar-social, aces-
tea nu constituie un punct de vedere economic viabil la nivel individual, valori care pot i valoriicate mai puţin
de către antreprenori.
CCRIT • 2011
29
2.2.5. Obstacolele îniinţării unei afaceri proprii – ce spun foştii antreprenori?
Un segment important al cercetării este constituit din acele persoane care au fost antreprenori, dar
pe parcurs şi-au închis afacerea şi au declarat că nu se mai gândesc la pornirea unei noi afaceri. Proporţia
acestora este doar 4%, fapt pentru care nu merită să se realizeze o analiză statistică mai în profunzime, în
afară de o descriere sumară a acestei categorii. (Din totalul de 2401 de subiecţi care nu vor să pornească o
afacere proprie, doar 4% (95 de subiecţi) au deţinut cândva ca proprietar un sau coproprietar o afacere, sau
au lucrat pe cont propriu. 3 dintre aceştia au renunţat la afacere înainte de 1990, 21 dintre aceştia înainte de
2000, 24 înainte de 2007, iar 32 după 2007).
Dintre aceştia, majoritatea aparţin categoriilor de vârstă de peste 40 de ani. Dintre cei care au deţi-
nut o afacere proprie, 68,5% au studii medii sau profesionale, urmaţi de cei cu studii superioare în procent de
27,2%. Privind tipurile de localităţi în funcţie de numărul locuitorilor, cele mai multe foste încercări de antre-
prenariat s-au concentrat în localităţile cu o populaţie de peste 50.000 sau sub 30.000 de locuitori.
Dintre cei care au deţinut cândva o afacere, iind întrebaţi care ar i obstacolele pornirii unei afaceri,
45 au amintit lipsa suportului inanciar sau a fondurilor, 26 teama de a rămâne cu datorii, 32 situaţia economi-
că actuală, 23 complexitatea regulamentelor, 28 vârsta şi 20 experienţele negative din trecut (observaţie, au
putut i alese maximum 3 variante de răspuns). Dintre cei care au deţinut cândva o afacere, iind rugaţi să nu-
mească totuşi lucruri care ar putea să-i motiveze să repornească o afacere, majoritatea (38 de subiecţi) au ales
dorinţa de a avea venituri mai mari decât cele actuale, 11 persoane au amintit accesul la inanţarea necesară.
2.2.6. Obstacolele îniinţării unei afaceri proprii – ce spun cei care nu doresc să pornească o afacere?
În acest subcapitol vom prezenta câteva aspecte legate de modul în care se argumentează decizia
de a nu porni o afacere proprie. Subiecţii au putut alege maximum trei motive dintr-o listă predeinită, fără a
stabili o ordine în funcţie de importanţă.
Astfel, cele mai frecvente piedici care au fost amintite de cei care nu vor să pornească o afacere
proprie în viitor sunt lipsa unei idei de afaceri (26,6%), greutatea de a obţine fonduri (25,2%) vârsta (24,1%) şi
climatul economic actual (21,3%). Procentele arată totalul piedicilor amintite.
Figura 12
Obstacole în pornirea unei afaceri (%)
Cel mai popular argument, lipsa unei idei de afaceri a fost ales mai ales de către cei care au un nivel
educaţional mai scăzut (37%), cei care au domiciliul în regiunea de dezvoltarea Vest (33,5%), de către cei care
lucrează în sectorul primar (30,7%), respectiv de către cei care au un venit scăzut sau fără venit (55,3%).
30
Tabelul 11.
Lipsa ideii de afaceri în funcţie de nivelul de şcolarizare (procente)
Da Nu
Fără şcoală, primară, generală 37,2 62,8
Studii medii (şcoală profesională, liceu, postliceal) 26,1 73,9
Studii superioare (universitare, postuniversitare) 17,4 82,6
În schimb, greutatea de a obţine fonduri a fost amintită mai degrabă de către cei care aparţin gru-
pului categorizat ca iind stabil din punctul de vedere al locului de muncă actual (deci au contract de muncă pe
perioadă nedeterminată). De asemenea, într-un procent mai mare, sunt acele persoane care au studii univer-
sitare (27%), studii medii sau profesionale (26,5%), respectiv cei care lucrează în sectorul secundar sau terţiar.
Aproape o treime dintre aceste persoane (31,9%) locuiesc în regiunea Centru, 26,6% în regiunea Nord-Vest.
Majoritatea celor care au amintit ca obstacol climatul economic actual provin din judeţul Bihor
(40,8%) şi Hunedoara (31,9%). Cei cu studii universitare tind să invoce climatul economic actual mai des ca
obstacol, decât cei cu studii inferioare (21,4% comparat cu 16,2%). Pe când invocarea accesului la inanţare
a fost mai mare în cazul regiunii Centru, climatul economic actual a fost menţionat doar într-un procent de
18,8% în regiunea Centru (comparat cu 22,8% în Vest şi Nord-Vest).
Din totalul de 728 menţionări ale vârstei ca obstacol major în pornirea unei afaceri, majoritatea 79,8%
au peste 50 de ani, iar 6% sunt sub 24 de ani. Persoanele cu un nivel mai scăzut de educaţie (cel mult şcoală
generală) au invocat mai mult vârsta ca iind un factor de obstacol în pornirea unei afaceri (42,9% dintre cei
cu studii generale faţă de 9,6% dintre cei cu studii universitare).
Figura 13 arată distibuţia celor mai importante obstacole, pe regiuni de dezvoltare. În regiunea de
dezvoltare Vest obstacolele cel mai des amintite – în ordine descrescătoare – au fost următoarele: lipsa ide-
ilor de afaceri (33,5%), vârsta (26,3%) şi climatul economic actual (22,8%). În regiunea de dezvoltare Centru
această ordine se schimbă (paralel cu diversiicarea menţionărilor): cei mai mulţi au invocat greutatea de a
obţine fonduri (31,9%), urmată de vârstă (25,8%) şi de lipsa ideilor de afaceri (23,3%). În regiunea de dezvol-
tare Nord-Vest ordinea obstacolelor arată în următorul fel: şi aici cele mai multe menţionări a primit greutatea
de a obţine fonduri (26,6%), urmată de lipsa ideilor (23,7%) şi climatul economic actual (22,8%).
Figura 13
Piedici importante în pornirea unei afaceri proprii (%)
CCRIT • 2011
31
În Tabelul 12 am comasat caracteristicile socio-demograice ale subiecţilor în funcţie de obstacolele

menţionate cel mai des în pornirea unei afaceri proprii. Astfel, putem vedea că lipsa ideilor de afaceri a fost
aleasă mai degrabă de către subiecţii de naţionalitate română, cei care au domiciliul într-un alt oraş decât re-
şedinţa de judeţ sau municipiu, subiecţii din regiunea de dezvoltare Vest, cei în vârstă, cu un nivel de educaţie
scăzut, cei activi în sectorul economic primar şi cei fără venit sau cu un venit sub salariul minim pe economie.
Greutatea în a obţine fonduri şi climatul economic actual au fost menţionate mai degrabă de către cei cu domi-
ciliul în municipii, de către cei din regiunea Centru şi Nord-Vest, de tineri şi persoane sub 55 de ani, de către cei
cu studii medii şi universitare, activi din sectorul secundar şi cei cu un venit mediu sau mai înalt.
Tabelul 12.
Obstacolele în demararea unei afaceri pe categorii socio-demograice
Greutatea Climatul
Lipsa ideii de a obţine economic
de afaceri fonduri actual Vârsta
SEX
Masculin 26,7 26,3 20,1 22,1
Feminin 26,5 24,3 22,1 25,7
NAŢIONALITATEA
Română 27,5 25,8 21,6 22,7
Maghiară 20,8 23,8 20,2 32,1
Alta
TIPUL LOCALITĂŢII
Reşedinţă de judeţ 24,3 22,7 19,0 18,3
Municipiu 22,9 29,2 24,8 26,7
Alt oraş 31,2 23,2 19,6 25,1
REGIUNE DE DEZVOLTARE
Centru 23,3 31,9 18,8 25,8
Vest 33,5 15,6 22,8 26,3
Nord-Vest 23,7 26,6 22,8 19,7
CATEGORII DE VÂRSTĂ
18–34 26,1 27,5 22,2 5,8
35–54 25,9 27,0 24,0 14,5
55 şi peste 28,0 20,4 17,1 56,5
NIVELUL EDUCAŢIEI
Fără şcoală, nivel primar, general 37,2 18,6 16,2 42,9
Studii medii 26,1 26,5 20,5 23,3
Studii universitare 17,4 27,5 28,8 9,6
NIVELUL EDUCAŢIEI – TATĂLUI
Fără şcoală, nivel primar, general 28,5 25,2 20,9 36,1
Studii medii 23,9 27,8 21,7 12,9
Studii universitare 21,8 32,4 31,8 8,9
SECTORUL ECONOMIC
Sectorul primar 30,7 16,9 16,9 46,0
Sectorul secundar 27,2 30,0 20,6 29,3
Sectorul terţiar 22,6 25,4 23,7 19,1
Încă nu a lucrat 39,9 29,1 20,6 13,5
VENIT PROPRIU
Fără venit 33,0 30,9 22,7 11,0
Sub salariul minim pe economie 29,3 24,4 19,4 25,3
Între salariul minim şi mediu 24,8 25,3 22,3 28,0
Peste salariul mediu pe economie 17,3 22,9 22,9 16,3
TIMPUL DE LUCRU
Normă întreagă 23,1 30,3 26,8 10,3
Jumătate de normă (part-time) 19,6 23,2 28,6 14,0
32
2.2.7. Motivaţii posibile de stimulare a antreprenoriatului în rândul celor care nu doresc

să demareze o afacere
Subiecţii care au răspuns că nu s-au gândit la pornirea unei afaceri, au fost de-asemenea întrebaţi:
dacă totuşi ar exista o motivaţie pentru a porni o afacere, atunci care ar i aceasta? Chestionarul conţine o listă
precodată, dar operatorii de interviu au fost rugaţi să nu citească aceste opţiuni pentru subiecţi, ci să-i lasepe
aceştia să formuleze liber şi să codeze pe loc răspunsurile.
Astfel, dintr-un număr de 2035 de subiecţi care au fost rugaţi să amintească o motivaţie, 39,2% şi-au
exprimat dorinţa de a avea venituri mai mari decât cele actuale, 24,9% nu ştiau să amintească niciun motiv,
iar 14,1% au amintit accesul la inanţarea necesară.
Tabelul 13.
Dacă totuşi ar exista o motivaţie pentru a porni o afacere, atunci care ar i aceasta? (%)
Dorinţa de a avea venituri mai mari comparativ cu veniturile actuale 39,2
Acces la inanţarea necesară 14,1
Dorinţa de a i propriul şef 10,5
Dorinţa de a îndeplini o idee inovatoare 4,3
A deveni inutil în ceea ce fac momentan 2,0
Alta 5,1
Nu ştiu 24,9
Nivelul educaţiei: motivaţia care totuşi i-ar convinge pe cei fără şcoală, respectiv cu educaţie prima-
ră sau generală să pornească o afacere este dorinţa de a avea venituri mai mari decât cele actuale (în cazul a
30,3% dintre subiecţi), dar majoritatea acestora (43,1%) nu ştiu să amintească niciun motiv anume. În cazul
celor cu studii medii şi profesionale dorinţa de a avea venituri mai mari se combină cu accesul la inanţare
necesară (39% doresc să aibă venituri mai mari, 23% nu pot aminti niciun motiv). În cazul celor cu studii uni-
versitare, procentul acestora creşte semniicativ (49,7%) iar în cazul acelora care nu ştiu ce ar motiva, scade
până la 9,8%.
Statutul pe piaţa muncii: atât în cazul salariaţilor, respectiv în rândul inactivilor, cel mai puternic
motiv este dorinţa de a avea venituri mai mari decât cele actuale. În schimb, 32,8% dintre cei inactivi nu au
putut numi niciun motiv prin care ar putea i convinşi să ie intreprinzători (totodată aceştia iind cei care au
răspuns că mai degrabă ar dori să ie salariaţi în cazul în care ar putea să aleagă statutul lor).
Sectorul economic: în ceea ce priveşte sectorul economic, 40,3% dintre cei care lucrează în sectorul
secundar şi 44,2% dintre cei din sectorul terţiar ar putea i motivaţi prin venituri mai mari decât cele actuale.
În cazul celor din sectorul primar, acest factor contează doar pentru 24,6%. Majoritatea din sectorul primar
(45,8%) nu ştiu să numească niciun motiv, spre deosebire de 18% din sectorul terţiar.
Tabelul 14.
Menţionarea motivaţiei, pe sectorul economic (%)
Sector Sector Sector Încă nu

primar secundar terţiar a lucrat
Acces la inanţarea necesară 9,3 12,2 14,6 13,5
Dorinţa de a îndeplini o idee inovatoare 1,7 3,0 5,2 5,9
A deveni inutil în ceea ce fac
3,4 1,5 2,5 2,2
momentan
Dorinţa de a avea venituri mai mari
24,6 40,3 44,2 42,7
comparativ cu veniturile actuale
CCRIT • 2011
Dorinţa de a i propriul şef 10,2 8,8 10,7 15,7

Alta 5,1 7,3 4,8 1,1
Nu ştiu 45,8 26,8 18,0 18,9
33
Etnia: Românii ar putea i motivaţi printr-un venit mai mare decât cel actual: 43,2% dintre români ar
i motivaţi, în comparaţie cu 22,0% dintre maghiari. În schimb, garantarea accesului la inanţarea necesară ar
putea motiva 24,2% dintre maghairi, în comparaţie cu 12,3% dintre români. Însă, majoritatea (33,5%) dintre
maghiari nu au putut numi nicio motivaţie.
Figura 14
Care ar putea i motivaţia (dacă există) în pornirea unei afaceri? (%)
Regiunea de dezvoltare: doar 6,0% dintre respondenţii din regiunea de dezvoltare Vest au ales ca
posibilă motivaţie accesul la inanţarea necesară (faţă de 18,4% din Centru şi 17,9% din regiunea Nord+Vest);
în schimb 35,7% nu s-au putut gândi la niciun factor de motivare faţă de 19,9% din Centru şi 19,0% din
Nord+Vest.
Venit: Majoritatea celor fără venit şi a celor cu un venit sub salariul minim pe economie au amintit
ca motivaţie accesul la inanţarea necesară şi dorinţa de a avea venituri mai mari, dar şi faptul că nu ştiu să
amintească niciun motiv. Cei cu venituri între salariul minim şi mediu, respectiv peste, au invocat dorinţa de
a avea venituri mai mari.
34
3. Condiţiile sociale ale potenţialului antreprenorial
3.1. Efectele mediului microsocial şi instituţional asupra potenţialului antreprenorial
Procesul în urma căruia un individ devine antreprenor este strâns determinat de mediul microsocial
al acestuia, pe de o parte de prezenţa sau lipsa modelului antreprenoriatului în relaţiile sociale ale individului,
dar şi de cantitatea şi calitatea relaţiilor sociale ce pot i folosite ca resurse în pornirea şi menţinerea unei an-
treprize. Iar dacă transformarea individului în antreprenor este considerată ca un proces în a cărui primă fază
individul devine potenţial antreprenor, caracteristicile mediului microsocial pot determina şi statutul de în-
treprinzător potenţial. În cele ce urmează vom analiza aceste aspecte ale antreprenoriatului, adică legăturile
dintre caracteristicile mediului microsocial şi transformarea individului în potenţial şi real întreprinzător.
Prezenţa modelului antreprenorial în mediul social al respondenţilor a fost măsurată prin întrebarea
dacă cineva dintr-un şir de persoane enumerate este (sau a fost) întreprinzător, enumerând în acest scop per-
soanele din cadrul familie nucleare, rudele, vecinii şi prietenii. Cu excepţia a două cazuri am obţinut legături
signiiante între prezenţa modelului antreprenorial şi a statutului de antreprenor al respondentului. În cazul în
care persoanele din anturajul social mai restrâns (soţia/soţul, fratele/sora sau prietenul apropiat) sunt întreprin-
zători, respondentul este foarte probabil şi el potenţial antreprenor sau şi mai probabil antreprenor (Figura 15).
Aceste corelaţii susţin acel model al drumului antreprenorial, conform căruia acesta ar rezulta în urma unui
proces liniar, în a cărui primă fază individul devine potenţial întreprinzător, iar într-o fază următoare întreprin-
zător, iar în această a doua fază prezenţa modelului întreprinzătorului în cele trei tipuri de relaţii constituie un
factor ajutător în antrepriză.
Prezenţa modelului antreprenorial în relaţiile cu vecinii şi rudele are un efect puţin diferit faţă de cele
discutate mai sus, acestea rezultând mai degrabă în statutul de antreprenor potenţial, decât efectiv. Cu alte cu-
vinte, dacă în relaţiile de vecinătate şi rudenie se găsesc antreprenori, acestea pot determina individul să se
gândească şi el la pornirea unei afaceri, dar se pare că prezenţa modelului antreprenorial în aceste relaţii mai
puţin strânse nu sunt de ajuns şi pentru pornirea efectivă a afacerii, acest pas din urmă necesitând şi prezenţa
unui antreprenor în relaţiile mai apropiate.
Figura 15
A fost sau este cineva din familia Dvs. antreprenor? (%)
CCRIT • 2011
Printre bunicii şi copiii respondenţilor, antreprenorii apar în număr foarte mic, astfel că efectul aces-
tora asupra antreprizei nu putea i analizat. De altfel, numărul de cazuri ne cer precauţie şi în cazul celorlalte
35
relaţii analizate, în special în cazul întreprinzătorilor, care constituie un grup relativ restrâns în eşantion. Pe
baza rezultatelor cercetării asupra antreprenorilor poate i însă controlată corectitudinea procentului relaţi-
ilor în care apar antreprenori, date obţinute în cercetarea asupra populaţiei. In Figura 5 se poate observa că
procentul antreprenorilor în diferitele tipuri de relaţii sociale, obţinute în cele două cercetări nu diferă sem-
niicativ.10
Figura 16
A fost sau este cineva din familia Dvs. antreprenor?
(subgrupul antreprenorilor, procente)
În cele de mai sus am analizat efectul prezenţei modelului întreprinzătorului în relaţiile sociale asupra
statutului de întreprinzător pe baza tabelelor de contingenţă. Faţă de această metodă un model de regre-
sie are avantajul de a exprima şi intensitatea legăturilor dintre variabile. Ca să putem surprinde diferenţa în
efectul modelului antreprenorial asupra celor două faze ale drumului antreprenorial discutate, am analizat
separat efectul modelului antreprenorial asupra statutului de potenţial întreprinzător şi întreprinzător efec-
tivi (Tabelul 15).
Tabelul 15.
Efectul modelului întreprinzătorului asupra statutului de potenţial întreprinzător şi întreprinzător efectiv
prezent în relaţiile sociale ale respondentului (coeicienţi Beta)
Statutul de potenţial Statutul de

Relaţie întreprinzător întreprinzător
Soţ/soţie 0.054 0.130
Părinte 0.095 0.074
Copil -0.047 X
Frate/soră X 0.081
Prieten apropiat 0.099 0.132
Rude 0.061 X
Notă: X – nu se poate calcula din cauza numărului redus de cazuri
Rezultatul obţinut este foarte asemănător celui obţinut cu ajutorul tabelelor de contingenţă: în obţi-
nerea statutului de potenţial întreprinzător prezenţa unui antreprenor printre părinţi, prieteni sau rude este deter-
minantă. Însă, pentru a deveni întreprinzător, excepţie fac relaţiile de prietenie, modelul antreprenorial trebuie să
ie prezent în alte tipuri de relaţii, mai apropiate de individ, de căsnicie şi consangvine. Problema este că aceste
relaţii apropiate nu pot i alese ci sunt date.
10 Prezentarea anchetei pe antreprenori vezi în introducere. Întrebările au fost puse similar în ambele anchete.
36
Pe lângă prezenţa modelului antreprenorial în relaţiile sociale strânse am analizat şi compoziţia re-
ţelei personale şi efectul acesteia asupra statutului de întreprinzător. În acest scop am întrebat respondenţii
dacă cunosc persoane cu diferite ocupaţii şi funcţii considerate pe baza literaturii de specialitate utile din
punctul de vedere al pornirii şi menţinerii unei antreprize. O parte a acestor relaţii enumerate au un caracter
economic, a altă parte caracter administrativ-politic. Aşa cum se vede din Figura 17 relaţiile cu caracter eco-
nomic sunt mai frecvente decât cele cu caracter politico-administrativ, antreprenorii au cele mai multe relaţii,
iind urmaţi de antreprenorii potenţiali şi de către cei care nu sunt nici potenţial antreprenori.
Figura 17
Printre cunoştinţele Dvs. sunt persoane cu următoarele ocupaţii? (%)
În mod asemănător am analizat şi efectul asupra statutului de întreprinzător al relaţiilor cu diferite in-
stituţii considerate relevante în crearea şi menţinerea antreprizelor, adică reţeaua instituţională a responden-
ţilor. Aceste relaţii s-au dovedit a i mult mai rare decât cele personale, în special cele cu caracter economic. Şi
în cazul acestor relaţii putem vedea că antreprenorii au semniicativ mai multe legături, decât au potenţialii
antreprenori, respectiv cei fără potenţial antreprenorial (Figura 18).
Figura 18
Aveţi relaţii cu următoarele tipuri de instituţii, organizaţii? (%)
CCRIT • 2011
37
Pentru a analiza efectul comun al prezentului model antreprenorial exercitat asupra statutului de an-
treprenor în relaţiile sociale apropiate, a reţelei personale şi a celei instituţionale , prima dată a fost realizată o
reducţie a datelor, prin analiza factorială creându-se un număr mai mic de factori din aceste variabile. La inal
s-a analizat efectul acestora asupra statutului de antreprenor cu ajutorul unei analize de regresie.
Întrebările referitoare la prezenţa modelului antreprenorial în relaţiile sociale apropiate au fost
grupate de analiza factorială în doi factori, unul conţinând legăturile familiei nucleare, celălalt relaţiile mai
îndepărtate (iar din cauza numărului mic de cazuri, relaţiile de tip copil şi bunic au fost omise). Întrebările
referitoare la reţeaua personală au fost grupate şi ele în doi factori, unul comasând legăturile economice, iar
celălalt legăturile politico-administrative. Variabilele referitoare la reţeaua instituţională au fost comasate
într-un singur factor (Tabelul 16).
Tabelul 16.
Mediul microsocial al antreprenoriatului – sintetizarea procedeului de reducţie de date
Set de întrebări Factori creaţi Variabile incluse în factori

Soţ/soţie
Relaţiile din cadrul familiei nucleare Părinte
Prezenţa modelului Frate/soră
antreprenorial
în relaţiile personale Prieten apropiat
Relaţiile din anturajul social
Vecini
mai puţin restrâns
Rude
Întreprinzător mic/manager
Lucrător pe cont propriu sau în asociaţie familială
Factorul relaţiilor economice
Contabil
Întreprinzător mare/manager
Reţeaua personală Politician în organizaţie locală de partid
Politician în organizaţie judeţeană sau naţională de partid
Factorul relaţiilor politico-administrative Funcţionar în consiliul local sau judeţean
Consilier în consiliul local sau judeţean
Funcţionar în organele de control
Firmă de consultanţă
Cooperative
Uniune de întreprinzători, centru de promovare a aface-
Reţeaua instituţională Factorul relaţiilor cu instituţii rilor
Cluster de irme
Primăria locală sau consiliul judeţean
Organizaţie de partid local sau judeţean
Pentru a analiza efectul acestor factori asupra statutului de antreprenor am testat şi în acest caz mo-
dele de regresie, separat pentru statutul de antreprenor şi potenţial antreprenor. Rezultatele obţinute sunt şi
în acest caz asemănătoare cu cele obţinute la analizele anterioare: obţinerea statutului de potenţial antreprenor
este determinată de toţi factorii incluşi în analiză, însă la atingerea statutului de întreprinzător unii factori îşi pi-
erd efectul. Un astfel de factor este cel al prezenţei modelului antreprenorului în relaţiilor personale mai îndepăr-
tate, care inluenţează atingerea statutului de potenţial antreprenor, dar care nu are efect semniicativ asupra
statutului de întreprinzător, pentru atingerea acestuia din urmă iind mai importantă prezenţa unui antreprenor
în familia nucleară.
Modelul ne semnalează şi faptul că faţă de prezenţa modelului antreprenorial, în relaţiile sociale au
un rol mai important relaţiile relevante din punctul de vedere al antreprizei, şi anume relaţiile cu persoane din
instituţii economice, respectiv politico-administrative. Atingerea statutului de potenţial întreprinzător este
inluenţată atât de relaţiile economice cât şi de cele politico-administrative, în schimb în atingerea statutului
de întreprinzător relaţiile politico-administrative îşi pierd efectul (Tabelul 17).
Aceste rezultate ne arată deci, că trecerea de la statutul de întreprinzător potenţial la cel de întreprin-
zător este mai problematic, faţă de ceea ce ne sugerează modelul linear al drumului antreprenorial, deoarece o
38
parte dintre factorii care determină individul să se gândească la pornirea unei afaceri, şi care astfel stau la dispo-
ziţia potenţialului întreprinzător (reţeaua relaţiilor politico-administrative, modelul întreprinzătorului în relaţiile
sociale extinse), nu îl mai ajută şi în a deveni întreprinzător. În schimb, pentru a deveni antreprenor ar i nevoie de
câţiva factori care nu erau necesari pentru a începe plănuirea unei afaceri, deci care nu stau la dispoziţia individu-
lui (modelul întreprinzătorului în familia nucleară).
Tabelul 17.
Efectul prezenţei modelului antreprenorial în relaţiile sociale, a reţelei personale şi instituţionale
asupra statutului de întreprinzător (coeicienţi Beta)
Statutul
de întreprinzător Statutul
potenţial de întreprinzător
Factorul relaţiilor cu instituţii 0.082 0.109
Factorul relaţiilor politico-administrative 0.074 X
Factorul relaţiilor economice 0.153 0.147
Relaţiile din anturajul social extins 0.072 X
Relaţiile din cadrul familiei nucleare 0.050 0.117
Notă: X – nu se poate calcula din cauza numărului redus de cazuri
3.2. Mediul cultural. Atitudini faţă de antreprenori şi antreprenoriat
Un climat social propice antreprenoriatului înseamnă în primul rând atitudini pozitive vizavi de atre-
prenoriat, respectiv existenţa unor valori sociale care să se plieze pe nevoile generale ale mediului de afa-
ceri. Astfel, vor i analizate două aspecte: pe de o parte existenţa unor modele şi valori sociale care să ajute
activităţile de tip antreprenorial, pe de altă parte atitudini generale vizavi de antreprenori, respectiv succesul
antreprenorial.
Conform rezultatelor unei cercetări realizate de Institutul de Cercetare a Calităţii Vieţii despre capi-
talul social şi valorile sociale în cadrul proiectului european European Value Survey 2009, populaţia României
încurajează valori care în multe privinţe ajută dezvoltarea unei afaceri echitabile: cinsteşte munca, sârguinţa,
conştiiciozitatea, respectarea regulilor sociale şi comportamentul decent. Sunt însă în sistemul naţional de va-
lori elemente care nu se pliază modelului de antreprenori ideal-tip: evitarea conlictelor şi a riscului, gândirea
pe termen scurt şi dorinţa mare de stabilitate şi siguranţă. Conform aceleiaşi cercetări, pe baza comparaţiei
internaţionale, ne alăm la coada listei ţărilor europene (pe lângă Serbia, Portugalia, Letonia şi Moldova) în
ceea ce priveşte încrederea, în special cea interpersonală, cu un procent de aproape 80 la sută.
3.2.1. Încrederea generală
O neîncredere generalizată este şi caracteristica populaţiei cercetate, unde doar un individ din zece
chestionaţi consideră că în general se poate avea încredere în oameni şi mai mult de 80 la sută consideră că
este mai bine să im atenţi în relaţiile cu alţii. Procentul este atât de ridicat, încât nu a fost identidicată nicio
categorie socială aparte care să poate i caracterizată de un nivel mai mare sau mai mic al neîncrederii. Pe
scurt, majoritatea populaţiei oraşelor mici din Transilvania, regiunile Nord-Vest, Vest şi Centru ale României,
nu are încredere în alţii, indiferent de sexul, vârsta, nivelul de şcolarizare sau ocupaţia pe care o are.
CCRIT • 2011
39
Figura 19
În general se poate avea încredere în oameni sau e mai bine să ii precaut? (%)
Acest aspect este foarte important, având în vedere faptul că suspiciunea împiedică dezvoltarea
unor aptitudini pe care se bazează capacitatea de organizare a unei societăţi, respectiv faptul că nivelul de
încredere, respect şi responsabilitate într-o societate determină buna funcţionare a economiei şi eicienţa
democraţiei.
3.2.2. Modele de gestionare a banilor
Un alt aspect important al sistemului de valori în ceea ce priveşte atitudinile antreprenoriale îl repre-
zintă obiceiurile de gestionare a banilor sau valorilor. Din acest punct de vedere, populaţia anchetată poate i
caracterizată ca iind una chibzuită dar modestă. Chiar dacă mai mult de jumătate (53,9%) dintre cei chestionaţi
airmă că trebuie să economiseşti pe cât se poate, comparativ cu doar 10% a celor care consideră că nu are rost să
economiseşti. Însă, în acelaşi timp, economiile sunt inexistente în majoritatea gospodăriilor (73,3%), iar în cazul
celor care airmă că au economii o treime (32,9%) au mai puţin decât venitul mediu net anual pe economie.
Diferenţe semniicative în ceea ce priveşte modelele de gestionare se înregistrează în funcţie de sexul
şi statutul pe piaţa muncii al celor chestionaţi. Pe de o parte, femeile par a i mai înclinate spre a economisi, în
timp ce bărbaţii sunt mai cheltuitori într-un procent semniicativ mai mare. De asemenea, există o diferenţă
semniicativă între categorii în funcţie de statutul pe piaţa muncii: salariaţii sunt într-o proporţie mai mică în
favoarea economisirii (52,6 %) iar inactivii sunt de acord într-o proporţie mai mare cu faptul că nu are rost să
economiseşti (11,2 %).
3.2.3. Condiţiile succesului antreprenorial
Investigând atitudinile vizavi de antreprenori majoritatea celor chestionaţi consideră că succesul

oamenilor de afaceri se datorează în primul rând calităţilor individuale, cum ar i inteligenţa (33,8%), cinstea,
onestitatea (32,2%) sau capacitatea de a organiza şi conduce (21,7%). Pentru a avea succes aceste caracteris-
tici trebuie să se întâlnească cu încă două elemente: banii şi accesul la resurse (31,2%), respectiv relaţiile şi spriji-
nul celor puternici (18,7%). Elemente ce ţin de susţinerea mediului social, cum ar i sprijinul comunităţii în care
trăiesc rămâne la coada listei cu 4,1 procente. Aceste percepţii nu descriu doar opinii privind antreprenorii ci
deinesc cadrul înclinaţiilor personale, deinind acele aptitudini şi facilităţi pe care le consideră necesare în
40
pornirea unei afaceri. Majoritatea consideră deci, că pentru a putea deveni un antreprenor de succes trebuie
să ii în primul rând inteligent, cinstit, un bun conducător, să ai capital suicient şi relaţii.
Figura 20
Care sunt cele mai importante calităţi care îi ajută pe întreprinzători să aibă succes? (%)
Despre condiţiile succesului antreprenorial am discutat şi în cadrul interviurilor focus-grup. În legătu-

ră cu acestea, subiecţii au dat răspunsuri destul de variate, semn ca în acest sens au opinii mai bine conturate.
Pe lângă bani şi capital, care apare aproape în iecare opinie, au fost menţionate şi curajul, relaţiile (în special
în sfera politică şi autorităţi), organizarea, marfa şi serviciile de calitate, ideea de afacere perfectă, seriozita-
tea, încrederea în sine, devotamentul pentru muncă, perseverenţa, aptitudinile bune de comunicare, înţele-
gerea şi colegii cu calităţi adecvate.
Dacă sintetizăm toate acestea, se desfăşoară următoarea hartă a criteriului de succes. Pentru succe-
sul antreprenorial trebuie să ai legături sociale, calităţi personale de iniţiere pro-activă, un fel de profesie, com-
petenţe, un capital de pornire şi colegi bine aleşi. Două dintre acestea se evidenţiază: banii-capitalul şi relaţia
socială cu autorităţile – acestea sunt considerate a i cele mai importante.
3.2.4. Atitudini faţă de antreprenori
Cu scopul de a detalia atitudinile populaţiei în ceea ce priveşte antreprenoriatul, le-au fost citite
subiecţilor câteva enunţuri generale despre oamenii de afaceri, iind rugaţi să speciice în ce măsură sunt
sau nu de acord cu acestea (Figura 21). Datele arată că în rândul populaţiei domină percepţiile negative faţă de
antreprenori. Cei mai mulţi au fost de acord cu opinia că antreprenorii sunt „descurcăreţi, întotdeauna găsesc
lacunele legii” (64,2%), dar raportarea airmativă este destul de mare şi faţă de „Dacă situaţia o impune, oa-
menii de faceri nu se feresc să-i păcălească pe alţii” (79,9%), sau „Firmele sunt doar pentru a aduce venituri
propietarilor” (75,3%), „îşi exploatează angajaţii” (74,4%), „câştigă prea mult faţă de munca pe care o desfă-
şoară” (69,1%). Printre atituinile pozitive domină „Sunt mai degrabă hotărâţi, prevăzători” (80,5%) şi „Menţin
şi contribuie la dezvoltarea economiei” (67,4%).
CCRIT • 2011
41
Figura 21
Antreprenorii … (%)
În interviurile focus grup au fost dezbătute şi opiniile legate de antreprenori. Rezultatele arată că
deşi subiecţii au fost toţi potenţiali antreprenori, totuşi imaginea antreprenorului este mai degrabă negati-
vă, decât pozitivă. Totuşi, membrii grupului ţintă (antreprenori potenţiali cu intenţia de a demara o afacere,
unii având chiar planuri concrete) au formulat pe de-o parte o imagine mai nuanţată, iar pe de altă parte au
evidenţiat mai degrabă trăsăturile pozitive. Este important să menţionăm că majoritatea subiecţilor a men-
ţionat caracteristici personale, individuale. Cu alte cuvinte, funcţia socială a antreprenorilor (sunt angajatori,
asigură venituri pentru alţii, sunt persoane active şi importante pentru economie, plătesc impozite, generea-
ză valori) a apărut foarte rar pe parcursul discuţiilor – conturându-se doar imaginea individuală a antrepreno-
rilor. Astfel, întreprinzătorii sunt: curajoşi, îndrăzneţi, mincinoşi, fără principii, ambiţioşi, hotărâţi, inteligenţi,
ştiu ce vor, încrezători în sine, implicaţi (în ceea ce fac), îşi croiesc drumul prin forţă, conştiincioşi, stresaţi,
bucuroşi, harnici, umblă cu nasul pe sus.
3.3. Trăsăturile de caracter asociate cu intenţia antreprenorială
Un alt scop al studiului nostru a fost analizarea acelor trăsături caracteristice antreprenorilor care
sunt valabile pentru populaţia celor trei regiuni de dezvoltare, precum şi măsura în care acestea sunt valabile.
Punctul de plecare al analizei l-au reprezentat acele observaţii – provenite în special din domeniul psihologi-
ei – conform cărora activităţile economice ale indivizilor sunt determinate în mare măsură de trăsăturile de
caracter ale acestora. Astfel, în atingerea succesului antreprenorial unii se descurcă mai bine ca alţii. În ches-
tionarul nostru – în baza literaturii de specialitate actuale – am delimitat nouă trăsături principale de caracter,
la iecare trăsătură am iind asociate câte două întrebări care, în funcţie de gradul de acord, trebuiau notate
pe o scală de la 1 la 4.
Din rezultate reiese că cel mai înalt nivel de acord există în cazul motivaţiilor de performanţă („mă
străduiesc să învăţ din propriile greşeli” – acord de 87,4%, „mă străduiesc să ating perfecţiunea în tot ceea ce
fac” – 78,1%). Tot într-o mare măsură există acord şi în cazul încrederii în sine şi al entuziasmului („Dacă mă
implic în ceva o duc până la capăt” – 83,4%), al atribuirii interne a controlului („rezultatul acţiunilor mele de-
pinde de performanţele mele” – 78%), al aspiraţiei la independenţă („vreau să iau singur decizii şi să acţionez
aşa cum cred eu de cuviinţă” – 75,2%) sau al autoeicacităţii („orice se întâmplă, cred că mă pot descurca”-
74,4%, „întotdeauna găsesc o soluţie dacă sunt strâns la colţ”- 74,2%).
42
Figura 22
Trăsături asociate cu comportamentul antreprenorial (1)
>>> În ce măsură vă caracterizează următoarele airmaţii? (%)
Faţă de cele de mai sus, acordul este sub medie în privinţa dimensiunilor referitoare la creativitatea
şi capacitatea de inovare („sunt un om curios, întotdeauna caut ceva nou de descoperit” – 65,2%, „întot-
deauna mă implic în ceva nou” – 60,4%), orientarea spre scop („întotdeauna îmi planiic ziua” – 58,2%, „În
general îmi fac planuri pe termen lung” – 57,4%) şi înclinaţia spre asumarea de riscuri („merită să rişti mai
mult pentru o recompensă mai mare” – 56,2%, „planul perfect este unul fără riscuri”- dezacord 34,5%). În ca-
zul celei de-a noua trăsături de caracter, tolerarea incertitudinii, nu mai este valabilă consecvenţa observată
mai sus: se pare că conţinutul de sens al situaţiilor „diicile” şi „stresante” diferă la majoritatea respondenţilor,
din acest motiv aceştia se identiică într-o măsură diferită cu enunţurile legate de acestea („mă descurc în
situaţii diicile” – acord de 73,7%, „mă descurc mult mai greu în situaţii stresante” – dezacord de 30,4%).
Figura 23
Trăsături asociate cu comportamentul antreprenorial (2)
>>> În ce măsură vă caracterizează următoarele airmaţii? (%)
CCRIT • 2011
43
Pe parcursul cercetării am analizat şi dacă în cazul trăsăturilor de caracter amintite există diferenţe
între cei care au în vedere demararea unei afaceri şi cei care pentru moment nu se gândesc la acest lucru.
Rezultatele ne arată că în iecare dintre dimensiunile amintite există diferenţe semniicative: potenţialii în-
treprinzători se identiică într-un număr mult mai mare cu trăsăturile de caracter asociate cu antreprenoriatul.
Această diferenţă este în special vizibilă în privinţa dimensiunilor aspiraţiei la independenţă şi creativitate, ne-
voia de independenţă şi tendinţa spre inovare iind mult peste medie. Comparativ cu aceste calităţi, orientarea
spre scop şi tendinţa de asumare a riscurilor nu sunt cu mult mai ridicate decât în cazul persoanelor care nu
doresc să demareze o afacere (Figura 24).
Figura 24
Diferenţele privind trăsăturile asociate antreprenorilor între potenţiali antreprenori
şi cei care nu se gândesc la îniinţarea unei afaceri
Rezultatele ne arată că există diferenţe semniicative în caracterologia antreprenorială a diferitelor

grupuri socio-demograice. În ceea ce priveşte sexul respondenţilor, bărbaţii au atins un punctaj mai mare
în dimensiunile privind aspiraţia spre independenţă, toleranţa faţă de incertitudine, creativitatea-inovarea
şi autoeicacitatea, însă în cazul celorlalte trăsături de caracter nu am găsit diferenţe semniicative. În func-
ţie de naţionalitate se pare că în cazul maghiarilor motivaţia de performanţă, aspiraţia spre autosuicienţă
şi încrederea de sine-entuziasmul sunt mai ridicate, în timp ce românii înregistrază un scor mau ridicat în
toleranţa faţă de incertitudine şi în asumarea de riscuri, atingând puncte peste medie şi în dimensiunea cre-
ativitate-inovare. În ceea ce priveşte îndeplinirea trăsăturilor de personalitate care favorizează demararea
de afaceri efectul cel mai mare îl au probabil vârsta şi starea familială: cu excepţia orientării spre scop (caz
în care persoanele căsătorite de vârstă mijlocie sunt mai prevăzătoare şi mai buni planiicatori) şi a asumării
de riscuri (unde nu găsim diferenţe semniicative), iecare trăsătură de caracter amintită îi caracterizează
mai ales pe tinerii necăsătoriţi. Tot într-un mod neechivoc putem să declarăm că nivelul de educaţie are o
inluenţă puternică asupra formării personalităţii, şi cu excepţia asumării de riscuri, cei cu studii superioare
au reuşit să se identiice mai bine cu toate trăsăturile de caracter amintite. În mod cert în acest proces are un
rol şi faptul că taţii persoanelor cu studii superioare deţin de asemenea un nivel mai înalt de studii. În mod
similar, persoanele care lucrează în sectorul serviciilor şi dintre salariaţi persoanele cu funcţii medii şi înalte
de conducere deţin caracteristici psihologice ce favorizează caracterul antreprenorial. Din punct de vedere
caracterologic elevii şi studenţii au cel mai mare potenţial antreprenorial.
De asemenea, din datele noastre reiese că, dincolo de determinanţii socio-demograici, modul de a
gestiona banii este în strânsă legătură cu trăsăturile antreprenoriale. În general, persoanele care deţin eco-
nomii şi care plănuiesc să-şi ia şi credit se identiică cu trăsăturile de caracter antreprenorial. În dimensiunea
caracteristicilor chibzuit, econom – cheltuitor, risipitor, direcţia relaţiei nu este atât de explicită: persoanele
cu înclinaţie spre economisire sunt caracterizate de o motivaţie de performanţă, o orientare spre scop şi o
aspiraţie spre autosuicienţă mai mare, în timp ce cele risipitoare, pe lângă acest din urmă caracter, au o ten-
dinţă mai puternică spre asumarea de riscuri.
44
4. Necesităţile de formare şi servicii profesionale în domeniul

antreprenoriatului
4.1. Cererea faţă de cursurile de formare antreprenorială şi de servicii profesionale

pe baza rezultatelor de anchetă
În scopul de a măsura cererea faţă de cursurile de formare antreprenorială am analizat mai întâi în ce
măsură au apelat respondenţii la cursurile deja existente şi cum au afectat acestea, în cazul antreprenorilor,
drumul lor spre antreprenoriat. Pe urmă, cu ajutorul unei întrebări deschise am analizat tipurile de consiliere
profesională la care respondenţii au apelat, respectiv la ceea ce cred că ar i necesar să apeleze în viitor. În
încheierea acestui capitol am măsurat cererea faţă de un set de cursuri de formare antreprenorială deja exis-
tente.
De-a lungul anilor 16,9% dintre respondenţi au participat la cel puţin un curs de formare. Participarea
la aceste cursuri este determinată de vârsta, nivelul educaţional şi venitul respondenţilor, la aceste cursuri
participând în primul rând tineri cu studii superioare şi cu venit relativ mare. Dintr-o altă perspectivă, cursurile
de formare antreprenorială sunt greu de accesat de către cei mai în vârstă, cu un nivel de educaţie scăzut şi venit
relativ mic.
Dintre cursurile de formare organizate de diverse instituţii, cele mai frecventate sunt cele organizate
de licee pentru elevi, respectiv cele organizate de către instituţiile publice (Tabelul 18). Cursurile organizate
de instituţiile de formare continuă şi alte organizaţii particulare sunt mult mai rar frecventate decât primele
două, iar mai rar sunt frecventate cursurile de tip stagiu şi cele de ucenicie. Faptul că cele mai frecventate
cursuri sunt cele organizate de către licee, frecventate foarte probabil în primul rând de acei tineri care pe
urmă în număr mare vor urma studii superioare, explică oarecum caracteristicile socio-demograice generale
ale participanţilor la acest tip de cursuri. Aceste rezultate atrag totodată atenţia asupra faptului că cursurile
organizate de diversele tipuri de instituţii contactează în mod selectiv diferitele grupuri ale populaţiei.
Tabelul 18.
Aţi luat parte la vreunul dintre următoarele tipuri de formare antreprenorială? (procente)
Da Nu
Curs de formare antreprenorială sau de afaceri în liceu 6,5 93,5
Curs de formare antreprenorială sau de afaceri în facultate 3,8 96,2
Curs organizat de instituţii publice 5,0 95,0
Curs organizat de instituţii nonguvernamentale 2,5 97,5
Curs de formare antreprenorialã organizat de o instituţie de formare continuă 2,6 97,4
Program de ucenicie (stagiu) sub coordonarea unui antreprenor sau investitor 1,4 98,6
Participare/acordare de ajutor în afacerea familiei 3,0 97,0
Aceste cursuri – cel puţin după părerea participanţilor – au exercitat o inluenţă semniicativă asupra
transformării lor în antreprenori: 42,5% dintre cei care au participat la cursuri au declarat că acestea l-au în-
curajat în pornirea unei afaceri, iar o treime dintre aceştia din urmă au declarat că fără participarea la aceste
cursuri nu ar i luat în considerare pornirea afacerii respective. Cursurile de formare constituie deci o sursă de
motivaţie importantă în drumul spre antreprenoriat.
Dintre antreprenori şi potenţialii antreprenori, adică cei care s-au gândit în ultimul timp la demararea
unei afaceri, 22,6% au apelat până în prezent la consiliere profesională şi surse de informaţii legate de lumea
afacerilor, antreprenorii apelând la aceste surse într-un procent semniicativ mai mare faţă de potenţialii an-
CCRIT • 2011
treprenori (31,3% a antreprenorilor faţă de cei 20,1% a potenţialilor antreprenori). Majoritatea consideră că
aceste servicii de consiliere profesională sunt uşor sau foarte uşor accesibile, dar sunt relativ mulţi şi cei care
nu ştiau ce să răspundă sau pur şi simplu nu au răspuns la această întrebare (Tabelul 19).
45
Tabelul 19.
În opinia Dvs., cât de accesibile sunt informaţiile privind posibilităţile de afaceri
sau de instruire profesională? (procente)
Foarte accesibile 9,4
Destul de accesibile 40,9
Destul de inaccesibile 23,5
Foarte inaccesibile 4,6
Nu ştie 3,5
Nu răspunde 18,0
Cei care au recurs la consiliere profesională, cel mai des au încercat ca pe această cale să obţină cu-
noştinţe generale despre antreprenoriat, respectiv au cerut consiliere juridică sau sfaturi legate de proilul/
activitatea speciică a irmei. Ceva mai rar decât acestea, au mai fost menţionate consilieri cu caracter de
marketing, inanciar, comercial, de management şi contabilitate.
Tabelul 20.
Domeniile consilierilor profesionale la care au recurs respondenţii
(N=100 menţiuni)
Numărul
Domeniul consilierilor menţionărilor
Cunoştinţe generale economice şi despre antreprenoriat 15
Cunoştinţe juridice 10
Sfaturi legate de activitatea speciică/proilul irmei 10
Marketing 6
Consultanţă inanciară 6
Consultanţă comercială 5
Management 5
Consultanţă în contabilitate 4
Consultanţă în probleme birocratice şi legate de întocmirea unor documentaţii 3
Cunoştinţe generale despre pornirea unei afaceri 2
Consultanţă bancară 2
Întocmirea unor proiecte 2
Sfaturi legate de accesarea fondurilor europene 1
Consultanţă informatică 1
Sfaturi legate de conducerea irmei 1
Răspunsuri irelevante 27
Sursa cea mai frecventă a acestor consilieri au fost patroni ai unor irme cu activitate asemănătoare
cu cele deţinute de respondenţi sau intenţionate a i create de respondenţi, urmate de documentare prin
internet, prieteni şi cunoştinţe şi numai după acestea urmează diferitele cursuri.
Cei care încă nu au recurs la consiliere profesională, cel mai des consideră că i-ar ajuta dacă ar obţine
cunoştinţe generale despre pornirea unei afaceri sau legate de activitatea irmei lor (sau a irmei planiicate),
dar la fel de mulţi consideră şi ca ar avea nevoie de consultanţă juridică. În ordinea descrescătoare a menţiu-
nilor urmează cunoştinţele generale despre afaceri şi economie, accesarea de fonduri, consilierea inanciară,
management, marketing, contabilitate, consiliere în probleme birocratice şi întocmirea unor documentaţii
legate de pornirea sau activitatea irmei (Tabelul 21).
46
Tabelul 21.
Domeniile de servicii de consiliere enunţate de către cei care încă nu au recurs la consiliere profesională
(N=260 menţiuni)
Numărul
Domeniu de consiliere menţionărilor
Cunoştinţe generale despre pornirea unei afaceri 28
Sfaturi legate de activitatea speciică/proilul irmei 28
Cunoştinţe juridice 24
Cunoştinţe generale economice şi despre antreprenoriat 23
Accesare de fonduri 12
Cunoştinţe inanciare 12
Management 11
Marketing 9
Contabilitate 7
Consultanţă în probleme birocratice şi legate de întocmirea unor documentaţii 5
Consultanţă în întocmirea unor aplicaţii 4
Consiliere iscală 3
Întocmirea planului de afaceri 3
Cunoştinţe de dezvoltarea irmei 3
Managementul crizei şi a stresului 3
Răspunsuri irelevante 85
Cererile faţă de servicii speciice de dezvoltare a afacerilor le-am analizat separat şi printr-o altă în-
trebare. Dintre serviciile de acest gen enumerate, asistenţa în îniinţarea unei afaceri, asistenţa în elaborarea
planului de afacere şi asistenţa în elaborarea strategiei de dezvoltare a afacerilor au fost considerate ce iind
cele mai importante. Pe de altă parte, consultanţa în organizarea clusterelor antreprenoriale a fost conside-
rată ca iind de cea mai mică importanţă.
Figura 25
Servicii de dezvoltare a afacerilor considerate cele mai importante (numărul menţiunilor totale)
CCRIT • 2011
În continuare am analizat cererea faţă de cele mai frecvente cursuri de pe piaţa formărilor antrepre-
noriale, folosind în acest scop oferta de cursuri elaborată de unul dintre partenerii proiectului nostru, Centrul
Regional de Formare şi Cercetare din Békéscsaba. Prin intermediul unei întrebări am enumerat nouă tematici
47
deinite mai general, numite pachete educaţionale. Respondenţii au fost întrebaţi pe rând despre iecare
dacă le consideră ca iind importante din perspectiva dezvoltării abilităţilor antreprenoriale. Aceste întrebări
au fost puse doar celor care au arătat disponibilitate faţă de participarea la cursuri gratuite cu acest caracter,
sau cel puţin nu s-au delimitat de un asemenea curs, aceştia reprezentând împreună 22,5% din procentul in-
tervievaţilor. Aşa cum a fost şi de aşteptat, potenţialii antreprenori ar participa la un asemenea curs într-o pro-
porţie mult mai mare decât antreprenorii (65,1% faţă de 40,5%), dar într-un procent semniicativ, de 14,1%,
ar participa şi persoane care nu sunt antreprenori şi nici nu intenţionează să devină (Figura 26).
Figura 26
Dumneavoastră aţi participa la un curs sau training gratuit pentru antreprenori dacă s-ar ivi o ocazie?
Cei mai mulţi au considerat dintre pachetele educaţionale enumerate ca iind cele mai importante
cunoştinţele generale despre antreprenoriat, cele referitoare la atragerea de fonduri şi proiecte europene, respec-
tiv cunoştinţe inanciare şi inanţarea afacerilor. Pe de altă parte au fost considerate ca iind de cea mai mică
importanţă cursurile legate de dezvoltarea abilităţilor antreprenoriale, managementul proiectelor, respectiv
comunicare şi etică comercială (Tabelul 22). Se pare deci, că formările menite de a dezvolta personalitatea
antreprenorială sunt considerate mai puţin importante, în detrimentul cunoştinţelor cu caracter technico-
inanciar. Priorităţile din cadrul diferitelor pachete educaţionale le putem vedea în Tabelul 23.
Tabelul 22.
Pachete educaţionale considerate importante (procente)
Nu răs-
Pachet educaţional Da Nu Nu ştie punde
Cunoştinţe generale despre antreprenoriat 47,7 38,0 4,0 10,3
Cunoştinţe juridice 36,6 47,4 3,5 12,5
Cunoştinţe inanciare, inanţarea afacerilor 44,0 41,2 3,9 10,9
Cunoştinţe de marketing, planiicarea strategică la IMM-uri 35,3 47,6 5,1 12,1
Elaborarea planului de afaceri 34,9 48,2 3,3 13,5
Managementul proiectelor: construirea parteneriatelor,
29,4 52,5 4,4 13,7
managementul riscurilor, managementul calităţii
Comunicare şi etica comercială 29,4 51,0 5,2 14,4
Atragere de fonduri, proiecte europene 47,4 38,0 3,5 11,2
Dezvoltarea abilităţilor antreprenoriale 29,7 50,6 5,6 14,1
48
Tabelul 23.
Priorităţile din cadrul pachetelor educaţionale (procente)
CUNOŞTINŢE GENERALE DESPRE ANTREPRENORIAT

Curs despre iniţierea unei afaceri 52,9
Cunoştinţe despre management şi organizarea afacerilor 19,7
Gestionarea crizei 9,1
Managementul timpului si al costurilor (abordare tip proiect) 4,4
Noţiuni elementare de economie 5,7
Sisteme de contabilitate 8,3
CUNOŞTINŢE JURIDICE
Cunoştinţe juridice generale 28,4
Cunoştinţe juridice generale privind constituirea şi organizarea irmelor 33,1
Drept civil 9,5
Dreptul muncii, codul muncii 15,0
Susţinerea drepturilor faţă de organele de control 14,1
CUNOŞTINŢE FINANCIARE, FINANŢAREA AFACERILOR
Managementul luxului de numerar 17,5
Contabilitatea afacerilor şi cooperărilor transfrontaliere 20,6
Finanţarea şi creditarea irmelor 26,7
Cunoştinţe de iscalitate, moduri de impozitare 15,8
Stimulente, subvenţii şi facilităţi iscale 8,9
Proceduri de minimalizare a impozitului 6,3
Obligaţii privind asigurarea socială, impozite şi taxe 4,3
CUNOŞTINŢE DE MARKETING, PLANIFICAREA STRATEGICĂ LA IMM-URI
Cercetare de piaţă, prospectarea pieţei 26,4
Comportamentul consumatorului, segmentare, poziţionare 23,0
Elaborarea strategiei de marketing 26,4
Politici legate de produs, preţuri şi piaţă de desfacere 16,1
Tehnici de inluenţare a pieţei 8,1
MANAGEMENTUL PROIECTELOR:
CONSTRUIREA PARTENERIATELOR, MANAGEMENTUL RISCURILOR, MANAGEMENTUL CALITĂŢII
Cadrul cooperării irmelor: parteneriat şi reţele 25,7
Clustere antreprenoriale 5,8
Managementul riscului: gestionarea optimă a problemelor datorate întârzierii inanţărilor de stat 37,4
Managementul calitãţii (ISO) 31,1
COMUNICARE ŞI ETICA COMERCIALĂ
Comunicare (orală şi scrisă) 16,0
Tehnici de negociere 39,5
Dezvoltarea muncii în echipã 25,0
Etică şi morală comercială 19,6
ATRAGERE DE FONDURI, PROIECTE EUROPENE
Cunoştinţe generale despre elaborarea proiectelor 48,4
Cadrele inanţărilor europene: PNS, POS, Fonduri Structurale 27,0
Cadrele inanţărilor naţionale - proiecte guvernamentale 14,2
Cadrele inanţărilor autorităţilor locale 10,5
DEZVOLTAREA ABILITĂŢILOR ANTREPRENORIALE
CCRIT • 2011
Teambuilding, formarea şi întărirea angajamentului 35,0

Cooperare şi comunicare eicientă 59,2
Auto-advocacy eicient (comunicare asertivă) 5,9
49
Dintre cei care au spus că ar participa la un curs de formare gratuit sau nu s-au delimitat clar de un
asemenea curs, după cunoaşterea mai detaliată a conţinutului probabil al unui asemenea curs în proporţie
de 51,3% au declarat că pot i contactaţi de către colaboratorii proiectului în cazul organizării unui asemenea
curs. Acest grup constituie 13,2% din eşantionului total.
Pornind de la ideea că respondenţii au arătat interes faţă de un număr diferit dintre cele nouă pache-
te educaţionale enumerate, am construit un „indice de receptivitate” faţă de formările de dezvoltare antre-
prenorială, indicele având o valoare cuprinsă între 0 şi 9, corespunzând cu numărul de pachete considerate
utile de către respondent. Pe baza acestui indice s-a dovedit că grupul cel mai receptiv faţă de formările an-
treprenoriale este cel al tinerilor cu un nivel înalt de educaţie şi cu un venit peste salariul mediu, dar şi al tinerilor
educaţi care nu au niciun venit (Tabelul 24).
Tabelul 24.
Receptivitate faţă de cursurile de formare antreprenoriale, pe baza „indicelui de receptivitate”,
după vârstă, nivelul de şcolarizare şi venit
Media Media Media

Categorii de indicelui Nivelul de indicelui Venit indicelui
vârstă (N=3021) şcolarizare N=(2955) propriu (N=3020)
Şcoală generală
Între 18 – 34 ani 1,39 0,30 Fără venit 1,063
sau mai puţin
Sub salariul
Între 35 – 54 ani 0,87 Studii medii 0,84 0,817
minim
55 de ani şi peste 0,22 Studii superioare 1,45 Între salariul minim şi mediu 0,781
- - - - Peste salariul mediu 1,159
În ceea ce priveşte receptivitatea faţă de cursurile de formare, am constatat diferenţe semniicative

şi între regiuni (Tabelul 25). Cei mai receptivi s-au dovedit a i respondenţii din regiunea Centru, iar cei din
regiunea de Vest s-au dovedit a i deosebit de închişi faţă de o asemenea formare. Acest grad înalt de respin-
gere a formărilor antreprenoriale este în concordanţă şi cu rezultatele obţinute la măsurarea intenţiei parti-
cipării la formări antreprenoriale gratuite, numărul respondenţilor din această regiune dispuşi să participe la
asemenea cursuri iind de doar jumătate faţă de cea a celor dispuşi în celelalte două regiuni.
Tabelul 25.
Receptivitatea faţă de formările antreprenoriale şi disponibilitatea de participare la formare, pe regiuni
Disponibilitate
Media indicelui faţă de participarea
Regiune de de receptivitate la un curs de formare gratuit
dezvoltare (N=3021) (Procente, N=2600)
Centru 1,05 38,8
Vest 0,51 22,2
Nord-Vest 0,98 39,0
50
4.2. Cererea de cursuri de formare antreprenorială şi de servicii profesionale pe baza

interviurilor focus-grup
Cercetările arată că potenţialii antreprenori au nevoie de pachetul de pregătire. Pe de o parte exis-

tând o pretenţie exprimată pentru acest lucru, iar pe de altă parte, pe baza analizei narativelor se conturează
şi o necesitate obiectivă. Majoritatea potenţialilor antreprenori, care intenţionează să pornească o afacere
(spunem asta chiar dacă nu este o analiză cantitativă) nu ştiu unde ar trebui să se adreseze pentru un sfat,
pentru o idee, majoritatea crezând că internetul este cea mai importantă sursă de informaţie – pe lângă
faptul că au puţine reprezentări în legătură cu existenţa şi beneiciile posibile ale serviciilor de afaceri. În
totalitate, se poate spune că pe baza părerilor auzite, interesul faţă de serviciile de formare este foarte mare
şi se formulează ca o pretenţie bine conturată. Această pretenţie este puternic exprimată în segmentele de
potenţiali antreprenori, cum ar i angajaţii de stat nemulţumiţi, femeile cu studii superioare şi lucrătorii mi-
granţi care s-au reîntors în ţară. Cu toate acestea, nivelul de participare de facto rămâne în urmă, comparativ
cu pretenţiile exprimate. Mai precis, în practică, ar participa la aceste cursuri mai puţine persoane – indiferent
de formă şi circumstanţe (locaţie, intensitate, durată). Participanţii la cursuri vor i, cel mai probabil, tot din
segmentele amintite mai sus.
Servicii de afaceri
Pentru majoritatea potenţialilor antreprenori, serviciile de afaceri nu există, nici ca sursă de informa-
re, nici ca o linie de afacere. Cei care vor să iniţieze o afacere cu idei concrete folosesc internetul sau au numit
câteva cunoştinţe, ca surse de informare.
Rolul de contabil este cunoscut, s-a mai pomenit funcţia de avocat şi parţial cercetarea de piaţă şi
marketing la pornirea întreprinderilor, dar referitor la modul în care pot i acestea efectiv accesate, există
doar reprezentări vagi. Toate acestea sunt amintite cel mai des sub numele de „Companii de scrieri proiecte”,
indiferent de locaţie.
În concluzie, cursurile de formare trebuie organizate şi calibrate în funcţie de pretenţiile şi nevoile
grupurilor pomenite mai sus.
Necesităţi de formare
Pe baza interviurilor focus-grup desfăşurate în cele şase locaţii, cu 62 de potenţiali antreprenori s-au
format următoarele ierarhii (ierarhiile în diferite locaţii sunt în majoritate asemănătoare, nu au apărut dife-
renţe uriaşe; la acest moment noi vom lucra doar cu cele mai des menţionate, imaginea completă urmând a
i furnizată de către sondaj).
Rezultatele, referitoare la serviciile exprimate sunt logice, deoarece avem de-a face cu potenţiali
antreprenori. Pe primul loc au apărut cunoştinţele inanciare (în general şi fonduri europene implicate), care
se corelează cu nevoia de capital – de multe ori pomenită – la pornirea afacerii. De acest pachet de formare
aparţin cunoştinţele inanciare, în general, precum şi implicarea fondurilor europene mai târziu. În această
ierarhie pe al doilea loc au ajuns cunoştinţele de bază asupra unei întreprinderi în general sau în privinţa dezvol-
tării competenţelor. În sfârşit, pe al treilea loc a rămas pachetul de formare a cunoştinţelor de marketing. Pe
parcursul celor şase interviuri focus-grup au fost menţionate toate cele mai importante trei.
Putem observa că din necesităţile formulate, tipurile de bază introductive sunt cele mai importante,
deoarece în cele din urmă au fost pomenite cunoştinţele juridice, managementul proiectelor, precum şi co-
municarea şi etica afacerilor. Cel din urmă era pomenit mai degrabă de către cei care nu vor să întemeieze o
afacere, care argumentau în primul rând din perspectiva statutului de angajat.
CCRIT • 2011
51
5. Concluzii
În cele ce urmează, în capitolul ultim al raportului, vom rezuma analiza cercetării asupra potenţialul
antreprenorial:
ÎNCLINAŢIA SPRE ANTREPRENORIAT • În privinţa statutului ocupaţional preferat, datele referi-

toare la populaţia oraşelor mici din cele trei regiuni de dezvoltare arată că – dacă ar putea alege - o treime din
populaţia adultă ar lucra mai degrabă ca salariat, 13% ca întreprinzător iar 26% ca liber profesionist. Numărul
celor care nu ar prefera niciuna dintre opţiuni este însă semniicativ (19%), ceea ce înseamnă că o cincime din
populaţia analizată nu doreşte să participe activ pe piaţa muncii.
Majoritatea celor care preferă antreprenoriatul sunt bărbaţi, dintre care o proporţie mai mare au
terminat universităţi şi au taţi care dispun şi ei de studii superioare. De asemenea, o înclinaţie mai mare spre
antreprenoriat se manifestă şi în rândul persoanelor necăsătorite, mai ales în rândul celor tineri, care dispun
de venituri peste medie. În ceea ce priveşte naţionalitatea, maghiarii sunt caracterizaţi cu o înclinaţie mai
mare spre antreprenoriat. Cea mai are parte a respondenţilor vede în antreprenoriat posibilitatea unei situaţii
materiale mai bune şi a unei independenţe personale mai mare.
INTENŢIA DE A PORNI O AFACERE • Din populaţia adultă a oraşelor mici din cele trei regiuni de
dezvoltare, 15,2 la sută a răspuns cu „Da” la întrebarea dacă s-au gândit în ultimul timp la pornirea unei afaceri.
În acest grup sunt suprareprezentaţi bărbaţii, tinerii, necăsătoriţii, rezidenţi în oraşe mai mari sau reşedinţe
de judeţ, cei cu un nivel de educaţie mai ridicat şi un venit peste media economică. O treime a antreprenorilor
prin intenţie vrea să pornească afacerea în viitorul apropiat şi aproape un sfert dintre ei au făcut demersuri
concrete în această privinţă. Aşadar, cercul potenţialelor antreprenori se restrânge treptat, pornind de la cei
care au intenţia de a îniinţa o afacere şi până la cei care au planuri de afaceri concrete.
SEGMENTE DE POTENŢIAL ANTREPRENORI • Pe baza interviurilor focus-grup segmentele de

potenţiali antreprenori sunt următoarele: 1). femei tinere cu studii superioare; 2). bărbaţi tineri la începutul
carierei; 3). angajaţii la stat nesatisfăcuţi, cu studii mai înalte (în mod special profesori şi funcţionari publici);
4). pensionarii prematuri (în special oiţerii şi poliţişti); 5). lucrătorii migranţi de vârsta medie, care s-au re-
întors în ţară şi 6). foştii mici întreprinzători şi lucrători pe cont propriu; 7). inovatorii (un grup eterogen din
punct de vedere socio-cultural, greu de surprins; pot aparţine oricărui segment menţionat mai sus).
DIFERENŢE REGIONALE • Potenţialul antreprenorial este mai mare în regiunile Centru şi Nord-
Vest (mai precis în judeţele Braşov, Maramureş, Satu Mare, Bistriţa-Năsăud şi Sibiu). Subiecţii nu prea sesi-
zează comparativ avantajele resurselor regionale. Apropierea de frontieră înseamnă mai degrabă experienţă
de muncă în străinătate, cu toate că migraţia de muncă nu este speciică vreunei regiuni. În zonele cu tradiţie
de comerţ-artizanal numărul potenţialilor antreprenori, cu planuri mai bine conturate, este mai mare (Târgu
Secuiesc, faţă de Dej, care a pierdut această tradiţie în al Doilea Război Mondial şi în perioada de după), în
timp ce în regiunile defavorizate (Lupeni) observăm planuri mai vagi de antreprenoriat. Cu toate acestea,
între regiuni, diferenţele sunt mici.
MOTIVAŢIILE INTENŢIEI DE A PORNI O AFACERE • Dintre motivaţiile amintite cu privire la in-

tenţia de a porni o afacere, cele mai importante sunt factorii „pull” în special aceia care se referă la condiţiile
materiale mai bune şi la independenţa personală.
Datorită crizei economice şi a măsurilor de austeritate ale guvernului – care apar surprinse în special
în narativele realizate prin interviurile focus grup – au apărut accentuate şi efectele „push” spre antrepreno-
riat. Pe de o parte – în cazul angajaţilor la stat (bugetari de vârstă medie şi cu nivel de educaţie mediu sau
superior) – scăderea salariilor şi inconsistenţa de statut generată de aceasta are un efect de împingere (push)
spre antreprenoriat. Pe de altă parte însă – mai ales pe baza experienţelor din ultimii doi-trei ani – subiecţii
conştientizează şi riscurile demarării unei afaceri (referindu-se la IMM-urile care au dat faliment din cauza
impozitului forfetar, impozitul plătit după angajaţi etc.).
52
Astfel, antreprenoriatul apare ca o strategie conştientă şi planiicată în cazul tinerilor la începutul

carierei, a bărbaţilor reîntorşi în ţară după o perioadă de muncă în străinătate, a femeilor ambiţioase cu un
nivel de educaţie superior, în cazul salariaţilor nesatisfăcuţi, însă, prin efectele generate de factorii externi
apare mai degrabă ca o constrângere. În cazul celor pensionaţi înainte de vârsta legală, antreprenoriatul poa-
te i un instrument pentru în vederea obţinerii unei vieţi active. Se poate constata că există puţine idei de
antreprenoriat care sunt bine gândite, conştient planiicate, bine elaborate. Dintre acestea, ne-am întâlnit cu
următoarele: design de publicitate, apicultură, piscicultură, producţie de cosmetice ecologice, sală de itness,
transport şi logistică, producţie şi comercializare de scutece ecologice, cafenea comunitară, organizare şi
decorare nunţi, organizare de vitrine etc.
OBSTACOLELE PORNIRII UNEI FACERI • În opinia potenţialilor antreprenori, obstacolul principal

în pornirea unei afaceri este lipsa de capital (importanţa banilor este oarecum supraevaluată), lipsa de cunoş-
tinţe şi de experienţă în domeniu, rolul şi importanţa ideii de afaceri par să ie subevaluate. În ceea ce priveşte
condiţiile succesului antreprenorial, în afara calităţilor personale (ex. ambiţia, pragmatismul, perseverenţa)
iecare grup de potenţiali antreprenori subliniază importanţa relaţiilor, mai ales a relaţiilor politice. Ca obsta-
cole importante apar şi corupţia, birocraţia, legislaţia confuză.
Cei care nu se gândesc la pornirea unei afaceri, de cele mai multe ori amintesc ca obstacole lipsa ideii
de afacere, accesul diicil la sursele de inanţare, vârsta precum şi situaţia actuală a economiei.
MEDIUL MICROSOCIAL AL ANTREPRENORIATULUI • În legătură cu condiţiile microsociale ale

antreprenoriatului se poate spune că în obţinerea statutului de potenţial întreprinzător prezenţa unui antre-
prenor printre părinţi, prieteni sau rude este determinantă. În afară de aceasta, intenţia de a deveni antre-
prenor este facilitată şi de relaţiile instituţionale: cu cât cineva are mai multe relaţii cu actorii sferei politice şi
administrative, precum şi cu instituţiile din jurul lui, cu atât şansele lui de a deveni un potenţial antreprenor
sunt mai mari.
Am observat însă că pentru a deveni întreprinzător modelul antreprenorial trebuie să ie prezent în
mediu mai intim al individului, cum ar i relaţiile de căsătorie sau cele consangvine.
MEDIUL CULTURAL-NORMATIV AL ÎNCLINAŢIEI SPRE ANTREPRENORIAT
LIPSA DE ÎNCREDERE ŞI COOPERARE • Pe baza anchetei s-a constatat că condiţiile cultural-nor-

mative ale potenţialului antreprenorial sunt prezente numai parţial în regiune. Componenta cea mai impor-
tantă a acestuia este lipsa de încredere generală ceea ce îngreunează cooperarea socială (inclusiv şi coope-
rarea economico-antreprenorială). În legătură cu modul de gestionare a banilor, în rândul populaţiei există o
contradicţie destul de greu de conciliat între normele caracteristice conştiinţei colective axate spre economi-
sire şi situaţia reală: cu toate că majoritatea celor anchetaţi consideră că oamenii ar trebui să economisească
oricând au oportunitatea de a o face, mai mult de 70 la sută din populaţie nu are economii care ar putea i
mobilizate pentru demararea unei afaceri. Mai mult, lipsa încrederii generale îngreunează şi funcţionarea
sistemelor de creditare.
Investigând atitudinile vizavi de antreprenori, majoritatea celor chestionaţi consideră că succesul
oamenilor de afaceri se datorează în primul rând calităţilor individuale, accesului la resurse şi a capitalului
relaţional. Interviurile focus-grup au nuanţat această imagine: pentru succesul antreprenorial trebuie să ai le-
gături sociale, calităţi personale de iniţiere proactivă, un fel de profesie, competenţe, un capital de pornire şi
colegi bine aleşi. Două dintre acestea se evidenţiază: banii-capitalul şi relaţia socială cu autorităţile – acestea
sunt considerate a i cele mai importante.
DOMINANŢA ATITUDINILOR NEGATIVE FAŢĂ DE ÎNTREPRINZĂTORI • Atât din anchetă cât şi

din interviurile focus-grup reiese că în oraşele mici ale regiunilor-ţintă domină percepţiile negative în legătură
cu antreprenorii, ceea ce – împreună cu neîncrederea generală – îngreunează şi mai mult şansele comporta-
mentului cooperativ în sfera antreprenorială. Semne ale lipsei de cooperare apar de altfel foarte marcant şi în
CCRIT • 2011
faptul că cei cu intenţii de antreprenoriat vor să-şi pornească afacerea singuri şi sunt interesaţi într-o măsură
foarte mică de toate acele iniţiative (servicii şi formare antreprenorială, organizare de clustere) care ţin de
promovarea cooperării economice.
53
CONDIŢII PSIHOSOCIALE DE CARACTER • În legătură cu condiţiile psihosociale ale intenţiei an-

treprenoriale am constatat că potenţialii întreprinzători se identiică într-un număr mult mai mare cu trăsătu-
rile de caracter asociate cu antreprenoriatul. Această diferenţă este vizibilă în special în privinţa dimensiunilor
aspiraţiei la independenţă şi creativitate, nevoia de independenţă şi tendinţa spre inovare iind mult peste
medie. Comparativ cu aceste calităţi, orientarea spre scop şi tendinţa de asumare a riscurilor nu sunt cu mult
mai ridicate decât în cazul persoanelor care nu doresc să demareze o afacere.
NECESITĂŢI DE FORMARE PROFESIONALĂ • Cursurile de formare constituie o sursă de motiva-

ţie importantă în drumul spre antreprenoriat. Din anchetă reiese că aproape 17 la sută dintre respondenţi au
participat la cel puţin un curs de formare de-a lungul anilor, iar majoritatea lor consideră că această experien-
ţă a exercitat o inluenţă semniicativă asupra intenţiei lor antreprenoriale.
Se pare că grupul cel mai receptiv faţă de formările antreprenoriale este cel al tinerilor cu un nivel
înalt de educaţie şi cu un venit peste salariul mediu, dar şi al tinerilor educaţi care nu au niciun venit. Dintr-o
altă perspectivă, cursurile de formare antreprenorială sunt greu de accesat de către cei mai în vârstă, cu un
nivel de educaţie scăzut şi venit relativ mic.
Cei mai mulţi au considerat dintre pachetele educaţionale enumerate ca iind cele mai importante:
cunoştinţele generale despre antreprenoriat, cele referitoare la atragerea de fonduri şi proiecte europene,
respectiv cunoştinţe inanciare şi inanţarea afacerilor. Pe de altă parte, au fost considerate ca iind de cea
mai mică importanţă cursurile legate de dezvoltarea abilităţilor antreprenoriale, managementul proiectelor,
respectiv comunicare şi etică comercială.
Aproximativ o jumătate dintre potenţialii antreprenori au arătat interes faţă de programul de forma-
re antreprenorială din cadrul prezentului proiect.
Din interviurile focus-grup reiese că este o nevoie expresă faţă de formare antreprenorială, atât în
rândul celor care intenţionează să deschidă o afacere cât şi la cei care au făcut demersuri concrete pentru de-
mararea întreprinderii. Mai mult, aceste cursuri par a i utile şi din cauza lipsei de idei de afaceri, a modelelor
de urmat şi a informaţiilor legate de oportunităţi. (Mai mulţi dintre participanţii la interviurile focus-grup au
declarat că au acceptat să participe în căutarea unei idei de afaceri!)
Există o deschidere şi receptivitate relativă faţă de formare profesională – în special în următoarele
domenii: 1). Atragerea fondurilor UE; 2). Managementul proiectelor, cunoştinţe juridice, comunicare şi etică
(cu menţionări în mod egal); 3). Marketingul şi scrierea planului de afaceri. Cu toate acestea, dorinţa de part-
cipare la aceste cursuri este destul de scăzută.
LOCAŢIA ŞI CONDIŢIILE CURSURILOR DE FORMARE ANTREPRENORIALĂ • În legătură cu pre-

ferinţele privind locaţia şi detaliile de organizare a acestor cursuri, subiecţii au avut idei destul de vagi (în mod
natural, aceasta era o întrebare mai puţin conştientizată pentru majoritatea lor).
Ca posibilă locaţie unde ar i dispuşi să se deplaseze pentru cursuri, subiecţii au amintit oraşele mai
mari din apropiere. Cu toate acestea intenţia de a participa la cursuri este destul de mică. Ca metodă ar pre-
fera pachete şi module organizate în blocuri tematice într-o formă „comprimată”. Atitudinea lor vizavi de
participarea la cursurile de formare a fost formulată în următoarea expresie „să nu ie necesar să călătoresc
mult”.
OFERTE DE SERVICII ŞI CONSULTAŢĂ ANTREPRENORIALĂ • Dintre antreprenori şi potenţialii

antreprenori, mai puţin de 23 la sută au apelat până în prezent la consiliere profesională, antreprenorii ape-
lând la aceste surse într-un procent semniicativ mai mare faţă de potenţialii antreprenori.
Dintre serviciile de acest gen asistenţa în îniinţarea unei afaceri, asistenţa în elaborarea planului de
afacere şi asistenţa în elaborarea strategiei de dezvoltare a afacerilor au fost considerate ce iind cele mai im-
portante. Pe de altă parte, consultanţa în organizarea clusterelor antreprenoriale a fost considerată ca iind
de cea mai mică importanţă.
54
Potenciális vállalkozók
– lehetőségek és nehézségek
A lakossági kérdőíves vizsgálat és a fókuszcsoportos kutatás

potenciális vállalkozókra vonatkozó eredményei
Integrált vállalkozásfejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban
Tartalom
1. Bevezető / 57
1.1. A vállalkozásfejlesztési programról / 57

1.2. A kutatási programról / 57
1.3. A jelentésről / 58
1.4. A kutatás tartalmi terve és módszertani paraméterei / 60
1.4.1. A lakossági kérdőíves vizsgálat / 60
1.4.1. Fókuszcsoportos vizsgálat potenciális vállalkozókkal / 60
2. A vállalkozói potenciál szocio-demográiai háttere és motivációi

a három fejlesztési régióban / 62
2. 1. Preferenciák a foglalkoztatottságban. A vállalkozói hajlam. / 62
2.1.1. A foglalkoztatottsági preferenciák és a vállalkozói hajlam társadalmi meghatározottsága / 63
2.1.2. A foglalkoztatottsági preferenciák és a vállalkozói hajlam motivációs háttere
– a lakossági vizsgálat eredményei / 64
a fókuszcsoportos beszélgetések alapján / 66
2. 2. A vállalkozói szándék / 68
2.2.1. A vállalkozói szándék és szocio-demográiai meghatározói / 68
2.2.2. A potenciális vállalkozók típusai a fókuszcsoportos vizsgálat alapján / 71
2.2.3. A vállalkozói szándék mögött húzódó motivációk / 73
2.2.4. A szándék szerinti potenciális vállalkozók tervei, a vállalkozásindítás akadályai / 77
2.2.5. A vállalkozásindítás vélt akadályai – mit mondanak azok, akik már nem vállalkoznak? / 80
2.2.6. A vállalkozásindítás vélt akadályai – mit mondanak azok, akik nem akarnak vállalkozni? / 80
2.2.7. A vállalkozásalapítás lehetséges ösztönzői a vállalkozni nem szándékozók körében / 83
3. A vállalkozóvá válás társadalmi feltételei / 85
3.1. A mikroszociális és intézményi környezet hatása a vállalkozóvá válásra / 85

3.2. Kulturális környezet. Vállalkozással és vállalkozókkal szembeni attitűdök / 89
3.2.1. Általános bizalom / 89
3.2.2. Pénzkezelési szokások / 90
3.2.3. A vállalkozói siker feltételei / 90
3.2.4. A vállalkozók társadalmi megítélése / 91
3.3. A vállalkozói habitussal asszociált karaktervonások jelenléte / 92
4. Vállalkozásfejlesztési képzések iránti igények / 95
4.1. Képzési és szolgáltatási igények a kérdőíves felmérés alapján / 95

4.2. Képzési és szolgáltatási igények a fókuszcsoportos vizsgálat alapján / 100
5. Összefoglaló / 102
56
Potenciális vállalkozók – Lehetőségek és nehézségek • Kutatásjelentés I.
1. Bevezető
1.1. A vállalkozásfejlesztési programról
Az „Integrált vállalkozásfejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban” című kezdeménye-

zés egy kétéves futamidejű stratégiai humánerőforrás-fejlesztési projekt, melyet az Európai Szociális Alap
támogat a romániai Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programon keresztül. (Támogatási szerződés szá-
ma POSDRU/92/3.1/S/50583) A projekt vezető partnere a Romániai Vállalkozásokért Egyesület, partnerek:
Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, LAM Alapítvány, Romániai Magyar Üzleti Egyesület és a békéscsa-
bai Türr István Képző és Kutató Intézet Békéscsabai Igazgatósága.
A projekt célja a vállalkozói szellem erősítése és a vállalkozói készségek fejlesztése az Észak-Nyugati,
Központi és Nyugati régiók kisvárosaiban. A projekt koncepciója egy újszerű, átfogó alapötletre épül, mely-
nek értelmében a projekt elsődleges célja a vállalkozásfejlesztés ösztönzése, és ehhez kapcsolódóan a fog-
lalkoztatottság növelése az érintett régiók kisvárosaiban, egyrészt új vállalkozások indítása, másrészt pedig
a már létező vállalkozások megerősítése által. A partnerek e célkitűzés megvalósítását egy komplex, egy-
másra épülő és egymást kiegészítő tevékenységekből álló megoldás, egy integrált vállalkozásfejlesztési mo-
dell gyakorlatba ültetésével képzelik el. Ennek a lényege az, hogy a program nem csupán új vállalkozások
indítására irányul, hanem olyan vállalkozókat is célba vesz, akik már útjára indították és működtetik saját
vállalkozásukat, de akiknek képzésre és/vagy szakemberek által nyújtott támogatásra van szükségük ahhoz,
hogy sikeresebbé, versenyképesebbé váljanak.
A fenti célkitűzéseknek megfelelően a projekt keretében sor kerül:

1. egy átfogó vállalkozói és menedzser felnőttképzési programra – amely a fontosabb vállalkozói
képzési igényeket hivatott kielégíteni
2. egy vállalkozásfejlesztési tanácsadói programra – amely a főbb vállalkozói szolgáltatási igényeket
hivatott kielégíteni
1.2. A kutatási programról
A vállalkozásfejlesztési képzési és tanácsadói szolgáltatások kínálatának szakmai megalapozásához

és felügyeletéhez egy átfogó szociológiai és közgazdaságtani vizsgálatra kerül sor, melyet az Etnikumközi Vi-
szonyok Kutatóközpontja végez. A kutatás a Nyugati, Észak-Nyugati és Központi régiók kisvárosaiban zajlik
és az alábbi fázisokból áll:
1.1. tevékenység. Kutatás a vállalkozás-sűrűség regionális különbségeinek vizsgálatára

Ebben a kutatási fázisban a vállalkozásokra vonatkozó statisztikai adatok másodelemzésére került
sor. A kutatási fázis céljai:
– a vállalkozás-sűrűségi térkép segítségével azonosítani azokat a hátrányos helyzetű kisváros-
okat, amelyek fokozott odaigyelést és beavatkozást igényelnek a vállalkozói kultúra ösztönzé-
se során;
– a vállalkozás-sűrűség regionális különbségeit feltáró összehasonlító tanulmány eredményei
szakmailag megalapozzák a projekt során létrejött és a projekt keretében működtetett regioná-
lis központoknak otthont adó kisvárosok kiválasztását.
1.2. tevékenység. A vállalkozói kultúra regionális szintű vizsgálata, vállalkozói motiváció-vizsgálat

Ebben a kutatási fázisban egy átfogó, 3000 fős kérdőíves vizsgálatot végeztünk, melynek alapsoka-
sága a három fejlesztési régió felnőtt lakossága volt. A kutatási fázis céljai:
– a potenciális vállalkozók képzési és szolgáltatási igényeinek a feltárása
EVK • 2011
– a vállalkozói szándék regionális különbségeinek és szocio-demográiai hátterének a vizsgálata

– a vállalkozói szándék mögött húzódó motivációk feltérképezése
57
– potenciális vállalkozói csoportok beazonosítása

– a vállalkozás-alapítással kapcsolatos problémák feltárása
– a vállalkozói kultúra regionális eltéréseinek magyarázata
1.4. tevékenység. A vállalkozók és potenciális vállalkozók képzési és szolgáltatási igényeinek fókuszcso-

portos felmérése
Ebben a fázisban összesen 13 fókuszcsoportos vizsgálatra került sor vállalkozókkal és potenciális vál-
lalkozókkal, a három fejlesztési régió kisvárosaiban. Ez a kutatási fázis tovább árnyalja a lakossági (1.2.) és a
vállalkozói (1.5.) survey vizsgálat említett témakörökre vonatkozó eredményeit. Célja az, hogy megbízható
szakmai alapot nyújtson a szolgáltatáscsomagok és a vállalkozásfejlesztési képzési programok fejlesztésé-
hez oly módon, hogy a projekt keretében nyújtott szolgáltatások megfeleljenek a célcsoport sajátos és valós
igényeinek.
1.5. tevékenység. Kérdőíves vállalkozói magatartás-vizsgálat és a vállalkozók szolgáltatási szükségle-

teinek feltárása
Ebben a kutatási fázisban egy 1000 fős kérdőíves vizsgálatot végeztünk, melynek alapsokasága a
három fejlesztési régió kis- és középvállalkozásai voltak. A kutatási fázis céljai:
– vállalkozók képzési és szolgáltatási igényeinek a feltárása
– a vállalkozók szocio-demográiai hátterének a vizsgálata
– a KKV szektor gazdasági paramétereinek átfogó leírása
– a vállalkozóvá válás fontosabb motivációinak a feltérképezése
– a vállalkozás-menedzsmenttel kapcsolatos fontosabb problémák és akadályok feltárása
1.8. tevékenység. Kérdőíves felmérés a regionális központok népszerűségére, hatékonyságára és ösz-

tönző képességére vonatkozóan
Ebben a fázisban mindhárom regionális képzési központban 400 kérdőív lekérdezésére kerül sor
azok körében, akik részt vettek a vállalkozás-fejlesztési programban. A projekt által érintett csoportok köz-
vetlen visszacsatolásaként a felmérés eredményei ésszerű irányt mutatnak a projekt keretében nyújtott szol-
gáltatások folyamatos javításában, tökéletesítésében.
1.3. A jelentésről
Ez a jelentés a kutatás 1.2.-es és (részlegesen) az 1.4.-es tevékenységeinek az eredményeit mutatja

be. Célja a három fejlesztési régió kisvárosaira jellemző vállalkozói potenciál minél átfogóbb és teljesebb
megismerése valamint a vállalkozás-fejlesztési képzési és tanácsadási szolgáltatásokra vonatkozó operatív
javaslattevések megalapozása.
A jelentésben először részletesen bemutatjuk az említett kutatási fázisok tartalmi tervét és mód-
szertani paramétereit. (1. fejezet) Ezt követően az eredmények ismertetésére kerül sor a főbb vizsgált té-
makörök mentén. Először a vállalkozói potenciál szocio-demográiai és motivációs hátterét mutatjuk be (2.
fejezet), melynek keretében külön kitérünk a foglalkoztatási preferenciák és a vállalkozói szándék motiváci-
ós hátterére, a potenciális vállalkozók vállalkozásalapítással kapcsolatos terveire, a vállalkozásalapítás vélt
akadályaira és ösztönzőire. Ezt követően a vállalkozásalapítás társadalmi feltételrendszerét vizsgáljuk meg,
mikroszociális, kulturális és karakterológiai dimenziókban (3. fejezet). Végül pedig a projekt szempontjából
kiemelt fontossággal bíró vállalkozói képzési és szolgáltatási igények bemutatására és elemzésére kerül sor
(4. fejezet). A jelentés a vizsgálat fontosabb következtetéseivel zárul (5 fejezet).
Az egyes témakörök bemutatásánál először a kérdőíves kutatás eredményeit tárgyaljuk, majd ár-
nyaljuk ezeket a fókuszcsoportos vizsgálat fontosabb megállapításaival.
58
Módszertani megjegyzések
A jelentésben közölt összefüggések szigniikáns kapcsolatokat tükröznek. Abban az esetben, ami-
kor nincs szigniikáns kapcsolat két változó között, ám az adatot mégis közöljük, ezt a szövegben vagy a
megfelelő ábrában, táblázatban jelezzük.
A szövegben többször utalunk a vállalkozás-sűrűség vizsgálat (1.1.-es tevékenység) és a kérdőíves
vállalkozói vizsgálat (1.5.-ös tevékenység) eredményeire. Ezek részletes bemutatására a második jelentés-
ben (Kutatásjelentés 2.) kerül sor.
A jelentés készítői
A jelentés elkészítésében az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának következő munkatársai
vettek részt:
Kutatásvezető: Csata Zsombor Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja,

Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék
Kutatók: Kiss Dénes István Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja,

Pásztor Gyöngyi Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja,
Péter László Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja,
Toma Stefánia Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja,
Nemzeti Kisebbségkutató Intézet
Kutató-asszisztensek: Barbovschi Monica Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja

Pakot Ágnes Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja
Szőcs Emese Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja
Vitos Katalin Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja,
Nemzeti Kisebbségkutató Intézet
Az EVK által szervezett internship program keretében:

Ambarus Annamária Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék,
mesteri program
László Oszkár Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Szociológia Tanszék,
mesteri program
Együttműködő kutatók: Bacsárszki Pál Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja,

Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, Magyarország
Györfy Lehel Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja,
Babeş-Bolyai Tudományegyetem,
Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar
Horváth Anna Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja,
Nemzeti Környezetvédelmi Ügynökség
Lengyel György Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja,
Budapesti Corvinus Egyetem,
Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet, Magyarország
Molnár György Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja,
Türr István Képző és Kutató Intézet, Békéscsaba,
Magyarország
EVK • 2011
59
1.4. A kutatás tartalmi terve és módszertani paraméterei
1.4.1. A lakossági kérdőíves vizsgálat (1.2. tevékenység)
A lakossági kérdőíves vizsgálat célja az volt, hogy a vállalkozói szándék jellegzetességeit, genealógi-
áját alaposabban feltárjuk a három fejlesztési régió kisvárosaiban. Emellett fontosnak tartottuk megismerni
a potenciális vállalkozók motivációit, terveit, problémáit, lehetőségeit és elvárásait, feltárni azokat a tipikus
probléma-rendszereket, amelyek a gazdasági válság kapcsán jelentkeztek vagy felerősödtek, megvizsgálni
és modellezni a politikai- és gazdasági környezettel szembeni alapvető attitűd-rendszereket (véleményeket
és az ezeket megalapozó beállítódásokat), mindezt a potenciális vállalkozók képzési igényeinek felderítése
és jobb megértése érdekében.
Kutatásunk egy 3021 fős mintán végzett, személyes megkérdezésen alapuló kérdőíves vizsgálat,
amely a három fejlesztési régió – Nyugati, Észak-Nyugati és Központi – kisvárosaiban élő felnőtt népességre
reprezentatív az alábbi változók szerint: nemek, korcsoportok, nemzetiség és megyei szintű megoszlás.
Az alanyok kontaktálása többlépcsős véletlen mintavétel segítségével történt, a mintavételi hiba 95
százalékos valószínűség mellett +/- 1,8 százalék.1
A terepmunka a három régió 101 kisvárosában zajlott, lebonyolítását az IRES Intézet munkatársai
végezték, az EVK kutatóinak a tervei, szakmai irányítása és felügyelete mellett.
A kérdőívek lekérdezése 2011 május-júniusában történt, a válaszadó nemzetiségének függvényében
román és magyar nyelven.
1.4.1. Fókuszcsoportos vizsgálat potenciális vállalkozókkal (1.4. tevékenység)
Fókuszcsoportos vizsgálatunk a kutatássorozat kvalitatív eleme, melynek célja, hogy kiegészítse és

árnyalja a lakossági survey vizsgálatok statisztikai eredményeit.2 Mindezeket abból a meggondolásból tet-
tük, hogy a képzési tananyag kidolgozói „rá tudjanak hangolódni” a potenciális vállalkozói közösség fő prob-
lémáira és ezek ismeretében alakítsák ki szolgáltatásaik irányvonalait, tankönyveit, képzési kínálatait.
A fókuszcsoportos kutatás során a következő problémacsomagokat vizsgáltuk: alkalmazotti vagy
vállalkozói lét, előnyök és hátrányok, lehetőségek és korlátok a vállalkozások előtt, a vállalkozói siker feltéte-
lei, a vállalkozók társadalmi megítélése, képzési igények, üzleti szolgáltatások, elvárások, jövőkép és vízió.
A témaköröket úgy rögzítettük, hogy a projekt felvállalt célja mellett, adataink a vállalkozók körében kapott
eredményekkel összemérhetők és összehasonlíthatók legyenek.
A fentiek értelmében a fókuszcsoportos vizsgálatnak a következő, a projekt konkrét elvárásrend-

szerére hangolt műveletesített céljai vannak:
– Megismerni, hogy „mit gondolnak a tipikus potenciális vállalkozók” a feltett kérdéskörökben
– Feltárni, hogy „hogyan gondolkodnak és viszonyulnak” a társadalmi, gazdasági illetve üzleti-vállal-
kozói környezetükhöz
– Kideríteni, hogy melyek a tipikus elvárások és értelmezési sémák, amelyeket rutinszerűen használ-
nak
– Elősegíteni, hogy a helyi potenciális vállalkozói közösségek könnyebben megszólíthatók legyenek
ezen ismeretek birtokában
– Segít értelmezni és kontextualizálni (magyarán árnyalni) a survey-típusú statisztikai eredményeket
– Árnyaltabb képet nyújtani az igényelt képzési irányok, elvárások és konkrét tartalmak tekintetében
1 Ez azt jelenti, hogy a jelentésben közölt százalékos megoszlások 95 százalékos valószínűséggel maximum +/-1,8 százalékkal tér-
nek el a teljes populációra jellemző valós értékektől.
2 A fókuszcsoportos vizsgálat jellegét tekintve egy minőségi módszer abban az értelemben, hogy elsősorban nem valamit mér,
vagy számol, hanem elsősorban az egyének valamivel szembeni attitűdjük, beállítódásuk, véleményük mélyebb alapjaira derít fényt.
A kvalitatív kutatások kulcsfogalma a „relevancia”, amely arra utal, hogy valamilyen eset vagy megnyilvánulás egy jelenség ese-
tében fontos, igyelemre méltó, beszédes, magyarán tipikus, példaszerű, szokványosan előforduló. Nem általánosítható ki az egész
népességre, azonban a jelenség ökonómiája szempontjából megkerülhetetlen, nem hagyható igyelmen kívül, fontos.
60
A terepmunka során hét fókuszcsoportos interjút készítettünk Erdély három fejlesztési régiójában.
A helyszíneket két fő kritérium szerint választotta ki az EVK. Egyfelől, a helyszínek fedjék le a három régió
kisvárosaira jellemző tipikus városok skáláját (szerkezet, etnikai jelleg, nagyság, nagyvárostól való távolság,
gazdasági állapot), másfelől pedig térben-földrajzilag is képezzék le a három régiót. A fókuszcsoportos inter-
júk a következő helyszíneken készültek: Dés, Margitta, Zsombolya, Lupény, Kézdivásárhely és Csíkszereda.
A kiválasztott csoportok szándék szerint tükrözik és „kicsiben” (minőségi – tehát nem statisztikai –
jellemvonásaikban) leképzik a viszonylag heterogén potenciális vállalkozók csoportját, melyre nézve a meg-
állapításaink relevánsak. A csoportos interjúra meghívott potenciális vállalkozók összetétele (annak ellenére
hogy nem tekinthető reprezentatívnak) leképezte a kisvárosok nemi és életkori szerkezetét.
További általános információk:

– Az interjúk felvételére 2011 május-júniusában került sor.
– A fókuszcsoportok típusa: hosszított csoportbeszélgetés, 92 - 125 perc időtartammal.
– Az összes megkérdezettek száma: 62 személy, aki potenciális vállalkozónak vallotta magát.
– A potenciális vállalkozó státust a hajlandóság, szándék, valamint a cselekvési terv kritériumok sze-
rint deiniáltuk.
– Az alanyokat egy screener jellegű toborzó kérdőívvel rekrutálta a kolozsvári IRES piackutató cég,
az EVK/CCRIT által megadott toborzási mátrix szerint.
– A beszélgetésekről hangfelvétel, videofelvétel és fotó készült (ebbe minden részvevő explicit for-
mában a beleegyezését adta).
– A feldolgozás és elemzés a beszélgetéseken elhangzottak átírt formájú anyagán alapul.
EVK • 2011
61
2. A vállalkozói potenciál szocio-demográiai háttere és motivációi a három

fejlesztési régióban
A vállalkozás létrehozására irányuló preferenciák és hajlandóság mérésére egy kétlépcsős rendszert

alkalmaztunk. Először arra kérdeztünk rá, hogy ha a foglalkoztatottságot illetően válaszadóinknak válasz-
taniuk kellene, akkor inkább alkalmazottként, vállalkozóként vagy önfoglalkoztatóként dolgoznának. Ezzel
kapcsolatosan egy nyílt kérdés formájában spontán indoklást is kértünk.
Második körben konkrétan a vállalkozás létrehozására irányuló szándékot mértük azzal a kérdéssel,
hogy gondolkodott-e el azon, hogy vállalkozást indítson vagy önfoglalkoztatóvá váljon. Azok esetében, akik
igenlő választ adtak, rákérdeztünk a szándékaik részleteire és motivációira is. Ebben a fejezetben ezeknek az
eredményeknek a bemutatására kerül sor.
2. 1. Preferenciák a foglalkoztatottságban. A vállalkozói hajlam.
A preferált munkaerő-piaci státus tekintetében a három régió kisvárosaira vonatkozó adataink azt
mutatják, hogy a felnőtt népesség egyharmada – ha tehetné – inkább alkalmazottként, 13 százaléka vállal-
kozóként3, 26 százaléka pedig önfoglalkoztatóként4 dolgozna. Igen jelentős azonban azoknak az aránya, akik
az említett lehetőségek közül egyiket sem preferálnák (19 százalék), ami azt jelenti, hogy a vizsgált népesség
egyötöde nem kíván foglalkoztatottként részt venni a munkaerőpiacon. Amint az várható is volt, ezeknek
az alanyoknak döntő többsége gazdaságilag inaktív (84 százalék), 65 százalékuk pedig nyugdíjas, ezek az
arányok azonban – a korábbi vizsgálatok eredményeihez képest – egy jelentős negatív elmozdulást jelente-
nek. (1. ábra) A Gallup Intézet 2009 november-decemberében végzett Flash Eurobarometer vizsgálatában a
munkavállalás ezen formáit nem preferálók aránya mindössze 6 százalék volt. A különbség magyarázható
egyrészt azzal, hogy a mintánkban a nagyobb foglalkoztatottsággal jellemezhető nagyvárosok nem szere-
pelnek, másrészt viszont eléggé valószínű, hogy a gazdasági válságnak komoly hatása volt az egyének saját
gazdasági boldogulásukkal kapcsolatos várakozására is.5 A reálbérek jelentős csökkenése, az alkalmazási
lehetőségek beszűkülése és a vállalkozások működtetését nehezítő kormányzati intézkedések kétségkívül
jelentős befolyással vannak arra, hogy a munkavállalás hazai feltételei sokak számára nem jelentenek egy
realisztikus perspektívát az egyéni boldogulásuk szempontjából. Ezt a feltételezést igazolják a munka világá-
ból való „kivonulás” mögött említett motivációk is. (ld. 2. táblázat)
3 Ebben a jelentésben a vállalkozói státusba soroljuk azokat a személyeket, akik a társasági törvényben szereplő valamely vállalko-
zási forma (korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, közkereseti társaság, betéti társaság, közös vállalat, stb.) tulajdono-
sai, társtulajdonosai, társult tagjai, részvényesei. Ide tartoznak azok is, akik szövetkezetet működtetnek. A vállalkozók – szemben
az önfoglalkoztatókkal, ahol az elsődleges cél a saját és a családi megélhetés biztosítása – elsősorban nyereségtermelésre, azaz a
befektetett, felhasznált eszközök értéke feletti többlet elérésére törekszenek. Ennek érdekében általában nagyobb tőkét fektet-
nek be nyereséget ígérő tevékenységi kör(ök)be.
4 Ebben a jelentésben az önfoglalkoztatókhoz azokat a személyeket soroljuk, akik külön jogi személyiséggel nem rendelkező gaz-
dasági egységeket – egyéni vállalkozást (PFA, AI, PF) vagy családi vállalkozást (AF) – működtetnek. Az önfoglalkoztatók elsődle-
ges célja az egyéni vagy a családi megélhetés biztosítása. Éppen ezért tevékenységük szűkre szabott, csak annyit fektetnek be a
vállalkozásba, amennyit feltétlenül szükséges és amennyi nem veszélyezteti a megélhetési létalapot. Az üzletet elsősorban saját
munkájukra építik. Az önfoglalkoztatók – szemben a vállalkozással – nem növekedésre, hanem stabilitásra, a megélhetéshez,
fennmaradáshoz szükséges vevőkör létrehozására és megőrzésére törekszenek.
5 Az eltérések magyarázatában egyéb, a mintavételi eljárással és a kérdezési technikával kapcsolatos eltérések is szerepet játszhat-
tak. A Gallup felmérése telefonon keresztül zajlott, ebben a mintában pedig egyértelműen felülreprezentáltak a nagyobb város
lakói, akik szigniikánsan nagyobb arányban rendelkeznek (akár több) telefonkapcsolattal.
62
1. ábra
Ha módjában állna megválasztani, hogy hogyan dolgozzon, inkább alkalmazottként, vállalkozóként
vagy önfoglalkoztatóként dolgozna?
2.1.1. A foglalkoztatottsági preferenciák és a vállalkozói hajlam

társadalmi meghatározottsága
A foglalkoztatottsági formák iránti preferenciákat a fontosabb szocio-demográiai tényezők mentén is

megvizsgáltuk és megalkottuk azokat a modális típusokat, amelyek eszerint körvonalazódnak. (1. táblázat)
Az alkalmazotti státust inkább a középkorú, szakiskolai vagy egyetem utáni végzettséggel ren-
delkező fériak preferálják az átlaghoz képest szigniikánsan nagyobb mértékben. Szintén nagyobb arány-
ban dolgoznának alkalmazottként azok, akik 50000 lakos feletti településen vagy megyei jogú városokban
(municípiumokban) élnek, vezető pozíciót töltenek be abban az intézményben, ahol dolgoznak (általában
iparban) és átlagon felüli jövedelemmel rendelkeznek. Ezeket a preferenciákat valószínűleg az magyaráz-
za, hogy minél nagyobb a város, annál nagyobb annak a lehetősége, hogy alkalmazottként (különösen ve-
zetőként) jobban lehessen keresni, több olyan nagyobb tőkével és alkalmazotti számmal rendelkező ipari
vállalkozás, vállalat van, amely versenyképes izetést tud kínálni az alkalmazottainak. Ezeknek az aránya a
Nyugati régióban nagyobb és látható módon nagyobb az alkalmazotti státust preferálók aránya is.
A vállalkozói státust ezzel szemben leginkább a Központi régióban élő, vállalkozóként vagy vezető-
ként a szolgáltatásokban dolgozó vagy diák/egyetemi hallgatói státussal rendelkező iatalok részesítik előny-
ben. A nagyobb (50000 lakos feletti) városok és megyeközpontok mellett nagyobb vállalkozói hajlandóságot
regisztráltunk a kisebb (10000 lakos alatti) városokban is. A vállalkozást preferálók többsége féri, nagyobb
hányaduk egyetemet végzett és apjuk is felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Nagyobb vállalkozói hajlan-
dóság mutatkozik továbbá azok körében, akik még nem házasok és iatalabb koruk ellenére átlag feletti
jövedelemmel rendelkeznek. Nemzetiség szerint is szigniikáns különbségeket regisztráltunk: a magyarok
körében felülreprezentáltak azok, akik, ha tehetnék, inkább vállalkoznának. Hasonlóképpen magas a vállal-
kozói hajlam azok körében, akiket ugyan teljes munkaidőben, de nem munkaszerződéssel alkalmaznak.
Az önállói, önfoglalkoztatói lét hasonlóképpen inkább a saját családot még nem alapított iatalok
számára vonzó, akik középfokú végzettséggel rendelkeznek, és magánzóként szabadúszóként, alkalmazott-
ként pedig munkásként keresik a kenyerüket. Az önállósodás vágya különösen a jövedelem nélküliek köré-
ben magas (ezek tekintélyes hányada még tanulmányait végző diák vagy egyetemi hallgató).
EVK • 2011
Végül a munkaerőpiacról legszívesebben kivonuló réteg többsége idős, alacsonyabb iskolai vég-
zettséggel rendelkezik, nyugdíjas vagy a mezőgazdaságban dolgozik és az országos minimálbér alatt keres.
Nagy arányban vannak közöttük nők és özvegyek. Ezek többsége, még ha munkát is szeretne vállalni, olyan
63
izetésért lenne kénytelen dolgozni, amiért – tekintetbe véve a szociális juttatás vagy a nyugdíj értékét – már
nem lenne ésszerű.
1. táblázat
A foglalkoztatottsági preferenciák szocio-demográiai háttere
(zárójelben a jelzett kategóriában regisztrált értékeknek a teljes mintára vonatkozó átlagértékektől való eltérései, %)
Alkalmazott Vállalkozó Önfoglalkoztató Egyik sem

féri nő féri nő
NEM
(2,4) (2,3) (1,4) (0,9)
NEMZETISÉG/ETNIKAI más nemzetiség magyar román magyar
HOVATARTOZÁS (15,6) (6) (1) (3,4)
elvált egyedülálló egyedülálló, élettárssal él özvegy
CSALÁDI ÁLLAPOT (5,9) (7,3) (6,5) (34,2)
megyei jogú város megyeközpont megyei jogú város, más város
TELEPÜLÉS TÍPUSA megyeközpont
(1,8) (2,8) (0,8) (2,6)
TELEPÜLÉS-KATEGÓRIÁK 50000 felett 50000 felett, 10000 alatt 20000-29999 40000-49999
/NÉPESSÉG (2,2) (2,3) (4,1) (9,1)
Nyugati Központi Észak-Nyugati Észak-Nyugati
FEJLESZTÉSI RÉGIÓ
(9,6) (18,6) (31,3) (23,4)
35-54 18-34 18-34 55 felett
KORCSOPORTOK
(8,5) (6,8) (7,4) (26,8)
szakiskola, egyetem szakiskola, 7 osztály
ISKOLÁZOTTSÁG egyetem utáni képzés elméleti líceum vagy kevesebb
(4,2) (6,5) (5,9) (33,4)
APA ISKOLAI középfok felsőfok középfok alapfok
VÉGZETTSÉGE (0,7) (11,7) (5,6) (10,1)
szekundér tercier tercier primér
GAZDASÁGI SZEKTOR
(4,5) (2,5) (1,4) (26,7)
átlagjövedelem felett átlagjövedelem felett jövedelem nélkül minimálbér alatt
SAJÁT JÖVEDELEM
(2,7) (5,9) (6,9) (3,9)
MUNKAERŐ-PIAgCI STÁTUS önfoglalkoztató vállalkozó szabadfoglalkozású vállalkozó
(vállalkozók, önállók) (11) (24,6) (37,3) (2,4)
MUNKAERŐ-PIACI STÁTUS vezetői pozíció vezetői pozíció munkás munkás
(alkalmazottak) (4) (8,5) (9,5) (2,5)
munkanélküli diák és diák és nyugdíjas
MUNKAERŐ-PIACI STÁTUS egyetemi hallgató egyetemi hallgató
(inaktívak)
(13,1) (14,5) (14,5) (15,5)
SZERZŐDÉS-FORMA munkaszerződés szolgáltatói szerződés szolgáltatói szerződés szolgáltatói szerződés
(alkalmazottak) (1,1) (4,1) (20,9) (1,9)
AZ ALKALMAZÁS teljes munkaidő teljes munkaidő részmunkaidő teljes- és részmunkaidő
IDŐTARTAMA
(csak vállalkozók) (0,7) (0,4) (25,6) (0,0)

– a lakossági vizsgálat eredményei
Arra a kérdésre, hogy miért nem dolgoznának (alkalmazottként, vállalkozóként, önfoglalkoztató-

ként), a válaszadók fele az előrehaladott korára, további tíz százaléka pedig az egészségi állapotára hivatkozott.
Csupán 8 százalékra tehető azoknak az aránya, akik elégedettek az aktuális helyzetükkel, vagy egyszerűen
nem érdekeltek a munkavállalásban (4,4 százalék). Jelentős hányadot képviselnek azonban azok, akik a gaz-
dasági helyzetet kedvezőtlennek ítélik (4,4 százalék), külföldre menekülnének (4,5 százalék) vagy határozat-
lanok (4,4 százalék).
64
2. táblázat
A munka világától való távolmaradás motivációi
Előrehaladott kor, nyugdíjas státus, „dolgozott már eleget” 52,3
Egészségügyi állapot, betegség 9,3
Elégedett a jelenlegi helyzettel 8,1
Külföldre menne dolgozni 4,5
Még nem döntötte el 4,4
Nem érdekli, nem akar dolgozni 4,4
Kedvezőtlen gazdasági helyzet 4,4
Még tanul 3,9
Gyerekvállalás, háztartási munka 3,1
Nincs megfelelő képzettsége, semmihez sem ért 1,0
Más 4,9
Összesen 100
Azok az egyének, akik inkább alkalmazottként dolgoznának, leginkább a munkahely biztonságát

hozzák fel érvként az alkalmazotti státus mellett. Ebben a csoportban a válaszadók egynegyede úgy véli,
hogy az alkalmazotti státus megszokott és kényelmes, egy vállalkozás létrehozása viszont kockázatos, ne-
héz és megfontolt döntést igényel. Az esetek további 22 százaléka érvel úgy, hogy alkalmazottként alacso-
nyabbak a kockázatok, az alkalmazotti státus ix és rendszeres jövedelmet biztosít (19 százalék). Ezekhez
képest lényegesen kevesebb olyan indoklással találkozunk, miszerint az alkalmazotti státus – jobb feltételek,
lehetőségek és egyéni kompetenciák híján – kényszerből fakad. Ezek közé tartozik a vállalkozás-alapításhoz
szükséges megfelelő tudás hiánya (2,1 százalék), nem megfelelő gazdasági környezet (2 százalék), anyagi felté-
telek hiánya (2 százalék), a társadalom és egészségbiztosításhoz kapcsolódó problémák (1,7 százalék), a nem
megfelelő szaktudás (0,7 százalék) stb. (3. táblázat)
3. táblázat
Az alkalmazotti státus preferenciájának motivációi
Mert így szokta meg, kényelmes, nehéz döntés vállalkozást indítani 25,3
Alkalmazásban lenni kevésbé kockázatos 21,8
Állandó rendszeres és ix jövedelem (szemben a változó és bizonytalan jövedelemmel) 18,7
Ez a normális, soha nem fordult meg a fejében, hogy másképp is lehetne 7,7
Az alkalmazás stabilitása miatt 6,4
Jobb izetés 3,2
Vállalkozásalapításhoz szükséges szaktudás hiánya 2,1
A gazdasági feltételek nem kedveznek a vállalkozásalapításnak 2,0
Nincsenek megfelelő pénzügyi források 1,9
Egészségbiztosítás, társadalombiztosítás miatt 1,7
Szakmai okokból, csak alkalmazottként dolgozhat 1,6
Megfelelő szaktudás hiánya 0,7
Vállalkozásötlet hiánya 0,3
Időhiány 0,3
Egyéb 6,5
A vállalkozói státus iránti preferenciák motivációi egyértelműbbek az előzőnél. Az esetek több

mint 40 százaléka a jobb anyagi megélhetés és pénzügyi nyereség miatt vállalkozna, hasonló arányban van-
EVK • 2011
nak azok, akik úgy gondolják, hogy vállalkozás nagyobb személyes függetlenséget biztosít. Minden tizedik
válaszadó, aki a vállalkozást preferálja, a személyes fejlődést, a személyes ambíciók megvalósításának lehe-
tőségét látja benne. Meglepően kevés azoknak az aránya, akik úgy gondolják, hogy egyéb lehetőségek híján
65
kényszerből kellene vállalkozniuk (nincs olyan munkahely, ami az érdeklődésének, képzettségének megfelelő
– 0,9 százalék, nehéz állást találni – 0,6 százalék). (4. táblázat) Hasonló motivációs érvekkel találkozunk azok
körében is, akik legszívesebben önfoglalkoztatóként dolgoznának, esetükben a személyes függetlenség
méginkább felértékelődik, ami érthető is, hiszen az egyéni vállalkozó nemcsak alkalmazóval, hanem alkal-
mazottal szemben sem tartozik elszámolással. (5. táblázat)
Ezek az adatok jól rezonálnak a korábbi mérések eredményeivel: a Gallup Intézet által végzett 2009-
es Flash Eurobarometer kutatásban szintén a személyes függetlenség (a megkérdezettek 55 százaléka), az
önálló gazdálkodás az idővel és munkával (30 százalék) és a jobb jövedelmi kilátások (39 százalék) motiváci-
óit említették a leggyakrabban.
4. táblázat
A vállalkozói státus preferenciájának motivációi
Jobb jövedelmi kilátások 41,8
Személyes függetlenség 40,5
Személyes fejlődés 9,9
Már van vállalkozói tapasztalata 2,7
Nehéz képzettségének, érdeklődésének megfelelő munkahelyet találni 0,9
Munkahelyhiány, alkalmazottként nehéz elhelyezkedni 0,6
Más okok 3,6
5. táblázat
Az önfoglalkoztatói státus preferenciájának motivációi
Vonzó a személyes függetlenség, önállóság: mert nem neki kell alkalmazkodnia a környezethez,
60,1
hanem lehetősége van önállóan alakítani azt
Jobb jövedelmi kilátások, több jövedelemhez jutnak 32,3
Önmegvalósítás lehetősége: érdekes feladatok, kreativitás, az újítás lehetősége 4,5
Vonzó foglalkoztatottsági kilátások hiánya, alkalmazottként nehéz elhelyezkedni 1,4
Mert jelentősen csökkentek az állami szektorban a jövedelmek 0,4
Nehéz képzettségének, érdeklődésének megfelelő munkahelyet találni 0,2
Mert kedvezőek a gazdasági körülmények a vállalkozáshoz 0,1
Egyéb 1,1

a fókuszcsoportos beszélgetések alapján
Akárcsak a kérdőívben, a fókuszcsoportos beszélgetések során is arra kértük válaszadóinkat, hogy

képzeljék magukat egy hipotetikus helyzetbe és nyilatkozzanak arról, hogy inkább alkalmazottak vagy vál-
lalkozók szeretnének-e lenni, ezzel együtt pedig indokolják meg opcióikat.
Lévén, hogy a résztvevők potenciális vállalkozók voltak, várható volt, hogy a vállalkozói hajlam mér-
téke magas lesz: a résztvevők a vállalkozói pozíciót és státust részesítették előnyben az alkalmazottival szem-
ben. Érdekes, de egyben szemléletes kivételt képezett Margitta, ahol a résztvevők többsége (8-3 arányban)
az alkalmazotti státus mellett foglalt állást, szembehelyezkedve a három személyből álló, tudatosan tervező,
vállalkozást létrehozni szándékozó kisebbséggel. Margittán a vállalkozást nem tervező többség narratívája
tipikusan alkalmazotti pozícióból, a vállalkozóval-munkaadóval szembeni egyenlőtlen helyzetből alakított
problematizáló, „sérelmi”, elvárásokat felsorakoztató helyzetéből fakadt, így jó rálátást biztosított a vállal-
kozókkal szemben megfogalmazott kritikákra. Ugyanakkor a két „fél” dinamikus vitája a pro és kontra véle-
mények mentén jól rávilágított az alkalmazotti és vállalkozói pozíciók közötti percepciós különbségekre (erre
a későbbiekben még részletesen is visszatérünk).
66
A vállalkozói hajlam mögöttes érvei között kiemelt helyen olyan tényezőket említettek az alanyok
(településtől függetlenül), mint a vállalkozóra jellemző saját idő feletti rendelkezés és gazdálkodás előnyei (az
„én időm” és a „mások ideje” közötti különbségtétel mentén), a kontroll és felügyelet hiánya (a főnők hiánya),
a függetlenség biztosította előnyök, a fejlődési és karrierlehetőségek, az önmegvalósítás lehetőségei. Mindeze-
ket keretezi a nagyon fontosnak és értékesnek tekintett döntési kompetencia a munka és végső soron saját
maga felett – ezeket a többször és markánsan felbukkanó „rabszolgasors”-hoz hasonlított alkalmazotti stá-
tussal hozták kontrasztba. Az anyagi vonatkozások, a kedvezőnek ítélt pénzjövedelem is kiemelt jelentőségű
ebben a logikában.
A vállalkozói lét hátrányai között elsősorban a nagy felelősség (maga, a család és a cég, valamint az
alkalmazottak megélhetése feletti), a rugalmas, de hosszú munkaidő, a stressz, a folyamatos fejlődési kény-
szer képeztek olyan tényezőket, amelyeket az alanyok spontánul a vállalkozói léttel asszociáltak. A létbizony-
talanság, a kockázat olyan további tényezők, amelyeket a résztvevők egyhangúlag a vállalkozói lét hátrányá-
nak tekintettek.
A másik oldalon a beszélők az alkalmazotti státus előnyének a kis felelősséget, a kötött és ix tar-
tamú munkaidőt, és a döntési kényszer hiányát sorolták fel a viszonylagos nyugalom és létbiztonság mellett
(szisztematikusan, mindegyik helyszínen). Az alkalmazotti státus hátrányai tekintetében a kis (utóbbi időben
mindenki esetében érzékelhető és csökkenő) jövedelmeket, a jogfosztottságot (a kizsigerelést, a valójában
hosszított és meg nem izetett munkaidőt), az alkalmazói visszaéléseket említették.
Adataink tartalomelemzése alapján a következőket állapíthatjuk meg. Egyfelől, a jelenlegi körülmé-

nyek között az alkalmazotti-vállalkozói létformák közül a döntő többség vállalkozói létet részesítené előnyben.
Az alkalmazotti státus előnyei-hátrányai és a vállalkozói lét előnyei-hátrányai közötti mérlegelésben egyér-
telműen az utóbbiak javára alakultak.
Másfelől pedig, az egyenletnek két szintje bomlik ki a narratívákból. Az egyik szint a reális szint, ami
az alanyok mindennapjaival, reális élethelyzetével azonos értelmezési szint. Ezen a szinten a vállalkozások
preferálásának fő oka az alkalmazotti lét kedvezőtlennek ítélt állapota, objektív feltétele. Ez az állapot (amiben
a munkavállaló egyben vagy „rabszolga”, de mindenképpen kiszolgáltatott, vagy pedig alacsony jövedelme
van, ami az iskolázottak esetében státus-inkonzisztenciát is generál) taszító tényezőként működik. Tehát a
vállalkozói lét preferálása igazából az alkalmazotti lét egyértelmű elutasítása, és nem egyértelműen a vál-
lalkozói létforma teljes értékű választása. (Feltehetően, ha a módszerünk megengedte volna, akkor többen
az „Egyik sem” opciót választották volna, mint ahogy a kérdőíves vizsgálat esetében történt). Úgy is fogal-
mazhatnánk, hogy a pillanatnyi alkalmazotti helyzettel-állapottal való magas elégedetlenség strukturálisan
növeli a vállalkozási hajlandóságot, az alkalmazotti státusból való kilépés fontolgatását. A vállalkozói haj-
lammal rendelkezők egy része kényszerből fontolgatja a vállalkozás indítását, nem feltétlenül a vállalkozói
lét vonzereje miatt.
A másik szint az ideális szint – a narratívákban ez mint vonatkoztatási rendszer, viszonyítási pont
jelenik meg. Ezen a szinten – más szavakkal egy ideális helyzetben, ahol a való világra jellemző társadal-
mi problémák és emberi gyengeségek nem lennének érvényesek – a vállalkozási hajlandóság alacsonyabb
(lenne), hiszen a fő taszító hatások (mint az állami alkalmazottak esetében az alacsony jövedelem, előme-
neteli problémák) ebben az esetben nem működnek – innen az a látszólagos ellentmondás, hogy egyesek
bár potenciális vállalkozóknak tekintenek magukra, igazából olyan alkalmazottak szeretnének lenni, akik ix
izetést kapnak és ix munkaidőben dolgoznak.
Összefoglalva, a vállalkozói lét vonzereje, valamint az alkalmazotti lét taszító ereje nagy. E tekintet-
ben a narratívákban konszenzus van. A vállalkozói lét ideáltípusa szerint a vállalkozó a maga ura, aki felelős-
ségteljes munkát végez, rendszerint sokat dolgozik, de mégis rendelkezik ideje felett, nincsenek főnökei és
sokat is keres. Az alkalmazotti létnek – bár vannak előnyei, mint a ix izetés és a felelősség hiánya – de egyre
kevésbé nyilvánulnak meg: az alkalmazottakat a „patronok” kizsákmányolják és alig izetik meg, folyamatos
a munkahelyvesztés veszélye. Az alkalmazotti státus tehát abszolút (önmagában) és relatív értelemben is (a
vállalkozói léthez viszonyítva) alulmaradt az összehasonlításban.
EVK • 2011
67
2. 2. A vállalkozói szándék
2.2.1. A vállalkozói szándék és szocio-demográiai meghatározói
Az alábbiakban – a kérdőíves kutatás alapján – röviden bemutatjuk a vállalkozásindítás szándéka

szerint azonosított kategóriákat. Eszerint röviden jellemezni fogjuk 1. a szándék szerinti potenciális vállalko-
zókat, 2. azokat, akiknek valamikor volt már vállalkozásuk és 3. azt a csoportot, amely szándék szerint nem
akar vállalkozni.
A vállalkozói szándékot a „Gondolkodott azon, hogy saját vállalkozást indítson vagy önfoglalkoz-
tatóvá váljon?” kérdéssel mértük, és csak azoknak a személyeknek tettük fel, akik a kérdezés időpontjában
alkalmazottak, önálló gazdálkodók, cég nélküli vállalkozók vagy inaktívak voltak. A teljes mintasokaság (2857
személy) 15,2 százaléka válaszolt igennel a kérdésre, tehát gondolkodtak azon, hogy saját vállalkozást indítsa-
nak, nagy többségük (84,8 százalék) azonban nem gondolkodott ezen.
2. ábra
Gondolkodott azon, hogy saját vállalkozást indítson vagy önfoglalkoztatóvá váljon?
A szocio-demográiai jellemzők alapján (lásd az 6. táblázatot) azt láthatjuk, hogy a fériak 17,5 száza-
léka gondolt arra, hogy saját vállalkozást indítson, szemben a nők 13,4 százalékával. A családi állapot szem-
pontjából nézve, a nőtlen/hajadonok körülbelül negyede gondolkodott már azon, hogy saját vállalkozást
indítson. Korcsoportok szerint vizsgálva pedig azt láthatjuk, hogy a 18-34 év közöttiek 25,9 százaléka gon-
dolt már saját vállalkozás indítására, túlhaladva a 35-54 év közöttiek és az 55 évnél idősebbek csoportját (15,1
százalék, illetve 3,1 százalék).
6. táblázat
A vállalkozói szándék szocio-demográiai háttere
„Gondolkodott azon, hogy saját vállalkozást indítson vagy önfoglalkoztatóvá váljon?”
Összesen Igen (%) Nem (%)

2857 15,2 84,8
NEM 2421
Féri 1271 17,5 82,5
Nő 1584 13,4 86,6
NEMZETISÉG/ETNIKAI HOVATARTOZÁS 2846
Román 2277 15,8 84,2
Magyar 482 14,9 85,1
Más 92 2,1 97,9
68
Összesen Igen (%) Nem (%)

CSALÁDI ÁLLAPOT 2856
Nőtlen/hajadon 739 25,4 74,6
Házas 1493 13,9 86,1
Élettárssal él 62 14,5 85,5
Elvált 168 12,5 87,5
Özvegy 378 2,1 97,9
Nem válaszolt 16 0 100
TELEPÜLÉS TÍPUSA 2856
Megyeszékhely 670 21,2 78,8
Megyei jogú város 1016 11,2 88,8
Más város 1170 15,2 84,8
TELEPÜLÉS KATEGÓRIÁK/NÉPESSÉG
10.000 alatt 392 16,3 83,7
10.000 – 19.999 652 15,8 84,2
20.000 – 29.999 551 13,2 86,8
30.000 – 39.999 225 10,7 89,3
40.000 – 49.999 192 9,9 90,1
50.000 felett 844 17,9 82,1
FEJLESZTÉSI RÉGIÓK 2856
Központi 1077 16,5 83,5
Nyugati 910 11,1 88,9
Észak-Nyugati 869 17,8 82,2
KORCSOPORTOK 2856
18 – 34 1013 25,9 74,1
35 – 54 951 15,1 84,9
55 és felette 892 3,1 96,9
ISKOLÁZOTTSÁG 2798
Iskolázatlan, elemi, általános iskola 573 6,3 93,7
Középfokú végzettség 1650 15,6 84,4
Felsőfokú végzettség 575 23,5 76,5
AZ APA VÉGZETTSÉGE 2345
Iskolázatlan, elemi, általános iskola 1183 9,0 91,0
Középfokú végzettség 1003 22,5 77,5
Felsőfokú végzettség 159 22,6 77,4
GAZDASÁGI SZEKTOR 2425
Primér szektor 173 8,7 91,3
Szekundér szektor 720 11,4 88,6
Terciér szektor 1258 18,1 81,9
Még nem dolgozott 274 23,7 76,3
SAJÁT JÖVEDELEM
Jövedelem nélküli 274 21,9 78,1
Minimálbér alatt 1124 13,7 86,3
Átlagjövedelem és minimálbér között 1179 14,1 85,9
Átlagjövedelem felett 279 19,4 80,6
MUNKAIDŐ 1252
Teljes munkaidő 1197 20,4 79,6
Részmunkaidő 56 30,4 69,6
EVK • 2011
69
3. ábra
A vállalkozói szándék korcsoportos eloszlása (%)
A főbb jövedelmi kategóriák szerint az látható, hogy a jövedelem nélküliek 21,9 százaléka, az át-
lagjövedelemnél magasabb jövedelemmel rendelkező személyek 19,4 százaléka gondolt arra, hogy saját
vállalkozást indítson, de ezek a személyek nagyobbrészt iatalok, diákok és magasan képzettek. Iskolázott-
ság szempontjából a szándék szerinti potenciális vállalkozók a következőképpen oszlanak meg: az alacsony
iskolázottsággal rendelkezők csupán 6,3 százaléka gondolt arra, hogy saját vállalkozást indítson, szemben a
felsőfokú végzettséggel rendelkezők 23,5 százalékával.
A lakóhely típusa szerint a válaszok a következőképpen oszlanak meg: a megyeszékhelyen élők 21,2
százaléka, megyei rangú (municípium) városokban élők csupán 11,2 százaléka, a más városokban élőknek
pedig 15,2 százaléka gondolt vállalkozásalapításra.
A munkaerő-piaci helyzet szempontjából vizsgálva az derül ki, hogy míg az alkalmazottak több
mint 20 százaléka, az inaktívak csupán 10,5 százaléka gondolkodott már azon, hogy vállalkozást indítson
(ezek döntő többsége iatal diák).
A 4. ábra első oszlopai a megyék szerinti „Igen” válaszok eloszlását mutatják. Eszerint látható, hogy
a Brassó, Máramaros, Szatmár valamint Beszterce-Naszód megyében élők nagyobb arányban gondoltak
már vállalkozásalapításra. A vállalkozói szándék a Maros, Bihar és Temes megyei kisvárosokban a legalacso-
nyabb. Amennyiben a potenciális vállalkozók megyei szintű arányait összevetjük az egyes megyék kisvá-
rosaira jellemző vállalkozás-sűrűséggel, pozitív összefüggést találunk, ami azt jelenti, hogy azokban a me-
gyékben, ahol nagyobb a vállalkozói szándék, ott jó eséllyel több vállalkozás is létrejön.6 Ez alól főleg azok
a megyék jelentenek kivételt, ahol a vállalkozói potenciál átlag (15,2 százalék) alatti, a vállalkozás-sűrűség
tekintetében viszont a regionális átlag (28,9 vállalkozás / 1000 fő) felett helyezkednek el (elsősorban Fehér,
Kolozs és Temes megyék).7
6 A Pearson féle korrelációs együttható értéke 0,345.

7 A két változó szóródási mutatói is hasonlóak: a vállalkozói szándék esetében a szórás 6,1, 22,3-as amplitúdó mellett, a vállalkozás-
sűrűség esetében pedig a szórás értéke 5,7, az amplitúdóé pedig 17,5.
70
4. ábra
A vállalkozói szándék és a vállalkozás-sűrűség
(megyék szerint)
A vállalkozói szándék szocio-demográiai hátterével kapcsolatban összegzésképpen elmondható te-

hát, hogy a nők, idősek, alacsony iskolázottságúak, jövedelem nélküliek vagy alacsony jövedelemmel rendelke-
zők kisebb arányban gondolkodtak azon, hogy saját vállalkozást indítsanak, vagy egyszerűen nem érdekeltek a
vállalkozás-alapításban. Másrészről azonban azok a fériak, a iatalok, az egyedülállóak, akik nagyobb lélekszá-
mú városban vagy megyeszékhelyen élnek, felsőfokú tanulmányokkal és nagyobb jövedelemmel rendelkeznek,
nagyobb arányban gondolkodtak saját vállalkozás indításán.
2.2.2. A potenciális vállalkozók típusai a fókuszcsoportos vizsgálat alapján
A fókuszcsoportos vizsgálatban a mintegy 62 interjúalany által kifejezett vélemények mentén hét

jól körülhatárolható (értsd egymástól függetlenül, több csoportban hasonló jelleggel feltűnő) potenciális
vállalkozói szegmenst sikerült elkülöníteni. A továbbiakban ezeket fogjuk a reprezentativitás igénye nélkül,
ideáltipikusan és modálisan leírni.
Elégedetlen állami alkalmazottak

Tipikusan egyetemi végzettséggel rendelkező állami alkalmazottak, akiknek a reáljövedelme az el-
múlt évben a kormány megszorító intézkedései miatt lecsökkent, a környezetükkel való viszonyukban stá-
tus-inkonzisztenciát érzékelnek, középkorúak, az átlagosnál nyitottabbak. Mivel anyagi helyzetük a várako-
zásaikkal szemben alulmarad, tudásukat és tapasztalatukat a piacon szándékoznak kamatoztatni. Esetükben
a tolóhatások képezik a fő mozgatóerőt, az egyéni vállalkozói forma (PFA), mint fő vagy mellékkereset jelenti
a reális megoldást (a vállalkozókkal folytatott fókuszokon több, ezen a folyamaton „végigment” önállóval ta-
lálkoztunk). A vállalkozás esetükben mint mellékkereset, mint egy második anyagi pillér jelenik meg. Tipikus
igurája a vállalkozásba kezdett tanár. Magas fokon képzéspárti, deklaráltan szeretne részt venni képzése-
ken. Kiemelt célcsoport lehet.
Fiatal pályakezdők
Fiatal, huszonéves pályakezdő fériakról van szó, akiknek középfokú végzettségük és valamilyen ta-
EVK • 2011
nult mesterségük van (asztalos, cukrász), mobilisak (ciklikus vendégmunkás volt külföldön, nyári szezonban).
Tipikus igurája az önfoglalkoztató autóbádogos. Közepes fokon képzéspártiak, szituáció-függően vennének
részt képzésen (ha nem képez nagy időbeni terhet). Kiemelt célcsoport lehet.
71
Korai nyugdíjazottak
Sajátos csoport, elsősorban jó kapcsolatokkal rendelkező, korán nyugállományba vonuló személyek,
akik továbbra is aktívak szeretnének lenni. Közepesen vagy magasan képzett fériakról van szó, akik kapcso-
lati tőkével és kiterjedt hálózattal rendelkeznek. Tipikus igurája a kereskedő, a rendőr, a volt katonatiszt.
Képzéspártiak, alacsonyabb részvételi szándékkal.
Hazatelepülő vendégmunkások
Közepesen iskolázott, külföldön tartósabb ideig munkát vállaló és érett korú (30-40-es) fériakról van
szó, akik családalapítás céljából térnek haza, tapasztalattal és vállalkozásra fordítható kezdőtőkével. Kül-
földön szerzett know-how-jukat akarják kamatoztatni. Tipikus igurája a helyi alternatív kocsmát működtető
vállalkozó. Mérsékelten képzéspártiak, de ez irányban is nyitottak.
Volt önállók és vállalkozók

Lényegében az elmúlt két év átalányadó-veszteseiről van szó, akik kisvállalkozói tapasztalattal ren-
delkeznek, közepesen iskolázottak, maximum középkorúak. Korábbi státusokhoz akarnak visszatérni, amint
a gazdasági helyzet ezt lehetővé teszi. Tipikus igurája a helyi kisboltos, ábécés. Képzés-szkeptikusak, alacso-
nyabb részvételi szándékkal.
Fiatal, magasan képzett nők

Magasan iskolázott – egyetemi, vagy mesteri képzésben részesült – többnyire még hajadon, iatal
(20-30 év közötti) nők, akiknek gyakorlati tapasztalatuk van (diákmunka, részmunkaidős állás az egyetemi
évek alatt) a tanult szakmájukban. Nyitottak, receptívek, önállóak, határozottak és konkrét elképzelésük-
tervük van az indítandó vállalkozásokról – vállalkozáspárti habitus jellemzi őket. Nagyfokon képzéspártiak,
magas részvételi szándékkal. Tipikus igurája a kezdő üzletasszony. Kiemelt célcsoport lehet.
Innovatívak
Egy szocio-kulturálisan heterogén csoport. Egy eredeti ötlet vagy itthon nem létező minta gazdái.
Tipikus igurája az újító.
A fenti jellemvonásokat az alábbi szintetikus táblázatba foglaltuk össze:
7. táblázat
A potenciális vállalkozói szegmensek ideáltipikus proilja
Elégedetlen Korai Volt Fiatal,

Jellemvonás/ állami Fiatal nyugdíja- Hazatelepülő vállalkozók magasan
Megnevezés alkalmazott pályakezdő zott vendégmunkás és önálló képzett nő
Fiatal vagy
Középkorú Nagyon iatal Idősebb Érett iatalkorú Fiatal
Életkor középkorú
40 év körül 20 év körül 55-60 év körül 35-40 év körül 25 év körül
30-45 év körül
Közepes
Iskolázottság Magas Közepes Közepes Közepes Magas
vagy magas
Külföldi „inasság”, Alapozó szakmai
Korábbi tapasztalat, Nincs, speciális Nincs, Közvetlen
Nincs, van speciális tapasztalat,
know-how szaktudás igen szaktudás van tapasztalat
tapasztalat speciális szaktudás
Korábbi státus Aspirációk, strukturális
Sajátosság Státusvesztés Kényszer Lehetőség Aspirációk
visszaszerzése lehetőségek
Indíték Tolóhatás, csökke- Aktivitás Önmegvalósítás,
Kényszer Megélhetés Önmegvalósítás, proit
a vállalkozásra nő jövedelmek iztosítása proit
Képzéssel szembeni Mérsékelten
Kedvező Kedvező Kedvező Szkeptikus Nagyon kedvező
magatartás kedvező
Részvételi szándék Magas és
Alacsony Alacsony Magas Alacsony Nagyon magas
mértéke nagyon magas
Kereskedő, Webdesigner
Tipikus igura Tanár Bádogos Sikeres kocsmáros Sarki kisboltos
volt katonatiszt Öko-pelenka gyártó
Megjegyzés: A meghatározó tulajdonságok és jellemvonások alapján.
72
2.2.3. A vállalkozói szándék mögött húzódó motivációk
A lakossági kérdőíves vizsgálat egyik fő célja az volt, hogy feltérképezze a vállalkozásalapítás mö-
gött húzódó főbb motivációkat, és diferenciáltan értékelje ezeket aszerint, hogy a válaszadók előnyösebb
lehetőségként tekintenek a vállalkozásra (ezek a húzó – „pull” tényezők) vagy pedig – jobb munkalehetőség
híján – kényszerből vállalkoznának (taszító – „push” motivációk). Ezeknek a vizsgálata stratégiai szempont-
ból rendkívül jelentős.
Ennek érdekében a vállalkozás gondolatát fontolgatókat arra kértük, hogy mondják el, mennyire
értenek egyet néhány, push és pull tényezőket egyaránt tartalmazó attitűdsorral. A 8. táblázat az „inkább
egyetértek” és „a teljes mértékben egyetértek” kumulált százalékos gyakoriságát mutatja.
Az eredmények szinte teljes mértékben a vállalkozói hajlam kapcsán mért motivációk sorrendjét
tükrözik.8 Itt is az derül ki, hogy a vállalkozói szándék mögött az említettek közül a „pull” tényezők jelentősége
a nagyobb, ezen belül is azoké, amelyek a jobb anyagi boldogulásra („Több pénzt akarok keresni, mint amennyit
most keresek” – 95,7 százalék) és a személyes önállóságra vonatkoznak („Nagyobb szabadságot akarok abban,
ahogyan a munkámat végzem” – 87,7 százalék, „Mindig a magam főnöke akartam lenni” – 84,8 százalék). Az
egyetértés arányait tekintve ehhez a tömbhöz tartozik még a kihívás-bizonyítási vágy attitűd is („A vállal-
kozás számomra egy kihívást jelent és bizonyítani akarok magamnak, hogy meg tudom valósítani” – 81,5
százalék). A vállalkozás gondolatát fontolgatók körében kevesebb, mint hatvan százalékot tesz ki azoknak az
aránya, akik személyes ambícióikat, elképzeléseiket kívánják megvalósítani, ehhez hasonló arányban vannak
jelen olyanok is, akiket a társadalmi felelősségvállalás iránti kötelességtudat vezérel. A sort a modellkövetés
motivációja zárja, a válaszadók közül csupán minden negyedik illetve ötödik személy említette, hogy egy
nagyra becsült személy példáját követné vagy a vállalkozói hagyományt folytatná a családban.
8. táblázat
A vállalkozói szándék mögött húzódó motivációk
(„ Az alábbi kijelentések mennyire találóak Önre nézve?” – „teljes mértékben” és „inkább igen” válaszok
kumulált százalékos aránya)
Több pénzt akarok keresni mint amennyit most keresek. 95,7

Nagyobb szabadságot akarok abban, ahogyan a munkámat végzem. 87,7
Mindig a magam főnöke akartam lenni. 84,8
A vállalkozás számomra egy kihívást jelent és bizonyítani akarok magamnak, hogy meg tudom valósítani. 81,5
Hobbimat vagy egy korábban elkezdett tevékenységemet akarom vállalkozássá fejleszteni. 63,5
Nehézségeim vannak megfelelően izetett állást találni. (munkanélküliek esetében) 57,9
Otthonról akarok dolgozni. 54,7
Valami olyasmit akarok tenni, amivel másokon segítek. 54,4
Nehézségeim vannak rendszeres állást találni. (munkanélküliek esetében) 53,7
Egy piaci lehetőséget akarok kihasználni. 53,2
Valami olyasmit akarok tenni, ami javít a környezet minőségén. 50,3
Egy ötletet, újítást akarok megvalósítani. 50,2
Jobb munkát akarok végezni, mint a korábbi alkalmazóm. 48,1
Elégedetlen vagyok a mostani munkahelyemmel. (alkalmazottak esetében) 39,1
Egy általam nagyra becsült személy példáját követem. 27,2
Szabadulni akarok a munkahelyemről, ahol hátrányos megkülönböztetésben van részem. (alkalmazottak esetében) 25,5
A családi hagyományt akarom folytatni. 17,6
A megkérdezett taszító „push” faktorok közül a legtöbben a megfelelően izetett (57,9 százalék) és a
rendszeres állás (53,7 százalék) hiányát említették, mint ami arra készteti őket, hogy a vállalkozásalapítás le-
EVK • 2011
8 Az aránybeli különbségek annak köszönhetőek, hogy a hajlam esetében nyílt kérdés formájában kérdeztünk rá a motivációkra, a
szándék esetében pedig minden egyes itemet külön értékeltettünk. Érthető, hogy a nyílt kérdésben a válaszadóink csak a fonto-
sabb motivációkat említették.
73
hetőségét mérlegeljék. Lényegesen alacsonyabb azoknak az aránya, akik munkahellyel való elégedetlenségük
vagy a munkahelyi diszkrimináció miatt vállalkoznának.
Ezeket a motivációkat faktorelemzéssel is megvizsgáltuk, arra voltunk kíváncsiak, hogy válaszadóink
melyeket szokták együtt emlegetni. A legnagyobb varianciahányadot képviselő faktorunk azokkal az érvek-
kel mutat összefüggést, amelyek a kreatív önmegvalósításra és társadalmi felelősségvállalásra vonatkoznak.
Ezt követi az a véleménycsoport, amely a vállalkozásban az egyéni elképzelések, önálló saját kompetenciára
épülő megvalósulását látja. Külön faktorba rendeződnek a nagyobb pénzügyi várakozásokkal és a szemé-
lyes önállósággal/szabadsággal kapcsolatos motivációk. Végül pedig a push-tényezők közül a megfelelő és
állandó állás megtalálásának a nehézsége formál egy – a vállalkozásalapítás mellett szóló – jól elkülöníthető
látens véleményproilt. 9
9. táblázat
Domináns vélemény-proilok a vállalkozói szándék mögött húzódó motivációkban
(faktorok, faktorsúlyokkal)
Innovatív Kompetencia- Anyagi

küldetés- alapú függetle- Kényszer-
tudat önállósodás nedés motívumok
Több pénzt akarok keresni mint amennyit most keresek n.sz. n.sz. 0,760 n.sz.
Nagyobb szabadságot akarok abban, ahogyan a munkámat végzem n.sz. n.sz. 0,758 n.sz.
Mindig a magam főnöke akartam lenni n.sz. n.sz. 0,710 n.sz.
Nehézségeim vannak megfelelően izetett állást találni n.sz. n.sz. n.sz. 0,907
Nehézségeim vannak rendszeres állást találni n.sz. n.sz. n.sz. 0,909
A vállalkozás számomra egy kihívást jelent és bizonyítani akarok
0,687 n.sz. n.sz. n.sz.
magamnak, hogy meg tudom valósítani
Egy ötletet, újítást akarok megvalósítani 0,805 n.sz. n.sz. n.sz.
Egy piaci lehetőséget akarok kihasználni 0,776 n.sz. n.sz. n.sz.
Valami olyasmit akarok tenni, amivel másokon segítek 0,824 n.sz. n.sz. n.sz.
Valami olyasmit akarok tenni, ami javít a környezet minőségén 0,777 n.sz. n.sz. n.sz.
Hobbimat vagy egy korábban elkezdett tevékenységemet akarom n.sz. 0,749 n.sz. n.sz.
vállalkozássá fejleszteni
Jobb munkát akarok végezni, mint a korábbi alkalmazóm n.sz. 0,631 n.sz. n.sz.
Otthonról akarok dolgozni n.sz. 0,761 n.sz. n.sz.
Jelmagyarázat: n.sz. – nem szigniikáns kapcsolat
A vállalkozói szándék mögött húzódó motivációkat – faktoronkénti tagolásban – a fontosabb szocio-

demográiai változók szerint is megvizsgáltuk. Ezeknek az eredményeit az 5-8. ábrák mutatják.
Eszerint a pénzügyi motiváció leginkább a házas, középkorú fériakra jellemző, akik a Nyugati fej-
lesztési régió megyei jogú városaiban élnek. Az önállósodásra való törekvést jellemzően az általános iskolát
végzett, jövedelemmel nem rendelkező fériak említették. (5. ábra)
Az innovativitásra, a kreativitás kibontakoztatására utaló vállalkozói motivációk inkább a nőtlen/
hajadon iatalokra (különösen a diákokra), a társadalmi felelősségvállalás és az ezzel kapcsolatos küldetéstu-
dat pedig leginkább magasabb jövedelemmel rendelkező, nagyobb városokban egyedül élő nőkre jellemző.
A kompetencia-alapú önállósodás faktorával korreláló motivációkat jellemzően a középkorúak és
idős fériak említettek, ezek jelentős része otthon kívánna dolgozni.
A vállalkozói mintakövetésre utaló attitűdök nyilvánvalóan azoknál a személyeknél jelennek meg,
akik egy olyan szakterületen dolgoznak, ahol korábban – a szüleik idejében – is lehetőség volt önállósodni,
önállóan dolgozni. Ez a szocialista tervgazdaság körülményei között leginkább a mezőgazdaságban volt le-
9 A négy faktor egyébként a teljes variancia-hányad csaknem háromnegyedét magyarázza. A rossz illeszkedés miatt az elemzésben
mellőznünk kellett a „Szabadulni akarok a munkahelyemről, ahol hátrányos megkülönböztetésben van részem.”, az „Elégedetlen
vagyok a mostani munkahelyemmel.”, „A családi hagyományt akarom folytatni.” és az „Egy általam nagyra becsült személy pél-
dáját követem.” attitűdöket.
74
hetséges, a családi mintakövetés vágya tehát leginkább azokra az idősebb, alacsonyan képzett kisváros-la-
kókra jellemző, akik a primer szektorban dolgoznak, gazdálkodással foglalkoznak.
Végül a push faktorként emlegetett kényszermotivációkat (munkahelyszerzés nehézsége, munka-
hellyel való elégedetlenség, diszkrimináció) – leginkább azok az idősebb, rendszerint egyedül élő, alacso-
nyabb iskolai végzettségű, szakképzetlen munkásként dolgozó személyek említtették, akik aktív koruk elle-
nére képtelenek olyan állást szerezni, amely elfogadható megélhetést biztosítana a számukra.
5. ábra
A vállalkozói szándék mögötti motivációk 1. >>> Az anyagi függetlenedés faktora
(az egyetértés mértéke, %)
6. ábra
A vállalkozói szándék mögötti motivációk 2. >>> Az innovatív küldetéstudat faktora
EVK • 2011
75
7. ábra
A vállalkozói szándék mögötti motivációk 3. >>> A kompetencia-alapú önállósodás és a mintakövetés
faktorai (az egyetértés mértéke, %)
8.ábra
A vállalkozói szándék mögötti motivációk 4. >>> Kényszermotivációk
76
2.2.4. A szándék szerinti potenciális vállalkozók tervei, a vállalkozásindítás akadályai
Korábban röviden bemutattuk annak a csoportnak az általános szocio-demográiai jellemzőit,

amelynek tagjai az utóbbi időben gondolkodtak azon, hogy saját vállalkozást indítsanak és azokét is, akik
nem szándékoznak vállalkozást indítani. (lásd a 6. táblázatot) Ebben az alfejezetben a szándék szerinti po-
tenciális vállalkozók konkrét terveinek a bemutatására térünk ki. Ez a csoport a teljes mintának a 15,2 száza-
lékát teszi ki.
A vállalkozás indítását fontolgató személyek körülbelül harmada (33,1 százalék) a közeljövőben látja
ezt megvalósíthatónak, 21,9 százalék az elkövetkező két évben, további negyedük pedig még nem tudja,
vagy homályos elképzelése van erről az időpontról.
9. ábra
Gondolkodott azon, hogy saját vállalkozást indítson vagy önfoglalkoztatóvá váljon?
Ezt mikor gondolja megvalósíthatónak?
A szándék szerinti potenciális vállalkozók 23,7 százaléka válaszolta azt, hogy konkrét lépéseket tett
már a vállalkozása elindítása érdekében (összesen 101 alany). Ezen személyeknek több mint fele úgy véli,
hogy a közeljövőben vagy az elkövetkező két évben el tudja indítani a vállalkozást.
Azokat a személyeket, akik tettek már lépéseket a vállalkozáshoz kapcsolódó terveik megvalósí-
tásához, arra kértük, hogy nevezzék meg konkrétan, melyek voltak ezek a lépések. A kérdésre válaszolók
59,4 százaléka felmérte a termék vagy a szolgáltatás piacát, 14,1 százaléka a munkaeszközöket, felszerelést,
9,9 százalék pedig megfelelő helyiséget vagy telephelyet keresett, 5,9 százalék elkezdte szervezni a kezdő
csapatot vagy alkalmazottakat keresett, 20,1 százalék az üzleti terven dolgozott, 23,5 százalék inanszírozási
lehetőséget, 10,9 százalék pedig üzleti tanácsadót keresett és 15,2 százaléka részt vett valamilyen, a vállalko-
záshoz kapcsolódó szakmai képzésen.
Adatainkból az is kiderül, hogy a potenciális vállalkozók többsége – 86,5 százaléka – az alapjaitól sze-
retné felépíteni vállalkozását, 4,3 százaléka átvenné a család által működtetett vállalkozást, 4,3 százalék csat-
lakozna egy franchise rendszerhez, további 3,2 százalék pedig megvásárolna egy üzletet.
A válaszadók körülbelül kétharmada válaszolta azt, hogy egyedül szeretné elindítani a vállalkozását
(62 százalék), és körülbelül egyharmada azt, hogy másokkal közösen (37 százalék).
A kérdőív nem tartalmazott kérdést arra vonatkozóan, hogy mivel indokolják azon döntésüket, hogy
egyedül vagy inkább másokkal közösen szeretnék elindítani vállalkozásukat. Az általánosított bizalomra vo-
natkozó kérdésünk ebből a szempontból viszont tanulságos eredményekkel szolgál: azok, akik szerint jobb ha
óvatosabbak vagyunk más személyekkel szemben, azok inkább egyedül fognának a vállalkozás-alapításhoz.
EVK • 2011
77
10. ábra
Mit tett annak érdekében, hogy vállalkozóvá, önfoglalkoztatóvá váljon? (%)
A vállalkozás helyszínének kiválasztásában a legtöbben a saját lakótelepülésüket részesítenék

előnyben (53,1 százalék), 23 százalékuk pedig abban a megyében kíván tevékenykedni, ahol a lakóhelye is
van.
A szolgáltatás vagy a termék forgalmazási helyszíne szempontjából a válaszok a következőképpen
oszlanak meg: a legtöbben (43,2 százalék) a lakóhelyükön szeretnék forgalmazni a termékeiket, 32,6 száza-
lék abban a megyében, ahol élnek, és 27,5 százalék az országban és csupán 10,1 százalék külföldön.
A vállalkozás elindításához szükséges pénzügyi források tekintetében az alanyok csupán 0,3 száza-
léka válaszolta azt, hogy nincs szüksége inanszírozásra. Körülbelül harmada a válaszadóknak a személyes
megtakarítását használná fel, és körülbelül negyedük (25,1 százalék) banki vagy egyéb pénzintézet inanszí-
rozását venné igénybe. (11. ábra)
11. ábra
Az alábbiak közül melyik az a pénzügyi forrás, amelyet a leginkább igénybe tudna venni ahhoz,
hogy elindítsa vállalkozását? (%)
78
A vállalkozói hajlandóság vizsgálata szempontjából igen lényeges, hogy a lakosság a vállalkozás-

alapítást mennyire tekinti kockázatosnak. A válaszadók nagy többsége (76,8 százalék) gondolja úgy, hogy egy
vállalkozás indítása nagyon vagy meglehetősen kockázatos lenne, 22 százalék úgy gondolja, hogy nem lenne
kockázatos, 1,3 százalék pedig nem tudja még felmérni az ezzel járó kockázatokat. (10. táblázat) A kockázat
mértékét szigniikánsan alacsonyabbnak ítélik azok, akik az elmúlt 12 hónapban tettek lépéseket a vállalko-
zásindítás érdekében.
10. táblázat
Mit gondol, mennyire lenne kockázatos Önnek vállalkozást indítani?
Nagyon kockázatos lenne 24,5
Meglehetősen kockázatos lenne 52,3
Kevésbé lenne kockázatos 18,6
Egyáltalán nem lenne kockázatos 3,4
Nem tudja 1,3
Nagyon kockázatos lenne 24,5
Azok körében, akik fontolgatják a vállalkozásalapítást, az ezzel kapcsolatos kockázat-percepció úgy

tűnik társadalmilag kevéssé diferenciált. Nagyobb kockázatot látnak a vállalkozásalapításban azok, akik kis-
városban élnek és az is érzékelhető, hogy az iskolázottsági szint növekedésével párhuzamosan a kockázat-
percepció is növekszik (a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 81 százaléka gondolja úgy, hogy egy vállal-
kozás indítása inkább kockázatos, szemben az alacsonyabb iskolai végzettségű személyek 72 százalékával).
Nagyobb kockázatot látnak a vállalkozásalapításban továbbá a családos, mezőgazdaságban dolgozó szemé-
lyek.
A kockázat-percepciót illetően nemek, nemzetiség, korcsoport, fejlesztési régiók szerint nincsenek
szigniikáns különbségek.
A vállalkozásindítás kockázataira és az ezzel kapcsolatos akadályokra a fókuszcsoportos vizsgálat

keretében is rákérdeztünk. Az interjúalanyaink a fő akadálynak a pénz-és tőkehiányt említették a leggyakrab-
ban, „a vállalkozáshoz pénz, sok pénz kell” érvelés alapján. Az ismeretlen kockázatok, a túlzott bürokrácia, a
kiismerhetetlen törvénykezés, az információhiány, a korrupció, a kisvárosi (szegényes) körülmények, a gyen-
ge reális vásárlóerő, a szegénység, a rosszul képzett munkaerő, az általában érzékelt gazdasági válság képe-
zik a megkérdezettek véleménye szerint a vállalkozás-indítás legfontosabb akadályait. Fontos megjegyezni,
hogy az eredeti ötlet vagy a piacról való információ hiánya, megszerzési nehézsége, költsége csak elvétve
fordult elő. A tapasztalat azt mutatja, hogy érzékelt akadályok alig hozhatók kapcsolatba a potenciális vál-
lalkozók típusaival.
A megnevezett és felsorolt akadályok jellegüket tekintve kontextuálisak, a környezet objektív felté-
teleit képezik – ezekre, mint nehezen áthidalható akadályokra tekint a válaszadók többsége. Személyes aka-
dályok nem bukkantak fel.
A fókuszcsoportos vizsgálat során az is kiderült, hogy – a vállalkozás-alapítás akadályaival szemben –

sokkal kevésbé kiforrottak azok az elképzelések, amelyek a vállalkozásfejlesztés lehetőségeire vonatkoz-
nak. Amikor arra kérdeztünk rá, hogy milyen lehetőségeket látnak a régióban a vállalkozások fejlődésére,
milyen komparatív előnyei, illetve hátrányai vannak az adott régiónak a vállalkozásfejlesztés szempontjából,
az alanyok meglehetősen tanácstalanok voltak. Úgy tűnik, hogy ez egy kevésbé relektált kérdéskör, így a
válaszokban olyan általánosabb elemek merültek fel, mint a turizmus – minden helyszínen, a közéletet mé-
lyen átható diskurzus nyomán – a tradíció és az egészséges klíma, az erdők, a faipar, az erdei gyümölcsök
(Kézdivásárhely, Csíkszereda), a gyógykezelés és termálvíz jelentette előnyök (Margitta), a multikulturális
hagyomány nyomai (Zsombolya), a nagyvároshoz való relatív közelség (Dés), az ipari múlt (Zsombolya,
Lupény), mezőgazdaság, mint ágazat (minden helyszínen).
EVK • 2011
Az említett lehetőségek, vagy előnyök azonban kizárólag általános, közösségi-társadalmi szinten

konigurálódtak, azok nem képeztek egyéni szinten gazdaságilag kiaknázható, vállalkozás által értékesíthe-
tő értéket – a megkérdezettek felfogásában.
79
2.2.5. A vállalkozásindítás vélt akadályai – mit mondanak azok, akik már nem vállalkoznak?
Vizsgálatunk egy igyelemre méltó szegmensét képezik azok, akik korábban vállalkoztak, időközben
azonban megszűnt a vállalkozásuk és le is mondtak ebbéli szándékaikról. Ezeknek az aránya azonban csupán
4 százalék, ami az egyszerű leíráson túl elmélyültebb statisztikai elemzésre nem teremt lehetőséget. (Az ösz-
szesen 2401 alanyból 95 személy volt korábban vállalkozó. Ezek közül 3 személy még 1990 előtt abbahagyta
a vállalkozást, 21-en 2000 előtt, és 24-en 2007 előtt, 32-en pedig 2007 után.)
A korábban vállalkozók nagy többsége 40 év fölötti, iskolázottság szerint 68,5 százalékuk középszin-
tű vagy szakiskolai végzettséggel, 27,2 százalékuk pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A településtí-
pusok szerint a volt vállalkozók többsége az 50000 fölötti vagy a 30000 alatti városokból származik.
Ezeket a személyeket is megkérdeztük arról, hogy milyen akadályokat látnak egy vállalkozás indí-
tásában. A legtöbben (45 személy) a vállalkozáshoz szükséges támogatás vagy tőke hiányát említették, 32-en
a jelenlegi gazdasági helyzetet, 28-an az életkorukat, 26 az eladósodástól való félelmet, 23-an a szabályo-
zások komplexitását és 20-an a múltbeli kellemetlen tapasztalatot. Hogyha mégis indítanának vállalkozást,
akkor motivációként a legtöbb említést (38) egy magasabb jövedelem kapta, ezt követte a támogatáshoz
való könnyebb hozzáférés.
2.2.6. A vállalkozásindítás vélt akadályai – mit mondanak azok, akik nem akarnak vállalkozni?
A következő alfejezetben bemutatjuk, hogy milyen érveket sorolnak fel a vállalkozás-indítás ellen
azok a személyek, akik nem fontolgatják a vállalkozásalapítást. Az alanyok legtöbb három akadályt választ-
hattak ki egy előre meghatározott lista alapján, anélkül, hogy ezt a listát fontossági sorrendbe állítsák.
Akik nem gondolkodtak azon, hogy saját vállalkozást indítsanak, a legtöbbször az üzleti ötlet hiányát
említették (26,6 százalék), majd a támogatáshoz való nehézkes hozzáférést (25,2 százalék), az életkort (24,1
százalék) és a jelenlegi gazdasági helyzetet (21,3 százalék). A százalékok az összes említést jelölik.
12. ábra
A vállalkozás-indítás akadályai (%)
A legtöbb említést kapott üzleti ötlet hiányát az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők (37,2
százalék), a Nyugati fejlesztési régióban élők (33,5 százalék), a primer szektorban dolgozók (30,7 százalék),
az alacsony jövedelmű vagy jövedelemmel nem rendelkező személyek (55,3 százalék) jelölték be.
80
11. táblázat
Az üzleti ötlet hiánya, az iskolázottság függvényében
Igen Nem
Iskolázatlan, elemi, általános iskola 37,2 62,8
Középfokú végzettség (szakiskola, líceum, posztliceális) 26,1 73,9
Felsőfokú végzettség (egyetem, egyetem utáni képzés) 17,4 82,6
Ezzel szemben, a vállalkozásindításhoz szükséges támogatás vagy tőke hiányát leginkább a je-
lenlegi munkahelyük szempontjából stabilaknak tekinthetők (munkaszerződéssel, meghatározatlan időtar-
tamra és teljes munkaidőben alkalmazott személyek) említették. Szintén nagyobb arányban említették ezt
az akadályt a felsőfokú (27 százalék) vagy középfokú, illetve szakiskolai végzettséggel rendelkezők (26,5 szá-
zalék), valamint a szekunder illetve a tercier szektorban dolgozók. Ugyanakkor ezen személyeknek közel har-
mada a Központi (31,9 százalék) valamint az Észak-Nyugati (26,6 százalék) fejlesztési régióból származik.
A jelenlegi gazdasági helyzetet akadályként említők közül a legtöbben Bihar megyéből (40,8 szá-
zalék) és Hunyad megyéből (31,9 százalék) származnak. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők inkább emlí-
tették akadályként a jelenlegi gazdasági helyzetet, mint az alacsony iskolázottsággal rendelkezők (21,4 szá-
zalék szemben a 16,2 százalékkal). Míg a szükséges támogatáshoz vagy tőkéhez való hozzáférést leginkább
a Központi fejlesztési régióban említették, addig itt a jelenlegi gazdasági helyzetet csupán 18,8 százaléka
említette (szemben a Nyugati és Észak-Nyugati régió 22,8 százalékával)
Az életkort összesen 728 esetben említették mint akadályt egy vállalkozás indításában, de ezek
nagy többsége – 79,8 százaléka – 50 év fölötti személy, és csupán 6 százaléka 24 éven aluli. Az alacsonyabb is-
kolázottsággal rendelkezők (legtöbb befejezett általános iskolával) értelemszerűen az életkort jelölték meg
mint akadályt (pl. 42,9 százaléka az általános iskolával rendelkezőknek szemben a felsőfokú végzettséggel
rendelkezők 9,6 százalékával).
A 13. ábra az említett akadályok régiók szerinti eloszlását mutatja. Láthatjuk, hogy a Nyugati régió-
ban élők a legtöbbször a következő akadályokat említették: az üzleti ötlet hiánya (33,5 százalék), életkor (26,3
százalék) és a jelenlegi gazdasági helyzet (22,8 százalék). A Központi fejlesztési régióban említett akadályok
részben eltérnek és diverziikálódnak is egyben a Nyugati régióhoz képest: a legtöbben a szükséges támo-
gatáshoz való hozzáférést említették (31,9 százalék). Ezt követi az életkorra való hivatkozás (25,89 százalék)
valamint 23,3 százalékkal az üzleti ötletek hiánya. Az említések gyakoriságának sorrendje az Észak-Nyugati
fejlesztési régióban a következőképpen alakult: ebben az esetben is a legtöbb említést 26,6 százalékban a
támogatáshoz illetve tőkéhez való hozzáférés hiánya kapta. Ezt követi az üzleti ötletek hiányára való hivat-
kozás (23,7 százalék), valamint a jelenlegi gazdasági helyzet (22,8 százalék).
13. ábra
A vállalkozásindítás akadályai, régiók szerint (%)
EVK • 2011
81
A 12. táblázatban röviden összefoglaltuk a négy leggyakrabban említett akadályt és a válaszadók

szocio-demográiai jellemzői szerinti eloszlását. Itt látható, hogy az üzleti ötlet hiányát a leggyakrabban a ro-
mán nemzetiségű, nem megyeszékhelyen vagy megyei rangú városban, a Nyugati fejlesztési régióban élők, idő-
sebbek, alacsony iskolázottságúak, a primer szektorban dolgozók, valamint a jövedelem nélküliek és az alacsony
jövedelemkategóriába tartozók említették. A szükséges támogatáshoz illetve tőkéhez való hozzáférést valamint
a jelenlegi gazdasági helyzetet leginkább a megyei rangú városban, a Központi és Észak-Nyugati fejlesztési régió-
ban élők, a iatalok és az 55 évnél iatalabb személyek, közép- valamint felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a
szekunder- és tercier szektorban dolgozók, illetve a magasabb jövedelemmel rendelkezők választották.
12. táblázat
A vállalkozásindítás akadályai a szocio-demográiai jellemzők tükrében (%)
Nincs ötlete a vállal- A vállalkozáshoz A jelenlegi

kozás indításához/ szükséges támogatás/ gazdasági
Nincs üzleti ötlete tőke hiánya helyzet Életkor
NEM
Féri 26,7 26,3 20,1 22,1
Nő 26,5 24,3 22,1 25,7
NEMZETISÉG/ETNIKAI HOVATARTOZÁS
Román 27,5 25,8 21,6 22,7
Magyar 20,8 23,8 20,2 32,1
TELEPÜLÉS TÍPUSA
Megyeszékhely 24,3 22,7 19,0 18,3
Megyei jogú város 22,9 29,2 24,8 26,7
Más város 31,2 23,2 19,6 25,1
FEJLESZTÉSI RÉGIÓK
Központi 23,3 31,9 18,8 25,8
Nyugati 33,5 15,6 22,8 26,3
Észak-Nyugati 23,7 26,6 22,8 19,7
KORCSOPORTOK
18–34 26,1 27,5 22,2 5,8
35–54 25,9 27,0 24,0 14,5
55 és felette 28,0 20,4 17,1 56,5
ISKOLÁZOTTSÁG
Iskolázatlan, elemi, általános iskola 37,2 18,6 16,2 42,9
Középfokú végzettség 26,1 26,5 20,5 23,3
Felsőfokú végzettség 17,4 27,5 28,8 9,6
AZ APA VÉGZETTSÉGE
Iskolázatlan, elemi, általános iskola 28,5 25,2 20,9 36,1
Középfokú végzettség 23,9 27,8 21,7 12,9
Felsőfokú végzettség 21,8 32,4 31,8 8,9
GAZDASÁGI SZEKTOR
Primér szektor 30,7 16,9 16,9 46,0
Szekundér szektor 27,2 30,0 20,6 29,3
Terciér szektor 22,6 25,4 23,7 19,1
Még nem dolgozott 39,9 29,1 20,6 13,5
SAJÁT JÖVEDELEM
Jövedelem nélkül 33,0 30,9 22,7 11,0
Minimálbér alatt 29,3 24,4 19,4 25,3
Átlagjövedelem és minimálbér között 24,8 25,3 22,3 28,0
Átlagjövedelem felett 17,3 22,9 22,9 16,3
MUNKAIDŐ
Teljes munkaidő 23,1 30,3 26,8 10,3
Részmunkaidő 19,6 23,2 28,6 14,0
82
2.2.7. A vállalkozásalapítás lehetséges ösztönzői a vállalkozni nem szándékozók körében
Azokat az alanyokat, akik nem gondolkodtak el a vállalkozás-alapításon, megkértük arra is, hogy
mondják meg: ha mégis létezne valami ami miatt vállalkozást indítanának, akkor az mi lenne? A kérdőív
tartalmazott egy előre kódolt listát a lehetséges motiváló tényezőkkel, de a kérdezőbiztosok ezt nem olvas-
hatták fel az alanynak, hanem a szabad válaszokat kellett helyben kódolják a megadott válaszlehetőségek
szerint.
A kérdésre így összesen 2035 érvényes választ kaptunk, amelynek 39,2 százaléka egy, a jelenleginél
magasabb jövedelmet jelölt be, 24,9 százalék nem tudott megemlíteni egy motiváló tényezőt sem, és 14,1
százalék pedig a szükséges pénzügyi tőkéhez való hozzáférést jelölte meg.
13. táblázat
Mi az, ami arra tudná Önt motiválni, hogy vállalkozást indítson vagy önállóként dolgozzon? (%)
Jelenlegi keresetéhez képest többet szeretne keresni 39,2
Szükséges pénzügyi tőkéhez való hozzáférés 14,1
Saját maga főnöke akar lenni 10,5
Egy ötlet vagy innováció kivitelezésének a vágya 4,3
Haszontalanná válás abban, amit csinál 2,0
Egyéb 5,1
Nem tudja 24,9
Iskolázottsági szint szerint: az alacsony iskolázottsággal rendelkezők 30,3 százalékát a jelenlegi-

nél magasabb jövedelem tudná motiválni arra, hogy mégis elindítson egy vállalkozást, de ugyanakkor ezen
személyeknek 43,1 százaléka nem tudott megemlíteni egy motiváló tényezőt sem. A közép- illetve felsőfokú
tanulmányokkal rendelkezők esetében azonban egy, a jelenleginél magasabb jövedelem összekapcsolódik
valamelyest a szükséges tőkéhez való hozzáféréssel. (39 százalék nagyobb jövedelemre vágyik, 23 százalék
nem tudna megemlíteni egy motiváló tényezőt sem.) A felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében ez az
arány megnő 49,7 százalékra, és azoknak az aránya, akik nem tudnak egy motiváló tényezőt sem megemlí-
teni, lecsökken 9,8 százalékra.
Munkaerő-piaci helyzet: mind az alkalmazottak, mind az inaktívak esetében a leggyakrabban em-
lített motiváló tényező a nagyobb jövedelem lehetne. Másrészről azonban az inaktívak esetében 38,8 szá-
zalék nem tudott megnevezni egyetlen konkrét motiváló tényezőt sem (ugyanakkor nagyjából ez volt az a
kategória is, amelyik arra a kérdésre, hogy ha választhatnának akkor inkább alkalmazottként vagy inkább
vállalkozóként dolgozna, azt válaszolta, hogy inkább alkalmazottként.)
Gazdasági szektor: gazdasági szektoronként vizsgálva a kérdést, azt láthatjuk, hogy a szekundér
szektorban dolgozók 40,3 százaléka valamint a terciér szektorban dolgozók 44,2 százaléka válaszolta azt,
hogy a nagyobb jövedelem motiválná őket egy vállalkozás indításában. A primér szektorban dolgozók ezt
a tényezőt csupán 24,6 százalékban említették. A többségük – 45,8 százalék – nem tudott megemlíteni egy
motiváló tényezőt sem, szemben a tercier szektorban dolgozók 18 százalékával.
14. táblázat
A motiváció említése, gazdasági szektoronként (%)
Primer Szekunder Tercier Még nem
szektor szektor szektor dolgozott
Szükséges pénzügyi tőkéhez való hozzáférés 9,3 12,2 14,6 13,5
Egy ötlet vagy innováció kivitelezésének a vágya 1,7 3,0 5,2 5,9
Haszontalanná válás abban, amit csinál 3,4 1,5 2,5 2,2
Jelenlegi keresetéhez képest többet szeretne keresni 24,6 40,3 44,2 42,7
Saját maga főnöke akar lenni 10,2 8,8 10,7 15,7
EVK • 2011
Egyéb 5,1 7,3 4,8 1,1

Nem tudja 45,8 26,8 18,0 18,9
83
Etnikum: A román nemzetiségűek 43,2 százalékát motiválná a nagyobb jövedelem abban, hogy
vállalkozást elindítsanak, szemben a magyarok 22 százalékával. Ugyanakkor, a magyarok kissé magasabb
százaléka – 24,2 százalék - említette a szükséges támogatáshoz, illetve tőkéhez való hozzáférést, a román
nemzetiségűek 12,3 százalékához képest. Ezzel szemben, a magyar nemzetiségű válaszadók 33,5 százaléka
nem tudott megnevezni egyetlen motiváló tényezőt sem.
14. ábra
Mi az (ha egyáltalán van ilyen), ami arra motiválná Önt,
hogy vállalkozást indítson vagy önállóként dolgozzon? (%)
Fejlesztési régió: a Nyugati fejlesztési régióban élő válaszadóknak csupán 6,0 százaléka említette
lehetséges motiváló tényezőként a szükséges tőkéhez való hozzáférést (szemben a Központ régióban élők
18,4 százalékával, valamint az Észak-Nyugati régióban élők 17,9 százalékával). Ezzel szemben a legtöbben –
35,7 százalék – nem tudott megemlíteni egy motiváló tényezőt sem.
Jövedelem: A jövedelem nélküliek, valamint az alacsony jövedelemmel rendelkezők többsége moti-
váló tényezőként a szükséges tőkéhez való könnyebb hozzáférést, valamint a magasabb jövedelemhez való
hozzáférést említették. Az átlagjövedelemmel és minimálbérrel, valamint az ennél magasabb jövedelemmel
rendelkezők inkább a magasabb jövedelmet jelölték meg, mint lehetséges motiváló tényezőt.
84
3. A vállalkozóvá válás társadalmi feltételei
3.1. A mikroszociális és intézményi környezet hatása a vállalkozóvá válásra

A vállalkozóvá válást befolyásolja az egyén mikroszociális környezete mint követhető, lemásolható
vállalkozói modelleknek jelenléte vagy hiánya, valamint a vállalkozás működtetésében erőforrásként hasz-
nosítható kapcsolatok minősége és mennyisége. Amennyiben pedig a vállalkozóvá válás egy folyamat, mely-
nek első fázisa a potenciális vállalkozóvá válás, a mikroszociális környezet jellemzői a potenciális vállalkozó-
vá válást is meghatározhatják. A továbbiakban ennek a kérdésnek az elemzésével foglalkozunk, vagyis azt
vizsgáljuk, hogy a mikroszociális környezet jellemzői milyen hatást gyakorolnak a potenciális és tényleges
vállalkozóvá válásra.
A vállalkozói modellnek a kérdezettek közvetlen társas környezetében való jelenlétére a családi
kapcsolatok különböző típusai keretében kérdeztünk rá, és két kivétellel szigniikáns kapcsolatot találtunk a
vállalkozói modell jelenléte és a vállalkozói státus között. Amennyiben a kérdezett házastársa/élettársa, test-
vére vagy közeli barátja vállalkozó, a kérdezett nagy valószínűséggel potenciális vállalkozó, vagy még nagyobb
valószínűséggel maga is vállalkozó. (15. ábra) Ezek az összefüggések a vállalkozóvá válásnak azt a modelljét
igazolják vissza, amely szerint a vállalkozóvá válás egy lineáris folyamat eredménye, amelynek köztes fázi-
sában az egyén potenciális vállalkozó, majd vállalkozóvá válik/válhat – a vállalkozóvá válásban pedig segítő
tényező a vállalkozói minta jelenléte a felsorolt három kapcsolattípusban.
A fenti kapcsolatoktól eltérően a vállalkozói mintának a szomszédok és rokonok közötti jelenléte in-
kább a potenciális vállalkozóvá válást segíti, mint a vállalkozóit. Más szóval, ha ezekben a kapcsolatokban
található vállalkozó, az egyének potenciális vállalkozóvá válnak – maguk is fontolgatni kezdik egy vállalkozás
elindítását – de úgy tűnik, hogy a vállalkozói modellnek e kevésbé szoros társadalmi kapcsolatokban való
jelenléte nem elegendő a vállalkozóvá váláshoz, ez inkább csak akkor következik be, ha a már említett közeli
kapcsolatokban is találhatók vállalkozók.
15. ábra
Volt-e az ön családjában, rokonságában, barátai vagy közeli rokonai között vállalkozó? (%)
A kérdezettek nagyszülei és gyerekei között vállalkozók oly kis számban fordulnak elő, hogy ezek
hatása a vállalkozóvá válásra nem elemezhető. Az esetszámok egyébként a többi kapcsolat esetében is óva-
EVK • 2011
tosságra intenek, hisz különösen a vállalkozók kategóriájában viszonylag kevés esetünk van. A vállalkozó-
kat vizsgáló kutatásunknak köszönhetően azonban leellenőrizhető, hogy a vállalkozói modell előfordulási
gyakorisága az egyes kapcsolattípusokban mennyire megbízható a lakossági kutatás esetében. A 16. ábrán
85
az látható, hogy lakossági vizsgálatba bekerülő vállalkozók körében talált eredmények mennyire térnek el a
vállalkozói vizsgálatban kapott eredményektől.10 Mint látható, a két adatsor megnyugtatóan közel áll egy-
máshoz, ami azt jelzi, hogy a kis esetszám ellenére is megbízhatóak a lakossági vizsgálatban a vállalkozókra
kapott adatok. A vállalkozói vizsgálatban viszont nem kérdeztünk a vállalkozóvá válás korábbi fázisaiban ta-
lálható személyeket, potenciális vállalkozókat és nem vállalkozókat, így a mikro-szociális környezet vállalko-
zóvá válásra gyakorolt hatásának az elemzését csak a lakossági vizsgálat alapján tudjuk elvégezni.
16. ábra
Volt-e az ön családjában, rokonságában, barátai vagy közeli rokonai között vállalkozó?
(százalék, vállalkozók csoportja)
A vállalkozói modellnek a fentiekben vázolt hatását a vállalkozóvá válásra kontingencia-táblák alap-

ján fogalmaztuk meg. Ehhez mérten egy regressziós modell az összefüggések erősségét is megragadja.
Hogy a vállalkozói modell jelenlétének a vállalkozóvá válás különböző szakaszaira gyakorolt esetleges eltérő
hatását le tudjuk ellenőrizni, külön is vizsgáljuk annak hatását a potenciális vállalkozóvá válásra, illetve a
vállalkozóvá válásra. (15. táblázat)
15. táblázat
A vállalkozói modell társadalmi kapcsolatokban való jelenlétének hatása a potenciális és tényleges
vállalkozóvá válásra (regressziós béta együtthatók)
Kapcsolat Potenciális vállalkozói státusz Vállalkozói státusz
Házastárs 0,054 0,130
Szülő 0,095 0,074
Gyerek -0,047 X
Testvér X 0,081
Közeli barát 0,099 0,132
Rokon 0,061 X
Jelmagyarázat: X – a kapcsolattípus hatása nem szigniikáns
Az eredmény hasonló ahhoz, amit korábban a kontingencia-táblák alapján is megfogalmaztunk: a

potenciális vállalkozóvá válásban meghatározó a vállalkozói modellnek a szülők, közeli barátok és rokonok kö-
rében való jelenléte. A vállalkozóvá váláshoz azonban a barátok kivételével elsősorban nem ezekben a kapcsola-
tokban kell jelen legyen a vállalkozói modell, hanem az ezeknél erősebb házastársi és testvéri kapcsolatokban.
10 A vállalkozói vizsgálat bemutatását lásd a bevezetőben. Az kérdéssor mindkét vizsgálatban azonos volt.
86
Egy következ kérdésben megvizsgáltuk a személyes kapcsolatháló összetételét/heterogenitását,

pontosabban különböző, a vállalkozóvá válás szempontjából hasznosnak ítélt társadalmi kapcsolatok meg-
létét és ezek hatását a vállalkozóvá válásra. E kapcsolatok két körére kérdeztünk rá, az egyik inkább gazda-
sági, a másik politikai-közigazgatási jellegű. Az adatokból jól látszik, hogy a gazdasági kapcsolatok gyako-
ribbak, mint a politikai-közigazgatási jellegűek és a vállalkozóknak tendenciaszerűen több kapcsolatuk van,
mint a potenciális vállalkozóknak, utóbbiaknak pedig több, mint a potenciálisan nem vállalkozóknak.
17. ábra
Vannak-e önnek a következő foglalkozású ismerősei? (%)
Hasonlóképpen vizsgáltuk a vállalkozóvá válás és a vállalkozások működése szempontjából releváns

intézményi környezettel meglévő kapcsolatokat, azaz a kérdezettek intézményi kapcsolathálóját. Ezekkel
a kapcsolatokkal már kevésbé rendelkeznek a megkérdezettek, mint az előző, személyes kapcsolatokkal,
különösen gazdasági intézményekkel. Ez esetben is azt a tendenciaszerű összefüggést kaptuk, hogy a vál-
lalkozók lényegesen több intézményi kapcsolattal rendelkeznek mint a potenciális vállalkozók, ezek pedig
többel mint a potenciálisan nem vállalkozók. (18. ábra)
18. ábra
Van-e önnek kapcsolata a következő típusú intézményekkel? (%)
EVK • 2011
87
A vállalkozói modell személyes kapcsolathálóban való jelenléte, a személyes kapcsolatháló hete-

rogenitása valamint az intézményi kapcsolatháló vállalkozóvá válásra gyakorolt együttes hatásának vizsgá-
latához először adatredukciós eljáráshoz folyamodtunk, melynek eredményeként ezeket néhány faktorba
vontuk össze, majd regressziós modell segítségével vizsgáltuk e faktorok hatását a vállalkozóvá válásra.
A vállalkozói modell személyes kapcsolatokban való előfordulását mérő kérdéseket két faktorba
vontuk össze, egy nukleáris családon belüli kapcsolatokat tartalmazó, és egy annál távolabbi kapcsolatokat
tartalmazó faktorba. A kapcsolatháló heterogenitását mérő kérdéseket szintén két faktorba vontuk össze,
egy gazdasági kapcsolatokat tömörítő faktorba és egy politikai-közigazgatási kapcsolatokat tömörítő fak-
torba. Az intézményi környezettel való kapcsolatok egyetlen faktort képeztek. (16. táblázat)
16. táblázat
A vállalkozás mikroszociális környezete – az adatredukciós eljárás összegzése
Kérdés-csoport Faktorok Faktorba bevont változók

Házastárs
Nukleáris család kapcsolatai Szülő
Vállalkozói modell jelenléte Testvér
a személyes kapcsolatokban Barát
Tágabb személyes környezet kapcsolatai Szomszéd
Rokon
Kisvállalkozó / menedzser kisvállatnál
Önfoglalkoztató, családi vállalkozó
Gazdasági kapcsolatok faktora
Könyvelő
Nagyvállalkozó / Menedzser
Kapcsolatrendszer
heterogenitása Politikus helyi pártszervezetben
Politikus megyei vagy országos szervezetben
Politikai-közigazgatási
Helyi vagy megyei önkormányzatnál hivatalnok
kapcsolatok faktora
Helyi vagy megyei tanácsban tanácsos
Felügyelő hivatalnok
Üzleti tanácsadó cég
Szövetkezetek
Vállalkozói szövetség, inkubátor
Intézményi kapcsolat-rendszer Intézményi kapcsolatok faktora
Vállalkozás-klaszter
Helyi vagy megyei önkormányzat
Helyi vagy megyei párt szervezete
E faktorok hatását a vállalkozóvá válásra ez esetben is regressziós modellekkel teszteltük. (17. táb-
lázat) Ennek során külön néztük meg, hogy milyen tényezők (azaz faktorok) befolyásolják a potenciális vál-
lalkozóvá válást, és melyek a vállalkozóvá válást. A kapott eredmény hasonló ahhoz, amit a vállalkozói min-
ta személyes kapcsolatokban való jelenléte kapcsán már megállapítottunk. A potenciális vállalkozóvá válást
az összes fentiekben tárgyalt tényező segíti, azaz annál inkább hajlamos valaki egy vállalkozás létrehozásán
elgondolkozni, minél több politikai-közigazgatási és gazdasági kapcsolata van, minél több környezetében levő
intézménnyel kapcsolatban van, és ha van a tágabb személyes kapcsolathálójában követhető vállalkozói min-
ta. A legszűkebb, családi körben található minta is hozzájárulhat a vállalkozás-létrehozás mérlegeléséhez,
akik azonban e közeli kapcsolataikban találkozhatnak a vállalkozással, azok már inkább a vállalkozók körébe
tartoznak. A vállalkozóvá váláshoz viszont úgy tűnik, hogy a távolabbi kapcsolatok által elérhető vállalkozói
mintára nincs szükség – tehát, ha csak e távolabbi kapcsolatokban találkozik valaki a vállalkozás mibenlété-
vel, az inkább csak a potenciális vállalkozóvá váláshoz elég, és nem a tényleges vállalkozóvá váláshoz, utób-
bihoz a vállalkozói modell a nukleáris családon belül kell jelen legyen.
E regressziós modell azt is jelzi, hogy mind a potenciális, mind a tényleges vállalkozóvá válásra a
vállalkozói minta közelségénél jelentősebb hatást gyakorolnak a vállalkozás szempontjából releváns, azaz
a gazdasági és politikai-közigazgatási élet szereplőivel kialakított személyes kapcsolatok. A vállalkozóvá
válás szándékának a megfogalmazódását mind a gazdasági, mind a politikai-közigazgatási kapcsolatok
erősítik, és a két kapcsolatfajta közül a gazdaságiak hatása erősebb (a regressziós modellben a Beta-érték
88
nagyobb). De e személyes kapcsolatok esetén is, ismét csak a politikai-közigazgatási kapcsolatok hatása csu-
pán a vállalkozói szándék megfogalmazódására elég, a tényleges vállalkozóvá válást már nem magyarázza.
(17. táblázat)
Ezek az eredmények tehát azt jelzik, hogy a potenciális vállalkozói státusból az átmenet a vállalkozóiba
kevésbé zökkenőmentes, mint azt a vállalkozóvá válás lineáris modellje sugallná. Ennek az oka pedig az, hogy a
vállalkozási szándék megfogalmazódásához szükséges és rendelkezésre álló tényezők egy része (politikai-gaz-
dasági kapcsolatok, tágabb személyes kapcsolatok) már nem segít tovább a vállalkozóvá válásban, nem elég
e lépés megtételéhez. Ehhez olyan feltételek szükségesek, amelyek a szándék megfogalmazódásához kevésbé
fontosak (vállalkozói modell a nukleáris családban), és amelyek így a tényleges vállalkozóvá váláshoz ritkábban
állnak rendelkezésre.
17. táblázat
Kapcsolat-proilok a potenciális vállalkozók és a vállalkozók körében (regressziós béta együtthatók)
Potenciális
vállalkozói státusz Vállalkozói státusz
Intézményi kapcsolatok faktora 0,082 0,109
Politikai-közigazgatási kapcsolatok faktora 0,074 X
Gazdasági kapcsolatok faktora 0,153 0,147
Tágabb személyes kapcsolatok faktora 0,072 X
Nukleáris család kapcsolatainak faktora 0,050 0,117
Jelmagyarázat: X – a kapcsolattípus hatása nem szigniikáns
3.2. Kulturális környezet. Vállalkozással és vállalkozókkal szembeni attitűdök
A vállalkozások számára kedvező kulturális környezet elsősorban a vállalkozói attitűdök iránti po-
zitív beállítódásokat jelent, másrészt olyan általános érték és normarendszer meglétét, amely egybevág a
vállalkozói szféra norma és értékrendszerével. Ennek értelmében kutatásunk során két szempontból köze-
lítettük meg a kulturális környezet kérdéskörét: egyrészt olyan attitűd és értékrendszerekre kérdeztünk rá
amelyek kedvezőek lehetnek egy vállalkozás indítása esetén (pl. pénzkezelési szokások, bizalom) másrészt a
vállalkozásokkal és vállalkozókkal szembeni vélekedésekre.
A a 2009-es európai értékrendszer-vizsgálat (European Value Survey 2009) eredményei szerint, Ro-
mánia lakossága olyan értékeket támogat, amelyek kedvezőek egy életképes vállalkozás megalapozásában:
tisztességesés kitartó munka, szorgalom, lelkiismeretesség, szabályok betartása illetve tisztességes viselke-
dés. Ezzel párhuzamosan azonban olyan értékeket is fontosnak tartanak, amelyek megnehezíthetik a vállal-
kozóvá válást: a kockázatok kerülése, rövid távú tervezés illetve magas biztonságigény. Ugyanezen kutatás
eredményei szerint nemzetközi összehasonlításban Románia az európai társadalmak bizalmi index listájának
egyik utolsó helyezettje (Szerbia, Portugália, Ciprus, Lettország és Moldva mellett), a másokkal szembeni
bizalmatlanság értéke szinte eléri a 80 százalékot.
3.2.1. Általános bizalom
Egy általános jellegű bizalmatlanság jellemzi az általunk vizsgált populációt is, ahol csupán minden
tízedik válaszadó gondolja úgy, hogy általában meg lehet bízni az emberekben, 80 százalékuk pedig úgy
gondolja, hogy jobb, ha óvatosak vagyunk a másokkal való viszonyunkban. Az inkább bizalmatlanok aránya
annyira magas, azaz a bizalmatlanság annyira általános jelenség, hogy nem volt egyetlen statisztikailag szig-
niikáns összefüggés sem kimutatható, egyetlen társadalmi kategóriát sem jellemez az átlagosnál magasabb
EVK • 2011
vagy alacsonyabb másokkal szembeni bizalom. Röviden: a három fejlesztési régió kisvárosainak felnőtt né-
pességéről elmondható, hogy életkortól, iskolázottságtól, foglalkozástól függetlenül bizalmatlan másokkal
szemben.
89
19. ábra
Általában meg lehet bízni az emberekben, vagy jobb hogyha óvatosak vagyunk? (%)
A társadalmi bizalom hiányának kérdése rendkívül fontos, hiszen a társadalom alapját képező
együttműködést nehezíti meg, amely nélkül a társadalom rendszere működésképtelenné válik. A társadalmi
bizalom, tisztelet és felelősség mértéke meghatározza az adott társadalomban a gazdaság működését illet-
ve a demokrácia hatékonyságát.
3.2.2. Pénzkezelési szokások
Az általunk vizsgált értékrendszer másik dimenziója a lakosság pénzkezelési szokásai és azzal kap-
csolatos vélekedése. Általánosságban elmondható, hogy a vizsgált népesség pénzkezelési szokásait leginkább
a megfontoltság és szerénység jellemzi. Annak ellenére, hogy a megkérdezettek több mint fele (53,9 százaléka)
úgy gondolja, hogy az ember mindig tegyen félre, amikor csak lehet, szemben a csupán 10 százalékkal, akik úgy
gondolják, hogy nincs értelme takarékoskodni, az ember amíg teheti, éljen jól, a lakosság több mint 70 százalé-
kának nincsenek megtakarításai. A megtakarítással rendelkező háztartások egyharmadánál (32,9 százalék) a
megtakarítás összege nem haladja meg az átlagos évi nettó jövedelmet.
A pénzkezelési szokások tekintetében szigniikáns különbségek vannak fériak és nők, illetve mun-
kaerő-piaci státusz függvényében. A nők az átlagosnál nagyobb arányban (55,8 százalékban) gondolják úgy,
hogy takarékoskodni kell, míg a fériak magasabb arányban (12,3 százalékban) gondolják azt, hogy nincs
értelme takarékoskodni.
A munkaerő-piaci státusz függvényében szintén szigniikáns összefüggést találtunk: az alkalmazot-
tak az átlagosnál alacsonyabb arányban (52,6 százalékban) gondolják úgy, hogy takarékoskodni kell, míg az
inaktívak jelentősen magasabb arányban (11,2 százalékban) gondolják azt, hogy nincs értelme takarékos-
kodni.
3.2.3. A vállalkozói siker feltételei
A vállalkozókkal szembeni attitűdöket vizsgálva a többség úgy véli, hogy a vállalkozók elsősorban
egyéni tulajdonságaik, erőforrásokhoz való hozzáférésük és kapcsolataik révén váltak sikeressé. Egyéni tulaj-
donságok esetében főként az intelligencia (33,8 százalék), becsületesség, őszinteség, erkölcsösség (32,2 szá-
zalék) illetve vezetői képesség (21,7 százalék) jelentőségét emelték ki. Ahhoz, hogy az egyéni tulajdonságok
90
sikerhez vezessenek, két fontos tényezőnek kell még jelen lennie: pénz, erőforrásokhoz való hozzáférés (31,2
százalék), illetve kapcsolat hatalmi pozícióban levőkkel (18,7 százalék). Olyan tényezők, amelyek elsősorban
a társadalmi környezet erőforrásaira vonatkoznak, mint például a közösség támogatása (4,1 százalék) vagy a
család támogatása (14,8), alacsony arányban kerültek említésre.
20. ábra
Mi az, ami a vállalkozókat segíti abban, hogy sikeresek legyenek? (%)
A vállalkozói siker feltételeire a fókuszcsoportos interjúk során is rákérdeztünk. Ezzel kapcsolatban a

válaszadók igen változatos válaszokat adtak, jeléül annak, hogy ebben a tekintetben meglehetősen kiforrott
elképzelésekkel rendelkeznek. Az ismételten előforduló pénz és tőke mellett említették még a bátorságot, a
kapcsolatok fontosságát (kiemelten a politikai szférával és hatóságokkal, az ügyintézés érdekében), az áruk
és szolgáltatások minőségét, a megfelelő ötletet, önbizalmat, komolyságot, a munka szeretetét valamint a
szaktudást, kitartást, jó kommunikációs készséget, megértést és a kellő tudású munkatársakat.
Ha mindezeket szintetizáljuk, akkor a következő sikerfeltétel-térkép bomlik ki. A vállalkozói siker-
hez kellenek a társadalmi kapcsolatok, a kezdeményező proaktív személyes tulajdonságok, hivatás, hozzáértés,
illetve kezdőtőke és gondosan kiválasztott munkatársak. Ezek közül a tényezők közül kettő dominánsan meg-
jelenik: a pénz-tőke és a társadalmi kapcsolatok a hatóságokkal – interjúalanyaink ezeket tartották a legfonto-
sabbaknak.
3.2.4. A vállalkozók társadalmi megítélése
Annak érdekében, hogy minél részletesebb képet kapjunk a lakosság vállalkozókkal szembeni at-
titűdjeiről, a kérdőíves kutatás során a válaszadóinknak egy sor további, a vállalkozókkal kapcsolatos tulaj-
donságot kellett értékelniük. (21. ábra) Az adatokból az derül ki, hogy a vállalkozókkal kapcsolatosan a nega-
tív percepciók dominálnak. A vállalkozókat elmarasztaló vélemények közül a leggyakrabban a „a vállalkozók
ügyeskedők, akik megtalálják a törvény kiskapuit” kijelentéssel értettek egyet (84,2 százalék), de magas az
igenlő válaszok aránya az „amennyiben a helyzet úgy kívánja, nem riadnak meg attól sem, hogy másokat
becsapjanak” (79,9 százalék), „a vállalkozások kizárólag azért vannak, hogy jövedelmet hozzanak a tulajdo-
nosaiknak” (75,3), a „kizsákmányolják az alkalmazottaikat” (74,4) és a „méltánytalanul sokat keresnek ahhoz
EVK • 2011
képest, hogy mennyit dolgoznak” (69,1) attitűdökkel is. A pozitívak közül a legtöbben a „céltudatos, előre-
látó emberek” (80,5 százalék) és a „fenntartják és előre viszik a gazdaságot” (67,4) kijelentésekkel értettek
egyet.
91
21. ábra
A vállalkozók … (%)
A fókuszcsoportos interjúk során a vállalkozókkal kapcsolatos véleményekre szintén rákérdeztünk.

Az eredmények azt mutatják, hogy bár alanyaink mind potenciális vállalkozók voltak, a vállalkozó képe ösz-
szességében mégis inkább negatív, mint pozitív. Jellemző azonban, hogy azon csoportok tagjai, akik szándék
és terv szerint is egyaránt potenciális vállalkozóknak minősülnek, azok egyfelől árnyaltabb képet fogalmaz-
tak meg, másfelől pedig inkább a pozitív jellemvonásokat emelték ki. Fontos azonban megjegyezni, hogy
interjúalanyaink többsége személyes, egyéni személyiségjegyeket és karaktervonásokat nevezett meg. Más
szavakkal a vállalkozók társadalmi funkciója (munkaadók, jövedelmet biztosítanak mások számára, a gaz-
daság aktív és fontos szereplői, adót izetnek, értéket generálnak) szinte egyáltalán nem jelent meg a be-
szélgetések során. Az ezzel kapcsolatos megítélések meglehetősen sokrétűek. Az interjúkban a vállalkozók:
bátrak, pimaszok, hazugok, elvtelenek, törekvőek, céltudatosak, ügyesek, okosak, törtetőek, magabiztosak,
implikáltak (abban, amit tesznek), lelkiismeretesek, stresszesek, telhetetlenek, jókedvűek, szorgosak, fenn-
hordják az orrukat.
3.3. A vállalkozói habitussal asszociált karaktervonások jelenléte
Elemzésünk egyik további célja annak a vizsgálata volt, hogy a vállalkozókra általában jellemző karak-
tervonások közül melyek és milyen mértékben érvényesek a három fejlesztési régió kisvárosaiban élő lakos-
ságra. Az elemzés kiindulópontját azok a korábbi – főleg a pszichológia oldaláról érkező – megigyelések jelen-
tik, miszerint az egyének gazdasági cselekvéseit nagymértékben a szereplők személyiségvonásai határozzák
meg, eszerint a vállalkozói siker elérésében egyesek talpraesettebbek, mások kevésbé. Kérdőívünkben – a
vonatkozó aktuális szakirodalom alapján – kilenc fő karaktervonást különítettünk el, mindegyik jellemzőhöz
két kijelentést rendeltünk, melyet az egyetértés függvényében egy 1-től 4-ig terjedő skálán kellett értékelni.
Az eredményekből az derül ki, hogy a legnagyobb egyetértés a teljesítmény-motivációkat illetően
van („Mindig igyekszem tanulni a kudarcaimból” – 87,4 százalékos egyetértés, „Tökéletességre törekszem
mindenben, amit teszek” – 78,1 százalék), nagyobb mértékben jellemző továbbá az önbizalom, lelkesedés
(„Ha valamibe belefogok, bízom benne, hogy azt véghez is viszem” – 83,4 százalék), a belülről irányítottság
(„Tetteim eredménye az én teljesítményemtől függ” – 78 százalék), az önállóságra való törekvés („Egye-
dül akarom meghozni a döntéseket, és úgy cselekedni, ahogy jónak látom” – 75,2 százalék), valamint az
énhatékonyság („Bármi történik, általában kezelni tudom a helyzeteket” – 74,4 százalék, „Ha sarokba szorí-
tanak, rendszerint kitalálom, hogy mitévő legyek” – 74,2 százalék).
92
22. ábra
A vállalkozói habitussal asszociált karaktervonások (1) >>> Mennyire ért egyet az alábbi kijelentésekkel (%)
Ehhez képest átlagon aluli az egyetértés a kreativitás, innovativitás („Kíváncsi ember vagyok és
mindig keresek valami felfedezni valót” – 65,2 százalék, „Mindig belefogok valami újba” – 60,4 százalék),
a célorientáltság („Megtervezem a napi feladataimat” – 58,2 százalék, „Általában hosszú távú terv alapján
cselekszem” – 57,4 százalék) és a kockázatvállalási hajlam dimenzióiban („Úgy gondolom, magasabb juta-
lomért érdemes nagyobb kockázatokat vállalni” – 56,2 százalék, „Az a legjobb terv, amiben nincs kockázat” –
egyet nem értők 34,5 százalék). A kilencedik személyiségjellemzőre, a bizonytalanságtűrésre vonatkozóan
nem érvényesül a fentiekre jellemző következetesség: úgy tűnik, hogy a „nehéz” és „stresszes” helyzetek
jelentéstartalma különbözik a válaszadók többségénél, emiatt eltérő mértékben azonosulnak az ehhez tar-
tozó kijelentésekkel („Könnyen feltalálom magam nehéz helyzetekben” 73,7 százalékos egyetértés, „Sokkal
rosszabbul teljesítek stresszes helyzetben” – 30,4 százalékos egyet nem értés).
23. ábra
A vállalkozói habitussal asszociált karaktervonások (2) >>> Mennyire ért egyet az alábbi kijelentésekkel (%)
EVK • 2011
93
Az elemzés során azt is megvizsgáltuk, hogy az említett személyiségjellemzők tekintetében van-

nak-e különbségek a vállalkozás gondolatát fontolgatók és azok között, akik egyelőre nem gondolnak vállal-
kozásalapításra. Az eredmények azt mutatják, hogy mindegyik említett dimenzióban szigniikáns eltérések
vannak: a potenciális vállalkozók számottevően nagyobb arányban érzik magukra nézve relevánsnak a vállalko-
zói habitussal asszociált karaktervonásokat. Különösen látványos ez a különbség az önállósodásra való törek-
vés és a kreativitás dimenziókban, a potenciális vállalkozók függetlenségigénye és innovativitásra való hajlama
jóval magasabb az átlagnál. Ehhez képest a célorientáltság és a kockázatvállalói hajlam tekintetében csak
kevéssel teljesítenek jobban azoknál, akik nem kívánnak vállalkozni.
24. ábra
A vállalkozói karaktervonások különbségei a vállalkozás gondolatát fontolgatók
és a vállalkozni nem szándékozók között
(1-től 8-ig terjedő skála átlagértékeinek különbségei: 1 – egyáltalán nem, 8 – teljes mértékben jellemző)
Az eredmények azt mutatják, hogy a különböző szocio-demográiai csoportok vállalkozói karakte-

rológiájában jelentős eltérések vannak. Nemek szerint az önellátásra való törekvésben, a bizonytalanság-
tűrés, a kreativitás-innovativitás és az énhatékonyság dimenzióiban a fériak nagyobb pontszámot értek el,
a többi személyiségvonás esetében viszont nem találtunk szigniikáns eltéréseket. Nemzetiség szerint úgy
tűnik, hogy a nagyobb teljesítménymotiváció, az önellátásra való törekvés, az önbizalom – lelkesedés, a be-
lülről irányítottság és az énhatékonyság inkább a magyarokat jellemzi, a románok ezzel szemben erősebbek
a bizonytalanságtűrésben és a kockázatvállalásban, ezen felül a kreativitás-innovativitás dimenzióban is át-
lag fölötti pontszámot értek el. A vállalkozásalapítást elősegítő személyiségi feltételek teljesülésében talán
mindennél erőteljesebb hatással bír a kor és a családi állapot: a célorientáltság (ahol a középkorú házasok
bizonyulnak előrelátóbbnak, jobb tervezőnek) és a kockázatvállalás (ahol nem találtunk szigniikáns elté-
rést) kivételével mindegyik említett személyiségvonás az egyedülálló vagy kapcsolatban élő, de nem házas
iatalokat jellemzi inkább. Hasonló egyértelműséggel mondhatjuk azt is, hogy az iskolai végzettség erőtel-
jes befolyással van a vállalkozói személyiség formálódására, a kockázatvállalás kivételével a felsőfokú vég-
zettségűek mindegyik említett jellemvonással jobban tudtak azonosulni. Ebben a folyamatban kétségkívül
szerepe van annak is, hogy a felsőfokú végzettségűek apái szintén magasabb végzettséggel rendelkeznek.
Hasonlóképpen a nagyobb vállalkozói hajlamot valószínűsítő pszichológiai jellemzőkkel bírnak a szolgálta-
tási szektorban dolgozók, az alkalmazottak közül pedig a magas- és a középszintű vezetők. Karakterológiai
szempontból az egyik legjelentősebb vállalkozói potenciált a diákok és egyetemi hallgatók képezik.
Adatainkból kiderül továbbá, hogy a szocio-demográiai determinánsokon túl az egyének pénzgaz-
dálkodási habitusa is szoros összefüggésben van a vállalkozói jellemvonásokkal. Inkább azok érzik magukra
nézve jellemzőnek a vállalkozói karaktervonásokat, akiknek megtakarításaik vannak és hitelt is terveznek
felvenni. A takarékosság–pazarlás dimenzióban az összefüggés iránya nem ennyire egyértelmű: a takaré-
kosakat nagyobb teljesítménymotiváció, célorientáltság és önellátásra való törekvés, a pazarlókat pedig ez
utóbbi mellett egyértelműen nagyobb kockázatvállalási hajlam jellemzi.
94
4. Vállalkozásfejlesztési képzések iránti igények
4.1. Képzési és szolgáltatási igények a kérdőíves felmérés alapján
A vállalkozói képzések iránti igények felmérése keretében először azt vizsgáltuk, hogy a létező kép-
zéseket a kérdezettek milyen mértékben vették igénybe és azok milyen hatást gyakoroltak a vállalkozóvá vá-
lásra azok esetében, akik már vállalkozók. Ezt követően nyílt kérdések segítségével azt térképeztük fel, hogy
milyen típusú, tartalmú képzéseket vettek igénybe, illetve, hogy milyen képzésekre lenne igény a jövőben,
majd végül egy lehetséges képzési kínálati csomag tartalma iránti keresletet mértük fel.
A teljes minta 16,9 százaléka vett részt legalább egy képzésen élete folyamán. A képzéseken való
részvétel szigniikáns összefüggést mutat az életkorral, a képzettséggel valamint a jövedelemmel (mind a
személyes, mind a családtagok egy főre eső jövedelmével), vagyis a képzéseken inkább a iatal, egyetemi
végzettségű és magas jövedelműek vesznek részt. Úgy tűnik tehát, hogy a létező képzések az idősebbek, ala-
csonyabb iskolai végzettségűek és kisebb jövedelműek számára nehezebben elérhetőek.
A különböző típusú intézmények által szervezett vállalkozói képzések közül leglátogatottabbak a

középiskolák által a diákoknak szervezett képzések, valamint a közintézmények által szervezett képzések.
(18. táblázat) A felnőttképzési intézmények és nonproit szervezetek által szervezett képzések a fentieknél
lényegesen kevésbé látogatottak, a legritkábbak pedig a gyakorlati képzést nyújtó inasképzések, internship
szerű tapasztalatszerzések. Az, hogy a leglátogatottabb képzések a líceumok által szervezettek, amelyeket
elsősorban minden bizonnyal azok az iskoláskorú iatalok látogatnak, akik később nagy arányban egyetemre
fognak járni, magyarázza a képzéseken résztvevők fentiekben leírt szocio-demográiai proilját, hisz az okta-
tási intézményekhez inkább a iatalok és a magasabban képzettek kötődnek. Ezek az eredmények egyúttal
arra is felhívják a igyelmet, hogy a különböző intézmények által szervezett képzések szelektíven érik el a
lakosság különböző csoportjait.
18. táblázat
Részt vett-e valaha az alábbi típusú képzéseken? (százalékok)
Igen Nem
Üzleti vagy vállalkozói képzésben középiskolában 6,5 93,5
Üzleti vagy vállalkozói képzésben az egyetemen/főiskolán 3,8 96,2
Állami intézmények által szervezett vállalkozói képzésen 5,0 95,0
Magánintézmények, szervezetek által szervezett vállalkozói képzésen 2,5 97,5
Egyéb felnőttképzési intézmény által szervezett vállalkozói képzésen 2,6 97,4
Gyakornoki tevékenységen egy vállalkozó/befektető mellett 1,4 98,6
Besegített a család által működetett vállalkozásban 3,0 97,0
Ezek a képzések – a résztvevők véleménye szerint – jelentős hatást gyakoroltak a vállalkozóvá vá-
lásukra: a képzéseken részt vevők 42,5 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a képzések bátorítólag hatottak
vállalkozóvá válási szándékukra, és ez utóbbiak szűkebb körének majd egyharmada úgy nyilatkozott, hogy
a képzéseken való részvétel nélkül nem mérlegelte volna a vállalkozás létrehozását. A képzések tehát fontos
ösztönzés-források a vállalkozóvá válás útján.
Szakmai tanácskéréssel már vállalkozók és a potenciális vállalkozók, azaz egy vállalkozás beindí-
tását már mérlegelők 22,6 százaléka fordult már szakemberekhez, ezen belül is a vállalkozók szigniikánsan
nagyobb arányban, mint a potenciális vállalkozók (a vállalkozók 31,3 százaléka – a a potenciális vállalkozók
EVK • 2011
20,1 százalékához képest). Többségük viszonylag vagy könnyen elérhetőnek látja a szakmai tanácsadási szol-
gáltatásokat, ám nagyon sokan (a kérdezettek több mint ötöde) nem tudtak válaszolni erre a kérdésre. (19.
táblázat)
95
19. táblázat
Az Ön tapasztalatai szerint mennyire hozzáférhető az üzleti tanácsadás, szakmai útbaigazítás?
(százalékok)
Nagyon könnyen 9,4

Elég könnyen 40,9
Nehezen 23,5
Nagyon nehezen 4,6
Nem tudja 3,5
Nem válaszol 18,0
Azok, akik már kértek szakmai tanácsot szakemberektől, leggyakrabban általános vállalkozási és
gazdasági ismereteket igyekeztek szerezni ezen az úton. Gyakori emellett a jogi jellegű kérdésekben való ta-
nácskérés, valamint a vállalkozások sajátos proiljával, működési területével kapcsolatos szakmai tanácské-
rés. Ezeknél kevesebb említéssel a marketing-jellegű, pénzügyi, kereskedelmi, menedzsment és könyvelési
tanácskérés is előfordul.
20. táblázat
Az igényelt szaktanácsadás területei (N=100 említés)
Tanácsadási terület Említések száma

Általános vállalkozási és gazdasági ismeretek 15
Jogi ismeretek 10
A vállalkozás proiljával kapcsolatos tanácsok 10
Marketinggel kapcsolatos tanácsok 6
Pénzügyi tanácsok 6
Kereskedelemmel kapcsolatos tanácsok 5
Management 5
Könyvelési tanácsok 4
Bürokráciával, dokumentációk összeállításával kapcsolatos tanácsok 3
Vállalkozás indításával kapcsolatos általános ismeretek 2
Bankokkal kapcsolatos tanácsok 2
Projekt-készítés 2
EU-s alapok elérésével kapcsolatos tanácsok 1
Informatikai képzés 1
Vezetéssel kapcsolatos tanácsok 1
Irreleváns válasz 27
A fő forrásai ezeknek a szaktanácsadási kéréseknek a hasonló cégeket működtető vállalkozók, az

internet és a barátok-ismerősök, csak ezek után következnek a különböző képzések.
Azok közül, akik mindeddig nem folyamodtak szakmai tanácsadáshoz, a legtöbben valamilyen ál-
talános, vállalkozásindítással kapcsolatos képzésről gondolják úgy, hogy segítségükre lenne, illetve a vál-
lalkozás (vagy tervezett vállalkozás) szakterületével kapcsolatos képzésről. Szintén sokan érzik szükségét
jogi tanácsadásnak, valamint általános vállalkozási és gazdasági ismeretek szerzésének. Ezeket az igényeket
csökkenő sorrendben a inanszírozási, pénzügyi, menedzsment, marketing és könyvelési, valamint a cégbe-
jegyzéssel és működtetéssel kapcsolatos bürokráciával, dokumentáció összeállításával kapcsolatos tanács-
adás iránti igény követi. (21. táblázat)
96
21. táblázat
A fontosnak tartott szaktanácsadási területek azok részéről, akik még nem folyamodtak
szaktanácsadáshoz (N=260 említés)
Tanácsadási terület Említések száma

Vállalkozás indításával kapcsolatos általános ismeretek 28
A vállalkozás szakterületével kapcsolatos képzés 28
Jogi ismeretek 24
Általános vállalkozási és gazdasági ismeretek 23
Finanszírozási ismeretek 12
Pénzügyi ismeretek 12
Management 11
Marketing 9
Könyvelés 7
Bürokráciával, dokumentációk összeállításával kapcsolatos tanácsok 5
Pályázatírási tanácsadás 4
Adózási tanácsadás 3
Üzleti-terv készítés 3
Vállalkozás-fejlesztési ismeretek 3
Válság-menedzsment, stressz-kezelés 3
Irreleváns válasz 85
Speciikusan a vállalkozások fejlesztésére vonatkozó igényeket egy további, zárt kérdéssel is

megvizsgáltuk. Ezek közül legtöbben a vállalkozás-alapítást, üzleti-terv készítést és vállalkozás-fejlesztési
stratégia-kidolgozást segítő képzéseket választották, a legkisebb érdeklődést pedig a klaszterszervezési ta-
nácsadás váltott ki.
25. ábra
Legfontosabbnak tartott vállalkozás-fejlesztési szolgáltatások (összes választások, %)
A továbbiakban a képzési piac leggyakoribb vállalkozói készségek és ismeretek fejlesztésével kap-

EVK • 2011
csolatos képzései iránti keresletet mértük fel, e célra projekt egyik partner-szervezete, a Türr István Képző és
Kutató Intézet békéscsabai központja által kifejlesztett képzési kínálatot használva fel. Egy kérdés keretében
felsoroltunk kilenc tágabban deiniált képzési tematikát, ezek kapcsán arra kérdezve rá, hogy a válaszadók
97
melyeket tartják leghasznosabbnak a vállalkozói képességek fejlesztése szempontjából. Ezeket a kérdéseket

csak azoknak tettük fel, akik hajlandóságot mutattak egy esetleges ingyenes képzésen való részvételre, vagy
nem zárkóztak el attól – az összes megkérdezett 22,5 százalékának. Egy ilyen ingyenes képzésen, mint vár-
ható volt, legnagyobb arányban a potenciális vállalkozók vennének részt, 65,1 százalékban, szemben a már
vállalkozók 40,5 százalékával. Mellettük jelentős érdeklődést találtunk a képzések iránt azok részéről is, akik
egyelőre potenciálisan nem vállalkozók, ezek 14,1 százaléka venne részt ingyenes képzésen. (26. ábra)
26. ábra
Ön részt venne-e egy ingyenes vállalkozói képzésen?
A felsorolt képzési csomagok közül legtöbben a vállalkozási alapismeretek, a forrásbevonási-, pályázási

ismeretek és a vállalkozás-inanszírozási, pénzügyi ismeretek oktatását tartották hasznosnak, legkevésbé pedig
a vállalkozói készségek fejlesztését és a projekt-menedzsmenttel kapcsolatos képzéseket (22. táblázat). Úgy tű-
nik tehát, hogy a vállalkozói személyiség fejlesztésével kapcsolatos képzéseket kevésbé tartják fontosnak,
a technikaibb jellegű, pénzügyi ismeretekkel kapcsolatos képzésekkel szemben. Az egyes képzési csomago-
kon belüli igényeket a 23. táblázatban láthatjuk.
22. táblázat
Hasznosnak tartott képzési csomagok
Képzési csomag Igen Nem Nem tudja Nem válaszol

Vállalkozási alapismeretek 47,7 38,0 4,0 10,3
Jogi ismeretek 36,6 47,4 3,5 12,5
Vállalkozás-inanszírozási, pénzügyi ismeretek 44,0 41,2 3,9 10,9
Marketing ismeretek, stratégiatervezés kis-és középvállalkozásoknál 35,3 47,6 5,1 12,1
Üzleti tervkészítés (hogyan írjunk üzleti tervet?) 34,9 48,2 3,3 13,5
Projekt-menedzsment:
29,4 52,5 4,4 13,7
partnerség-építés, kockázati-menedzsment, minőség-menedzsment
Üzleti kommunikáció és etika 29,4 51,0 5,2 14,4
Forrásbevonás, pályázati ismeretek 47,4 38,0 3,5 11,2
Vállalkozói készségek fejlesztése 29,7 50,6 5,6 14,1
98
23. táblázat
Az egyes képzési csomagokon belüli igények megoszlása
VÁLLALKOZÁSI ALAPISMERETEK
Vállalkozói ötlet kialakításával kapcsolatos képzés 52,9
Vállalkozások szervezeti és vezetési ismeretei 19,7
Válságmenedzsment 9,1
Idő és költséggazdálkodás (projekt szemlélet) 4,4
Gazdasági és piaci alapfogalmak 5,7
Vállalkozások elszámolási rendszere (könyvvezetés és beszámoló, vállalkozás vagyona) 8,3
JOGI ISMERETEK
Általános jogi ismeretek 28,4
Vállalkozás alapításával és működtetésével kapcsolatos szervezeti jogi ismeretek 33,1
Polgárjog (tulajdonjog, kötelmi jog, szerződésjog stb.) 9,5
Munkajog, munkatörvénykönyv 15,0
A jogérvényesítés lehetőségei az ellenőrző szervekkel szemben
14,1
(pénzügyőrség, SANEPID, környezetvédelem, munkaügy stb.)
VÁLLALKOZÁS-FINANSZÍROZÁSI, PÉNZÜGYI ISMERETEK
Készpénzforgalom lebonyolítása – könyvelési, előkönyvelési ismeretek 17,5
Határ menti üzleti együttműködések könyvelésére vonatkozó ismeretek 20,6
Vállalkozás-inanszírozás, hitelezés 26,7
Adózási ismeretek, adózási módok különböző típusú vállalkozásoknál 15,8
Adókedvezményekkel, támogatásokkal kapcsolatos ismeretek 8,9
Adóminimalizálási eljárások, ezzel kapcsolatos gyakorlat 6,3
Társadalombiztosítási kötelezettség, munkáltató által izetendő adók és járulékok 4,3
MARKETING ISMERETEK, STRATÉGIATERVEZÉS KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOKNÁL
Piackutatás 26,4
Fogyasztói magatartás, piacszegmentálás, termékpozicionálás 23,0
Marketingstratégia készítése 26,4
Termékpolitikai, árpolitikai, értékesítési politikai ismeretek 16,1
Piacbefolyásolás 8,1
PROJEKT MENEDZSMENT: PARTNERSÉG-ÉPÍTÉS, KOCKÁZATI MENEDZSMENT, MINŐSÉGMENEDZSMENT
A vállalkozói együttműködés keretei: partnerség és hálózatépítés 25,7
Vállalkozói klaszterekkel kapcsolatos ismeretek 5,8
Kockázati menedzsment:
37,4
állami inanszírozás késlekedései okozta inanszírozási problémák optimális kezelése
Minőség-menedzsment (ISO) 31,1
ÜZLETI KOMMUNIKÁCIÓ ÉS ETIKA
Kommunikáció (szóbeli, írásbeli) 16,0
Tárgyalási technikák 39,5
Csapatmunka fejlesztés 25,0
Üzleti etika és erkölcs 19,6
FORRÁSBEVONÁS, PÁLYÁZATI ISMERETEK
Pályázatírási alapismeretek 48,4
EU-s támogatások keretei: NFT, ROP, Strukturális alapok stb. 27,0
Kormányzati pályázatok keretei 14,2
Önkormányzati pályázatok keretei 10,5
VÁLLALKOZÓI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE
Csapatépítés és emberismeret, elkötelezettség kialakítása 35,0
EVK • 2011
Hatékony együttműködés és kommunikáció (konliktus és problémamegoldás) 59,2

Hatékony önérvényesítés (asszertív kommunikáció) 5,9
99
Azok közül, akik korábban azt válaszolták, hogy egy ingyenes képzésen részt vennének, vagy leg-
alábbis nem zárkóztak el ettől – a képzési kínálat/kérdéskör megismerése után 51,3 százalékban nyilatkozták
azt, hogy felhívhatók a projekt munkatársai által egy hasonló képzés szervezése esetén. Ez a teljes minta 13,2
százaléka, azaz 399 személy.
Abból kiindulva, hogy a felkínált képzések közül hányra voltak nyitottak az egyes megkérdezettek,
kialakítottunk egy „képzésekre való nyitottság”- indexet, amely annál nagyobb értéket kapott, minél több
képzési csomagot tartott hasznosnak a megkérdezett. E mutató alapján a vállalkozói képzésekre legnyitot-
tabb a iatal, magasan képzett és az átlag jövedelem fölött kereső társadalmi csoport, valamint a iatal és isko-
lázott, de pillanatnyilag jövedelem nélküliek csoportja. (24. táblázat)
24. táblázat
A vállalkozói képzésekkel szembeni nyitottság indexének átlagai
életkor, iskolai végzettség és jövedelem szerint
Átlag- Átlag- Átlag-

értékek Iskolai értékek Személyes értékek
Korcsoportok (N=3021) végzettség N=(2955) jövedelem (N=3020)
18 – 34 év közöttiek 1,39 Általános vagy kevesebb 0,30 Jövedelem nélküli 1,063
35 – 54 év közöttiek 0,87 Középfokú 0,84 Minimálbér alatti 0,817
55 évesek és idősebbek 0,22 Felsőfokú 1,45 Minimálbér és átlabér közötti 0,781
- - - - Átlagbér fölötti 1,159
A képzésekkel szembeni nyitottság tekintetében markáns eltérések mutatkoznak régiónként is. (25.
táblázat) Legnyitottabbak a közép-régióban lakók, a Nyugati régió lakói pedig különösen zártak. E zártságuk
összhangban van az ingyenes képzéseken való részvételi hajlandóságukkal is, e térségben a megkérdezet-
tek megközelítőleg fele olyan arányban hajlandók részt venni ingyenes képzéseken, mint a másik két régió
lakói.
25. táblázat
A vállalkozói képzésekkel szembeni nyitottság és részvételi hajlandóság regionális különbségei
Képzésekkel szembeni Ingyenes képzésen

nyitottság részt venni hajlandók
Fejlesztési régió (átlagértékek, N=3021) (százalék, N=2600)
Központi 1,05 38,8
Nyugati 0,51 22,2
Észak-Nyugati 0,98 39,0
4.2. Képzési és szolgáltatási igények a fókuszcsoportos vizsgálat alapján
A kutatási eredmények szerint a potenciális vállalkozók számára szükséges a képzési csomag; egyfe-
lől létezik egy erre vonatkozó kinyilvánított igény, másfelől pedig a narratívák elemzése nyomán körvonala-
zódik egy objektív szükséglet is. A szándék szerinti potenciális vállalkozók döntő többsége (annak ellenére
mondjuk ezt, hogy nem egy kvantitatív elemzéssel van dolgunk) nem tudja hová kellene fordulnia tanácsért,
ötletért, legtöbbje az internetet tekinti legfontosabb információs forrásnak – amellett, hogy az üzleti szol-
gáltatások mibenlétéről és lehetséges hasznáról is kevés elképzelése van. Összességében elmondható, hogy
a kinyilvánított vélemények mentén a képzési szolgáltatások iránt az átlagos érdeklődés mértéke magas, jól
körvonalazódó igényként fogalmazódik meg. Ez az igény markánsan kifejezett az olyan potenciális vállalko-
zói szegmensekben, mint az elégedetlen állami alkalmazottak, a magasan képzett nők és a hazatelepedő
vendégmunkások. Ugyanakkor, a valószínűsíthető cselekvések szintjén a de facto részvételi hajlandóság mér-
100
téke már alulmarad az igény mértékéhez képest: a gyakorlatban már kevesebben vennének ezeken a képzé-
seken részt – függetlenül ennek körülményeitől és formájától (helyszín, intenzitás, időtartam). Legnagyobb
valószínűséggel ugyancsak a fentebb említett szegmensekből kerülnének ki a képzésben résztvevők is.
Üzleti szolgáltatások
A potenciális vállalkozók döntő többsége számára az üzleti szolgáltatások, sem mint információ-
forrás, sem pedig mint üzletág gyakorlatilag nem létezik. Azok, akik konkrét tervek szerint szándékoznak
vállalkozást alapítani, vagy az internetet, vagy pedig valamilyen személyes ismerőst neveztek meg, mint
információforrást.
A könyvelő szerepe ismert, azonban a jogász és részben a piackutató-marketinges szakma és lehet-
séges haszna a vállalkozások alapításában még felmerült, de arra vonatkozóan, hogy a gyakorlatban hogyan
lehet ezekhez ténylegesen is hozzáférni, arról már csak elképzelések is alig jelentek meg a narratívákban.
Mindezeket a „pályázatíró-cég” gyűjtőfogalommal illették a leggyakrabban, színhelytől függetlenül.
Következtetésképpen, a fenti csoport igényeinek és szükségleteinek megfelelően kell alakítani, ka-
librálni a képzési anyagokat, valamint szervezni a képzést magát. A továbbiakban nézzük meg, melyek a
kifejezett képzési igények (a statisztikai reprezentativitás igénye nélkül).
Képzési igények
A hat helyszínen, a hatvankét potenciális vállalkozónak tekintett megkérdezettel való fókuszcsopor-
tos-interjúk alapján a következő rangsor alakult ki (a rangsor a különböző helyszíneken majdnem hasonlóan
alakult, lényeges különbségek nemigen voltak; mi most a leggyakrabban megnevezettekre szorítkozunk,
teljes képet a kérdőíves kutatás szolgáltatja).
A kifejezett igényekre vonatkozóan eredményeink logikusak, hiszen potenciális vállalkozókkal van
dolgunk. Első helyre a pénzügyi ismeretek (általánosan és EU-s források bevonása) kerültek, ami összefügg
a vállalkozás-indításhoz szükséges, és túlhangsúlyozott tőkeigénnyel. Ebbe a képzési csomagba egyaránt
beletartoznak az általános értelemben vett pénzügyi ismeretek, valamint a EU-s források vállalkozásokba
való esetleges későbbi bevonása is. Ebben a rangsorban a második helyre a vállalkozói ismeretek kerültek
(mint elvárás, igény), általában, illetve a kézségek fejlesztése tekintetében. Végül, a harmadik helyre került a
marketing ismereteket tartalmazó képzéscsomag, közvetlenül a projektmenedzsment elé. A hat fókusz során
a kilenc képzési csomagból valamelyik alkalommal mindegyiket említették a három legfontosabb között.
A kifejezett igényekből az látszik, hogy a potenciális vállalkozók számára inkább a „bevezető” jelle-
gű „alapok” szükségesek, hiszen a továbbiakban a jogi ismetereteket, a projekt menedzsmentet, valamint a
kommunikációt és üzleti etikát említették. Ez utóbbit tipikusan a vállalkozást létrehozni nem szándékozók
említették, aki elsősorban az alkalmazott státusi perspektívából érveltek mellette.
EVK • 2011
101
5. Összefoglaló
Ebben a záró részben a potenciális vállalkozókat elemző kutatás lényeges következtetéseit foglaljuk
tömören össze. Ezek pontszerűen a következők:
VÁLLALKOZÓI HAJLAM • A preferált munkaerő-piaci státus tekintetében a három régió kisváros-

aira vonatkozó adataink azt mutatják, hogy a felnőtt népesség egyharmada – ha tehetné – inkább alkalma-
zottként, 13 százaléka vállalkozóként, 26 százaléka pedig önfoglalkoztatóként dolgozna. Igen jelentős azon-
ban azoknak az aránya, akik az említett lehetőségek közül egyiket sem preferálnák (19 százalék), ami azt
jelenti, hogy a vizsgált népesség egyötöde nem kíván foglalkoztatottként részt venni a munkaerőpiacon.
A vállalkozói státust preferálók többsége féri, nagyobb hányaduk egyetemet végzett és apjuk is
felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Nagyobb vállalkozói hajlandóság mutatkozik továbbá azok körében,
akik a szolgáltatási szektorban dolgoznak, még nem házasok (különösen az egyetemi hallgatók) és iatalabb
koruk ellenére átlag feletti jövedelemmel rendelkeznek. Nemzetiség szerint a magyarokat jellemzi egy na-
gyobb vállalkozói hajlam. A megkérdezettek legnagyobb hányada a vállalkozásban a jobb anyagi megélhe-
tés és a nagyobb személyes függetlenség lehetőségét látja.
VÁLLALKOZÓI SZÁNDÉK • A három fejlesztési régió kisvárosaiban élő felnőtt lakosság 15,2 szá-
zaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy gondolkodott-e el már vállalkozás-indításon. Ebben a csoport-
ban felülreprezentáltak a fériak, a iatalok, az egyedülállók, akik nagyobb lélekszámú városban vagy me-
gyeszékhelyen élnek, felsőfokú tanulmányokkal és nagyobb jövedelemmel rendelkeznek. A szándék szerinti
vállalkozók körülbelül harmada a közeljövőben képzeli el a vállalkozásindítást, és negyede már tett is konkrét
lépéseket ez irányban.
A potenciális vállalkozók köre tehát fokozatosan szűkül a hajlam, a szándék és a konkrét cselekvési
terv kritériumainak függvényében. Ez utóbbi két csoport képezi a reális potenciális vállalkozókat: azok, akik
már valamilyen konkrét elképzeléssel rendelkeznek nagy eséllyel a közeljövőben (fél- vagy egy évben) vállal-
kozóvá válhatnak.
POTENCIÁLIS VÁLLALKOZÓI SZEGMENSEK • A fókuszcsoportos kutatás során felderített po-

tenciális vállalkozói szegmensek a következők: 1.) a iatal és magasan képzett nők, 2.) a iatal és közepe-
sen képzett pályakezdő fériak, 3.) az elégedetlen, középkorú és magasabban képzett állami alkalmazottak
(jellegzetesen tanítók, tanárok és hivatalnokok), 4.) a korai nyugdíjasok (jellegzetesen volt katonatisztek és
rendőrök), 5.) az érett korú, külföldi vendégmunka után hazatérő fériak, illetve 6.) a volt kisvállalkozók (tipi-
kusan az átalányadó vagy az EU-s szabályok miatt a közelmúltban csődbement kisvállalkozók és önállóak),
7.) az innovatívak (szocio-kulturálisan heterogén, tehát nehezen megfogható csoport, akik valamilyen erede-
ti ötletet akarnak gyakorlatba ültetni; a fenti szegmensek bármelyikéhez is tartozhatnak).
REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEK • A regionális vonatkozásban nagyobb vállalkozói potenciál a Köz-

ponti és az Észak-Nyugati régiókat jellemzi (ezen belül Brassó, Máramaros, Szatmár, Beszterce-Naszód és
Szeben megyéket). A regionális erőforrások komparatív előnyeit alanyaink kevéssé érzékelték A határközeliség
inkább jelent vendégmunkás tapasztalatot, bár a munkamigráció területtől független jelenség. A kereskedői-
kisiparos hagyománnyal rendelkező térségben magasabb volt a tudatosabban tervező potenciális vállalkozók
száma (Kézdivásárhely, szemben például a második világháborúban és az azt követő időszakban ezt a hagyo-
mányt elvesztő Déssel), a válságos régióban (Lupény) csak homályos vállalkozói szándékot és tervet észlel-
tünk – a meghívottak elmondásai alapján. Mindazonáltal ezek a különbségek nem számottevőek.
SZÁNDÉK MÖGÖTTI MOTIVÁCIÓK • A vállalkozói szándék mögött is a „pull” tényezők jelentősége

a nagyobb, ezen belül is azoké, amelyek a jobb anyagi boldogulásra és a személyes önállóságra vonatkoznak.
A jelenlegi gazdasági válság és a elmúlt év megszorító intézkedései nyomán azonban – különösen a
fókuszcsoportokban elemzett narratívákban – erőteljes módon megjelennek a „push” hatások is. Egyfelől, az
állami alkalmazottak egy része esetében (a maximum középkorú és magasan vagy közepesen iskolázottak
102
körében) a jövedelemcsökkenés és az ezzel járó társadalmi státusvesztés van tolóhatással a vállalkozások

irányába. Másfelől viszont – az elmúlt két év tapasztalata alapján – a megkérdezettek tudatosítják a vállalko-
zás-indítás kockázatait is (az átalányadó miatt megszűnt vállalkozások, önfoglalkoztatók problémái).
A jelek szerint a vállalkozás a iatal pályakezdők, a hazatérő fériak, a magasan képzett nők estében
többnyire mint tudatos-tervezett stratégia jelentik meg (pull faktorok), az elégedetlen alkalmazottak eseté-
ben viszont, a külső tényezők által generált hatások révén inkább kényszerként merül fel (push tényezők).
A korai nyugdíjasok esetében a vállalkozás egy eszköz az aktivitásra. Megállapítható, hogy viszonylag kevés
a kiforrott és tudatosan tervezett, kidolgozott vállalkozás-ötlet. Ezek közül néhány: reklám designer, mé-
hészet, halastó/haltenyészet, öko kozmetikum gyártás/forgalmazás, sportterem/konditerem működtetés,
szállítás, ökopelenka gyártás és forgalmazás, közösségi kávéház, esküvőszervezés és dekoráció, kirakatren-
dezés.
A VÁLLALKOZÁS-INDÍTÁS AKADÁLYAI • A potenciális vállalkozók körében az új vállalkozások

előtt tornyosuló problémák között kiemelt hangsúllyal jelenik meg a tőkehiány (a pénz szerepe egyébként is
túlértékelt), a tudás és a tapasztalat; miközben a vállalkozói ötlet szerepe és jelentősége pedig alulértékelt. A
vállalkozói siker elérésében – mindegyik csoport esetében – kiemelt fontossággal bírnak a személyes kvalitá-
sok (például kitartás, rátermettség, pragmatizmus) mellett a kapcsolatok, kiváltképpen a politikai kapcsola-
tok fontossága. Akadályként szisztematikusan felbukkan a korrupció, bonyolult ügyintézés, kiismerhetetlen
törvénykezés – a kezdőtőke mellett.
Azok, akik nem gondolkodtak vállalkozás-indításon, a legtöbbször az üzleti ötlet hiányát, a támo-
gatáshoz való nehézkes hozzáférést, az életkort és a jelenlegi gazdasági helyzetet említették mint akadályt.
A VÁLLALKOZÓI HAJLAM MIKROSZOCIÁLIS KÖRNYEZETE • A vállalkozói hajlam mikroszociális

feltételeivel kapcsolatban elmondható, hogy a potenciális vállalkozóvá válásban meghatározó a vállalkozói
modellnek a szülők, közeli barátok és rokonok körében való jelenléte. A szándék megfogalmazódását a szű-
kebb személyes kapcsolathálóban jelen levő vállalkozói minta mellett az intézményes kapcsolatok is segítik:
annál inkább hajlamos valaki egy vállalkozás létrehozásán elgondolkozni, minél több nexusa van a politikai-
közigazgatási és gazdasági szféra szereplőivel és minél több környezetében levő intézménnyel van kapcso-
latban.
Azt is megigyeltük azonban, hogy a tényleges vállalkozóvá váláshoz elsősorban nem ezekben a
kapcsolatokban kell jelen legyen a vállalkozói modell, hanem az ezeknél erősebb házastársi és testvéri kap-
csolatokban.
A VÁLLALKOZÓI HAJLAM KULTURÁLIS-NORMATÍV KÖRNYEZETE

BIZALOM- ÉS KOOPERÁCIÓHIÁNY • A kérdőíves kutatás adatai alapján azt állapítottuk meg,
hogy a vállalkozói potenciál kulturális-normatív feltételei a térségben csak részlegesen vannak jelen. Ennek
egyik legfontosabb komponense az általános bizalom hiánya, ami nehézkessé teszi a társadalmi együttmű-
ködést (beleértve a gazdasági-vállalkozói kooperációkat is). A lakosság pénzkezelési szokásai kapcsán egy
nehezen összebékíthető ellentmondás feszül a kollektív tudatra dominánsan jellemző, takarékoskodásra
ösztönző normák és a valós helyzet között: annak ellenére, hogy a megkérdezettek többsége úgy gondolja,
hogy az ember mindig tegyen félre amikor csak lehet, a lakosság 70 százalékának nincsenek megtakarításai,
a vállalkozásindításhoz mozgósítható személyes tőkéje. Az általános bizalmatlanság pedig a hitelezési rend-
szerek működését teszi nehézkessé.
A vállalkozókkal szembeni attitűdöket vizsgálva a megkérdezettek többsége úgy véli, hogy a vál-
lalkozók elsősorban egyéni tulajdonságaik, erőforrásokhoz való hozzáférésük és kapcsolataik révén váltak
sikeressé. A potenciális vállalkozók körében végzett fókuszcsoportos vizsgálat ezt a képet tovább árnyalja:
az interjúkban leginkább az hangzott el, hogy a vállalkozói sikerhez kellenek a társadalmi kapcsolatok, a
kezdeményező proaktív személyes tulajdonságok, hivatás, hozzáértés, kezdőtőke és gondosan kiválasztott
munkatársak.
EVK • 2011
A VÁLLALKOZÓKKAL SZEMBENI NEGATÍV ATTITŰDÖK DOMINANCIÁJA • A kérdőíves kuta-

tásból és a fókuszcsoportos elemzésből egyaránt az derül ki, hogy a régió kisvárosaiban a vállalkozókkal
103
kapcsolatosan inkább a negatív percepciók dominálnak, ami a bizalmatlansággal karöltve tovább nehezíti
a kooperatív magatartás esélyeit a vállalkozói szférában. A kooperáció hiányára utaló jelek egyébként mar-
kánsan megjelennek abban is, hogy a vállalkozni szándékozók elsősorban egyedül kívánnak vállalkozni és
alacsonyan érdekeltek minden olyan kezdeményezésben (szolgáltatások, képzés, klaszterszervezés), ami a
gazdasági együttműködés promoválásáról szól.
KARAKTEROLÓGIAI FELTÉTELEK • A vállalkozói szándék szociál-pszichológiai, karakterológiai

feltételeit illetően az derült ki, hogy a potenciális vállalkozók számottevően nagyobb arányban érzik magukra
nézve relevánsnak a vállalkozói habitussal asszociált karaktervonásokat. Különösen látványos ez a különbség
az önállósodásra való törekvés és a kreativitás dimenziókban, a potenciális vállalkozók függetlenség-igénye
és innovativitásra való hajlama jóval magasabb az átlagnál. Ehhez képest a célorientáltság és a kockázatvál-
lalói hajlam tekintetében csak kevéssel teljesítenek jobban azoknál, akik nem kívánnak vállalkozni.
KÉPZÉSI IGÉNYEK • A vállalkozói képzések fontos ösztönzés-források a vállalkozóvá válás útján.

A kérdőíves vizsgálatból az derült ki, hogy a lakosság csaknem 17 százaléka részt vett már valamilyen vál-
lalkozói képzésen az élete folyamán, többségük szerint a képzések bátorítólag hatottak vállalkozóvá válási
szándékukra.
A vállalkozói képzések iránt a legnyitottabb csoport a iatal, magasan képzett és az átlag jövedelem
fölött keresőké, valamint a iatal és iskolázott, de pillanatnyilag jövedelem nélküliek csoportja. Másik oldalon
úgy tűnik azonban, hogy a létező vállalkozói képzések az idősebbek, alacsonyabb iskolai végzettségűek és
kisebb jövedelműek számára nehezebben elérhetőek.
A felsorolt képzési csomagok közül a potenciális vállalkozók leginkább a vállalkozási alapismeretek,
a forrásbevonási-, pályázási ismeretek és a vállalkozás-inanszírozási, pénzügyi ismeretek oktatását tartot-
ták hasznosnak, legkevésbé pedig a vállalkozói készségek fejlesztését és a projekt-menedzsmenttel kapcso-
latos képzéseket.
A potenciális vállalkozók fele mutatott érdeklődést a program keretében szervezendő képzési prog-
ram iránt.
A fókuszcsoportos interjúkból is az derült ki, hogy a vállalkozói képzésre kiemelten szükség van, a
szándék és a tervező (cselekvő, már lépéseket tett) kritériumok szerinti potenciális vállalkozók véleménye
szerint is – az igény létezik és megfogalmazódik. Továbbá, a vállalkozói ötlethiány, a követhető minta és a
relatív informálatlanság miatt is szükséges. (Jellemző, hogy sok részvevő deklaráltan a vállalkozói ötlet kere-
sése miatt jött el a fókuszcsoportos beszélgetésre!)
Egy relatív nyitottság és receptivitás érzékelhető a képzések irányában – kiemelten az alábbi szakte-
rületeken: 1). pénzügyi ismeretek (általánosan és EU-s források bevonása), 2). vállalkozói ismeretek (általá-
ban, kézségek, üzleti terv-készítés, 3). Marketing. A részvételi hajlandóság ennek ellenére alacsony.
KÉPZÉSI HELYSZÍNEK ÉS FORMÁK • A képzési helyszínekkel és a formával kapcsolatosan az in-

terjúalanyaink csak homályos elképzelésekkel rendelkeztek (ez természetszerűen relektálatlan kérdés volt
korábban számukra). Inkább a közeli nagyváros jelenik meg mint olyan színhely, ahová adott esetben haj-
landóak lennének elmenni a képzésekre. A képzéseken való részvételi hajlandóság még szándék szerint is
alacsony – inkább tömörített, blokkosított formát részesítenek előnyben. Általánosan jellemző a „ne kelljen
sokat utazni” attitűd.
SZOLGÁLTATÁSI, TANÁCSADÁSI IGÉNYEK • Szakmai tanácskéréssel a vállalkozók és a poten-

ciális vállalkozók negyede fordult már szakemberekhez, ezen belül is a vállalkozók szigniikánsan nagyobb
arányban, mint a potenciális vállalkozók. Többségük viszonylag könnyen elérhetőknek látja a szakmai ta-
nácsadási szolgáltatásokat.
A megkérdezettek közül a legtöbben a vállalkozás-alapítással, üzleti-terv készítéssel és vállalkozás-
fejlesztési stratégia-kidolgozással kapcsolatos szaktanácsadást vennének igénybe, a legkisebb érdeklődést
pedig a klaszter-szervezési tanácsadás váltott ki.
104

Potentialul Antreprenorial Oportunitati

Încărcat de

Informații document

Titlu original

Drepturi de autor

Formate disponibile

Partajați acest document

Partajați sau inserați document

Opțiuni de partajare

Vi se pare util acest document?

Este necorespunzător acest conținut?

Drepturi de autor:

Formate disponibile

Potentialul Antreprenorial Oportunitati

Încărcat de

Drepturi de autor:

Formate disponibile

model integrat de dezvoltare antreprenorială în centrele urbane din trei regiuni

integrált vállalkozás-fejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban

Integrált vállalkozás-fejlesztési modell

Rezultatele anchetei pe populaţie şi ale interviurilor focus-grup

1.1. Despre proiectul de dezvoltare antreprenorială / 7

2. Analiza socio-demograică a potenţialului antreprenorial şi motivaţiile de a deveni antreprenor

3. Condiţiile sociale ale potenţialului antreprenorial / 35

3.1. Efectele mediului microsocial şi instituţional asupra potenţialului antreprenorial / 35

4. Necesităţile de formare şi servicii profesionale în domeniul antreprenoriatului / 45

4.1. Cererea faţă de cursurile de formare antreprenorială şi de servicii profesionale

1.1. Despre proiectul de dezvoltare antreprenorială

Proiectul vizează dezvoltarea spiritului antreprenorial şi creşterea abilităţilor antreprenoriale ale

Potrivit acestor obiective, în cadrul proiectului se desfăşoară:

1.2. Despre programul de cercetare

Pentru fundamentarea şi supervizarea profesională a ofertei privind programul de formare profesi-

– descrierea precisă a necesităţilor de formare profesională şi de sprijin în domeniul antreprenoria-

Activitatea 1.4. Analiza necesităţilor de formare profesională şi de sprijin a antreprenorilor şi a potenţia-

Activitatea 1.5. Anchetă despre activitatea antreprenorială şi necesităţile de formare profesională în

1.3. Despre raport

Coordonator de cercetare: Csata Zsombor Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,

Cercetători: Kiss Dénes István Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,

Asistenţi de cercetare: Barbovschi Monica Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice

În cadrul programului de internship al CCRIT:

Cercetători colaboratori: Bacsárszki Pál Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice,

Institutul de Formare Profesională şi Cercetare Türr István,

1.4. Planul de conţinut şi metodologia cercetării

1.4.1. Ancheta pe populaţie despre potenţialul antreprenorial (activitatea 1.2.)

Obiectivul anchetei a fost de a realiza o analiză detaliată a genealogiei şi caracteristicilor potenţialu-

1.4.2. Interviuri focus-grup cu potenţialii antreprenori (activitatea 1.4)

2. Analiza socio-demograică a potenţialului antreprenorial şi motivaţiile

2. 1. Preferinţe în ocupare. Înclinaţia spre antreprenoriat

2.1.1. Determinanţii sociali ai preferinţelor de ocupare şi ai înclinaţiei spre antreprenoriat

lucrător nici una dintre

2.1.2. Motivaţiile preferinţelor ocupaţionale şi ale înclinaţiei spre antreprenoriat – rezultatele

2.1.3. Motivaţiile preferinţelor ocupaţionale şi ale înclinaţiei spre antreprenoriat

La baza argumentelor înclinaţiei spre antreprenoriat, subiecţii au pomenit factori (indiferent de

2. 2. Intenţia de deveni antreprenor

2.2.1. Descrierea socio-demograică a potenţialilor antreprenori

În următoarele paragrafe prezentăm pe rând categoriile identiicate în funcţie de intenţia de a porni

Total Da (%) Nu (%)

Total Da (%) Nu (%)

6 Valoarea coeicientului de corelaţie Pearson este de 0,345.

2.2.2. Tipurile de potenţiali antreprenori rezultate în baza interviurilor de tip focus-grup

În opiniile a celor 62 de persoane intervievate am reuşit să distingem şapte segmente de potenţiali

Angajaţi de stat nesatisfăcuţi

Tineri, la începutul carierei

Trăsăturile de mai sus sunt rezumate în următorul tabel sintetic.

Lucrători Foştii antre- Femei

2.2.3. Motivaţiile intenţiei de a demara o afacere

Notă: r.n. – relaţie nesemniicativă

În subcapitolele precedente am prezentat caracteristicile socio-demograice generale a celor care

2.2.5. Obstacolele îniinţării unei afaceri proprii – ce spun foştii antreprenori?

În Tabelul 12 am comasat caracteristicile socio-demograice ale subiecţilor în funcţie de obstacolele

2.2.7. Motivaţii posibile de stimulare a antreprenoriatului în rândul celor care nu doresc

Sector Sector Sector Încă nu

Dorinţa de a i propriul şef 10,2 8,8 10,7 15,7

3. Condiţiile sociale ale potenţialului antreprenorial

3.1. Efectele mediului microsocial şi instituţional asupra potenţialului antreprenorial

Statutul de potenţial Statutul de

Set de întrebări Factori creaţi Variabile incluse în factori

Notă: X – nu se poate calcula din cauza numărului redus de cazuri

3.2. Mediul cultural. Atitudini faţă de antreprenori şi antreprenoriat

3.2.1. Încrederea generală